Jegyzetek

1.) Századok, 1916. 118–126. l. és Magyar pénztörténet. Budapest, 1916. 154–167. l.

2.) A forrásra most Madsar Imre barátom figyelmeztetett, kinek figyelmeztetése késztetett fenti kis dolgozatom megírására. Ez úton is melegen köszönöm azt.

3.) Kritikai német fordítását kiadta Westberg, Friedrich: Ibrâhîm’ s-Ibn-Ja’kub’s Reisebericht über die Slawenlande aus dem Jahre 965. (Mémoires de l’Académie Impériale des sciences de St. Pétersburg, VIII-e Série. Cl. hist-phil. Vol. III. No. 4. 1898. 183 lap.) A korábbi kiadások és irodalom kritikai ismertetését lásd u.o. 3–8. és 163–165. l. – Ezek közül felemlítendők a forrást felfedező de Goeje: Een belangrijk arabisch bericht over de Slawische volken omstreeks 965. n. Chr. (Verslaagen en Mededeelingen der Kkl. Akad. van Wetenschappen. Afd. Letterkunde. II. R. 9. Deel. Amsterdam, 1880. 187–217. l.) címen kiadott magyarázatos holland fordítása; Wigger F.: Bericht des Ibrahim-ibn-Jakub über die Slawen aus d. J. 973. (Jahrbücher d. Vereins für mecklenburgische Geschichte und Altertumskunde. 45. Jg. Schwerin, 1880. 4–6. l.) és Wattenbachnak de Goeje nyomán készített német fordítása (Die Geschichtsschreiber der deutschen Vorzeit. 2. Gesammtausgabe. VI. Bd. Widukind. Leipzig, 1891. 146–156. és XVI–XIX. l.). Kunik és báró Rosen orosz tudósok arab-orosz nyelvű első kiadását (1878) nem volt módomban tanulmányozni; csak Westbergből ismerem. A magyar irodalomban e becses X. századi forrásmunka egy mondatát – Wattenbach nyomán – Pauler Gyula és Acsády Ignác használták fel, de pénztörténeti fontosságát nem ismerték fel. Westberg művét Melich János (–ch –s) ismertette a Századokban (1902. 478–479. l.) – A következőkben Westbergnek bőséges magyarázatokkal ellátott kiadását s az ő kritikai megállapításait és eredményeit veszem alapul. Az ellenkező vélemények cáfolatát l. Westbergnél.

4.) E szó értelmezéséről alább szólunk.

5.) Westberg: 53. és 55. l.

6.) Westberg közli a szó arab alakját is, melyet dr. Osztern Salamon úr kérésemre elolvasott és szintén „methikal”-nak olvasta.

7.) Id. m. 196. l. és Bemerkungen. (Westberg id. m. 155. l.)

8.) Bemerkungen. (Westberg 155. l.)

9.) Id. m. 19–20. l. – A fordításban mégis a bizánci jelzőt használja (53. és 55. l.) és saját magyarázatát csak jegyzetben adja.

10.) Id. h. 196. l. „waarschijnlik zilverstucken”.

11.) A th kiejtése az angol th-nak felel meg.

12.) Sauvaire: Matériaux… etc. (Journal asiatique. Série VIII. T. 3. Paris, 1884. 368–371. l.; T. 4. 1884. 275–280. l.; T. 5. 1885. 501. l. A mithkál fogalmát illető kutatásaimban Goldziher Ignác egyetemi tanár úr volt szíves becses útmutatásokkal támogatni, miért is ezúton mondok hálás köszönetet.

13.) „100 denarii sive mithcal”; „mithcal sive denarium drachmis decem aestimatum fuisse”. Tychsen Th. C.: Commentatio de rei numariae apud Arabes origine et progressu. (Commentatio de rei numariae apud Arabes origine et progressu. (Commentationes Soc. reg. sc. Gottingensis ad a. 1803. Vol. XV. 1804. 15., 17. l.) – „Das Gewicht ist, wenigstens des Goldes unverändert geblieben, der omajjidische Dinar, Mitsqual, gleich dem bízantinischen Goldsolidus.” Stickel, Joh Gust.: Handbuch zur morgenländischen Münzkunde. II. Leipzig, 1870. 43. l. – Sauvaire, M. H.: Matériaux pour servir a l’h. de la numismatique et de la métrologie musulmanes. Traduits ou recueillis par –. (Journal Asiatique. Sér. VII. T. 14. Paris, 1879. 2. §. Metqâl; 3. §. Dînâr et derham; 4. §. Dînâr. (489–533. l.); 5. §. Derham. (U. o. T. 15. 228–247. l.)

