Az 1871. évi junius 12-én tartott megyei közgyűlés alkalmával Simonyi Ernő bizottsági tag a következő indítványokkal lépett föl:

Először a magyar nyelv minden népiskolában előadassék és az abban magukat kitüntetett tanítók bizonyos dijazásban részesíttessenek. Erre tehát alapítvány kell, mely a magántőkék kamataiból létesíthető.

Másodszor a felnőtteknek, jobb sorsúaknak és a művelteknek is nyujtsunk oly szellemi élvezetet, mely egyszersmind magyar. Ennek eszköze egy Nyitrán állítandó magyar szinház alapító-tőkéjére való nagyobb összegü adakozás lehet, mely a kamatokból szintén bőven kikerül.

Ez indítvány köztetszéssel találkozván, a közgyűlés elvben elfogadta ez indítványt, s a javaslatok és tervezetek elkészítésére egy bizottságot küldött ki az első alispán elnöklete alatt a pénzügyi választmányból és a következő tagokból: Krajcsik János nagyprépost, Paulik Gábor, Gyurikovits Mátyás, Vancsay Pál, Kostyál Sándor, Latkóczy János, Szulyovszky Ignácz, Tormay György, Zmertych Károly, Mérey Vincze, Germanecz Károly, Juhász Vincze, Birly Lajos, Thuróczy Vilmos, Balázsovits József, Keresztúry József, Bangha Sándor.

E bizottságnak kötelességévé tétetett, hogy javaslatát érdemleges tárgyalásra már az ugyanaz évi szeptemberi közgyűlésen, az alispáni jelentések felolvasása után, első helyen terjeszsze elő.

A bizottság feladatának meg is felelt és az 1871. szept. 11-én tartott közgyűlésen előterjesztette javaslatát, melyben a magyar nyelv oktatására vonatkozó indítványon kivül a szinházra nézve javasolta, hogy a vármegye adjon évenkint bizonyos összeget, mely a Nyitrán működendő szintársulatnak segélyezésére szolgáljon.

Hogy azonban az állandó szinház létesítése se ejtessék el, alakítson a megye egy állandó szinházi választmányt és ennek tegye feladatává, hogy a szinház létesítése körül tegyen meg mindent, mi eredményre vezethet. A bizottság a segélyt egy legalább 3 hónapig működő szintársulat részére 1000 frtban javasolta megállapítandónak.

A közgyűlés megszavazta az ezer forint segélyt s kiküldte a szinházi választmányt, melynek elnökévé mindenkorra a megye főispánja, alelnökévé az alispán választatott. Tagjai 20 választott bizottsági tag és Nyitra város polgármestere.

Ez időtől kezdve lehet beszélni Nyitrán magyar szinészetről.

Megtörtént azonban, hogy az 1000 forint segély, (magyar szintársulat 300hiányában, vagy egyéb okból,) sem egészben, sem részben, kiutalványozható nem volt, s az így megmaradt vagy visszatartott összegek szolgáltak a "Nyitramegyei szinház alap"-jául, mely alap a többi megyei alapoktól elkülönítve kezeltetett és kezeltetik, s ez alap vagyonáról évenkint a törvényhatóság bizottságának jelentés teendő.

A megalakított szinházi választmány eleinte nagy lelkesedéssel fogott munkájához, hogy az állandó szinházat mielőbb fölépítse. Felhívásokat bocsátott ki a megye kiebb és nagyobb uraihoz, a nemzeti ügy felkarolása és adakozás czéljából. Az eredmény azonban csekély volt. Csupán maga Nyitra város tett készséggel eleget a kérelemnek és pénzbeli adományon kivül megfelelő telket is adott. Majd részvények kibocsátásával kisérelték meg a szükséges építési és beruházási alap előteremtését. De a pénz beszerzésének ez a módja sem sikerült. Az összesen 40,000 forint értékü részvényekre 1000 frtot sem jegyeztek egy év leforgása alatt.

A sikertelen kisérletek a választmányt annyira lehangolták, tevékenységét annyira megbénították, hogy évekig tanácstalanúl várt jobb jövőre, s működése csak az évenkint Nyitrán szini előadásokat rendező szintársulat számára járó segély kiadatására vagy visszatartására irányult.

Végre a vármegye közönsége is megsokallotta a húza-vonát és a régen vajudó ügyet ismét napirendre tűzte; mikor az 1880. évi márczius 16-án báró Majthényi László sürgetésére egy bizottsági tag (Balázsovich József) indítványára "a törvényhatóság szinügyi választmánya megbizatott, hogy a városi székház fölépítésével egyidejüleg, a városi bizottsággal egyetértve, a szinház mielőbbi felépíttetése iránt a jövő közgyűlésen tegyen javaslatot."

