Győr, lakosainak számát tekintve, a Dunántúl második, Felső-Dunántúlnak pedig legnagyobb városa, a Kis-Magyar-Alföld déli szélén, a Kis-Duna, Rába és Rábcza folyók egyesülésénél fekszik. A város, két új külvárosával, Győrszigettel és Révfaluval, a három folyó torkolatát köröndalakban övezi, úgy hogy mindhárom folyó a város belterületét tetemes hosszúságban szeli. Győr negyedik folyója, a Marczal, közvetetlenül a város fölött ömlik a Rábába, míg a Pándzsa-ér a város határában gazdagítja változó mennyiségű vizével a Marczalt.

Győr teljesen sík területen fekszik, oly vidéken, mely az alföldek tipikus jellegét mutatja. A tenger színe fölötti magassága átlag 119 méter, ez abszolut magasság ingadozása a város határán belül legfeljebb 2-2.5 méter. Délfelé, jóval a város határán túl, szelid emelkedéssel kezdődnek a csanaki dombok, melyek lassan átmennek a ravaszdi és győrszentmártoni hegylánczba. A város belterületén emelkedő beépített magaslat, a »Káptalandomb«, melyen a hajdani belső-, vagy fellegvár állott, emberi kéz munkája.

Győr körül hajdan óriási erdőségek és rengeteg kiterjedésű mocsarak terültek el. A három folyó hónaljában fekvő s már a természettől is védett terület az ősembernek önként kínálkozott lakóhelyül. Ez a kedvező helyzet okozta a város keletkezését és későbbi fejlődését, de egyúttal számos viszontagságát és többszörös pusztulását is, mert idők multán fontos védelmi ponttá fejlődvén, sokszor czélpontjává lett a birtokáért versengő hadak ostromának.

Győr őstörténetébe a történelem világító fáklyájának fénye nem tud behatolni. E tekintetben, mint mindenütt, úgy itt is a régészet kutatásainak eredményein alapuló feltevésekre vagyunk utalva. Az a körülmény, hogy a város területén szép számban kerültek felszínre nemcsak az újabb, hanem a legrégibb kőkorszakból származó eszközök, fegyverek, edények és sírok, arról tanúskodik, hogy a város mai helyén az ősember a Duna völgyének benépesedése után azonnal megtelepedett. Az újabb kőkorszaknak, majd a későbbi réz- és bronzkorszaknak ugyancsak a város határában talált számos maradványa - ma a benczés múzeum értékes kincsei - Győr lakosainak már bizonyos fejlettségéről tanúskodik.

A Kr. e. I. század első felében a kelta-illyr törzsek lakják a Balaton és Fertő közötti vidéket, melyen Győr is épült és melyet a rómaiak a kelták egyik törzse: a bójok után, még később is bójok pusztájának (deserta Bojorum) hívnak. A rómaiak a Rába torkolatánál már megerősített várost találnak, mely a mai Győr helyén fekszik, a melyet a kelták Arraboná-nak neveznek. Ezt a nevet a rómaiak is megtartják, s az ős kelta név maradványát a város német neve (Raab) ma is őrzi. Trajanus a Kr. u. 100-ik év telén kiterjeszti a tartomány határait a Dunáig, s folytatja a folyam forrásvidékétől torkolatáig haladó útak kiépítését. Arrabona ekkor már erős táborhely. E megerősített római tábor helye megállapítható. A mai Nádorvárosban állott s emlékét a kálvária első stácziójában elhelyezett emléktábla következő felírata őrzi:

68Arrabona az V. században a hunnok kezére kerül, azután a keleti góthok hódítják meg a Fertő vidékét és Arrabonát.

568-ban az avarok hódítják meg Arrabonát. Közhit szerint az avar uralomnak köszönheti a város mai nevét. Az avarok ugyanis gyűrűalakú sánczokkal körülvett erődítvénynyé alakították át a várost, mely gyűrűk a magyarok bejövetelekor még állottak. E gyűrűsánczoktól kapta nevét Győr, mely az árpádkori okmányokban Geurew, Girew, Geur, alakban fordul elő. Ebből lett a latin Jaurinum, Jaurium, Geurum, valamint az olasz Javarino, Giavarino is. A hagyomány szerint Győr az avar uralom alatt fontos szerepet játszott és székhelye volt leghatalmasabb fejedelmüknek, Baján khagánnak. Ez állítás mivel sem igazolható, ellenben bizonyos, hogy Baján utóda, Tudun khagán itt lakott. Nagy Károly 791-ben elfoglalja a Rába torkolatánál épült avar erősséget s azt teljesen elpusztítja. Tudun meghódol és felveszi a keresztséget. Győr egy időre lakatlan pusztasággá lesz.

Az avarok után a frankok veszik birtokukba a lassan megint benépesülő várost, s azt a keleti bánságba (Ostmark) kebelezik be. A frank uralom megtörése után a morva-szláv Szvatopluk lesz a város urává.

A IX. század végén végre a magyarok birtokába kerül az ország. A bánhidai ütközet után a magyar sereg a mai Ószőnyön át bevonul Győr vármegye területére. Győr és környéke a fejedelmi család birtoka lesz. Szent István alatt már oly nevezetes város, hogy a lázadó Koppány felkonczolt testének negyedét Győr kapujára szegezik ki. Nehány évvel később Szent István várispánság (megye) székhelyévé teszi és benne püspökséget alapít. A szent király maga is több ízben tartózkodott Győrött.

Ez időponttól kezdve a város története szorosan összeforr az ország történetével. Mozgalmas és viharos multjából mindazonáltal csak azokat az eseményeket fogjuk felemlíteni, melyek a város felvirágzására vagy elnéptelenedésére, kiépülésére és területi alakulására döntő befolyással voltak.

1044. július 5-én III. Henrik császár, Péter király szövetségese, Győr és Ménfő között megveri Aba Sámuelt. Győr a király feleségével és gyermekeivel együtt, a győztes németek kezére kerül.

1065. január 20-án Salamon király és Géza herczeg itt kötnek békét Dezső győri püspök közbenjárására.

1221-ben a dömések Győrött megtelepülvén, itt iskolát alapítanak.

1241-ben Frigyes osztrák herczeg elfoglalja és leégeti a várost. A megyei nemesség hamarosan visszafoglalja és felkonczolja a német őrséget.

1242-ben a tatárok elpusztítják Győrt.

1244-ben IV. Béla a győr-csanaki határon »királyszék«-et tart. IV. Béla 1253-ban és 1254-ben is megfordul Győrött, valamint 1264. október 17-én is.

1270. november 5-én V. István meglátogatja a várost.

1271-ben Ottokár nagy sereggel megtámadja a várost, de a magyarok május 21-én fényes diadalt aratnak a Rábcza-híd leszakadása következtében ketté vált német seregen. Ugyanez évben V. István kiadja a város szabadságlevelét, s a városnak adományozza Malomsokot, a későbbi Révfalut. Ugyane szabadságlevél következtében keletkezett a vár körül a mai Belváros. István engedélyt adván a régebbi Nádorváros lakosainak a beköltözésre, ezek Nádorvárost egészen elhagyták, úgy, hogy e külvárost a XVII. századig, mikorra újból benépesült, »holt város«-nak (civitas mortuorum) nevezték.

1273-ban német birodalmi hadak foglalták el Győrt. A magyarok azonban csakhamar visszavették, mire II. Ottokár 60.000 emberrel maga jött Győr ellen, azt elfoglalta, s itt fiát 50 vitézzel együtt lovaggá ütötte. Ottokár távozása után a magyarok az év vége felé megint visszavették Győrt.

1278-ban IV. László Győr alatt összpontosítja 14.000 főnyi seregét, melylyel Habsburgi Rudolfot a marchmezei ütközetben Ottokár ellen támogatta.

1285-ben IV. László megerősíti Győr város szabadalmait és kiváltságait.

1291. július 10-én és október 23-án III. Endre meglátogatja Győrt.

1295-ben ugyanez a király újabb szabadságlevelet ad Győrnek. 1296-ban Endre Győrré jön s hadat indít a vasmegyei rablólovagok (Henrikfiak) ellen, a kiket le is ver.

691318. július 13-án Róbert Károly Győrbe érkezik, s augusztus közepéig itt tartózkodik. 1323-ban Győr város szabadalmait Róbert Károly is megerősíti.

1351-ben Hédervári Kont Miklós nádor a »Királyszék«-en űlést tart. 1366-ban ugyanott ismét törvényszéki ülést tartanak, épúgy 1375-ben Gara alatt és 1381-ben Győr és Komárom vármegyék nemességének részvételével.

1385-ben Zsigmond király Pozsonyból Győrbe teszi át a királyi harminczadszedést.

