| « 4. A magyar városok és a polgári osztály kezdetei (1907) | KEZDŐLAP | 5. Serviensek és familiárisok 1 (1913) » |
1.) „Italien war und blieb ein Land der Städte.” Hegel K.: Geschichte d. Städteverfassung von Italien. Leipzig. 1847. I. 474. l.
2.) Eichhorn K. Fr.: Ueber den Ursprung d. städtischen Verfassung in Deutschland (Zeitschrift für geschichtliche Rechtswissenschaft II. Berlin, 1816. 165–237. l.) és Deutsche Staats und Rechtsgeschichte 3. Ausg. Göttingen, 1821–3. I. 84–86. és II. 46–47. lapok. – Gaupp E. Th.: Über deutsche Städtegründung, Stadtverfassung und Weichbild im Mittelalter. Jena, 1824. X–XI. l. és 26. s. köv. l. Megkülönböztet római-német és német városokat.
3.) Nitzsch K. W.: Ministerialität u. Bürgertum im XI. u. XII. Jahrhundert. Leipzig, 1859. 14. l. – Hegel K.: Geschichte d. Städteverfassung von Italien. Leipzig, 1847. I. 473. s köv. l. – Maurer G. L.: Geschichte d. Städteverfassung in Deutschland. Erlangen, 1869. I. 46. l. – Below G.: Das ältere deutsche Städtewesen u. Bürgertum. Bielefeld und Leipzig, 1898. 2. l. – Stubbs W.: The constitutional history of England. I. Oxford, 1875. 61–2. l.
4.) Így épült hazánkban Fehér Curta, Esztergom Carpis, Buda Aquincum, Sopron Scarbantia, Győr Arrabona, Gyulafehérvár Apulum, Kolozsvár Napoca helyén stb.
5.) V.ö. Hajnik I.: Egyetemes európai jogtörténet. Bp., 1899. 171–2. l.
6.) Hegel K. az itáliai városokat a szabad longobard községekből származtatja, amiből és a püspöki immunitásból együttesen fejlődött ki az egyházzal vívott hosszú küzdelmek után a városi szervezet. (Gesch. d. Städteverfassung v. Italien. Leipzig, 1847. I. 473. s köv. l. II. 93. l.) – Eichhorn is fontos tényezőnek tartja a püspöki népek immunitását a városi fejlődésben. (Id. műve II. 44. s köv. l.) – Wilda W. E. a céhszervezetet tartja a városi szervezet alapjának. Das Gildenwesen im Mittelalter. Halle, 1831. 145. s köv. és 176. s köv. l. – Hajnik I. Egyetemes európai jogtörténetében (Bp., 1899. 170.– 2. l. ) a dél-francia s olasz városoknál az immunitásból, az észak-francia és német városoknál pedig a céhből eredőnek tartja a jogot.
7.) Az udvari jogi jelleget már Eichhorn említi id. értekezése I. 241. s köv. l. – Nitzsch K. W.: Ministerialität u. Bürgertum im XI. u. XII. Jahrhundert. Leipzig, 1859. Különösen 188. és 247. s köv. l. – A ministerialisok a karolingi várgrófságok népei, nem beneficiumul, hanem ministeriumul örökbérben bírják földjeiket bizonyos szolgálatok – adó, követség és a hadikötelezettség bizonyos számban való teljesítése – fejében. Idő folyamán beneficiumos hűbéresekké emelkednek ezek közül a harcosok és követek, míg a házi hivatalnokok, iparosok – kik eredetileg az előkelőbbek – lejjebb nyomatnak. E ministerialisok közé tartozó kiskereskedők – kik forgalmas székhelyek körül laknak – mint királyi emberek élveznek vámszabadságot. A püspöki, főúri hatalom terjeszkedőben elnyomja a várgrófság hatásköri hatalmát s a ministerialisok felett uralkodván, ezek kereskedése szűk határok közé szorul. A szabad kereskedés e korlátja s a püspöki helyek magas vásárpénze miatt kifejlődik az alvárosi vásár, melyen már nagyban kereskednek. A ministerialisok mind több idegen elemet vesznek fel, általános bomlás lévén. A hűbéresek szabadulni akarnak uraiktól, a régi miniszteriális szervezet teljesen feloszlik, a városokban megmaradt részei megkezdik küzdelmeiket uraik ellen, mint királyi emberek tudván csak a forgalmat emelni, a kereskedést szabadon gyakorolni. – Stubbs W. az angol városok alapját az angolszász félszabad községi szervezetben, a „township”-ben látja s a várossá fejlődést a normann hódítás korára teszi. The constitutional history of England. I. Oxford, 1875. 89–96. és 403. s. köv. l. Thierry A.: Essai sur l’histoire de la formation du Tiers État. 4. Éd. Paris, 1866. 17–19. és 23–28. l. a római hagyomány hatását hangoztatva, hasonló módon származtatja a várost.
