CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

ó, áldalak, te drága hajlék - A címszereplő (T) áriája Gounod Faustjának II. felvonásában. Általában "Faust cavatinája" néven ismert.

Ó, áldott szép kéz - Puccini Toscája III. felvonásában a címszereplő (S) és Cavaradossi (T) nagy duettjének első szakasza, t. k. Cavaradossi ariettája.

Ó, az lesz a boldog óra → Akasztófa-ária

Oberfrank, Géza (1936-) - magyar karm. Tanulmányai végeztével Rómában Franco Ferrara mesteriskoláján is részt vett. 1961 óta az OH tagja, előbb korrepetitorként, majd karmesterként, egy ideig az OH karigazgatója is volt. 1964-ben debütált Szokolay Vérnászával. 1974-től a berlini Komische Oper szerződtette zeneigazgatónak. A fiatalabb magyar karmestergárda kimagasló tehetségű tagja, főleg temperamentumával és színérzékével arat sikereket. Műfordítással is foglalkozik. Liszt-díjas.

Oberon - Weber 3 felv. operája (1826, London, C.G.), Planché szövegére, Wieland színműve nyomán. Magyarorsz. bem.: 1829, pesti Német Színház; 1914, OH.

Különös, keverék műfajú darab az Oberon, bizonyos szempontból a masque hagyományára támaszkodik: igen sok benne a próza, s e prózajelenetek között mintegy betétként foglalnak helyet az áriák és egyéb zeneszámok. A történet főhőse egyébként Hüon lovag (T), aki a tündérkirály segítségével győzi le a nehézségeket különböző kalandjaiban, míg végül elnyeri szerelmét, Reziát (S).

Éppen műfaji problémái miatt a darab ma már nemigen kerül színpadra, annál gyakrabban hallható a mű csodálatos nyitánya és Rezia nagyáriája, az ún. Óceán-ária.

Oberspielleiter - Német operaházaknál a főrendező neve.

Oberto, conte di San Bonifacio - Verdi 2 felv. operája (1839, Milánó, Sc.), Piazza, Merelli és Solera szövegére. Verdi első operája.

obligát hangszer - Főleg a XVII-XVIII. sz. operairodalmában használatos kifejezés az énekszólammal koncertáló, azzal szinte egyenrangú, kiemelt hangszerre. (Pl. klarinét és fagott Elvira nagy Esz-dúr áriájában.) A XIX. sz.-i olasz operákban is ismerős még, mint pl. a gordonka az Álarcosbál III. felvonásbeli Amélia-áriájában vagy az oboa Aida Nílusparti áriájában. Koloratúrszoprán áriákban (pl. Lucia őrülési jelenete) gyakran obligát hangszer a fuvola.

A barokk oratórium és kantáta irodalmában még gyakoribb, mint az operában.

"Obbligato" más értelemben is szerepel a régi operairodalomban: minden, ami elhagyhatatlan, kötelező részlet, ezt a jelzőt kapta. Ezenkívül: recitativo obbligato - nagyjából azonos a recitativo accompagnato fogalmával.

Ó, bocsásd meg nékem - Fiordiligi (S) nagy áriája - koncertáló kürttel - Mozart Così fan tutte-jének II. felvonásában.

Obrazcova, Jelena (1939-) - szovjet op.én. (MS). 1964-ben debütált a moszkvai B.-ban, Amnerisként. Ezzel a szereppel aratta legnagyobb sikereit, nemcsak Moszkvában, hanem Európa különböző nagy színházaiban is; líraivá formálta a figurát, s a királylány szerencsétlen szerelmét tette alakítása körpontjává. Ugyanilyen lélektani mélységekig menő alakítást formált a Borisz Marinájából, az Anyegin Olgájából stb. Jeles dalénekesnő. Bpesten is járt.

Obuhova, Nagyezsda (1886-1961) - szovjet op.én. (A). 1917-ben debütált a moszkvai B.-ban, amelynek évtizedeken keresztül ünnepelt vezető altistája volt. Igen híres és kitűnő Orfeusz, Delila, Carmen, Amneris és természetesen elsőrendű alakítója az orosz klasszikus operák alt szerepeinek. Gyönyörű, mélyen csengő hang és finom muzikalitás jellemezte énekét.

oca del Cairo, L' (A kairói liba) - Mozart 2 felv., befejezetlen operája, G. Varesco szövegére. 1783-ban komponálta, töredék maradt. 1867-ben Párizsban, 1870-ben Londonban került különböző kiegészítésekkel bemutatásra.

O Carlo, ascolta → Barátom, egy szót még!

Óceán-ária - Ismert, híres nagyária (jelenet) Weber Oberonjából. Rezia (S), a mű női főszereplője énekli: az első részben a tenger fenségéről szól, a másodikban a csónakon érkező Hüont üdvözli.

Ocean, thou mighty monster → Óceán-ária

Ochmann, Wieslaw (1937-) - lengyel op.én. (T). 1960-ban debütált, mint Edgar, Bytomban. E színház tagja volt 3 évig, majd egyéves krakkói szerződés után, 1964 óta a varsói Teatr Wielki tagja. A színház vezető lírai tenorja, mind a lengyel, mind a nemzetközi repertoárban. A 60-as évek végén és különösen a 70-es évek eleje óta egyre nagyobb nemzetközi karriert futott be, jelenleg a különböző nagy nemzetközi fesztiválok (Glyndebourne, Salzburg) neves vendége. Nemcsak mint operaénekes, hanem mint modern művek (pl. Penderecki oratóriumai) szólistája is nagy sikereket ért el.

Ochs báró - Strauss Rózsalovagjában a pórul járt vőlegény (B), a Tábornagyné rokona.

O Colombina - Leoncavallo Bajazzókja II. felvonásában Beppo, azaz Arlecchino (T) szerenádja.

Ó csak ne félj, én jó fiam - Mozart Varázsfuvolája I. felvonásában az Éj királynője (S) recitativója és áriája, melyben Taminót megbízza lánya kiszabadításával.

Octavian - Strauss Rózsalovagjában a címszereplő (MS), a Tábornagyné (S) kedvese, majd Sophie (S) szerelmese.

Oda-vissza - Paul Hindemith 1 felv. "zenés szkeccse" (1927, Baden-Baden), Marcellus Schiffer szövegére. Magyar bem.: 1929, OH.

A cselekmény és a zene szempontjából egyaránt "oda-vissza" zajlik le minden: a férj megöli hűtlen feleségét, de ettől kezdve minden visszafelé, újra lezajlik, és végül a darab úgy ér véget, ahogy elkezdődött. Ennek megfelelően a zene is a felezőponttól kezdve rák-megfordításban hozza vissza az anyagot.

O del mio dolce ardor - Paris híres szerelmi áriája Gluck Paris és Heléna c. operájából.