1440-ben Erzsébet királyné utószülött fiával, Lászlóval Győrbe menekül. A királyné Pozsonyba távozván, Czilley Ulrikot teszi meg a vár parancsnokává. A várat Hunyady János vette ostrom alá, de sikertelenül.

1451-ben Hunyady János fiával, Lászlóval többször megfordul Győrött.

1455. júniusban országgyűlést tartanak Győrött.

1469. deczemberében Mátyás király több hetet tölt Győrött, s innen alkudozik Frigyes császárral.

1526-ban a török had Győr faláig nyomul.

1529. szeptemberében Lamberg Kristóf várkapitány a török jöttének hírére felgyújtotta a várat. Valószínűleg ekkor kapta Győr a Janik nevet, melyen a török történetírók említik, s a mely égett-et jelent.

1550 körül keletkezett Győr nyugati külvárosa, Újváros.

1537-ben Fels Lénárd kibővíti a város erődítményeit.

1539. február 25-én Enyingi Török Bálint a városra üt, azt felgyújtja és elpusztítja.

1566. szeptember 27-én Salm várparancsnok levelet kap a török fővezértől Zrinyi Miklós fejével. A szigetvári hős fejét temetési gyászpompával hozták Győrré, a honnan Csáktornyára vitték. A gyászszertartás után harmadnapra, a bécsi kapu körül tűz támadt, mely az egész várost elpusztította s átcsapott Újvárosba, sőt Oláh érsek táborába is. A város lakosai közül és a táborból beszállított betegek közül sokan elégtek.

A következő 1567. évben királyi rendeletre és katonai mérnökök tervei szerint megkezdték a város újraépítését. Győr, ekkor nyert alakját a franczia ostromig (1809.) megtartotta.

1594. augusztus elején Szinán basa Győrt ostrom alá fogja s a város gróf Hardeck Ferdinánd várkapitány árulása következtében szeptember 29-én török kézre kerül.

1598. márczius 29-én Pálffy és Schwarzenberg Győrt visszafoglalják.

1612-ben Vaica Sabbas vezetése alatt a szerbek megtelepülnek Győrött. A szerb telep Újvárosban volt, a mai Rácz-utcza környékén.

1647. október havában a város nagy része leégett.

1704-ben Heister Sigbert tábornok a Rákóczi elleni hadműveletek kiindulási pontjává teszi Győrt.

1735-ben nagy tűzvész dühöngött Újvárosban.

1739-ben pestis pusztít Győrött.

1743. márczius 6-án Mária Terézia kiadja kiváltságlevelét, mely Győrt a szabad királyi városok sorába emeli.

1763-ban nagy földrengés volt.

1764-ben és 1772-ben nagy árvíz, 1776-ban és 1778-ban nagy tűzvész pusztítja a várost.

1809. június 13-án a Jenő olasz alkirály vezérlete alatt álló franczia sereg a győri (kismegyeri) ütközetben megveri a János főherczeg hadtestével egyesült magyar felkelő sereget. Az ostromlott Győr június 24-én megadta magát. Augusztus 31-én I. Napoleon Győrbe érkezik s itt tölt egy éjtszakát.

1820-ban megkezdik a bástyák lebontását. Ekkor keletkezett a Ferencz-Ferdinánd külváros.

1826-ban és 1830-ban nagy árvíz pusztított.

1831-ben a kolera dühöngött Győrött.

1848. márczius 15-én (a pesti eseményekkel egyidejűleg) forradalmi mozgalom tör ki Győrött, a melynek vezére Lukács Sándor, a későbbi kormánybiztos.

1849. június 28-án Haynau 66.000 főnyi serege Győr mellett (Abdánál) visszavonulásra kényszeríti Pöltenberg 12.000 főnyi seregét. Az osztrákok, élükön I. Ferencz Józseffel, bevonulnak a városba.

701852-ben I. Ferencz József meglátogatja Győrt és két napot tölt a városban.

1883-ban nagy árvíz pusztít.

1905. január 1-én életbelép az 1904. évi XXXVII. t.-cz., a melynek értelmében Győrsziget és Révfalupataház győrmegyei községek közigazgatásilag Győr sz. kir. városhoz csatoltatnak, melytől Győrszigetet csak a Rábcza, Révfalupataházát csak a Duna medre választja el. Az egyesítéssel Győr 29.000 főnyi lakossága 40.000-re szaporodik.

Győr nem tartozik az úgynevezett szép fekvésű városok közé, s regényes vagy természeti szépségekben bővelkedő vidéke épen nincs. Hiányzik ehhez az első és elengedhetetlen feltétel: az erdőkkel borított hegység. Ha a várost éjszakról közelítjük meg s pl. Sárás pusztáról szemléljük, sajátságos optikai csalódás következtében úgy látszik, mintha Győr közvetetlenül középmagas hegyek lábánál terülne el, a mi, különösen alkonyi világításnál, elég festői képet nyújt. Ám ezek a hegyek, melyek a várostól délre, másfél órányi távolságban kezdődnek, tulajdonképén csak alacsony dombok: a csanak-ménfői magaslatok, a győriek szőleivel és nyaralóival. Délről tekintve, a város teljesen sík területen fekszik s vidéke éjszak felé az alföldek tipikus jellegét mutatja.

Buja termékenységű szántóföldek, veteményesek, rétek, legelők és mocsarak váltakoznak e gazdagon öntözött vidéken, mely vízben való gazdagságánál fogva, még az 1904. évi nagy országos szárazságot sem érezte meg. A mocsarak nagy részét sűrű nádas borítja, a folyók mentén pedig keskeny, egyre gyérülő füzesek és nyárfaligetek terülnek el.

Tulajdonképeni erdeje ma már alig van Győr vidékének. Győr egyetlen kiránduló helye a »Kiskút«, a régi vízvezeték forrástelepe, a hol a város tetemes áldozatokkal remek parkot létesített, gyönyörű fenyvessel, a melynek kibővítése tervbe van véve. Ha a győriek regényes vidéket akarnak látni; a győr-zircz-veszprémi vasút vonalán felkeresik a Bakonyt, különösen a közeli vadregényes Czuha-völgyet, a melynek villákkal leendő beépítése czéljából Győrött részvénytársaság van alakulóban.

Győr egyenes és széles, kitünő kövezésű és a legtöbb helyen befásított utczáival, szép épületeivel és modern közintézményeivel, egyike az ország legszebb városainak. A Belvárosban itt-ott még látható keskeny közök a várvédelem emlékei, a minthogy rég letünt korokra emlékeztetnek azok a sajátságos, zárt erkélyek is, melyeket a lakosság kegyelete a multból átvett. Egy-egy utczakeresztezésnél négy ilyen erkély is néz egymással farkasszemet. Az újabb városrészek, különösen a Ferencz Ferdinánd-város, díszes palotáival és házaival, teljesen modern városok benyomását keltik. A város áll a tulajdonképeni Belvárosból, továbbá a Ferencz Ferdinánd-, Újváros-, Nádorváros-, Szabadhegy-, Győrsziget- és Révfalu külvárosokból, melyek öt kerületet alkotnak. A Belváros a fellegvár (ma püspökvár és káptalandomb) körül keletkezett még V. István alatt, s régiségének jellegét modern épületei sem tudták teljesen eltüntetni. Bástyafalai a Rába és a Duna mentén, majd a mai Arany János-, Kaszárnya-, Újvilág- és Újkapu-utczák irányában haladtak. A bástyafalak csekély maradványa a Dunaparton, majd a Püspökvár körül - igen jó állapotban - még ma is áll, a nyugati szegleterőd egy csillagának alapfalai pedig, alacsony vízállásnál az árapasztó csatornában, a sétatéri kishíd alatt láthatók. A Belváros - mint vidéki városainkban általában - itt is az intelligenczia és a tehetősebb elem lakóhelye, de e tekintetben hatalmas versenytársa támadt a Ferencz Ferdinánd-külvárosban, mely 1820-ban, a bástyák lebontása után, ezeken túl keletkezett, s mely újabban, az új városháza építésével s a törvénykezési és pénzügyi hivatalok kihelyezésével rohamos fejlődésnek és virágzásnak indult. Győr legrégibb külvárosa a Nádorváros, mely a vasútvonalon túl, délre fekszik, s mely a római táborhely maradványain épült. 1271 körül már állott, később elnéptelenedett s a »holtak városa«, majd, a majorságok után, a »Majorok« nevét kapta. Ma földmívelő és iparos elem lakja s újabban kezd szépen kiépülni. Ettől félórányira fekszik Szabadhegy, Győr legtávolabbi és legkisebb külvárosa. Helyén hajdan Zeleus, vagy Szőlős nevű község állott, mely azonban elpusztult. A XVIII. században a győriek nyaralótelepe lett; 73ma túlnyomólag földmíves nép lakja. Győr nyugati külvárosa, Újváros, a török invázió kezdetén épült, midőn a török elől menekülő megyebeli lakosság itt palánkvárat épített magának. Ma a gazdálkodó és iparos elem lakóhelye.

