Nyitravármegye erdészeti viszonyait illetőleg - az erdők kiterjedését tekintve - az összes vármegyék közt a 17-ik helyet foglalja el 218,563 kat. holdnyi erdőterületével; legközelebb áll hozzá Somogyvármegye 220,000 kat. hold erdejével.

Tekintve azonban azt az arányt, mely az erdőségek és a megye összterülete közt van, már csak a 27-ik helyet foglalja el Nyitravármegye, amennyiben az erdőségek 23%-ot tesznek; ha pedig az erdőterület nagyságát a lakosság számához viszonyítva tekintjük, kitünik, hogy minden lélekre csupán fél hold erdő esik, az évi fatermésből pedig megközelítőleg minden lélekre és évre 1-1 tm. köbméter fatömeg. Egy katasztrális hold brutto jövedelme 107 forintra tehető.

A Nyitravármegyében levő nagy kiterjedésü erdőség helyrajzi tekintetben a Kis-Kárpát hegylánczolat azon éjszak- és éjszakkeleti kiágazásain fekszik - mely részben vízválasztót képez a Morva és Vág közt - és végnyulványaiban Brezováig s Vág-Ujhelyig terjed.

A Morva-határhegység Javorina részével, mint tudjuk, mely egyszersmind elválasztja Nyitravármegyét Trencsénvármegyétől, a Morva határ mentén éri el legmagasabb csúcsát, a 968 méter magas Javorinán. A Vág és Nyitra völgyét a Kis-Fátra délnyugati kiágazása választja el, mely Német-Próna községnél lép át a megyébe. Ennek oldalában a Nyitra folyó. Ez tovább nyugotra folytatva a trencsén-nyitramegyei határvonalat, átmegy a Strano nevű hegylánczolatba, az 1010 méteres Rokossal, az Inoveczben éri el legmagasabb pontját 1042 méteres magassággal. Az Inovecz déli nyulványának fokozatosan hanyatló magassága délre Kaplát községig ér 295 méternyi magas ormokkal, míg keleti nyulványai még mindig tekintélyes magassággal a Nyitra vize felé húzódnak s Tapolcsánynál átlépnek a kis magyar alföldbe. A hegycsoport legmagasabb csúcsa a Moraván község határában levő "Marhát" 749 méter tengerszint fölötti magassággal és Berovecz 741 méter magassággal.

A harmadik hegylánczolat kiindul a Nagy-Fátrából s Handlova, illetőleg Podhragy és Nagy-Lehotkánál képezi a Ptacsnik nevű hegycsoportozatot. 341Legmagasabb emelkedését a 829 méter magas Tribecs képezi. Ennek keleti nyulványa keletre haladva határt képez Ghymes-Kosztolánynál, Nyitra és Barsvármegye közt, míg déli nyulványa a Nyitra-vizet kiséri, a Zsibriczában 618 méteres magasságot elérve, a Zobor ormában 587 méter magassággal hirtelen megszakad a Nyitra völgyében.

Ezeken a hegylánczolatokon és hegycsoportokon terül el az erdők túlnyomó része és aránylag csak igen kevés erdő foglal tért a síkságokon és a völgyek mentén.

Az e hegyeket borító erdőségek közül közel 200,000 katasztrális hold áll oly talajon, mely más mívelési ágra alkalmas nem lenne. A leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló fanem a bükk és a gyertyán, mely fanemekkel összesen 89,109 kat. hold van beerdősítve, melyből ismét 63% a bükk s 37% a gyertyán. E fanemnek honos helyei leginkább a Javorina és a brezovai-hegy közt előforduló erdőségek, az Inovecz éjszaki részei, továbbá a Tribecs keleti s nyugati részei, tiszta tölgygyel elegyes állagokban. Mindjárt utánuk következik a kocsányos és kocsánytalan tölgy; az előbbi alig nehány % térfoglalás mellett, a Nyitravölgye alsó részében, míg a kocsányos tölgy egész hegylánczolatokat borít be tiszta állagokkal, mint a Zoborhegy keleti lejtője, a Tribecs nyugati lejtője, az Inovecz déli oldalai és elszórtan a megye többi hegylánczai és síkságon fekvő erdei. Van továbbá 20,275 kat. hold erdei fenyő a morvamenti síkságon, a privigyei járásban és 15,750 kat. hold cserfa a hegycsoportok déli oldalain.