Odi tu come fremono → Hallod itt, hallod ott

O dolci mani → Ó, áldott szép kéz

O don fatale → Erkölcsi folt sötétlik bennem

Ó, drága csarnok → Csarnok-ária

Ó, drága szent Szűz → Erzsébet imája

Ó drága szép hazám → Nílusparti ária

Ódry Lehel (1837-1920) - magyar op.én. (Bar). Pályáját 1863-ban a N.Sz. énekkarában kezdte. Egy év múlva már szólistaként szerepelt különböző vidéki társulatoknál. 1869-ben lett a N.Sz. magánénekese. Egyike volt a múlt század legjelentősebb magyar énekeseinek, aki nemcsak Bpesten, hanem Bécsben is jelentős sikereket aratott. Kitűnő emberábrázoló, rendkívül jó színész és jólképzett, muzikális énekes volt. Működése idején, mondhatni, nem volt vetélytársa a N.Sz., illetve az OH színpadán a bariton szerepkörben. Számos mű premierjén vett részt, így t. k. ő volt az első magyar Páter Gvárdián, Sachs, valamint az első Brankovics. Ennek az Erkel-operának szövegét is részben Ódry írta, aki egyébként is sokoldalú művész volt, t. k. festőként is tevékenykedett.

O du mein holder Abendstern → Dal az esthajnalcsillaghoz

Odüsszeusz - A trójai háború ravasz hőse, a kóborló hajós, sorsának rendkívül színes és izgalmas története miatt számtalan opera hőse lett. Tárgykör szerint soroljuk fel a jelentősebb műveket. 1. A teljes történet: Sacrati (1644), Keiser (1702), Majo (1769), Dallapiccola (1968). 2. Kirké-epizód: Bannister (1677), C. F. Pollarolo (1692), Desmarets (1694), Strungk (1697), Cimarosa (1779), Gazzaniga (1786), Anfossi (1788), Paër (1791), Romberg (1807). 3. Kalüpszó-epizód: Telemann (1727), Bertoni (1769), Sarti (1776), Guglielmi (1813). 4. Odüsszeusz hazatérése: Monteverdi (1641), Draghi (1670), Niccolini-Pallavicino (1685), M. A. Ziani (1694), Perti (1696), C. F. Pollarolo (1698), Galuppi (1741), Gazzaniga (1781), Piccinni (1785), Cimarosa (1795), Mayr (1809). Ide tartoznak azok az operák is, amelyeknek Odüsszeusz fia, Telemakhosz a hőse: Destouches (1714), Alessandro Scarlatti (1718), Gluck (1750), Bertoni (1777), Hoffmeister (1796), Lesueur (1796), Mayr (1797), Boieldieu (1806), Bishop (1815), Mercadante(1824).

Odüsszeusz hazatérése - Monteverdi 5 felv. operája (1641, Velence, T. S. Cassiano), Badoaro szövegére, Homérosz eposza nyomán. Magyar bem.: 1975, OH.

Monteverdi öregkori operáinak egyik legjelentősebbje. (A zenetörténeti kutatás véleménye megoszlik: többen nem tartják autentikus Monteverdi-műnek a darabot.) Ha nem is oly magas szinten, mint a Poppea megkoronázásában, de ebben a darabban is Monteverdi jellem-, helyzet- és konfliktusábrázolásának remekművét figyelhetjük meg. Itt is, mint a Poppeában, keverednek a drámai és a komikus jelenetek, s itt is szinte egyenrangú szerep jut a szólistáknak és a zenekarnak.

A műnek több modern feldolgozása ismeretes, a leghíresebbek Luigi Dallapiccoláé és Raymond Leppardé (ez utóbbit játssza a budapesti Operaház),

Ó édes alkonycsillagom → Dal az esthajnalcsillaghoz

Oedipe - Enescu 3 felv. operája (1936, Párizs), E. Fleque francia szövegére, Szophoklész nyomán.

Oedipe à Colone (Oedipusz Kolonoszban) - Sacchini 3 felv. operája (1787, Párizs), N. F. Guillard szövegére, Szophoklész drámája nyomán. Sacchini legnevezetesebb opera seriája.

Oedipus rex (Oedipusz király) - Stravinsky 2 felv. opera-oratóriuma (1927, Párizs, Th. Sarah Bernhardt, oratóriumként; 1928, Bécs, szcenírozva), Cocteau szövegére, Szophoklész tragédiája nyomán, Jean Daniélou latin fordításában. Magyar bem.: 1928, OH.

Noha a darab inkább a hangversenypódiumon kerül előadásra, szokták játszani színpadi verzióban is. Az eredeti elképzelés ez utóbbi; Cocteau és Stravinsky koncepciója szerint díszletek közt, színpadi játékelemekkel, de oratorikusan, mozdulatlan kórussal és frakkos narrátorral kell előadni a darabot. Stravinsky neoklasszikus korszakának egyik legnagyobb remeke a mű. Szikár zenekari hangzás, de ugyanakkor izzó drámaiság jellemzi a muzsikát, melyben igen sok barokk és klasszikus formai megoldás éled újjá.

A cselekmény híven követi a mondát, illetve Szophoklészt, a thébai pestisjárványtól Jokaszté (MS) öngyilkosságáig és Oedipus (T) önmaga-megvakításáig.

Oestvig, Karl (1889-1968) - norvég op.én. (T). Stuttgartban debütált 1914-ben. 1919-ben a bécsi S.O. tagja lett, ahol 1927-ig a Wagner-repertoár vezető énekesei közé tartozott. Sokszor szerepelt Európa zenei központjaiban, t. k. a bpesti OH-ban is. Főleg Lohengrin, Parsifal és Stolzingi Walther szerepeiben aratott nagy sikereket. Ő alakította először a Császár szerepét Strauss Az árnynélküli asszony c. operájában.

Ó, férfivérnek vak dühe - Gabriele (T) szenvedélyes bosszúáriája, mely második részében fájdalmas-líraivá válik, Verdi Simon Boccanegrája II. felvonásában.

Offers, Maartje (1892-1944) - holland op.én. (A). 1917-ben debütált Hágában, Delilaként. A 20-as években a Sc.-ban aratott nagy sikereket, a Toscanini vezényelte Ring-ciklusban. A 20-as évek végén egyre inkább áttért a hangversenyénekesi pályára.

Ognyivcev, Alekszandr (1920-) - szovjet op.én. (B). Tanulmányait aránylag későn kezdte, s a budapesti VIT énekversenyén való kitűnő szereplése után szerződtette a moszkvai B. (1949). Azóta e színház egyik vezető basszistája, nagyhírű, Európában is ismert Borisz, Doszifej és Gremin.

Ohanesian, David (1925?-) - román op.én. (Bar). 1950-ben debütált Tonióként, a kolozsvári N.Sz.-ban. 1958 óta a bukaresti Operaház művésze, a hősbariton szerepkör egyik kitűnő képviselője. Több ízben vendégszerepelt Bpesten is.