Győrszigetet Győr-Újvárostól a Rábcza folyó választotta el, de az országszerte feltünést keltő szabályozási munkák befejezése és a Rábcza folyó elvezetése folytán e határvonal eltünt. Győrszigetet 1567-ben királyi téglavetők alapították, a kik itt égették a Győr megerősítéséhez szükséges téglákat. Később a helység a győri püspökség jobbágybirtoka lett. II. Rákóczi Ferencz hadjárata alatt elpusztult, de csakhamar virágzó nagyközséggé fejlődött. Ma több hatalmas gyártelep áll területén. Révfalupataházát úgy Győrszigettől, mint a Belvárostól csak a Kis-Duna választja el. Hajdani neve Malomsok, s ezt a községet már V. István Győrnek ajándékozta. Később a Pata nemzetség birtoka lett, majd Révfalu és Pataház néven önálló kettős község. Ma kertek között álló, barátságos házaival, igen csinos városrésze Győrnek, az egyedüli, melynek villamos közvilágítása van.

Győr a vizek városa lévén, egyúttal természetesen a hidaké is. Nem kevesebb, mint négy modern szerkezetű vashíd és három fahíd közvetíti az egyes városrészek között a kocsi- és gyalogközlekedést. A hidak között a legszebb a sétatéri nagyhíd, mely emelőszerkezettel készült. A hidat 1894. február 20-án adták át a forgalomnak. Hossza 52 m., szélessége 5.80 m., s 132.840 koronába került. A sétatéri kishíd hossza 50.2 m., szélessége 5.64 m., az építési költség 104.080 korona; szintén 1894 óta szolgálja a közforgalom ügyét. Az előbbi a Rábát, az utóbbi ennek árapasztó csatornáját hidalja át. A hosszú-híd Újvárost köti össze Ferencz Ferdinánd-várossal, a Rábán át. E híd már 1892-ben elkészült, hossza 107 m., építési költsége 136.800 korona. Az Újvárost Győrszigettel összekötő Rábczahíd hossza 42.70 m., szélessége 5.70 m. (gyalogjárók nélkül), költsége 102.460 korona. Elkészült 1893-ban. A Dunán két fahíd van, az egyik Győrsziget és Révfalu között a kocsiközlekedést közvetíti, a másik a régi hajóhíd helyén áll és gyalogközlekedésre szolgál. Ugyanez a híd, a melynek hossza 215 méter, viszi át Révfaluból a Belvárosba a súlyos vízvezetéki főcsövet. Még megemlítjük a Rábcza keskeny fahídját (»Krajczáros híd«) és a Rábán átvezető nagy, kettős vasúti vashidat.

Ugyancsak itt kell felemlítenünk a vasúti áthidalást, a monumentális Baross-hidat, az állam félmilliós ajándékát Győrnek, mely két gyalog-vashíddal a pályaudvar fölött, a Belváros és a Nádorváros között közvetíti a rendkívül élénk közlekedést. Győrnek tehát nem kevesebb, mint nyolcz vas- és három fahídja van.

A város legszebb köztere kétségtelenül a Sétatér, a melyet páratlan fekvése, ízléses parkozása és rendkívüli gondozottsága unikummá tesz a vidéki városok parkjai között. A Rábaszabályozó Társulat Győr nagyszerű árvédelmi műveinek elkészítésekor a Rába árapasztó csatornájának ásásával szép szigetet nyert, a melyet Szentmártoni Radó Kálmán kormánybiztos kezdeményezésére a városnak ajándékozott. A város a szigetet művészi terv szerint parkoztatta s az adományozó iránti hálából »Radó-tér«-nek keresztelte. A Radó-tér keletkezésének történetét emlékkő mondja el a tér déli sarkán. A Radó-téren áll a Győrhöz sem méreteivel, sem dísztelenségével nem méltó, s csupán nagy kultúrtörténeti multtal dicsekedhető színház. Itt van továbbá a Csónakázó-Egylet díszes háza, a zenepavillon, a színházzal szemben a vármegye nagy szülöttjének, Kisfaludy Károlynak szép bronzszobra és a kávéházul szolgáló kioszk. Parkozott terek még a Petőfi-tér az Újvárosban, a Honvédliget a Ferencz Ferdinánd-városban, az Erzsébet-sétatér a Nádorvárosban, a nagykiterjedésű és szép kiskúti park, a győrszigeti sétatér és az új városháza előtti tér.

Egyéb közterei a városnak a Széchenyi-tér és Erzsébet-tér a Belvárosban, továbbá a Szedres-tér és az Állatvásártér Ferencz Ferdinánd-városban. Ez utóbbinak a kihelyezése befejezett dolog, mert az új színház területének lévén kiszemelve, helyén rövid idő mulva bizonyára díszes paloták fognak emelkedni. A nagykiterjedésű vásártér ugyane városrész nyugati oldalán fekszik.

Győrnek kitűnő és az egészségügyi s egyéb követelményeknek teljesen megfelelő vízvezetéki műve van, a melyet 1884 június 15-én adtak át a közforgalomnak. Győr lakossága azelőtt Dunavizet ivott. A vízmű telepe Kiskúton 74épült, a víztorony a budai vám mellett. 1899-ben a vízmű kibővítése vált szükségessé, mikor is a város 30.326 korona költséggel új kutat fúratott. 1904-ben a régi szivattyút villamos szivattyúval váltották fel, a mi 31.861 koronába került. A város rohamos fejlődésével szemben a kibővített vízmű is elégtelennek bizonyulván, a város Révfalu határában új vízművet állított s azt bekapcsolta a régibe. A révfalusi vízművet 1905 szeptemberében adták át a forgalomnak. A két vízműből kiágazó csőhálózat összes hossza 17.550 m., a kiskúti főnyomócső hossza 2100, a révfalusié 4200 m. A révfalusi vízmű bekapcsolása a vízvezeték vizének kitűnő minőségét némileg megrontotta, de a baj, szakértők állítása szerint, csak múló természetű, a minthogy a víz minősége tényleg javul s az eszközölt vegyvizsgálat eredménye is megnyugtató volt.

A városnak 1904-ig csak részleges csatornázása volt. 1904-ben 1,060.000 korona költséggel elkészült a mintaszerű, öblítőrendszerű, általános csatornamű. A csatornahálózat teljes hossza 23.400 méter, a házi bekötések száma, az 1904. év végétől 1906 júniusáig, 690-ről 774-re növekedett. A kész csatornahálózatot 1904 augusztusában adták át a forgalomnak. A csatornamű üzemben tartására a város villamos telepet rendezett be.

A közvilágítást s a magánvilágítás egy részét a gáztársulat eszközli. Az 1904-ben keletkezett villamos mű fényszolgáltatását a város rendelkezésére bocsátotta a lakosságnak, s ma a magánvilágításban a villamos fény már jórészt kiszorította a légszeszt, úgy hogy a villamos mű bővítése már is szükségessé vált. A villamos telep a Városréten áll, a hajóállomással szemközt. A villamos telep 1904 májusában, a vezeték ugyanez év deczemberében készült el. Az első befektetés 290.000 koronába, a bővítés, melyet 1905-ben és 1906-ban eszközöltek, 340.000 koronába került, az összes költség tehát 630.000 korona. A kábelhálózat hossza 13.153 m., a légvezetéké 23.500 m. A napi fogyasztás 2.600 kilowatt. Eddig 10.000 izzólámpa és 250 ívlámpa van üzemben. Révfalu külvárosban, a melyet ilykép a légszesztársulattal kötött szerződés nem érint, a város még az egyesítés előtt bevezettette a villamos utczai közvilágítást. A nagyobb gyártelepeknek saját villamos világításuk van.

Győr városának Győrsziget és Révfalupataház községekkel való egyesítése, hatalmas lépéssel előrevitte Győrt az ország virágzó városainak sorában. Bizonyítják ezt az alábbi számadatok, melyeket - a mennyiben az egyesített Győrre vonatkoznak, - úgy kell venni, mintha az 1900. évi népszámlálás időpontjában az egyesítés már megtörtént volna. Ennél későbbi hiteles adatok ugyanis még megközelítőleg sem állnak rendelkezésünkre, s e perczben csak az bizonyos, hogy ma a város lakossága már meghaladja a 40,000-et.

Győr város területe az egyesítés előtt 44.989 □ km. volt, Győrsziget és Révfalupataház községeké együtt 9.589 □ km., így ma Győr város területe 54.578 □ km. Katasztrális holdakban a város területe volt 7.811, a szaporulat 1.665 (miből Révfalura 1.096, Győrszigetre 569 esik), s így Győr területe 9.476 k. hold.

