57Erdőgazdaság.
Irta Léber Antal főerdész
Az erdők területe.
Szatmár-Németi sz. kir. város közönségének ez idő szerint 9858,9 kat. hold lomb-erdeje van és 330 kat. holdon; az avasi hegységben, megvásárolta a fatömeget és a talajnak egyéb hozamát is 10 évi, tetszés szerinti használati joggal.
Ezek az erdőségek eredetükre, terepviszonyukra és fekvésükre nézve két csoportra oszthatók: 1. Adomány útján szerzett síksági erdők, melyek Szatmár-Németi határában 5 helyen fekszenek és 6039,4 kat. holdat tesznek és Utas-, Sár-, Nagy- és Kis-Csonka-, Darvas-Moha-, Nagymocsár-, Kismocsár- és Cser-erdő néven ismeretesek. - 2. Készpénzért vásárolt avasi, hegységi erdők, a melyek Avas-, Felső- és Ujfalu községek határában vannak, 3819,5 kat. holdból állanak és "Avasi bérczi erdőnek" neveztetnek. - A szatmár-németi határban fekvő erdőségek ismét két csoportra különíthetők el és pedig: a szatmári részen található Kis-Csonka-, Darvas-Moha-, Nagy-Mocsár-, Kis-Mocsár- és Cser-erdőkre, összesen 3109,4 kat. hold és a németi részen fekvő Nagy-, Utas- és Sár-erdőkre. 2930 kat. hold területtel.
A Szatmár részi erdőségeket a város közönsége 1230. és 1261. években kapta adományban V. István és III. Endre királyoktól, kiknek adományleveleit később Nagy Lajos és Zsigmond királyok is megerősítették. A németi részi erdőkhöz a város közönsége szintén adomány útján jutott; de hogy kitől és mikor kapták, arra nézve az okleveles adatok hiányzanak, a szóhagyományok pedig megbízhatatlanok, mert sokfélék is.
Az ősi gazdálkodás.
Ezek az erdők 1738-ig semmiféle gondozásban nem részesültek; kiki akkor vágott és legeltetett, a mikor jól esett és ott, a hol legkényelmesebb volt. Ennek természetesen az lett az eredménye, hogy az értékes és igényesebb fanem egyre fogyott és helyüket a kevésbbé értékes és igénytelenebb lágy fanemek foglalták el, a hézagos, tisztás területek pedig szaporodtak. Ennek káros következményeit belátván, elhatározták, hogy egyes erdőrészeket tilalmaznak. Ezt meg is tették; de annak megtartására nem ügyelt senki, míg végre 1774-ben erdőbíróságot szerveztek, melynek feladata volt az erdőkre felügyelni és az erdőrontókat megbírságolni.
A káros erdőgazdálkodás, úgy látszik, tudomására jutott a cs. kir. udvari kamarának, honnan 1826-ban vizsgáló-biztost küldtek Szatmárra. Az ekkor megejtett vizsgálatból kifolyólag felhívta a kamara a városi hatóságot, hogy évenként 2000 ölnél többet ne vágassanak, méressék fel az erdőket, a tisztásokat vessék be makkal és az egész erdőgazdaságról terjesszenek be tabellás javaslatot. A városi hatóság ennek alapján elhatározta, hogy ezután minden hónapban külön gazdasági széket tart, melynek előlülője a polgármester, tagok: egy tanácsos, egy főesküdt, két esküdt, a főszámvevő, egy jegyző és az erdőbíró. A tárgyalásokról rendes "erdőszeti jegyzőkönyvet" vezettek és annak másolatát félévenként felterjesztették az udvari kamarához.
A gazdálkodó széknek első intézkedése volt, hogy Jakab Sándor erdőbírót megválasztották erdőmesternek és feladatává tették az erdőgazdaság vezetését, szabályozták a faanyag vágatását, eladását és miként leendő elszámolását, "lévén az erdő a mi legfőbb és egyedüli kincsünk". A legközelebbi Szék ülésén tárgyalták az erdőgazdaságnak miként leendő beosztását és Jakab Sándor erdőmester 58javaslatára elhatározták, hogy miután az összes erdőségek mintegy 10.000 Jugerumot (4380 kat. hold) tesznek és 200 évre van szükség a fáknak teljes kifejlődésére, a tisztásokat, a hol a gulya vagy a sertés-nyáj feküdt, makkal vetik be, a Csonkást törzsökről nevelik, mert akkor gyakrabban lehet vágatni, kerülő házakat és kunyhókat építenek és megfelelő számú kerülőket alkalmaznak.
1839. évi júliusban bejelentette az erdőmester, hogy az erdőségek területei a mérnöki felmérés szerint, 7852 kat. hold és 285 □-öl; ha ezt 200 évre osztják, akkor egy évi vágásterület, tekintet nélkül a fatömegre, 39 kat. hold 417 □-öl lesz és évenként egyre-másra mintegy 4708 köböl fát vágathatnak, a mely örök időkre elégséges lesz. Ezt a javaslatot tabelláris kimutatásokkal felterjesztették a kamarához De már a legelső évi használatnál túllépték az évi terület nagyságát, mert többrendbeli építkezést terveztek, a mihez pénz, fa- és tégla kellett. Kivágták tehát a kb. 80 köblös kis Csonkás-erdőt s ezen kívül a többi erdőségekben 5168 köböl tűzifát és mintegy 450 köböl épületfát vágtak. Vágatási bér fejében köbölenként átlag 40 krajczárt fizettek. Egy öl tűzifának egység-ára az erdőben átlag 2 frt 80 kr. volt. A beszállításért fizettek ölenként 1 forintot a Sár- és Nagy mocsár-erdőről. A tűzifa rövid- és hosszú köbölből állott, a haszonfa sokféle alakban készült; híddeszka, kútágas és gém, talpfa, lépcső-fok, koszoru, gerenda, zsindely, lábfa, kapufélfa, bodony, sajtóállvány, czajta-fa, malom-fog, patics, abroncs- és rekeszteni való vessző stb.; ezeknek egység-árait évenként állapították meg. A vágatási és szállítási idő egész éven át tartott. A legeltetési díj 1 drb. marha után 1 frt volt. Tölgy-, makk- és gubacs-termés gyakran volt. 1839-ben 1779 frtot kaptak a makkért és a gubacsért. Az erdők évi jövedelme mintegy 14,400 frtra rúgott. A kiadás aránylag csekély volt: az erdőmester évi fizetése 350 frt és lótartás, 5 állandó kerülő évi fizetése 120 frt, 60 véka élet és 5 pár csizma. Erdősítésekre elvből nem költöttek, azzal indokolva ezt, hogy "az erdő magát neveli". Az erdők határaira nagy gondot fordítottak. 1840-ben árkolták körül a nagy mocsár- és sárerdőt, ennek tulajdonítható, hogy a határok kevés eltéréssel ma is azok, mint 1800 elején voltak.
1840-ben érkezett vissza a kamarától a tabelláris jegyzék azzal a kikötéssel, hogy az évenkénti 39 kat. hold 417 □-ölnyi vágásterületet csak akkor fogadja el, ha ezek a területek a legtöbbet ígérőnek felszántásra kiosztatnak és makkal vettetnek be. A legeltetést tiltják és az összes tisztás helyek szintén makkal lesznek bevetendők. Ebbe a korlátozásba a gazdálkodó szék nem nyugodott bele, hanem felírt a kamarához, hogy a város csak a gulya- és sertés-nyájtól megfeküdt puszta helyeket szántatja fel és veti be makkal, a vágások pedig beerdősülnek makkhullás és sarjadzás útján. Az udvari kamara válaszában erősen megdorgálta a hatóságot erdőpusztításáért és a polgármestert tette felelőssé a káros következményekért; a kis Csonkára nézve pedig meghagyta, hogy miután a tuskók már mohosak, a felujításokat mesterségesen tölgy-, szil-, juhar- és kőris-csemetékkel eszközöljék. Jakab Sándor ezt sem találta foganatosíthatónak, mert szerinte a kis Csonkán ugyis sűrűn tölgy- és nyár-hajtások vannak, úgy hogy még ritkítani fog kelleni.
Ennek az lett a következménye, hogy Soós György megvált a polgármesterségtől és helyét Pap Péter foglalta el. Jakab Sándor erdőmester bejelentette, hogy nem győzi az összes erdőségeket kezelni és kér maga mellé még egy társat. 1849-ben meg is választották Schőnpflug Ignáczot második erdőmesternek 500 frt fizetéssel. A kezelést akként osztották meg, hogy Jakab Sándor a szatmár-részi, Schőnpflug Ignácz a németi erdőket kezelte.
Uj gazdasági rendszer 1853.
Jakab Sándor meghalt és helyét Fülöp Mátyás erdőmester foglalta el, ki teljes erélylyel fogott az erdőgazdaság rendezéséhez. A hűtlen kerülőket elbocsátotta, a Csererdőn, Mocsáron a tisztás helyeket bevetette makkal, de azért az erdő-használatok még mindig a régi szabálytalanságok között mozogtak és az évi pénz-szükséglethez mérten vágták a fát. Az erdő-rontók nagyon elszaporodtak, úgy hogy 1854-ben a megyefőnök elrendelte az erdők tervszerinti kezelését. A terv elkészítésére Éder Ede reklamaczionális erdőbiztost ajánlotta.
Éder el is készítette munkáját, de a főispán nem hagyta jóvá a szakszerűtlen tervet, hanem utasította a hatóságot, hogy azt szakértő, kincstári erdészszel készítesse el és erre Lang Gábort ajánlotta. De ez a gazdasági terv sem vált be. Folytonos vajudások között gazdálkodtak 1860-ig, a mikor Boros Bálint polgármester felhívta Riedler Ede erdődi uradalmi főerdőmestert, hogy készítse 59el az üzemtervet és oszsza be az erdőket vágásokra; Szegedi Imre mérnökkel pedig felmérette az erdőket. 1861-ben Schőnpflug Ignácz és Fülöp Mátyás is kiestek a választásnál és helyettük Jakab Károly erdészt és kisegítőül Sík Károly alerdészt választották meg. Szabályzatot hoztak az erdőknek miként leendő legeltetésére, a főerdészi állásra pályázatot hirdettek és ez állásra Riedler Antalt választották meg.
Riedler Antal működése.
Riedler kellő szaktudással tanulmányozta az erdők állapotát. Már a legközelebbi gyűlésen terjedelmes jelentésben vázolja az erdők szomorú állapotát és felsorolja mindazon intézkedéseket, a melyeket a helyes erdőgazdálkodás érdekében haladéktalanul foganatosítani kell; egyúttal folytatta az atyjától már megkezdett üzemtervet és azt 1865-ben bevégezte. Ez az üzemterv, az akkori időket tekintve, gondos és szakszerű munka, a melynek megtartása az erdők tartamosságát biztosítja és az adott viszonyok között a legnagyobb jövedelmet is hajtja. Az erdőségek területe 8077 kat. hold 861 □-öl, ebből víz-állásos, lapos, hasznavehetetlen terület 750 kat. hold 240 □-öl. Az összes erdőket három üzemosztályra osztják. Az egyik üzemosztály az Utas- és Sárerdő, a második az összes szatmár-részi erdők; ez a két üzemosztály 90 éves szálerdő-üzemben kezeltetik. A harmadik üzemosztály a Nagyerdő, a mely 10 évi turnusra osztva, sarj-erdőként kezeltetik. Ezek után három üzemosztály volt, mindegyik egy vágássorozattal. A szálerdőkben az évi vágásterület 70 kat. hold 1419 □-öl, a nagyerdőn pedig 10 év alatt évenként 72 kat. hold 994 □-öl. A szálerdőkből évenként 3000 öl fát véve hozamul, a remélhető bevétel 7070 forint 65 kr. A nagyerdő becsültetett 262,788 frtra, ebből 13% termelési és egyéb költségekre, maradt 10 évi bevételként 202,209 frt 80 kr., levonva ebből, addig, míg a tilalom tart, a makkoltatásból és legeltetésből elmaradt hasznot, a mi 10 év alatt 11,000 frtra rúg, marad tisztán 124,260 frt, vagyis évenként 12,400 frt. A nagyerdőnek külön való kezelése azért vétetett tervbe, mert a város közönsége 100,000 frt kölcsönt akart felvenni 10 évi törlesztésre és azt a kölcsönt a nagy erdőből ki is fizették.
Riedler üzemterve kellőleg gondoskodik a felújításokról, elő- és utó-tilalmakról, csemete-kertekről, a téli hónapokban való vágatásról és szállításról s végűl az üzem eredményének pontos nyilvántartásáról. Az üzemtervet gazdasági térképpel is ellátta, úgy hogy az új gazdálkodási rendszerrel, szabályos és okszerű gazdálkodás vette kezdetét. Az erdők szépen jövedelmeztek; az átlagos évi tiszta jövedelem 18,000 frtra volt tehető. Az erdőtisztek, a vadászok és a kerülők eskü alatt szolgáltak; javadalmazásukat jelentékenyen emelték s így megélhetésük könnyebbé válván, megbízhatóságuk is emelkedett. Az erdőőröket szolgálati fegyverrel látták el.
A város 1868-ban az országos erdészeti egyesület alapító tagja lett.
1868-ban meghalt Jakab Károly erdész és helyébe Somlyay Kálmán alerdészt választották meg.
1872. után.
1872-ben, a régi és meg nem felelő erdőkezelési és elszámolási szabályzat helyett, újat lépettek életbe, mely szerint a vadászoknak és a kerülőknek is szolgálati biztosítékot kellett letenni.
A nagy-, Sár- és Mocsárerdőn kezelési és védelmi szempontból nyiladékokat vágattak, a zárt erdőben talált, u. n. tolvaj-utakat beszüntették, a jövedelemnek folytonos fokozása mellett kellő gondot és költséget fordítottak a vágások és parlag-területek beerdősítésére, a meglévők ápolására és egyéb szükséges beruházásokra.
A mai szakszempontból bírálva Riedler főerdész gazdálkodását kifogásolni lehetne, hogy a nagy erdőt a szálerdő-üzemről átváltoztatta sarj erdőüzemre; ebbe azonban a város pénzügyi helyzete kényszerítene, továbbá azt, hogy a szálerdőkben a vágások felújítására, a mesterséges telepítés helyett, magfákat hagyatott meg, a mi abban az időben általában szokásos volt, költségkímélés szempontjából; mindazonáltal a mi szép és jó a régibb időkből a városi erdőkben található, az mind Riedler főerdész érdeme.
Kár, hogy ez a kitűnő szakember férfikorának delén, nagyfokú idegbántalom miatt öngyilkos lett és hogy szolgálatainak utolsó éveiben az erdőket elhanyagolta. Riedler Antal halála után a főerdészi állást nem töltötték be, hanem a Riedler mellett 14 évet töltött Somlyay Kálmánra bízták az erdők kezelését, erdészi ranggal és fizetéssel.
60Az erdőtörvény után.
Az 1879. évi erdőtörvény 1880 július 1-én lépett életbe. Ezzel az üdvös törvénynyel a magyar erdőgazdaság új korszaka kezdődik. A törvény 17. §-a értelmében a városi erdőségek is állandó állami felügyelet alatt állanak s mint ilyenek, rendszeres erdőgazdasági üzemterv szerint és szakképzett erdőtiszt által kezelendők.
