« VÍZSZABÁLYOZÁS. Irta gróf Mailáth József. KEZDŐLAP

Zemplén vármegye

Tartalomjegyzék

TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Gál Lajos. »

221KÖZOKTATÁSÜGY.
Irta Beregszászy István, Szinnyey Gerzson, dr. Perényi József
Nyelvi megoszlás.
Mielőtt Zemplén vármegye népoktatásügyét részletesen tárgyalnók, át kell tekintenünk e nagy vármegye néprajzi viszonyait is, mert olyan eltérések és különféleségek ez országnak kevés vérmegyéjében fordulnak elő, mint itt. Zemplén vármegye alsó része a magyar Alföldre nyúlik le s népe a magyar nyelvet az országban a legszebb kiejtéssel beszéli; a felső rész azonban, Sátoraljaújhelyen felül, egész hazánk határáig, tisztán tót, vagy helyenként magyarul is beszélő tót és ruthén. A keletnek nyúló Bodrogköz lakossága is tisztán magyar, de már nem beszél oly szép kiejtéssel, mint a szerencsi és tokaji járás egy részének népe. Ebből szinte önként következik, hogy a nyelvi és faji megoszlás és különféleség szerint különféle állapotban van a népoktatásügy is. Az iskolák szellemi színvonala annál magasabb, mennél tisztább magyarajkú lakosságból áll azok növendékserege.
Mint oázisok a sivatagon, olyan kulturpontokat alkotnak a vármegye felső részén az állami iskolák, a melyek úgy a magyarságnak, mint a közművelődésnek megannyi erős várai, s ha számuk szaporodik, a vármegye magyarosodása rohamosan fog terjedni.
Az 1901. évi népszámlálás szerint Zemplén vármegye lakossága 53.1%-ban magyar, 2.5%-ban német, 32.4%-ban tót, 10.6%-ban ruthén és 1.4%-ban egyéb nemzetiségű. Az átmenet e népfajok között földrajzi tekintetben alig észrevehető. Egyedül a ruthén faj válik el élesen, mert míg pl. a tót és magyar nyelven egész járások területének lakosai beszélnek, addig a ruthén csak a szinnai járás keleti és északkeleti, úgyszintén a homonnai járás északi és a sztropkói járás északkeleti részére szorítkozik s a határvonal mindenütt oly éles, hogy átemenet vagy nyelvi vegyület egyáltalán nincs. Vannak történeti adataink arra nézve, hogy Zemplén vármegye egyes ruthén községei valamikor magyarok voltak és e mellett bizonyít az is, hogy ma is vannak községek, melyeknek lakosai nagyrészt most is magyar nevűek.
Magyarosodás.
A mit azonban apáink népnevelés, különösen pedig a magyarosítás hátrányára megtenni elmulasztottak, azt az ifjú nemzedék lázas gyorsasággal igyekszik pótolni mindenütt. Különösen nagy érdemei vannak a magyarosítás terén a vármegye törvényhatóságának, mely 1882 deczember 6-án tartott gyűlésében oly egyesület alapítását határozta el, mely e vármegye nem magyarajkú lakosainak segédkezet és módot nyújt arra, hogy a magyar állam hivatalos nyelvét, mint a biztosabb megélhetés és e hazában való boldogulás egyik nélkülözhetetlen eszközét, könnyű szerrel elsajátíthassák s így a magyarsággal nyelvben és érzelemben, anyanyelvük megőrzése mellett is, egyesülhessenek.
Ez egyesület czíme: "Magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyében terjesztő egyesület". Czélját akkép óhajtja elérni, hogy a vármegye ruthén és tót vidékein iskolákat segélyez, a magyarosítás terén sikerrel működő tanítóknak jutalmakat osztogat, a magyarosodni vágyó községekben kisdedóvókat szervez, a magyar szó elsajátításában legszebb sikert felmutatni tudó gyermekek között jutalomkönyveket oszt szét és erkölcsi 222befolyásnak egész súlyát felhasználja, hogy a magyar nyelv a társadalom minden rétegében elterjedjen és meghonosodjék.
Hogy azonban ez egyesület nagy feladatának megoldásához kellő anyagi erővel is rendelkezzék, a vármegye törvényhatósági bizottsága 1886 szeptember 14-én tartott gyűlésében, Fejes István sátoraljaújhelyi ev. ref. lelkész indítványára, kimondotta, hogy a magyar nemzeti kultura czéljaira egy % pótadót szavaz meg. E pótadót a vármegye a jelzett idő óta állandóan meg is szavazta egész a mai napig. Az egyesület néhai gróf Andrássy Tivadar elnöklete alatt, továbbá Fejes István és Katinszky Géza alelnöklete, illetőleg vezetése mellett, eddig 11 kisdedóvodát tart fenn s ezenkívül évi nyolczszáz korona jutalmat oszt ki oly tanítók között, kik a magyar nyelvet iskoláikban a legjobb sikerrel tanítják. Ezeen kívül kétszáz koronát fordít évenként jutalomkönyvekre s e könyveket, a vármegyei kir. tanfelügyelő javaslatára, a tót és ruthén vidéken működő iskolák növendékei között, rendszerint az évzáró vizsgálatok alkalmával, osztatja szét. Az egyesület részére a közművelődési pótadóból fel nem használt évi 8000-10,000 koronát pedig a segélyre szorult hitfelekezeti iskolák között osztják szét felszerelési költségekre, vagy az iskolai épületek tatarozására.
Óvodák.
A magyarosító egyesület által fentartott kisdedóvók közül a kelecsenyi óvó épületét 1885-ben Molnár István, Kelecseny község földesura és a vármegyének akkori főispánja ajándékából bírja az egyesület. Ez épületben van elhelyezve az egy tanerejű állami iskola is.
A nagyruszkai óvoda alapját a tótajkú, de szívben, lélekben teljesen magyar földműves: Czap György vetette meg, ki jó karban levő házát husz évre átengedte a magyarosító egyesületnek óvodai használatra s azt a saját költségén be is bútoroztatta.
A tőketerebesi óvó épületét a község ajánlotta fel, de az épület nem lévén megfelelő, néhai gróf Andrássy Gyula azt a saját költségén átalakíttatta és bebútorozva engedte át a magyarosító egyesületnek.
A parnói óvodát 1886-ban gróf Andrássy Gézáné előbb ideiglenes helyiségben nyittatta meg, 1893-ban azonban igen szép és minden tekintetben megfelelő épületet emeltetett és annak minden szükségletéről gondoskodik, karácsonykor pedig az intézet összes növendékeit ruházattal látja el.
A gálszécsi községi jellegű óvót néhai Molnár Józsefné és ugyancsak gróf Andrássy Gézáné, továbbá gróf Andrássy Tivadar, Molnár Béla és neje, Móricz Anna s több más lelkes gyermekbarát buzgólkodása teremtette meg 1886-ban, szintén ideiglenes helyiségben, később azonban ez is díszes otthont kapott. 1893 január haváig itt is a magyar nyelvet terjesztő egyesület fedezte az összes személyi és dologi kiadásokat, ez időtől fogva azonban a község vette át az egyesülettől ez intézet vezetését.
A varannói egyesületi óvó alapján Pereszlényi István, Balassa István és Vladár Emil kezdeményezésére, a helybeli lakosság áldozatkészsége vetette meg. És noha 1884-ben kezdték csak a gyüjtést ez alap javára, már 1888-ban egy bérházban megnyílt az óvoda s ma 22,000 korona értékű épületben működik.
A czirókamezei óvó elhelyezésére szükséges épületet a község lakosai engedték át a magyarosító egyesületnek, a hol 1889 augusztus havában a kisededóvót megnyitották. Az 1894-ik évben azonban néhai Szentkirályi Albert az óvó czéljaira teljesen megfelelő épületet hagyományozott s ez idő óta ebben működik az intézet.
A nagytoronyai óvó épületét gróf Széchenyi Sándor adományozta. A kisdedóvó 1889-ben nyílt meg.
A nagymihályi óvó gróf Sztáray Antal és neje, gróf Batthyány Francziska hozzájárulásával 1890-ben kezdte meg működését. Ez intézet alapítására még Sulyovszky István, néhai Kazinczy János és gróf Sztáray, továbbá a magyarosító egyesület, adományoztak jelentős összegeket s az alap gyarapodásával felépítették a 28,000 korona értékű mai épületet. Az intézetet 1895 óta az állam vette kezelésbe.