A város összes lakossága (a katonaságot is beleszámítva), az egyesítés előtt 28.989 főnyi volt. Az egyesítéssel e szám 37.543-ra szaporodott. Ezzel Győr a dunajobbparti vagy dunántúli városok sorában a negyedik helyről a másodikra került.

A tényleges népszaporodás 1890-től 1900-ig, tehát 10 év alatt 5.033 fő (21%), a születések és halálozások alapján kiszámított növekedés 1.247 fő (5.2%), a tényleges a kiszámítottnál tehát 3.786 fővel kedvezőbb.

Az egyesítés előtt a népsűrűség □ kilométerenként 644.2 volt, vagyis a legnagyobb az egész Dunántúl. Ma a népsűrűség 688.8, tehát még nagyobb.

Nem szerint az egyesítés előtt volt Győrött 14.767 férfi és 14.222 nő, ezer férfira tehát esett 963 nő; (az országban 1000 férfira 1,025 nő jut.) Ma az arány sokkal kedvezőbb, a mennyiben 18.779 férfival szemben 18.764 nő áll, s így 1000 férfira esik 999 nő. Családi állapot szerint az egyesítés előtt a lakosság így oszlott meg: nőtlen és hajadon volt 18.205 (62.8%), házas 8.997 (31%), özvegy 1.755 (6.1%), törvényesen elvált 32 (0.1%) Az egyesítés után nőtlen és hajadon van 23.170 (61.7%), házas 12.007 (31.9%, a helyzet tehát majdnem l%-kal javult), özvegy 2.332 (6.2%), törvényesen elvált 34 (0.08%). Anyanyelv szerint van ma Győrött magyar 35.557 (az egyesítés előtt volt 27.324), 75német 1.316 (1.105), tót 181 (154), oláh 9 (7), rutén 1 (1), horvát 125 (121), szerb 26 (24), egyéb anyanyelvű 314 (253). A magyarság valamivel szaporodott, mert ma az egyesítés előtti idő 94.2%-ával szemben az összlakosság 94.7%-a magyar anyanyelvű. Magyarul beszélni tudott az egyesítés előtt 28.264 (az összlakosság 97.4%-a), ma tud 36.701, a mai lakosság 97.7%-a, a javulás tehát e téren 0.3%. Vallás szerint az egyesített Győr lakossága így oszlik meg: római katholikus 26.501 (az egyesítés előtt 20.228), görög katholikus 56 (52), görög keleti 50 (47), ág. hitv. ev. 4.105 (3.544), ref. 2.076 (1.793), unitárius 7 (6), izraelita 4.654 (3.317), egyéb vallású 2 (2).

Az egyetlen hanyatlás a műveltség terén tapasztalható. Az egyesítés előtt írni-olvasni tudott 22.713 (a lakosság 78.3%-a), ma tud 28.692, vagyis a lakosság 76.4%-a, a mi a helyzetnek 1.9%-kal való rosszabbodását jelenti. Az analfabéták ijesztően nagy száma 8851, vagyis 23.6%, míg az egyesítés előtt 6276 (21.7%) volt. Természetes, hogy ebből leszámítandó az iskolai koron innen levő gyermekek száma, mely azonban 6000-nél többre semmiesetre sem tehető, s így a felnőtt analfabéták száma 3000 körül mozog.

Lakóház az egyesítés előtt 2122 volt Győrött; ez a szám az egyesítéssel 2796-ra szökött fel. A házak közül kőből vagy téglából épült 2267 (az egyesítés előtt 1672), kő- vagy téglaalapon vályogból vagy sárból 193 (136), vályogból vagy sárból 286 (282), fából vagy más anyagból 50 (32), cserép-, pala- vagy bádogtetejű 980 (874), zsindelylyel vagy deszkával van fedve 1415 (983), náddal vagy zsuppal 401 (265); ez utóbbi szaporulatot (136) Győrsziget és Révfalu, főleg ez utóbbi (101) okozta.

Az egyesült Győr 37.543 lakosából a keresők összes száma 18.090, az eltartottaké 19.453. Az egyesítés előtt 14.458 keresővel 14.531 eltartott állott szemben. A lakosságnak a foglalkozási ágak szerint való megoszlását az alábbi adatok mutatják. A zárójelben levő számok az egyesítés előtti állapotot tüntetik fel.

A mezőgazdaság és kertészet foglalkozási körébe tartozik kereső 862 (724), eltartott 1330 (1098), együtt 2192 (1822), vagyis a mai összlakosság 5.84%-a. Az őstermelés egyéb ágaiból él kereső 13 (4), eltartott 32 (14), együtt 45 (18), a mi 0.11%-nak felel meg. Bányászat és kohászat: kereső 1 (1), eltartott 2 (0), összesen 3 (1), a mi nem egészen 0.01%. Ipar: kereső 7488 (5522), eltartott 7670 (5251), együtt 15.158 (10.773), vagyis az összlakosság 40.37%-a. Kereskedelem és hitel: kereső 1649 (1286), eltartott 2147 (1538), együtt 3796 (2824), vagyis 10.11%. Közlekedés: kereső 842 (720), eltartott 2208 (1862), együtt 3050 (2582), a lakosság 8.12%-a. Közszolgálat és szabad foglalkozás: (ide tartozik az értelmiség): kereső 1180 (996), eltartott 1909 (1529), együtt 3089 (2525), vagyis 8.23%. Véderő: kereső 1235 (1231), eltartott 126 (118), együtt 1361 (1349), a lakosság 3.59%-a. Napszámosok: kereső 1265 (906), eltartott 1835 (1255), együtt 3100 (2161), a lakosság 8.26%-a. Házi cselédek: kereső 2352 (2058), eltartott 120 (85), együtt 2472 (2143), vagyis 6.58%. Egyéb ismeretlen foglalkozású: kereső 1203 (1010), eltartott 2074 (1781), együtt 3277 (2791), vagyis a lakosság 8.73%-a.

A bányászat, ipar, kereskedelem és közlekedés körében foglalkozó, illetőleg eltartott lakosság többsége adja meg valamely városnak az iparos és kereskedő jelleget. Győrött az e négy foglalkozási ág körén belül élők az összlakosság 58.61%-át teszik, tehát a felénél jóval többet. Az egyesítés előtt, illetőleg az 1900. évi népszámlálás idejében, a lakosság 55.8%-a élt az ipar és kereskedelem után. Ma Győrt e téren az országnak csak három városa előzi meg. Ezek: Budapest (64.2%), Fiume (62.6%) és Selmecz- és Bélabánya (61.6%).

Az iparos lakosságnak az ipar főosztályai szerint való megoszlása a következő. Tulajdonképeni iparral foglalkozik férfi 6142, (az egyesítés előtt 4648), nő 1269 (805), házi- és népiparral férfi 37 (35), nő 29 (23), vándoriparral férfi 11 (11), nő - (0). Önálló iparos van férfi 1107 (862), nő 509 (300). Segédszemélyzet (tisztviselő, segítő családtag, művezető, előmunkás, segéd, munkás, tanoncz és szolga) férfi 5035 (3786), nő 760 (505). E számból az ipari tisztviselőkre esik 252. Segéd nélkül dolgozó iparvállalat van Győrött 938, az egyesítés előtt volt 607. Egy segéddel dolgozik 308 (238), két segéddel 196 (170), 3-5 segéddel 248 (214), 6-10 segéddel 64 (57), 11-20 segéddel 28 (24) és 20-nál több segéddel 26 (23) iparvállalat.

76Az egyes iparágak között legtöbb iparost foglalkoztat a gépgyártás. E téren 1626 (az egyesítés előtt 1255,) egyén működik. A gépgyártás után következik a czipész- és csizmadia-ipar 686 (558) iparossal, ezután a szállodás-, vendéglős- és kávés-ipar 605 (526) iparossal.

Ezernél több segédet foglalkoztat 1 ipari nagyvállalat (a vaggon- és gépgyár), 200-300-at 1 vállalat (a szeszgyár), 100-200-at 3 vállalat (1 téglagyárt, 1 gőzmalom és a gyújtógyár), 50-100-at 4 vállalat (2 olajgyár, 1 építési vállalat és a piskótagyár).

Az építés alatt és az alapítás stádiumában álló gyárak e téren még jobban fel fogják virágoztatni Győrt, mely belátható időn belül bizonyára az ország első iparos- és kereskedő-városává lesz.

Győr történeti nevezetességű vagy építészetileg figyelemreméltó épületeinek történetét és leírását - a legfontosabb adatokra szorítkozva, - az alábbiakban adjuk.