A törvény rendelkezéseinek és a kormányhatóságilag jóváhagyott üzemterv szerinti kezelésnek ellenőrzésére a ker. kir. erdőfelügyelőségeket szervezték. Ilyen erdőfelügyelőségi székhely Szatmár, Hajdú és Szabolcs vármegyékre kiterjedő hatáskörrel Szatmár-Németiben is keletkezett. A kir. erdőfelügyelő javaslata alapján a közigazgatási erdészeti bizottság felhívta a várost, hogy miután az érvényben levő üzemterv az új törvény szellemének nem felel meg, készíttessen új üzemtervet és az erdők kezelését okleveles erdőtisztre bízza, továbbá, miután az addig is érvényben levő üzemtervet több irányban nem tartották meg, erdőrendészeti áthágást intéztek a város, mint erdőbirtokos ellen. A városi közgyűlés a közig. erd. bizottságnak e határozatait nem fogadta el és megfelebbezte a földművelésügyi miniszterhez, ki a közig. erd. bizottságnak az új üzemterv készítésére és az erdőrendészeti áthágás megindítására nézve tett intézkedését helyeselte és azok foganatosítását elrendelte, azonban megengedte, hogy az erdők kezelése a nem szakképzett Somlyay Kálmán erdészre bízassék, miután az erdőtörvény őt már szolgálatban találta; végül felhívta a várost, hogy erdőségeit adja állami kezelésbe. Az új üzemterv készítését, részletes, új felméréssel, Fogaraasy Sándor mérnök 4610 forintért vállalta el és azt 1887 július 6-án, Pálos Konrád vármegyei főerdészszel együtt elkészítette és fölterjesztette.
Az erdőknek állami kezelésbe vételére nézve megindúltak a tárgyalások, de eredmény nélkül s így az erdők továbbra is házi kezelésben maradtak.
A ker. kir. erdőfelügyelőségi székhelyét 1887-ben Szatmárról Debreczenbe helyezték át. Addig, míg az erdőfelügyelő Szatmáron lakott, fontosabb erdőgazdasági ügyekben az ő véleményét kérte a város; elköltözése után pedig Pálos Konrád főerdész volt az állandó tanácsadó; miután pedig Somlyay Kálmán alatt sok baja volt a városnak az erdőgazdasággal, a városi hatóság évről-évre szűkebb körre szabta az erdőtiszti hatáskört. Az intézkedési és ellenőrzési jog a gazdasági tanácsosé volt, a ki nem volt szakképzett erdész; a felelősség azonban az erdész vállát nyomta. Ez a gyámkodási viszony az 1887. évben életbe lépett és mai napig is érvényben lévő szolgálati és szervezeti szabályzatban is kifejezésre jutott és annak káros hatását lépten-nyomon tapasztaljuk. A Fogarássy Sándor és Pálos Konrád által készített és 1889-ben jóváhagyott új üzemterv szerint a Sárerdő, Nagy-Csonka-, Kis-Csonka-, Darvas, Moha- és Nagy mocsár-erdőket és a Csererdőt három külön üzemosztályban, három vágás-sorozattal, szálerdő-üzemben, 100 éves fordával kezelik, míg a Nagyerdőt 40 éven középerdő-üzemben.
A hozamszámítást a tér- és fatömeg-szakozás elve alapján állapították meg. E tervezet alapján az évenként kihasználható fatömeg tőértéke, egyéb mellék-haszonvételekkel együtt, átlag mintegy 18,000 frtra rúgott volna, azonban a zárszámadások szerint az átlagos évi tiszta bevétel 1895-ig csak 9000 frt volt.
Püspöki palota.
Zárda.
A kálvária templom.
Az irgalmasok kolostora.
Tömeges erdőkihasználás.
1894-ben a város közönsége többrendbeli építkezéseket és egyéb beruházásokat tervezett, a melyekhez nagyobb pénzösszegre volt szüksége. E kiadások fedezésére Boros Bálint bizottsági tag indítványára elhatározták, hogy a Nagy Csonka- és Darvas-Moha-erdőn mintegy 2092,3 kat. holdnyi területen található, vágható korú faállományt az üzemtervtől eltérőleg, de természetesen kormányhatósági jóváhagyással, 10 évi kihasználási időre eladják, miáltal a város közönsége nemcsak megmenekül újabb kölcsöntől, hanem esetleg még a meglévő tartozásait is kifizetheti. Az ez ügyben kiküldött bizottság javaslatára a legközelebbi közgyűlésen a polgármester bejelentette, hogy a szakértő becslése szerint a 2092,3 kat. hold erdő fatömegének mai értéke 1.320,000 forint. Feltéve, hogy ez összeget elérik a fele része előre fizettetik, ez 10 évre évenként 59,400 frt tiszta bevételt jelent, holott eddig az összes erdőségekből nem tudtak évenként 18,000 frtnál többet elérni. A kormányhatóság is kilátásba helyezte a tömeges kihasználás engedélyezését a így a jelenlegi 754,959 frt jelzálogos kölcsön és a tervbe vett 300,000 frt kommunális kölcsön is törleszthető lesz és marad 65még 275,000 frt; végül a régóta tervezett szatmárhegyi vasút is meg lesz építhető stb.
A tanács által 1896-ban közzétett árverési hirdetményre hat pályázat érkezett be, a melyek között a Neuschlosz-féle nasiczi gőzfűrész részvény-társaság ajánlata a legelőnyösebb volt és ezt ajánlották elfogadásra. A nevezett czég 2086 kat. holdért 10 évi kihasználási időre 870,000 frt vételárt ajánl három egyenlő részletben, 6 év alatt kifizetve; ezenkívül kötelezi magát az építendő szatmárhegyi vasúthoz 30,000 frttal hozzájárúlni, addig, míg a kihasználás tart, a vásárolt erdőben a faanyagot a vasúton beszállítani és állandó jellegű fűrészt és parquett-gyárat felállítani. A közgyűlés ezt az ajánlatot elfogadta, a szerződést megkötötte és jóváhagyás végett a kormányhatósághoz terjesztette fel azzal a kéréssel, hogy az így letarolandó erdőterületet a jövőben mezőgazdaságilag mívelhesse és hogy a 2086 kat. hold az erdők állományából kivétessék.
A földm. miniszter helyt adott a megkeresésnek, oly feltétel alatt, hogy kompenzáczióképpen az avasi hegységben legalább ugyanannyi területű más erdő vásároltassék, és mert 1897-ben úgyis revizionális időszak következik be, a megejtendő leszámolással egyidejűleg új üzemterv készíttessék, tekintettel már a tömeges kihasználásra; az erdők kezelése pedig okleveles erdőtisztre bízassék, vagy állami kezelésbe adassék. A közgyűlés e feltételeket elfogadhatóknak találta és a leszámolási és új üzemtervi munkák elkészítésével Szénássy Béla és Érsek Árpád okleveles erdészeket bízta meg. Az avasi erdő megvásárlását egy bizottságra bízta és az erdők államosítására nézve újból megindították a tárgyalásokat, de eredmény nélkül és így elhatározták, hogy okleveles erdőtisztre bízzák az erdők kezelését.
A Neuschlosz-czég 1896 februárban meg is kezdette az első évi vágásterületet; a fűrészgyárat még ugyanaz évben, a szatmár-erdődi helyi érdekű vasútat pedig, egész hosszában, 1898-ban adták át a forgalomnak. Ez időtájt keletkezett az ecsedi láp lecsapoló-társulat vízlevezető csatornája is, a mely a Moha- és Nagymocsárerdőt átszeli és mintegy 30 kat. holdat sajátított ki ez erdő területéből. A Szénássy és Érsek-féle üzemterv 1897-ben jóváhagyva, életbe lépett. Ez az előbbi üzemtervtől annyiban tért el, hogy az összes városi erdőket három üzemosztályba sorozva, három vágás-sorozattal, szálerdő-üzemre, 100 éves fordára osztották be, illetőleg a C. üzemosztályt (Csererdő) 60 éves átmeneti fordára, a Nagy-erdőt pedig az Utas-Sárerdőhöz csatolták. Ez a beosztás és kezelési mód az erdők fekvése szempontjából helyesebb az előbbinél, de az üzemmódra nézve hiba volt a Kis Csonkát és Nagy-erdőt, mint legnagyobb részben sarj-erdőket, 100 éves fordára beosztani. 1899-ben Kiszely Károly és Karacsay Klementina grófnétól megvásárolt a város közönsége 3819,5 kat. hold bükkös erdőt, 208,454 koronáért, olyképpen, hogy a Kiszely Károlytól vett erdő után járó 140.000 korona a birtokbavételtől számítva csak 20 év múlva fizetendő ki, a 20 évi kamatokból pedig Kiszely Károlynak vagy jogutódainak 20 éven át évenként 4800 korona járadék fizetendő, 60,000 koronából pedig fia, Kiszely Tibor emlékére alapítvány teendő le, melynek kamatai a városi szegények és árvák segélyezésére fordítandók.
Léber Antal főerdészsége.
Ugyanebben az évben Somlyay Kálmán erdész, 29 és 1/2 évi szolgálat után lemondott és a májusi közgyűlésen Léber Antal okleveles erdőtisztet választották meg főerdésznek. A helyzet rendkívül nehéz volt. A kész üzemtervek megjelölték ugyan a kezelési irányt, azonban a megnyirbált hatáskör, a függő helyzet, az elavúlt kezelési eljárás, értékesítés és elszámolás oly akadályok voltak, a melyeknek legalább részben való megszüntetése nélkül, belterjes, jövedelmező és okszerű gazdálkodást folytatni nem lehetett. A legnagyobb nehézségeket 1900-ban, közgyűlési határozattal meg is szüntették. Az erdőhivatal ügykörére nézve új szolgálati és kezelési szabályzatot dolgoztak ki, a mely azonban még máig sincsen életbeléptetve. Az erdő-altisztekre nézve szintén új szolgálati és fegyelmi szabályzat készült, a mely 1903 óta érvényben van. A főerdész és az erdővéd személyzet fizetését és járandóságát rendezték, egy középponti erdővéd állását rendszeresítették, az erdőségekben nyolcz erdőőri lakást emeltek, az erdőkben a gazdasági beosztást az üzemtervi előírás szerint állandósították, az útakat, nyiladékokat szabályozták, az anyagértékesítést és elszámolást módosították és ez eddig szokatlan és rendkívüli beruházások ellenére az erdők tiszta jövedelme már az első években is 50 %-al emelkedett.
66Igaz, hogy a faárak és keresleti viszonyok előnyösen alakúltak, azonban a jövedelemben a lényeges változást mégis főképpen a fatömegnek minél belterjesebb értékesítése okozta, úgy hogy az első tíz évi gazdálkodási időszak lezártával, vagyis 1905 és 1906-ban, a mikor az üzemátvizsgálás megtörtént és az új előírásokat megtették, a házi kezelésben lévő erdőterület után az átlagos évi tiszta bevétel 82,000 korona volt, jóllehet a vágásterületek a múltban történt túlhasználatok következtében, csekélyek voltak. Ehhez járúlt még a Neuschlosz-czégnek tömegesen eladott B) üzemosztály után való évenkénti bevétel 180,000 korona.
Az erdőgazdasági jövedelemnek ily örvendetes javulása nagy befolyással volt a város háztartására és évi költségvetésére, úgy hogy a város rohamos fejlődése és szépülése, a pótadónak 98%-ról 76%-ra való apasztása, első sorban az erdők jövedelmének tudható be. 1905-ben ismét vásárolt a város közönsége az Avasban. Megvette az eddigi erdővel határos "Peley"-féle erdőbirtokot, 399.1 kat. holdat, 30,928 koronáért, majd 1907-ben az u. n. "Pagett"-féle 330 kat. hold avasi erdőnek fatömegét 10 évi kihasználási időre 60,000 koronáért. Az utóbbinak a talaját is meg akarja a város szerezni, a mi ez idő szerint a telekkönyvi rendezetlen állapotok miatt még nem lehetséges. Az avasi 3891,1 kat. hold erdőről 1907-ben rendszeres gazdasági üzemterv készült. Ugyanabban az évben az erdő fatömegét, 20 évi kitermelési időre, egy erdei gőzüzemű iparvasút kiépítése és Szatmár-Németiben egy faipargyár felállításának kötelezettsége mellett, árverést hirdettek. A legelőnyösebb ajánlat a "Délmagyarországi faipari és kiviteli részvény-társaságé" volt, a mely szerint a város közönsége ez erdőbirtokáért 20 év alatt évenként mintegy 70,000 korona tiszta bevételt remélhet. Az összes városi erdőségek ma egy főerdész, egy középponti erdővéd, 10 vizsgázott erdőőr és 2 erdőszolga kezelése alatt állanak. Az erdőhivatal székhelye Szatmár-Németiben, a városházán van.
Az üzemgazdaság.
A városi erdők mai állapotát, üzemosztályonként a következő kivonatos leírásban mutathatjuk be:
1. "A" üzemosztály Utas-Sár és Nagy-erdő.
Kiterjedése, erdősült 2694,8 kat. hold, egyéb 235,2 kat. hold, összes területe 2930 hold.
Talajviszonyok. Diluviális természetű, mély, kötött, sovány agyag, mely agyag-pala fölött nyugszik. E tulajdonsága miatt rendkívül vizenyős s némely helyek kora tavasztól késő őszig folyton víz alatt állanak, ezért az erdősítés sok nehézséggel jár és az idősebb erdőrészek már a 70-90 éves korban csúcsszáradttá válnak.
Növekvés tekintetében a "Feistmantel"-féle fatermési táblák III. osztálya, I. részének felel meg.
Éghajlata szelíd, viharok elég gyakran vannak, de eddig nagyobb kárt nem okoztak, kivéve, hogy sok a villámsújtott fa. A csemetékben a korai és késői fagyok gyakran tesznek kárt, s épen ez hiúsította meg az újabban megkísérlett szelíd gesztenye telepítését. Rovarkárokat a cserebogár, de különösen a gyapjas pille (Ocneria, liparis dispar) és a sárgafarú pille (Porthesia chrysorrhoea) okoznak.
Nagyobb erdőkihágások ritkán fordúlnak elő.
Uralkodó fanem a kocsányos tölgy (Quercus pedunculata), a mely az erdősült területnek 77%-át foglalja el, utána következik a szíl 17%, gyertyán 5% és rezgő nyár 1%, ezeken kívül a vízálló helyeken kisebb csoportokban éger.
Az erdősítés, az előtilalom alatt keletkezett alnövetnek, tölgy-, kőris- és éger-csemetéknek mesterséges kiegészítésével történik.
Üzem-mód: szálerdő, 100 éves fordával, tarvágással.
A korfokozatok elosztása egyenlőtlen, az idősebb korosztályok nincsenek arányosan képviselve és a fiatalabbak vannak túlsúlyban, a mi a korábbi túlvágásoknak következménye; az üzemosztályban sok a lapos, vízálló terület. Átlagos fatömegkor 42 év.
A közlekedési viszonyok elég rosszak, úgy hogy a faszállítást gazdaságosan csak a téli és nyári hónapokban lehet végezni.
A favágatás csak a téli hónapok alatt történik, a vágásokban 10 év alatt a nyert fatömeg kat. holdanként 252 tm3. volt, ebből 61,2 % műfára és 38,8% tűzifára esett.
67A szokásos faválasztékok: tölgy-padló és híddeszka, gazdasági épületfa, kútágas és gém, vályú, kerítés-oszlop; ezeket a város házi szükségletére és a polgárság számára készítik és helyszíni árverésen adják el. A fatömeg nagyobbik részét fűrész-rönköknek dolgozzák fel és ezt nyílt árverésen, a fűrész-gyárak veszik meg; végül a tűzifát mérsékelt árban csakis helybeli polgároknak adják el.
Ez idő szerint az évi vágásterület 14,2 kat. hold, ennek 10 évi tiszta átlagjövedelme kat. holdanként 3680 korona; az egész üzemosztálynak 10 évi átlag-jövedelme, az elő- és mellékhasználati bevételekkel együtt, kat. holdanként 32 korona. Ez üzemosztály fekvése a legjobb, s faanyaga szép és jó minősége által a legjövedelmezőbb; műfa-árakban 1907-ig a város átlagosan, tömör köbméterenként 22 K.-t ért el tő-árban, 1907-től azonban, megfelelő verseny hiányában, mintegy 20%-al csökkent az ára; a tűzi hasábfa ára az erdőben m3-ként 6 korona volt.
2. "B" üzemosztály Kis-Csonka, Darvas, Moha és Nagy-Mocsár.
Kiterjedése erdősült 1571,7 kat. hold, egyéb terület 38,3 kat. hold, összesen 1610 kat. hold.
Állab-alkotó fanem a kocsányos tölgy, ezen kívül elszórtan található nyár, szil, éger, juhar és kőris.
A korfokozat még egyenlőtlenebb, mint az A űzemosztálynál; úgyszólván csak a két legfiatalabb korosztály van képviselve; átlagos kor 25 év. Üzem-mód: szálerdő, 100 éves forda, tarvágással.
Ez üzemosztályban 1906 óta a főhasználat szünetel, az elő- és mellékhasználat után az évi átlagos bevétel jelenleg kat. holdanként 4 K. 20 f.; az 1906-ik év előtt lefolyt 10 év alatt az évi vágástér volt 208 kat. hold, ennek évi tiszta jövedelme kat. holdanként 836 korona és ugyanabban az időben az egész üzemosztály évi jövedelme, elő- és mellékhasználatokkal együtt kat. holdanként 478 korona volt; ez időre esik ugyanis a Neuschlosz-féle rendkívűli tömeges kihasználás.
A közlekedési viszonyok jók, miután mindenkor járható köves útja és vasútja van.
A vágásokat 1906-ig 10 éven át a Neuschlosz-czég termelte ki.
Egyebekben azonos az üzemosztály az A üzemosztálynál közöltekkel.
3. "C" üzemosztály Csererdő és Kis-Mocsár.
Területe 1446,3 kat. hold erdősült és 53,1 kat. hold egyéb terület, összesen 1499,4 kat. hold.
Ez az üzemosztály 23 klm.-nyire fekszik a várostól, helyrajzilag némileg már az előhegység jellege van és 190 méternyire a tenger színe fölött fekszik.
Éghajlata mérsékelt; a fagyok elég gyakran tesznek benne kárt; rovarkárok ritkán fordúlnak elő; de annál többet szenved az erdő a tűzkároktól; uralkodó szél az éjszaki és délnyugati, melyek azonban kárt nem okoznak.
A talaj diluvialis természetű, igen mély, sovány, nehéz és kötött, sárga, sárga-feher és fehér agyag, mely agyag-pala fölött nyugszik.
Uralkodó fanem a csertölgy (Quercus cerris), mely a területnek 68%-át foglalja el, utána a kocsányos (Quercus peduneulata) és kocsánytalan tölgy (Quercus tessiliflora) elegyesen 32%-al. A lapályos helyeken elszórtan található még rezgő nyár, éger és fűz.
Az üzemosztály nagy része vén tuskókról keletkezett rossz hajtásokból áll, miért is 60 éves átmeneti fordában kezeltetik, tarvágásokkal.
Átlagos fatömegkor 38,9 év; a középső korosztály van túlsúlyban. Felújítási mód, kocsányos és kocsánytalan tölgy- vetés és ültetés mesterséges úton, a csertölgynek lehető kiszorításával.
A közlekedési viszonyok nem a legkedvezőbbek, jóllehet vasút szeli át az erdőt, megállóhelylyel, de rakodó állomás nélkül; a községi út nagy része azonban még kövezetlen.
Az évi vágásterület ez idő szerint 23,5 kat. hold; a vágásterületen, 10 évi átlag szerint, a fatömeg kat. holdanként 52 tm.3 ebből műfára esik 9,5%, tűzifára 90,5%, holdankénti tiszta bevétel 206 korona, az egész üzemosztálynál a holdankénti tiszta bevétel elő- és mellékhasználatokkal együtt 7 K. 30 fillér.
Ez az üzemosztály fekvése és silánysága által a legkevesebb jövedelmet adja.
4. "D" üzemosztály, avari bérczi erdő.
68Kiterjedése 3891,4 kat. hold, (az újabban vásárolt 330 kat. hold nincsen még az üzemtervbe felvéve); ebből erdősült 3627,3 k. h., egyéb 192,1 kat. hold.
Ez az üzemosztály Szatmárnémetitől 62 klm.-nyire fekszik, 507-től 1187 méter tengerszín fölötti magasságban.
Helyrajzi fekvésével a közép- és magas hegység jellegével bír; éghajlata azonban zordnak mondható; uralkodó és káros széliránya a keleti és éjszak-keleti; rovar- és tűz-károk még nem fordúltak elő.
Talaj és kőzet: Az általaj földpátos szikla, trachyt és trachyt-palával, mely fölött kevés kivétellel mély, üde, televénydús agyag fekszik. Vízbő patakokban igen gazdag, melyekben pisztráng tenyészik.
Allab-alkotó fanem az erdei bükk, mely az egész területnek 98%-át foglalja el; a bükkön kívül található a hegyi juhar, kőris, kocsánytalan tölgy és gyertyán. A növekvés a bükk és juharnál kitűnő, a tölgy azonban csak tengődik. Termőhelyi osztálya a földm. m. kir. minisztertől kiadott segédtáblák IV. és VI. osztályának felel meg.
Korosztály tulajdonképen csak egy van, a legidősebb, miután az erdő érintetlen őserdő, azonban épen ez őserdő-állapotánál fogva, minden korosztályból találhatók itt fák.
Átlag-kora 140 év, kat. holdankénti fatömeg 260 tm3.
Az erdő eddig szünetelő üzemben volt, tiszta jövedelmet tehát még nem hozott. 1907-ben terjesztették fel a rendszeres üzemtervet, mely szerint az üzembe vétel 1907 október 1-ével megkezdődik; de az üzemterv ez ideig még jóváhagyást nem nyert.
Az erdei termékek kiszállítására 13 klm. hosszú erdei iparvasút épűl, mely Felsőfalunál a szatmár-bikszádi vasútba ágazik.
Vadászat.
Az erdőgazdaságnak szoros tartozéka a vadászat. Köztudomású, hogy különösen Magyarországon az erdőknek, mint fatenyésztő helyeknek egészen a XIX. század. elejéig, becsük nem volt, mert erdő volt elég és arra nem gondoltak, hogy még a fában is hiány állhasson be. Az erdőket inkább vad-tenyésztő kerteknek tekintették és mint ilyenek gondozásban is részesültek. A vadászati jog gyakorlása ez idő alatt kiváltságos volt és a nemes vadra csakis a Szatmáron megfordúlt királyok, fejedelmek, várkapitányok, egyéb más magas állású egyének és kamarai erdő-inspektorok vadászhattak; a betelepített német vadászok, a jobbágyság és polgárság csakis dúvadra vadászhatott akkor, a mikor az annyira elszaporodott, hogy azt közbiztonsági és vagyonvédelmi szempontból pusztítani kellett. 1800-tól már a városi hatóság rendelkezett az erdőségekben a vadászati joggal, mindazonáltal a vadászat utáni jövedelem 1897-ig alig jöhet számba, mert 1860-ig az erdőmesterek egyes polgárokkal minden díj nélkül vadásztak, 1860-tól 1897-ig pedig oly csekélyek voltak az évi bérösszegek, hogy említést alig érdemelnek.
Idősebb vadászok állítása szerint a XIX. század közepéig, a város erdőségekben sok nyírfajd (Tetrao tetrix) tartózkodott, a melyből ma már Szatmármegyében sincsen. Elvétve szarvas (cervus elaphus) is vetődött ide; ezeken kívül az erdőknek rendes lakói, a nyúl, őz, fogoly, vadgalamb, vadkacsa, vaddisznó, róka, vadmacska, borz, erdei bagoly stb. voltak itt feltalálhatók, téli időben majdnem mindig volt farkas is.
1897-ben kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal vadásztársaság keletkezett, mely bérbe vette az összes szatmár-németi határt 1200 korona évi bérért. Mikor a társaság átvette a vadászterületet, a vad-állomány csekély volt, mert az előző időkben sokat agarásztak és a hasznos vad szaporodására vagy kímélésére súlyt nem fektettek. A faanyag értékének fokozatos emelkedésével és az erdők rendszeres nevelésével, a bozótos, tövises, csendes helyek évről-évre kevesbedtek, úgy hogy a városi határban fekvő erdőségekből a farkas és vaddisznó ma már teljesen kipusztult.
A vadász-társaság ideje alatt a vad-állomány, különösen az őz, nyúl és fogoly szépen szaporodott, úgy hogy tisztán az erdőségekben, a téli társas-vadászati idő alatt, az elejtett átlagos évi vad-állomány mintegy 320 db nyúl, 11 őz és 18 db róka.
1903-ban a Sárerdőn és 1906-ban a Nagy-Mocsáron fáczánt honosítottak meg. Az avasi erdőségekben a vadászati és halászati jog ez idő szerint még nincsen bérbe adva, kimélés és szaporodás szempontjából. Állandó lakója az erdőnek itt a medve, vaddisznó, őz, nyúl, róka és 1905 óta a szarvas is. A hegyi patakokban ma már elég bőven találni pisztrángot.