A sátoraljaújhelyi óvó alapját néhai Kazinczy Gábor tette le, ki a negyvenes években általa rendezett úgynevezett "Szeptemberi bálok" tiszta jövedelmét ezer pengő forintra egészítvén ki, mindaddig kamatoztatni határozta el, míg 223abból egy Sátoraljaújhelyen felállítandó óvó fentartási költségei fedezhetők nem lesznek. A jelzett összeget egész az 1890. évig takarékpénztár kezelte. Ekkor a város és a magyarosító egyesület útján a közművelődési alap hozzájárulásával fölépült a Kazinczytól tervezett óvó, melyet ma a város kezel.
A szinnai óvó a magyarosító egyesület kezdeményezésére nyílt meg 1890-ben. Kisdedóvót tart még fenn a magyarosító egyesület Sztropkó községben is 1891 óta, továbbá Szőlőske és Zemplén községekben gróf Andrássy Tivadar áldozatkészségéből.
Pártfogók.
A magyarosító egyesület és a vármegye vezető egyéniségeinek működésén kívül, van a vármegyének több oly kitűnő fia, kik a magyar népoktatás terén szintén kiváló érdemeket szerezetek. Ezek között első helyen áll gróf Andrássy Dénes, a ki Dénesfalva és Lazony községek részére saját költségén emelt iskolát s ezeken kívül több felekezeti iskola czéljaira mintegy 100,000 koronát adományozott. E nemesszívű főúr mellett látjuk gróf Hadik Barkóczy Endrét, ki a tavarnai iskolát szintén a sajátjából építtette, a Szedliszkén épült díszes állami iskolához pedig 12,000 korona értékű adományokkal járult. A magyarosodás és népnevelés terén sok érdemet szerzett a homonnai járás főszolgabírája, Haraszthy Miklós is, a ki a járás tót- és ruthénajkú lakosainak magyarosodása érdekében fáradhatatlanul működik. A lelkészi karból a magyarosodás apostolaként említhetjük Lehoczky Endre szinnai r. kath., továbbá Szabados Mihály vécsei és Mihalovics Jenő topolyáni gör. kath. lelkészeket.
Nem hagyhatjuk itt említés nélkül gróf Hadik Béla volt főispán működését, a ki nagyszabású kulturpolitikájának programmjában, a vármegye egyéb ügyei között első helyre juttatta a nemzeti irányú népoktatást és e politikai állásfogalásának köszönhető az, hogy a vármegye területén a népnevelés és a magyar szellem térfoglalása, főispánságának ideje alatt olyan hatalmas arányokat öltött, hogy az előmenetel, a múlthoz képest, tizenöt évi haladásnak felel meg.
Az iskolák közül nagy missziót teljesít és a polgári, valamint az iparososztály nemzeti irányú művelődésének előmozdítója: a homonnai felső kereskedelmi és polgári, úgyszintén az ottani műfaragó- és iparostanoncz iskolák. Ezeken kívül jelentékeny része van Homonna város és vidéke megmagyarosításában az ottani róm. kath. elemi és az ezzel kapcsolatos felsőbb leányiskolának is. Ez intézet gróf Andrássy Aladárné áldozatkészsége következtében 1887-ben keletkezett és szerzetesnők vezetik.
Mint örvendetes jelenséget kell itt megemlítenünk, hogy a magyar nemzeti kultura feljlesztésében a vármegye zsidóságának is igen jelentékeny része van, mert az izr. iskolák a legtótabb vidéken is mind magyar tannyelvűek és többen közülök a Gácsországból bevándorolt zsidóság gyermekeit a legfényesebb eredménynyel magyarosítják. Ez iskolák közül, mint legkiválóbbat, megemlítjük itt a homonnait, hol Lengyel Soma igazgató-tanító és a tantestület a magyar nemzeti népoktatásügynek valóban elsőrendű munkásai.
Találkozunk azonban a vármegye felső részében helylyel-közzel elszomorító jelenségekkel is, a mennyiben a homonnai járás gör. kath. papjai között akadnak olyanok, kik elfogultságukban a magyar nyelvnek s vele az általános művelődésnek terjesztését, egyházi szempontból, veszedelmesnek tartják, sőt úgy vélik, hogy a nép felvilágosodottsága és értelmi fejlődése a vallásosság és az erkölcsi élet meglazulását vonja maga után. Ezek azonban elenyésző kisebbségben maradnak azok mellett a hazafias gondolkozású gör. kath. papok mellett, kik maguk is örömmel látják azt, ha a vezetésükre bízott ruthén és tót nép anyanyelvén kívül a magyar állam nyelvét is elsajátítja.
A német elemről kell még valamit megjegyezni, mely statisztikánkban 2.5%-al szerepel, a valóságban azonban e csekély számarány sem állhat fenn. Három község van: Ráska, Herczegfalva és Károlyfalva, melyek sváb telepítvények, de ma már teljesen magyarok. A számszerűleg szereplő németség tehát nem is ezekből kerül ki, hanem a Gács- és Oroszországból bevándorolt zsidóságból, mely nem vallhat be anyanyelvül mást, mint a németet, mert magyarul egyáltalán nem beszél, sőt nagyobb részük tótul sem tud.
224Szerzetesi iskolák.
Zemplén vármegyében a kultura kezdeményezői, mint az ország sok más részében is, a szerzetesek voltak. A pálosok és a kegyesrendiek számos kolostorukban foglalkoztak a népneveléssel. A szerzetes rendek közül ma csak a kegyesrendiek tartanak fenn nyolcz osztályú gimnáziumot Újhelyben és a ferenczrendi barátok elemi iskolát Imregben.
A nőnevelés azonban itt is, miként az országban csaknem mindenütt ezelőtt a legkezdetlegesebb volt, mert az elemi iskolákban a leányokat legfeljebb csak olvasásra tanították. Az írás és számolás ismereteibe csak a fiúkat avatták.
A leányok rendszeres és magasabb oktatása czéljából a vármegyében Sárospatakon nyílt legelőbb iskola, melynek 1866-ban Fábry Ignácz akkori kassai róm. kath. püspök és Danilovics Mihály sárospataki plébános vetették meg az alapját. Danilovics ugyanis az intézet elhelyezésére szükséges épületet vette meg, Fábry püspök pedig az apáczák eltartására - kiknek vezetésére az iskola bízatott - 12,428 frt alapítványt tett le. Az apáczák eltartása azonban a most jelzett alapítványi összeggel kellőképpen nem lévén biztosítva, Bretzenheim Karolina herczegnő, mint sárospataki nagybirtokos, ez alapot 1876-ban 6000, majd 1879-ben 4000 forinttal, vagyis összesen 10.000 frttal növelte. Később Perger püspök az elődje alapítványát ezer forinttal emelte. E nagyvidékű leánynevelő intézet oly rohamosan fejlődött, hogy néhány év után szűknek bizonyult. A bajon Dessewffy Sándor sárospataki plébános, jelenleg csanádi püspök segített, ki 8000 frt költséggel megnagyobbította az épületet. Az intézetnek internátusa is van s a paulai szt. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek vezetése mellett, a hozzá kötött várakozásnak teljesen megfelel.
Ugyanezen szerzetesrend tagjai tartanak még fenn Sátoraljaújhelyben is elemi és polgári leányiskolát. Ez intézet 1867-ben ugyancsak Fábry Ignácz kassai róm. kath. püspök kezdeményezésére alakult. A püspök e czélra négyezer forintos alapítványt tett. Az intézet épületét a király, a királyné és több zempén-megyei főúri család hozzájárulásával, Bretzenheim Karolina herczegnő építtette s ő róla nevezték el "Carolineum"-nak. Az irgalmas nővérek ez intézet vezetését 1873-ban vették át és kezdetben csak négy elemi osztályuk volt, de később hat osztályúra emelték, majd az úri osztály részére külön négy osztályú elemi iskolát szerveztek az intézetben. 1897-ben közadakozásból, de főképpen gróf Wallis Gyuláné nagylelkű adományából az intézetet új szárnyépülettel toldották meg s ebben nyílt meg a négyosztályú polgári iskola. Az intézetnek szintén van internátusa. (Szokolszky Bertalan: "A százéves kassai püspökség").
A felsorolt leánynevelő intézeteken kívül van még Sátoraljaújhelyen is egy négy osztályú polgári leányiskola, de ezt csak 1899-ben állította fel a város községi jelleggel. A fentartással járó költségeket azonban a város pénztára fedezni nem bírván, ez iskolát már 1900 év szeptember havában az állam vette át.