Ezen fanemek mellett a többi már csak alárendelten fordul elő. Ilyen az ákácz, leginkább a síkságon, Nyitra városon alul, ahol 7061 kat. hold van ültetve, a kőris, szil és juhar, mely fanem még a Vág völgyének alantas részeiben is gyakran föllelhető.

A luczfenyő ennél még kisebb mennyiségben van képviselve 5711 kat. holddal, a jegenye-fenyő pedig 3807 kat. holddal; mindkettő leginkább a privigyei járásban, az előbbi - nagyrészben - mesterséges telepítés utján van meghonosítva.

Az égerfa a vizek mentén 4947 kat. hold tért foglal el, míg a fűz és nyár 4799 kat. holdat tesz. S végül még az egész területen, elszórtan, mint elegyes faállomány előfordul a nyírfa 2546 kat. holdon; de leginkább a teljesen kilegelt területeken.

Az összes erdőségek közül 3746 kat. hold az, a mely föltétlen erdőtalajon áll s véderdőt képez. 199,706 kat. hold ugyancsak föltétlen erdőtalajú; de nem képez véderdőt, míg a többi 15,110 kat. hold nem áll ily erdőtalajon.

Az erdőbirtokok jogi minőségét tekintve, 17,737 kat. hold törvényhatósági és községi erdő, 12,871 kat. hold egyházi, testületi tulajdon, 6353 kat. hold erdőség a közalapítványi birtokokhoz tartozik. 20,546 kat. holdra rúg a gróf Erdődy-féle galgóczi, a gróf Forgách-féle ghymesi, a gróf Pálffy-féle vittenczi, a báró Wodiáner-féle komjáti hitbizományokhoz tartozó erdőség. 36,497 kat. holdat tesznek a közbirtokossági erdők, mely elnevezésben mindazon erdőségek foglaltatnak, melyeket a volt urbéresek faizási jog megváltása czímén kaptak.

Azon erdők összege tehát, melyek közvetlenül állami felügyelet alatt állanak, s így az 1897. évi XXXI. t. cz. idevágó szakaszai értelmében rendszeresen kezelendők, a jabloniczi erdőkkel együtt, (melyek nem állnak a 17. §. rendelkezései alatt, de üzemtervileg kezeltetnek) 94,007 kat. holdra rúgnak. Ezenkivül még szorosabban vett állami felügyelet alatt nem áll: 124,556 kat. hold erdő, mint magán birtok.

Az erdőség 336 község határában fekszik, különféle kiterjedésben.

A megyében 10,000 kat. holdon felüli erdőbirtokkal rendelkeznek: gróf Pálffy János (Bajmócz), báró Stummer Ágost (Tavarnok) és a királyi család (Holics).

5000 kat. holdon felüli erdőbirtokkal bír: gróf Forgách Károly (Ghymes), gróf Pálffy József (Vittencz), herczeg Windischgrätz Alfréd (Lieszko), M. kir. közalapítvány (Kolos), gróf Zedtwitz Kurt (Moraván), gróf Erdődy Ferencz (Galgócz) és a nyitrai püspökség.

1000 holdon fölül bírnak erdővel: Miava község, a Majthényi család, 342Hirschfeld Márk, gróf Bräuner Ágost, a nyitrai káptalan, Ó-Tura község, Valaszka-Bela község volt urbéresei, Brezova község, Szakolcza város, gróf Apponyi Gusztáv, herczeg Odeschalchi Géza, a Rudnay-család, Ghyczy Janka, Haupt Fülöp, gróf Apponyi Antal, báró Stummer Sándor, Német-Próna község polgárai, Csávoj község volt urbéresei, Privigye község polgárai, gróf Eszterházy Gizella örökösei és báró Edelsheim-Gyulay Lipót.