A város legrégibb, számos vihart látott, sokszoros átalakításon átment s történeti vonatkozásokban leggazdagabb épülete a püspökvár. A mai belváros éjszaknyugati sarkán, a még ma is álló bástyaszegletben, a Duna, Rába és Rábcza összefolyásánál épült, valószínűleg a római fellegvár (praesidium) helyén. Már az első királyok alatt a győri püspökök palotája, a mit az is bizonyít, hogy midőn 1318-ban Róbert Károly és a győri püspök között a palota tulajdonjoga körül viszály keletkezett, a királynak bebizonyították, hogy a vár Szent István óta szakadatlanul a püspökök tulajdona volt. A Szent István-korabeli palotából eddig nem került felszínre épületrész; ellenben van egy érdekes maradvány az árpádházi királyok uralkodásának végső szakából. Ez a mai palota éjszaki szárnya alatt fekszik, s egész indokolatlanul »török pinczé«-nek nevezik. Hosszú és keskeny, itt-ott kiszélesedő folyosó faragott kövekből rakott csarnokba vezet, a melynek keresztboltozata körtealakúan tagozott gerinczezettel és szépen kidolgozott, levelekkel ékített zárókővel bír. Az építmény egy része beomlott és hozzáférhetetlen. Rendeltetése és czélja felől egész irodalom keletkezett, de a vitás kérdést sem Rómer, sem Lippert, sem Bergh nem tudták eldönteni. Gerecze Péter dr. az első templom maradványának tartja, de ennek ellentmond a keskeny folyosó és a csarnok kisszerűsége. Sokkal elfogadhatóbb Bedy Vincze dr. kanonok véleménye, ki a csarnokot tanácsteremnek tartja. Levéltári adatok bizonyítják, hogy a győri püspökök később Várkeszőn laktak s csak egyházi funkcziók végzésére, valamint - mivel törvénykező joghatóságuk is volt, - az úgynevezett »bácsaszék« és »vecseszék« tartására jöttek Győrbe. E tanácskozásokat tarthatták az említett csarnokban. Rajta épült a palota éjszaki szárnya, mely, bár sokszorosan átalakítva, ma is áll. A székesegyház felé néző oldalon a várból apszisszerű épületrész szögel ki, közvetetlenül a várkapu mellett. Ez a régi vártorony maradványa, a melyet Dóczy Orbán püspök 1487-ben góthstílű kápolnává alakíttatott át. Az építkezés évét az egyik ablak külső támpillérén, kőszalagon látható évszám mutatja. A Dóczy-kápolna remeke a góthikának, s különösen finoman tagozott boltozata figyelemreméltó. Ugyanebből a korból származik a várkapu. Góthikus boltja és oldalfülkéi érdekes emlékei az akkori várépítésnek. E rendkívül szilárd kapu fölé emelték a mai tornyot, mely újabb építmény s mely a mult század elejéig sisakkal volt ellátva. Ma reneszánsz lodzsettával ellátott csonka tetőlapjáról gyönyörű kilátás nyílik a városra és folyóktól átszelt környékére. A toronyban őrzik a püspökség levéltárának megmentett részét. Az épület keleti szárnyának keletkezéséről semmi bizonyosat sem tudunk; de annyi kétségtelen, hogy a XVI. század közepén már állott. Az olasz Aginelli Miklósnak 1566-ban a helyszínén rajzolt s Hufnagel Györgytől 1597-ben közrebocsátott képén e szárnyat két hosszú és magas, közvetetlenül egymás mellé emelt épület alkotja. Zenoi Domenico velenczei festő és rézmetszőnek szintén 1566-ból származó, de az épületet valamivel korábbi állapotában feltüntető metszetén a püspökvárnak körülbelül szintén megvan már a mai alakja. E képeket a későbbi rajzok nagyjában igazolják, bár ezek némelyike észrevehetőleg Aginelli képe után készült. A XVIII. századból származó képek a püspökvárat már teljesen mai alakjában mutatják, mégis azzal a különbséggel, hogy a tornyon sisak van. A palota külseje dísztelen, s csak impozáns tömegével hat. A már említett román és góthikus csekély maradványokon kívül, semmiféle 77építészeti stíl jellemző vonásait nem mutatja, a minek oka az, hogy várépület lévén, szilárdságára fektették a fősúlyt. A háborús időkben a várparancsnokok lakása volt, míg a püspökök a mai jószágkormányzói épületben laktak. A várat 1745-ben Mária Terézia adta vissza a püspököknek. Abban az időben, mikor a győri püspökök egyúttal Győr vármegye főispánjai voltak, a vármegye, - melynek akkor még saját háza nem volt, - a püspökvárban tartotta közgyűléseit. 1809-ben a várost ostromló francziák ágyúgolyói felgyújtván a várat, az teljesen a lángok martaléka lett. A püspökvár katasztrófáját megörökíti a következő felírat, mely a várkertet szegélyező bástyafal déli szögletébe befalazott emléktáblán olvasható:

Az elpusztult palotát Vilt József és herczeg Schwarzenberg Ernő püspökök állíttatták helyre, tornyát pedig Simor János restauráltatta. A püspökvár épületéhez számos nagyfontosságú történeti esemény emléke fűződik, melyeknek méltatását a történelmi részben találja meg az olvasó. Itt csak azt említjük fel, hogy a vár több ízben hajlékot adott a szent koronának, (1645., 1646. és 1790.), mint az a palota udvari falába illesztett emléktáblán olvasható. Ugyanezt a tényt örökíti meg a Zalka János püspök által, a lépcsőházban felállított emlékszobor, mely a szent koronát ábrázolja, márványtalapzatán e felírással:

Ugyanez a püspök, a kinek nagy történeti érzéke méltányolni tudta elődei nagyságát s a várhoz fűződő dicsőséges emlékeket, annak a hajdani bástyákon elterülő szép kertjét több szoborművel díszíttette. Így felállíttatta Szent István király kőszobrát, s gránitemléket emelt Pálffy és Schwarzenberg hősöknek, a kiknek nevéhez Győr 1598-iki visszavételének dicsősége fűződik. Az obeliszk felírata a következő:

Ugyancsak gránitobeliszk örökíti meg Gergely és Paksi Balázs győri püspökök emlékét, kik közül az első a mohi síkon, a másik Mohácsnál halt hősi halált. Az emlékkő felírata a következő:

A püspökvár stílszerű restaurálását gróf Széchenyi Miklós dr. jelenlegi győri püspök vette tervbe, s annak megvalósítása a közel jövő kérdése.

A püspökvárral szemközt s közvetetlen közelében fekszik a székesegyház, építészeti szempontból Győrnek kétségen kívül legértékesebb műemléke. A Szent István korabeli bazilika helyén épült s a román stíltől a barokkig magán viseli minden építészeti irány jellegét. Majdnem minden században alakítottak rajta valamit, - nem mindig szerencsésen, - s a sok toldás-foldás következtében külsejének stílszerűsége teljesen elveszett. Hatalmas, nagy épület, aránytalanúl 78magas tetővel és dísztelen, sivár főhomlokzattal, a melynek kellemetlen benyomását a közepén emelkedő reneszánsz-torony sem tudja enyhíteni. Annál szebb a templom belseje, a melyet Giovanni Battista Rana olasz építész alakított át 1639-től 1645-ig, tiszta reneszánszban. A templomon azóta is javítottak, s az oltárok, valamint a berendezés díszítésébe becsempészték a barokk-stíl czopfos alkotásait, de szerencsére nem bántották Rana mester nemes idomait.

A templom alapításának éve ismeretlen, de egészen bizonyos, hogy Szent István, a ki a győri püspökséget alapította, itt egyúttal templomot is emelt. A székesegyház mai éjszaki mellékbejárata mellett balról, az első támfalba befalazva, fémöntvényű dombormű látható, a mely vánkoson térdelő királyi alakot ábrázol, fején koronával, de dicskör nélkül, - a mi kizárja a szobormű románkori eredetét, - a mint a boldogságos szűznek egytornyú templomot ajánl fel. A párnán ezek az öntött - nem vésett - számjegyek olvashatók: MXXXIII. A király fölött angyal lebeg, kezében pajzszsal, a melyen Magyarország czímere látható, de a koronás hármas halomból kiemelkedő kettős kereszttel, tehát abban az alakban, a mint azt csak az osztrák-házbeli magyar királyok kezdték használni. Ez ügyetlen hamisítványokra támaszkodva, sokan a templom alapításának évét 1033-ra tették. Miután Schoenwisner, Rómer és mások a dombormű sokkal későbbi eredetét kimutatták, az évszámhoz fűzött kombináczió is elesik. A laikus félrevezetésére ép ily alkalmas Maulpertsch művészi kivitelű freskója, mely a szentélyben, a püspöki trónszék fölött díszlik és a templom alapkövének lerakását ábrázolja. A képen látható alapkő az 1001-ik évszámot tünteti fel, s a kép tárgyából kétségtelen, hogy a művész a győri székesegyház alapítását érti. De ez évszám helyességét egyetlen adat sem támogatja, s valószínű, hogy az egész önkényileg, vagy talán a művész megbízójának, gróf Zichy Ferencz püspöknek (1743-1783) óhajára kerűlt a képre. Maulpertsch, a kire egyedül a művészi szempont volt irányadó, különben sem fordított nagy gondot a történeti hűségre s ép a szóban forgó képen az ősi győri templom két toronynyal van ugyan ábrázolva, de csak egyetlen apszissal, holott a két mellékhajó félkörű apszisai ma is láthatók s az ősi alapfalon emelkednek. Ilykép a mai templom keletkezésének időpontját csupán strukturájának összevetéséből állapíthatjuk meg, s így is csak hozzávetőleg.