A választmány e megbizatásnak is megfelelt és javaslatát, mely szerint Vasmegye példájára nyereménysorsjáték rendezése lenne elhatározandó: a közgyűlés elfogadta s a szinházi választmányra bízta, hogy a sorsolási engedélyt, a bélyegilleték-mentességet a kormánynál szerezze meg és a 40,000 darab 1 frtos sorsjegyet bocsássa ki, a nyeremény-tárgyakat (4000 frt erejéig) vásárolja meg és gyüjtse össze; az építési szerződést kösse meg, az építésnél felügyeletet gyakoroljon, szóval kizárólagos intézkedési joggal, de működésének eredményére vonatkozó jelentéstétel kötelezettségével - ruházta föl.

A sorsjátékot a kormány engedélyezvén, a szinházi választmány 1881. január 22-én, a saját kebeléből, végrehajtó bizottságot küldött ki, mely bizottság a fentebb jelzett feladatok elvégzésére és megoldására kéretett föl.

E végrehajtó bizottság tagjai lettek: Latkóczy Imre elnök, dr. Szulyovszky Ignácz (a "Házasság politikája" cz. vigjáték írója), dr. Kozma Róbert, Májer Károly építész-mérnök.

A húzás a kitűzött napon tényleg meg is történt. A visszamaradt sorsjegyekre eső nyeremények, úgy az át nem vett tárgyak, nyilvánosan elárvereztetvén, az ekkép befolyt jövedelem is a szinházi alaphoz csatoltatott.

A sorsjátékból befolyt jövedelem azonban szintén várakozáson alúl maradt, mert a 40,000 darab 1 frtos sorsjegy-készletből csak 19,296 darab adatott el, azaz készpénz befolyt 19,296 frt, ez összegből azonban nyereménytárgyakra és egyéb kisebb-nagyobb költségekre kiadatott 4307 frt, maradt tehát 14,989 frt, mely összeg az olykor ki nem utalványozott szinházi segélyekkel, időnkint befolyt adományokkal, a szinház javára rendezett előadások és vigalmak jövedelmeivel együtt, mindössze 20,366 frtra rúgott; ez a pénz az előirányzott 35,000 frt építési költséget ismét nem fedezte. Ennélfogva a vármegyei "összesített alapokból", a szinház-építés czéljaira 1881. november 7-én 15,000 frtot szavaztak meg.

A szinház tervének elkészítésével Voyta Adolf, a pápai szinház tervezője bizatott meg. Az építésre nyilvános pályázat hirdettetvén: Gráf és Feszty budapesti társvállalkozók ajánlata fogadtatott el, akikkel az építési szerződést 1882. junius 20-án meg is kötötték, 32,600 forint előirányzattal, mely összegben természetesen, a felszerelések és melléképületek költségei nem foglaltattak. A szinpad felszerelése, gépezete, Galló György munkája. A díszleteket Lehmann festette.

A szinház alapkövét 1882. julius 1-én tették le; az építés nehezen 301haladt; a nedves talaj miatt a már fölépített részeket le kellett bontani és az egész építkezést megint újra kellett kezdeni. E nem várt nehézség új költségtöbbletet idézett elő, amihez még az a körülmény is járúlt, hogy a szomszédos telkeket, - nem épen olcsó áron, - a szinház czéljaira megvásárolták.

A "Szinházi alap" folytonos fogyatékossága arra indította a választmányt, hogy ujolag segítséget kérjen, 10,000 frt erejéig, mely összeget a "vármegyei összesített alapok"-ból csakugyan elnyerték. (Az egész építési költség a mellékköltségekkel 60,000 forintra emelkedett.)

Most már semmi akadály sem merült fel többé és a szinház 1883. évi november 19-én, a "Felvidéki magyar közművelődési egyesület" első közgyűlésével egyidejűleg, megnyittatott. Nagy lelkesedés mellett, fényes ünnepségek között, három díszelőadással avatták föl. A megnyitó ünnepen a város és vármegye legelőkelőbb családjai és a fővárosból meghivott előkelő vendégek vettek részt. Az egész város ünneplő külsőt öltött s örömének lelkesen adott kifejezést.