Oh de' verd' anni miei - Verdi Ernanija III. felvonásában Don Carlos (Bar) széles ívelésű, lírai áriája.

Óh, éj! Te áraszd rájuk varázsod - Gounod Faustja III. felvonásában Mefisztó (B) invokációja az éjszakához.

Ohms, Elisabeth (1888-1974) - holland op.én. (S). 1921-ben debütált Mainzban. 1923-tól több mint 20 éven át a müncheni opera tagja, korának egyik jelentős Wagner-heroinája. Izoldát, Kundryt, Ortrudot a Sc.-ban (Toscaninivel), a Met-ben és Bayreuthban is énekelte.

Óh, ne mondd - Donna Anna (S) áriája Mozart Don Juanjának II. felvonásában; jegyesét, Ottaviót biztosítja benne szerelméről.

Ó, hogy apátok féltőn - Verdi Macbethjának IV. felvonásában Macduff (T) tragikus hangú áriája, melyben meggyilkolt gyermekeit siratja.

Oh sommo Carlo - Verdi Ernanija III. felvonásának finaléja, szólóegyüttes kórussal. Nagy Károly, illetve a császárrá választott Don Carlos dicsőítése.

Ó, Izisz és Ozirisz - Sarastro (B) áriája Mozart Varázsfuvolájának II. felvonásában: könyörgés az istenekhez, hogy óvják Paminát és Taminót. A hangszerelés különlegessége: az ünnepélyes hang miatt hiányoznak a zenekarból a magas hangú hangszerek, beleértve a hegedűket is.

okos lány, Az - Orff 1 felv. meseoperája (1943, Frankfurt), a zeneszerző szövegére, az ismert Grimm-mese nyomán. Magyar bem.: 1963, bpesti E.Sz.

Oláh Gusztáv (1901-1956) - magyar rendező és tervező. 1921-ben lett az OH tagja, előbb díszlettervezőként, majd rendezőként, pályája utolsó szakaszában a színház vezető főrendezője volt. A magyar színpadi kultúra operai vonatkozásának legnagyobb alakjai közé tartozott. Díszlettervezői minőségében a hagyományos stílust képviselte, azt, amelyben felnőtt, és amely működése idején világszerte divatban volt. Ezen a stíluson belül azonban a maximumot nyújtotta artisztikumban, hangulatban és történelmi-helyi hitelességben. (Több díszlete ma is látható még: Bohémélet, Köpeny stb.) Rendezői munkásságának lényege a minuciózus pontosság, a legapróbb részletekig kidolgozott rendezőkönyv volt. Teljesen a zene alapján állott - mint minden nagy operarendező: a mozgásokat a muzsika ritmusára, hangulatváltásaira stb. állította be. S ez természetes, hiszen művelt muzsikus, kiváló zongorista volt. Egy ideig ő irányította az OH balett-programját is, s mondhatni, hogy főrendezőként a színház tulajdonképpeni szellemi vezetője volt. Igen sokszor hívták külföldre, mind rendezői, mind tervezői minőségben. Halála is egy ilyen vendégszereplés alkalmával következett be, mikor Münchenben Fricsaynak állította be a Hovanscsinát. Főiskolai tanárként ő nevelte a fiatal operarendezők gárdáját. Az OH örökös tagja. Kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló művész.

Ó, lány, az égő szívemet - Verdi Lombardok c. operája II. felvonásában Oronte (T) szerelmi románca.

Olasz nő Algírban - Rossini 2 felv. vígoperája (1813, Velence, T. S. Benedetto), Anelli szövegére. Magyarorsz. bem.: 1819, pesti Német Színház. - Újabban egyre gyakrabban tűzik műsorra (a Magyar Rádió 1971-ben készített felvételt róla), évtizedekig csak ragyogó nyitánya élt a hangversenydobogón.

Ó, látom én anyám - Bizet Carmenjának I. felvonásában Micaela (S) és Don José (T) lírikus kettőse.

Olczewska, Maria (1892-1969) - német op.én. (MS). Pályája kezdetén operetténekesnő, majd Nikisch felfedezi és 1920-ban a lipcsei operához szerződteti. 1923-tól 1936-ig a bécsi S.O. (közben 1924-től 1932-ig a londoni C.G., 1933-tól 1935-ig a Met) tagja. Korának egyik legjelentősebb drámai mezzója, mind a Wagner-szerepekben, mind Verdi operáiban vagy a Carmenben nagy sikereket arató énekesnő. Nemcsak hangjával, hanem kiváló színészi alakításaival is kitűnt. Visszavonulása után, 1947-től a bécsi Zeneakadémia tanára volt.

Oleg uralma - Paskievics, Canobbio és Sarti operája (1790, Pétervár, Ermitázs), Nagy Katalin cárnő szövegére. A cárnő öt más operalibrettót is írt, általában vígoperákat; ez az egyetlen történelmi tárgyú seriája, kifejezetten politikai célzattal.

Olejnicsenko, Galina (1929-) - szovjet op.én. (S). 1952-ben debütált Ogyesszában. 1955-57-ig Kijevben működött, azóta a moszkvai B. egyik igen jelentős koloratúrszopránja. A bukaresti VIT (1953) és Toulouse énekversenyének (1957) első díjasa. Bpest is hallotta.

Olga - Csajkovszkij Anyeginjében Tatjána nővére (MS).

Olimpiai játékok - A játékok alapításának mitológiai története ihlette Metastasio leghíresebb és legtöbbször megkomponált szövegkölteményét: Caldara (1733), Pergolesi (1735), Leo (1737), Duni (1740), Jommelli (1743), Wagenseil (1749), Galuppi (1749), Sarti (1755), Hasse (1756), Piccinni (1761), Gassmann (1764), Bertoni (1765), Arne (1765), Sacchini (1767), Paisiello (1768), J. Chr. Bach (1769), Anfossi (1774), Mysliweczek (1778), Cimarosa (1784), Reichardt (1791).

Olitzka, Rosa (1873-1949) - német op.én. (A). A múlt század egyik legnevesebb drámai altja, London, Párizs, Berlin és a Met nagy sztárja. Emlékezetes Carmen és Delila. - Unokaöccse, Walter Olitzki (1903-1949) ugyancsak operaénekes volt (Bar). 1939-47 a Met Wagner-repertoárjának egyik oszlopa.

Olivero, Magda (1914-) - olasz op.én. (S). 1933-ban debütált Torinóban, a Schicchi Laurettájaként. Jelentős lírai szoprán, Puccini szerepeinek egyik legjobb alakítója. Híres Liu, Angelica nővér, Minnie és Manon. Pályáján majd tízéves szünetet okozott házassága (1941), de 1950-ben visszatért a színpadra. Leghíresebb alakítása: Adriana Lecouvreur.