A polgári leányiskolákon kívül van a vármegyében két polgári fiúiskola is és pedig Homonna és Tokaj községekben.
Homonnai és tokaji iskolák.
Homonna város és vidékének értelmisége már a 70-es évek elején általános mozgalmat indított, hogy e nemzetiségi vidéken fiainak magasabb kiképeztetése czéljából egy felsőbb tanintézetet alkosson, mert Zemplén vármegye északi nagyobb felének egyetlen ilyen tanintézete sem volt. Közadakozásból összegyűlt 14,000 forint és a város áldozatkészségéből még 8000 frt, igy azután miniszteri segítséggel 1876-ban megnyílt a polgári iskola, melyet 1890-ben kereskedelmi iskolával is bővítettek és Kovács József közös igazgató vezetése alatt az intézet ezen a nemzetiségi vidéken valóban érdemes munkát végez. Az intézetet 1902-ben az állam vette át.
A tokaji állami fiúiskola szervezését a város képviselőtestülete 1901-ben határozta el. E határozat alapján a város az iskola építési czéljaira az államnak teljesen alkalmas telket ajánlott fel s e telken az iskola építését 71.542 kor. költséggel szintén magára vállalta. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium a város ajánlatát elfogadván, ugyanez év szeptember havában a polgári iskola első osztályát meg is nyitotta, de egyelőre csak ideiglenes helyiségben, mert több formai ok miatt az iskola ujjáépítését az 1905. évre halasztották.
225A sárospataki áll. tanítóképző.
A sárospataki állami tanítóképző intézet 1857-ben az ottani ev. ref. főiskola kebelében felekezeti alapon keletkezett s néhai Árvay József nagynevű pedagogus igazgatása alatt nyílt meg. Legelső hallgatói voltak a már pályavégzett, de még a főiskolában tartózkodó ev. ref. theologusok, szám szerint tízen. Ezek közül kerültek ki az intézet legelső segédtanárai, név szerint Nemes Ferencz, Gubás Ferencz és Kőrösy György. A szükséges tanerők meglévén, az első év befejeztével kimondták, hogy a következő tanévben már három évi tanfolyammal nyitják meg az intézetet. Az ev. ref. egyházkerület 1859-iki gyűlésén Árvay József intézeti igazgató azt az előterjesztést tette, hogy a képezdei tanfolyam hallgatására ne csak a III. és IV-edéves theologusok, hanem a filozofusok is köteleztessenek, indokolván ez előterjesztését azzal, hogy különben sok olyan theologus fog kimenni a protestánsoknál akkor még szokásban levő három éves rektóriára, a ki még képezdei tanfolyamot nem hallgatott.
A közgyűlés erre kimondotta, hogy a theologiai akadémia ifjúsága a képezdében hetenként 4 órán át a módszertant és neveléstudományt is köteles hallgatni. Ezenkívül alkalmat nyujtottak nekik arra is, hogy a képzőintézet gyakorló iskolájában a tanítás menetét is figyelemmel kísérjék. E theologus ifjakból és a képezde rendes hallgatóiból telt ki ebben az időben a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület tanítóinak kara. A rendes hallgatókra nézve 1860-ban kimondták, hogy az első évi tanfolyamra oly egyének vétetnek fel, a kik a 17 éves kort betöltötték és a népiskolai tantárgyakban elegendő jártasságuk van. Ennek igazolására felvételi vizsgát kellett tenniök. Ebben az időben már 50 tanítványa volt az intézetnek. A képezdének az első években sok nehézséggel és előítélettel kellett megküzdenie. Rendes hallgatói úgy a főiskolai ifjúság, valamint a közönségnek gúnytárgyai voltak. Izgattak az új intézmény ellen és rossz színben igyekeztek azt a nyilvánosság elé állítani azon ósdi felfogású és rossz módszerrel dolgozó öregebb tanítók is, kik iszonyattal gondoltak arra az eshetőségre, hogy a neveléstudomány újabb vívmányainak elsajátítása reájuk nézve is kötelező lesz.
A kortól elmaradott régi szabású iskolamesterek áskálódása és gúnyolódása azonban nem tartott soká s a hivatásuk magaslatán álló tanítók maguk kérték az egyházkerületet, hogy nyujtson nekik módot arra, hogy a képezdében előadott tanítási módszerekkel ők is megismerdkedhessenek és azokat elsajátíthassák. Az egyházkerület 1862-ben ki is mondotta, hogy szeptember 1-től kezdődőleg három heti tanfolyamot nyit a sárospataki képzőben azon jobb tanítók számára, a kik képezdei oktatásban még nem részesültek. Az ezen való megjelenést kötelezővé is tette és egyúttal gondoskodott arról is, hogy a tanfolyamon megjelenő tanítók olcsó ellátást kapjanak. Ugyanezen évben mondotta ki az egyházkerület azt is, hogy a képzőintézeti növendékek közül önálló tanítói állást addig senki sem foglalhat el, míg a három évi tanfolyamot el nem végezte.
A népoktatásügy rendezéséről szóló 1868. évi 38. t.-cz. meghozatala után azonban a sárospataki ev. ref. képzőintézet is forduló ponthoz jutott, mert e törvény a felekezetektől fentartott tanítóképző-intézetek további fenmaradását oly feltételekhez kötötte, melyek a fentartókra újabb és nagyobb terheket rónak. Az iskolafentartó egyházi hatóság a törvényben követelt újabb áldozatokat anyagi erő hiányában már nem hozhatta meg, azért 1869-ben az állam vette át az intézetet és első igazgatója Kiss József lett, a kit több évi működése után Dóczy Gedeon s ezt 1875-ben Dezső Lajos követett, a ki 29 évig állott az intézet élén. Az intézetnek 5000 kötetből álló könyvtára van.
A vármegyei elemi iskolák között, szellemi tekintetben, első helyen állanak az izr. iskolák s ezek után következnek az államiak, a községiek, ev. ref., róm. kath., ág. h. ev. és végre a gör. kath. iskolák.
Rohamosan halad előre a népoktatásügy Zemplénmegyében a legutóbbi évtized, különösebben pedig az utóbi öt év alatt. A gör. kath. lakosságú ruthén és tót falvakban egész sora épült az iskoláknak. A róm. kath., ev. ref. és izr. iskolák számos helyen bővítve s több tanerővel vannak ellátva.
Állami iskolák.
A vármegyében az első állami iskolát 1872-ben Kazsu községben szervezték. Ezt követte még ugyanabban az évben a Mádon épült állami iskola. Ezt azonban a már meglevő felekezeti iskolák mellett állították fel, hogy az 226azokból kiszorult tanköteleseket befogadhassa. Az 1900. év nyaráig még 26 állami iskolát szerveztek s így azon év végén összesen 28 iskola volt. 1903-ban az állami iskolák száma már 32-re emelkedett. 1904 deczember végén pedig már 53-ra, vagyis az utóbbi öt év alatt csaknem kétszeresre. Az állami iskolák 75%-ban oly községekben vannak, hol azelőtt egyáltalában nem volt iskola.
Tanügyi statisztika.
Hogy azonban a vármegye összes népoktatási viszonyai a népoktatási törvény életbelépte után, vagyis 1869-től egész a mi napig áttekinthetők legyenek, álljanak itt az alább csoportosított adatok:
1869-ben a vármegyének 292,711 lakosa volt. Ezek között 6-12 éves tanköteles gyermek 36,618, 12-15 éves 11,445, vagyis összesen 48,063 volt. Ezek között vallásra nézve volt 17,853 rom. kath., 15,413 gör. kath., 22 gör. keleti, 9678 ev. ref., 1001 ág. h. ev., 4096 izraelita. Nyelvre nézve magyar volt 21,653, tót 15,340, ruthén 9635, német 1435. A 48,063 tanköteles közül tényleg iskolába járt 21,894. Ezek között vallásra nézve volt róm. kath. 8464, gör. kath. 7436, ev. ref. 4419, ág. h. ev. 603, izr. 655. A nyelvre nézve magyar 9250, német 291, tót 7201, ruthén 5152. Százalék szerint a tankötelesek összes számából iskolába járt 45.61%.
Népiskola volt a vármegyében 417. Ebből 1 fiú-, 1 leány-, a többi vegyes iskola. Tannyelvre nézve volt magyar 161, tót 86, ruthén 97, magyar-német 5, magyar-tót 53, magyar-orosz 15.