Bogyó Alajos 78 tagból álló szintársulata nyitotta meg a szinházat. Az első díszelőadás programmja a következő volt: 1. Prológ, szavalta Eszéky Emma. 2. Szózat. 3. "Hunyady László" operából részlet. Előadta a szinházi zenekar. Dobsa "V. László" czímű drámájának esküjelenete. 4. A miniszterelnök bálja", vígjáték. 5. "A piros bugyelláris" első felvonása. A megnyitás napján díszebéd volt a "Hungáriában", este a főispánnál estély, másnap az "Arany Szarvas"-ban tánczestély. Második díszelőadásul "A kis herczeg" operette és harmadik napon "A kis szórakozott" vígjátékot adták elő, mindannyit nagy közönség jelenlétében.

A nyitrai szinház a városháztéren (most Kossuth-téren) áll. Egyszerűen nemes, görög stilü épület, oszlopokkal. Három főajtó vezet az előcsarnokba. Innen jobbra egy lépcső az emeleti páholyokhoz és erkélyülésekhez vezet. Balra van a karzati feljáró. A földszinten levő középajtón az állóhelyre jutunk. A földszinti oldalajtók pedig a páholyokhoz, támlás- és erkélyszékekhez vezetnek.

A szinház belseje rendkívül barátságos; dús aranyozással ellátott piros 302bársony ülőhelyei, gázvilágítása, pompás előfüggönyei és díszletei a belépőre igen jó benyomást tesznek.

A szinházi szabályzat értelmében a szinházban csak magyar nyelvű előadások tarthatók s ezt a szabályt szigorúan megtartották. Ezzel a német szinészet teljesen elvesztette a talajt.

Minthogy pedig a szini évad csak a téli három hónapra terjed: néha műkedvelői szini előadásokat és felolvasó-estélyeket rendeznek, mely alkalmakkor, a fölemelt helyárak mellett is, nagy és díszes közönség szokott a szinházban megjelenni.

A régebbi időben Tóth Vilmos és Sánthó Kamilló voltak az estélyek főrendezői; később Fabricius Endre, Balogh János, Rédeky Géza, Kenézy Csatár, Kostyál Miklós. Az itt működő szintársulatok igazgatói a következők voltak: Bogyó Alajos (1883/85), Sághy Zsigmond (1885/86), Bács Károly (1886/87), Tóth Béla (1887), Borsody Vilmos (1888/89), Dombay Mihály (1889/90), Krecsányi Ignácz (1891), Radoczay Pál (1892), Veszprémi (1893/94), Bessenyey (1895), Kövessy (1896), Deák Péter (1897), Baranyai M. (1898). Az ezen társulatoknál működött jelesebb tagok közül megemlítendők: Szathmáry Árpád, Gerőfiné, Németh J. Bényeiné, Pósfay Ella, Ledovszky Mari, Závodszky Teréz, Lázár Margit, Dezső József, Kovács Mihály, Gyöngyi Izsó, Kiss Mihály, Zajonghy Elemér, Maár Julia, Ligeti Mari, Deákné, Feledi Boris.

A szinházi választmányi tagok, akiknek köszönhető, hogy a "Nyitramegyei nemzeti szinház" a megyének és Nyitra városának büszkesége lett, a választmány megalakulása óta következők voltak: Majthényi László, gróf Berchtold, gróf Gyürky A., gróf Csáky, Szalavszky Gyula, Thuróczy Vilmos, Kostyál Pál, Craus István, Béler Frigyes, Mérey Vincze, dr. Bangha Sándor, Csenkey Géza, Juhász Vincze, Latkóczy Imre, dr. Kozma, dr. Chrenóczi Nagy J., Sándor Géza, Szulyovszky Ignácz, Szulyovszky Gusztáv, Török Vincze, Vutzay Péter, Craus Vincze, Rudnay Béla, Raácz J., Moró B., Juhász Antal, Rencz László, Boróczy László, Schober Ernő, Büttner Géza, Szálé J., Kubinyi Sándor, Csóka K. Vidékiek: gróf Apponyi Lajos, Bacskády Károly, Bacskády Jenő, Emődy Vincze, gróf Erdődy Ferencz, Gáffor Elek, Ocskay István, Rudnay László, Sándor J., Stummer Ágost, Thuróczy Bálint, Uzovits Pál, báró Wodianer Albert, Zmertych Károly. A választmány ez idő szerinti tagjai: Markhot Gyula (alispán), Meskó Pál, Szulyovszky Dezső, Ocskay László, Craus Vincze, Kostyál Miklós, dr. Thuróczy Károly, Tombor Kornél, Juhász Vincze, dr. Gutwill Pál, Kubinyi Lajos, Rédeky Géza, Engel József, Mayer Károly.