8.) Maurer G. L.: Geschichte der Städteverfassung in Deutschland. Erlangen, 1869. I. 197. s köv. és 282. l. – A községi jogból, mint határjogból származtatja a városjogot, ahol a Bürgerschaft tagjai a közös földek, vizek, utak használói, a Bürgermeister a községi javak felett a tanáccsal felügyeletet tartó közeg, míg a bírói hivatal a földesúr és helyettesei, a soltész és esküdtek kezében van. Az első kiváltság, ami a községet várossá teszi, a vásártartás joga, ebből fejlődik ki a többi jog. – Below G.: Das ältere deutsche Städtewesen und Bürgertum. Bielefeld u. Leipzig, 1898. c. műve 8–9. lapján a városok keletkezésének főtényezőjéül a kereskedelmet emeli ki. Shohm R.: Die Entstehung d. deutschen Städtewesens (Leipzig, 1890. 14–16., 18–33. l.) szerint a városi tanács a kereskedők vásári bíróságából fejlődött ki, melynek hatásköre a Weichbild jelölte vásártéren minden rendű s jogú emberekre kiterjedt. Később az egész várost a Weichbilden belül levőnek veszik. A Weichbilden levő N. Károly kard jelképével a király mindig jelenlevőnek tekint s így az a jog érvényes itt, ami a királyi várban, a Burgrecht. Ebből a vásárjog alapján keletkezik a városi szabadság.
9.) „Das Stadtrecht kennt keine Unfreiheit.” Sohm R. id. műve 81. lap.
10.) Sohm R.: Die Entstehung des deutschen Städtewesens. Leipzig, 1890. 30. lap.
11.) Below G.: Das ältere deutsche Städtewesen und Bürgertum. Bielefeld u. Leipzig, 1898. 6–7. l. és Hajnik I.: Magyar alkotmány és jogtörténet. Pest, 1872. I. 241. l.
12.) Király J.: Pozsony város joga a középkorban. Budapest, 1894. 11. l.
13.) I. törvény. 19. cap. Si derelicta ecclesia sua villani ad alias transierint, pontificali iure … eodem redire cogantur. Corpus Juris Hungarici. I. Bpest, 1899. 56. l.
14.) Gesta Frederici Imperatoris. Liber. I. c. 31. Monumenta Germ. Historica. Scriptorum T. XX. 396. l. Denique cum vilissima in vicis vel oppidis ibi, id est ex cannis tantum, rara ex lignis, rarissima ex lapidibus habentur habitacula, toto aestatis vel autumpni tempore papiliones inhabitant.
15.) Szalay J.: Városaink a XIII. században. Bpest, 1878. 4. l. V.ö. még Vajda Gy.: Városaink befolyása a közműveltségre. 1000–1301. Bpest, 1878. 16–19. lapok.
16.) Wenzel G.: Magyarország városai és városjogai. Bpest, 1877. 27–28. II. és Below G.: Das ältere deutsche Städtewesen u. Bürgertum. Bielefeld, 1898. 8–9. l.
17.) Volt ugyan hazai városaink közt olyan, mely jogát német városoktól kölcsönözte, e filiális viszony azonban nem a keletkezéskor, hanem a fejlődés későbbi fokán jött létre.
18.) Corpus Juris Hungarici. I. Bpest, 1899. 12., 30., 106. és 118. l.
19.) V.ö. Villányi Sz.: Győr megye és város anyagi műveltségtörténete 1000–1301. Győr 1881. 61. l.
20.) Rogerius: Carmen miserabile. 38. §. szerint fölülmúlja Magyarország minden városát. (Endlicher: 290. l.)
21.) A kir. várost közönségesen csak „vicus Latinorum”, „vicus Strigoniensis” néven említik az oklevelek. Kn. M. I. 431. l. Az érseki várost, „civitas archiepiscopalis”-t (Kn. M. I. 328. l. szerint) már Imre király egy 1201-i oklevelében említve találjuk. Ebből kitűnik az is, hogy a királyi város népei már ekkor előkelőbbek amazénál s felettük némi jogokat is követelnek. (Katona St.: Historia critica regum Hungariae. IV. 607. l.)
22.) Kn. M. II. 271. l. V.ö. Villányi Sz.: Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. 10. l.
23.) Villányi Sz.: Győr megye és város míveltségtörténete. 1000–1301. Győr, 1881. 102. és 104–5. l.
25.) Salamon F.: Budapest története. II. Bpest, 1885. 87. és 95. l. és Ortvay T.: Pozsony város története. Pozsony, 1892. I. 105. s köv. l.
26.) Pesty Fr.: A magyarországi várispánságok története. Bpest, 1882. 131. és köv. l. Szerinte a városok a várispáni intézménynek semmit sem köszönnek s különösen támogatja e nézetét az ellentéttel, miben a várispánságok a városokkal álltak. Ugyanerről szól Ortvay T.: Pozsony város története. I. Pozsony, 1892. 119. s köv. l.