14.) „Le mot metqâl signifie un poids quelconque, gros ou petit, mais on l’a consacré specialement à un petit poids et, dans l’usage ordinaire, on donne ce nom au dînâr” (Sauvaire id. h. T. 14. 493. l.). „Le dînár, qui est le metqâl” (491. l.); Mataqîl est le pluriel de metqâl, lequel est le dînâr” (492. l.); „miskal de Sassanide” (az arab dinárnál nagyobb, értékesebb aranypénz: 500. l.): „dînâr Mesry ou metqâl à la même sens que dînâr (500. l.): „un somme de 1000 metqâls en monnaie frappée” (501. l.); „18. metqâl’s d’or pur équivalent à 21 florins” (501. l.); „il est évident, que le metqâl est un nom donné au poids servant à évaluer, et le dînâr un nom, qui désigne la chose évaluée, avec la restriction, que celleci soit de l’or” (512. l.): „en principe, dînâr pèse 20 qîrâts et le derham 14.” (T. 15. 251. l.) – 10 dirhem = 1 dinár = 1 mithkál: „avec 200 derhams ou avec 20 metqâls” (503. l.); „de 20 metqâls d’or ou de 200 derhams” (503., 510. l.); „le nésâb de l’or est de 20 metqâls et celui de l’argent est de 200 derhams” (493. l.); „10 dînârs d’une valeur de 100 derhams” (552. l.); „le dînâr est égal en valeur à 10 derhams” (530. l.); „chacun de ces dînârs contenait 10 derhams” (T. 15. 243. l.): „chaque dînâr d’une valeur de 10 derhams” (T. 14. 528. l. és 15. 240. l.). – 10 dirhem súlya = 7 mithkál = 7 dinár súlya: „dix derhams pesant sept metqâls” (460., 461. l.); „chaque dix des poids nommé derhams équivalait à sept des poids nommé dînârs” (463. l.); „le poids de 10 derhams est 7 metqâls” (502. l., v.ö. 505. l.) stb.

15.) „Les metqâls et les derhams fabriqué à Cordove étaient du titre le plus pur” (a X. sz. közepéről való forrásadat Cordovából. 500. l.). „Les metqâl de l’Andalose” (u.o. VII. Série. 19. Tome. 315. l.); „30 metqâls d’or, frappé par Alphonse” (u.o. 321. l.); „200 metqâls d’or orientaux” (Aragonia: u.o. 323. l.); „dînâr (mithkal) du Maroc des Almohades” (u.o. 109. l.).

16.) V.ö. id. művem 164–165. l.

17.) Magy. Honf. Kútfői. 166–167. l.

18.) Westberg megállapításaira De Goeje nem tett semmi megjegyzést (Bemerkungen. 153–157. l.), nyilván meggyőzőknek tartotta.

19.) Westberg id. m. 14., 52., 153. l.

20.) A cseh ezüstdénár súlya a X. század második felében átlagosan 1.26 g, színsúlya 1.15 g-ra, értéke mai pénzben 0.38 aranykoronára tehető. V.ö. id. művem 183–184. l. s az ott idézett műveket.

21.) Westberg id. m. 53. l.

22.) Inama-Sternegg: Deutsche Wirtschaftgeschichte. I. 2 654., 710., 713., 719. lap.

23.) A X. század közepén a frank-német dénársúlyt – a pénzrontás miatt – átlagosan 1.4 g-ra, a finomsúlyt 1.26 g-ra, az értéket 41 fillérre tehetjük. V.ö. id. művem 146–147. és 152. l. s az ott id. műveket.

24.) Inama-Sternegg id. m. I. 2 655., 712. l. II. 437. l.

25.) A XIII. században – a kepeváltság hivatalos megállapításán kívül – egyetlen hazai forrásban sem találtam adatot gabona- és baromfiárra. A gabona mint áru csak a XIII. sz. második felében keletkezett budai, esztergomi és gölnici vásárvámszabályzatokban szerepel hajó- és szekérszámra. A nagy kereskedelmi központok piacain – különösen a kivitelre számítva – árusították, de a belforgalomban nem volt szerepe. V.ö. id. művem 524., 530– 534. l. Ebből a negatív eredményből is következtethetünk a korábbi, X–XII. századi állapotokra.

26.) Sauvaire id. h. S. VIII. T.10. 1887. 207., 211. l.

27.) U.o. 224–225. l.

28.) U.o. 222–227. l.

29.) U.o. 227. l. Meg kell jegyeznem, hogy a fenti átszámítások csak hozzávetőleges számítások s azt is, hogy az ismert keleti áradatok többnyire drágaságok idejéből származnak.

30.) Westberg id. m. 54. l.

31.) Ebbeli adatait már De Goeje s az ő nyomán Luschin (Allgem. Münzkunde und Geldgeschichte) is értékük szerint méltatták.