Tanító volt összesen 439. Ebből rendes 408, segéd 31. Férfi 436, nő 3. A 439 tanító közül képesített volt 137, nem képesített 302. Magyarul folyékonyan beszélt 205, keveset 64, semmit sem beszélt 170 egyén. A 439 tanító évi fizetésére fordíttatott összesen 55,066 frt. Átlagos számítással tehát volt egy-egy tanító évi fizetése 127 frt 71 kr.
A vármegye 447 községe közül 91 községben nem volt iskola.
Az 1868. évi 38. t.-cz. életbe lépte után 10 évvel, vagyis 1879-ben, a vármegye lakosainak száma 292,871. Tankötelesek száma: 6-12 évig 41,541, 12-15 évig 13,621, vagyis összesen 55,162. Ezek közül iskolába járt 33,594. A tényleg iskolába járók közül vallásra nézve volt 12,178 róm. kath., 11,223 gör. kath., 5397 ev. ref., 785 ág. h. ev., 4011 izr. Nyelvre nézve volt magyar 12,551, német 1316, tót 12,943, ruthén 6790. Százalék szerint a tankötelesek összes számából járt 60.82%.
Népiskola volt a vármegyében 451. Tannyelvre nézve e 451 iskola következőleg oszlott meg: magyar 203, tót 85, ruthén 63, magyar-német 3, tót-magyar 50, ruthén-magyar 47.
Tanító volt összesen 484. Ebből képesített: 229, nem képesített 255. Rendes 462, segéd 22. Ezek közül magyarul folyékonyan beszélt 337, keveset 54, semmit 93 egyén. A 484 tnító évi fizetésére fordíttatott összesen 129,992 frt. Egy-egy tanító átlagos fizetése volt tehát 268 frt 57 kr.
A vármegye 447 községe közül 83 községben nem volt iskola.
Húsz évvel később, vagyis 1899-ben Zemplén vármegye népoktatása a következő képet mutatja:
A vármegyének volt 451 községe. Lakosainak száma 327,604. A tankötelesek száma: 6-12 évig 43,835, 12-15 évig 15,927, vagyis összesen 59,762. Ezek közül iskolába járt összesen 46,270, kik vallásra nézve következőleg oszlottak meg: Róm. kath. volt 15,994, gör. kath. 16,870, ev. ref. 8274, át. ev. 1142, izr. 3990. Nyelvre nézve magyar volt 21,920, német 734, tót 15,628, ruthén 7931, egyéb 57. Százalék szerint a tankötelesek összes számából tényleg iskolába járt 76%.
Iskola volt a vármegyében 457. Ebből tannyelvre nézve magyar 277, tót 28, ruthén 20, tót-magyar 91, ruthén-magyar 41.
Tanító volt e vármegyében 528. Ebből képesített 439, nem képesített 89. Rendes 522. Segéd 6. Nyelvre nézve tiszta magyar 404, hibásan beszél magyarul 91, keveset 19, semmit 14. Az 528 tanító fizetésére fordíttatott összesen 421,152 kor. Egy-egy tanító átlagos fizetése volt tehát 797 kor. Hogy a törvényes minimumot a tanítók átlagos fizetése még mindig nem éri el, ez azért van, mert az oklevéllel nem bíró tanítók fizetése államsegélylyel kiegészítve nincs.
227A vármegye 451 községe közül az 1899. évben 77 község tankötelesei iskola hiánya miatt nem részesültek rendszeres oktatásban.
Öt évvel később, vagyis 1904 deczember 31-én a népoktatás a következő fejlődést mutatja: Van a vármegyében 6-12 éves tanköteles 47,258, 12-15 éves 17,850, vagyis összesen 65,108. Ezek közül tényleg iskolába járt 55,180, vagyis 85%. Magyar volt 28,220, német 734, tót 17,328, ruthén 8,898.
Elemi iskola volt a vármegyében 473. Ezek között tannyelvre nézve magyar 329, tót 9, ruthén 13, tót-magyar 90, ruthén-magyar 32.
Tanító volt a vármegyében 602. Ebből nyelvre nézve magyar volt 589. Keveset beszél magyarul 10, semmit sem 3. Képesített volt 578, nem képesített 24. Egy-egy tanító átlagos fizetése volt 1078 korona.
Van még a vármegyében 64 olyan nagyobbrészt igen kis község, melynek tanköteles gyermekei, iskola híján, oktatásban nem részesülnek.
A vármegyében levő 473 elemi iskola közül jellegre névze volt állami 53, községi 5, róm. kath. 121, gör. kath. 158, ev. ref. 95, ág. h. ev. 12, izr. 22, magán 7. Összesen 473.
A vármegyében működő 473 elemi iskola közül egy-tanítós volt 400, két-tanítós 43, három-tanítós 12, négy-tanítós 5, öt-tanítós 6, hat-tanítós 1, hét-tanítós 1, nyolcz-tanítós 2, kilencz-tanítós 1, tizenöt-tanítós 1, tizenhat-tanítós 1. Vagyis volt a vármegyében összesen 73 osztott elemi iskola. A két-tanítós iskolák száma az utóbbi öt év alatt nyolczczal, a három-tanítósok száma hárommal, a négy-tanítósok száma egygyel, az öt-tanítósok száma hárommal, a hét-tanítósok száma egygyel, a nyolcz-tanítósok száma egygyel, a kilencz-tanítósok száma egygyel, a tizenöt-tanítósok száma egygyel emelkedett. A két-tanítós iskolák száma már ez évben 10-12-vel ismét szaporodni fog.
A már előbb említett egy állami tanító-képző intézeten, két polgári leány-, két polgári fiú-, egy felsőbb leány-népiskolán és 473 elemi iskolán kívül, van még a vármegyében nyolcz iparos tanoncz-, egy kereskedő tanoncz-, 1 czukorgyári munkásképző- és 31 gazdasági ismétlő iskola és végre 31 kisdedóvó intézet.
A »Bodrogközi Nőegyesület« és az iskolák.
A vármegyében levő összes népoktatási intézetekben működő tanárok, tanítók, tanítónők, óvónők és óraadók száma összesen: 726. Ezeken kívül van még a vármegyében több kulturális egyesület is, melyek között első helyen kell megemlítenünk a gróf Mailáth Józsefné szül. gróf Széchenyi Mária elnöklete alatt működö "Bodrogközi Nőegyesület"-et, melynek czélja a szegény iskolásgyermekeknek felekezeti különbség nélkül való felruházása, tankönyvekkel való ellátása, jó tanítók megjutalmazása és a szerény anyagi viszonyok között levő felekezeti és községi iskoláknak taneszközökkel való ellátása, nyári menedékházak szervezése stb. Áldásos működésének eredményét röviden a következőkben összegezzük: Hatévi fennállása óta népiskolai tankönyvekre s egyéb felszerelésekre kiadott 2541 kor. 79 fillért, zárvizsgák alkalmával jó tanulók jutalmazására 1511 kor. 40 fillért, iskolai épületek rendbehozására 2493 kor. 58 fillért, vagyis összesen 6546 korona 77 fillért. Öt-hat községben évenkint saját költségén nyári menedékházakat tart fenn s ezekre kiadott eddig 2172 kor. 14 fillért. Ezeken kívül a nép szellemi fejlesztése czéljából több községben népkönyvtárakat szervezett s jó irányú néplapokat járat s erre eddig 3958 korona 98 fillért fordított. A téli hónapokban több községben kézimunka- és szabászati tanfolyamokat rendez és e tanfolyamoknak összes személyi és dologi kiadásait fedezi, csupán a munkák anyagáról kell a tanítványoknak gondoskodniok. Ha már most összevetjük a nőegyesületnek aránylag igen rövid idő alatt kifejtett tevékenységét, kitűnik, hogy összesen 12,677 kor. 59 fillért költött erre a czélra.
Tanitó-egyesületek.
Van a vármegyében két tanítóegyesület is; ezek egyike "Zemplénvármegyei Általános Tanítóegyesület" czím alatt az állami, községi és felekezeti tanítókkal együttesen mintegy 300 tagot számlál és Hódossy Béla sárospataki állami tanítóképzőintézeti tanár vezetése mellett a magyar nemzeti népnevelés fejlesztésére és a vármegye idegenajkú vidékein működő felekezeti tanítókban a magyar szellem ébrentartására nagyon áldásos befolyást gyakorol.
Az ev. ref. tanítóegyesület szellemi működése szintén kifogástalan és a tanítók önképzését jelentékenyen előmozdítja.
228A róm. kath., ág. ev. és izr. tanítóknak külön szervezett egyesületük nincs s azért nagy részben a vármegyei általános tanítóegyesületnek tagjai. Különleges érdekeik megvitatása czéljából egyházi hatóságaik s espereseik elnöklete alatt tanácskoznak. A tanítóság hazafias érzése - noha a határszéli ruthén községekben több helyütt erős kísértéseknek van kitéve, kifogás alá nem esik; általános és szakműveltségök azonban a nem magyar ajkú vidékeken és iskolákban működő gör. kath. tanítóknak már nem elég megfelelő s ennek oka részben abban keresendő, mert a gör. kath. felekezeti képzőintézetekbe felvett tanítójelöltek előképzettsége a törvényszabta minimumnál legtöbb esetben jóval alól marad; pedagogiai kiképeztetésöket pedig nem szakképzett, hanem, lehet mondani, majdnem kivétel nélkül theologiát végzett egyénektől nyerik, s ez oknál fogva képzettségök ebben sem üti meg a kellő mértéket. Másik oka az elmaradottságnak az, hogy e tanítóknál az önépzésről szó sem lehet, mert a tanítási idő után fenmaradt idejöket gazdálkodásra kell felhasználniok, mert különben megélhetésök biztosítva nincs.
Iskola épületek.
Szólanunk kell még itt az iskolák elhelyezéséről, épületeiről. E tekintetben még sok a kivánni való, de ha a most uralgó áramlat nem csökken, rövid idő alatt a vármegye minden iskolája törvényszerű épületben lesz elhelyezve. A legutóbbi öt év alatt 101 iskola nyert új otthont s az intéző körök minden törekvése oda irányul, hogy a kifogás alá eső iskolai épületeket szintén mielőbb újakkal cseréljék fel.
A vármegye székhelyének, Sátoraljaújhelynek népoktatási viszonyairól szólva, bátran elmondhatjuk, hogy öt-hat év alatt e város évtizedek mulasztásait pótolta helyre, mert új iskolai épületek emelésére aránylag igen rövid idő alatt több mint 200,000 koronát áldozott s ez összegből építette fel 16 tanteremm ellátott, palotaszerű állami elemi és 4 osztályú áll. polgári leányiskoláját. A római és görög katholikus hitfelekezetek is gondoskodtak törvényszerű iskolaépületekről. Csupán az orth izr. hitfelekezet iskolai épülete nem felel még meg a törvény követelményeinek, de már itt is megtettek minden előkészületett arra, hogy a szellemi tekintetben különben kitűnő iskola, szintén új épületet nyerjen. Az ev. ref. hitfelekezet itt ma már nem tart fenn iskolát, mert az 6 évvel ezelőtt az akkor szervezett állami iskolába olvadt.
A SÁROSPATAKI EV. REF. FŐISKOLA.
A főiskola elődjei.
Sárospatak már a középkorban is jelentékeny művelődési középpontja volt az országnak. Ha az akkori városi életnek eleven mozgalmait, a daliás idők emlékeit homály fedi is előttünk, annyi bizonyos, hogy régi vára egész Zsigmond királyunk idejéig a királyok vagy királynék birtoka volt, melyet, különösen az árpádházi királyok, választottak tartózkodási helyül. Közművelődési jelentőségét igazolja az is, hogy hat zárdájának maradt fenn az emlékezete, melyek bizonyára nemcsak kegyességi gyakorlatokat végeztek, hanem rendjök szabályai szerint és a keresztyénség szellemében a közjótékonyság, a nevelés és oktatás terén is fő-fő szerepet vittek. A hat zárda közül négy benn a városban, kettő a város határában volt. Benn a városban voltak: 1. a ferencziek boldogságos szűzről nevezett zárdája, melynek romjai és alépítményei még ma is láthatók a ref. főiskola keleti udvarával átellenben; 2. a ferenczrendi apáczáké (sorores tertiae regulae), a Szentlélekről nevezve, szemben az előbbivel, a főiskolai udvar keleti oldalán, hol az 50-es években lerombolt Fazekas-Trója és Hutasor nevű iskolai épületek állottak; 3. a Klára szűzek Szent Annáról nevezett zárdája, melynek nagyobbszabású romjai a Hécze nevű városrészben, az úgynevezett Széldombon, még jelenleg is láthatók; 4. az Ágoston rendűek zárdája a héczei feljáró mellett levő korcsma helyén, melynek faragott kövekkel kirakott kútja és pinczéi egykori magasabb rendeltetésére emlékeztetnek. E zárda lakói itt a középkorban híres középiskolát tartottak fenn, a mit bizonyít az, hogy akkor tanult itt Kisvárday János mester vezetése alatt, 1489 táján, Szalkay László, a későbbi esztergomi érsek, kinek itt írott iskolai kézikönyveit az eszergomi székesegyház könyvtárában őrzik. Künn a város határában volt: 1. a szent Vinczéről nevezett dömések zárdája, a ma is róla nevezett Szemincze nevű 229hegyen; a Boldogasszonyról nevezett darnói premontrei prépostság, melynek emlékezetét mai napig a róla nevezett Darnó nevű hegy tartja fenn.
A főiskola alapítói és jótevői.
Az elősorolt zárdák a mohácsi vész után, a reformáczió térfoglalásai miatt is, elpusztultak. A művelődés új irányt vett itt, a ma is virágzó főiskola alapításával, a mely Perényi Péter nevéhez fűződik. E hatalmas főúr, egyike lévén azoknak, kik a vallásújításhoz legelőször csatlakoztak hazánkban, nagy kiterjedésű birtokaihoz, ősi jogon, a sárospataki uradalmat is hozzá foglalta, mely azelőtt Palóczy Antalé volt, a ki, mint nemzetségének utolsó sarja, a mohácsi téren lelte sirját. A foglalás hírére a még meglevő zárdák lakói megriadva szétfutottak, vagy az új hitre tértek át. Ezek közül való volt Kopácsy István, a ferenczrendűek gvardiánja, és rendtársa, Sztáray Mihály, kiket a sárospataki főiskola szellemi alapítóinak tekinthetünk. Ők voltak azok, kik a sárospataki egyházat 1530-ban megalapították. Ezt 1531-ben a jelenlegi iskola megnyítása követte azon a helyen, hol a ferenczrendű apáczák laktak volt.
Az új iskola eleinte csak alsóbbrendű, úgynevezett triviális intézet volt, de ilyen alakjában is, a hitbuzgó főúr pártfogása alatt, oly hírnévnek örvendett, hogy 1543-ban már messze vidékről is felkeresték a tanulók, mit bizonyít Kapy Miklós lőcsei tanulónak a nevezett év szept. 6-ról kelt levele, melyben ezt írja bátyjának: "talán jobb volna, hogy Sárospatakra mennék tanulni, csak attól félek, hogy valamit a német szóban kaptam, mind elfelejteném".
Perényi Péter halála után (1548) fia, Gábor, vette pártfogása alá ez iskolát, ki még többet tett annak fejlesztésére és biztosítására. E végből az iskolának ajándékozott Erdőbényén egy szabad telket bor- és húsmérési joggal, továbbá négy szőlőt, és a szomszéd ardói malom szombati jövedelmét. A tanárok tisztességes fizetéséről gondoskodott; maga is tudós és vallásos ember lévén, azokat mindenekfelett becsülte. Kopácsy Istvánt, kinek meghallgatása nélkül egyházi és iskolai ügyekben nem intézkedett, egy nemesi udvarházzal, a hozzá való szántóföldekkel, szőlővel és rétekkel ajándékozta meg. Balsaráti V. Jánost külföldön saját költségén taníttatta és Miksa királylyal magyar nemességre emeltette, Szikszai Kovács Balázsnak pedig Erdőbényén egy telket adományozott. Alatta 1550-ben már főiskolai rangra emelkedett ez intézet, melyben a theologiai és bölcsészeti tudományokat, a héber és görög nyelvet is tanították. Seregestől jöttek ide tanulni nemcsak Magyar-, hanem Erdélyországból is. Egy egykorú író (Szikszai Kovács Balázs) tanúsága szerint, "mint a trójai lóból, mentek ki innen a kegyes és tudós emberek, kik most az iskolában és egyházakban nagy hírrel és dicsőséggel szolgálnak".
Perényi Gábor halála után (1567), ki családjának utolsó sarja volt, a koronára szállott a sárospataki vár, a hozzátartozó uradalmakkal együtt. Az iskola Miksa királyban is kegyes pártfogójára talált. A tanuló ifjúság hozzá intézett folyamodására 1569 okt. 29-én kelt rendeletében, nemcsak Perényi Gábor adományait erősíti meg, hanem azt is elrendelte, hogy az ifjúság élelmezésére negyedévenként 40 köböl búzát, négy hordó bort és négy oldal szalonnát szolgáltassanak ki a várból.
A királyi kamara kezéről a Dobó családra ment át a sárospataki uradalom. A miért Dobó István, az egri hős, oly sokáig perlekedett a hatalmas Perényiekkel és az ezeknek örökébe lépett kir. kamarával: megnyerte azt végre a fia, Ferencz, 1575-ben 180,000 frt lefizetése mellett. Dobó Ferencz pártfogása alatt újabb gyarapodást vett a főiskola. Még életében bor- és húsmérési joggal ajándékozta meg s ezenfelül a tatárok által 1566-ban felégetett iskolát felépítette s udvarát észak felől egy új telekkel bővítette. Végrendeletében (1602. jan. 28), melyet Rudolf király is megerősített (1604. évi nov. 12-én) egy hitbuzgó ref. főúr egyházfentartó gondossága és hűsége nyilatkozik. Meghagyta, hivatkozva Miksa királynak Sárospatak részére 1572-ben adott szabadalomlevelére, hogy a sárospataki főiskolának régibb alapítványai, javadalmai biztosíttassanak, a tanárok és az ifjúság megszabott évi járandóságai az örökösök és ezek utódaitól, mint eddig, úgy ezentul is kiszolgáltassanak.
Dobó Ferencz 1602 szept. 15-én magtalanul halván el, roppant kiterjedésű uradalmait végrendelete szerint (miután Balassa János, Bálintnak, a költőnek a fia meghalt) felerészben nagybátyja (Domokos) Anna nevű 230leányának Perényi Istvántól született leánya, Perényi Zsófia, illetőleg ennek első férjétől, Kevendi Székely Györgytől született Jakab nevű fia örökölte, fele részben pedig nagynénjének (Anna) Zeleméri Kamarás Jánostól származott ivadékaira hagyta. Perényi Zsófia 1606-ban és fia, Kevendi Székely Jakab 1607-ben elhalván, a másik ágra szállt az egész örökség. 1610 november 10-én kelt a szepesi kamarával kötött egyezség, mely Zeleméri Kamarás Borbálát (Miklósnak, a János fiának leányát), Lorántffy Mihály feleségét juttatta Sárospatak, Szerednye és Lednicze birtokába 100,000 frtért.
Lorántffy Mihály, haláláig (1614 okt. 6), hűséges gondviselője volt a sárospataki iskolának. Nincs ugyan róla feljegyzésünk, hogy újabb adományokkal gazdagította volna, de azt tudjuk róla, hogy vallásos és egyházias szellemű ember létére, az elődei által megszabott jövedelmeket kiszolgáltatta. Medgyesi Pál azt írja róla, hogy "üdvözült Lorántffy Mihály hazaszeretetének és az isteni igaz tiszteletben való jóvoltának boldog emlékezetében ma is él az istenfélők közt". Két leánya maradt: Zsuzsánna és Mária. Zsuzsánnát 1616. évi ápr. 18-án I. Rákóczy György, Máriát pedig Zsigmond, a testvére vette el 1620. ápr. 27-én. A két testvér boldogan élt együtt a sárospataki várban, de csak rövid ideig, mert Zsigmond, menyegzője után, nemsokára súlyos betegségbe esvén, még az év decz. 26-án jobblétre szenderült s utána kevés idő mulva felesége is követte a sirba. Így a gazdag Dobó-Zeleméri-Lorántffy örökség, felesége után, egymagára I. Rákóczy Györgyre maradt.
I. Rákóczy György.
I. Rákóczy György a sárospataki főiskola szellemi és anyagi jóllétét oly mértékben mozdította elő, hogy az egykorúak méltán nevezhették azt az ő nevéről a Rákóczyak iskolájának. Az iskola régi épületeit kijavíttatta, új épületeket emelt (Czigánysor), tantermeket s a tanulóifjúság számára lakóhelyeket építtetett, tápintézetet tartott fenn. A nemes ifjak számára pedagogiumot állított. Az általa emelt épület egyik szobájában lakott a két fia: György és Zsigmond, a nevelőjökkel, Prónay Mátyással. A fejedelem példája vonzotta ide nemcsak a közép-, hanem a főnemességet is, a miről az akkori anyakönyv fényesen tanúskodik. Az ő idejében, nem említve a gimnáiziumi osztályok tanítóit, mindig 3-4 tanára volt az iskolának, kiket mind maga látott el tisztességes fizetéssel, egynek-egynek adván évenként, szálláson kívül, 250-300 forintot, 18 köböl búzát, 5-7 hordó bort, három oldal szalonnát, mely fizetés értékét az élelmi szerek akkor értéke szerint ítélhetjük meg, midőn egy font hús 2 denár, nem egészen mai 2 fillér volt. A tanulók ellátásáról és élelmezéséről is bőkezűen gondoskodott; nemcsak a régi 40 köböl búzát, négy hordó bort és négy oldal szalonnát szolgáltatta ki részökre évnegyedenként, hanem mindazt, a mi 40-100 ifjú számára a rendes jövedelemből ki nem telt. Ezenkívül több nemesi család tartott fenn egy, két vagy három ifjút.
Az iskola szellemi életére is nagyfontosságú intézkedése volt az, hogy 1621-ben a régi iskolai törvényeket átnézette s ez által az iskola szervezetét tanulmányi és fegyelmi rendszabályait hosszú időre meghatározta, melyek 1629-ben és 1648-ban mentek át némi változáson. Érdekes az 1648-iki tanulmányi rendszabály, melyet a zempléni, borsodi, abaúji és ungi eggyházmegyékből alakított zsinat szentesített. Ebben a kebelbeli iskolák hat csoportra osztvák. Voltak: 1. falusi, 2. kisvárosi, 3. városi, 4. nagyobb városi, 5. partikuláris iskolák, melyekből a sárospataki akadémiára mentek az ifjak, 6. a sárospataki főiskola. Hogy az iskolák a részükre kijelölt határokat át ne léphessék, mindegyik fajta iskola számára megjelölvék a tantárgyak és tankönyvek. Ennek ellenőrzése végett mindegyik egyházmegyébe egy tanfelügyelő rendeltetett.
Lorántffy Zsuzsánna. Comenius.
Rákóczy György halála után (1648 okt. 10.) felesége, a művelt lelkű Lorántffy Zsuzsánna vette az iskolát édesanyai pártfogása alá. Fiával, Zsigmonddal Sárospatakot választván állandó lakásul, özvegysége napjaiban legfőbb vigasztalását abban találta, hogy ez iskolát felvirágoztassa, hogy abban a muzsafiak kényelmesen és boldogan lakozhassanak. Számos intézkedései tanúskodnak erről. Comeniust, a nagy morva tudóst, a ki egészen új oktatási és nevelési rendszerével európai hírre tett szert, nagy költséggel idehozatta és állásához, tekintélyéhez mért fizetéssel látta el. A férje által megállapított tanári fizetéseket és a tanulóság részére a várból járó évi jövedelmeket pontosan kiszolgáltatta. A Comeniustól felállított négy gimn. 231osztály számára külön-külön tantermeket építtetett. A tanítás sikerének biztosítása és az iskolai tudományos élet fellendítése czéljából, Sárospatakon 1650-ben nyomdát állított, hol Comenius korszakalkotó tankönyvei s kiválóbb ref. tudósok művei jobbára az ő költségén láttak napvilágot. Hogy jóravaló tanárokban fogyatkozást ne szenvedjen az iskola, férje példáját követve, évenként több jóreménységű ifjút külföldön neveltetett. Az iskola akkori 12 szőlejét az ifjúság kérésére (1659 okt. 30) a királyhelmeczi és dobóruszkai uradalmakat, fiának és mindkét ágon levő utódainak kihalása esetére, a sárospataki iskolára hagyja. Kiköti, hogy ezen jószágokat sem eladni, sem elzálogosítani nem szabad, mert különben azok az iskola számára azonnal lefoglalandók. Meghagyja, hogy a sárospataki iskolában mindenkor annyi akadémiai és gimn. tanár legyen, a mennyit a szükség kíván és az előljáróság rendel. Szívére köti fiának és maradékainak, hogy évenként mindig két ifjút tartsanak a külföldi akadémiákon. E fenkölt gondolkozású nő jellemét híven visszatükrözik azok a szavak, melyeket kevéssel halála előtt a lázongó diákokra mondott: "Idvezült urammal ifjúságomtól fogva istenesen éltem, de sem ennek, sem édes kedves fiamnak halálán annyit nem sírtam, nem keseregtem, mint az ifjúságnak ez rajtam esett cselekedetén. Te látod isten, mint az édes anya magzatit, a dajka az ő kicsinydedét, úgy igyekeztem nevelni istennek és szegény hazánknak szolgálatjára, de sok dalkálkodásimat im mivel fizetik".
Báthory Zsófia.
A kegyes fejedelemasszony 1660 ápr. 18-án és fia, II. György, ugyanazon év június 7-én meghalván, gyászos napok következtek a sárospataki főiskolára. Báthory Zsófia, II. György felesége, fiával I. Ferenczczel együtt, mindjárt 1661-ben visszatért a kath. vallásra és megvonta a főiskolától mindazon jövedelmeket és járandóságokat, melyeket Miksa király adománylevelében, Dobó Ferencz és Lorántffy Zsuzsánna végrendeletében biztosíttattak a számára. A főiskola pártfogói, élükön Bocskay István zemplénmegyei főispánnal, mint az iskola főgondnokával, mindent elkövettek a lefoglalt jövedelmek visszaszerzése végett. Miután a vakbuzgó és szívtelen asszony, a ki egészen a jezsuiták befolyása alá került, ismételt kérésökre is hajthatatlan maradt, sőt kigúnyolta őket: panaszukat felvitték az 1662-iki országgyűlésre, majd a király elé, de mind hiába volt. A lefoglalt jövedelmek ügyében kir. bizottság is ült össze Sárospatakon 1664 aug. 10-én, de a Wesselényi Ferencz nádor őszinte törekvésének sem lett semmi eredménye, a bizottságban levő kath. főpapok (Pálffy Tamás, Bársony György stb.), rideg felfogása miatt. Utoljára is az 1647. t. 14. §-a alapján perre került az ügy. A reformátusok meg is nyerték a pert, de a végrehajtást kir. letiltó parancs gátolta meg. Végre I. Rákóczy Ferencz apósának, Zrínyi Péternek közbenjárására, hihetőleg politikai czéljaira való tekintetből 1669 ápr. 26-án egyezségre lépett az iskolával és a birtokabeli protestánsokkal, de az egyezségi szerződés, melyet Zrínyi Péter is mint egyik tanú aláírt, a Wesselényi-féle összeesküvés felfedezése következtében felbomlott.
A főiskola a jezsuiták kezében.
Most Báthory Zsófia elérkezettnek látta az időt arra, hogy a sárospataki főiskolát megsemmisítse. A politikai helyzetet felhasználva, a jezsuiták ösztönzésére, kiket még 1662-ben letelepített a várba és hogy az összeesküvésbe keveredett fiának a kormánynál és a kormányt vezető klerusnál mennél több pártfogót szerezzen: 1671 őszén a várbeli templomot, melyet Perényi Gábor épített és I. Rákóczy György 1620-ban a keleti oldalán kibővített, az iskolával együtt karhatalommal elfoglalta, az iskola épületeit és minden ingatlan vagyonát: házait, földjeit, szőlőit, mészárszékét és korcsmáját a jezsuitáknak adta, a tanárokat és tanulókat pedig lelketlenül elűzte a városból.
Csécsy János.
Ekkor a kisebb tanulók szüleikhez mentek, a nagyobbak pedig Pósaházy János és Buzinkay Mihály tanáraikkal Debreczenbe menekültek, magukkal vivén a könyvtárnak és a nyomdának megmenthető részét. Innen 1672 febr. havában Erdélyországba vándoroltak, hol Apaffy Mihály fejedelem a gyulafehérvári Bethlen-kollégium helyén telepítette le őket. Ettől fogva 1682 decz. 22-ig nem volt iskola Sárospatakon. Ekkor a Thököly Imre felkelésének hírére, ki Sárospatakot is hatalmába kerítette, a diákság egy része allai Pál szenior vezetése alatt visszaszállingózott az ősi fészekbe. Eleinte 232nem volt tanáruk, de azért fentartották magukat, vezették a gazdálkodást, árultak a korcsmán, műveltették a szőlőket. A tanulás sem maradt abban; a nagyobbak egymástól, a kisebbek a nagyobbaktól tanultak. Így éltek 1689 febr. 9-ig, midőn az előljáróság a derék Csécsy Jánost választotta meg tanárrá, szerencséjére az iskolának, mert Thököly felkelésének leveretése után mintegy 17 évig ismét bujdosnia kellett és Csécsy volt az, a ki tántoríthatatlan hűségével, szívós kitartásával a legnehezebb viszonyok közt is megmentette az iskolát. Ugyanis, midőn egy zemplénmegyei küldöttség Klobusitzky Ferencz alispán vezetése alatt, az 1681-iki törvényre támaszkodva, 1687 ápr. 27-én elfoglalta és minden vagyonával együtt a jezsuitáknak adta az iskolát, Csécsy volt az, a ki a tanulókat elszéledni nem engedte és folytonos üldözések között az iskolát különböző helyeken fentartotta. Most a második ízben elűzött iskola 1687 június 12-én Gönczön telepedett le, hol Csécsy csaknem 8 évig békésen tanított. Ámde a jezsuiták itt is szemmel tartották a hírre kapott iskolát és addig mesterkedtek, míg Göncz város földesúri jogát meg nem szerezték. Ilyen jogon 1695 márczius 25-én kiűzték onnan a tanulóságot, mely a 42. és 84. zsoltárok éneklése közben, istenbe vetett erős hittel vonult ki a városból. Innen pártfogóik tanácsára ugyanazon év május 20-án Kassán telepedtek le, hol, mint artikuláris helyen, egyházuk és iskolájuk volt a reformátusoknak. De a belvárosban még egy évig sem maradhattak, s 1696 márczius 27-én, az 1681-iki törvény értelmében, a külvárosba szoríttattak, hol Csécsy még azon év nyarán, a pártfogók segítségével, fából egészen új iskolai épületet emeltetett. Itt húzták meg magukat hét esztendeig s már biztonságban érezték magukat, annyival inkább, mert az angol király és a szövetséges belga rendek közbenjártak értök I. Lipótnál: midőn I. Rákóczy Ferencz felkelése minden számításaikból kizavarta őket. Kassa 1703-ban az I. Rákóczy Ferencz ostroma alá kerülvén, a külvárosi tanulók egy része haza menekült, vagy katonának állt, a kisebbik rész Csécsyvel együtt bekéredzett a városba, hogy ott az ostrom minden viszontagságát átélje. Csécsy ezen tettével az uralkodóház iránti hűségét bizonyította be Nigrelli főhadparancsnok előtt, a minek később nagy hasznát vette az iskola.
A főiskola visszaállitása.
Ezalatt a győztes Rákóczy Ferencz egyik tábornoka, Orosz Pál, Sárospatakot megszállván, a tótoknak és ruthéneknek bérbe adott iskolát 1703 aug. 25-én átadta a reformátusoknak. E hírre a vidéken tartózkodó diákok a Kassáról eljött szeniorral, Tornallyai Györgygyel együtt 1703 deczember 13-án megszállják és helyre állítják a régi fészket és miután számuk napról-napra szaporodott, izennek Csécsynek is, hogy jöjjön vissza. De Csécsy, félvén a dolgok változásától, csak 1705 május 14-én érkezik Sárospatakra, akkor is még családját Kassán hagyja. Hogy az iskola sorsát teljesen biztosítsa, 1705 szept. havában, mint a zempléni reformátusok követe, a szécsényi országgyűlésre utazik és miután az itteni megállapodások szerint a megyénkét kinevezett vegyes bizottság 1706 jan. 26-án az iskolát minden vagyonával együtt visszaadta a reformátusoknak: ő maga is, családjával együtt, ugyanazon év márczius 4-én, a tanulóság nagy örömére, Sárospatakra költözött.