Ollendorf, Fritz (1912-) - német op.én. (B). 1937-ben debütált Baselben. E színház tagja volt 1951-ig. Azóta a düsseldorfi és a stuttgarti együttes tagja. Napjaink egyik nevezetes basszus-buffója, híres Bartolo.

O Lola → Siciliana

Oltrabella, Augusta (1901-) - olasz op.én. (S). 1923-ban debütált Milánóban. 1929-ben a Met, 1931-ben a Sc. művésze lett. Fénylő, nagy erejű hangja, muzikalitása és kifejezőkészsége a 30-as években nagy sikerekhez juttatták mind Olaszországban, mind Salzburgban. Leghíresebb szerepe Angelica nővér volt. Toscanini felejthetetlen Falstaff-produkcióiban először Annuskát, később Alice-t énekelte. A háború után mint Salome aratott nagy sikereket.

Oly csodavár több nincsen - Mozart Don Juanjának I. felvonásában a híres kettős a címszereplő (Bar) és Zerlina (S) közt, amelyben Don Juan - úgy tűnik - sikerrel csábítja a fiatal parasztlányt. Témájára számos variációs mű készült, t. k. Beethoventől és Chopintől.

Oly jó lesz otthon - Azucena (MS) és Manrico (T) elrévült, álomba ringató kettőse Verdi Trubadúrja IV. felvonásának második képében.

Olympia - Offenbach Hoffmann meséi c. operájának egyik női főszereplője (S), a hármas női szerep első része. Olympia az élettelen baba, Spalanzani teremtménye; a szerep lényegében kimerül az egyetlen nagy koloratúráriában.

Ó, Manon, hova süllyedek - Puccini Manon Lescaut-jának II. felvonásában Des Grieux (T) megrázó, tragikus áriája, melyben szemére hányja Manonnak pompakedvelését, a gazdagságról lemondani nem tudását.

Ombra mai fù → Largo

Ó, mért is szegném - Puccini Pillangókisasszonya I. felvonásában Pinkerton (T) rövid ariettája, könnyelmű jellemének megnyilatkozása.

Ó, mi édes, drága hír - Mozart Szöktetésének II. felvonásában Blonde (S) lelkendező-vidám áriája.

OMIKE Operaegyüttes - 1940-ben alakult meg ez az operaegyüttes, azokból a nagynevű operaénekesekből, akiket a fajüldöző törvények következtében az Operaházból eltávolítottak. Az előadásokat az Izraelita Hitközség Síp-utcai székházának dísztermében, az ún. Goldmark-teremben tartották. Az együttes vezetőkarmesterei Komor Vilmos és Somogyi László voltak, vezényelt még Fraknói Károly és Fischer Sándor. Rendezőként Bálint Lajos, Szabolcs Ernő, Harsányi Miklós és Váradi Tibor működtek közre. Az énekesek nem teljes listája: Ladányi Ilona, Relle Gabriella, Róna Vera, Fábri Edit, Gödry Kató - Spiegel Anni, Sík Olga, Rózsa Vera - Fehér Pál, Ney Dávid, Sipos Jenő - Lendvai Andor, Farkas Sándor, Érdi Pál - Ernster Dezső, Kálmán Oszkár, Galsay Ervin. A műsor megoszlott a repertoárdarabok és az Opera műsorán akkor nem szereplő művek közt. Játszották természetesen a műsorról levett Hoffmann meséit, Sába királynőjét és a Zsidónőt, valamint a Rigolettót, Pillangókisasszonyt, Traviatát, Fideliót, Álarcosbált, Figarót, Szöktetést, Varázsfuvolát, Don Pasqualét (ez utóbbi kettő volt az együttes csúcsteljesítménye), Faustot, Trubadúrt. 1944 márciusáig, a németek bevonulásáig működött az OMIKE-együttes.

Ó, mily boldog az a férfi - Mozart Szöktetésének I. felvonásában Ozmin (B) gúnyos dala a szerelemről.

Ó, mily hideg e kis kéz - Rodolphe ún. bemutatkozó áriájának kezdősora Puccini Bohéméletében (az ária végén híres magas C), az I. felvonásban.

Ó, Mimi, kacsódat - Rodolphe (T) és Marcel (Bar) kettőse Puccini Bohéméletének IV. felvonásában, melyben mindketten egykori boldog szerelmük emlékét idézik.

Ó Mimi, tu più non torni → Ó, Mimi, kacsódat

O mio babbino caro → Én édes, jó apácskám

Ó, mi rég volt - Mozart Szöktetésének I. felvonásában Konstanza (S) áriája, melyben Belmonte iránti szerelméről énekel.

Ó, mit jelent ez új gyönyör - Verdi Lombardok c. operája III. felvonásában Giselda (S), Oronte (T) és Pagano (B) tercettje. A nagyméretű együttest valóságos hegedűversenytétel-számba menő bevezető zene előzi meg.

O monumento - Barnaba (Bar) nagy monológja Ponchielli Giocondájának I. felvonásában.

Ó, Nagyúr, érted vágtunk az útnak - Verdi Lombardok c. operája IV. felvonásának nagy kórustétele, a Nabucco Va, pensiero-jának párdarabja.

O, namenlose Freude → Ez óra éltem boldog álma

Oncina, Juan (1925-) - spanyol op.én. (T). 1946-ban debütált Barcelonában, Massenet Manonjának Des Grieux-jeként. 1946 és 1952 között az olasz színházak egyik legtöbbet foglalkoztatott tenorja, főleg a Rossini-Donizetti repertoárban sikeres művész. Híres Ramiro (Hamupipőke), Lindoro (Olasz nő Algírban), Almaviva és Ory grófja.

Onegin, Sigrid (1891-1943) - svéd op.én. (A). Stuttgartban debütált 1912-ben, Carmenként. Kisebb színpadok után Münchenben (1919-1922), Berlinben (1926-1933) és a Met-ben (1922-1924) működött. Hatalmas hangereje éppúgy oka volt sikereinek és világhírnevének, mint drámaisága, és althangjához képest biztos és imponáló magas regisztere. Híres Lady Macbeth, Eboli, Orfeusz, Fricka és Brangäne. Leghíresebb szerepe azonban Meyerbeer Prófétájának Fidese volt; ennek a szerepnek ő volt az utolsó nagy tolmácsolója.

Ó, ne sírjál, drága gyermek - Erzsébet (S) kétstrófás románca, melyben a Fülöp által száműzött udvarhölgyet vigasztalja, Verdi Don Carlosa II. felvonásában.

Ó, nézz ki már az éjbe - Don Juan (Bar) szerenádja mandolinkísérettel, Mozart operájának II. felvonásában.

O nuit, étends sur eux ton ombre → Óh, éj! Te áraszd rájuk varázsod

O paradiso - Vasco da Gama (T) híres áriája Meyerbeer Afrikai nő c. operájának IV. felvonásában.