Az erdőtörvény életbeléptetésének ideje előtt Nyitravármegyében az erdészeti viszonyok igen kedvezőtlenek voltak, mert nemcsak hogy nagyobb uradalmak, számos volt urbéres-községnek faszükségletét voltak kénytelenek fedezni, de ezek marháikat is az erdőben legeltethették. E mellett még a közlekedésre alkalmas utak és vasútak hiányában a fának sem volt oly értéke, hogy a nagyobb birtokos szükségesnek találta volna erdejére nagyobb gondot fordítani. A tagosítások megkezdésekor a volt urbéresek egyszerre oly erdőhöz jutottak, a melyekben szabadon gazdálkodhattak és így természetes, hogy az értékesebb fát kihasználták és a legeltetést is korlátlan mértékben üzték. Ehhez járult a 70-es évek elején az a körülmény, hogy a tölgykéreg igen keresett árú-czikk lett; a mi a birtokosságot arra ösztönözte, hogy ez árút tömegesen állítsa elő, anélkül, hogy a kihasználás bizonyos rendszer szerint, a hozamok tartamosságára való tekintettel történt volna s hogy a mesterséges uton való pótlás szükségességére csak gondolt is volna.

Igy találta Nyitravármegye erdészetét az 1879. évi XXXI. t.-czikk, mely itt 1885. október elsején lépett életbe, a mikor a megyei kerületi erdőgondnokságokat felállították. Ekkor az 1879. évi XXXI. t.-czikk 17. §. alá sorozott erdőbirtokosok, akarva, nem akarva, kötelesek lettek erdejük szakszerü, pontos kezelésébe bele nyugodni. Az ezen szakasz rendelkezése alá nem tartozó erdőbirtokosság, látva a rendszeres kezelés előnyeit, látva az erdősítések terén elért eredményeket, azon kedvező módot, melylyel az ültetéshez szükséges csemetékhez bárki, aki ültetni akar, hozzá jut, kész örömmel fogadta a törvényt.

Fafogyasztási telep alig van a megyében, a minek oka a nehéz szállítási viszonyokban keresendő, a melyek az árúkat megdrágítják. A legolcsóbb 343ugyanis a vizen való szállítás; de első berendezéséhez - ha a szükséges víz meg is lenne - hiányzik az a nagyobb, kihasználható erdőség, mely kifizetné a szükséges befektetést. Kisebbszerü vízmű van báró Stummer tavarnoki uradalmában, hol a nyert tűzifa 12 kilométernyi távolról szállíttatik a tapolcsányi fapiaczra. Ugyancsak kisebbszerü fűrészek vannak gróf Pálffy József vittenczi s gróf Pálffy János bajmóczi uradalmában.

A mű- és szerszámfa-termelés - majdnem kizárólag a helyi forgalomra szoritkozik. Vasuti talp- és dongafát alig számbavehető mennyiségben termelnek.

De ez nem is lehet másként, mert a volt urbéresek - mint a kiknek erdejük a legrosszabb karban van, - erdőilletményüket rendesen azon a helyen kapták, mely a községekhez legközelebb esett, és így ezek az erdők leginkább voltak kihasználva, úgy fáézás, mint egyéb mellékhasználat tekintetében, sőt ma is leginkább ezek a részek vannak legjobban kitéve a kárositásoknak.

Az erdőségek legnagyobb része a fanemeknek megfelelően 40 éves fordával tüzifagazdaságra rendeztetik be a most rendszeresített kezelésben, - de jelentékeny azoknak a birtokosoknak a száma, a kik tölgy-erdejükben a kéreghántás üzemét kultiválják, 20 éves fordával, a mely üzemmód mellett az erdő jövedelmezősége egész a közel multig - majdnem a kétszeresére rúgott, midőn az Amerikából importált quebracho a kéreg értékét teljesen lenyomta. Ily üzemmódban kezeltetik a 65,351 kat. hold, tölgyerdőből 36,261 kat. hold, - vagyis több mint fele. A tölgyerdőkből csak 18008 kat. hold van - 80 és 100 éves forda mellett - műfatermelésére berendezve.

Rendkivül értékes szárazföldi s építészeti czélokra alkalmas műfát szolgáltatnak az e megyében levő erdei fenyők, melyek egyenes, sudar növésükkel, egyenletes keskeny évgyűrüikkel az egész országban keresett áruczikket képeznek.

