A BASKÍR-KÉRDÉS

A tudósok általában a magyar őstörténet egyik legnagyobb rejtélyének a baskír-kérdést tartják. Nem értik, hogy ha a baskírok ősei a Kr. u. 5–9. században vagy még korábban elszakadtak a többi magyaroktól, Julián barát miképpen érthette meg beszédüket, hiszen a magyar nyelv a közbeeső négy-hét, vagy még több század alatt lényeges átalakuláson ment keresztül, és igen sok idegen eredetű kölcsönszóval gyarapodott. Ez az ellenvetés semmiképpen sem áll helyt. A magyar nyelv a Kr. u. 5. században, sőt már évszázadokkal előbb teljesen kialakult volt, de a később befogadott török kölcsönszavak túlnyomó része sem lehetett ismeretlen a szétválás után mindig a török népek szomszédságában, sőt a valószínűleg uralmuk alatt élő s azok nyelvét ismerő baskírok előtt. Az új hazában átvett szláv, német és latin jövevényszavaink pedig korántsem jelentettek olyan gyarapodást, hogy emiatt a nyelvet megérteniük lehetetlen lett volna. A legtöbb ily jövevényszónak egyébként – az egyházi és államléti műveltségszavak kivételével – megvan nyelvünkben ősi finnugor vagy kaukázusi eredetű analógiája. Hasonló érveléssel akár azt is kétségbe vonhatnánk, hogy az egymással évszázadokon át nem érintkező északi és déli szlávok, avagy a németek és erdélyi szászok meg tudták egymást érteni. Semmi komoly akadálya sincs tehát annak, hogy az arab írók magyar-baskír azonosítását elfogadva s a középkori források értesítéseinek hitelt adva a baskírokban a magyarság egyik elszakadt ágának eltatárosodott ivadékát lássuk.

A kérdés csak az, mikor váltak el a Pontus, majd a Kárpátok vidékére költözött magyarságtól? Két feltevésnek van valószínűsége. Egyik az, hogy az uráli őshazába nyomuló alán-szavir nép vágta el délre költöző testvéreitől és hajtotta uralma alá ezt a magyar-baskír néptöredéket. Emellett szólnak a magyar őshaza területén a Kr. e. 100–Kr. u. 400-ig virágzó pianobori alán vaskultúrának a Kr. e. 600–100 között élt ananyinói magyar bronzkultúrából örökölt elemei. Ez a folyamatosság csak a két kultúra népének együttélésével magyarázható; lehet azonban, hogy a közvetítő népet a magyar uralom alól a szavir uralom alá került obi-ugorokban kell keresnünk. A másik feltevés szerint a kazárok szakíthatták el népüktől, s a kazárok elől 650–700 között a Volga–Don közén az uráli magyar őshaza területére és a szomszédságba költöző volgai bolgárok sodorták északra a Volga–Don–Kubán közén és a Dontól nyugatra élő magyarságnak egy töredékét, nyilván a Volga két partján tanyázó északkeleti határvédő csoportot. E kérdés végleges tisztázása a jövő kutatások feladata.