27.) Király J.: Pozsony város joga a középkorban. Bp., 1894. 21., 22. lapon
28.) Szalay J.: Városaink a tizenharmadik században. Bpest, 1878. Ugyane nézetet vallja Hajnik I.: Magyar alkotmány és jogtörténelem. I. Pest, 1872. 136. lap.
29.) Villányi Sz.: Győr megye és város anyagi míveltségtörténete. Győr, 1881. 63. l. Marczali H.: Magyarország története az Árpádok korában. Bpest, 1896. II. 508. l. Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok korában. 2. kiad. Bpest, 1899. I. 343. l. és Timon Á.: Magyar alkotmány és jogtörténet. 3. kiad. Bpest, 1906. 151. l. Idehajlik Király J. id. műve 57–8. l.
30.) 1285-ben telepít a visegrádi várhoz csatolt földre, Marosra, Kun László hospeseket, s egy 13 év után kelt okleveléből látjuk, hogy ezek saját bírájuk alatt álló községet alkottak. E Maros az Anjou-korban már város lett. (Kn. M. II. 207., 455. l.)
31.) Szt. László III. decr. 1. cap. szól az őrök centurióiról s decurióiról. Corpus Juris Hungarici. I. Bpest, 1899. 74. l.
32.) E várnépi községek helyzetéről felvilágosítást ad a Győr körüli Ság, Nyúl, Tarján és Écs falvak szőlőmívesei részére adott kiváltságlevél 1240-ből. Endl. 448. l. Eszerint az ispán és várjobbágyok alá tartoztak, de az alsóbb tisztviselők, centuriók helyett már saját választott falusi bírájuk van. Korlátozzák azonban az ispánt, amennyiben a beszállásolás megtiltatott, a tartozások kevesbítettek s az igazságszolgáltatás zaklatásai ellen is intézkedés történt. Idegen bíróság elé nem tartoznak. Az örökösödés fiakra és fitestvérekre (frater uterinus) szorított, a leányág felét, a feleség csupán harmadát kapja a javaknak, a többi az ispáné.
33.) Legelöl Fehérvár haladt a fejlődésben s vele a másik székhely, Esztergom és Pest. Sajnos, oklevelek nem maradtak ránk, melyekből e fejlődést világosan szemünk elé állíthatnánk s a következőkre adatokat egyes később emelkedő városok okleveleiből és a XIII. század legelejéről fennmaradt néhány kezdetleges oklevélből veszünk, holott az említett három városnál már a XII. század közepe táján, a többinél ennek vége felé ment ez az emelkedés végbe.
34.) Bars oklevele 1240. Wenzel: VII. 103. l.
35.) U.o. és Berényben. Endl. 506. l. Varasdon. Endl. 405. l.
36.) Berény és Valkó. Endl. 434. l.
37.) Villányi Sz. szerint Esztergomban a vicus Latinorum olasz polgárai, a hospesek, várnépek, udvarnokok külön-külön hatóság alá tartoznak, sőt szerinte az egybeolvadás csak a mongol pusztítás után történt. (Néhány lap Esztergom város és megye múltjából. Esztergom, 1891. 9. l.) Ez összeolvadás azonban itt már korábban ment végbe, legkésőbb a XIII. század első évtizedeiben.
38.) Minderre legjellemzőbb adatokat és bizonyítékokat találunk Győr város történetében, amelynek kiváltságlevele 1271-ből éppen ez összeolvadást tünteti fel. (Endl. 526. l.) A győri hospesek, várnépek s más népek, kik ezek közé telepedtek, a váraljában saját külön bíráik, de a várispáni hatóság alatt éltek. Vásárjuk volt minden szombaton, melynek tributuma az ispánt illette. Egy helyen laknak, de külön hatóságuk van, aszerint, hogy mely osztályhoz tatoznak és tartozásaik különbözők, így a hospesek 1/2 fertót (6 korona), a várnépek 5. pondust (kevesebb, mint 5 korona mai pénzben) fizettek terragiumul. A várnépek közt voltak a győri és a szolgagyőri várhoz tartozóak, ezenkívül tárnokok és más köznépek, kik az említett hospesekkel együttesen a várba telepítettek át. A váralja továbbra is az ispán hatósága alatt áll s a vásárok ott is tartatnak. A privilégium kimondja e népek teljes egyesítését előbbi állapotukra való tekintet nélkül s a vendégek rangjára emelését, hogy „minden rosszakaratú konkolyhintésnek eleje vétessék”. Most már mind e népek közösen választanak bírót, ki minden ügyben ítélkezik felettük. A püspöki és káptalani népek velük élnek, de ezután is külön bírót választanak, kiváltságaik ugyanazok, de tartozásaikat az egyháznak fizetik s ennek földesúri joghatósága alá tartozva, külön földesúri város polgáraivá lesznek a királyi város mellett, sőt mondhatjuk a királyi városban.