Jól jövedelmezők azok az erdőségek is, melyek a Nyitra és Vág folyó alsó részein feküsznek, minthogy itt meglehetős nagy szükség van a fára és mert közel 20 évtized alatt pár ezer holdnyi területet irtottak ki s a talajt mezőgazdasági czélokra használták fel.

A nagyobb birtokosság értékesebb fáját még akkor használta ki, midőn vasutak hiányában a fa ára végtelenül csekély volt. A nagyobb jövedelmezőség végett a birtokos kénytelen volt nagyobb terjedelmü erdőket letarolni.

A fatermés csökkenése folytán folyton emelkedő árak megérttették a birtokossággal azt az anyagi hasznosságot, melyet az erdő nyujt, nem is véve számba az egészségügyi és nemzetgazdasági viszonyokat. - Ez befolyással volt az erdészeti viszonyok gyökeres átalakulására. - A vármegye közönsége, az erdőtörvény hathatós és minden vonalra kiterjedő életbeléptetését sürgetvén, az egész vármegyét 5 kerületi erdőgondnokságra osztotta be s minden erdőgondnokság vezetésével egy teljesen szakképzett erdőtisztet bízott meg. Az 5 erdőgondnokság közül a nyitraihoz osztotta be azokat az erdőbirtokokat, melyek a nyitrai, az érsekujvári és a vágsellyei szolgabiróságok területén feküsznek, s az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §. rendelkezései alá tartoznak; a nagytapolcsányi kerületi gondnoksághoz a nyitrai és nyitrazsámbokréti, - a szeniczi kerületi erdőgondnoksághoz a szeniczi, miavai és holicsi, - a galgóczi kerületi erdőgondnoksághoz a galgóczi, pöstyéni és vágujhelyi és végül a privigyei kerületi erdőgondnoksághoz a privigyei szolgabirói járás területén található erdőségeket.

A hivatalok szerveztetvén, az életfogytiglan kinevezett járási főerdészek működésüket 1885. év október elsején kezdették meg, - működésük annyira eredményes volt, hogy a millenáris évben, a rendszeres erdőgazdálkodásra kötelezett 348 erdőbirtokos közül 299 erdőbirtokos 84226 kat. holddal az üzemtervet, mint a rendszeres erdőgazdálkodás alapkövét elkészítette és az csak 59 birtokosnk 12536 kat. holdnyi kiterjedésü birtokáról hiányzott.

Ez alapvető munkálattal egyidejüleg megkezdődtek a mesterséges úton, nagyobb arányban való erdősítések is. Míg az ezt megelőző időkből való mesterséges erdősítéseknek alig volt észrevehető nyomuk, addig így több 3451000 kat. hold oly területet fásítottak be, mely részben teljesen kopár volt, részben pedig nem pótolt s tönkremenéshez közel álló vágásokból állt.

A millenáris év e téren is kedvező volt a megyére nézve, mert Brezova község az államtól 80 kat. hold kopárság sikerült beerdősítésért 1000 arany frank, Nyitra város pedig - ugyancsak sikerült beerdősítésért 400 arany franknyi jutalmat nyert.

Az erdősítések tehát a megyében megindultak. Nem minden nehézség nélkül, mert különösen az urbéres birtokosság eleinte nem tudta megérteni, hogy mi jogon korlátozzák őket erdejük kihasználásában és nem tudták elképzelni, hogy az erdő nemcsak önmagától nő, hanem azt mesterségesen kell elősegíteni; de az elért eredménytöbblet, az ültetések terén elért siker a népre is kedvező benyomást tett, és a példa után indulva, a nagyobb és az erdőtörvény által erre nem kötelezett erdőbirtokosság is foganatosította mindazt, a mire a helyes erdőgazdálkodás szempontjából a megyei kerületi erdőgondnokságok vezetői figyelmeztették.

A megyei kerületi erdőgondnokságok, az állami erdészettel kötött szerződés értelmében 1896-ban állami hivatalokká lettek, a miért a birtokosság 7656 forint évi járulékot köteles fizetni, viszont az állami erdészet köteles 3 királyi erdőgondnokságot szervezni, minden erdőgondnokságban egy erdészt és gyakornokot kinevezni és az összes kezelési teendőket végeztetni. A kerületeket akként szabták meg, hogy a Vág vizétől keletre Barsvármegye határától illetőleg éjszakról, a zsámbokréti járás által határolva képezi a nyitrai kir. erdőgondnokságot, - a privigyei és zsámbokréti járás a privigyei kir. erdőgondnokságot, - a Vág vizétől nyugotra és észkra eső többi erdőség pedig a szeniczi kir. erdőgondnokságot. Ez a szervezet 1896. év május 1-én lépett életbe.