A Szent Istvántól épített első templom csak részben állott a mai egyház helyén, másik része a nyugati homlokzat előtti téren feküdt, mint azt az újabb ásatások alkalmával felszínre került maradványok igazolják. Ez a templom Győr akkori gyér lakosságához mérten kicsiny volt s valószínűleg bazilikastílben épült, mint a pannonhalmi. Omodé püspök idejében (1254-1263), a kit okirataink a székesegyház első megújítójaként emlegetnek, a roskatag, s a tatárok vandalizmusa következtében elpusztúlt templom helyreállítása, s a nádorvárosi telepesek szaporodásával tetemes megnagyobbítása vált szükségessé. Ekkor keletkezett az a hatalmas, tiszta románstílű templom, a melynek alapfalain a mai vegyesstílű építmény áll. A székesegyház, az idők szellemének megfelelően, kéttornyú lehetett, mint a jáki és lébényi, három hajója, ugyanannyi félköralakú apszissal, pedig ma is áll, bár a két mellékhajóé belülről el van falazva. A főapszis később, a góthika korában, bedőlhetett, mert itt a félkört a góth ötszög pótolja. Ép most, hogy a templom tervbe vett külső stílszerű helyreállítása czéljára az egyes építészeti stílek megállapíthatása végett az egész épület vakolatát leverték, láthatókká váltak az apszisok s az alsó falak hatalmas, koczkafaragású kövei. A templom padlásán a fennmaradt falakból látható, hogy a főhajó, de még jobban a mellékhajók falait egy későbbi - góth stílű - renoválás alkalmával tetemesen leszállították; a régi román templom tehát impozáns magasságú lehetett. Ez a góth stílben történt újjáalakítás, melynek a templom falain számos nyoma van, Dóczy Orbán püspök műve. Javított még az épületen Naprágyi Dömötör püspök (1607-1619), míg ifj. Draskovits György (1635-1650) a román-góth egyház belsejét a fentemlített Giovanni Ranával reneszánsz izlésben teljesen átalakíttatta.

A Rana-féle restauráczió történetét ismerjük, mert a mesternek sajátkezűleg, olasz nyelven írt szerződése, a mely fényt vet a templomnak az újjáalakítás előtti állapotára és stíljére is, megvan a káptalan levéltárában. A Rana 79korát megelőző időben a székesegyház sokat szenvedett a háborús idők viharaitól. A kincstár több ízben lefoglalta hadi czélokra és sokat garázdálkodott benne a török is. A templom későbbi restaurátorai közül említendők még gróf Széchenyi György (1660) és gróf Zichy Ferencz püspökök. Ez utóbbinak köszönheti a székesegyház belseje mai fényét s ugyancsak ő bízta meg 1770 körül a jeles Maulpertsch Antalt a templom falfestményeinek elkészítésével. Nagyobb átalakításokat végeztetett még Simor János a mult század hatvanas éveiben a hírneves Lippert építészszel.

Ez idő szerint tervbe van véve a templom dísztelen és kontár külsejének stílszerű helyreállítása. A különben is stílszerű belsőt érintetlenül hagyják, hogy Maulpertsch gyönyörű freskóit megmentsék. A stíl megválasztása a műemlékek országos bizottságának közbenjöttével akkor történik meg, ha a most folyamatban levő kutatások e tekintetben biztos támasztékot nyújtanak.

A templom belső felszerelésén, az oltárokon s az újabb szoborműveken itt-ott a barokk ízlés befolyása látható. A legértékesebb műemlékek között első sorban Maulpertsch freskói említendők, melyek a három hajó dongaboltozatát borítják. Ugyancsak az ő ecsetét dicséri az a két nagyméretű, fekete márványkeretbe foglalt falfestmény, a melyek egyike az éjszaki, másika a déli mellékhajó oldalfalát díszíti. Az előbbi Krisztust ábrázolja az Olajfák-hegyén, az utóbbi a fájdalmas Szűzet. Becses műtárgya a székesegyháznak Donner Rafael két ón-domborműve a XVIII. század közepéről, a melyek mindegyike egy-egy mellékoltár oltárképéül szolgál. Nagybecsű kincse a templomnak a Szent Szűz - művészi szempontból különben jelentéktelen - kegyelemképe, mely az éjszaki mellékhajó oltárán van elhelyezve, s melyet egy Irhonból menekült püspök hozott Győrbe, a ki 1655-ben győri kanonok lett. Ez a kép, a kegyes hagyomány szerint, 1697 márczius 17-én vért izzadott. A csodás esemény szemtanúja volt gróf Heister Szigbert akkori várparancsnok, s annak emlékére ő emeltette a mai kegyelemoltárt.

A székesegyház gazdag (az esztergomi főegyházé után az országban a leggazdagabb) kincstárát a sekrestye falába befalazott modern Wertheim-szekrény képviseli, melyben a templom mesés értékű műkincseit, ékszereit, ereklyetartóit, stb. őrzik. E műkincsek között első sorban Naprágyi Dömötör püspök zafírokkal díszített igazgyöngy infuláját, a Böjtös-, vagy Bornemisza-féle mitrát kell említenünk, a melynek csupán anyagi értéke, a hivatalos becslés szerint, 80.000 korona. A gazdag kehelygyűjteményben remek sodronymívű, zománczozott s ékkövekkel dúsan kirakott darabok szemlélhetők, a góth és reneszánsz korszakból. Legszebb ezek között egy reneszánsz aranykehely 1522-ből. Itt látható továbbá egy színarany monstranczia 1700-ból, Szent Adalbert ereklyéjének góthstílű aranyfoglalata, egy remek románstílű elefántcsont-dombormű, a mely Mária temetését ábrázolja, egy művészi kivitelű feszület, melyen Krisztus alakja vörös korallból van kifaragva, II. Rákóczi Ferencz dombormívű ezüstlapokba kötött imakönyve, a Korvin-kazula (1472-ből), két gyönyörű, művészi hímzésű brokát-miseruha 1774-ből, (az egyik Mária Terézia ajándéka gróf Zichy Ferencz püspöknek), az úgynevezett griff-karmok (aranyfoglalatú bölényszarv-olajtartók), Keresztély Ágoston szász herczeg, győri püspök két gyönyörű, brilliánsokkal gazdagon kirakott püspöki keresztje, stb. stb.

A székesegyház konzervatoriumában, melyet a toronyban, közvetetlenül a kar mögött rendeztek be, őrzik a Pálffy Miklós által Győr visszavétele alkalmával felrobbantott fehérvári kapu maradványait, Pázmándi Horváth Endre egyszerű asztalát, a melyen »Árpád« czímű hőskölteményét írta, a káptalan országos levéltárát, több értékes régi egyházi ruhát, valamint Maulpertsch szép oltárképét, »Mária mennybemenetelé«-t, a melyet legközelebb vissza fognak helyezni a főoltárra, a mostani értéktelen kép helyébe. Ugyanitt volt látható még nem régen a székesegyház híres műkincse, a vagyont érő flandriai falszőnyeg, a melynek mását a sorozat többi darabjával a tridenti dómban őrzik. A műremeket a káptalan azóta eladta a magyar királynak, a ki a híres gobelint a budai királyi palotában helyeztette el. A vételár 100.000 korona volt, de külföldi műkereskedők az ár háromszorosát kínáltak a szőnyegért a káptalannak, mely abból indulván ki, hogy a műkincs legméltóbb helye a királyi palota, s mivel igéretet kapott, hogy a műemlékek országos bizottsága a székesegyház restaurácziójának költségeihez hozzá fog járulni, nem hagyta külföldre kerülni 80a nevezetes műkincset. Vételárát különben szintén az említett czélra fogják fordítani.

A székesegyház külső falaiba több régi dombormű és felíratos tábla van befalazva, így a már említett fémdombormű az MXXXIII. évszámmal. Ez alatt ez a felírat olvasható:

E domborművel egyazon pilléren kettős felíratú római oltárkő látható, melyen a Legio I. adjutrixra vonatkozó nevezetes felírat szövege ez:

A keleti támpillérekbe több románkori dombormű van befalazva, a nyugati főbejárat fölött pedig ez a felírat áll:

A székesegyház kriptáiban, a püspökökön kívül, a Zichy, Héderváry és Viczay grófi családok tagjai aluszszák örök álmaikat.