O patria mia → Nílusparti ária

opera - A kifejezés tulajdonképpen az "opera in musica", azaz "zenés mű" rövidítése. A műfaj kezdeti idejében a szó ismeretlen volt még: hol favola in musica, hol dramma in musica vagy dramma per musica, hol más megjelölés volt használatos. Még a XIX. sz. folyamán is - legalábbis olasz nyelvterületen gyakran kerül alkalmazásra műfajmegjelölésként a melodramma kifejezés. A többi európai nyelv - különböző átalakított formákban - az opera szót vette át.

opera buffa - A vígopera olasz elnevezése. A XVII. sz. végén alakult ki maga a műfaj, elsősorban Nápolyban. Kezdetben a tragikus operák szüneteiben előadott intermezzóknak van vidám tárgyuk, majd az önállósuló intermezzo alakul át vígoperává, ettől kezdve ismerős az opera buffa elnevezés is.

opera comique - A francia műfajmeghatározás egyáltalán nem azonos a vígoperát jelölő opera buffával. A francia terminológia szerint minden olyan operaalkotás ide tartozik, amelyben az egyes zeneszámok közt recitativo helyett prózai dialógus hangzik fel. Így tehát például a Fidelio vagy a Carmen eredeti alakja is opera comique. A fogalom tehát nagyjából egyenlő a német Singspiellel.

Opéra-Comique, Párizs - Párizs második operaházának létrejötte a Nagyopera (az Académie Royale de Musique) és a komédiások békekötésére vezethető vissza. A komédiának ugyanis oly nagy közönségsikere volt, hogy az Académie-nek is meg kellett hátrálnia. 1715-ben építették fel a színházat a komédiások számára: a sikersorozat természetesen folytatódott, sőt erősödött, s így harminc év múlva az Académie hatalmi szóval bezáratta (1745). 1862-ben - miután hétéves szünet után az Opéra-Comique újra kezdett játszani - a társulat egyesült a Comédie-Italienne-nel, s a két együttes 1783-ban költözött a Rue Favart-i új épületbe. Itt működött egészen 1887-ig, mikor is a ház tűzvész áldozata lett. 1898-ban, Albert Carré igazgatása alatt nyílt meg a ma is álló színház (befogadása 1750 személy).

Az Opéra-Comique-ban működése első évszázadaiban a prózadialógusos zenés játékok kerültek színre: Dalayrac, Méhul, Aubert és Boieldieu művei, Donizetti Az ezred lánya c. vígoperája stb. A Théâtre-Lyrique (lásd ott) bezárása után, Carvalho igazgatása alatt az opéra comique-műfajú lírikus operák otthonává vált a színház: itt volt a Hoffmann meséi, a Lakmé, a Manon és a Carmen bemutatója. Carré ideje alatt a modern művek otthonává vált, itt élte meg premierjét a Pelléas, az Ariane és Kékszakáll és a Pásztoróra.

1959 óta az Opéra-Comique és a Nagyopera közös igazgatás alatt áll.

opera és film - Operák filmrevitelének legfőbb problémája a képi megoldás, hiszen a két műfaj ebből a szempontból alapvetően ellentétes: az opera a színpad állandó színhelyéhez kötött, míg a film a színhelyek és a nézőpontok gyakori váltását igényli. Így az operafilmek realizálásának két ellentétes módszerét ismerjük: az egyik tulajdonképpen nem más, mint lefényképezett színpadi előadás (ez a leggyakoribb eset), míg a másik kiviszi a cselekményt a színházból, és megpróbálja lehetőség szerint alkalmazni a film sajátos formanyelvét (ilyen volt pl. az olaszok Bajazzo-filmje). A két módszer keveredhetik is, mint pl. a szovjet Igor herceg-filmben, amely színpadi előadásként kezdődik, de rövidesen szabadtéri jelenetekbe megy át. A legtöbb operafilmet Olaszországban készítették, igen sokat Tito Gobbi főszereplésével. Nevezetes még a szovjet Igor-, Borisz- és Hovanscsina-film, az NDK-beli Figaro házassága. Karajan Rózsalovag- és Carmen-filmje, Beecham Hoffmann meséi- és Furtwängler Don Juan-filmje.

A filmnek többféle hatása volt az opera modern fejlődésére. Egyrészt filmvetítést alkalmaz néhány szerző (pl. Alban Berg eredeti elképzelése szerint ez lett volna a Luluban), másrészt a mai operák dramaturgiáját is befolyásolta a film (pl. Petrovics: Bűn és bűnhődés).

Lásd még: opera és televízió

opera és televízió - A tv-s operaprodukcióknak ugyanaz a problematikája, mint az operafilmeknek. E területen azonban egy új jelenség, mondhatni, új műfaj született: az egyenesen a tv számára írt opera. Ez számol a képernyő képi megfogalmazás-lehetőségeivel, a play back-eljárással és más vívmányokkal. A leghíresebb tv-operát Stravinsky írta Noé bárkája címen (1962), neves Menotti Amahlja, az első tv-opera (1951). Más lapra tartozik a manapság már számtalannak mondható tv-adaptáció, azaz eredetileg a színpadra készült operák tv-változata. A magyar adaptációk közül Dallapiccola Éjszakai repülésének tv-változata emlékezetes.

operai keringők - A híres osztrák tánc több operában kiemelkedő helyet kapott. Már 1785-ben megjelenik Martin y Soler Una cosa rara-jában. A továbbiakban a következő híres keringőket tarthatjuk számon: a Bohémélet II. felvonásában Musette belépője, az Anyegin II. felvonásának, a Faust II. felvonásának, a Mefistofele I. felvonásának táncjelenetei, Margit Ékszeráriája a Faustban, a Traviata I. felvonásának színpadi zenéje, Johann Strauss Denevérjének számos részlete, a Rózsalovag II. felvonásának fináléja és III. felvonásának kezdőjelenetei stb.

opera semiseria - A seria és a buffa összeolvadása: happy endes kimenetelű darab, szomorú, sőt esetleg tragikus elemeket tartalmazó cselekmény után. Megszületése az "érzelmesség korához" kapcsolódik; első nagy remeke Piccinni La buona figliuolája volt (1760). A műfaj csúcsa a Don Juan. Az opera további útjának egyik ihletője, mivel sokkal közelebb áll az élethez, mint a seria, de kevésbé tipizált alakokkal operál, mint a buffa.

opera seria - A tragikus tárgyú, komoly opera olasz elnevezése a XVII. és főleg a XVIII. sz.-ban. Tárgya rendszerint mitológiai vagy történelmi. Hamar kialakult, majd megmerevedett dramaturgiai keret jellemzi: áriák sora, melyeket a cselekményt előrevivő secco recitativók kötnek össze, s melyek fűzérét csak ritkán szakítja meg egy-egy együttes vagy - még ritkábban - kórus. A metastasiánus librettó emelte az irodalmi színvonalat, de hozzájárult a megmerevedéshez is, csakúgy, mint a da capo-ária és a bel canto-korszak sztárkultusza. Az opera seria tárgya és légköre révén kezdettől fogva arisztokratikus műfaj volt, a kor uralkodó osztályának ízlését képviselte. Lassú elsorvadását a feltörő vígopera és az ún. semiseria pecsételte meg.

operett - A XVIII-XIX. sz. fordulóján a Singspiellel azonos értelmű, a múlt sz. végén veszi fel egyértelműen mai jelentését.