Ugyancsak ez alkalommal végleges szervezést nyertek az erdőőri védkerületek is - még pedig nyitrai kir. erdőgondnokságban 8, - a szenicziben 10, - és a privigyeiben 7 erdőőri védkerületek alakítottak.

Nyitravármegyének összes vadászterülete 936,556 kat. hold. Ebből 225,105 hold erdő s 771,451 hold egyéb vadászterület. A vármegye vadászterületének majdnem 37%-a, azaz 346,494 hold saját terület, a többi bérterület. Még pedig az erdőkben túlnyomó a saját terület, az összesnek 68.7%-a, ellenben a nem erdei területen a bérlet a túlnyomó; az egész nem erdei vadászterületnek 74.5%-a bérben van. Ha a tulajdon és a bérelt vadászterületek közt levő viszonyt járásonkint vonatkoztatjuk erdőre és nem erdőre, a tulajdon vadászterület szempontjából első helyen állanak: a zsámbokréti járás 29,983 kat. holddal, mely az illető járás erdőterületének 83.3%-a, azután a pöstyéni járás 12,919 holddal, a mi az illető járás erdőfelületének 82.9%-a, végre a nagytapolcsányi járás 18,975 kat. holddal, a mi az illető járás erdőterületének 82,4%-a. A nem erdőbeli tulajdon vadászterületek közül a nyitrai járás áll első helyen 30,494 holddal, azután következik az érsekujvári járás 29,693, a nagy-tapolcsányi 28,230, a galgóczi 24,054 kat. holddal.

A vadbőség legnagyobb az érsekujvári, galgóczi és szakolczai járásokban; az első egészben véve, a másik pedig legnagyobbrészt termékeny, könnyű s meleg talajból áll, a hol legszívesebben tartózkodik az apró vad. Ezekben a járásokban nagyon előmozdítja a vadbőséget az is, hogy a mintaszerű és terjedelmes pagonyokban nagy gondot fordítanak a vad ápolására. A gr. Károlyi Lajos-féle tótmegyeri, gr. Erdődy Ferencz-féle galgóczi és a cs. és kir. családi alapítványi urodalomhoz tartozó holicsi pagonyban igen szép vadállomány tenyészik.

A fővadra való vadászat tulajdonképeni elsőrendű helyei a nyitrai és nagy-tapolcsányi járások. A dámvad és a mufflon kizárólag ebben a két járásban és a velük szomszédos zsámbokrétiban tenyészik.

A fővad nem ősvadja a vármegye eme részének, hanem úgy honosították meg. A XVII-ik századig terjedő hiteles hagyományok szerint Nyitravármegyének a Vág folyótól keletre elterülő hegységeiben és erdőségeiben nem élt fővad. 1862-ben a gróf Forgách Károly tulajdonában levő ghymesi erdőség egy részét, mintegy 1600 kat. holdat facölöpökkel bekerítették s elhelyeztek benne különböző vidékeken vásárolt 6 agancsost és 16 346sutát. 1878. május 22-én a kerítést szétszedték és megközelítő számítás szerint 16 agancsost és 45 sutát szabadon bocsátottak. A 16 évig fennállt vadaskertben 303 darab fővad került teritékre.

Az említett három járásban többé-kevésbbé mindenhol előforduló mufflon exotikus vad, mely eredeti hazáján, Korzika és Szardinia szigeteken, a déli Appennineken és Görögország szigetein kívül Európában csak Ghymesen és a vele szomszédos pagonyokban él szabadon. Gróf Forgách Károly 1869-70-ben honosította meg. Eleinte a vadaskertben ápolta; 1883-ban pedig mintegy 100 darabot szabadon bocsátott. Számuk azóta a kemény tél daczára is úgy elszaporodott, hogy ma már körülbelül 500-ra tehető. Honosításuk óta 1896-ig 569 darabot ejtettek el a ghymesi uradalomban; ezek közt a legerősebb kos 40, a legerősebb juh 30 kilogrammot nyomott, a mi fényes eredmény. Nagyszerűen tenyészik a fővad a prasiczi pagonyban is, mely br. Stummer Ágost tavarnoki uradalmához tartozik s a hol azt néhány évvel a ghymesi telepítés után honosították meg.