Közvetetlenül a templom déli főfalához van építve, de avval csak bejáratával áll szerves összefüggésben, a Héderváry János püspöktől (1387-1399) emelt és Simor Jánostól eredeti, tiszta góth stílben helyreállított Héderváry-kápolna, hazai góthikánk ez értékes emléke. A Chadt János zománczozott képeivel díszített góthikus oltáron a magyar anjoukori ötvösművészet páratlan és nagyhírű remeke, Szent László király aranyozott ezüsthermája áll, a szent király fejereklyéjével. A megbecsülhetetlen értékű műkincs, a mely kegytárgyként is kiváló tiszteletben áll, nagy érdeklődést keltett az 1884-ben, Budapesten tartott ötvösmű- és az 1896. évi millennáris országos kiállításon. A hermát, melyet Pethő Márton püspök (1598-1605) hozott Nagyváradról, Naprágyi Dömötör ajándékozta a győrieknek. Évenként, Szent László napján, az 1763. évi földrengés emlékére, ünnepélyes körmenetben körülhordják a városban. A kápolna értékes műtárgyai még a Simor megrendelésére készült Dobiaschofszky-Wilfing-féle üvegfestmények, melyek a négy gyönyörű góth ablakot díszítik, s Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet és Szent Imrét ábrázolják. A kápolnából a székesegyházba nyíló ajtó timpanonjában e felírat áll:

A székesegyháztól délre, szabad téren, láthatólag többször restaurált kőszobor áll, a melynek rokokó talapzatán Szent Mihály arkangyal győzelmesen leszúrja a démont. A szobor felírata:

Eredetéről mit sem tudunk, de valószínű, hogy az 1763-ik évi földrengés és az azt megelőző pestisveszedelem elmúlásának emlékére emelték.

Ugyane térre tekint a püspöki jószágkormányzók lakóháza, a mely a régi püspököknek szolgált lakóhelyül. Emléktáblájának felíratából megtudjuk, hogy a franczia ostrom alatt elpusztult épületet Vilt József püspök állíttatta helyre.

83A hajdani katonai élelmezési hivatal helyén, a mely a székesegyháztól délre állott, ma kert és udvar terül el, melynek falában emléktábla látható e felírattal:

A székesegyháztól valamivel távolabb áll a nagyobb papnevelő-intézet, melyet Dallos Miklós és Széchenyi György püspökök alapítottak, gróf Zichy Ferencz pedig restauráltatott. A hatalmas épület kapuja fölött ott látható mindhárom püspök czímere. A papnevelőt Zalka János új, kétemeletes épületszárnynyal megnagyobbíttatta. Itt van az intézet könyvtára, a melyről más helyen emlékezünk meg bővebben.

A papnevelő-intézet számára legközelebb új, modern palotát emelnek a Dunaparton.

A papnevelő-intézet éjszaki szárnya alatt áll a frigyszekrény-szobor, a melyet III. Károly emeltetett 1731-ben annak emlékére, hogy e helyen, úrnapi körmenet alkalmával egy szökött katona üldözéséből támadt riadalom miatt a pap az oltáriszentséget a földre ejtette, a hol azt a tolongó nép összetiporta. A szobor tetején a frigyszekrény nyugszik, oldalait pedig nagyon szép domborművek borítják.

Közvetetlenül a frigyszekrény-szobor mellett áll az egyházmegyei nyomda modern berendezésű műintézete.

Mindezek az épületek a Káptalandombon feküsznek, melyet a mai Király-utcza és Tejfeles-köz mentén hajdan várfalak szegélyeztek. E megerősített terület, mely a fellegvárat vette körül, volt a külső vár. Ennek a XVI. és XVII. századból származó képein hatalmas torony látszik, melyet e képek »turris urbis« (várostornya) néven neveznek s melyet Rómer Flóris a fantázia szüleményének tart. Pedig ez a torony csakugyan fennállott, s mert magas helyen feküdt s különben is magas volt, bizonyára át lehetett belőle tekinteni az egész vidéket, miért is őrtorony gyanánt szolgálhatott. E rejtélyes épületnek különben még ma is láthatók kétségtelen nyomai. A Baross-út tengelyében fekvő s ennek folytatását alkotó keskeny közből ugyanis lépcsők vezetnek a Káptalandombra; e lépcsőfeljárat első kanyarulatánál, ettől balra, félköralakú, erős falazás látható, a mely, miután itt bástyafal nem volt, csak e torony alapja lehet.

A Káptalandombot a Duna és Rába felől környező bástyafalak közül a várkastély-bástya (a püspökvár körül) és a Sforzia-bástya (a püspökvár kertjétől az Elite-kávéházig) ma is elég jó karban fennállanak s az előbbi alatt egészen ép várpinczék (kazamáták) szemlélhetők.

A Káptalandombról a Jedlik Ányos-utcza vezet a Széchenyi-térre. Ez utcza éjszaki nyílásában állott a vízikapu vagy Duna-kapu, a melyet 1860-ban bontottak le. Helyén emléktábla látható e felírattal:

A Győr visszavételéről keletkezett mondákban oly nagy szerepet játszó érczkakas ma a benczés-múzeum értékes kincse.

A szabályos négyzetalakú Széchenyi-tér déli házsora a pannonhalmi Szent Benedek-rend tulajdona. A rend kéttornyú, barokk stílű temploma a székesegyház után legnagyobb és legszebb szentegyháza Győrnek. Kapuján e felírat áll:

1774-ig a jezsuitáké volt, a kik azt Széchenyi György püspök bőkezű anyagi támogatásával emelték. 1802-ben a rendházzal együtt a benczések tulajdonába ment át. A barokkstílű templom tágas hajójának falait márványburkolat fedi, szép freskóit és oltárképét (Loyolai Szent Ignácz) Troger Pál, a bécsi akadémia későbbi igazgatója festette 1744-ben. Oldalfülkéi és mellékoltárai szintén a barokk gazdag díszítését mutatják. A keleti toronyban függ a templomnak Szent Benedekről nevezett nagy harangja.

84A templom mellett épült, sőt azzal az oratorium ablakai által összefügg a benczések rendháza, a melynek bejárata fölött ez olvasható:

Az épület belsejének egyes részei gazdag rokokódíszt mutatnak. A lépcsőházban Czuczor Gergely és Jedlik Ányos mellszobra, a második emeleti folyosón Asztrik apát kisméretű állószobra van felállítva. Az épület a benczéstanároknak szolgál lakóhelyül. Nyugati sarkán emléktábla látható, melynek felírata:

Keletre a templomtól, a főgimnázium, az egészség- és tanügy követelményeinek mintaszerűen megfelelő, új, modern épülete áll, melyet nagy áldozatokkal csak a közelmultban emelt a rend. A tantermeken kívül itt van elhelyezve a város egyik büszkesége, a benczés-múzeum, a melynek természetrajzi szertárán kívül különösen gazdag régiségtára és 27.000 darabból álló, páratlan éremgyűjteménye említendő. A múzeumot Rómer Flóris és Méry Etel emelték mai magas színvonalára, s e színvonal megtartásáról annak mostani őre, Börzsönyi Arnold, a tudós régész gondoskodik nagy szakértelemmel. A gazdag éremgyűjteményben több becses unikumot és ritka darabot őriznek. Az ős-, római- és árpádkori tárgyak kivétel nélkül Győrött és vidékén kerültek felszínre, úgy, hogy e múzeum megbecsülhetetlen forrása a helyi történetírásnak.

A főgimnázium homlokzatán emléktábla örökíti meg Czuczor Gergelynek és Jedlik Ányosnak, a hírneves természettudósnak itteni tanárkodását.

A Széchenyi-tér éjszaki házsorában is több nevezetes épület áll. Ilyen első sorban a régi városháza, mely 1562-ben épült reneszánsz izlésben. A sok vihart látott épületnek különösen belső, zeg-zugos építkezése árulja el régiségét. Tanácstermében állott az a nevezetes, régi óra, a melyet Jókai »A lőcsei fehér asszony« czímű regényében leír. Korponainé Géczy Juliánna pörének végső fázisa itt folyt le, s a szép asszonyt e házból vitték a mai Széchenyi-téren felállított vesztőhelyre. A híres órát a város renováltatta s az most az új városháza elsőemeleti folyosóján látható. A hagyománynyal szemben különben Sefcsik Ferencz városi levéltáros, levéltári kutatások alapján megállapította, hogy az óra jóval későbbi eredetű. A régi városházán ma a belváros rendőrőrs, az iparostanoncziskola és egy katonai hivatal van elhelyezve.