Ophelia - Polonius lánya, Hamlet szerelme (S) Thomas és Szokolay Hamletjében.

Opricsnyik - Csajkovszkij 4 felv. operája (1874, Pétervár), a zeneszerző szövegére, Zsukovszkij nyomán.

O qual soave brivido → Szód éltet, mint a napsugár

Ora e per semre addio → Búcsúzom tőled

Órajelenet - Muszorgszkij Borisz Godunovja 5. képében a címszereplő (B) képet záró monológja, az egyre jobban elhatalmasodó lelki elborulás zenei ábrázolásának mélypszichológiai remeke. Nevét onnan nyerte, hogy a jelenet csúcspontján egy, a szobában levő óra ütni kezd.

órák tánca, Az - Ponchielli Giocondájának híres, gyakran önálló koncertszámként is hallható balettje (a III. felvonásban).

Ó, rá se hallgass - Mozart Don Juanja I. felvonásában Donna Anna (S), Donna Elvira (S), Don Ottavio (T) és a címszereplő (Bar) kvartettje, az egységes motívumépítkezés remeke.

Orazi ed i Curiazi, Gli (A Horatiusok és a Curiatiusok) - Cimarosa 3 felv. operája (1796, Firenze), A. S. Sograffi szövegére. A szerző legnevezetesebb opera seriája.

Or co'dadi → Katonakórus 1.

Ordassy, Carlotta (1923?-) - magyar szárm. op.én. (S). A bpesti Zeneakadémián tanult zongorázni és énekelni. A háború alatt a Scala stúdiójában folytatta tanulmányait és itt is debütált, a Varázsfuvolában. A háború után került a Met-hez, melyben ma is működik, igen sok kis szerepet énekel.

Orda-Wdowczak, Alfred (1915-) - lengyel op.én. (Bar). 1934-ben debütált a varsói operaházban. Tanulmányai tökéletesítésére Olaszországba utazott, 1937-ben Bécsben énekversenyt nyert, majd, a háború alatt Angliába kerülve, Londonban folytatja tevékenységét.

Oresztész - A mükénéi királyfi, az anyagyilkos herceg, az Erünniszek által üldözött, majd bűnei alól feloldott hős sok opera főszereplője. Itt csak a róla, illetve róla és barátjáról, Püladészról elnevezett operákat soroljuk fel (lásd még: Iphigenia, Elektra): Perti (1681), Cimarosa (1783), Morlacchi (1808), K. Kreutzer (1817), Tanyejev (1895), Weingartner (1902), Křenek (1930).

Orfeo - Monteverdi 5 felv. operája prológussal (1607, Mantova, Accademia del'Invaghiti), Alessandro Striggio szövegére. Első felújítására majd 300 év múlva, 1904-ben került sor Párizsban, d'Indy feldolgozásában, koncertformában. Első modern színpadi előadása ugyancsak Párizsban, 1911-ben volt, a Théâtre Réjane-ban.

Különböző stílusú és szempontú modern feldolgozások: d'Indy, Malipiero, Respighi, Maderna, Orff, Goehr stb. gondozásában. Magyar bem.: 1936, OH (Respighi-verzió).

A Camerata kezdeményezései után az Orfeo az operairodalom első nagy remekműve. Monteverdi elfordul a firenzeiek doktriner szárazságától, állandó deklamációjától. Igen színes, részben dramaturgiai funkciójú zenekarkezelésével, kórustételek és zárt, áriaszerű formák beiktatásával az igazi opera - vagy inkább: zenedráma - halhatatlan első modelljét alkotta meg. Striggio irodalmi értékű szövegkönyve is segítette.

A mű követi a mítoszt: Orfeusz (kasztrált A, vagy T, vagy Bar) leszáll az Alvilágba, hogy visszahozza elhunyt feleségét, Euridikét (S). Meglágyítja énekével Hádeszt (B), aki visszaengedi az asszonyt az élők közé, azzal a feltétellel, hogy Orfeusz nem néz rá, amíg fel nem érnek a föld felszínére. Orfeusz nem tudja ezt a feltételt teljesíteni; Euridiké másodszor, s most már véglegesen visszakerül az Alvilágba. A dalnokot Apollo (T vagy Bar) felviszi az Olümposzra.

Orfeusz-téma - Az isteni dalnok, a zene hatalmának megszemélyesítője természetszerűleg vált igen sok opera hősévé. (Soknak közülük Euridiké a címadója): Peri (1600), Caccini (1602), Monteverdi (1607), Stefano Landi (1639, pastorale), L. Rossi (1647), Sartorio (1672), Draghi (1683), Lully fiai (1690), Keiser (1699), J. J. Fux (1715), Wagenseil (1740), K. H. Graun (1752), Gluck (1762), J. Chr. Bach (1770), Bertoni (1776), Guglielmi (1780), G. Benda (1787), F. W. Benda (1788), Paër (1791), Haydn (1793, befejezetlen), Cannabich (1800), Offenbach (1858), Malipiero (1925).

Orfeusz - Gluck 3 felv. operája (1762, Bécs, Burgszínház), R. de Calzabigi szövegére, a görög mítosz nyomán. Magyar bem.: 1883, pesti N.Sz.

Gluck és Calzabigi első "reform-operája", létrejöttében szinte egyenlő érdeme van a zeneszerzőnek és a szövegírónak. Egyszerűség, tömörség, mellékes cselekmények teljes hiánya a szöveg újdonsága; ugyancsak egyszerűség, az áriák dalszerű formálása, a da capo-forma elvetése, nagy kórustételek - a muzsika reformelemei. A műnek két változata van: az olasz szövegű eredeti, kasztrált főszereplővel és az 1774-es francia szövegű, kibővített forma (Párizs számára), tenor-Orfeusszal. Ma általában összevonják a kettőt, és női althangra (ritkán baritonra) bízzák a címszerepet.

Orgeni, Aglaja (1841-1926) - német op.én. (S). 1865-ben debütált a berlini operában, melynek 1886-ig volt művésze a koloratúrszoprán szerepkörben. Ekkor visszavonult és Drezdában lett énektanár.

Orlandi Malaspina, Rita (1938?-) olasz op.én. (S). Bolognában debütált 1965-ben, Ford Alice-ként. A következő évben már a Sc. színpadán énekli a Végzet hatalma Leonóráját, jelenleg a legtöbbet foglalkoztatott drámai szopránok egyike. Igen szép és kiművelt hang, de kissé hűvös egyéniség jellemzi, így fellépései inkább a hang és az énektudás diadalai, semmint a drámáé. Verdi legnagyobb heroina-szerepeit énekli (mindkét Leonóra, Amelia, Aida. Desdemona stb.). A Szigeti Színpadon is fellépett.