A vágsellyei járásban a fővadra való vadászatnak kiválósága a túzok és a fácán, de az apró vadra is meglehetős jó vadászat van.

A szeniczi és pöstyéni járások hegységeiben a fővad már ősrégi időktől fogva tenyészik, de állománya mégis csekélyebb, mint Nyitrán és Tapolcsányban. Szeniczen ugyanis minden 800, Pöstyénben minden 600, Tapolcsányban már minden 500, Nyitrán már minden 300 holdra esik egy fővad lövetése.

A nyitra-zsámbokréti járás helyzete jóval roszszabb; ejtenek el ugyan itt is néhány darab fővadat, dámvadat, mufflont, de a járás tulajdonképeni állományát inkább a sörtevad képezi.

A vágujhelyi járásnak kevés jó földje van. A vadállományt károsítják az orvvadászok, kopanicsárok, a kik a hegyekben szanaszét kis kunyhókban laknak s az erdőkerülőket semmibe sem veszik, sőt néha egész hajtóvadászatot rendeznek, a mit az erdésznek be is jelentenek, hogy aznap be ne merje tenni a lábát a pagonyba.

A privigyei járás éghajlata már nagyon zord; apró vadja igen kevés, de a sörtevad és az őz állománya igen szép.

Őzben a vármegye gazdag. Ilyet Érsekujvár város kivételével minden járásban lőnek. 1894-ben az egész vármegyében 920 őzet lőttek. Átlag tehát minden 224 hold erdőre esik egy őz. Aránylag leggazdagabb őzállomány Szakolcza város pagonyában van, a hol minden 68 holdra esett egy lelőtt őz. A holicsi járásban 64, a galgócziban 95 holdra esett egy.

A sörtevadból átlag minden 600 holdra esik egy. Első helyen áll a pöstyéni járás, a hol minden 360 holdra egy lelőtt őz esett. Pedig azt is tekintetbe kell venni, hogy a sörtevad szabad préda s a megyében semmiféle ápolásban sem részesül. Ámde kár, hogy éppen e miatt a nagyobb vadkan egyre ritkább s a sörtevad-állomány pusztulásnak indul.

A kártékony vad természet szerint a vadban legdúsabb pagonyokban fordul elő legnagyobb mennyiségben.

A vármegye területén az 1893/94-iki vadászati évadban (mely évről 347rendszeres kimutatásunk van) lőttek: 187 szarvast, 26 dámvadat, 6 túzokot, 158 vadpulykát, 9795 fáczánt, 920 őzet, 311 vaddisznót, 30 mufflont, 5 császármadarat, 55,016 nyulat, 3729 üregi nyulat, 517 szalonkát, 15,482 foglyot, 7774 fürjet, 10 fenyvesmadarat, 239 vadgalambot, 1072 viziszárnyast, összesen 95,273 hasznos vadat, ezenkívül még egy hiúzt. Kártékony vadat összesen 23.332 darabot lőttek, még pedig 8210 szőrmés ragadozót és 15,117 szárnyas ragadozót.

Egységárakban számítva, a lelőtt vadak értéke 114,446 frt volt.

Az 590,062 hold bérelt terület után 29,935 frt bérösszeget fizettek; átlag tehát holdankint 5 krt. Az érsekujvári járásban egy holdra 10 krajczár, ellenben a privigyei járásban csak fél krajczár esik.

Vadászattulajdonos és bérlő 260 van a vármegyében. Ezek közül 2300 holdon fölüli területtel bir 99, 1500-2300 holdnyi területtel 40, 1000-1500 hold területtel 44, 500-1000 hold területtel 56, 500 holdon aluli területtel 20.