A régi városháza mellett áll a kisebb papnevelő-intézet, mely 1802-ig a pannonhalmi főapátok tulajdona volt, miért is apátúr-háznak nevezték. A papnevelő-intézet czéljaira Simor János rendeztette be, miután az épület 1816-ban, királyi adományként a győri káptalanra szállott. Házi kápolnájának oldalfalait értékes domborművek, boltívezetét szép falfestmények díszítik. Az épület homlokzatán Szent István és Szent Benedek szobrai állanak. Szögletébe emléktábla van befalazva e felírattal:

A kisszemináriumtól nyugatra álló, hengeralakú erkélyű magánház, mint egész belső építkezése elárulja, török eredetű. Ez az egyetlen épület, mely a különben is itt csak négy évig tartó (1594-1598) török uralomból ránk maradt.

A tér keleti oldalán áll a »Győri Lloyd« kereskedelmi társulat kétemeletes modern épülete, a tágas »Vigadó«-teremmel. Közvetetlenül az épület előtt, karcsú márványoszlopon a Szent Szűz művészi kivitelű szobrát láthatjuk. A reneszánsz lodzsettával körülvett talapzaton négy szent alakja áll. A gyönyörű szoborművet gróf Kollonich Lipót bíboros, győri püspök állíttatta 1686-ban, 85Budavár visszavételének emlékére. A szép szobrot a város nehány évvel ezelőtt restauráltatta s ugyanakkor a magyar korona mását tétette a Szent Szűz fejére.

A talapzat felírata a következő:

A szoborművel szemközt még másfél évtizeddel ezelőtt márványkút állott, a melyet azóta eltávolítottak. Egy XVII. századbeli tervrajz szerint akkortájt ugyane helyen állott a pellengér-oszlop.

A Megyeház-utcza legnagyobb és egyik legrégibb épülete a vármegyeháza. 1618 körül épült s 1786-ig, a rendnek II. József alatt történt feloszlatásáig, a szent-ferenczrendiek tulajdona volt, a kiknek itt a társház mellett nagy templomuk is állott. Később a vármegye tulajdonába ment át, a melynek ugyane soron, a mai polgári leányiskola helyén volt szerényebb háza. Hatalmas építmény, óriási vastagságú falakkal, melyeknek a nagy franczia ostrom sem tudott ártani. A rendkívül magasfalú templom ma a vármegyeház nagyterme. A stílszerűen átalakított teremben nehány értékes festményt és több banderiális lobogót őriznek, a nemesi felkelés korából. A kisteremben többek között Pálffy Miklósnak, a győri hősnek legjobb arczképe látható. Felemlítést érdemelnek még a nagyterem gyönyörű régi üvegcsillárai. A zárda hajdani éttermének helyén a levéltár áll, mely az átélt zivataros idők ellenére is még mindig rendkívül gazdag történeti szempontból értékes okmányanyagban. A nagyterem előcsarnokában kettős fekete márványtábla örökíti meg a nemzet ezeréves fennállását, a millenáris díszközgyűlés idevonatkozó határozatával s az 1896. évi tisztikar és az akkori bizottsági tagok névsorával. A ferenczrendiek templomának tornya, a melynek most már semmi nyoma, a mai Nefelejts-utczában állott. A vármegyeház nyugati sarkába falazott emléktábla felírata:

A vármegyeháza mellett, az úgynevezett »kis megyeház« helyén, ma a vármegye díszes, kétemeletes bérpalotája emelkedik, mely 1905/06-ban épült. A műépítész az épület homlokzatán szerencsésen tudta egyesíteni a reneszánsz jellegét a szeczessziós irány nemesebb idomaival.

A polgári leányiskola épülete, melyben azelőtt a kir. jogakadémia volt, a XVIII. században vármegyeházul szolgált. A vármegye 1749-ben vette meg néhai Mecséri Dániel alispán özvegyétől, s 1750-ben újraépíttette.

A vármegyeházával szemben fekvő és római sírokon épült Józsa-ház (ma Balogh-ház) arról nevezetes, hogy kiváltságos nemesi udvarház (salva guardia) volt. Erkélyét kő-kariatidok tartják, lépcsőbejáratát ugyanily alakok díszítik. Az épület falában emléktábla van, e felírattal:

Ugyancsak nemesi kúria volt a Megyeház-utcza elején álló Lippay- (ma Gyapay-) féle ház, a melynek kapuja fölött kőbe vésve ez olvasható:

Ezzel szemben áll az elemi fiúiskola egyszerű, de tiszta reneszánszban épült régi épülete, árkádos udvarával. E házat a nagy Révay Miklós működése tette nevezetessé, mint az a kapu fölött álló következő felíratból kitűnik:

861907-ben szép irodalmi ünnep keretében újabb, művészi domborművel díszített emléktáblát helyeztek a ház falába. Ez az emlékmű Horváth Adorján győri szobrászművész munkája.

A mai Teleky- és Rákóczi Ferencz-utczák sarkán áll a magyar ispita (agg polgárok menedékháza) kicsiny templommal és a következő felírattal:

A Vörösmarty-utczabeli német ispitán, a mely szintén aggok menedékháza és ugyancsak templommal bír, ez a felírat olvasható:

Az Orsolya-szűzek zárdája és csinos belsejű temploma, polgári és elemi leányiskolával a mai Apácza-utczában áll. Ez utczát hajdan Szent Erzsébet-utczának nevezték, s ebben állott, - hihetőleg a mai zárda helyén - a Szent Erzsébetről nevezett női kolostor 1566-ig. A zárda bejárata mellett ez olvasható:

Rendkívül érdekes és régies külsejével szembeötlő az a nagy, négyszögű háztömb, mely a Rába mellett az Erzsébet-téren (Kármeliták-tere) áll és a sarútlan karmelita-rend társházát és templomát foglalja magában. A rendház első sorban Szelepcsényi György esztergomi érseknek köszöni alapítását, a ki egy Magyarországon alapítandó kármelita-zárda építésére végrendeletileg 50.000 forintot hagyományozott. Végrendeletének végrehajtója, gróf Kollonich Lipót győri püspök, később bíboros és esztergomi érsek azonban az összegnek csak felét engedte át a kijelölt czélra, másik felét pedig kiadta kamatra Krumann Keresztély Jánosnak és Eggenberg herczegnek. Gróf Széchenyi Pál kalocsai érsek és Dvornikovich Mihály váczi püspök bőkezűsége a rendnek mégis lehetővé tette a győri zárda felépítését. A kármeliták királyi és püspöki engedélylyel megvették a Perger-féle házat, a melyet zárdává alakítottak át, 1714-től 1720-ig pedig Athanáz testvér rendtag tervei alapján felépítették az első zárdát, mely lassanként a mai hatalmas háztömbbé bővült ki. A zárda tipikus belsejét számos egyházi tárgyú festmény és több freskó díszíti, melyek csaknem kizárólag rendtagok - többé-kevésbbé értékes - munkái. Legutóbb a rend a zárda keleti oldalát csinosan restauráltatta, a déli oldalon pedig árúcsarnokokat emeltetett, a melyek bérbe vannak adva.

A zárda mostani szép templomának alapkövét 1721. augusztusában rakták le. A szentegyház a rend római templomának mintájára épült Athanáz testvér győri rendtag tervei szerint. Az 1725-ben elkészült templom belseje barokk. Faoltárát, Athanáz tervei szerint, Domonkos rendtag faragta. A főoltár szép oltárképe, melyen Szent István Magyarországot felajánlja a Szent Szűznek, Kasztner bécsi festő műve. A templom több más oltárképét Altomonte festette. Az épület rendkívül szilárd s a csaknem kétszáz év vihara alig tudott neki ártani. Tornyát az 1763. évi nagy földrengés megtörte, úgy hogy az félrehajolt és leomlással fenyegetett, másnap azonban egy újabb földlökés a torony félrehajtott részét ismét helyrebillentette, úgy hogy csak nagyon jelentéktelen javításra volt szükség.

A templom egyházi ruhái között két nagyértékű darabot őriznek. Az egyik a Mária Terézia-kazula, a királyné sajátkezű hímzése, a melyet 1756-ban a rend győri templomának ajándékozott. Ó-német-stílű, művészi munka, ezüsthímzés aranylapra. A többi hozzátartozó rész, a stola, manipulus, stb. szintén művészi domborhímzés. A másik kazula szintén remeke a hímzőmunkának. Ez 1838-ból származik és Rókus laikus rendtag műve, ki a hímzőművészetben nagy tökélyre vitte.

Az Erzsébet-tér nyugati oldalán, a sétatéri nagyhíd tengelyében állott a bécsi kapu. Emlékét tábla őrzi a kávéház sarkán, e felírattal: