1.
Nem bántódik meg így Isten, sem ember: |
Aki pedig ezt irígyli, gazember. |
|
2.
| Győznénk mi azt megfontolni, |
| Mit fognak mások gondolni! |
Míg azok holmit felszednek orrokra, |
Mi azonban híven iszunk, truccokra. |
|
3.
| Nincs e földön más boldogság. |
Ezzel életünk terheit enyhítjük, |
Tréfát tréfával felváltjuk, nevetjük. |
|
4.
| Távozz tőlünk képmutatás, |
Takarodjál foszlánkosok közibe, |
Akiknek születtél ravasz szívébe! |
|
5.
| Nem tud a magyar sziv ahhoz, |
| Mert hívség illik bajszához! |
Nosza, pajtás! pederjük meg, s vigadjunk; |
Lesz még idő, hogy a búról aggódjunk. |
|
|