39.) Colomanni decr. I. cap. 33. Mercatores, ad id. solum ut ditescant, venalium rerum dediti studiis, pristina duplicent tributa; pauperes vero, qui de mercato vivunt, solita tributa persolvant. Corpus Juris Hungarici. I. Bpest, 1899. 106. l.
40.) Ezek az említett kiváltságok már a legkorábbi s így kezdetlegesebb privilégiumokban is bennfoglaltatnak. Így Patak 1201-i, Karakó 1206-i és Varasd 1209-i oklevelében is. (Endl. 399., 403., 405. l.) Azok nélkül városi szabadság még nincsen.
41.) Lásd Nitzsch (247. s köv. l.), Hegel (II. 138. s köv. l.); Eichhornt és a többi említett műveket.
42.) Ilyen a trencséni várjobbágyok viszálya a váraljai hospesekkel, kik felett előbbiek bizonyos jogokat követeltek, amit a király megtagad. H. O. VI. 39. l. A korponaiak az ispánnal kerültek perbe annak hatalmaskodása miatt. F. V/2. 442. l. Valkón a várjobbágyokkal valami Harsány nevű föld miatt tűztek össze. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. IV. Zágráb, 1906. 227. l. Pozsony efféle küzdelmeiről l.: Ortvay T.: Pozsony város története. I. Pozsony, 1892. 119. s köv. l.
43.) Pesty Fr.: A magyarországi várispánságok története. Budapest, 1882. 131. s köv. l.
44.) Szalay J. kereken tagadja a kereskedelem és ipar fontosságát a város keletkezésénél, de e véleménynek semmi reális alapja nincs. (Városaink a tizenharmadik században. Budapest, 1878. 17. l.)
45.) Sopron a szent királyoktól kapott szabadságára hivatkozik. H. O. VIII. 218. l. Pozsonyról említi Király J.: Pozsony város joga a középkorban. Budapest, 1894. című műve 27. l. Szatmárnémeti lakói pedig 1230-i kiváltságlevele szerint Gizella királyné hűségére jöttek be.
46.) Győrnek e fejlődése, mint fentebb láttuk, már a XIII. században ment végbe.
47.) Az erdélyiek II. Andrástól 1224-ben, a szepesiek IV. Bélától és V. Istvántól nyertek kiváltságleveleket. Endl. 420., 460., 522. l. Hasonló jogokkal éltek a rövid ideig itt lakó német lovagrendnek emberei a Barcaságban 1211–1224-ig. F. III/1. 106. l.
48.) Bírói hatáskör kiterjesztése, autonómia és vámmentesség.
49.) Így Patak, Karakó és Varasd említett oklevelei.
50.) Némi irigységgel ír e hatalom nagyságáról a Béla apja, II. Géza idején nálunk járt Freisingeni Ottó: „At omnes sic principi suo obsequuntur, út unusquisque, ne dicam manifestis illum contradictionibus exasperare, sed et occultis susurris lacerare nefas arbitretur”, majd „sola principis voluntas apud omnes pro ratione habetur”. (Gesta Friderici imp. Lib. I. c. 31.) Monumenta Germaniae Historica. Scriptores. XX. 369. l.
51.) Katona St.: Historia critica regum Hungariae. IV. 607. l. közli Imre királynak ez ellen hozott rendelkezését.
52.) Francavilla magyar nevét így állapítja meg Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Budapest, 1894. 236. l. V.ö. Pesty Fr.: Eltünt vármegyék. I. Budapest, 1880. 324. l. – Telepítéséről lásd: Marczali H.: Magyarország története az Árpádok korában. II. Bp., 1896. 309. l.
53.) F. IV/1. 73. l. és VII/1. 107. l. közölve. Ennek alapján hivatkoznak a későbbi oklevelek, kezdve Nagyszombat 1238-i privilégiumán, a Szent István-féle kiváltságokra.
54.) Andrástól mindössze 3 városi kiváltság maradt ránk. Karakó, Varasd és Szatmárnémeti oklevele. Endl. 403., 405., 426. l.
55.) A várjobbágyok előbbi, várnépek, udvarnokok utóbbi módon szabadulhattak. V.ö. Villányi Sz.: Győr megye és város anyagi míveltségtörténete. Győr, 1881. 97–98. l. és Pesty Fr.: A magyarországi várispánságok története. Budapest, 1882. 131–141. l.
56.) Codex diplomaticus regni Croatiae … III. Zágráb, 1905. 1186. l. W. XI. 182. l.
57.) Endl. 426. l. Dézsvárét említi IV. Béla 1236-i kiváltsága. W. XI. 285. l.