A nagysurányi szinház kizárólag Turchányi Ödön birtokos és főszolgabíró alkotása, a ki e 4500 lélekszámot meghaladó, hajdanában magyar, de eltótosodott nagy községben a magyarság tevékeny bajnoka.

1886. év előtt magyar szintársulat nem járt Nagy-Surányban. Aranyossy József szinigazgató határozta el magát először, hogy e községben felüti sátorfáját. Tizennyolcz előadásra kért engedélyt. A czukorgyári kaszinó kertjében volt a nagyon is kezdetleges színpad felállitva. Aranyossy vállalkozása sikerült; persze Turchányi buzgólkodása révén. A jó falusi tót nép özönlött a szinházba, mert a belépési feltételek (nem annyira belépti dijak) nagyon könnyen voltak teljesíthetők. A bérlő magával hozhatta családját, gyermekeit, cselédjét. A közönség szinészetfenntartó (fizető) részét azonban a Nagy-Surányban és vidékén lakó művelt elemek, de a czukorgyári cseh, német alkalmazottak is szolgáltatták. A derék tót atyafiak ma már széltében dalolják (gyakran tót szöveggel) a szinészektől megtanult magyar dalokat.

Aranyossy sikere a vidéki szinigazgatók érdeklődését Nagy-Surány iránt felköltötte és már a következő évben (1887) Polgár Sándor jött, a ki azonban cserben hagyta a felszaporodott közönséget, azután Bokody Antal (1888), a ki kiköszörülte a szinészeten ejtett csorbát; ő utána Miskolczy Henrik (1889) a gróf Károlyi Alajos tulajdonát képező Motesiczky-udvar közepén álló tágas szekérszin fedett helyiségében ütött tanyát. Ezt a helyiséget alakította át Turchányi, a grófi uradalom igazgatójának, Bujanovits Sándornak engedélyével csinos szinházi épületté. Az átalakítással járó költségek fedezésére 300 db 2 frtos részvényt bocsátott ki, mely részvények 303legnagyobb részét maga Turchányi és családi köre tartotta meg. Az építést is ő vezette. Az alaptőke javára több műkedvelői szini előadás is rendeztetett, melyekben Turchányi Ödönné, dr. Turchányi Lászlóné, Csiffáry Edéné, Weidenhoffer Ida, Tamássy Terka, Teörök Irma, továbbá Diósy J., Klimó J., Reidner, Horváth, Teöreök, Rosszival J., dr. Turchányi stb. vettek részt.

A szinház 1890. év tavaszán elkészült és ugyanazon év május 26-án, pünkösd másodnapján, Bokody Antal szinigazgató nagy közönség jelenlétében nyitotta meg Váradi Antalnak ez alkalomra irt prologjával.

A szinháznak van téres előcsarnoka, mely egyszersmind éttermül is szolgál. A nézőtéren van tizenkét páholy, kilenczvennégy zártszék, száz egyénre állóhely és 60 személyre való karzat. A szinpad nem sokkal kisebb, mint a nyitrai szinházé. Díszletek is megfelelő számban vannak, még pedig csinosak.

A már említett szinigazgatókon kívül a surányi szinház igazgatói voltak: Balogh Árpád (1891), Veszprémi Jenő (1892-1894), Dobó és Dayka (1895), Szalkay Lajos (1896). Nagy-Surányban állott néhány esztendeig a maga nemében egyetlen intézmény, a szinészmenedékház is, mint az orsz. magyar szinészegyesület tulajdona, a volt Pallavicini-féle kastélyban. A kastélyt a nagyrészt Bényey István gyüjtötte adományokból vették meg; de mivel az egyesületre nézve állandó megterheléssel járt s a nyugdíjas szinészek közül csak kevesen választották lakóhelyül, s így kitűzött czélját nem teljesítheté, az egyesület a menedékházi intézményt megszüntette s 1897. októbertől fogva a házat bérbeadta.

Érsek-Ujvár csak egy szinkörrel dicsekedhetik ugyan, - az is egy lelkes vállalkozó tulajdona, - de a magyar szinészet iránt meleg érdeklődéssel viseltetik és egy év se múlik el a nélkül, hogy vagy a szinkörben, vagy a nagyvendéglő termében, legalább egy hónapig, rendezett szintársulatok ne játszanának.

Van még egy szinpad Galgóczon is, amely azonban nem nyilvános jellegű. Gróf Erdődy Ferencz várkastélyának nagyterjedelmű parkjában áll. Leginkább csak műkedvelői és jótékony czélú előadásokra engedi át a tulajdonos gróf.