Orlando - Händel 3 felv. operája (1733, London), Braccioli szövegére, Ariosto nyomán.

Orlando paladino (Orlando lovag) - Haydn 3 felv. semiseria operája (1782, Eszterháza), N. Porta szövegére. Magyarorsz. bem.: 1786, Pozsony, 1792, pesti Német Színház. Magyarul 1960-ban mutatta be a Magyar Rádió.

orléans-i szűz, Az - Csajkovszkij 3 felv. operája (1881, Pétervár), Zsukovszkij szövegére, Schiller drámája nyomán. A zeneszerző a bemutató után átdolgozta művét.

Orlov, Georgij (1900-) - szovjet op.én. (Bar). 1930-ban debütált a leningrádi Kis Színházban, melynek 1940-ig volt tagja, ekkor került át a Kirov Operaházba. 1949-ben a Kis Színház, majd a Kirov Operaház igazgatója volt.

Orlovsky - J. Strauss Denevérjének unatkozó hercege (MS), akinek bálján a darab bonyodalma lezajlik.

Ormay Ferenc (1835-1876) - magyar op.én. (Bar), Kolozsvárott debütált, majd 1858-ban a N.Sz. szerződtette. Nemcsak operaénekesként működött: prózai színész is volt, valamint műfordító. (T. k. a Faust Siebel-áriájának "Helyettem kis virág..." kezdősorát ma is az ő szövegével éneklik.) Ódry Lehellel közösen ő írta Erkel Brankovics György c. operájának librettóját.

Ormi Jozefa (1830-1881) - magyar op.én. (A). 1851-ben debütált a N.Sz-ban, Donizetti Linda di Chamounix-jában. Hamar elhagyta Magyarországot, a párizsi O.-ban énekelt, majd 1854-től New Yorkban működött.

Ormindo, L' - Cavalli 3 felv. operája (1644, Velence, T. San Cassiano), G. Faustini szövegére. - Napjainkban több helyen felújították.

Orontea - Cesti 3 felv. operája prológussal (1649, Velence), Cicognini szövegére. A szerző első operája.

Orosz Júlia (1908-) - magyar op.én. (S). 1930-ban debütált az OH-ban, Blonde-ként. Négy évtizedes pályafutása alatt mintegy 80 szerepet énekelt: az irodalom minden stílusában és úgyszólván mindenfajta szerepkörben otthonos volt. Éppoly nagyszerű lírai alakításokat láthatott tőle az OH közönsége (Antónia, Liu, Margit, Lauretta, Pillangókisasszony), mint drámaiakat (Desdemona, Elza, Tosca, Nedda, Pique Dame-Liza) és szubretteket (Blonde, Ford Annuska, Zerlina, Adél). Egyaránt kitűnően ismerte a Mozart-stílust (Susanne, Elvira) és Puccini világát (Liu, Mimi). Kevés ilyen sokoldalú művészt ismert a magyar operajátszás története. Ez a sokoldalúság természetesen megköveteli a hangi adottságok drámai felhasználását és a jó színészi készséget is: Orosz Júlia minddel rendelkezett. A népi demokratikus országokban és Nyugat-Európában igen sokszor vendégszerepelt. Kossuth-díjas, Kiváló művész, az OH örökös tagja.

Oroszlánszívű Richárd - A híres angol király, akit a keresztesháborúból visszatérve idegenben börtönbe vetnek, majd apródja segítségével megszökik és álruhában visszatér Angliába, sok opera hőse lett: Händel (1727), Telemann (1729), Logroscino (1743), Grétry (1784), Seyfried (1810), Adam (1844). A Walter Scott-féle Ivanhoe-regényből, illetve annak epizódjaiból készült operákban, valamint a Robin Hood-dal kapcsolatos darabokban is rendszerint szerepel.

Oroszlánszívű Richárd - Grétry 3 felv. operája (1784, Párizs, Comédie-Italienne), M. J. Sedaine szövegére. Magyarorsz. bem.: 1811, pesti Német Színház.

Grétry egyik legnépszerűbb operája; zenetörténeti nevezetessége, hogy ebben a műben fordul elő először a wagneri értelemben vett vezérmotívum. Egyik áriájára Beethoven írt zongoravariációkat.

Oroveso - Bellini Normájában a druida főpap (B), Norma atyja.

orr, Az - Sosztakovics 2 felv. vígoperája (1930, Leningrád), Zamjatin, Jonin, Preisz és a zeneszerző szövegére, Gogol novellája nyomán. A szerző első operája. Premierje nagy bukás volt és egyben kiindulása a Sosztakovics elleni pártbírálatoknak. Csak az 1960-as években újították fel Európa különböző operaházaiban, így Düsseldorfban, Firenzében és a berlini S.O.-ban. - A Gogol-novella valósággal szürrealista jellege számos kitűnő lehetőséget ad a zeneszerzőnek a legkülönbözőbb hangulatú és stílusú jelenetek komponálására. Sosztakovics élt is a lehetőséggel: a sok magánszereplőre és kiszenekarra irt opera a szerző egyik legjobb alkotása. Humoros oldala éppoly kitűnően sikerült, mint komoly vagy szürrealista jeleneteinek zenéje.

Or sai chi l'onore → Nézz bosszúra vágyón

Or siam soli → Nincs itt senki

Ortrud - Wagner Lohengrinjében a pogány hitű intrikus (MS), Telramund felesége.

Ory grófja - Rossini 2 felv. vígoperája (1828, Párizs, O.), Scribe és Lestre-Poirson szövegére. Magyar bem.: 1962, bpesti E.Sz. Rossini utolsó előtti operája.

A cselekmény a keresztesháborúk korában játszódik, s arról szól, hogyan próbálja Ory nőcsábász grófja különböző álruhákban és cselekkel, de sikertelenül elcsábítani Fourmoutiers erényes grófnéját, Adélt.

O signore, dal tetto natio → Ó, Nagyúr, érted vágtunk az útnak

O sink' hernieder, Nacht der Liebe → Ó, szállj le, csókok bűvös éje

O soave fanciulla → Ó, te gyönyörű lányka

Osten, Eva von der (1881-1936) - német op.én. (S). Drezdában debütált 1902-ben, és a drezdai operaház egyik vezető énekese volt 1902-1930 közt. Drámai és lírai szerepekben egyaránt európai, sőt, világhírű énekesnő, a század első évtizedei nagy sztárjainak egyike. A Rózsalovag első Octavianja.

Osváth Júlia (1908-) - magyar op.én. (S). 1935-ben debütált az OH-ban, Gara Máriaként. Oly kiugró sikert aratott, hogy már 1937-ben Toscanini szerződtette a Salzburgi Ünnepi Játékokra, az Éj királynője szerepére. Mozart-énekesnőnek indult, énekelte az összes Bpesten játszott Mozart-opera főszerepét (Éj királynője, Pamina, Donna Anna, Fiordiligi. Grófné, Konstanza). A 30-as évek végén kezdte a drámai szerepek éneklését, meglepő módon, de mindjárt jelen-tős sikerrel, Wagner műveivel (Elza, Pogner Éva). Ettől kezdve bontakozott ki igazi színpadi művészete, amely lényegében az ösztönös zseni diadala volt. Színpadra lépésekor máris az adott szerep levegőjét árasztotta és tulajdonképpen mindent tudott, ami a szerepekhez szükséges. Ő volt a magyar Figaro-Grófné, a magyar Tábornagyné. De nemcsak az emelkedett tónusú szerepekben volt otthonos; nálánál kihívóbb és közönségesebb, tehát igazibb Musette ugyancsak nem szólalt még meg az OH színpadán. Kiválóan alakította Erkel hősnőit, nagyszerű Desdemona és Don Carlos-Erzsébet volt. Az OH örökös tagja, Kossuth-díjas, Kiváló művész.

Ó, szállj hozzám, ég angyala - Erkel Hunyadi Lászlója I. felvonásában a címszereplő (T) szerelmi románca.

Ó szállj le, csókok bűvös éje - Wagner Trisztánja II. felvonásában a szerelmesek (S és T) nagy kettősének központi lassú szakasza.

Ó, szép Aida - Radames (T) románca Verdi Aidájának I. felvonásában.

Ó, szép Fiorenza - A címszereplő (Bar) gúnyos, figyelmeztető dala a rokonsághoz Puccini Gianni Schicchijében.

Oszkár - Verdi Álarcosbáljában Richard gróf apródja (S).

Ó, szörnyű máglya → Stretta

Otava, Zdeněk (1901-) - cseh op.én. (Bar). Pozsonyban debütált 1921-ben, Jagóként, innen Brnóba került, majd 1930-tól a 60-as évek elejéig a prágai Národní Divadlo prominens tagja volt. Főleg a cseh repertoárban és Mozart műveiben aratott jelentős sikereket.

Ó, te gyönyörű lányka - Mimi (S) és Rodolphe (T) szerelmi kettősének kezdősora Puccini Bohéméletének I. felvonásában.

Ó, te hűséges szerelmem - Donizetti Lammermoori Luciája utolsó fináléjában Edgar (T) élettől búcsúzó ariosója.

Otello - Verdi 4 felv. operája (1887, Milánó, Sc.), Arrigo Boito szövegére, Shakespeare drámája nyomán. Magyar bem.: 1887, OH. A mű első Olaszországon kívüli előadása!

Az operairodalom legnagyobb remekeinek egyike, Verdi ún. utolsó korszakának nyitánya. A zeneszerzőt sokban segítette Boito szövegkölteménye, az irodalom talán legjobb librettója. A zene a dramaturg-Verdi legnagyszerűbb erényeit a legmagasabb szinten mutatja: tökéletes formaérzék és koncentráltság, a drámai jellemzés nagyszerűsége, a drámai és zenei szerkesztés tökéletes logikája (egységes motívumhálózat) jellemzik. Ami új ebben a partitúrában, az is a korábbi művek eredményeinek logikus továbbfejlesztése, ill. összefoglalása: a harmóniai nyelvezet árnyaltsága és érzékenysége, a zseniális zenekarkezelés és a hagyományos formák teljes átalakítása (egyetlen tradicionális formaképlet: a III. felvonás nagy concertatója).

Otello, vagy a velencei mór - Rossini 3 felv. operája (1816, Nápoly), Salsa szövegére, Shakespeare nyomán. Magyarorsz. bem.: 1819, pesti Német Sz.

Rossini műve a maga idején egyike volt a mester legsikeresebb alkotásainak. Librettója annyiban tér el a Shakespeare-műtől, hogy a tragikus végkifejlet előtt minden kiderül, s így jórafordul.

O terra, addio → Ég áldjon, föld

Ó, tiszta lég → Rabok kara

Otsz, Georg (1920-) - szovjet op.én. (Bar). 1951-ben debütált a tallinni operában, melynek ma is tagja. Mind az operaszínpadon, mind a könnyebb fajsúlyú hangversenyszámokban a Szovjetunió egyik legnépszerűbb énekese.

Ott a parton → Brünnhilde záróéneke

Ott az árboc - Verdi Otellójában a művet kezdő monumentális "Vihar-kórus".

Ott benn ... az asszony virraszt... - Puccini Köpeny c. operájában Marcel (Bar) nagy monológja az éjszakai folyó habjai fölött. Kétségeinek, tragédiájának zenébe öntése, a természeti kép és a lelki portré csodálatos zenéje.

Ottó - Erkel Bánk bánjában Gertrudis királyné öccse, Melinda csábítója (T).

Otto, Lisa (1919-) - német op.én. (S). 1941-ben debütált Beuthenben, a Rózsalovag Sophie-jaként. Különböző szerződések után Berlinbe került, ahol előbb a S.O., majd 1952 óta a nyugat-berlini opera tagja. Salzburg, Glyndebourne és a nagy operaházak kedvelt vendége, napjaink egyik jeles Mozart-szubrettje.

O tu che in seno agli angeli → Te, mennybeszállott angyalom

O tu Palermo - Verdi A szicíliai vecsernye c. operájának II. felvonásában Procida (B) hatalmas áriája szülővárosához. Basszisták koncertműsorainak is kedvelt száma.

Où va la jeune Hindoue? → Csengettyű-ária

Óvd magad - Wagner Trisztánjának II. felvonásában Brangäne (MS) színfalak mögötti óvó szózata.

Óvtad-e hírem? - Wagner Trisztánja II. felvonásában Marke király (B) hatalmas monológja, melyben végtelen szomorúsággal vonja kérdőre Trisztánt.

O wär ich schon mit dir vereint → De jó, de szép a gondolat

O welche Lust → Rabok kara

Oxilla, Giuseppe (1865-1919) - uruguayi op.én. (T). Olaszországban tanult, 1888-ban Milánóban debütált. A következő évben már a Sc.-ban énekel, főleg Otellóként aratott igen nagy sikereket, Tamagno után az egyik legjelentősebb Otellónak öt tartották (a szerepet igen sokszor énekelte az első Jagóval, Victor Maurellel). Mint korának egyik híres hőstenorja, igen nagy sikereket aratott Itáliában, Spanyolországban és Dél-Amerikában.

O zitt're nicht, mein lieber Sohn → Ó, csak ne félj, én jó fiam

Ozmin - Mozart Szöktetés a szerájból c. operájának egyik főszereplője (B), Szelim basa főkertésze és háremőre, az emberi gonoszság - helyenként komikusba hajló - portréja.