59.) W. XI. 285. F. IV/1. 73. Endl. 444., 447. W. VII. 103. és H. O. VI. 39. l.
60.) Dézsvár kiváltsága említi ezeket.
61.) Perina oklevele. 1240. W. XI. 313. l. Szamoborról és Varasdról IV. Béla későbbi kiváltságaiból értesülünk: Endl. 456. l. és Codex diplomaticus regni Croatiae... IV. Zágráb, 1906. 166. l. – Dubica város tanácsa egy 1244-i kiadványában említi Kálmánt. F. IV/1. 349. l.
62.) Regerius: Carmen Miserabile, 39. §. Endl. 291. l.
63.) Ld. Hegel K.: Geschichte d. Städteverfassung von Italien. Leipzig, 1847. I. 473. s köv. l. Maurer L. G.: Geschichte d. Städtererfassung in Deutschland. Eralangen, 1869. I. 197. s köv. l. és Below G.: Das ältere deutsche Städtewesen und Bürgertum. Leipzig, 1898. 3–4. és 24– 25. l.
64.) Érdekes analógiát lehetne e XIII. századbeli városaink és e mai ú.n. parasztvárosaink közt vonni más tekintetben is. Itt csak felemlítem azt a szembetűnő hasonlatosságot, hogy míg a kereskedelem és forgalom aránylag nagynak mondható, ipar jóformán nincs és a lakosság főfoglalkozása még a földművelés.
65.) Krones Fr.: Zur ältesten Geschichte d. Oberungarn. Freistadt Kaschau. Wien, 1864. 19., 25. l. Hajnik I.: Magyar alkotmány és jogtörténelem. I. Pest, 1872. 136. I. és Timon Á.: Magyar alkotmány és jogtörténet. 3. kiad. Bpest, 1906. 152. l.
66.) Trencsén lakói eredetileg a váraljai „villa Zamar” lakói (H. O. VI. 39. l.), Barsvár alatt „in suburbio” laktak a hospesek (W. VII. 103. l.), a patakiak a vár aljában kissé távolabb laktak, mint az 1272-i és 1285-i – Imre oklevelét erősítő – kiváltságokból kitűnik (F. V/1. 181. V/3. 295. l.), Szamobor „prope castrum Oskich” alakult (Endl. 456. l.), Valkó még „iuxta castrum Valkow” (Endl. 434. l.). Esztergomról tudjuk ezt Rogeriustól. Ugyancsak váraljai fekvésű Pozsony is. (Ortvay T.: Pozsony város története. I. Pozsony, 1892. 119. s. köv. l.)
67.) Békefi R.: A pilisi apátság története. I. Pécs, 1894. 316. l. közölt oklevél és Rogerius: Carmen Miserabile. 39., 40. §. (Endl. 291–2. l.)
68.) Így Karakó, Varasd és Trencsén privilégiumában. (Endl. 403., 405., 447. és H. O. VI. 39. l.) – Ezt mutatja az is, hogy a bíró a korábbi privilégiumokban gyakrabban neveztetik „maior villae”-nek, mint a későbbi időben.
69.) „Francavilla senatoria”, „in magna et ditissima theutonica villa, que Pesth dicitur”, „divitem Rodanam … villam”. Rogerius: Carmen miserabile. 16., 20. 26. §. (Endl. 266., 267. és 272. l.) – „Magna villa Verőce” 1234-i privilégiumában. Endl. 443. l.
70.) Így nevezi Rogerius Vácot, Váradot, Győrt és a többit is. Egy oklevél Zágráb püspöki várost. Codex diplomaticus regni Croatiae… IV. 262. l. „Civitas Musuniensis”-t említ egy II. Béla korabeli oklevél. Kubinyi F.: Monumenta hungarie historica. I. Pest, 1867. 2. l. – „In civitate Jauriana”. Szent István pécsi alapítólevelében. Karácsonyi J.: Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Bpest, 1891. 41. l. Ugyancsak István a veszprémi püspökségnek adott oklevélben szól Veszprém és Fehérvár, továbbá „Colon és Wsegrad civitates”-ről, amikben bizony várost nem sejthetünk, csak várat. U. ott 57. l. Kezdetben valószínűleg nemcsak a várost, de a hozzátartozó comitatust is jelenti.
71.) Civitas Esztergomra vonatkozólag Rogerius: Carmen miserabile. 39., 40. §. Endl. 291– 2. l. „Albam regiam civitatem”. U. ott. 40. §. – „civitas Strigoniensis” Kn. M. I. 328. l.
72.) A dalmát városokat kivétel nélkül így nevezik a magyar királyoktól kapott privilégiumok, így Kálmánnak Trau, II. Géza Spalato, III. István Sebenico és II. András Nona, valamint Almissa városok részére kiadott oklevelében. Endl. 376., 379., 381., 400. l. és W. I. 93. l.
73.) Jellemző a karakói privilégium (Endl. 403. l.) azon pontja, mely felmenti annak lakosait a végeken való őrszolgálattól, ami a többi szásznak kötelessége, arra, hogy mennyire hiányzott első városaink alapításánál a honvédelmi szempont. A szász telepítésben ezzel ellentétben világosan észlelhető e szempont. (V.ö. Teutsch G.: Geschichte d. Siebenbürgen Sachsen. 2., Aufl. I. Leipzig, 1874.)
74.) 1267-i szabadságlevél. Kovachich J. N.: Sylloge deceretorum comitatialium incl. regni Hungariae. Pesthini, 1818. 11. l.
75.) Szalay J.: Városaink a XIII. században, Budapest, 1878. 17., 18. l.
76.) Hajnik I.: Magyar alkotmány és jogtörténet. I. Pest, 1872. 223. l.
77.) Új kiváltságot, részben régi kiváltságaink megújítását nyerik: 1242. Zágráb, Szamobor, Perina. (Endl. 451., 456. W. XII. 689. l. 1243. Olaszi. (F. IV/I.) 1244. Valkó, Korpona, Zólyom, Körmend. (F. IV/I. 315., 329., 332: H. O. VI. 42. l.) 1247. Beregszász. 1248. Verőce. 1249. Szina. (Endl. 471. W. II. 202. VII. 281. l.) 1252. és 1253. Körös (Endl. 479. F. IV/2. 172. l.), meg Vágújhely, Bars. (F. IV/2. 174. W. VII. 352. l.) 1254. Dobronya és Bábaszék. (Endl. 489. l.) 1255 előtt Budavár. (F. IV/2. 320. l.) 1255. Besztercebánya. 1257. Jasztrebarszka. 1258. Nyitra. 1260. Németlipcse. 1261. Trencsén. (Endl. 489., 496., 498. F. IV/3. 9. és H. O. VI. 108. l.) 1263. Komár. 1264. Berény. (Endl. 503., 505.) 1265. Liptóhibe. 1266. Zágráb. 1267. Nagyszombat. 1269. Késmárk. (W. VIII. 126. Endl. 507. F. IV/3. 3939. Endl. 517. l.) Tőle kaptak még kiváltságlevelet: Sopron, Gölnicbánya, Désakna, Szeged, mint későbbi oklevelekből kitűnik (Endl. 545. F. V/3. 125. W. V. 20. l. és Varga F.: Szeged város története I. Szeged, 1877. 252. l.) és Selmecbánya jogkönyvét is ő erősíté meg. (W. III. 206. l.)
79.) H. O. VI. 42. l. és Kn. M. I. 520. l.
80.) Endl. 526. W. XII. 137. IV. 309. és V. 170. l. H. O. II. 21., 24. és F. VI/2. 122. l.
85.) Fehérvárról ld. Theiner A.: Vetera monumenta historica Hungariam sacram illustrantia I. Romae, 1859. 208. l. Esztergomról meg Kn. M. I. 375. l.
87.) W. XI. 182. l. V.ö. Szalay J.: Városaink a XIII. században, Budapest, 1878. 19. 1.
89.) W. II. 202. és Theiner A.: Vetera monumenta Hungariam sacram illustrantia. Romae, 1859. I. 275. l. Ez utóbbiban négy királynéi helyről van szó: Radnáról, Szőlősről, Besztercéről és Királyiról (?).
90.) Tkalcic. Mon. h. Episc. Zagr.
91.) Kovahich J. N.: Sylloge decretorum comitatialium incl. regni Hungariae. Pesthini, 1818. 12. l.
93.) V.ö. Gaupp E. Th.: Deutsche Stadtrechte d. Mittelalters. Breslau, 1851. és Keutgen F.: Urkunden zur städtischen Verfassungsgeschichte. Berlin, 1899. művekben közölt német városjogokkal.
94.) Így lesz Wenzel G.: Magyarország városai és városjogai. Bpest, 1877. 43–44. l.
95.) Németlipcse és Liptóhibe privilégiumai Korpona, Buda és Selmecbányáéra hivatkoznak (F. IV/3. 9. és W. VIII. 126.), Dézsváré Dézsakna, Szatmár és Nagyszőlősére (W. XI. 285. l.), Tordáé Dézsakna, Kolozsvár és székére, Dézsaknáé meg Buda, Esztergom és Szatmáréra. (Endl. 621. és E. V. 20. l.)
96.) Fehérvár: Endl. 444., 498., 505., 526., 545., 551. l. Buda: F. IV/3. 9. W. III. 38. és V. 20. l.
97.) Selmecre hivatkozik Besztercebánya és [Liptó-] Hibe (Endl. 489. és W. VIII. 126. l.), Perinára Szamobor és Jasztrebarszka, ez utóbbira Szentambrus kiváltságlevele. (Endl. 456., 496., 519. l.)
98.) Ld. ezekről Timon Á.: Magyar alkotmány és jogtörténet. 3. kiadás. Bpest, 1906. 209– 214. l. „Az immunitások és a földesúri hatóság.” Részben az immunitásból származtatják sokan a külföldi királyi városokat. Ld. Eichhorn: Über den Ursprung d. städtischen Verfassung in Deutscland. Zeitschrift für geschichtliche Rechtswissenchaft. II. Berlin, 1816. 191. s köv. l., továbbá Hegel K. és Hajnik J. idézett műveit. (V. ö. a XI. 1., 3. jegyzetét.)
99.) Codex diplomaticus regni Croatiae… 1904–5. II. 297. és III. 35. l.
100.) Katona St.: Historia critica regum Hungariae. IV. 607. l.
101.) II. András 1217. Endl. 409. l.
102.) A veszprémi és zágrábi püspökség kiváltságán kívül, az esztergomi érsekség II. Andrástól és IV. Bélától nyert ily szabadságot. (Kn. M. II. 287. l.). Az utóbbi kiváltságleveléről Pauler Gyula (Magyar nemzet története az Árpád-házi királyok korában. Budapest, 1899. 2. kiad. II. 590. 3. l.) meggyőzően kimutatta, hogy Róbert Károly korabeli hamisítvány s utóbb Fejérpataky László konstalálta, hogy a püspökségnek volt egy III. Béla féle kiváltságlevele, de ennek tartalma erősen interpolálva került az említett hamis oklevélbe (III. Béla magyar király emlékezete. Bpest, 1900. című díszmű 155. lapján). Ismerjük az óbudai, jászói és fehérvári prépostság ily kiváltságát (Endl. 458., 464., 484. l.,), s a pilisi (Békefi R.: A pilisi apátság története. I. Pécs, 1894. 316. l.), pannonhalmi és bakonybéli apátságok efféle jogáról is tudunk. (Sörös P.: A pannonhalmi főapátság története. II. Budapest, 1903. 298., 325., 330., 331. l. s u. a.: A bakonybéli apátság története. I. Budapest, 1903. 297. l.)
104.) Várjobbágyokról szól az esztergomi káptalan egy levele. Kn. C. D. II. 183. l. és a pécsi oklevél. Endl. 392. l., valamint a bakonybéli apátság egy oklevele. Sörös P.: A bakonybéli apátság története. I. Budapest, 1903. 296. l. Hospesekről több oklevél beszél. Kn. M. II. 298. Endl. 392. és 469. Kn. C. D. II. 183. l. Civiseket, condicionariusokat és parasztokat találunk az egri és pécsi egyház népei közt. Endl. 529. és 392. l.
105.) Endl. 500., 529. l. Ezek „nobiles”-ről beszélnek, míg az esztergomi káptalan említett oklevele „szabad emberek”-et említ. Kn. C. D. II. 183. l.
106.) Az esztergomi érsek Keresztúr, a káptalan Németi községnek ad kiváltságot, Albert jászói prépost jászói civeseinek, Péter erdélyi püspök Sárdnak. Endl. 469. Kn. C. D. II. 183. Endl. 462. és W. V. 126. I. István zágrábi püspök Zágrábújvárosnak. Codex diplomaticus regni Croatiae… IV. Zágráb, 1906. 262. l.
107.) Esztergom-Alváros, Szebelléb, Füzítő. Kn. I. 328., 298. II. 234. W. III. 38. l. Ilyen kiváltságlevelet kapott Kolozsvár V. Istvántól, aki ugyan Róbert Károly megerősítő levele (Jakab. I. 31. l.) szerint királyi várossá emelte azt, de mint IV. László 1275-i oklevele mutatja, csak ilyeneknek jogaival ruháztatott fel, de püspöki város volt. Jakab E. I. 22. l.
108.) Kn. M. II. 234. W. III. 38. l. Garamszentbenedek oklevele Pest, Buda és Fehérvár jogára hivatkozik, de ez XIII. századvégi hamisítvány, mint Fejérpataky L. vizsgálatai valószínűvé tették. F. L.: Oklevelek II. István király korából. Budapest, 1895. 41. l.
110.) Mindezek az említett kiváltságlevelekből tűnnek ki. Katona St.: Historia critica regum Hung. IV. 607. l. Kn. M. I. 298., 328. II. 234., 271. és W. III. 38. l.
111.) Endl. 462., 469. W. V. 126. l.
112.) Füzitő kiváltságlevelében, de a többiben is így lehetett. W. III. 38. l.
113.) Endl. 458. l. 1243-ból datált oklevél, melyről Salamon F. kimutatta, hogy csak 1295-ben jutott törvényerőre, amikor a király megerősítette, holott hamisítvány volt. S. F.: Budapest története. Bpest, 1885. II. 261. és III. 27. l.
114.) Regerius elbeszélése után. Vác, Eger, Győr, Várad, Csanád és Esztergomról ír. Carmen miserabile. 22., 27., 33., 34., 40. §. Endl. 269–292. l. Ld. még 23. 1. 2. és 3. jegyzetét.
115.) F. VII/1. 294. és H. O. V. 40. l.
118.) Endl. 543. l. Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Bpest, 1890–97. II. 724. l. említi még, hogy Kőszeget 1267–81 közt a Németújváriak alapították.
119.) Corpus Juris Hungarici. I. Bpest, 1899. 106., 138. l. Kovachich M. G.: Vestigia comitiorum apud Hungaros. Budae, 1790. 116., 136., 138. l. és Kovachich J. Nic.: Sylloge decretorum comitatialium incl. regni Hungariae. Pesthini, 1818. I. 21. l.
121.) Kubinyi F.: Monumenta Hungariae historica. I. Pest, 1867. 2. lap és F. III/2. 474. l.
122.) Hajnik I.: Magyar alkotmány és jogtörténelem. I. Pest, 1872. 140–141. l.
123.) Szalay J.: Városaink a XIII. században. Budapest, 1878. 52–54. l.
124.) Kn. M. I. 390. és 434. l., H. O. VI. 147. l.
125.) F. VII/5. 425., V/2., 345., Endl. 498., 545. l.
127.) Ezt mutatja Désakna kiváltságlevele, mely budai s esztergomi civeseket, de szatmári hospeseket említ. Zimm. 169. l.
129.) Endl. 498. l., F. IV/3. 49. l.
130.) Endl. 545. l. és Katona St.: Historia critica regum Hungariae. VI. 211. l.
131.) Beregszász privilégiumában. Endl. 471. l.
132.) Pl. Nagyszombat, Olaszi és Németlipcse privilégiumai. Endl. 444. F. IV/1. 278. IV/3. 9. l. Pozsonyban IV. Béla külön oklevéllel emeli a „iobagionibus agasonum nostrorum oriundus” Wochot a polgárok sorába. Kn. M. I. 335. l.
134.) V.ö. Szalay J.: Városaink a XIII. században. Bpest, 1878. 24–26. l.
136.) Endl. 482. W. VIII. 5. és 31. l.
138.) Endl. 507. l., Kn. C. D. II. 183. l.
142.) Kovachich J. N.: Sylloge decretorum comitialium incl. regn. Hungariae. I. Pesthini, 1818. 21. l.
143.) Endl. 466. és 542. l. – Salamon F.: Budapest története. III. Budapest, 1885. 34. s köv. l.
144.) Illés J.: Az Anjou-kori társadalom és adózás. Bp., 1900. 55. és 61. l.
145.) Szalay J.: Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században. Századok, 1880. évf. 533– 557. l.
146.) F. III/1. 196. l. Endl. 434., 482. l. Kn. M. I. 298. l. W. VII. 103. 1: és Kn. C. D. II. 183. l.
147.) Így Valkón. Endl. 434. l.
148.) Endl. 405., 426., 434., 444. l. H. O. VI. 39. és Rogerius: Carmen miserabile. 16., 34. §. (Endl. 265., 281. l.)
149.) Szalay J.: Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században. Századok, 1880. évf. 533– 557. l. és Salamon F.: Budapest története. II. 113. l. Rogerius „francigenái”. Carmen miserabile. 39. §. (Endl. 291. l.)
150.) Tkalcic: Mon. h. Ep. Zagr. I. 230.
151.) F. VI/2. 300. l. H. O. VI. 39. l.
153.) Kn. M. II. 458. l., I. 379. l. Rupp J.: Budapest és környékének helyrajzi története. Pest, 1686. 197. l. és Rogerius: Carmen miserabile. 39. §. (Endl. 291. l.)
154.) Tkalcic: Mon. h. Ep. Zagr. I. 230. l. és Codex diplomaticus regni Croaetiae… IV. Zágráb, 1906. 262. l.
155.) Rogerius: Carmen miserabile. 26. §. Endl. 271. l. és W. X. 413. l.
156.) Béla király névtelen jegyzőjének könyve. Közli Fejérpataky László. Bpest, 1892. 23. b.) lap.
161.) Corpus Juris Hungarici. I. Budapest, 1899. 140. l. Kovachich M.G.: Vestigia comitiorum apud Hungaros. Budae, 1790. 118. l. és Kn. M. I. 520. és 550. l.
162.) Rogerius: Carmen miserabile. 39. §. (Endl. 291. l.)
167.) Szalay J.: Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században. Századok, 1880. 549. l.
| « 4. A magyar városok és a polgári osztály kezdetei (1907) | KEZDŐLAP | 5. Serviensek és familiárisok 1 (1913) » |