« TEMES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Írta Szentkláray Jenő dr. apátkanonok. KEZDŐLAP

Temes vármegye

Tartalomjegyzék

 FEHÉRTEMPLOM Írta Reiszig Ede dr. »

395TEMES VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Néhai Lendvai Miklós anyagának felhasználásával írta:
Reiszig Ede dr., a közp. szerk. biz. tagja
Ajtony nemzetsége
A mai Temes vármegye területén, a Szent-István uralkodását megelőző időben, Ajtony, egy hatalmas nemzetség feje, volt a birtokos, ki ezt a területet az első foglalás jogán bírta és nincs adatunk arról, hogy ebben a korszakban a Marostól délre eső területen más nemzetség is megtelepedett volna.
Ajtony mindegyre veszedelmesebb hatalomra tett szert. A Maros vidékét megszállva tartotta, a sószállítás elé folyton akadályokat gördített, a Maros révein egészen a Tiszáig őröket állított fel és a birtokain átvitt só után vámot szedett.
István király végre megunva hatalmaskodásait, 1030 táján Csanád vezért, Doboka fiát, küldte ellene, ki Ajtonyt a mai Torontál vármegye területén, a Maros, a Tisza és a Harangod között legyőzte. Ajtony a csatatéren lelte hálálát, birtokai a király kezébe kerültek és nemzetsége szétzüllött.
Az elfoglalt birtokok egy részét Szent-István királyi birtokoknak jelölte ki másik része a Csanád-nemzetség birtokába került, a hármadik - legkisebb - részét meghagyta az Ajtony-nemzetség birtokában, de ez a rész kívül esett a mai Temes vármegye területén. Az Ajtonytól elfoglalt birtokok legnagyobb része a mai Temes vármegye területén királyi uradalmak tartozéka lett és alkalmasint e birtokokból alakult a temesi és a kevei várszerkezet.
Csanád vezér, Ajtony legyőzője, leginkább a Maros, a Tisza és a Harangod vidékén fekvő birtokokat nyerte adományúl; habár ezek leginkább a mai Torontál vármegye területén feküsznek, de mivel e nemzetség már az első adomány jogán a mai Temes vármegye területén is szerzett birtokokat, a Csanád-nemzetséget tekinthetjük Ajtony után a vármegye legrégibb birtokosának.
Csanád-nemzetség
A Csanád-nemzetség legrégibb temesvármegyei birtokairól az 1256. évi nemzetségosztálylevében vannak adatok. E szerint e nemzetségé volt a mai Temes vármegye területén Fejéregyház (ma Féregyház); Hodos (ma Temeshódos) és Szécsény (ma Temesszécsény). E birtokok közül Fejéregyházát és Szécsényt az osztálykor Waffa comes fiai, névszerint: II. Csanád, a Mákófalvi Barnabás a Tömpösy-család egyik és Fülöp a Tömpösy-család másik őse, valamint ezeknek leszármazói nyerték. Hodos ellenben közös birtok maradt. Az 1337. évi osztálykor Fejéregyház a Tömpösy-családé maradt, ellenben Hodos az ugyane nemzetségből származó Kelemenős bán fia, Pongrácz ispán (1218-1256) utódainak: a Telegdieknek jutott. Szécsény két részre oszlott. Az egyik részt a Telegdiek nyerték, a másik ellenben a Makófalvaiaknak jutott. A Telegdi-féle részt, mely a XIV. század közepén Kis-Szécsény nevet nyert, az 1360-ban történt osztály alkalmával Telegdi Miklós csanádi főispán fiai: I. György (1337-1371) és Miklós (1337-1371.) nyerték. Mind a három helység azonban a XV. században már idegen kézben volt. Ugyancsak a Csanád-nemzetségé volt Simánd helység (ma Sumanda-puszta Alsóbencsek határában), mely a Makófalvi-ágnak jutott. Ez ág sarja Dénes, valamint fia István 1290-ben 36 márkáért eladta Szállás ispánnak, Filpének és más simándi embereknek, a mi ellen azonban Dénes ifjabb fia, Pál és a rokonok tiltakoztak és perrel támadták meg a simándiakat. A per 1338-ban azzal nyert befejezést, hogy a simándiak maguk is elismerték, hogy Pál mester az adásvevéskor még kiskorú volt. 1339-ben azután Csanád esztergomi érseket a Telegdi-ágból és az időközben elhúnyt Pál fia Dénest (1323-1340) iktatták e helység birtokába. 1360-ban az egész helység a Telegdi-ág birtokában volt, melynek sarjai ez évben megosztoztak rajta.
Egy 1285. évi oklevél szerint a mai Monostor helység is a Csanád-nemzetségé volt. Az 1337. évi osztálylevélben Petercse is a nemzetség birtokaként szerepel, mely ekkor a Makófalvi Csanádnak jutott. Ez a birtok csak 1256 után 396kerülhetett a Csanád-nemzetség kezébe, mert korábban nem fordul elő. A XV. században már csak pusztaként szerepel. Waffa comes fia, II. Fülöp, a Tömpösy-család egyik őse, a ki az 1256. évi osztálylevélben is szerepel, a mai Hidasliget és Saroltavár között elterülő ősi birtokán egy falut telepített, a hol udvarházat is építtetett. Az új telepítvény Fülöplaka nevet nyert. Fülöpnek két fia volt: Szuna és Benedek; mind a ketten már az 1256. évi osztálylevélben előfordulnak. Szuna már 1299 előtt elhalt, Benedek még 1323-ban életben volt. Szuna azonban a rá eső örökrészt unokatestvérének, Barnabás fia Domokosnak, a Tömpösy-család másik ősének adta el; tőle fiára, II. Mihályra (1323-1344) szállott. Fülöp fia Benedek azonban az atyai vagyont mindenáron visszaszerezni törekedett s ezért a marosmenti Al-Völnökfalut odaígérte II. Mihálynak, Fülöplaka feléért s ekként az egész Fülöplaka az ő birtokába került. De élete alkonyán kénytelen volt Fülöplakát 50 márkáért eladni az Udvardi Budafiaknak. Fia, III. Fülöp, 1337-ben Pordányon és Makófalván volt birtokos. (Karácsonyi János: Magyar Nemzets. I.)
Csák-nemzetség
A tatárjárás előtti korszakban még csak a Csák-nemzetség volt birtokos a mai Temes vármegye területén.
A Csák-nemzetségből Ugron kalocsai érsek (1204) és I. Miklós (1212-1239) komáromi, majd csanádi és bihari, végül pozsonyi ispán atyja, a ki alkalmasint Ugron nevet viselt, Vingát szerezte meg. Ezt Miklós ispán örökölte és 1231-ben kelt végrendeletében két fiának, Izsáknak és Lőrincznek hagyományozta. Midőn azonban időközben harmadik fia, János született, Miklós ispán 1237-ben Vingát Lőrincz és János nevű fiainak adta. Miklós ispán öröklött birtoka volt Székaszó (Szikszó) is, mely a mai Baraczházától délnyugatra feküdt. Ezenkívül II. Endre király nekiadta a temesi várhoz tartozó Zsadányt (Mezőzsadány), melyet azonban, Béla ifjabb király 1230-ban ismét elvett tőle. Élete végszakát Gedősön töltötte, hol udvarházat építtetett. E helység hajdan Csanád vármegyéhez tartozott s a temesvármegyei Németszentpétertől éjszaknyugatra feküdt. Miklósnak kevéssel halála előtt még egy negyedik fia, Márk születvén, 1239-ben Gedőst negyedik fiára hagyta. Miklós ispán szerezte Hód falut is, mely a mai Temesszécsény határában feküdt. Ez eredetileg aradi várföld volt, a melyet II. Endre király még 1230 előtt neki adományozott. Béla ifjabb király azonban ezt is elvette tőle, de II. Endre ismét visszaadta neki. 1238-ban Miklós ispán átengedte fiainak közös birtokul. A testvérek között 1239-ben kötött egyezség szerint Hód birtokából Izsák, az elsőszülött, egy harmadot kapott. A tatárjárás után már csak három testvér élt Lőrincz comes a Kisfaludiak, János mester a Mihályi-család őse és Márk, a ki 1278 előtt utódok nélkül halt el. A tatárjárás utáni korszakban azonban a mai Temes vármegye területén fekvő jószágok többé nem szerepelnek az osztálylevelekben. (Karácsonyi i. m. I., 307-311.)
A tatárjárás utáni korszakban szerez birtokokat a vármegye területén a Baar-Kalán, a Dorozsma és a Vaja-nemzetség.
Baar-Kalán-nemzetség
A Baar-Kalán-nemzetség ősi fészke a mai Csongrád vármegye területe volt. A mai Temes vármegye területére csak a tatárjárás utáni korszakban telepedett le Bár fia István fia Izsép (1263-65) fia II. Izsép (1265-88), a Szeri Pósa-család őse. Ennek fia. II. Pósa (1306-52) krassai főispán, családja vagyonát jelentékenyen gyarapította. Fiai közül Balázs (1342-1368) királyi testőr és István (1342-82) Krassó vármegye főispánja volt. A család a XIV. század elején megszerezte a mai Angyalkút mellett fekvő Kért és Árokit. Ekkor már e nemzetség birtoka volt Ződi (ma Szépfalu), mely egy uradalom központja volt. (Karácsonyi i. m.)
Dorozsma-nemzetség.
A Dorozsma-nemzetség, melynek ősi fészke a Szegedtől nyugatra eső Dorozsma nemzetség volt, csak a XIV. században tűnik fel a mai Temes vármegye területén, hol Sarád (a mai Temesgyarmat és Hidasliget között), Csenej (Bencsek közelében). Bácsi (a mai Alsóbencsek határában), továbbá az akkor Arad vármegyéhez tartozó Fenlak (Fellak, ma Fönlak) és Serfesd (Fönlaktól délre) helységekét bírta.
E falukat alkalmasint még István mester (1269-1300), királyi kardhordó, a későbbi bán szerezte. Fiai közül Kazal I. Pál (1301-1348) macsói bán, Szerém, Valkó, Bodrog és többször Baranyamegye főispánja, majd a királyné tárnokmestere volt. Tőle származik a Garai Bánfi-család. Második fia, Botos János (1314-1338) a Harapkai-család őse. Harmadik fiától Andrástól (1314-1330) származik a Garai-család. A testvérek közül Botos János 1315-ben Temesvárott a király kezébe tett esküvel ígérte, hogy testvéreit nem fogja háborgatni s nem fog nekik károkat okozni. Mikor azonban a testvérek megosztoztak az atyjuk 397után maradt jószágokon, Botos János addig nyugtalankodott, míg testvérei felszólították, jelölje ki azokat a falvakat, a melyekből részt kíván magának. Botos János ekkor többek között Sarád, Csenej, Bácsi és Békatófő temesvármegyei, továbbá Serfesdi és Fenlak akkoriban aradvármegyei falvakat jelölte ki. 1330 márcz. 30-án az országbiró elrendelte a felsorolt falvak megbecslését, szétosztását és harmadrészének Botos I. János birtokába való átadását. Fellak azonban ekkor már a nemzetség egy másik ágának, a Szentmihályiaknak a birtokában volt, miért is ez a birtok nem volt az osztályban. Szentmihályi Miklós fia Mihálynak (1323-44) csupán egy fia volt: János (1356-77), kinek magvaszakadtával Fellak a Harapkói Botos-családra szállott, 1428-ban már Botos András birtoka. Hasonlókép a Botos-családé lett Serfesd (a mai Fönlaktól délre). Ellenben Sarád, mely a középkorban város volt a Garaiak kihaltáig a családé maradt. (Karácsonyi i. m. I., 414-424.)
Vaja-nemzetség
A Vaja-nemzetségről is csak a tatárjárás utáni korszakból vannak okleveleink, bár abból, hogy az egyik Vaja-nembeli 1266-ban a Temesvártól nyugatra eső Ormánd földet kéri jutalmul, mely földterület hajdan a mai Beregszóval szomszédos Vaja falu mellett feküdt, azt lehet gyanítani, hogy a Beregszó és a hajdani Ormánd mellett feküdt Vaja helység volt a nemzetség ősi fészke. A nemzetség tagjai közül János fia Márton és Gyarmán 1266-ban Ormánd földét nyerték adományul. Utódaik azonban nem ismeretesek. Berekszó, melynek vidékén Ormánd feküdt, 1349-ben néh. Dezső beregi főispán fiaié volt. (Karácsonyi, III., 129-132.) A XIV. század közepétől, vagyis attól az időponttól kezdve, a mikor Arad, Csanád, Temes, Keve és Krassó vármegyék végleg kialakultak, a következőleg csoportosítjuk a mai Temes vármegye területén birtokos nemes családokat és pedig az egyes vármegyék szerint, a melyeknek akkori községeiben birtokosok voltak.
A hajdani Arad-megye birtokosai
Arad vármegyének ama részében, mely ma Temes vármegyéhez tartozik, a következő birtokosokról emlékeznek meg az oklevelek:
Az aradi prépostságé volt Abád (a mai Réthát). 1349-1377. években a Laczkfiakkal kellett érte perelnie. Az aradi káptalan bírta Botegyház helységet, mely a mai Féregyház táján lehetett. 1455-ben Kessy Balázs ajándékozta a káptalannak. 1405-ben a káptalan Abád birtokához is jogot tartott. 1399-ben nyerte ítéletileg Novákot (a mai Szépfalu mellett). A Bagdi-család már 1436-ban bírta Alsó- és Felső-Bagd helységeket (a mai Rigós-fürdő) az egész középkoron át. Bagdi Mihály halála után mindkét helységet Gál András és Bertalan kapta. A Páznádi Baki-család 1439-ben Keszit (ma Lippakeszi) és Sárszót (Lippától délnyugatra) birta földesúri joggal. A Lendvai Bánffiak bírták az 1471-1487. években a sólymosi uradalmat, a melyhez, a mai Temes vármegyéből Bresztovecz (ma Aga), Kizdia (ma Kisgye), Labasincz (ma Lábas) és más helység tartozott. Bánffi Miklós és Jakab birtokában volt egy ideig (1483-87) Lippa város. A Palotai Czibak-családé volt az 1440-1457. években Sopron (a mai Temesillésd vidékén). A Dóczi-család a XV. század második felében Zádorlakán volt birtokos, hol 1480-ban várkastélya volt. 1481-ben zálogba teszik Apácza (a mai Újarad helyén) és Udvari részeit. (Vingától éjszaknyugatra). Udvarit 1520-ban, a Dóczi-család pusztájaként említik az oklevelek. A Fejéregyházi-család 1446-ban Fejéregyház (ma Féregyház), Simánd (ma puszta, Németremete és Alsóbencsek között) és más helyen volt birtokos. Hunyadi János a kormányzó bírta a sólymosi uradalmat, melyre 1456-ban új adományt nyert. 1453-54-ben az egykori Kerekegyházi Luczkfi-féle uradalmak: Asszony (Vingától éjszakra); Kerek-Vinga és Veres-Vinga (a mai Vinga) és Kerekegyház (Temesnagyfalu és Ujbodrog között feküdt) birtokába jutott. A Keszi-család, Sárszó (Lippától délnyugatra), Nádasd (a Berekszóba ömlő nádasdi patak mentén), Udvari, Budafalva (a mai Buzád közelében) és más helyen volt birtokos. E birtokokat 1471-ben Keszi Balázs deák a csanádi káptalannak adományozta. A Kerekegyházi Laczkfiak ősi fészke Kerekegyháza (Nagyfalu és Újbodrog között); 1418-ban a Maróthiak birtokába jutott, a kik Iregden (Lippa és Marosaszó között) és Hosszúaszón (Marosaszó) birtak földesúri joggal. A Mutnokiak 1468-ban Zádorlakán voltak birtokosok. A Guthi Országh-családból Mihály 1471-ben a Nádasdi Ongorokkal együtt, a Szeri Pósafiak magvaszakadtával, Sződi várát (a mai Szépfalu helyén) és tartozékait nyerte adományul Mátyás királytól. Az asszonylaki Ravazdi-család 1499-ben Kis-Rékáson bírt földesúri joggal. A Csanád-nemzetségből leszármazott Telegdiek 1360-ban Kis-Szécsén (a mai Temesszécsény) földesurai. Telegdi Lőrincz 1455-ben Budafalva (a mai Buzád közelében) birtokát az Illyei Dienessyeknek adja el. (Csánki Dezső: Magyarorsz. Tört. Földrajza. I. 760-788.)
398A hajdani Csanádmegye birtokosai
A hajdani Csanád vármegyéből mindössze 12-15 helység feküdt a mai Temes vármegye területén, melyen a legjelentékenyebb birtokos a Harapkói Botos-család volt, mely Fellakot (a mai Fönlak) és Serfesdet (Főnlaktól délre) bírta. A családnak a XV. század közepén magvaszakadván, birtokait hugai örökölték, a kik 1455-ben adományt nyertek e két helységre. Mátyás király azonban ez adománylevelet nem vette figyelembe s előbb Kiss Balázsnak, utóbb 1478-ban Nagylaki Jaksics Istvánnak és Demeternek adományozta, közbenjárásukra pedig Csanád vármegyéhez csatolta. A csanádi püspökség bírta Szentpétert (a mai német Szentpéter), melyre Marczali Dózsa püspök 1421 aug. 12-én új adománylevelet eszközölt ki. Hunyadi János kormányzó 1453-ban Nagyfalut (Temesnagyfalu) és I Rohonczát szerezte meg. E két helység azelőtt a Tapsonyi Authimi-családé volt. Nagyfalu 1464 táján a Nagylaki Jaksics-család birtokába került, míg Rohoncza a Kerei-családé lett. Hunyadi János 1455-ben Besenyőt (a mai Újbesenyő) is megszerezte. A Maczedóniai-családból 1434-ben Miklós Varjas földesura volt, mely helység egy ideig a Forgách. és a Dóczi-családoknál volt zálogban. A XVI. század első felében azonban Maczedóniai Miklós, főispán fia Péter, az elidegenített részeket visszaváltotta. 1466-ban e családé volt Fejéregyház is. A Székelyszegi-család a XIV- XV. századokban Székelyszegen (a mai Székesút) volt birtokos, hol még a Farkas-családnak is voltak részbirtokai. Knéz és Munár helységekben számos kisbirtokos nemes családot találunk.
A hajdani Temesmegye birtokosai
A hajdani Temes vármegyéből, mely egyike volt az ország legnagyobb várbirtokosai megyeinek, csak az a terület tartozik a jelenlegi Temes vármegyéhez, mely a mai központi, a vingai, a temesrékasi, a búziásfürdői, a csáki és a dettai járásokat foglalja magában. Ezen a területen a középkorban a következő jelentékenyebb birtokosokról emlékeznek meg az oklevelek:
Az aradi prépostság a mai Szentandráson volt birtokos. A Páznádi Baki-család 1446-ban egyes birtokrészeket zálogosít el Tinántelkén (Temesvár közelében) és Megyeren (ugyanott), 1494-ben Baky Boldizsár Cseme helységben volt birtokos. A Bánkfalvi Bánk-család 1480-ban Bánkfalvát és Belinczet (mai Belencze) Haraszthy Ferencznek zálogosítják el. 1493-ban néhai Bánk Miklós bánkfalvi birtokát Dengelegi Pongrácz Mátyás nyerte II. Ulászló királytól adományul. Sárvári Belmosevity Milos 1483-ban Majsát nyeri adományúl Paznad-pusztával (mely a mai Temesvártól nyugatra fekhetett). A Bélinczi Bésánfi-család a Hollódiakkal együtt Szabadfalva (ismeretlen fekvésű), Bélincz, Bozzás (a mai Búziásfürdő), Mihályfalva, Setéttelek, Hollód (a Bél vidékén, Búziás táján), Ujfalu, Nagy-Forgách, Kis-Forgách (a mai Temesforgách), Fútfalva és Brassó helységekben bírt földesúri joggal. Az Iktári Bethlenek 1365-ben osztoznak Andocsfalva (Iktár mellett), Dragonfalva, Iktár, Eniszten (Iktár és a Temes folyó mellett feküdt), Pósafalva (Rékas táján), Bratiszlófalva és Pádéfalva helységeken a Neczpáliakkal; 1478-ban, e két család magszakadása esetére, birtokaikat egymásnak biztosítja. A család 1444-ben még Rékásdon is bírt földesúri joggal. A Bizerei-család 1472-ben Rékas, Prusinfalva, Tyúkfalva, Ivánfalva, Középső-Hedemer, Kenézrekesze és más helységekben levő részbirtokaikat a Dócziaknak vetették zálogba. A család Rékas város részeit is bírta. 1443-ban Miklós Temes vármegye alispánja volt. A Csáki-család ősei Peleskei I. István fiai Miklós, Péter, György és István 1390 táján szerezték Csákot, a honnan a család nevét vette. 1395-ben azonban Csák helységet várral és Csősz faluval együtt a királynak engedik át. 1401-ben mindkét helységet visszanyerik a királytól. Csák várát 1552-ig bírták. Övék volt még 1453-1470-ben Őszén (később Jezvin, jelenleg Őszény). 1478-ban Csáki Mihály Ohát-pusztát a mai Obád) nyerte adományul tartozékaival. A Csanádi-család 1487-ben Zsadányban s 1492-ben Szentandráson bírt földesúri joggal. 1471-ben Keszi Balázstól Vote, Tinántelke (Temesvár közelében) és Megyer helységekben kapott részeket. A Csanádi püspök 1421-ben Zombor helységnek (Szentandrás és Kisbecskerek között) volt a földesura. A Csornai (Csarnai) családot Csorna, Jordasicza stb. birtokába iktatják. 1443-ban a Damsusiakkal és a Bizereiekkel együtt, Rékás és Szegyeháza részeit nyeri zálogba. Csornai Mihályt 1447-ben Kenéz-Rekesze (Kenéz vidékén) birtokába iktatják. A Dobozi Dánfiak az 1470-es években Rékas városra tartottak igényt. Az ítélet (1472) értelmében azután a Dánfiakat, továbbá leányágon a Serjénieket és a Pitvarosi Korlátokat is beiktatták a város és tartozékainak birtokába; a Csornaiak azonban több ízben tiltakoztak ellene és végre 1476 után meg is szerezték a városnak és tartozékainak egy részét. 