Legnagyobb vadászat-tulajdonosok: gr. Erdődy Ferencz Galgóczon 48,271, br. Stummer Ágost Tavarnokon 29,881, a nyitrai püspökség 27,228, a cs. és kir. családi uradalom Holicson 22,874, gr. Pálffy József Vittenczen 19,939, gr. Károlyi Lajos Tótmegyeren 17,011, br. Wodianer Albert Komjáton 16,861, gr. Hunyady Imre Ürményen 16,785, gr. Zedtwitz Kurt Moravánban 15,678, br. Stummer Sándor N.-Bodokon 12,352, gr. Apponyi Lajos N.-Apponyban 11,961, hg. Windisgraetz Alfréd Jabloniczon 10,554 holddal.

Végül még a kopcsányi vadkacsafogóról, mint Nyitravármegye nevezetességéről kell megemlékeznünk.

Egy csöndes, rétek által körülvett lapályon van egy négyszögletes, 120 méter oldalhoszszal bíró tó, melynek partjai fűzfákkal és náddal vannak körülvéve. A tó négy szögletében vannak félhold-alakú görbe, körűlbelül 60 m. hosszú csatornák, melyek fenéklapjai 5 m. szélesek, 1-1.5 m. mélyek 348s lassanként sekélyebbek és szűkebbek lesznek, úgy hogy végül csak 1/2 m. szélesek. A külső, azaz a part felé néző oldalak, meglehetős közelségben, ferdén felállított 2 m. magas és 3 m. hosszú nádfalakkal kulisszaalakúlag vannak körülvéve. A kulisszák mindegyike egy kis nyílással bír, mely nyílás a tó megtekintésére szolgál.

A csatornák a torkolattól fölfelé körülbelül 6 méternyire szabadok: innentől fogva át vannak faívekkel ernyőzve; az ívek a csatorna vége felé mindig alacsonyabbak, de sűrűbbek lesznek. Czéljuk egy 5 cm. csokornagyságú háló viselése. A hálókkal bevont ívek a csatornák végpontjáig folytatódnak. A csatorna végébe egy zsákalakú hálót tesznek, mely csúcsban végződik és fel is nyitható.

A tavon mindig van néhány csalogató kacsa, azaz olyan vadkacsák, melyek szárnytollainak végét lenyírták. Ezeket a csatornákban etetik, úgy hogy a hálón keresztül árpát hintenek a vízbe.

Az etetést a vadkacsák fogására használják föl, a mennyiben a csalogató kacsák a vadász füttyentésére azon csatorna felé úsznak, a melynél az vadászkutyájával áll, mire a szelid kacsákat a vadak követik. A rókaszínű kis kutya a vadász unszolására körülfutja a kulisszákat s ez által a kacsákat a fogó csatornába tereli. Ha a vadkacsák a szelíd kacsák után úszva, a háló alatt eléggé előre haladtak, a vadász visszafelé fut, minek láttára a vadkacsák megriasztva fölrepülnek és ellenkező irányban, azaz a fogócsatorna végébe, tehát a zsákalakú fogóhálóba érnek, a szelíd kacsák pedig, melyek már ismerik a csapdát, a tóra visszavonulnak. A fogócsatorna félholdalaku görbülése miatt a tavon maradt vadkacsák nem veszik észre társaik veszedelmét, miért is a vadász a fogást egy másik csatornánál ismételheti.

A kacsafogó már több mint száz éve áll fenn. 1784-ben alapították. Az utóbbi negyven év alatt azonban nagyon csökkent a fogott kacsák száma. Míg az 1850-es éveket megelőző években 10-15,000 kacsa is került csapdába egy-egy esztendőben, az utóbbi évtzedekben már csak pár ezerről, sőt százakról beszélhetünk. Még 1854-ben 12,036 darabot fogtak. 1896-ban csak 1797-et; 1895-ben meg csak éppen 386-ot. De volt ennél rosszabb esztendő is, mint például 1893-ban, mikor összesen csak 102 darabot fogtak. Az utóbbi félszázad legerősebb esztendei voltak a már említett 1854-en kívül: 1883-2707, 1882-2206, 1880-2535, 1860-2571, 1858-3826, 1855-6372 darabbal. 1848-ban, valamint 1884-től 1887-ig szünetelt a fogó.