399A Dóczi-családból László 1458-ban jogot tart Csobaj feléhez (a mai Sebed és Fólya vidékén). 1466-ban a Maczedóniai Dancsoktól vagy Dancsfiaktól kapja az oszkolai kerületet. László 1471-ben egyezkedik Guthi Országh Lőrinczczel Sásvár fölött (a mai Bükkfalva határában). Imre 1480-ban Kenéz-Rekesze részeit veszi zálogba. Lászlóé volt Szent-András is, melynek részeit özvegye 1489-ben a csanádi káptalannak adományozta. 1492-ben Imre Iktár és Kenéz helységekben bírt földesúri joggal. A Fejéregyházi-családból János 1443-ban Temes vármegye alispánja volt. 1446-ban Kenéz-Rekeszén volt birtoka. A Garaiak 1330-1479-ig bírták Sarád várát és városát (a mai Temesgyarmat és Hidasliget között). A Berekszói Hagymás-család 1414-1560-ig bírta Berekszó helységet, a honnan előnevét vette. Midőn Szentgirolti Jánost Berekszói Hagymás Miklós testvéréül fogadta, az utóbbinak következő birtokaihoz tart jogot: Szent-Jakab, Berekszó, Kis-Berekszó, Boba, Keresztur, Vaja, Szilas, Szentandrás, Beldán, Becskereki (Kis-Becskerek), Tamásháza, Kereki, Körtvélyes, Zoránd, Vejteh (a mai Vejte), Haraszthegy, Két-Bikamezeje, Bák, Veresegyház, Billyéd, Bogáros, Galád, Galád-Monostora, Vámhalom, Csák, Kökénd, Bezd, Pentele, Geresznád, Királyhalma, Tesöld, Tolvajd. A Döbrentei, az Egerszegi és a Remetei Himfi-család 1343-1369-ben Sósd (a Berzava mellett), Remete (1370-1464); Szabadfalu és Kosgya helységeket bírta. Hunyadi János 1455-ben 20.000 aranyért Temesvárt vette zálogba V. László királytól; 1456-ban pedig adományul nyerte Monostor, Kétfülü (a mai Kétfél), Tófő, Zöldes, Óhát, Maráz és Kis-Ötvény helységeket. A Nagylaki Jaksics-család zálogba vette Dánfi András itteni részeit, a melyeket 1484-ben a Haraszthyaknak vetettek zálogba. A Kenézi-család 1492-ben Kenéz-Rekeszén, 1498-ban Besnyőn és Újfaluban volt birtokos. Korvin János, Mátyás király természetes fia, 1492-ben Sarád várát és tartozékait bírta. A biharmegyei származású Pelbárthidi Majos-család 1410-ben kapja Vejthét és a három Oszkolát; később azonban Vejthe a Hagymás-családra szállott. 1497-ben Tót-Sebet, Magyar-Sebet (a mai Sebed), Szent-György, Márkfalva stb. részeit Csáki Mihálynak zálogosították el. A Nexafi-család Belencze, a két Szabadfalva, Radefalva, Forgácsfalva, Ivánfalva, Vajszlófalva, Tót-Hollós, Bozos, Újfalu és más helységeket bírta. I. Lajos király e birtokokat 1369-ben Himfi Benedeknek adományozta. Nádasdi Ongor János 1473-ban a Rékassal határos Cseri várát és tartozékait bírta és később Szobi Mihályt örökbe fogadta. Így került azután Szobi Mihály birtokába, a ki viszont 1507-ben Werbőczy Istvánnak adta. A Guthi Országh-család 1471-ben a Szeri Pósafiak várát nyerte adományúl Mátyás királytól, a Nádasdi Ongorokkal együtt. A Szeri Pósafi-család ősi birtoka Hódos vára volt. Midőn a család Istvánban magvaszakadt és a várat Mátyás király eladományozta, György leányának Annának ivadékai tiltakoztak ez ellen. A Rádi-család, melyről 1492-ben van adatunk, Rékastól keletre eső több faluban bírt részeket. A Rékasi-családé volt Rékas város, melyet Szaniszló magvaszakadtával, I. Ulászló király a Csornaiaknak zálogosított el. A Boziási Sismánfi-család 1470-ben Boziás, Ohába és Felső-Borzás helységekben birtokos. Törösdi Sebestyén és Mihály, 1462-ben, Térvári Mihálylyal együtt a magvaszakadt Beszédes Mihály birtokát nyeri adományúl. Az adománylevél szerint e birtok Temes vármegyében feküdt. A Vajdafi-családból 1443-ban Miklós a vármegye alispánja volt. 1407-ben a család Kis-Gyarmatot nyeri adományúl; 1418-ban Kis-Gyüreg felét veszik birtokukba. 1515-ben Nagy- és Kis-Gyarmat, Őke (Temesgyarmat vidékén), Gyirek, Odony, Besenyő, Szent-Tamás és Vajdafalva helységekben volt birtokos. A Varjastelki Varjas-család Ohád helységre tartott igényt, 1453-ban pedig Csorna helységben bírt földesúri joggal. A Pókatelki Zomor-család, mely Pozsony vármegyéből származott, valamelyik Szent-Mihályon volt birtokos. (Csánki Dezső, i. m. II., 11-92.)
A hajdani krassómegye birtokosai
A középkori Krassó vármegye területének azon a részén, a mely jelenleg Temes vármegyéhez tartozik, legnagyobb uradalom az érsomlyói volt. Érsomlyó vára, mely a Karas mellett, a mai Varadia vidékén állhatott, 1343-ban tünik fel. 1390-ben, midőn Zsigmond király Perényi Miklósnak adományozta, Érd-Somlyó, Krassófő, Csernócz, Jablonok (a mai Almád) és Varadia tartoztak hozzá. 1440-ben I. Ulászló király a Guthi Országhoknak adta, de még ugyanazon évben visszacserélte. 1448-ban Hunyadi János kezén találjuk, kitől ekkor Brankovics Györgyhöz került. Ő bírta, 1451-ben és 1458-ban is. Halálával, úgy látszik, Mátyás király kezére került, ki 1472-ben Dóczi Péternek adományozta. Később a Vingárti Gerébeké lett. A második nagyobb uradalom a mezősomlyói királyi birtok volt. 1454-ben a királytól cserében Szentmiklósi Pongrácz Jakab kezére került. Ezen 400kívül még a következő birtokosokat találjuk e területen: Brankovics György rácz deszpota Érsomlyó várán kívül, 1424-ben Berkeszt és 1418-ban Garabolczot bírta. A Csáki-család 1447-ben Erményben, 1494-ben Ápáczán (ma Magyarapácza) bírt. A Csécsteleki-család az 1406-1430. években Csécstelek helységet bírta, a Berzava-folyó közelében. A Dócziaké volt 1458-ban Berek (valószínűleg azonos a mai Berekutczával). A Remetei vagy Döbrentei Himfi-család 1437-ben Brusznok földesura volt (a mai Gertenyes és Sósd között fekhetett); 1371 után Ermény helységben is birtokos és 1392 után Varadia is az övék volt. A Nagylaki Jánkfi-család Dédet (a mai Detta) bírta. E helységet Jánkfi János magtalan halála után, Zsigmond király 1427-ben Nagymihályi Albertnek és fiainak adományozta. Kuthresi Miklós 1358-ban Kutrecz (a mai Temeskutas) földesura volt. Matkó Mátyás fia Miklós Apáczát (a mai Magyarapácza) bírta. A Nagymihályiak 1427-ben nyerték Dédet (Detta) és Szentgyörgyöt (a mai Monostorszentgyörgy és Tárnokszentgyörgy). Az Omoriak 1370-ben Dent (a mai Denta) helységet bírták, mely utánuk a Remetei Himfiek birtokába került. A Pataki-család 1473-ban a Martonosi Zsadányokkal és a Jolsvafői Tekesekkel Duplaj (a mai Temesváralja) fölött egyezkedik. (Csánki Dezső i. m. II. 95-113.)
A hajdani Keve vármegye birtokosai
A hajdani Keve vármegyéből mindössze öt-hat helység feküdt a mai Temes vármegye területén. Keve vára királyi vár volt. E területen csak alig egy-két birtokost ismerünk. Ezek közé tartozott Szilágyi Mihály, a ki 1458-ban a hűtlenségbe esett Zsidó-család birtokait nyerte adományul. Birtokosok lehettek még e tájon a Szeri Pósafiak is, a kik Protoszincz, Boziás, Szent-György falvakban bírtak földesúri joggal. Szeri Pósafi István birtokait, ennek magtalan halála után, Mátyás király 1471-ben a Guthi Országhoknak és a Nádasdi Ongoroknak adományozta. (Csánki D. i. m. II. 121-123.)
Birtokviszonyok a mohácsi vész után
A mohácsi vész után beállott birtokváltozásokról a királyi adományokból és az 1561-64. évi adóösszeírásokból nyerhetünk némi adatokat. Az utóbbi összeírások azonban csak a vármegye éjszaki részének a földesurairól adnak számot.
1526-tól 1561-ig a következő birtokosokról vannak adataink: 1552-ben, Bagdi Mihály halálával, Alsó- és Felső-Bagdot Gál András és Bertalan kapták. Eperest (a Maros egyik kanyarulatában), a Patócsiak kihalta után, 1563-ban Petheő Péter és Kerecsényi, a későbbi gyulai kapitány nyerik adományul. Hodost 1562-ben Cseffy és Vizesy kapták. Kerekegyházát (Újbodrog és Temesnagyfalu között) 1557-ben Pathócsy Ferencz Gyula városának adományozta. Komjáth 1547-ben az aradi káptalan birtokában volt. Monostor 1552-ben Temesvárhoz tartozott; 1598-ban Török Istváné volt. Rékasácz helységet 1552-ben Gál András és Bertalan nyerték adományul. Berekszó 1560-ig a Berekszói Hagymás-családé volt. Fáncslakot 1529-ben a Bradách-család s utána Nagylaki Jaksics Márk bírta. Gyarmat (a mai Temesgyarmat) földesura 1530-ban Kendeffy Miklós és Pászthóy Zsigmond, 1537-ben Nagylaki Jaksics Márk, 1545-ben Kendeffy János volt. Jenőt (mai Temesjenő) és Kakatot 1530-ban Kendeffy Miklós nyerte. 1545-ben Kendeffy János volt a földesura. Kenéz birtokosai 1539-ben Babos Elek, 1562-ben Sasközy János, Fekete Demeter és Zovits Márk fiai voltak. Péterlakán (a mai Kádár mellett) 1529-ben a Bradách-család és utána Nagylaki Jaksics Márk bírt földesúri joggal. Sásvárt (a mai Bükkfalva határában) 1530-ban Sásváry István és utána a Malomvizi Kendeffyek, továbbá Pászthóy Zsigmond bírták. Vaja helységben (Berekszó mellett) 1528-ban a Berekszói Hagymás-család bírt földesúri joggal.
Az 1561. évi összeírásban az egyes községekként a következő földesurakat találjuk felsorolva a mai Temes vármegye területén: Apácza (a mai Újarad): Dóczy Miklós. Asszonylaka: Kassay János. Bodrog (Zádorlaktól nyugatra.): Bessenyey-család. Ellősfalva (Temesillésd): Szentmiklósy, Finta, Báldi, Méregh és Barátszeghy családok. Fejéregyház (Féregyház): Csáky, Keresztény, Telegdy, Makó családok. Hidegkút: özv. Zay Györgyné, Mágócsy és Petheő Hodos: Petheő, özv. Zayné, Mágócsy és Liszthy. Kerekegyháza: Dóczy és Ovecsárovics: Keresztúr (Temesillésd és Hidegkút között): Mágócsyné, özv. Zayné, Pathócsy János és a Nadányi-család. Keszi: Csanádi káptalan, Ravazdy János, Vetésy Ferencz. Kiskér: Aradi káptalan. Kisfalud: Balogh Imre. Mácsalaka (mai Máslak): Mágócsy Gáspár, Liszthy János. Nagyfalu: Ovecsarovics Demeter. Nyárrév (Zábrány szomszédságában): Petheő Péter és János, Mágócsy, Liszthy, özv. Zayné. Rohoncza (Temesnagyfalu mellett): Serjény Pál. Ság (Németság): Kassay János. Sáregyház (Cserfalva és Ujbodrog között): Pászthory János. Szentpéter (Német Szent-Péter): 401Maczedóniay Péter. Aranyos-Szőllős: Dóczy Gábor. Tóti (Nagyfalutól keletre) Székelyszeghy István és özv. Korlád Istvánné. Varjas: özv. Maczedóniay Péterné. Zábrány: Mágócsy, Liszthy, Petheő János és Péter, özv. Zayné. Zádorlaka: Mezőgyány, Illyés, Muthnoki, Dienessy, Dóczy. Nagy-Acsád (Mezőzsadány és Temesmurány között): Csáky. Becskerek (Kisbecskerek): Kerecsényi László. Csóka (Temesvár mellett): Kerecsényi László. Vaja: Czellenk Balázs, Zalay Péter, Siry Lukács és Kerecsényi László. (Lendvai M.: Temes várm. nemes családai, I.)
Birtokviszonyok a XVI. században
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem mióta az 1593. évi hadjárat kitörése után kísérletet tett a Marosvidék visszafoglalására és 1595 aug. 19-én Lippa is a hatalmába került, híveinek sűrűn kezdte osztogatni az adományleveleket a mai Temes vármegye területén levő jószágokra. Így 1597-ben a Bésán-család Jovánfalva-pusztát (a mai Temesjenő), Barcsay András Mura és Dent (a mai Denta) helységeket, Karánsebesi Sisman György Oszkolát, Marnachouit György Apáczát (ma Magyarapácza), Karánsebesi Jósika Ferencz Kutrecz (Temeskutas falut, Sárközy Ferencz pedig Radulfalvát (Nagyzsám szomszédságában) nyerte adományúl. Az erdélyi urak és katonák közül még mások is szereztek birtokokat a mai Temes vármegye területén. Így Török Istvánt 1598-ban Monostor birtokába iktatták. Tövisi Vas Benedek, a borosjenői vár alkapitánya, 1616-ban Szentpéter (a mai Németszentpéter) és Zádorlak helységeket bírta. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1627-ben Varjas helységben egy egész részbirtokot Baraczkási Mohácsi Istvánnak adományozott. Verebélyi János borosjenei vitéz 1622-ben Krivabara, Vizma, Székács stb. birtokokat nyeri Bethlen Gábortól, új adományul. Várady János és Széplaky Péter 1610-ben Báthory Gábor fejedelemtől Vaja, Némethi, Papd, Szilas, Parcza, Sásvár, Kisendő, Bozi, Vámtelek, Bozzas, Csombord, Szentmihály és Csóka helységeket nyerték adományul. Trombitás máskép Petróczy István lippai vitéz, a kit Báthory Gábor 1608-ban testvérével együtt nemességre emelt, Dobozon volt birtokos, hol Tábor Benedeknek és Sztépán Péternek is voltak fekvőségeik, ezeket 1607-ben Rákóczy Zsigmond fejedelem Radicsy Mártonnak és Lugasi Pribék Jánosnak adományozta. Nagy vagy Rácz Tripu 1607-ben Lippán egy kúriát és Szentgyörgy helységet nyerte adományul Rákóczy fejedelemtől.
A XVII. század közepén már a király is kezd jószágokat adományozni a mai Temes varmegye területén. III. Ferdinándi király Német-Szent-Péterfalut 1655-ben Nagy Ferencznek, Milojkovics Miklósnak és Dienes Györgynek adományozta; I. Lipót király pedig Féregyháza-pusztát 1681-ben Gbellám Miklósnak és Mihalek Miklósnak. E mellett azonban az erdélyi fejedelmek adományai sem szüntek meg. Szegedy János borosjenei vitéz 1654. évi jún. 18-án több társával együtt "jámbor szolgálatai" fejében Mácsalakot, Botost és Félegyházát kapta Rákóczy György fejedelemtől. Borosjenei Tisza György 1636 jún. 21-én I. Rákóczy Györgytől Újfalu, Patak, Zábrág, Kisfalu, Nyárrév stb. birtokokat vett zálogba. (Lendvai Miklós i. m. I.) Ezek az adományok azonban nem sokat értek, mert 1716-ig a Maroson túli terület a törökök uralma alatt állott; sőt az adományosok utódai sem érvényesíthették jogaikat a hódoltság megszünte után, mert a pozsareváczi békekötés után a Marostól délre eső területet elszakították az anyaországtól.
A vármegye visszaállítása után
Csak Temes vármegye visszaállítása után gyakorolhattál a nemesek ismét jogaikat és szerezhettek nemesi birtokokat. Azok között a magyar nemesek között, a kik a vármegye visszaállítása után telepedtek le a vármegye területén, elsők voltak: Bosnyák József Somogyból (1780) és Buczurka Anna Aradból, majd Tomeján Mátyás (1781), Trajcsik Ádám (1783), Spech János, Szentkiriák László és György, (1783), Gusztényi András és János, továbbá Landerer Mihály (1784), Deseő Ádám Somogyból (1785).
A kincstári birtokok elárverezése következtében a XVIII. század végén már számbavehető birtokos nemesség alakult a vármegyében. Az első birtokosok, a kik még 1781-ben szereztek jószágokat a vármegye területén, a következők voltak: Sándor Mihály: Giroda (Györöd) és Gyarmata (Temesgyarmat). Hadzsi Pasachia: Medves (Magyarmedves). Szent-Kiriák György: Mosnicza. Kőszeghy János, Egyed János és Mesterházy János: Temesremete. - Az újaradi járásban: Féregyházi Koich Jefta és Sándor, továbbá vejök Jurkovich János Féregyháza. Névery József és Elek: Fibis (Temesfüves). Landerer Mihály: Füskút (Temesfüskút). Frummer Szende Mihály: Keresztes (Temeskeresztes). Atzél István és Vörös Ignácz: Németság. Rétháti Kövér Tódor: Réthát. Spech János Mihály Szépfalu. Lovász Zsigmond: Újarad, Lamianovics Vazul Zádorlak. - A vingai 402járásban: gróf Saurau János: Merczyfalva. Kulterer-Murányi József: Murány. Kászonyi András: Szécsány (Temesszécsény). - A lippai járásban: Kékesi Rajkovics Károly: Kékes (Lippakékes). Szebényi János: Székás (Temesszékás). - A temesrékasi járásban: Jossicz Mária: Bresztovácz (Aga). Skollonics József Ferencz: Hódos. Trajcsik Ádám és Gheguir József: Mélynádas. Gusztényi János és András: Tés. - A búziásfürdői járásban: Keresztúry József: Szinérszeg. - 1782-ben szereztek birtokokat a kincstártól: Pikéthy Mihály: Angyalkút. Névery Elek és József: Bruckenau (Hidasliget). Sipeki Balázs István: Altringen (Kisrékas). Pottyondy József: Bogda-Rigós (Rigósfürdő), Szabó Ferencz: Buchberg (Bükkhegy). Pósfay József: Saroltavár. Deseő Ádám: Újfalu (Temesújfalu). Konszky István és György: Vizma. Defcsics Miklós és Conrád Mihály: Belincz. Kőszeghy János Bukovecz (Bükkfalva). Bieliczky József és Andreovics György: Fólya. Lőrincz-Kátai Latzkovics István: Tárnokszentgyörgy, 1790-ben azonban Altringent (Kisrékas) és Németremetét kapta érte cserébe. Ezek voltak tehát a vármegye visszaállítása után az első birtokosok. (Lendvai Miklós: i. m. I., 147-160.)
A XIX. század elején
1785-ben a vármegyében csupán 134, Temesvár városában pedig 65 nemes lakott. A XIX. század első felében a nemesek száma a beköltözködések és az új nemesítésekkel jelentékenyen megnövekedett. 1820-ban 335 és 1832-ban 602 - szavazattal bíró - nemes volt a vármegyében és közöttük a nagybirtokos nemesség volt túlsúlyban. 1838-ban, tehát egy évtizeddel a jobbágyság felszabadítása előtt, a következő birtokos nemes családok voltak a vármegyében. Legnagyobb birtokos a kir. kamara volt, melynek a lippai, rékasi, dentai és verseczi uradalmaiban 4867 jobbágytelke volt. Utána következett a közalapítványi uradalom, 2307 4/8 egész jobbágytelekkel. A többi nagybirtokosok közül gróf Bethlen János, József, Imre és Ferencz 442 7/8, Gyürky Pál, valamint báró Ambrózy Lajos, György és István 338 4/8, Thököly Péter 324 1/8, Lovász Jozéfa 323 7/8, Lovász Amália 109 6/8, gróf Szápáry Mihály 251 3/8, Karátsonyi Lajos 242, Csanádi káptalan 222 5/8, báró Sina György 217 1/8, báró Sina György és Simon 215 7/8, Zágrábi püspök 214, Baich 150, Vukovics Katalin 130 2/8, Kövér-család 126 2/8, báró Duka Péter 128 2/8, báró Duka István 33 2/8, báró Lo Presti Lajos 126 1/8, Temesvár város 118 4/8, Gáttájai Gorove László, Lajos és Károly 109 4/8, Malenicza-család 109 2/8, báró Hiller Teréz 105 3/8, báró Izdenczy János és József 98 5/8, báró Prónay Albert 96 2/8, Csekonics János 90 5/8, Osztoics János és György 84 4/8, Osztri Konstantin 79 3/8, Masszy Demeter 75 4/8, Quittenbachi Pidoll-család 73 6/8, Atzél Antal 60 2/8, Termasics János 59, Hollóssy Adeodat 56 4/8, a Capdebo-család 58 3/8, a Latzkovics-család 55, Doktorovics Miklós 52 5/8, Sztojánovits 52 2/8, Gyika Tivadar és testvérei 48 3/8, Dézsán Judit 44 4/8, Muslay László 43 5/8, görög-keleti szerzetesek 42 5/8, Papházy-család 31 7/8, Constantinovics Sándor és Demeter 33 5/8. A kisebb birtokosok gróf Buttler, gróf Karolyi, Agora, Andreovics, Arizy, Begen, Bohus, Beniczky, Czikó, Czinege, Demelich, Dessewffy, Detrich, Dobrovolny, Gál, Koics, Kulterer, Kayser, Klaniczay, Nemeshegyi, Majerfy, Milecz, Nyéky, Potyondy, Prusinczky, Radványi, Reményi; Rötth, Thuróczy, Tormássy, Tóth és Ullmann Móricz összesen 855 jobbágy telekkel bírtak. (Fényes Elek: Magyar Országnak mostani állapotja. IV. 341-342. 1839. évi kiad.)
Családok
Alább közöljük a vármegye nemes családait, különös tekintettel azokra, a melyeknek a tagjai a közpályán szerepeltek s a melyek a vármegyében jelenleg is birtokosok.
Ágoston.
Zala vármegyéből származik. A család tagjai közül Lajos, 1779-ben Temes vármegye visszaállítása alkalmával, a vármegye főügyésze volt 1787-ig. Ekkor alügyész lett. 1790-ben ismét főügyész. († 1799.)
Aigner.
A. András 1656 nov. 20-án nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család tagjai közül Károly nagyjécsai jegyző, 1839-ben nyert nemesi bizonyságlevelet Pozsony vármegyétől, a melyet 1843 márcz. 16-án hirdettek ki Temes vármegyében.
Almásy. (Zsadányi és Törökszentmiklósi gróf és nemes.)

Almássy.
A család múltját a Nógrád vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül Ignácz (szül. 1751 jan. 15. † 1840 szept. 24.) a jelenleg virágzó ifjabb grófi ág megalapítója, v. b. t. t., 1812-1829-ig Temes vármegye főispánja volt. A nemesi ágból János 1841 júl. hó 3-án megvette vejétől, gróf Szápáry Ferencztől Nagyfalut és Székesútot. E két uradalom már 1845-ben vétel útján báró Sina Györgyé lett.
Ambrózy (Sédeni báró)

Ambrózy.
Vas vármegyéből származik. A. Gergely, testvérei János, Balázs és Bálint 1610 júl. 14-én nyertek czímeres nemeslevelet II. Mátyás királytól. A család jelenleg élő nemzedéke Jánostól származik, a kinek utódai Árva-, majd Nógrád vármegyébe költöztek. A nógrádi ágból Lajos (szül. 1778, † 1830) cs. kir. kamarás, Nógrád vármegye volt másodalispánja, majd helytartósági tanácsos, 1825 táján Remetét (Temesremete) szerezte meg, mely azelőtt Gyürky Istváné volt. Fiai közül Lajos 1838-ban, István és György 1845-ben magyar bárói rangot nyertek. 403Lajos (szül. 1803, † 1890) Temes vármegye főszolgabirája, majd 1835-ben másodalispán, 1841-ben temesi kamarai igazgató, 1845-ben Temes vármegye főispáni helytartója, 1849-ben cs. kir. biztos, utóbb: 1853-58-ig soproni cs. kir. helytartósági főnök, 1858-60-ban br. Bach Sándor miniszter alatt osztályfőnök, v. b. t. t. Fiai: 1. Lajos (szül. 1831, † 1892) cs. kir. kamarás, alezredes, 1865-68-ban országgyűlési képviselő. Ennek fia István jelenleg Bázos helységben birtokos: 2. Gyula (szül. 1832, † 1896) 1861-ben Temes vármegye tb. főjegyzője. Fiai közül: Lajos cs. és kir. kamarás, követségi tanácsos, Bázos helységben, Gyula cs. és kir. kamarás pedig Aranyágon és Temesremetén birtokos. A fenti György (szül. 1807, † 1867) Temes vármegye másodalispánja (1845-48), cs. kir. kamarás. Ennek fia Béla (szül. 1839, † 1910) cs. és kir. kamarás, a lippai kerület országgyűlési képviselője, 1889 okt. 8-án legfelsőbb engedélylyel örökbefogadván Vetter Andort, a kire a család nevét, magyar bárói rangját is átruházta. Andor jelenleg Temesgyarmaton és Szigetfaluban birtokos.
Czímer: vágott paizs. Felül veresben, a vágási vonalon, aranymarkolatú görbe kardot tartó ezüst oroszlán. Alul, kékben, kiterjesztett szárnyú arany sas. A paizs fölött bárói korona. Paizstartók: mindkétfelől természetes színű oroszlán.
Andreovits.
Mihály a XIX. század elején megvette a petrovoszellói (Temespéteri) nemes birtokot. 1804 nov. 15-én czímeres nemeslevelet nyert I. Ferencz királytól. A család 1860-ig volt birtokos Temespéteriben.
Ányos (Fajszi).
Veszprém vármegyéből származik. Őse Vámosi Lőrincz 1266-ban élt. Tagjai közül: Antal újaradi ispán 1835-ben hirdette ki nemességét Temes vármegyében. Fiai Sándor és József 1845-ben vétettek fel a vármegyei nemesek névsorába. Sándor esküdt, majd szolgabíró, később kir. járásbíró († 1892 máj. 20) Lippán. József megyei csendbiztos volt 1867-ig.
Czímer: kékben, nyakán elülről irányzott nyíllal átlőtt arany szarvas. Sisakdísz: paizsbeli szarvas növekvően.
Appel báró.
A család Bécsből származik. Őse György 1654 febr 28-án nyert czímeres nemes levelet Utóda: Ferencz Miklós cs. kir. főhadibiztos, az erdélyi főhadi kormány előadója (szül. 1757, † 1822). Fiai közül: Keresztély cs. kir. lovassági tábornok, 1850-51-ben a III. hadsereg parancsnoka és Magyarország parancsnokló tábornoka. 1834 febr. 4-én József cs. kir. altábornok Bács-Bodrog és Torontál vármegyék táblabírája († 1855, Görz). 1846-ban osztrák lovagi rangra emelkedtek. József fiai: József (szül. 1823, † 1889) 1884-ben, János cs. és kir. lovassági tábornok, 1860 ápr. 13-án osztrák bárói rangot nyertek; utóbbi 1883-től 1903-ig Bosznia és Herczegovina parancsnokló tábornoka, 1900-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. Neje: Asguthi Körtvélyessy Johanna Kisfaludon volt birtokos. Fia: Jenő János (szül. 1857) cs. és kir. huszárkapitány szolg. kívül.
Arizy.
Pál temestopolyai rizstermelő, neje Haslinger Anna, leánya Katalin és unokatestvére Károly, a rizstermelés meghonosítása körül szerzett érdemeiért, 1801. évi okt. 23-án nyertek czimeres nemeslevelet. Tagjai közül Károly 1841-49-ig főügyésze volt Temes vármegyének. A család a XIX. század közepéig bírta a topolyai rizstelepet.
Asbóth.
A család eredetét a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül: Sándor (János) (szül. 1810, † 1869) 1836-ban a Maros hajózási igazgató-mérnökévé, 1844-ben a temesi kerület építészeti igazgatója lett. Ez állásában a szabályozás és csatornázás terén fényes eredménynyel működött. 1841-ben Temes vármegye nemeseinek lajstromában szerepel. 1848-49-ben alezredes, majd az éjszakamerikai Egyesült-Államok hadseregében hadosztály-tábornok és utóbb az Egyesült-Államok követe. A Hegyfalvi és Nemeskéri ifjabb ágból: András (szül: 1771, † 1830) herczeg Metternich uradalmainak kormányzója. Nemességét 1820-ban hirdettette ki Temes vármegyében. Fiai közül: Mór (szül. 1804, † 1877) nemzetőrtiszt. Adolf (szül. 1805) 1848/49. honvédőrnagy.
Asztry (Sósdiai).
Simon 1828-ban vette meg Sósdiát (ma Sósd) a kincstártól. Fia, Zsigmond 1840 ápr. 30-án nyert czímeres nemeslevelet Sósdiai előnévvel V. Ferdinánd királytól. 1843-ban azonban a család sósdiai birtokát eladták báró Lo-Presti Lajos özvegyének.
Atzél (Borosjenői báró és nemes).

Atzél.
Pozsony és Bihar vármegyékben elterjedt család. Temesvármegyei ágának megalapítója István, a vármegye visszaállítása után 1779-85-ig első főjegyzője volt a vármegyének. 1782-ben adományul nyerte Németságot, melyet női ágon jelenleg is bír. 1786-ban a kir. táblánál előadó-tanácsos. 1791-ben nádori ítélőmester. 1808-ban kir. személynök és alkanczellár. 1803-ban nyerte adományul Borosjenőt a Borosjenői előnévvel. Fiai közül: Antal Temes vármegye táblabirája, 1836-ban Békés vármegye főispáni helytartója, 1837-ben udvari tanácsos, 1841-ben Csongrád vármegye főispáni helytartója, 1842-ben Torna, 1845-ben Csongrád vármegye főispánja. 1857-ben osztrák bárói rangot nyert. Fiai: István (szül. 1824, 1866) és Lajos (szül. 1828, † 1910) 1875-ben magyar bárói méltóságra emelkedtek. Halála után a németsági uradalmat örökbefogadott leánya, Konstanczia, férj. gróf Szápáry Istvánné örökölte. István fia Béla (szül. 1850, † 1900 márcz. 29) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő, a Park-Club megalapítója. A nemesi ágból József († 1845) huszárkapitány, Sándor 1834-1838-ig Arad vármegye másodalispánja és János 1849-1852-ig Arad várm. csász. kir. biztosa. Fia Péter (szül. 1836, † 1901 szept. 11.) Arad város polgármestere, majd Arad város és vármegye főispánja, 1892-96 orsz. képviselő.
Czímer (bárói): négyelt palzs, kék szívpaizszsal. Ebben zöld alapon álló természetes daru, csőrében a markolat fölött élével lefelé fordított aranymarkolatú görbe kardot tart. Nagy palzs. 1. és 4. ezüstben lángokból kiemelkedő kék főnix-madár. 2. és 3. veresben, zöld alapon, fehér kövekből rakott négyszögletes vár, melynek negyedik oldala sánczkarókból áll, elül kapuval és három saroktoronynyal: Sisakdísz: a daru, csőrében természetes patkót tartva. Takarók: kékezüst-vörösezüst.
Bachó (Dezséri)
Trencsén vármegyéből származik. Egyik őse Mihály, máskép Dragon, 1480-ban trencséni ispán, a ki magát trencsénvármegyei ősi birtokáról: Dezsérről írta. Tagjai közül: János 1785-1790. kerületi főispán, 1789-ben Temes vármegyében kir. biztos. Egyik leánya, Judit, Remetei Kőszeghy Jánoshoz, Temes vármegye alispánjához ment nőül. E családból származik Bachó István, az ismert nevű, kiváló karnagy is.
404Baich (Varadiai, nemes és báró.)

Baich.
Törökországból származik, honnan előbb a Határőrvidéken, majd a Szerémségben telepedett le. Két ágra szakadt; az egyik ág Mitroviczára, a másik Zimonyba költözött. A mitroviczai ágból János 1791 júl. 25-én nyert czímeres nemeslevelet. A zimonyiból Tódor 1832-ben Varadiát vásárolta meg és 1857 máj. 7-én nyert osztrák nemességet; fia Milos pedig 1882-ben osztrák bárói rangot. 1891 decz. hó 10-én Milos, valamint unokaöcscsei Milán és Iván magyar bárói méltóságot nyertek. 1895 nov. 17-én br. Baich Milosnak és törvényes fiutódainak az örökös főrendiházi tagságot adományozta a király s ezt unokaöcscseire: Milánra és Ivánra is kiterjesztette. Tagjai közül Milán a főrendiház tagja: Giládon, fiai: Péter: Márktelkén, Mihály: Nagyzsámban birtokos.
Czímer: Aranynyal és kékkel hasított paizsban, zöld hármas-halom középsőjén, barna fészkében három fiát vérével tápláló pelikán. Bárói korona. Sisakdísz: arany csőrében veres keresztet tartó fehér sas. Takarók: kékarany. Paizstartók: két arany-griff. Jelmondat: honeste et diuturne.
Baiersdorf (Erdősi)
Adolf († 1890). Földbirtokos és nagyiparos, 1884 szept. 30-án nyert magyar nemességet. Fia, Emil Sósdon volt birtokos, kinek nemességét 1907 febr. 24-én kelt legfelsőbb elhatározással unokaöcscseire, Baiersdorf József Rikárdra és Nándorra is átruházták.
Balás (Sipeki).
A család múltját a Nógrád vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. A családból: István 1779-1786 Temes vármegye másodalispánja. Fiai közül: Antal Temes várm. főszolgabirája, majd főjegyzője, 1802-ben országgyűlési követe és 1825-ben helyettes-alispánja. Vingán volt birtokos. István Temes várm. táblabirája, majd Nógrád vármegye szolgabirája, Nógrád vármegyébe költözött.
Banovits.
B. Ferencz, ennek fiai: Péter, György, Miklós, János és Pál, 1649 okt. 12-én nyertek czímeres nemesi levelet. A család 1804 márcz. 7-én nyert bizonyságlevelet Sopron vármegyétől, 1836-ban pedig Borsodtól. Sándor József Márton 1848 ápr. 7-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Fiai közül: Sándor Temesvár város aljegyzője, Elek Temes vármegye tisztviselője.
Bárány (Debreczeni).
Őse Mihály 1656 febr. 7-én nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. János miskolczi lakos nemességét Bihar vármegye kétségbevonván, II. József császár 1789 ápr. 6-án kelt elhatározásával megerősítette nemességét. János testvére volt András cs. kir. kapitány. Ennek fia Ágoston 1829-ben Temes vármegye táblabirája lett, a XIX. század negyvenes éveiben adta ki két alapvető művét "Temes vármegye emléke" és "Torontál vármegye hajdan és most". A fenti János fia Péter ennek fiai: János 1832-ben főhadnagy, József újaradi uradalmi tiszttartó, 1832-ben hirdettették ki nemességüket.
Baross (Bellusi).
Trencsén vármegyéből származik. B. Péter s általa fiai Péter, Jakab, Márton és György, valamint testvére 1579 júl. 22-én nyertek czímeres nemeslevelet Rudolf királytól. Tagjai közül: Ferencz 1804 máj. 23-án hirdettette ki nemességét Temesvármegyében, 1804-ben esküdt, 1809-ben szolgabíró, 1813-ban főszolgabiró, 1817-ben táblabiró, 1820-1829-ig másodalispán és 1826-ban Temes vármegye követe. Fiai: Károly 1829-ben Temes vármegye tb. aljegyzője. László ny. plébános († 1892 Szegeden), Sándor, csanádmegyei alügyész, 1847-ben nyert nemesi bizonyítványt Temes vármegyétől.
Baszarába (Párosi).
Erdélyből származik. A család nemességét II. József császár 1784 nov. 16-án erősítette meg. Tagjai közül Péter baraczházi lakos 1841 júl. 1-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Fiai: Elek (szül. 1844) 1865-68-ig gyiroki, 1868-1889-ig nagykövéresi jegyző volt.
Bécsy (Paráczi).
Gedeon dr. a temesvárvárosi közkórház igazgatója, 1885 febr. 17-én nyert czímeres nemeslevelet. Családja Paráczon birtokos. Fiai: Dezső, kir. erdőfőmérnök, Gedeon († 1910-ben). Czímer: vágott paizs; felül ezüstben, jobb haránt veres pólyában, barna Aesculap-bot, melyet zöld aranyszínű kígyó fon körül. Alul kékben arany-ék, benne zöld hármas halmon természetes bagoly; az ék mellett jobbról-balról egy-egy hatágú arany-csillag. Sisakdísz: kinövő arany-oroszlán, jobbjában kivont karddal, baljában maga előtt égő fáklyát tartva. Takarók veresezüst-kékarány. Jelmondat: Nunquam retrorsum.
Bede másként Bethe (Baróthi).
A családból Mátyás és Ferencz 1793 márcz. 14-én igazolták nemességüket a marosvásárhelyi kir. ítélőtabla előtt. Mátyás unokája Antal (szül. 1802, † 1885) giládi közalapítványi uradalmi ispán 1835 decz. 14-én tartott közgyűlésen hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Fia: Gyula (szül. 1837, † 1889) kir. ügyész Temesvárott.
Beniczky (Beniczei és Micsinyei).

Beniczky.
Turócz vármegye ősi családja, melynek első ismert őse Imre, 1269 táján élt. A család múltját a Heves- és Pest vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. Temes vármegyébe Miklós Csongrád vármegye szolgabirája telepedett, a ki 1836-ban Klopodia egy részét szerezte meg. Miklós és fiai Dénes és Sándor 1843 aug. 29-én hirdettették ki nemességüket Temes vármegyében. Dénes (szül. 1824, † 1879) 1848-ban Temes vármegye szolgabirája. 1849-ben honvédhadnagy és Kis Pál ezredes segédtisztjeként résztvett Budavár bevételénél. 1861-ben újra szolgabiró, 1869-ben főszolgabiró, 1872-ben kir. járásbiró. Fia: Attila Klopodián volt birtokos. Sándor (szül. 1828) 1848-ban hadnagy a 3-ik honvédzászlóaljnál. 1861-ben Temes vármegye adórovója, 1872-ben árvaszéki ülnök, majd árvapénztárnok és vármegyei főpénztárnok. Klopodián volt birtokos. A család egy másik ágából, melynek megalapítója Zsigmond (szül. 1793, † 1854 Csehi) volt, György (szül. 1840) Fólyán birtokos. Ennek fia György ugyanott birtokos.
Czímer: kékben, arany naptól és befelé fordult ezüst félholdtól kísért vízen úszó, nyakán hátulról irányzott, nyíllal átlőtt hattyú. Sisakdísz: két hegyével felfelé állított kard között három (kék, ezüst, veres) strucztoll. Takarók: kékarany-veresezüst.
Berczik (Jászói):

Berczik.
Dejtey György és Berczik János 1640 ápr. 24-én nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. A család előbb Abauj, majd Borsod, később Ung vármegyében telepedett le. Tagjai közül János 1827-ben, Pál pedig 1835 márcz. 23-án hirdettette ki nemes ségét Temes vármegyében. Pált 1835-ben tb. alügyésznek nevezték ki. 1841-ben levéltárnokká, 1848-ban pedig számvevővé választották meg. Fiai: Árpád (szül. 1842) a Kisfaludy-Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nyug. min. tanácsos, a Szent István-rend kiskeresztese és Gyula (szül. 1853) min. tanácsos.
405Bethlen (Bethleni gróf).

Bethlen.
A Becse-Gergely nemzetségből szármázik. Közös törzsből ered az Apaffy, a Somkereki Erdélyi, a Becsei, a Báthmonostori Tőttös és más családokkal. A nemzetségről első ízben 1258-ból van okleveles adatunk, midőn egyszerre nyolcz tagja szerepel. János comes fia Apa, Demeter fia Dénes, János, Ernye, Lőrincz prépost, Lőrincz fia Lőrincz, Gergely, Bécha (Becse) fia Dénes comes. János fia Apának két fia volt: Gergely és Jakab. Az utóbbitól származik a ma is virágzó Bethleni Bethlen-család. A régebbi genealógusok még két fiút tulajdonítanak Apának: Pétert és Miklóst, az utóbbi az Apaffy-család őse. Karácsonyi János szerint ellenben az lktári Bethlen-család hihetőleg a Csolt-nemzetségből származott és közös eredetű volt a később Túróczba szakadt Neczpály-családdal. Iktárt e két család már a XIV. század közepén bírta s 1365-ben osztoznak rajta. Iktár 1552-ig maradt az Iktári Bethlen-család birtokában, de már a XV. század második felében a család tagjai: Gergely 1458-ban szörényi bán, 1464-ben zsidóvári várnagy; Domokos 1468-76-ig erdélyi vajda és 1478-ban szörényi bán, a török betörések következtében a zarándvármegyei Bethlen-Ősibe tették át lakhelyüket. A Bethleni Bethlen-család a XIX. század első felében telepedett le a mai Temes vármegye területén, midőn 1825-ben Pál, Gergely és Ferencz grófok, özvegy Bethlen Farkasné az Elek ágazatából, továbbá Sándor, Ádám, János és György grófok, özvegy gróf Bethlen Józsefné a Balázs-ágazatából, a borgói jószágokért kárpótlásul a paulisi, vlajkoveczi, podporányi, vojvodinczi, kustélyi és rettisovai nemesi birtokokat nyerték. Pál, Ferencz, Farkas és Lajos 1843-ban vlajkoveczi, kustélyi és podporányi részjószágaikat eladták Mocsonyi János táblabírónak. Jelenleg B. Leopoldina Temespaulison birtokos. Tagjai közül József (szül. 1823, † 1896), a ki Sissani Erzsébetet, gróf Leiningen-Westerburg Károly aradi vértanú özvegyét bírta nőül, a szabadságharczban huszárkapitányként vett részt. 1861-ben Versecz városát képviselte az országgyűlésen. Később Temes vármegye alispánja, majd temesvári kir. kataszteri és jószágigazgató lett. Fiai közül: Miklós 1898-ban Hunyad, 1902-ben Torontál főispánja volt.
Berchtold (Ungarschitzi gróf).

Berchtold.
A család tiroli származású. Régi nemességét 1564-ben erősítették meg. 1616 jan. 5-én nyert birodalmi nemességet, 1633 ápr. 25-én osztrák bárói rangot, Ungarschitzi előnévvel. Még ugyanaz évben birodalmi báróságot és 1673 júl. 29-én birodalmi grófi rangot nyert. A család jelenleg két főágra szakad: a Mátyás-Ernő-féle ágra, ez a morvaországi ág s a Jakab-Fülöp-féle ágra, a melyből Antal származott, kinek fiait, Antalt, Józsefet és Ferenczet az 1751. évi 40. törvényczikkel honfiúsították. Jelenleg a morvaországi ágból Lipót (szül. 1863) cs. és kir. kamarás, v. b. t. t., volt szentpétervári nagykövet. Jelenleg cs. és kir. külügyminiszter, Sósd községben volt, jelenleg pedig Csics és Vágpart trencséni és Peresznye sopronmegyei községben birtokos.
Czímer: négyelt paizs. 1. és 4. aranyban aranycsőrű és karmú koronás fekete sas. 2. és 3. veresben fekete ék, abban zöld hármas-halmon koronás arany-oroszlán, jobb előlábában aranymárkolatú egyenes kardot, baljában hegyes ezüst paizsot tartva. Az ék mindkét oldalán jobb-, illetőleg balharánt pólya. Három sisak. Sisakdíszek: I. (középső) paizsbeli oroszlán növekvően. Takaró: fekete-arany veres-ezüst. II. paizsbeli sas, befelé fordulva. Takaró: fekete-arany. III. zárt szárny. A jobb veres ezüst-pólyával, a bal fekete arany-pólyával. Takaró: veresezüst. Jelmondat: Virtuti et fidei.
Bieliczky.
József 1782-ben megvette a fólyai nemesi birtokot. II. József császár erre őt és vejét, Andreovics Györgyöt 1785 márcz. 7-én nemesi rangra emelte. József fia Ignácz 1832-ben azzal a kéréssel fordult Temes vármegyéhez, hogy vegyék fel a nemesek jegyzékébe. A vármegye azonban nem teljesítette kérését, mert nem igazolta, hogy II. József meg nem koronázott királytól kapott nemeslevelét később a koronázott király megerősítette volna.
Biró (Esztelneki).
Háromszékből származik. Tagjai közül Pál 1814-ben hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Fia Albert, 1824-ig Temes vármegye esküdtje, Zádorlakon volt birtokos. Fiai: Imre (szül. 1821, † 1888) Arad vm. alispánja és orsz. képviselő. Kálmán kir. tan., volt orsz. képviselő.
Bissingen-Nippenburg gróf.

Bissingen-Nippenburg.
Württembergi eredetű ősnemes család, mely családfáját a XI. századig viszi fel. Tagjai közül János Frigyes cs. kir. haditanácsos és ezredes, 1646 máj. 19-én nőül vevén Nippenburg Kunigunda Katát, a Nippenburg nevet családi nevéhez csatolta. 1647 jún. 14-én III. Ferdinándtól birodalmi báróságot nyert. Fia Ferdinánd Károly a chrombergi uradalmat (Württembergben) családja számára, hitbizományként végleg megszerezvén, ezóta szakadatlanul a család birtokában van. József Kajetán 1797-ben Tirol és Vorarlberg kormányzója, 1802-ben Velencze kormányzója lett. 1807-ben az alsóausztriai kormány elnöke, majd ismét átvette Tirol kormányát. 1819-ben I. Ferencz király Krassó-Szörény vármegyében Jám helységet és a hozzá tartozó birtokokat adományozta neki, az 1827. évi 41. törvényczikkel pedig maradékaival együtt honfiúsítást nyert. Fia: Ernő (szül. 1774, † 1835) a magyar ág megalapítója, a ki, habár a legidősebb volt, a családi hitbizományról öcscse javára lemondott s 1831-ben Magyarországon telepedett le és jámi birtokán 1833-ban Udvarszállás nevű magyar helységet alapította. Fiai: I. Ferdinánd Gáspár (szül. 1820, † 1898) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökösjogú tagja. Fiai: 1. Ernő Ferdinánd (szül. 1854) cs. és kir. kamarás, volt országgyűlési képviselő. 2. Ferdinánd Antal cs. és kir. kamarás, cs. és kir. vezérőrnagy. II. Antal Kajetán (szül. 1822, † 1894) cs. és kir. kamarás, a vaskorona-rend III. osztályának vitéze. Fia: Rezső (szül. 1857, † 1905) neje: Foeni Mocsonyi Georgina. Gyermekeik: Johanna Mária (szül. 1889), Livia (szül. 1892), Vera és Georgina. Jelenleg Temespaulis és Temesvajkócz helységekben birtokosok.
Czímer: egyszer hasított, kétszer vágott paizs: 1. kékben, fokával egymáshoz fordított két arany-kaszapenge. 2. kékben két lebegő ezüst szárny. 3. és 6. feketében hármas zöld halmon befelé fordult arany-griff, jobbjában aranymarkolatú kardot tartva. 4. veresben a paizs bal szélén levő felhőből kinyúló pánczélos kar, markában természetes száron, két zöld levél között, fölfelé álló arany körtét tartva. 5. veresben arany koronából kinyúló két ezüst strucztoll. Négy sisak: Sisakdíszek: I. aranynyal szegélyezett kék korona, legyező formán, 12 (hat jobbra, hat balra hajolva) ezüst nyelű veres zászlóval megrakva. Mindegyiken: ezüst F. III. betűk. Takaró: veresezüst. II. két veres között egy ezüst strucztoll. Takaró: veresezüst. III. koronás, veresmezű női törzs, karjai helyén két ezüst-szárnynyal. Takaró kékezüst. IV. paizsbeli griff növekvően. Takaró: feketearany.
406Bogma (Nebojszai).
Horvátországból származik, honnan Pozsony vármegyébe, Nebojszára költözött. A család tagjai közül István 1816 decz. 2-án hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében, Pozsony és Komárom vármegyék bizonyítványai alapján. 1816-ban lépett Temes vármegye szolgálatába s 1848 okt. havában lépett vissza a közszolgálattól. Kéziratban hátramaradt művét "Magyarország Nemes Családjainak Tára", jelenleg Temes vármegye múzeumában őrzik. Fiai közül: Gyula (szül. 1821, † 1885) Temes vármegye főszolgabirája. István († 1876) Temesvár helyettes polgármestere. Testvére Mihály (szül. 1797, + 1878) 1845-ben Temes vármegye főszolgabirája, 1861-ben és 1867-ben törvényszéki biró. 1872-ben tb. árvaszéki elnök lett.
Bottlik (Apáty-Kéri).
Nyitra vármegyéből származik. Őse Imre apátykéri birtokos, 1646 ápr. 25-én nyert czímeres nemeslevelet III. Ferdinándtól. A családból Márton (szül. 1818, † 1883) 1848-49-ben honvédtiszt, Temesvárra költözött. Fia: Dezső (szül. 1855) jogtudor, kir. közjegyző Fehértemplomban. Neje Boksáni Tölgyessy Margit. Fiai: Dezső és Tibor.
Bydeskúty (Ippi).
Sopron vármegyéből származik. A XV. század közepén tünik fel. György (1552) fia László Ippy Ilonát vette el s ez után örökölte a család Ippet Kraszna vármegyében. László testvére Tamás terjesztette tovább a családot. Ennek fia Tamás (1638), kinek két fia, István a sződemeteri és Zsigmond a felföldi ág megalapitói. Tagjai közül Vincze 1803-1820-ig Temes vármegye alispánja volt. A XIX. század elején megvette az aranyági nemesi birtokot, melyet örökösei 1834-ben eladtak Borosjenei Muslay Antalnak.
Capdebo (Baraczházi).

Capdebó.
A hagyomány szerint Oroszországból költözött Erzsébetvárosba, a hol előkelő szerepet vitt. Capdebo Jónás gyermekeit: Jónást, Mártont, Ferenczet és Gergelyt I. Ferencz király 1802 júl. 23-án nemesítette. A nemeslevélben a család neve C-vel van írva. 1803-ban e négy testvér kir. adománylevelet kapott Baraczháza birtokra, mely alkalommal a Baraczházi előnevet nyerte. Jónás ága magvaszakadt. Márton ágából János (szül. 1797, † 1857) 1848 előtt főszolgabiró, 1850-53-ban cs. kir. kormánybiztos. Fia: Géza (szül. 1830) 1848-49-ben honvédhuszárkapitány, majd besoroztatván a 11. sz. huszárezredbe, egész az ezredességig emelkedett. Ferencz ágából: János (szül. 1803, † 1879) kir. tanácsos. Fiai: Sándor (szül. 1839) és Lajos (szül. 1845) Baraczházán birtokosok. Lajos fia Dezső Temes vármegye aljegyzője. János testvére István († 1857). Ennek fia Ferencz (szül. 1851) 1874-1896-ig vármegyei aljegyző, utóbb főszolgabiró. 1896-1901 orsz. képviselő. Ferencz fia Zoltán Temes vármegye tiszti alügyésze. Gergely (szül. 1776, † 1840) a XIX. század egyik leghíresebb orvosa a Délvidéken. Fiai közül István (szül. 1813, † 1885) európai hírű sakkjátékos volt.
Czímer: négy hatágú arany csillag között arany kereszttel megrakott balharánt, veres pólya által vágott kék paizsban, felül hármas zöld halom, alul hullámokon fehérvitorlás, háromevezős, veresfehérzöld színű zászlókkal díszített hajó. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között czölöpösen állított, kardot tartó pánczélos kar. Takarók: veresarany-kékarany.
Constantinovics (Germáni).
István bécsi nagykereskedő, a ki Germánt (ma Ermény) megvette, 1821 szept. 21-én nyert czímeres nemeslevelet. Tagjai közül: Demeter (szül. 1798, † 1872) Temes vármegye táblabirája. Sándor (szül. 1803, † 1858) szolgabiró. Fia Sándor (szül. 1848) Sándor szerb király szárnysegéde volt.
Császár (Pacséri).
Bács-Bodrog vármegyéből származik. Tagjai közül Sándor 1832-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. 1832-ben helyettes másodalispán. 1848-ban a hétszemélyes tábla birája. († 1850.)
Csekonics (Zsombolyai és Janovai gróf).
A család multját a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Cs. József tábornok özvegye szül. Jankovics Julia 1829-ben vette meg a janovai (ma Temesjenő) uradalmát, mely jelenleg Cs. Margit, gróf Károlyi István özvegyének tulajdona.
Csernovics (Csarnojevics, Mácsai és Kisoroszi).

Csernovics.
A család múltját a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül Péter 1843-ban Arad vármegye követe, 1848-ban Temes vármegye főispánja, mint ilyen, ő volt az utolsó temesi gróf.
Csiki (Erzsébetvárosi).
Manó és Péter erzsébetvárosi kereskedők, továbbá Manó neje Ötves Róza, gyermekei Ferencz, István, Antal, János, Dávid, Anna, Kata, Róza, Mária, végül Péter neje Issekutz Anna, gyermekei Dávid, Kata, Mária, Anna, 1780 máj. 24-én nyertek czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A családból első ízben a nemességszerző Manó hasonnevű unokája, később ugyancsak Manó unokái: József és Gergely telepedtek le a vármegyében. Manó leányai: Jozefa férj. Ivády Béláné és Antonia férj. Beniczky Györgyné. József magtalanul halt el. Gergely fia. Gyula (szül. 1864) Fólyán birtokos. Leányai Vilma, férj. Hámory Lajosné, Antonia, Karolina férj. Néveri Fóris Józsefné, Mária, Várnay Imre dr. neje.
Czímer: négyelt paizs, 1. és 4. veresben arany-oroszlán, az 1.-ben arany napot, a 4.-ben növekvő ezüst-holdat tartva. 2. kékben, sziklára épített hármastornyú, veres fedelű ezüst várkastély. (A tornyok közül a középső kimagaslik.) 3. ezüstben zöld alapon, pejlovon balra vágtató, aranyzsinóros, veres ruhás és kalpagos magyar vitéz, felemelt jobbjában kardot tartva. Sisakdísz: fészkében ülő s fiait vérével tápláló fekete pelikán. Takarók: veresarany-kékezüst.
Czvetkovits.
Pál Temesvár város főjegyzője és öcscse János, valamint Jánosnak leánya Zsófia 1794 máj. 26-án nyertek czímeres nemeslevelet. János fiai: György lippai kereskedő és József, a ki 1845 jan. 17-én nyert nemesi bizonyságlevelet Temes vármegyétől.
Dadányi (Gyülvészi)

Dadányi.
Naum és Konstantin 1782-ben megvették a torontálvármegyei Gyülvészt, melyre II. József császár 1784 jan. 30-án, I. Ferencz király pedig 1808 aug. 12-én állított ki adománylevelet. Az utóbbi adomány, illetőleg megerősítőlevelet 1820 ápr. 10-én hirdették ki Temes vármegyében. György és Jenő jelenleg Mélynádason birtokosok.
Damaszkin (Némethi).
Lyubimirovics István és nejétől, Zákó Máriától született gyermekei Sándor, Antal, Simon, Sebők, Pulcheria, Teréz, Katalin és Anna 1799 decz. 20-án nyertek czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól. Tagjai közül: János 1861-ben temesi főispán volt.
Daruváry (Daruvári).
Ferencz kincstári ügyésztől és nejétől, Seeburger Erzsébettől származó gyermekei: Alajos, Kálmán és Karola 1839 máj. 2-án nyertek czímeres nemeslevelet, családnevüknek D.-ra való átváltoztatása mellett. Ferencz Daruvár egyhatod részére nyert adományt, azonkívül Füskút községben is voltak birtokai. Fia: Alajos (szül. 1826, † 1912 ápr. 20) a Szent István-rend középkeresztese, 1898-1900-ig a főrendiház alelnöke. Fia Géza udv. tan.
407Demkó-Belansolly.
A család multját a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül János mehalai élelmezési biztos Temesvármegyében 1820 ápr. 10-én hirdettette ki a nemességét.
Dercsényi (Dercsényi).
A család eredeti neve Weisz volt. Jakab 1687 szept. 27-én nyert nemességmegerősítő levelet. Utóda János 1793 nov. 28-án Dercsényi előnevet, majd engedélyt nyert, hogy a család nevét D.-re változtassa. Fiai Pál és János 1839 márcz. 21-én bárói rangot nyertek. János (szül. 1827) Omoron birtokos.
Derera (Gyarmathai).
Izrael temesvári terménykereskedő nagybirtokos és törvényes utódai 1897 febr. 17-én nyertek czímeres nemeslevelet, 1898 júl. hó 11-én pedig Gyarmathai előnevet. Czímer: négy piros rózsával megrakott, arany pólyával vágott kék-paizsban, felül keresztbe tett aranymarkolatú görbe kard és aranyhorgony; alul zöld alapon, barna fészkében ülő és 4 fiát vérével tápláló pelikán. Sisakdísz: paizsbeli pelikán. Takaró: mindkét oldalon: kékarany. A paizs alatt kék szalag, melyen arany betűkkel e jelmondat: "A munka nemesít".
Deschán (Jan de Hansen)

Deschan.
Francziaországból származik. Tagjai közül János Antal, a ki a gróf Montecuccoli vértesezred kapitányaként Temesvár visszafoglalásánál is vitézkedett, a Temesi Bánság kamarai kormányzatában vett részt, 1728 febr. 3-án VI. Károlytól a római szentbirodalmi, Mária Terézia királynőtől pedig 1744 aug. 20-án magyar nemességet nyert. Fia József (szül. 1745, † 1826) a kamaránál hivatalnokoskodott, 1790-ben temesi bánsági kamarai adminisztrátor és udvari tanácsos lett. Fiai közül: Zsigmond (szül. 1781, † 1835) a temesvármegyei, Károly (szül. 1796, † 1850) a pozsonyvármegyei ág őse. Zsigmond fia I. Achill (szül. 1819, † 1872) 1845-ben Temes vármegye szolgabírája, 1848-ban Krassó vármegye kormánybiztosa. Fiai: Géza (szül. 1840, † 1885) 1862-ben a rékasi, 1867-ben a központi járás szolgabírája, 1875-ben orsz. képviselő. 1878-1883-ban ismét a központi járás főszolgabirája. Achill (szül. 1848) 1874-ben főispáni titkárként kezdte pályáját; 1889-1897 okt. végéig Temes vármegye alispánja. Iván (szül. 1851), külföldön él. Artur (szül. 1855, † 1891) főszolgabiró Torontál vármegyében. Dezső (szül. 1862) Krassó-Szörény vármegyében szolgabiró, majd aljegyző. A család Medvesen, Parácz község határában birtokos.
Czímer (magyar nemesi): négyelt paizs. 1. és 4. kékben ezüst sasszárny. 2. és 3. ezüstben természetes színű patkó, világos fényű szegekkel és szélekkel. Két sisak. Sisakdíszek: I. zárt ezüst-kék szárny. Takaró: kék-ezüst. II. ezüsttel és vasszínnel váltakozva vágott két elefántormány. Takaró: ezüst és vas-színű.
Deseő (Szentviszlói).
Ádám főszolgabiró 1785-ben hirdettette ki, nemességét Temes vármegyében, Somogy vármegye bizonyítványa alapján. 1782-ben Neudorfot kapta, a mai Temesújfalut, melyet 1790-ben Eötvenesi Lovász Zsigmondnak zálogosított el. 1787-ben II. József császár Temes vármegye másodalispánjává nevezte ki.
Despinits (Komoristyei).
Áron kevevárai kereskedő 1843 decz. 14-én nyert czímeres nemeslevelet. Fia Vazul (szül. 1817, † 1877) a Ferencz József-rend lovagja. Fia: Péter (szül. 1837) nyug. kir. ítélőtáblai biró.
Dessewffy (Cserneki és Tarkeői).

Dessewffy. gróf
Pozsega vármegyéből származik. A család leírását a szabolcsmegyei kötetben adtuk. Temes vármegyébe a tarczai ágból Antal telepedett le. 1813-ban aljegyzőként lépett a vármegye szolgálatába s 1820-ban hirdettette ki a nemességét, Sáros vármegye bizonyítványa alapján. 1829-ben Temes vármegye főjegyzője, az 1832-36. évi országgyűlésen követe, 1835-ben első alispánja lett. 1839-ben a rendek érdemeinek elismeréséül megfestették arczképét a vármegye tanácsterme számára. 1841-ben az aradi váltótörvényszék elnöke lett. Fiai közül: Béla (szül. 1821, † 1859) Temes várm. tb. főjegyzője. Lajos (szül. 1824, † 1877) 1848-49-ben a Lehel-huszároknál kapitány, majd pénzügyminiszteri tanácsos. Imre (szül. 1826, † 1855) 1848-49-ben Dessewffy Arisztid honvédtábornok hadsegéde. Sándor (szül. 1836, † 1910) v. b. t. t., csanádi püspök, pápai trónálló és római gróf. A grófi ágból Miklós (szül. 1829, † 1877) atyjától, Kálmántól (szül. 1797, † 1879) nyerte a bükkfalvai és a mosniczai birtokokat, a melyeket lánya Irma (szül. 1867) férj. gróf Serény Jánosné örökölt.
Doctorovics
György pozsegai kereskedő 1802 ápr. 2-án kapta a nemességet. A nemeslevelet 1805 nov. 28-án és 1830 decz. 31-én hirdették ki Temes vármegyében. A család 1802-ben megvette a lukareczi és a belinczi nemesi birtokokat. Az utóbbi még a XIX. század közepén is a család birtokában volt.
Duka (Kádári nemes és báró).

Duka.
Mihály eszéki kereskedő és gyermekei Miklós, Péter, Illés, Anna, Erzsébet, Zsófia, Katalin, továbbá testvérének, Miklósnak Andrievics Máriától született fiai: János, Konstantin, végül Mihály fiának Miklósnak Virovchevich Máriától született gyermekei Gábor, Péter, Miklós, György 1792 júl. 26-án nyertek czímeres nemeslevelet. Péter, Illés és néhai testvérök Miklós fiai: Péter, István 1816 júl. 17-én bárói rangot, 1816 júl. 16-án a Kádári előnevet nyerték. Péter 1805-1822 bánáti főhadikormányzó, táborszernagy s a 39. gyalogezred tulajdonosa volt. Ő szerezte Kádárt és Sipetet. 1822-ben bekövetkezett halálával Kádárt István, Sipetet Péter örökölte. Péter utódai közül Miklós (szül. 1828, † 1886) 1848-ban alszolgabiró, 1861-ben a csáki járás főszolgabirája, még ugyanaz évben alispán. Testvére György 1861-ben tb. főjegyző. István utódai közül: Emil (szül. 1835, † 1885) 1867-ben Temes várm. tb. aljegyzője. Jenő († 1887) 1861-ben esküdt, 1867-73-ban Temes várm. főszolgabirája. Emil fia: Géza (szül. 1867), cs. és kir. szolg. kív. követségi tanácsos, a főrendiház örökös jogú tagja, orsz. képviselő, Kádáron birtokos.
Egyed (Remetei).
János Arad vármegye főadószedője, Mesterházy János Temes vármegye főszolgabirája és Kőszeghy János aradvármegyei főszámvevő 1781-ben a remetei uradalmat vették meg a kincstártól, melyre 1784-ben adományt nyertek. Egy másik Egyed János 1797-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében, Nyitra vármegyének 1755 nov. 10-én kiállított nemesi bizonyságlevelével.
Eisenstädter (Búziási).
Simon temesvári nagykereskedő, valamint Guttmann Ernesztinától született fiai: Fülöp Herman, Ignácz, Áron, Antal, Nándor, Róbert, továbbá leányai Julia, Hermin és Josefa 1872. évi máj. 2-án nyertek czímeres nemeslevelet. A nemességszerző halála (1875) után Ignácz lett a nagykereskedő czég főnöke († 1893), a ki évek hosszú során át elnöke volt a temesvári kereskedelmi és iparkamarának és igazgatója a temesvári Lloyd-társulatnak.
408Emanuel.
Arzén verseczi polgár, továbbá nejétől, Demelics Annától született gyermekei 1791 ápr. 28-án nyertek czímeres nemeslevelet II. Lipót királytól. A nemességszerző fiai közül: Simon († 1830) Verseczen lakott: György (szül. 1775, † 1837) előbb a cs. kir. hadseregben szolgált, majd 1797-ben lemondván főhadnagyi rangjáról, kivándorolt Oroszországba, hol kapitányi ranggal vették fel a hadseregbe. 1809-ben már ezredes volt, 1814-ben tábornok. Pál († 1858) cs. kir. huszárkapitány a 4. számú huszárezredben. Fia: György 1848 előtt Temes vármegye főszolgabirája. Az 1850-60. években cs. kir. járásfőnök. A fenti Simon fia Arzén Lugosra költözött s 1841-ben Temes vármegyétől nemesi bizonyságlevelet nyert. Fia Sándor (szül. 1834) a Farencz József-rend lovagja, Kevevárán telepedett le.
Endrédy.

Endrédy.
László Szatmár-Németi város birája, valamint gyermekei: László, József, István, Sámuel és Gábor, 1766. évi decz. 15-én nyertek czímeres nemeslevelet, melyet 1767 máj. 18-án hirdettek ki Szatmár vármegyében. Gábor fia Ferencz Újvidékre költözött. Ennek fia Zsigmond (szül. 1838) Beregszón birtokos. Fiai: Károly (szül. 1871, † 1895) és Zsigmond (szül. 1873) cs. és kir. tüzérkapitány.
Czímer: vágott, felül hasított paizs. 1. aranynyal és kékkel hasítva, abban befelé fordult fekete szárny. 2. kékben felszálló veres csőrű és lábú fehér galamb, csőrében olajággal. 3. veresben haladó kétfarkú, veres nyelvű aranyoroszlán, jobb lábában mérleget tartva. Sisakdísz: jobbról aranynyal és veressel, balról kékkel és ezüsttel vágott nyílt szárny között kinövő paizsbeli oroszlán. Takarók: veresarany-kékezüst.
Faur máskép Kovács.
A családnak legrégibb okiratilag kimutatható első őse, Faur máskép Kovács Márk, a ki Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől 1665 jún. 30-án Tövisre nyert adományt. Valószínűleg, bár okiratokkal nem mutatható ki, ennek a Márknak atyja vagy nagyatyja volt Faur István, a ki I. Rákóczi Györgytől 1631 nov. 25-én czímeres nemeslevelet nyert. A családból Miklós lippai gör.-kel. lelkész 1780-ban hirdette ki nemességét. Testvére József (szül. 1761, † 1809) szintén lippai lelkész volt. Fia György Facsetra költözködött. Ennek fia: János 1848-ban a bogsáni járás főszolgabírája, majd a 3. honvédzászlóaljba állott be s fokozatosan hadnagygyá lépett elő. 1861-ben orsz. képviselő és Krassó vármegye alispánja. 1865-ben újból képviselő. 1867-1871-ig Krassó főispánja. Majd kúriai bíró († 1888). Fia Kornél (szül. 1860) kir. főmérnök.
Féger (Merczyfalvai és Temeszsadányi)
Ferencz 1887-én aug. 18-án kapott czímeres nemeslevelet, melyet 1888 máj. 9-én hirdetett ki. Fia: Oszkár (szül. 1865) Merczyfalva és Mezőzsadány helységekben birtokos.
Fischer
János 1699 febr. 3-án nyert czímeres nemeslevelet, melyet Nyitra vármegyében 1700-ban hirdettek ki. A család később átszármazott Bars vármegyébe. Antal temesmegyei szolgabíró, valamint testvérei János és Pál 1793 jan. 7-én, József krassómegyei termesztményi biztos és testvére Antal temesvármegyei csendbiztos 1819 nov. 22-én hirdettették ki nemességüket Temes vármegyében. Antal († 1828), fia István (szül. 1810, † 1884), 1828-ban lépett Temes vármegye szolgálatába. 1848-49-ben, 1865-68-ban a székási kerület orsz. képviselője. 1869-ben megyei, 1871-1884-ig kir. törvényszéki bíró. Fia: Lajos (szül. 1844) nyug. cs. és kir. százados. Temesvár szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja.
Czímer: Kékben, zöld alapon álló természetes medve, jobb előlábával piros almát tartva. Sisakdísz: bal lábán álló természetes színű darú, jobb előlábával kövecset tart. Takarók: kékarany-verezüst.
Fock (Hodosi).
Ferri János újaradi vaskereskedő, 1827 júl. 27-én nyert czímeres nemeslevelet, egyúttal pedig kir. adományt az aradvármegyei Hodosra. Fia: János (szül. 1800, † 1888). Ennek fia: Zsigmond (szül. 1838) Újaradon birtokos.
Czímer: négyelt paizs. 1. veresben arany méhektől körülrajzott arany méhkas. 2. Kékben ballábán álló ezüst-gólya. 3. Kékben jobbrafordult ezüst-oroszlán. 4. Veresben aranymarkolatú görbe kardot tartó pánczélos kar. Sisakdísz: két kékszínű orrmány között, kinövő paizsbeli gólya. Takaró mindkét oldalról: kékarany.
Frummer (Keresztesi).
Mihály Temes vármegye számvevője, ki 1779-ben Keresztest vásárolta meg, 1783-ban testvéreivel együtt czímeres nemeslevelet nyert II. József császártól, melyet I. Ferencz király 1798 nov. 23-án megerősített. Mihály testvére Fülöp (szül. 1748, † 1806). Arad vármegye táblabirája, 1802-ben országgyűlési követ volt. Fiai József († 1840) Krassó vármegye alispánja és Zsigmond. József fia László, Krassó vármegye szolgabirája, valamint Zsigmond 1839-ben legfelsőbb engedélylyel Szendére változtatták nevüket. Zsigmond fia Béla, Krassó vármegye alispánja, 1848-49-ben honvédszázados, 1867-69-ben Arad vármegye főispánja, majd min. tanácsos, államtitkár, 1873-1882-ig honvédelmi miniszter.
Georgievics (Apadiai).
Demeter fiai Péter, István, Mihály és az elhúnyt Konstantin fiai 1823 szept. 6-án nyertek czímeres nemeslevelet I. Farencz királytól, melyet 1823 decz. 15-én hirdettek ki Temes vármegyében. Szilárd fia György temesvári sörházbérlő és Temes vármegye táblabirája. Fiai: Szilárd († 1877) Petrományban volt birtokos. György cs. és kir. altábornagy.
Gorove (Gáttájai).

Gorove.
Örményeredetű család, mely a XVII. század végén származott, Erdélybe és Szamosújvárott telepedett le. László özvegye Pap Mária és fia, Kristóf szamosújvári főbiró, 1760 júl. 28-án, Kristóf László testvére és ennek Dániel Annától született János, Antal és Tivadar nevű fiai, 1761 okt. 15-én nyertek czimeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Kristóf fiai: László író és akad. tag, Lajos és Károly, 1823-ban megvásárolván a kincstártól Gáttáját, arra I. Ferencz királytól adománylevelet nyertek és egyszersmind megkapták a Gáttájai előnevet. László fia István 1848-ban a képviselőház jegyzője, publiczista, száműzetésben és a kiegyezés megalkotásában részes államférfi, 1867-ben földmívelésügyi, ipar- és kereskedelmi, 1870-ben közmunka- és közlekedésügyi miniszter († 1881). István Gáttáját az 1761-ben magyar nemességet nyert Kristóf utódára, János kiskorú fiaira hagyta, János többek között a magyar állam ezredéves fennállása alkalmából, 20.000 koronás alapítványt tett a szegénysorsú egyetemi hallgatók ösztöndíjául. Fia László (szül. 1868) v. orsz. képviselő, Gátalján birtokos.
Czímer: kékben, hegyével fölfelé nyúló két ezüst-nyíl. A nyilak között négy hatágú aranycsillag. Sisakdísz: markában paizsbeli nyilakat tartó, könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-kékezüst.
411Görgey (Görgői).
Első ismert őse Miklós, 1625 máj. 20-án nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól; melyet István és György 1746 febr. 15-én hirdettettek ki Zemplén vármegyében. János (szül. 1819, † 1898) a XIX. század közepén Németremetére költözött. Fia Gyula (szül 1848). Németremetén volt birtokos. 1896-1901-ben lippai orsz. képviselő volt.
Gyika (Dézsánfalvi).
Konstantin Emanuel s nejétől Dadányi Anasztáziától született gyermekei György, Anna, Katalin, Mária és Aspásia 1813 jan. 15-én nyertek czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól. Konstantin testvérével Jánossal együtt a kincstártól megvásárolta a dézsánfalvi nemesi birtokot, melyre I. Ferencz királytól 1817 aug. 8-án adománylevelet és Dézsánfalvi előnevet kaptak. János utódai közül Tivadar († 1862) Temes vármegye főszolgabirája. Szilárd († 1880) kir. tanácsos, Krassó vármegye alispánja. György († 1871) Temes vármegye főszolgabírója. Tivadar fia Iván, ennek fia Elemér, jelenleg Dézsánfalván, Szilárd fia Árpád szintén Dézsánfalván birtokos. György fia Imre ügyvéd, Magyarszákoson birtokos. Imre fia György, Milanóban alkonzul.
Czímer: hasított paizs. Elül ezüstben, koronás zöldhalmon repülésre kész, csőrében fekete keresztet tartó, természetes színű sólyom. Hátul veresben ezüst ökörfej. Sisakdísz: paizsbeli sólyom. Takarók: veresezüst.
Győry (Márialaki).
János neje Szütt Ágnes, valamint Mihály, György, János és Gáspár nevű fiai 1638 május 11-én nyertek czímeres nemeslevelet Rákóczi György erdélyi fejedelemtől, melyet 1639-ben Bihar vármegyének Nagyváradon tartott közgyűlésében hirdettek ki. E családból származik, Imre 1899-ben a csáki járás főszolgabirája.
Gyürky (Losonczi nemes és gróf).

Gyürky.
A család őse István, a ki gróf Forgách Ádámtól Losoncz városában egy házat kapván adományba, abba 1634-ben királyi beleegyezéssel beiktatták. György 1652-ben nyert czímeres nemeslevelet. István, a ki 1790-96-ban Nógrád vármegye első alispánja volt, 1800-ban megvette Gyarmatha egy részét, továbbá Balázsfalvát, Medvest, Girodát és Szinérszeget. 1806-ban királyi biztos, majd Torontál vármegye főispánja és v. b. t. t. lett († 1807). Fia: Pál († 1859) cs. és kir. kamarás, v. b. t. t. és Krassó vármegye főispánja. Fiai: Ábrahám (szül. 1836, † 1901) 1867 jan. 16-án grófi rangot nyert, melyet, 1874-ben Magyarországra is kiterjesztettek. Testvére Béla (szül. 1848), MÁV. főellenőr. Ábrahám fiai: Pál cs. és kir. kamarás, huszárfőhadnagy (szül. (1859, † 1892), László (szül. 1860) Verseczváton birtokos, István (szül. 1864) cs. és kir. kamarás; Viktor (szül. 1870) Győröd és Verseczvát helységekben birtokos.
Hadik (Futaki gróf).
A család multját a Bács-Bodrog vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül János (szül. 1863) v. b. t. t., volt belügyminiszteri államtitkár, neje, szül. gróf Zichy Alexandra révén, Nagyzsám helységben birtokos.
Hatvany-Deutsch (Hatvani).
Deutsch Bernát és József, a kik 1861-1884-ben a szécsányi (Temesszécsény) és 1872-1894-ben a szépfalusi nemesi birtokok tulajdonosai voltak, 1879 jan. 15-én nyertek czímeres nemeslevelet. Sándor, József, Károly és Béla 1897 máj. 12-én nemességük és Hatvani előnevük épségben tartása mellett, legfelsőbb engedélylyel a Hatvany-Deutsch családnevet vették fel. Sándor, József, Károly és Béla 1908 okt. 23-án báróságot nyertek.
Hauser báró.
Mátyás cs. kir. ezredes 1803 jún. 23-án nyert német-római birodalmi báróságot. Fia György (szül. 1784, † 1828) cs. kir. alezredes. Ennek fiai: Bernát, Mátyás, Máté (szül. 1823) volt cs. kir. kormánybiztos, a ki Deschán Juditot vette nőül, Magyarországon telepedett le. Fiai: Károly (szül. 1866) volt főispáni titkár, Torontál vármegye főszolgabirája, jelenleg ármentesítő társulati igazgató. Bernát (szül. 1872) és Lothár (szül. 1874) Szentandráson birtokosok.
Czímer: hasított kék paizsban, elül zöld dombon álló, természetes színű hattyú. Hátul hatágú ezüst-csillag. Sisakdísz: paizsbeli hattyú. Takarók mindkét oldalról kékezüst.
Heinrich (Ómoraviczai).
Alajos és Ferencz 1827 jún. 1-én nyertek czímeres nemeslevelet, hadi érdemeik jutalmául. Ferencz 1845 jún. 3-án családnevét Imrédyre változtatta. Jelenleg a családból két ág virágzik. A budapesti ágból Ferencz († 1896), fiai: Ferencz m. kir. udv. tanácsos, a budapesti kereskedelmi és iparkamara alelnöke, Aladár a III. osztályú vaskoronarend vitéze. A temesvármegyei ág megalapítója Nándor († 1889), vlajkoveczi birtokos; fiai: István kir. közjegyző, Dezső († 1901), ennek fia Károly - és Árpád a fehértemplomi járás főszolgabirája, Elek budapesti ügyvéd.
Czímer: négyelt paizs. 1. veresben zöld halmon álló, befelé fordult arany-oroszlán. 2. kékben ezüst-horgony. 3. kékben két ezüst-pólya fölött, leveles arany-korona. 4. veresben, zöld halmon álló arany-oroszlán. Sisakdísz: jobbról aranynyal és veressel, balról kékkel és ezüsttel vágott nyílt szárny között, veres-fehér-zöld színű lobogó. Takarók: kékezüst-veresarany.
Hertelendy (Hertelendi és Vindornyalaki).
A család multját a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül: Miksa (szül. 1792) 1828-ban Temes vármegye táblabírája. József Torontál vármegye főispánja, 1878-81-ig Versecz város kormánybiztosa. A zalai ágból Ferencz (szül. 1859) 1906-10 Temes várm. főispánja, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja.
Hiller (Buttyini báró).
János Károly cs. kir. alezredes 1789 febr. 26-án nyert bárói rangot II. József császártól. 1792 okt. 25-én I. Ferencz király a magyar bárói méltóságot, 1816 ápr. 5-én pedig Buttyin helységet és a Buttyini előnevet adományozta neki. Fiai: Gündaker Ernő és József, Temes vármegyében telepedtek le. Utolsó fisarja Gündaker fia Ernő 1881-ben halt el. Nővérei Aurélia, Adél és Iphigenia, különösen a nőjótékonyság terén tüntek ki.
Hofbauer (Felső-Teszéri).
Ferencz, ügyvéd, 1817 aug. 14-én nyert czímeres nemeslevelet. Egyik fia Lajos 1861-ben Arad vármegye főispáni helytartója volt. Fia Péter az 1879-1883. években Versecz város főpolgármestere, majd a temesvári kir. járásbíróság vezetője és kir. itélőtáblai bíró.
Hollóssy (Gertenyesi).
A család alapítója Korbuly Bogdán szamosújvári polgár, a ki 1832 máj. 3-án családnevének Hollóssyra való átváltoztatása mellett nyert czímeres nemeslevelet és Gertenyes helységre adományt. A nemeslevelet 1832 okt. 8-án hirdették ki Temes vármegyében. Fiai közül Mihály (szül. 1811, † 1889) a csáki járás főszolgabirája; József (szül. 1824, † 1892) 1848/49 honvédszázados, később a buziási járás főszolgabirája; Antal (szül. 1820, † 1886) Végváron, később Törökszákoson volt főszolgabiró. Leánya: Kornélia († 1890 febr. 10.) a XIX. század 412hatvanas éveinek egyik ünnepelt művésznője, Krivinai Lonovich József főispán neje. Antal fia István († 1889) Lippán volt szolgabiró. Salamon fia Gyula (szül. 1861) volt központi járási főszolgabiró, jogtudor, jelenleg Temes vármegye főjegyzője.
Czímer: négyelt paizs. 1. kékben egyenlő szárú arany-kereszt. 2. és 3. veresen aranymarkolatú görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar. 4. kékben arany-gabonakéve. Sisakdísz: fészkében ülő kiterjesztett szárnyú gödény vérével fiait táplálva. Takarók: veresarany-kékezüst.
Igaz (Tordai).
András, valamint fiai: Péter, András és György, 1669 febr. hó 13-án nyertek czímeres nemeslevelet Apaffy Mihály fejedelemtől, melyet 1683 ápr. 8-án hirdettek ki Bihar vármegyében. György fia Pál Makóra költözött. Fia György (szül. 1800) Temes vármegyében szerzett birtokokat. Unokája Kálmán-Dezső (szül. 1860) 1897 okt. 4-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Jelenleg Széphely községben birtokos.
Czímer: Kékben, zöldalapon, jobb előlábában kardot, baljában aranyalmát tartó, természetes színű oroszlán. Sisakdísz: czölöpösen állított, hegyes tőrt tartó mezitelen kar. Takarók: veresezüst-kékarany.
Ivády (Ivádi).
Heves vármegyéből származik. A családból Béla (szül. 1838) volt orsz. képviselő telepedett le Temes vármegyében, hol Fólya községben volt birtokos. Fiai közül Tihamér pénzügyminiszteri osztálytanácsos, Béla földmívelésügyi miniszteri titkár.
Izdénczy (Monostori és Komlósi báró).
Ősrégi család, melynek eredete még nincs tisztázva. Tagjai közül József (szül. 1733, † 1811) udvari kanczelláriai előadó, 1797-ben Monostorra nyert adományt, 1811 júl. 31-én bárói rangot. Fiai: János és József 1827-ben osztoztak a monostori birtokon, mely a család fiágának kihaltával, házasság útján, a gróf Woracziczky-család birtokába került.
Janits (Klopodiai).
István az 1826-1836. években bírta a temesvármegyei Klopodiát. 1845 jan. 30-án nejétől, Schönfeld Francziskától született István, Károly és Ödön nevű gyermekeivel együtt, magyar nemességet nyert, Klopodiai előnévvel.
Janitsáry (Dragomirestyei).

Janicsáry.
E család a XVIII. század végén költözött Magyarországba s Komáromban telepedett le. Tagjai közül Miklós komáromi kereskedő 1844 okt. 24-én nyert czímeres nemeslevelet Dragomirestyei előnévvel s egyúttal adományt Dragomirestye krassóvármegyei helység negyedrészére. A czímeres nemeslevelet 1845 decz. 1-én hirdették ki Temes vármegyében. A nemességszerző egyik fia Sándor 1860-ban megvásárolta Bresztováczot (ma Aga), mely 1898-ig volt birtokában. 1868-tól 1901-ig rövid megszakítással képviselte a rékasi kerületet az országgyűlésen, melynek két ízben korelnöke volt. († 1904 aug. 23-án.)
Jeszenszky (Nagy-Jeszeni).

Jeszenszky.
Túrócz vármegye ősi családja. Bővebb adatait Szatmár vármegye monografiájában közöltük. Dániel, Menyhért, Simon, Lőrincz, Boldizsár, Gáspár, Péter, Miklós és György 1563 máj. 7-én nemességújító czímerlevelet nyertek I. Ferdinánd királytól. Györgytől a Temes vármegyébe költözött ág a következőleg származik le: fia Dániel, ezé Mátyás, ezé Pál, ezé Dániel, a kinek Jeszenszky Zsuzsánnától 1731-ben született fia Dániel, ennek fia János (szül. 1778, Nagy-Jeszenben), fia Ferencz (szül. 1810) 1830 aug. 18-án hirdettette ki nemességét. 1832-ben tb. esküdt, 1835-ben tb. alügyész, 1841-ben alügyésznek, 1848-ban főügyésznek választották meg. 1849-ben a magyar kormány polgári biztosnak nevezte ki. 1867-ben vármegyei törvényszéki ülnök. Fia Béla (szül. 1844) a III. osztályú vaskoronarend vitéze, Temesvajkócz, Románszentmihály stb. községekben birtokos. A családból még négyen hirdettették ki nemességüket. Közülök János 1823-ben nyert nemesi bizonyítványt Túrócz vármegyétől. János István (XVI. sz.) túróczvármegyei szolgabiró testvérétől Györgytől származik, a kinek unokája Dávid (1580) volt. Fia Béla, ennek utóda volt János, 1823-ban németszentpéteri, 1832-ben újaradi jegyző. Fia Ignácz († 1886) füvesi jegyző. Fiai János (szül. 1855) főszolgabiró, utóbb árvaszéki ülnök. Ignácz nagykikindai ág. ev. lelkész.
Címer: aranyban, hármas zöld halom középsőjéből kiemelkedő lombos kőrisfa előtt, az első halmon álló, nyitott szájú, nyelvét kiöltő, lihegve hátratekintő fekete medve, melynek balszügyébe a paizs baloldalából sűrű fellegekből előnyúló két férfikar kopját döf. Sisakdísz: Kőrisfát tartó paizsbeli medve, növekvően. Takarók: feketekék-aranysárga.
Joanovich (Szentandrási).
A család a XVIII. század második felében Montenegróból származott be és Temes vármegyében telepedett le. Tagjai közül számosan magas papi méltóságokat viseltek a gör.-kel. szerb egyházban. György, temesvári főesperes, nagy föld- és pénzalapítványokat tett az egyház javára, saját költségén építtette a mehalai szerb templomot, melyben a főoltár alatt van eltemetve. Fia, Szilárd, az országos főpénztár első főpénztárosa († 1860). Ennek fia, Emil, 1861-ben temesvármegyei esküdt, majd szolgabiró. † 1870-ben. Ennek fia, Sándor, Temes vármegye főszolgabirája, főjegyzője, alispánja, utóbb Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánja, ki 1888-ban nőül vette Tiszabeői Hellebronth János hevesmegyei nagybirtokos, 1848-iki honvéd huszárszázados leányát: Laurát. Gyermekeik: Judith, Kakati Bakos Géza dr. pestmegyei birtokos, tb. főszolgabiró, tart. huszárhadnagy neje; Emil tb. szolgabiró és Eszter.
Czímer: kékben hármas zöld halmon veres nyelvét kiöltő arany oroszlán, mindkét első lábában a pajzs jobboldala felé lobogó kétcsücskű ezüst zászlót tartva. Sisakdísz: a pajzsbeli ezüst zászlót tartó oroszlán növekvően. Takaró: mindkét oldalon kék-arany. A pajzs alatt elhuzódó kék szalagon lapidaris aranybetűkkel írva: "nec dextra, nec sinistra, sed semper praecede".
Joannovics (Dulleoi).
Pál temesvári kereskedő 1801 szept. 25-én nyert czímeres nemeslevelet. A nemességszerzőnek († 1824) második házasságából származott fia György (szül. 1821, † 19??) Temesvár város képviselője az 1848/49-iki országgyűlésen. 1867-1871-ig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Joannovics (Poganyesti).
Krassó-Szörény vármegyéből származik. Illés neje Sekullich Milicza, gyermekei István, András, Vaszzil, Eufemia és Ekattarina 1834 nov. 6-án nyertek czímeres nemeslevelet. András 1845-ben Brassó vármegye főpénztárosa volt. Fia Mihály († 1882) Temesvárott telepedett le. Fiai: Milán, Szilárd és Sándor.
Jovanovics (Szolsiczai).
Szilárd szolsiczai földbirtokos 1896 márcz. 6-án nyert czímeres nemeslevelet, melyet 1897 okt. 4-én hirdettek ki Temes vármegyében. A nemességszerző 4131890-ben szolgabiró volt, 1896-ban a moraviczai kerület orsz. képviselőnek választotta meg († 1900 febr. 19). Fiai: Miklós és Sándor huszártisztek.
Joannovits (Szabadfalvi).
Döme temesvári kir. itélőtáblai biró 1907 decz. hó 18-án fiaival, Jenővel és Emillel együtt magyar nemességet nyert.
Czímer: kékben zöld halmon egy aranykötésű és vágású "Corpus Juris" fekete felírású könyv, rajta egy szemközt álló, természetes színű barna bagoly. A pajzs felső jobb sarkában egy hatágú arany csillag, a balban pedig növekedő ezüst félhold. Sisakdísz: vörös nyelvét öltő, baljában két serpenyős arany mérleget, jobbjában aranymarkolatú egyenes kardot tartó, jobbra fordult arany oroszlán növekvően. Takarók: vörösarany, kékezüst.
Juhoss.
Szatmár vármegyében elterjedt család. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból István szerepel Szatmár vármegye nemesei között. Temes vármegyébe az újabb időben telepedett tagjai közül Gyula jelenleg Aga helységben birtokos.
Justh (Neczpáli).

Justh.
Első ismert őse Kussani Jodok, a ki Véghles várát kapta 1453-ban adományul s annak kapitánya volt. Fia András, a túróczvármegyei Neczpált szerezte meg. A családot András fia Menyhért terjesztette tovább, a ki Iktári Bethlen Hedviget bírta nőül. Jelenleg két ágra szakadt. Az egyik Túrócz vármegyében birtokos, a másik Csanád vármegyében telepedett le. Tagjai közül József cs. és kir. kamarás Móriczföldön birtokos.
Karátsonyi (Beodrai gróf).
A család leszármazását a Torontál vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közül: Jenő cs. és kir. kamarás, v. b. t. t., orsz. képviselő, Dentán birtokos.
Kardos (Kardosfalvi).
János 1763 nov. 29-én nyert nemesi bizonyságlevelet Trencsén vármegyétől, hol a család a XVIII. században jelentékenyen szétágazott. János Baranya vármegyében telepedett le, honnan fiai János és József Temes vármegyébe költöztek. József 1798-1814-ig Temes vármegye szolgabírája volt, 1801-ben hirdette ki a nemességét. Fia Imre 1825-1846-ig részint esküdtként, részint szolgabíróként szolgálta Temes vármegyét.
Kászonyi (Tótváradgyai).
Arad vármegyéből származik. András Arad vármegye főjegyzője, 1781-ben megvette a szécsányi nemesbirtokot a kincstártól, melyet 1804-ben királyi engedélylyel leányainak Francziskának férj. Végess Ernőnének és Annának férj. Alsó-Köröskényi Thúróczy János nyitrai alispán nejének engedett át. Thúróczy Jánosné halálával (1823) e birtokrész Tóth Károlyra és Thúróczy Tádéra szállott.
Kayser (Gaádi).
Régi nemes család. Samú 1811-ben megvette Szkulyát (Szigetfalu). Ennek fia István s ennek unokája Albert és dédunokája Elek Gertenyesen birtokosok.
Kenessey (Kenesei).
Veszprém vármegye régi nemesi családja, mely ott már a XVI. században birtokos volt. Temes vármegyében csak az utóbbi időben telepedett le, a midőn István nőül vette Sebestyén Margitot. Fia István jelenleg Móriczföldön birtokos.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon jobb előlábában hegyes tőrt, baljában vérző török főt tartó kétfarkú arany-oroszlán. Sisakdísz: a paizsalak növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.
Keresztes (Bánkfalvi).
Erdélyből származik. 1662-ben nyert nemeslevelet Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől. Tagjai közül János 1774 okt. 1-én újított czímereslevelet nyert. Fiai: János és Imre. János fia: Antal kisjenői kamarai tiszttartó. Fiai közül Antal (szül. 1806, † 1892). 1844-ben hirdette ki nemességét Temes vármegyében. 1889-ben legfelsőbb engedélylyel adoptálta Szecsei Iván temesvári királyi törvényszéki birót, a ki azóta a Szecsei-Keresztes családi nevet viseli.
Kisfaludy (Kisfaludi).
A család őse Miklós (1204-1239) csanádi és pozsonyi főispán, még II. Endre király uralkodása alatt szerzett birtokokat a mai Temes vármegye területén, melyeket részben Lőrincznek hagyományozott. Tőle származik a jelenleg is virágzó Kisfaludy-család. A tatárjárás alatt azonban elpusztultak a temesmegyei birtokok, melyek elvesztek a családra nézve. Hat évszázad multán a család új ága ismét letelepedett a vármegye területén. Gusztáv (szül. 1816, † 1861) vasvármegyei esküdt; fiai: Zsigmond, Kálmán és Miklós a XIX. század hatvanas éveiben költöztek Temesvárra. Zsigmond és Kálmán (szül. 1845) ügyvédek Temesvárott. Miklós Temes vármegye aljegyzőjeként kezdte hivatalos pályáját és később a bírói pályára lépett. Zsigmond 1903-ban igazolta nemességét Vas vármegye nemesi igazolványa alapján.
Klapka.
A család első ismert őse Károly (szül. 1756) Csehországból vándorolt be, II. József császár uralkodása alatt s a Délvidéken telepedett le, hol a tábori gyógytárak szervezésével volt megbízva. 1794-ben Temesvárott megvette a Fekete Sashoz czímzett gyógyszertárt. Másodszülött fia József, 1805-ben a Temesvárott szervezett fölkelőcsapat főhadnagya lett. 1819-ben Temesvár polgármestere, 1825-ben és 1832-36-ban a város orsz. követe. 1841 júl. 15-én magyar nemességet nyert V. Ferdinánd királytól. Fiai: József (szül. 1807, † 1840), a ki az atyjától alapított temesvári nyomdát vezette, - Nándor (szül. 1808, † 1895) cs. és kir. vezérőrnagy, György (szül. 1820, † 1892) 1848-49-iki honvédtábornok, Komárom várának hős parancsnoka.
Klobusiczky (Klobusiczi).

Klobusicykz.
Őse János, a ki nejével Cziffery Dorottyával, továbbá fiával, Jánossal és testvérével Istvánnal együtt 1638 febr. 5-én Pozsonyban nyert czímeres nemeslevelet. Tagjai közül János (szül. 1837) volt orsz. képviselő († 1911), Szigetfalun volt birtokos.
Czímer: veresben zöld hegyből hét érett fürttel és zöld levelekkel rakott szőlőtőke emelkedik ki. Sisakdísz: jobbról veres-ezüsttel, balról ezüstkékkel vágott szárny között kiemelkedő, kardottartó oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Koich.
Jefta eszéki kereskedő 1783. jan. 24-én Féregyháza kincstári birtokot megvásárolván, arra II. József császártól adományt nyert. Ez adománylevelet I. Ferencz király 1802 szept. 16-án kelt elhatározásával megerősítette. Jefta fia György († 1823), ennek fia Péter 1844-ben eladta a féregyházi birtokot báró Sina Györgynek.
Kormos (Balatonyi).
A család már 1437-ben birtokos volt Temes vármegyében. A szakadatlan leszármazás azonban csak az 1712-ben született Gáspártól hozható le, a kinek utóda Béla (szül. 1838, † 1901) budapesti kir. közjegyző, a Ferencz József-rend lovagja, Moraviczán (ma Temesmóra), Podporányban (Porányban) stb. volt birtokos.
Koronghy (Koronghi).
Spechner János temesvári polgármester, valamint nejétől Sprung Ernesztinától született Ernő-Mór, Mór-Károly, Henrik-Károly, Amália-Antonia-Erzsébet, Ágnes és Valeria-Johanna-Katalin nevű gyermekei 1837 febr. 9-én nyertek magyar nemességet, családnevüknek 414K-ra való átváltoztatása mellett. A czímeres nemes levelet 1838-ban hirdették ki Temes vármegyében. A család Baraczházán birtokos.
Körtvélyessy (Asguthi).
Ősrégi család, mely a Bogát-Radvány nemzetségből származik. Őse Lukács (1247) fia Ozsvát, kinek fia Miklós Körtvélyes és Hosszúmező helységéket bírta. Utóda János Sándor költözött Sáros vármegyéből Móriczföldre s az 1813 nov. 29-én tartott közgyűlésen hirdette ki nemességét. 1828-ban szolgabiróvá, 1830-ban táblabiróvá, majd főszolgabiróvá választották meg. Fia Miklós (szül. 1831, † 1895) kir. itélőtáblai biró. Fiai: Miklós (szül. 1868) és György (szül. 1870) jogtudor.
Kostyál (Tarnói).
Túrócz vármegyéből származik, melytől 1839 jún. 18-án nyert nemesi bizonyítványt. Tagjai közül Antal (szül. 1838) Temesvárott telepedett le s egy ideig a temesvári ügyvédi kamara elnöke volt. Fiai közül Árpád közalapítv. jogügyi igazg. irodaigazgató, Béla volt cs. és kir. tüzérfőhadnagy, Imre cs. és kir. ezredorvos, Dezső volt. cs. és kir. tüzérfőhadnagy.
Kőszeghy (Remetei).
Trencsén vármegyéből származik. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból László és Imre fordulnak elő Trencsén vármegye nemeseinek névsorában. Tagjai közül László (1800-1828 jan. 4.) csanádi püspök. Testvére János 1790-1795-ig Temes vármegye másod-, 1807-1809-ben első alispánja. Még aradvármegyei aljegyzőként 1781-ben megvette a kincstártól a remetei uradalmat, melyre 1804-ben kir. megerősítő adománylevelet nyert. 1816-ban fiúsította leányát Judithot, a ki Hanseni Deschán Zsigmond neje lett.
Kovácsics (Rétháti).
A hagyomány szerint Horvátországból származik. Őse Bertalan, a ki 1606 júl. 8-án nyert czímeres nemeslevelet Rudolf királytól. Tagjai közül Gáspár († 1829) kincstári ügyész volt Kulán. Fia, Gyula főszolgabiró, nem tudván a nemességszerzőtől való leszármazását kétségtelenül igazolni, 1866 júl. 8-án nemességet nyert, melyet őfelsége 1868 decz. hó 1-én megerősített és ugyanekkor a Rétháti előnevet adományozta. Fia, Gyula Temes vármegye ny. árvaszéki elnöke, a várm. tűzoltó szövetség és a temesvári állatvédő egyesület elnöke, a vörös kereszt-egylet ügyvivő alelnöke, a vaskoronarend lovagja, rétháti közbirtokos. Ágost és Ferencz kir. járásbirák.
Czímer: négyelt paizs. 1. veresben előlábaival ezüst horgonyt tartó, kiöltött nyelvű párducz. 2. kékben folyóvízből aranykoronás szőkehajú szirén emelkedik ki, ezüstnyillal feszített aranyivét lövésre készen tartva: 3. kékben zöld hármas halom mindegyikén egy-egy zöld liliomszál, három fehér virággal. 4. veresben három egymás fölött vízszint fekvő ezüstnyil. Sisakdísz: paizsbeli szirén. Takarók: vörösezüst-kékezüst.
Kövér. (Rétháti).
Tódor 1781-ben vette meg a kincstártól Réthátat. I. Ferencz király 1804 aug. 17-én czímeres nemeslevelet adományozott a családnak. Tagjai közül: János 1834-ben Temes vármegye helyettes alispánja. 1841-ben az udvari kanczelláriához tb. titkárrá nevezték ki. Később a temesvári cs. kir. orsz. törvényszék elnöke, majd kir. hétszemélynök. Gábor (szül. 1836, † 1888) volt orsz. képviselő. Lajos (szül. 1825, † 1863) 1845-48-ig Temes várm. tb. alügyésze. 1848-ban honvéd lett. 1851 óta színműíróként szerzett magának elismerést, majd lapszerkesztő lett. Ákos Vingán kir. járásbiró.
Küttel.
Angol származású. A XVI. században Németországba vándorolt, honnan János Gál 1642-ben Kőszegre származott át. János Gál fia Ádám, ennek fia Sámuel, 1759 decz. 28-án magyar nemességet nyert Mária Terézia királynőtől. A nemességszerző szépunokája Károly 1840-ben telepedett le Temesvárott és itt 1841 júl. hó 1-én hirdettette ki nemességét. 1859-1861-ig és 1867-1872-ig Temesvár város polgármestere volt. Fiai: Samu (szül. 1860) kir. ítélőtáblai biró. Árpád (szül. 1867) széphelyi községi főjegyző. Károly (szül. 1875) jogtudor ügyvéd.
Laczkovich (Lőrinczkátai).
A család őse István 1579-ben nyert czímeres nemeslevelet. Tagjai közül István 1692-ben Pest vármegye másodalispánja volt. Egyik unokája István 1779-ben Temes vármegye szolgálatába lépett s a verseczi járás főszolgabírája lett. 1782-ben megvette a kincstártól a szentgyörgyi birtokot, melyért utóbb Németremetét és Altringent kapta cserébe. 1790-ben Temes vármegye első alispánja lett. Fiai közül: István (szül. 1769, † 1850) Temes vármegye táblabirája. János 1838-ban Temes vármegye másodalispánja, 1839-40-ben követe, majd a pesti váltótörvényszék ülnöke. János fia: Nep: János (szül. 1834, † 1902) képviselőházi főterembiztos.
Lászlóffy.
Izsák a Vaskapunál elhelyezett sereg egyik századosa 1712 nov. 20-án nyert czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. Utóbb testvérének, Pálnak a fia: I. Deodat 1758-ban nyert nemességet Mária Terézia királynőtől. Ennek utóda László fegyverneki bérlő, kinek fia Emanuel (szül. 1811, † 1858 Széphelyen) 1841-ben hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében. Fia, László (szül. 1842) cz. apát és verseczi esperesplebános. A fenti László testvére Deodat, ennek fia Emanuel (szül. 1818), Krassó vármegye szolgabirája. Fiai: Emanuel (szül. 1865) földbirtokos, István (szül. 1867) Temes várm. tb. főjegyzője és Béla (szül. 1869) kir. törvényszéki biró Temesvárott.
Lazarovits (Nagy- és Kis-Szredistyei).

Lazarovits.
Szerbiából származik. 1803-ban telepedett le Kevevárán, Golub 1823-ban megvette a kincstártól Nagy-Szredistyét, 1839-ben pedig Kis-Szredistyét. V. Ferdinánd király e két helységre adománylevelet, 1841 júl. 29-én pedig czímeres nemeslevelet állított ki részére. Fia, Vazul 1866-1869-ig Temes vármegye másodalispánja, 1876-ig pedig Temesvár város főispánja volt. Fia: György († 1879) Nagy-Szredistyén volt birtokos. Fia: Bazil Fedor (szül. 1869) Boszniában kerületi főnök.
Lonovics (Krivinai).
József v. b. t. t., csanádi püspök, valamint testvére Ferencz, továbbá az elhunyt testvérének Imrének gyermekei 1843 júl. hó 6-án nyertek czímeres nemeslevelet. Ferencz fia József 1845-ben Temes vármegye tb. aljegyzője lett. 1848 febr. 11-én hirdette ki a nemességét, 1879-ben Csanád vármegye főispánja.
Lo-Presti báró.
Spanyolországból származik. A leszármazás az 1391-ben élt Pétertől hozható le. Az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háború következtében a család elvesztvén Szicziliában minden hivatalát, 1736-ban kénytelen volt onnan kivándorolni. Tagjai közül: Rókust 1739 ápr. 21-én az alsóausztriai urak rendjébe bevezették. Az 1764-65. évi országgyűlésen honfiusították. Rókus harmadik fia Lajos (szül. 1767, † 1832) 1799-ben megszerezte Mercyfalva és Zsadány birtokokat, a melyekre I. Ferencz király 1804 május 28-án adománylevelet állított ki számára. Lajos fiai: Lajos 1861-ben Temes várm. tb. főjegyzője, Árpád (szül. 1828, † 1879) 1848-49-ben 415honvédszázados, majd őrnagy, Görgey futártisztje, Sósdián volt birtokos, melyet a család 1843-46-ban vásárolt meg.
Lovász (Eötvenesi).

Lovász.
Régi, előkelő család, melynek egyik őse, Benedek, 1598-ban szerepel. Fia, István 1638-ban Borsod vármegye nemes lajstromában fordul elő. István fia Mihály (1666), Mihály fia István (1689), szolgabiró. Ennek fia Mihály 1725-ben Borsod vármegyében szerepel. Ennek fia István 1733-ban eladja kókai részbirtokát. Fiai: István 1770-ben Csongrád vármegye alispánja és Mihály († 1778) aradi kamarai praefectus, 1755-ben Eötvenesre nyert adományt. Fiai: Zsigmond 1779-ben Temes vármegye első alispánja, 1787-ben kerületi biztos, 1801-ben Keszinczre (Lippakeszi), 1802-ben Zádorlakra nyert adományt. Testvére Imre 1790-1808-ig Arad vármegye alispánja volt. Fia, Imre ifjúkorában halt el. Leánya: Amália gróf Zelenski Lászlóhoz ment nőul s ekként a család birtokai a gróf Zelenskiekre szállottak.
Lukács.
Lukács, Lázár és Gergely erzsébetvárosi lakosok 1762 jún. 3-án nyertek czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A nemességszerző Lázár idősebb fia Gergely 1797-ben vásárolta meg Bresztováczot (a mai Agát), de özvegye és fia Móricz 1826-ban eladták Gall Józsefnek. Lázár másik fia János (szül. 1779, † 1837) Vizmát birta. Fia, Ignácz (szül. 1811, † 1890) Temes vármegye főjegyzője, kuriai tanácselnök, v. b. t. t. Fia: Antal (szül. 1842, † 1910) főrendiházi tag, a Magyar Földhitelintézet igazgatója.
Malenicza (Sztamorai).
József Temesvár város birája, 1773 jan. 18-án nyert Mária Terézia királynőtől az osztrák örökös tartományokra kiterjedő nemességet, Sztamorai előnévvel. II. József császár 1782 nov. 9-én adománylevelet állított ki József és unokaöcscse Péter részére, a nagygáji uradalomra, a melyhez Temes vármegyéből Kis-Gáj és Ballad tartoztak. I. Ferencz király megújította ezt az adományt József részére, kinek nem voltak figyermekei. A családot M. Péter terjesztette tovább. Utódai közül: János 1848-ban Temes vármegye főszolgabirája volt.
Manaszy (Hodonyi nemes és báró).
A család Görögországból vándorolt be Erdélybe. Tagjai közül Iliades Nagyszebenben telepedett le. Fia, György 1813 jan. 8-án nyert czímeres nemeslevelet, melyet 1813 máj. 8-án hirdettek ki. György megvásárolván a hodonyi nemesi birtokot, 1829 máj. hó 4-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. V. Ferdinánd király 1836. decz. 1-én állított ki Hodonyra adománylevelet s egyúttal a Hodonyi előnevet adományozta neki. György fia Szilárd (szül. 1804, † 1877) udvari tanácsos. Fiai: György (szül. 1835, † 1873) a kisbecskereki kerület orsz. képviselője, Gyula (szül. 1839, † 1883), kinek Murányi Erzsébettől született fiai: György és Gyula. György volt orsz. képviselőt báró Barco Ede szolgálaton kívüli százados örökbefogadván, a részére 1903 jún. 25-én kelt legfelsőbb elhatározással adományozott magyar bárói méltóság Manaszy Barco Györgyre ruháztatott át. György Temesmurányban és Temesgyarmaton, Gyula Klopodián birtokos, a csáki kerület orsz. képviselője.
Czímer: ezüstben hármas fehérlő sziklacsúcs középsőjén Aesculap-bot, azon egy kiterjesztettszárnyú, balrafordult s visszafelé néző, természetesszínű holló, csőrében fekete kereszttel. Két sisak. Sisakdiszek: I. paizsbeli holló, takaró: feketeezüst. II. kékmezü könyöklő kar, markában a paizsbeli Aesculap-bottal. Takaró: kékezüst.
Marsovszky (Marsovai és Jablonovei).
Trencsén vármegyéből származik. 1410-ben és 1411-ben nyert új adománylevelet ősi birtokaira. Zsigmond király 1430-ban Balázs fia Gáspár, továbbá atyja Balázs, testvérei Jablonovi Buthor Menyhért és Boldizsár, úgyszintén nagybátyjai Jablonoviczi Miklós és János részére czímert adományozott. A család tagjai közül György 1756-1780-ig Csanád vármegye alispánja volt. Fia: Ferencz († 1834) Temes vármegye helyettes alispánja. Fia: Károly (1848) Temes vármegye esküdtje és közalapítványi uradalmi ispán.
Medveczky (Medveczei és Kis-Beszterczei)
Árva vármegyéből származik. Tagjai közül János († 1869) Temes várm. főszolgabirája, utóbb alispánja. Fia János kir. járásbiró volt Újaradon. Antal 1831-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. Fia: György vármegyei esküdt.
Meskó (Felsőkabini).

Meskó.
Őse Györke, a ki 1288-ban vette meg testvérével Ité-vel vagy Etével a revucsei birtokot Liptó vármegyében, melyet az unokáik 1355-ben cseréltek el Lajos királylyal Felső-Kubinért. Utóda Mátyás, 1754-ben Árva vármegye szolgabirája volt. Fia: Ezekiel († 1861), 1815-ben telepedett le Temes vármegyében. 1817-1829-ig esküdt, 1829-41-ig tb. szolgabiró és 1845-48-ig aladószedő volt. Fiai: Gyula 1848-49-ben a veressipkás zászlóalj századosa, s a III. oszt. vitézségi érdemjel tulajdonosa, majd Temesvár város tanácsnoka. Kálmán 1848-49-ben Temes vármegye főszolgabirája és mehalai földbirtokos volt († 1888). Fia: Béla jogtudor, Temesvár város tanácsnoka.
Czímer: kékkel és veressel vágott paizsban, felül a vágási vonalból kiemelkedő, dereka körül lombkoszorúval övezett vadember, kezeit csípőin tartva. Alul veresben fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal: Sisakdísz: kardot tartó kétfarkú aranyoroszlán növekvően. Takarók (mindkét oldalról): kékarany.
Milecz (Tarnói és Draskóczi).
Ősrégi család, mely már 1258-ban új adományt nyert IV. Béla királytól, Túrócz vármegyében fekvő birtokaira. E családból származott József (szül. 1782, † 1839) Temesvármegyébe költözött. 1814-ben tb. esküdt, 1820-ban alszolgabiró, 1832-ben tb. főszolgabiró lett. Fiai: Kálmán 1861-63-ig másodalispán; Géza 1861-ben várm. csendbiztos.
Missics (Zamobori).
Atanáz lippai lakos, 1848 febr. 11-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében, Hont vármegye bizonyítványa alapján. Fia, János 1861-ben Temes vármegye másodalispánja 1868-69-ben és 1875-1884-ig Temesvár orsz. képviselője volt. Szilárd ügyvéd Lippán.
Molnár (Parnói).
Zemplén vármegye előkelő családja. E családból János, fivére István és nővére Katalin 1637 május hó 3-án nyertek nemességújító czímerlevelet III. Ferdinánd királytól. János fia János 1672-ben Parnóra, ennek fia Zsigmond pedig 1721-ben Gálszécsre nyert adományt. A családból István (szül. 1825, † 1910) Zemplén vármegye főispánjának és a Szent István-rend középkeresztesének fia Viktor 1889-1906-ig Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánja volt, a főrendiház élethossziglani tagja, v. b. t. tanácsos, Klopodián volt birtokos, nővére Gizella, a ki Wekerle Sándor volt miniszterelnökhöz ment nőül, szintén Klopodián birtokos. Fia ifj. Viktor orsz. képviselő.
Czímer: kékben, zöld hármas halmon, jobb előlábában kardot, baljában három piros rózsát tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók (mindkétfelől): kékarany.
416Muntyán (Felső-Lapugyi).
M. másként Petrovics János és Tamás mosniczai lakosok Temes vármegyének 1828 jan. 21-én tartott közgyűlésében hirdették ki nemességüket. János és Gergely pedig 1828 máj. 19-én. E család sarja Gyula († 1887) a Ferencz József-rend lovagja, a csáki járás főszolgabirája volt. Neje Nemespanni Ferenczy Ida.
Murányi. (Murány)
Kulterer József 1782 szept. 6-án nyert czímeres nemeslevelet II. József császártól, a ki egyúttal 61.710 frt lefizetése mellett neki adományozta a mai Temesmurányt. József fiai: József, Ignácz és Miksa kérelmére, I. Ferencz király 1798 júl. 27-én megújította II. József adománylevelét, melyet 1799. évi szept. hó 2-án hirdettek ki Temes vármegyében. A nemességszerző fiai közül József († 1825 előtt) Temes vármegye főpénztárnoka volt. Ignácz cs. kir. százados († 1824), Miklós († 1823) cs. kir. főhadnagy. Ignácz fia: Ignácz 1848 ápr. 4-én Temes vármegye másodalispánja. 1848-ban nevét legfelsőbb engedélylyel M-ra változtatta. 1861-ben első alispán lett, 1865-ben pedig Temes vármegye főispánja († 1869 jún. 22.).
Muslay (Borosjenei).
Őse Simon Antal, a ki 1565 szept. 2-án czímeres nemeslevelet nyert. Ugyanő 1567-ben Szentendrén három kuriát s ugyanez év júl. 27-én Borosjenőt nyerte adományul. Fia Barnabás vette fel a M. nevet. E családból Antal (szül. 1743, † 1826) 1804-1808-ig Temes vármegye főispáni helytartója. Fia, László 1808-ban Temes vármegye másodalispánja, 1820-ban első alispán. 1834-ben megvette Hernyákovát (a mai Aranyág község). Fia: László (szül. 1814, † 1894) Temes várm. főszolgabirája volt.
Maithényi (Kesselőkeői báró).
A Divék nemzetségből származik. Őse Baska a XIII. század végén élt. Az előnevet adó Kesselőkeői várat Gergely 1434-ben nyerte Zsigmond királytól. A családból jelenleg Béla báró Temesszőlősön birtokos.
Nagy (Eöttevényi).
A család 1625. évi okt. 30-án nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. E család sarja Ferencz ügyvéd, buziásfürdői lakos, az 1896 máj. 15-én tartott közgyűlésen hirdette ki nemességét. Ferencz fia István Buziásfürdőn közalapítványi felügyelő.
Nemeshegyi (Jabukai).
Néhai Adelsberg Zsigmond pesti polgár és nagykereskedő fiai József, Ignácz és Konstantin 1837. évi okt. 26-án nyertek czímeres nemeslevelet, családnevüknek N-re való átváltoztatása mellett. A család 1836-ban megvásárolta a Jabuka (Almád) helységben lévő nemesi birtokot, melyet 1889-ig bírt.
Niamessny (Almánfalvi).
Márton, György és Márta 1578 ápr. 13-án nyertek czímeres nemeslevelet Rudolf királytól, melyet 1579-ben hirdettek ki Liptó vármegyében. A család egyik ága a XVII. század végén Bars vármegyéből Biharba költözött. Ez ágból származott Antal, a gyarmatharemetei urad. főtisztje, Temes várm. főadószedője († 1815), a ki Temes vármegyében telepedett le. Fia, Ignácz Temesvár város tanácsnoka, az 1840-44-iki országgyűlésen követe. Fia, Gyula ügyvéd, Temes vármegye tb. főügyésze 1900-1904-ig a temesvári ügyvédi kamara elnöke. Ignácz testvére: György (szül. 1797, † 1834) temesvármegyei esküdt. Fiai: István († 1892) Temesvár város allevéltárnoka; Mihály (szül. 1834, † 1901) kir. tanácsos, fehértemplomi kir. közjegyző. Fia, Mihály, Temes vármegye tb. főügyésze, orsz. képviselő.
Czímer: jobbról balra aranynyal és veressel harántvágott paizs jobboldali részében vörös nyelvét kiöltő, szaladó fehér vadászeb. A paizs baloldali részében könyöklő pánczélos kar, markában három arany búzakalász és aranyfürtös szőlővessző. Sisakdísz: három arany búzakalász és az aranyfürtös szőlővessző. Takarók: veresezüst-veresarany.
Niczky (Niczki gróf).
A jász nemzetségből származik. Ősi fészke Sopron és Vas vármegye. Őse Ebed Comes, a ki a XIII. század elején élt. A nemzetség egyik tagja János mester a XIV. század végén a N. nevet kezdte használni, mely később családi név lett. Tagjai közül Kristóf (szül. 1725, † 1787 decz. 26.), a ki 1765 nov. 5-én grófi rangot nyert, 1778-ban a délmagyarországi részek visszakebelezésére kiküldött bizottság elnöke, majd 1779-1785-ig Temes vármegye főispánja és temesi gróf lett.
Nikolits (Kékesi).
Bazil 1797 máj. 21-én nyert czímeres nemes levelet, melyet 1798 jan. 3-án tartott közgyűlésen hirdettetett ki. Fia, Dániel 1820-30-ban Temes vármegye szolgabirája, fiai Emil és Sándor 1848-ban és 1861-ben szolgabiró, majd postamester († 1869). Emil fia Emil posta és távirda főtiszt.
Novák.
A hagyomány szerint Nyitra vármegyéből származik, a honnan a XVII. század elején Erdélybe költözött. Kristóf, Jakab, Márton és Emánuel, továbbá Kristóf neje Kristoff Mária, Jakab neje Ötves Anna, Márton neje Tódor Ilona és Emánuel neje Dániel Anna 1753-ban nyertek czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A családból Ferencz petrományi jegyző 1829-ben hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. 1830-ban János igazolta nemességét, 1834-ben pedig Danovák és Antal csáki lakosok. János 1830-1848-ig temesszécsényi községi jegyző volt. A szabadságharczban századosként vett részt a 36-ik honvédzászlóaljnál.
Nyéky.
Másként Knédly, 1817. évi júl. 18-án igazolta magyar nemességét. János sebesi tiszttartó, hadnagy volt az 1809. évi nemesi fölkelő seregben; fia Albert az 1838 ápr. 5-én tartott közgyűlésen hirdette ki nemességét Temes vármegyében, Csanád vármegye bizonyságlevele alapján. Albert Klopodián volt birtokos; az 1848-iki országgyűlésen a moraviczai választókerületet képviselte. 1849-ben a verseczi járás főszolgabírája lett. Egyetlen leányát Leonát Parnói Molnár István Zemplén vármegye főispánja (1882-1901) vette nőül.
Odor.
Vas vármegyéből származik. Tagjai közül Samu 1846-48-ig Temes vármegye esküdtje, 1848-49-ben alszolgabiró. 1849-ben Vukovics Sebő kormánybiztos élelmezési polgári biztossá nevezte ki több vármegye területére. 1861-1889-ig Temes vármegye főszámvevője volt († 1904). Testvéröcscse: Ferencz 1848-49-ben honvéd főhadnagy († 1862).
Ónossy (Stomfai).
Mátyás 1842 júl. 28-án nyert czímeres nemeslevelet V. Ferdinánd királytól, egyszersmind adományt a Stomfa mezővárosban levő nemesi birtok egy részére, Stomfai előnévvel. A nemeslevelét 1844-ben hirdették ki Temes vármegyében. Mátyás 1861-ben az orczifalvai, 1867-1883-ig a moraviczai kerületet képviselte.
Ormós (Csicseri).

Ormós.
Ung vármegyéből származik. Már a XV. században Szabolcs vármegyében volt birtokos. Tagjai közül András 1409-1415-ig Szabolcs vármegye alispánja. Idővel átszármazott Zemplén vármegyébe, hol Agárdon volt birtokos. Ez ágból István zemplénvármegyei esküdt fia Antal, 1774-ben nemesi bizonyítványt nyert Zemplén vármegyétől. Fiai: András († 1842) a buziási 419járás főszolgabirája és József Arad vármegye főszolgabirája. Az utóbbinak fia: Zsigmond (szül. 1813, † 1894) 1838-ban Temes vármegye aljegyzője, 1848-ban a buziási járás főszolgabirája, 1849-ben a végvári kerület orsz. képviselője. 1861-ben Temes vármegye főjegyzője, 1876-1881-ig első alispánja, 1876-1889-ig Temes vármegye és Temesvár város főispánja. Testvére János († 1884). Ennek fia Zsigmond 1878-ban a, kisbecskereki kerület országgyűlési képviselője, 1883-1889-ig Temes vármegye alispánja († 1893). Fia: Zsigmond, kir. erdész.
Osztoics (Nagy és Kis-Semlaki).

Osztoics.
Boszniából származik, honnan Magyarországba költözött és Újvidéken telepedett le. O. Baziltól és nejétől Chrisztics Máriától született gyermekei: János, Péter, György, Erzsébet és Anna, továbbá János fiának unokái 1791 márcz. 7-én nyertek czímeres nemeslevelet II. Lipót királytól. János Szerém vármegye táblabírája, Péter Újvidék város pénztárnoka és György megszerezték a nagy- és kissemlaki uradalmat, a melyre I. Ferencz királytól adományt, 1802-ben pedig a Nagy és Kis-Schemlöki (így) előnevet nyerték. Ez adományleveleket 1803-ban hirdették ki Temes vármegyében. Targjai közül: János (szül. 1792, † 1856) Temes vármegye tiszti ügyésze, kir. udvarnok. Pál (szül. 1815, † 1886) szkulyai birtokos. György, (szül. 1812, † 1890) főszolgabíró. Péter (szül. 1823, † 1910) 1848 előtt és 1867-1883-ig főszolgabíró. Gyermekei: Iván Verseczen ügyvéd. Neje szül. Rötth Ida Mezősomlyón birtokos. Zsigmond Szigetfalun urad. intéző. Pál († 1902). Jolán, Ferenczy Lajos temesvári főszolgabiró neje. Vilma, Baróthy Ferencz v. lippai főszolgabiró özvegye.
Czímer: négyelt paizs. 1. aranyban jobbra néző fekete sas. 2. veresben ezüst-oroszlán. 3. veresben aranymarkolatú kardot tartó kékmezű balra fordúlt kar. 4. veresben ezüst buzogányt tartó kékmezű kar. A két alsó mező között ezüsték nyúlik fel a paizs közepéig. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kiemelkedő paizsbeli oroszlán. Takarók: feketearany-versezüst.
Ottlyk (Ozoróczi és Kochanóczi).

Ottlyk.
Egyike Magyarország legrégibb családainak. Őse Hodszlov (László), a ki II. Endre királytól a keresztes hadjárat alatt szerzett érdemeiért az ozori birtokra nyert adományt, mely Trencsén vármegye mostani báni járásának legnagyobb részére kiterjed. A család később Zsigmond királytól az 1397 és 1410. években nyert adománylevelet. Györ ezredesnek Budavár visszavételekor tanusított hősies magatartásáért I. Lipót király 1688. évi aug. 18-án, ősi nemességének megerősítése mellett, új czímert adományozott. E Györgytől származik a jelenleg virágzó nemzedék. A családból Géza (szül. 1832, † 1911) fia Péter (szül. 1858) Temes vármegyébe költözött és Őszényben telepedett le. Jelenleg a vármegye közgazdasági előadójaként tevékeny részt vesz a közügyekben. Testvérei közül: Iván (sz. 1858) földmív. min. államtitkár, cs. és kir. kamarás. Géza (szül. 1864) cs. és kir. kamarás, belügymin. osztálytanácsos.
Czímer: kékben, zöld alapon fehér turbános, kék kaftános, török lovas, fehér lovon, lándzsával egy pejlovon ülő veresruhás magyar vitézre törve, a ki felemelt lándzsával védekezik. Fölöttük ezüst félhold és hatágú aranycsillag között, arany L betű koronával. Sisakdísz: jobbjában görbe kardot, baljában vörös lobogót tartó medve, növelkvően, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany-veresezüst.
Papházy.
Popovics, másként Papházy Ephtimius zombori biró nejétől, Kirkovics Erzsébettől született Áron, János, György, Miklós, Pulcheria, Zsófia, Katalin 1791 szept. 9-én nyertek czímeres nemeslevelet II. Lipót királytól. A családból György és János 1821 ápr. 30-án hirdettették ki nemességüket Krassó vármegyében. P. Eufrosina a XIX. század első felében Kékes és Székás helységekben bírt földesúri joggal.
Pidoll (Quintenbachi).
Lotharingiából származó család, a melyből Ferencz 1714 máj. 18-án lovagi rangot és Károly az 1832-36. évi országgyűléstől honfiúsítást nyert. Később a család tagjai közül Károly 1843-ban, János Mihály 1850-ben, Gusztáv. cs. kir. ezredes fia, Ferencz Frigyes 1859 jún. 24-én bárói rangra emeltetett. A család a XIX. század első felében Ferendia helységben bírt földesúri joggal.
Porcia (Brugnerai és Prátai herczeg és gróf).

Porcia.
Friaulból származik. Első ismert őse Vecelletus 1179-ben, az aquilejai patriarcha hadvezére. Fiaí Gábor és Frigyes 1214-ben megosztozván az atyai örökségen, a Prata és a Porcia családokat alapították. Az újabb korban a családnak legfontosabb oklevele az 1689 nov. 19-én Augsburgban kelt császári decretum, mely gróf P. Antal Ferencznek, a német ág fejének herczegi rangot - elsőszülöttségi örökösödéssel - és a német-római birodalmi fejedelmek gyülekezetében tagsági jogot és szavazatot biztosított, a család birtokában levő Tettensee (Svábföldön) uradalmat herczegesített grófsággá emelte fejedelmi jogokkal. Az 1659. CXXXI. t-cz. P. János Ferdinánd, a későbbi herczeg, az aranygyapjas rend vitéze, v. b. t. tanácsos, főkamarás és főudvarmester utódaival együtt honfiusíttatott. A herczegi hitbizomány 1896-ban a magyarországi ág fejére, Lajos herczegre szállt át. Utána fia Aladár (szül. 1867 Belényes) a Karinthiában Spittal, Oberdrauburg, Flaschberg, Pittersberg, Goldenstein, Möderndorf, Grünburg és Weissbriach helységekre kiterjedő hitbizomány haszonélvezője. Fia: Ferdinánd (szül. 1891.). Lajos másodszülött fia és Aladár testvére: Lajos gróf (szül. 1875) Angyalkúton birtokos.
Czímer: kék paizs arany paizsfővel. Alatta hat (3:2:1) arányliliom: Két sisak. Sisakdíszek: I. fészkében ülő, fiait vérével tápláló ezüstpelikán. II. fekete szárny, a paizsbeli liliomokkal megrakva. Takarók (mindkét oldalról): feketearany.
Pottyondy.
Sopron vármegyéből származik. Tagjai közül: Gáspár 1665-ben Vas vármegye főszolgabírája volt. László 1733-ban Vas vármegyében Nemes-Hollóson volt birtokos. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból András, János, László, György, Gáspár és Imre vannak Sopron vármegye nemeseinek jegyzékében felvéve. A XIX. század első felében e családból Anna Neuhof (Rigósfürdö) helységben bírt földesúri joggal.
Prónay (Tót-Prónai és Blatniczai),
Túrócz vármegye legrégibb családainak egyike, melynek részletes adatait Pest vármegye monografiájában közöltük. Tagjai közül Lajos († 1827) cs. kir. ezredes, fia Albert (szül. 1801, † 1867) Pest vármegye főispáni helytartója, majd a hétszemélyes tábla bírája, 1838-ban Szépfalu helységnek volt a földesura. Az 1880-as években János Berekszó község egy részét bírta.
Pruzsinszky.
Trencsén, Nyitra és Liptó vármegyében elterjedt család. Tagjai közül: Miklós 1830-1848-ban Fólya községben bírt földesúri joggal.
420Radisics (Radicsics, Kutasi)
Boszniából származik. Márk szenttamási zászlótartó, neje Jancova Mária, valamint fiai György és Simon 1791-ben nyertek czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Az 1754-55. évi nemesi összeírásban Márk szerepel Bács-Bodrog nemesei között. István 1816-ban Bács-Bodrog vármegye szolgabirája volt. Tagjai közül: Jenő (szül. 1856) a budapesti iparművészeti múzeum igazgatója, Temesligeten birtokos. György, min. tan. és István oszt. tanácsos a földmivelésügyi minisztériumban.
Czímer: ezüstben, balharánt állított, hatágú aranycsillaggal díszített zöld hadilobogó. Sisakdísz: ezüsttel és zölddel váltakozva vágott két elefántormány. Takarók: zöldezüst-zöldarany.
Rónay (Zombori).
Bajorországból származik. Adatait Torontál vármegye monográfiájában közöltük. Tagjai közül Mihály jelenleg Ötvény helységben birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon, görbe kardot tartó kétfarkú arany oroszlán. Sisakdísz: csőrében három árpakalászt tartó, repülésre kész galamb. Takarók: veresarany-kékezüst.
Rötth (Gadóczi).
A középkorban Brassóban találjuk. 1496-ban György és neje mint brassói polgárok említtetnek. Ádám 1720-ban Komárom vármegye táblabirája, Sándor 1744-ben Fejér vármegye alispánja, Ignácz 1756-ban ugyanazon vármegye szolgabirája, János pedig 1806-ban esküdt. József a XIX. század első felében Féregyháza helység egy részét vette meg; 1839-ben a helység részben még örököseinek birtokában volt. László Temes vármegye alispánja volt, ennek fia László, kúriai bíró.
Sina (Hódosi és Kizdiai báró).

Sina.
Boszniából származik. A XIX. század elején költözött Magyarországba. György Simon 1818 ápr. 3-án nyert magyar nemességet. Fiai György Simon (szül. 1782, † 1856) és János (szül. 1804, † 1869) 1831 júl. osztrák báróságot, melyet I. Ferencz király 1832 márcz. 29-én Magyarországra is kiterjesztett. A család a XIX. század első felében Rittberg (Végvár), Kalácsa, Orczyfalva, Hodos és Kizdia helységekben bírt földesúri joggal.
Somogyi (Perlaki).
Mihály 1667. évi febr. 9-én nyert czímeres nemeslevelet, melyet az 1667 jún. 24-ét megelőző hétfőn hirdettek ki. A család tagjai közül Henrik 1796-ban nemesség igazolási pert indított Sáros vármegyében. Temes vármegyében 1819 nov. 22-én hirdették ki a család nemességét. Gyula 1897-ben Temes vármegye főszolgabirája volt. Iván († 1907 május 23-án Temesvár) volt községi jegyző.
Sternthal (Nagypéli).
Salamon temesvári lakos 1904. évi nov. 16-án nyert nemességet, melyet 1906 május 7-én hirdettek ki Temes vármegyében és 1906 okt. 24-én Aradon.
Czímer: alulról felfelé nyúló homorú kék ék által három részre osztott paizs. Az ékben hullámzó víz partján, zöld alapon, természetes csonka torony, fölötte aranycsillag. A jobb oldali vörös mezőben, balharánt fekvő, hegyével kifelé fordult kaszaélen nyugvó arany-búzakéve, a baloldali aranymezőben jobbharánt fektetett vashorgonyra helyezett fogas vaskerék. Sisakdísz: csőrében zöld galyat tartó repülésre kész galamb. Takarók: kékarany-kékezüst.
Stanislavits.
Bulgáriából származik. Stani-Slavich Miklós csanádi püspök és általa unokatestvére Antal, továbbá Mihály fiai Ferencz, Károly, József, György fia Antal, végül Gergely fiai István és György 1745 decz. 29-én nyertek czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. A család tagjai közül György aradvármegyei alispán fia János vingai városi aljegyző, 1832 jún. 18-án hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében.
Szabó (Kis-Hindi).
I. Radosevics János, általa neje Szabó Anna, fia János, leányai Judit és Anna, testvére Ferencz és sógora Szabó György 1677 jún. 15-én nyertek czímeres nemeslevelet. E családból Ferencz, Temes vármegye főszolgabírája 1783-ban Buchberg (Bükkhegy) helységet vásárolta meg a kincstártól, melyre II. József császártól adományt nyert. Nemességét 1793-ban hirdettette ki Temes vármegyében. Utódai közül Ferencz (szül. 1853) jelenleg is birtokos Bükkhegyen. Pál Temesvár város tanácsnoka.
Czímer: kékben, zöld alapon természetes színű oroszlán, jobbjában kivont kardot tartva. Sisakdísz: Arányzsinóros, veresruhás magyar vitéz, sárga csizmában, fekete prémes tollas kalpagban, jobbjában kivont kardot tartva, balját csípőjén nyugtatja. A kardon átütött török fő. Takarók: kékarany-veresezüst.
Szabó II. (Sóskúti).
György 1635 febr. 17-én nyert czímeres nemeslevelet, melyet Túrócz vármegyében hirdettek ki. Utóda lehetett az a Sz. János főhadnagy, ki nem tudván igazolni nemességét, I. Ferencz királytól 1810-ben új czímeres nemeslevelet nyert, a melyet 1811-ben hirdettek ki Temes vármegyében. Utódai közül: Antal 1823-ban a verseczi járás főszolgabírája, 1840-ben II. alispán, 1847-ben orsz. követ, 1861-1862-ben Temes vármegye főispáni helytartója. Fia: Miklós (szül. 1836, † 1873 Vinga) 1848-ban nemzetőr, 1867 után Temes vármegye főszolgabírája.
Szalay (Kis-Kámoni).
Vas vármegyéből származik, a hol Kámon és Balogfa helységekben volt birtokos. Őse András 1623-ban nyert czímeres nemes levelet. Tagjai közül: Géza Vejtén birtokos. Neje: Hertelendy Nandine H. Ferencz Temes vármegye és Temesvár sz. kir. város volt főispánjának leánya.
Szántó.
János vármegyei aljegyző 1838 jún. 20-án hirdettette ki a nemességét Temes vármegyében Bihar vármegye bizonyságlevele alapján. Családja 1628 okt. 5-én nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. Tagjai közül János 1848-ban Temes vármegye főjegyzője, 1863-66-ban II. alispánja. Fia: Dániel 1872-ben Temes vármegye főmérnöke. János jegyző Temesgyarmaton.
Szápáry (Muraszombati, Széchy-Szigeti és Szápári).

Szápáry.
Veszprém vármegyéből származik. Adatait Vas és Torontál vármegye monografiájában közöltük. Tagjai közül Mihály a XIX. század első felében Nagyfalu és Székesút helységekben bírt földesúri joggal. Jelenleg István (szül. 1829, † 1902) cs. és kir. kamarás, valós. belső titkos tanácsos és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának fia. István (szül. 1858) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös jogú tagja, neje született báró Atzél Konstanczia révén, Németság helységben birtokos.
Sztojánovits (Latzunási báró).

Sztojánovits.
Előkelő szerb eredetű család. Sz. János és neje Plavschits Eulália, kapta a nemességet és adományt Latzunás helységre 1835 máj. 8-án és az osztrák bárói rangot 1860 márcz. 6-án. János († 1863) fia Mladen (szül. 1829 máj. 9, † 1886 máj. 19), kinek neje Millutinovits Milofsky Constance bárónő; gyermekeik György (szül. 1864 Temesvárt), erményi nagybirtokos, volt orsz. képviselő és Iván (szül. 1866 Temesvárott), latzunási nagybirtokos, orsz. képviselő.
421Czímer (bárói): kékben, zöld alapon, jobbra ugró szürke ló, rajta vörös nyeregszerszám és aranynyal szegélyezett vörös nyeregtakaró. A lovon pánczélos lovag ül, nyílt sisakján három veres strucztoll, mindkét kezével hosszú dárdáját az alapon hanyatt fekvő aranyzöld sárkány torkába döfi. A paizsalakot fenn egy-egy hatágú aranycsillag kísérí. Sisakdísz: ezüsttel és kékkel, másfelől aranynyal és kékkel vágott nyílt szárny között, aranymarkolatú kardot tartó könyöklő pánczélos kar. Takarók: ezüstkék, aranykék. Paizstartók: két aranyoroszlán. Jelmondat, kék szalagon, arany betűkkel: Aude et fide.
Tagányi (Oszlányi).
János alezredes 1894 ápr. 3-án nyert czímeres nemeslevelet. A nemességszerző kincstári erdőfőnök fia 1845 máj. 1-én Dentán született s ezredesként ment nyugalomba. Fia: Zoltán (szül. 1888) cs. és kir. huszárhadnagy.
Czímer: kékben zöld hármashalom. Középsőjén kardot tartó, könyöklő, pánczélos kar. A kardon átütött török fővel. Sisakdísz: három arany búzakalász. Takarók: kékarany-veresezüst.
Telbisz (Óbesenyői).
Imre jogtudor, temesvári kir. közjegyző, mehalai és lovrini földbirtokos 1912-ben "Óbesenyői" előnévvel nemességet nyert. Baraczházi Capdebó Ida nejétől származó fia Imre, egyéves huszárönkéntes.
Termatsits.
György volt zágrábi püspökségi gazdatiszt gyermekei: György-Antal, László, Sándor Kálmán, Karolin, Berta, Ida, Julia és Ágnes 1840 márcz. 26-án nyertek czímeres nemeslevelet, egyúttal pedig adományt Birdára. A nemeslevelet 1840 aug. 19-én hirdették ki Temes vármegyében.
Thúróczy (Alsó-Köröskényi).

Thuróczy.
Nyitra vármegye ősi családja, melynek adatait Nyitra vármegye monográfiájában közöltük. A szakadatlan leszármazás a XVI. század első felében élt Tamástól hozható le, a kinek fia Lukács (1542-1560). Utóda János (1792-1804), neje Tótváradgyai Kászonyi Anna révén, a szécsányi (Temesszécsény) birtokrészt szerezte meg. Jánosnak nem lévén figyermeke, Kászonyi Anna szécsányi birtokát János testvérének, Károlynak unokájára, Tádéra (szül. 1790, † 1868) és Tóth Károlyra hagyta. A család ezenkívül még Keresztes helységben is birtokos volt.
Czímer: kékben, hármas zöld halmon álló pánczélos, sisakos vitéz, jobbjában görbe kardot tart, balját csípőjére teszi. Sisakdísz: görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Timáry.
Heves vármegyéből származik. Márton, Pál és András 1654 júl. 8-án nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. András 1814-ben telepedett le Temes vármegyében, a hol esküdtté választották meg. Tagjai közül Imre († 1888) Topolyán volt birtokos. Ennek fia Béla Belgiumban él.
Tokody.
Bertalan lippai kincstári ügyész és fia Ödön 1847. évi jún. 11-én hirdettették ki nemességüket Temes vármegyében, Bihar vármegye bizonyítványa alapján. György kir. tanácsos három fia János, József és Imre 1821-ben Szentandrási előnevet és a szentandrási részjószágra adományt nyertek I. Ferencz királytól. A család Trencsén vármegyéből származik, honnan 1746 febr. 3-án nyert nemesi bizonyítványt. Jenő nyug. plébános Temesvárott lakik.
Tormássy (Alsebesi).
Sáros vármegyéből származik. Lőrincz 1700-ban nyert czímeres nemeslevelet. 1796-ban telepedett le Temes vármegyében, a hol Mélynádason volt birtokos. Tagjai közül Antal († 1827) 1809-ben a felkelt nemes seregben ezredes volt. Fiai: József, a kit a fellázadt oláhok Mélynádason 1848-ban meggyilkoltak, 1830-ban Temes vármegye helyettes alispánja volt és Mihály († 1852). Fiai: Kálmán († 1873) 1848-ban szolgabiró, majd a honvédseregbe lépett s gróf Hadik Gusztáv honvédezredes segédtisztje lett. 1861-ben ismét szolgabirónak választották meg. Mihály 1848 ápr. 5-én alszolgabiró lett, 1861-ben a marosmelléki járás szolgabirája. A honvédség felállítása után a honvédseregbe lépett századosi ranggal, majd orsz. képviselővé választották († 1875). Fiai: Dezső (szül. 1861) cs. és kir. százados. Imre rendőrtisztviselő. Aladár jegyző volt Hódoson.
Czímer: ezüstben, hármas halom középsőjébe beszúrt kard fölött álló fekete griff, jobbjában két természetes szarvasagancs között barna keresztet, baljában három buzogányt tartva. Sisakdísz: szembenéző angyal növekvően, jobbjában két szarvasagancs között a paizsbeli keresztet tartva. Takarók: veresezüst-ezüstveres.
Tóth (Székelyi Zékelyi).
Székelyi Tóth György, valamint fia Péter és ennek neje Szabó Katalin vitéz hadi tetteinek jutalmául 1634. évi decz. 30-án nyertek czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. E család adatait a nyitramegyei kötetben ismertettük. Tagjai közül Károly (szül. 1793) Thuróczy Jánosné szül. Tótváradgyai Kászonyi Anna végrendelete következtében Szécsány (Temesszécsény) egy részét örökölte. Fia, Vilmos (szül. 1832 aug. 28-án Szécsány, † 1898) v. b. t. t. 1871-73-ig belügyminiszter, 1879-1895-ig a közös számszék elnöke, a Lipót-rend nagykeresztese.
Czímer: kékben természetes rakott várfalból, két három-három lőréssel ellátott torony között kiemelkedő meztelen véres kar, kardot tart, a melyre levágott turbános török fő van tűzve. Sisakdísz: a paizsbeli kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Tököly (Kevermesi és Vizesi).
Popovich Tökölly János, neje Jovith Fruzsina, gyermekei Bálint, János, Mihály, Ilona, testvére István, ennek neje Davidovich Anna, leánya Erzsébet, továbbá János és Gáspár, 1706 márcz. 16-án nyertek czímeres nemeslevelet I. József királytól. A nemességszerző a ráczok élén részt vett a kuruczok elleni hadjáratokban s 1708-ban fogságba is került, de csakhamar kiszabadult. 1724-ben új adományt nyert Kevermes és Vizes pusztákra, a melyeket már 1715 óta bírt. Tagjai közül Péter, előbb Csanád vármegye alispánja, majd főispánja, családjának utólsó fisarja († 1844) Román-Bencsek, Buzád, Németbencsek, Blumenthal, Fibis és Saroltavár helységekben bírt földesúri joggal.
Czímer: kékben, zöld alapon, balranéző, kétfejű fekete sassal díszített veres zászlót tartó kétfarkú aranyoroszlán mögött, fehér paripán ülő veresruhás magyar vitéz, feketetollas kalpagban és fekete csizmákban, jobbjában a kantárt, baljában aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: fehér strucztollak. Takarók: feketearany-veresezüst.
Török (Telekesi).
Ősrégi család, melyből György utódai Pozsony és Nyitra vármegyékben telepedtek le. Ebből az ágból származott Imre, 1891-ben Csanád vármegye főügyésze, kinek 422első neje Szabó Anna, Szabó Antal Temes vármegye egykori alispánjának és főispánjának leánya volt. Fiai közül: Andor Temesvárott lakik, Zoltán Torontál vármegyében Feketetón gazdálkodik. Imre takarékpénztári tisztviselő Budapesten.
Ullmann.
Mór fiai: Frigyes, Izidor, Adolf, Vilmos, Sámuel és Gábor 1825 decz. 2-án nyertek czímeres nemeslevelet. A nemességszerző a XIX. század első felében Keresztes (Temeskeresztes) helységben bírt földesúri joggal.
Várkonyi.
István Temes vármegye szolgabirája, 1735 okt. 3-án Heves és Külső-Szolnok vármegye bizonyítványa alapján hirdette ki nemességét. Fia: Ádám 1832-41. Temes vármegye főjegyzője, 1839-40-ben országgyűlési követe, 1841-45-ig a vármegye első alispánja volt.
Vukovics.

Vukovics.
Száva újvidéki, Tódor és Sándor fiumei polgárok, valamint Száva nejétől Sakabent Zsófiától született Vuk, Katalin és Márta, továbbá Tódor neje Sumlyay Anna, végül Sándor nejétől Milidragovics Erzsébettől született István és Anna, 1791 június 3-án nyertek czímeres nemeslevelet II. Lipót királytól. Szabbás, az újvidéki szerb gimnázium megalapítója, pedig 1802 decz. 9-én a Beregszov-i (így) előnevet. A családból 1838-ban Katalin Beregszó helységben bírt földesúri joggal. E család sarja: Sebő (szül. 1811, † 1872-ben Londonban). Közpályáját Temes vármegyében kezdte aljegyzőként, majd szolgabiró s 1848-ban alispán lett; a szerb mozgalmak kitörése után pedig kormánybiztossá nevezték ki. 1849-ben Szemere Bertalan minisztériumában az igazságügyi tárczát vállalta el. Fia Gábor Krassó-Szörény megyében lakik.
Czímer: aranynyal és veressel hasított paizsláb fölött, a melyben elül egy verescsőrű és lábú fekete sas, hátul aranymarkolatú görbe kardot tartó arany oroszlán, kékben ezüst czölöp előtt álló aranyos ruhájú angyal veres fátyollal és arany szárnyakkal, tőle jobbra hat (1:2:2:1) ezüst holdsarló, balra pedig hatágú aranycsillag alatt ezüst holdsarló. Sisakdísz: természetes farkas növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.
Wimpffen.

Wimpffen.
Őse Domonkos Herman nürnbergi polgár 1555. aug. 18-án nyert czímerlevelet. Wimpffen, másként Herman János Frigyes és János Detre testvérek pedig 1658 aug. 13-án birodalmi báróságot nyertek czímerbővítéssel. Károly Ferencz Ede 1797-ben birodalmi grófi rangra emelkedett. Stájerországi birtokosként, 1819 ápr. 27-én az ottani rendek sorába vették fel, 1840 aug. 2-án pedig a tiroli tartományi urak sorába. Tagjai közül Ferencz Károly Ede (szül. 1776, † 1842), második fia Viktor Egyed (szül. 1834, † 1897) csász. és kir. udvari tanácsos, a csász. és kir. osztrák állami távirda vezérigazgatója, 1860-ban nőül vevén báró Sina Anasztáziát (sz. 1838, † 1889), e házassággal a báró Sina-család összes temes- és torontál vármegyei birtokait megszerezte. Fiai: Siegfried (szül. 1865) és Simon (sz. 1867) 1902 okt. 3-án magyar grófi rangot nyertek, örökös főrendiházi tagsággal. Siegfried jelenleg Alsóbencsek, Buzád, Felsőbencsek, Kisgye, Saroltavár és Temesfüves helységekben birtokos. Testvére Simon az óbébi uradalmat bírja.
Czímer (bárói): kékben, hármas zöld halmon egy ezüstkos, előlábaival aranykeresztet tartva: Sisakdísz: hét-hét (1:1:2:3) arany hársfalevéllel megrakott két veres szarv között kinövő paizsbeli kos. Takaró: mindkét felől: veresezüst.
Woracziczky (Woracziczki gróf, Pabienitzi báró).
Ősi fészke a 803-ban épült Pabienicz vára, mely a XVIII. század első felében még romjaiban fennállott. Tagjai közül Ferencz Helfried, Adalbert és Lipót 1704 aug. 2-án Károly kerületi főnök Csehországban, 1726-ban cseh grófi rangot nyertek: Antal csász. és kir. alezredes 1738-ban nyert grófi rangot. A jelenleg élő nemzedék őse Antal, 1783 május 13-án nyert birodalmi grófi rangot, fiai a család két főágát alapították. János Antaltól († 1829 ápr. 7-én) származik a pabienitzi ág, Joakhimtól (szül. 1780, † 1838) pedig a Woracziczky-Bissingen ág. Az utóbbi azonban kihalt. A fenti János fia Henrik (szül. 1825 márczius 22, † 1899 decz. 3), 1853-ban nőül vevén báró Izdenczy Karolinát, Temes vármegyében Monostoron telepedett le. Fiai közül: György Henrik (szül. 1856) csász. és kir. kamarás stájerországi birtokos és a hitbizomány haszonélvezője. János (szül. 1857) cs. és kir. kamarás, orsz. képviselő, kinek neje Khuen-Belasi Sabine grófnő, csillagkeresztes hölgy, Majláthfalva és Monostor helységekben birtokos. Fiai: Olivér (szül. 1885) csász. és kir. tart. huszárhadnagy, cs. és kir. kamarás, fogalmazó a külügyminiszteriumban. János Andor (szül. 1886) csász. és kir. kamarás, huszárhadnagy. Károly (szül. 1888) csász. és kir. alkonzul Sanghaiban, beosztva a pekingi nagykövetséghez.
Zelenski (Zelankai gróf).

Zelenski.
Ősi lengyel család, mely a Ciolek czímert használja. A család a poseni tartományban és Galicziában volt birtokos. Tagjai közül Zelanka-Zelenski Ferencz bieczi várnagy 1801 márczius 5-én grófi rangot nyert. A család magyarországi ágát László (szül. 1809 június 29-én, † 1863 július 14-én) csász. és kir. dzsidás százados és csász. és kir. kamarás alapította, a ki 1846 ápr. 26-án nőül vevén Eötvenesi Lovász Amáliát (szül. 1825, 1907 február 5. Szacsal), Temesújfaluban telepedett le. E házasság révén a Lovász-család birtokai a Z. László gyermekeire szállottak. Fia: Róbert (szül. 1850) Temesújfaluban birtokos, ezenkívül Ötvenes, Sistarócz és több más községekben vannak birtokai. Róbert csász. és kir. kamarás, v. b. t. t., 1899 július 12-én magyar grófi rangot nyert örökös főrendiházi tagsággal. Nővére Matild (szül. 1852) csász. és kir. csillagkeresztes palotahölgy, Felsőszílvási báró Nopcsa Elekhez ment nőül. Birtokai: Újarad, Kisszentmiklós, Zádorlak és Lippakeszi.
Czímer: ezüstben, zöld halmon álló vörös bika. Grófi korona. Sisakdísz: a bika növekvően: Takarók: mindkét oldalról: veresezüst.
Források:
Lendvai Miklós: Temes vármegye nemes családai I-III. - J. Siebmacher's allgem. Wappenbuch: Der Adel von Ungarn. - Stammbuch des blühenden und abgestorbenen Adels in Deutschland. - Nagy Iván: Magyarország családai I - XIII. k. - Magyar nemzetségi zsebkönyv: I. Főrangú családok, nemes családok. - Dr. Illéssy-Pettkó: Királyi könyvek. - Kempelen Béla: Magyar Nemesi Almanach. - Gothaisches Genealogisches Taschenbuch der Grüflichen Häuser 1910. évf. - Turul 1883. - 1911. évf. - Nagy Iván családtört. értesítő I-III. - Végül Lendvai Miklós adatai Temes vármegye levéltárából.

« TEMES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Írta Szentkláray Jenő dr. apátkanonok. KEZDŐLAP

Temes vármegye

Tartalomjegyzék

 FEHÉRTEMPLOM Írta Reiszig Ede dr. »