Ez időtől fogva nem volt többé kénytelen vándorolni az iskola, de az 1790-91-iki vallásügyi törvény meghozataláig még sokféle háborgatásnak és zaklatásnak volt kitéve. A Rákóczy-féle szabadságharcz lezajlása után a jezsuiták ismét vérszemet kapván, minden követ megmozdítottak, hogy az iskolának nem annyira épületeit, mint inkább a fejedelmektől adott fekvő javait az országos törvények ellenére eltulajdonítsák. A politikai helyzet a szatmári béke előtt és után igen kedvező kilátást nyujtott nekik erre, mert a sokféleképpen magyarázható kir. rendeletek akkorában egymást érték; a hazafias érzelmű polgárok pedig megfélemlítve, meghunyászkodva, szomorúan várták az események fejlődését. Egymás után jöttek I. József 1790 dezc. 12-iki, 1710 nov. 10-iki, továbbá Eleonóra özvegy császárné 1711 szept. 28-iki és a III. Károly 1714 ápr. 28-iki nyilt parancsai, melyek egyházi és iskolai ügyeinket a szabadságharcz (1703) előtti állapotra rendelték visszaállítani.
A jezsuiták törekvései a főiskola megszerzése iránt.
E nyilt parancsok alapján 1711-től 1714-ig négy ízben járt megyei bizottság egy-egy jezsuita kíséretében Sárospatakon, követelve még karhatalommal is, hogy az iskolai javak a jezsuitáknak adassanak. Első ízben báró 233Maixner Ferencz kir. kamarai főbiztos és tanácsos jelent meg Görgei Imre jezsuita társaságában, és hivatkozva az I. József 1710 nov. 10-iki rendeletére, követelte, hogy az iskola minden javaival adassék át a jezsuitáknak, a kiké az a háború előtt is volt. Füleky András, az akkori igazgató-tanár, a maga és a tanuló ifjúság nevében erélyesen megvédelmezte az iskolát. Előadta, hogy ők nem adhatják át az iskolát, mert az nem az övék, a rendelkezésre jogosított gondnokok és kegyurak pedig távol az ország különböző vidékein laknak. Kifejtette, hogy az iskola forradalomelőtti állapota az volt, hogy Kassán a kül- és belvárosban húzódott meg, de oda most a felség iránti hűség megsértése nélkül, vissza nem mehetnek. Kijelentette, hogy az erőszaknak, a mivel fenyegetődzik a bizottság, csak abban az esetben engednek, ha különös kir. rendeletet mutat elő.
Az iskola jövőjéért aggódó Füleky, hogy a jezsuiták aknamunkáját ellensúlyozza a bécsi udvarnál, azonnal arra határozta magát, hogy királyi oltalomért folyamodik. Ily czélból a bécsi ágens számára utasítást készít és felkéri, hogy annak szellemében folyamodást szerkeszszen. A folyamodást sikerült ő felségéhez juttatni, a mit a hollandi követ és herczeg Trautson közbenjárásával Savoyai Jenő eszközölt ki. Az iskola sorsa meghatotta a királyt és a folyamodókat kegyelemébe vette. 1711 márcz. 21-én, már József halála után, a főhaditanács útján rendelet érkezett gróf Pálffy János főhadtestparancsnokhoz, melyben utasíttatik, hogy az iskolai társaságot megvédelmezze és senki által háborgatni ne engedje s nagyobb biztosíték okáért szeptember 24-én maga Pálffy is védőlevelet adott az iskola számára.
Királyi oltalom alatt és Pálffy János védőlevelével néhány hónapig biztonságban volt az iskola, annyival is inkább, mert az időközben (május 1) megkötött szatmári béke III. pontja szerint a király "vallás dolgában az országnak törvényes szabadságait" megvédeni ígérte, sőt mint Ráday Pál a sárospataki iskola előljáróságához intézett levelében írja, a békepontok tárgyalásánál "specialis reflexio volt ezen collegium felől és assecuratio is ... adodott, kit mélt. generalis Pálffy uram meg is vallhat". Azonban a pataki jezsuiták az özvegy királyné 1711 szept. 28-án kiadott rendeletét újra felhasználták arra, hogy a régóta zaklatott iskola ellen újabb támadást intézzenek. Az özvegy királyné rendelete nem volt ugyan más, mint József 1710 nov. 10-iki nyilt parancsának megújítása, de a jezsuiták felfogása azt magyarázta abból, hogy az, mint későbbi rendelet, megsemmisíti a korábbiakat. Ilyen alapon kért Rajcsányi János sárospataki jezsuita házfőnök a varannai megyei közgyűlésen, 1711 decz. 10-én biztosokat a sárospataki iskola elfoglalására. Az iskola követei hiába mutatták fel az őket biztosító különös királyi rendeletet és Pálffy János védőlevelét. A megpuhított és régi szelleméből kivetkőzött Zemplénmegye készséggel osztozott a jezsuita felfogásban és kinevezte a bizottságot. Ez deczember 18-án a helyszínén megjelenvén, felhívta az iskolai társaságot, hogy a rendelet értelmében adják át az iskolát minden javaival a sárospataki jezusitáknak. Az iskolai társaság írásbeli előterjesztést nyujtott a bizottság elé, melyben kifejtette, hogy I. József 1711 május 21-iki rendelete és Pálffy védőlevele alapján biztosítva érzik magukat és az iskolát át nem adják mindaddig, míg ő felsége irányukban kimutatott különös kegyelmét egy másik különös rendeletben meg nem vonja tőlök és kérik írásba foglalt válaszuknak a megyére és onnan a király elé való terjesztését.
1712 január 14-én újabb megyei végrehajtó bizottsággal jelent meg Rajcsányi János Sárospatakon. E bizottság az iskolába akart menni, de az ifjúság elzárta előtte az ajtót és így csak künn, a bezárt kapu előtt, folyt a párbeszéd. Az iskolai társaság most is csak a József-féle 1711 május 12-iki rendeletre támaszkodva, megtagadta az átadást. A jezsuiták hiába érveltek azzal, hogy a József-féle rendeletet hatályon kívül helyezi az özvegy királyné későbbi rendelete, az iskolai társaság azt felelte, hogy az előbbi, általánosan szóló rendeleteket eltörlik a későbbi szintén általános rendeletek, de a korábbi különös rendeletek csak akkor vesztik el érvényöket a későbbi általános rendeletek által, ha ezekben amazokra hivatkozás van. Hosszas vitatkozás után ez a bizottság is eredmény nélkül távozott, magával vivén az iskolai társaság erélyes nyilatkozatát, melynek jegyzőkönyvbe vezetését és ő felsége elé terjesztését kérelmezte.
234E bizottság eredménytelen eljárása bosszantotta a jezsuitákat és azért két hét mulva, 1712 január 27-én magát a főispánt, gróf Gersei Pethő Mihályt hívták ki, úgy gondolkozván, hoy a bécsi kormány hű szolgája hivatalos tekintélyével majd elvégzi azt, a mit a bizottságok nem tudtak megtenni. De csalódtak, mert a velök szembesített iskolai képviselők a főispán előtt sem hunyászkodtak meg, kinek szégyenszemre szintén eredmény nélkül kellett távoznia.
Sokkal nagyobb veszély fenyegette a sárospataki iskolát a III. Károly 1714 április 28-án a katholikus főpapság ösztönzésére kiadott rendelete következtében. Nem volt ugyan ez sem egyéb, mint az I. József- és Eleonóra-féle nyilt parancsok ismétlése és magyarázata; nem érintette ugyan a sárospataki iskolát, mely különös kir. kegyelem oltalma alatt állott: mindamellett az iskolai társaság megdöbbenéssel fogadta azt, mert a várbeli jezsuiták eddigi viselkedése és kapzsisága következtében meg volt győződve arról, hogy ismét hajszát fognak kezdeni az iskola ellen. Csakugyan, a Gálszécsen 1712 június 15-én tartott közgyűlésen kierőszakolták a jezsuiták, hogy végrehajtó bizottság menjen Sárospatakra, melynek vezetésével Kossovics Márton másodalispán bízatott meg. Kossovics június 22-én érkezett Sárospatakra a jezsuitákhoz, a hol Zorger György egri kanonok az újhelyi és mádi plébánosok s többek társaságában várta őt a jól kifőzött tervvel. Abban állapodtak meg, hogy az iskolát erőszakkal foglalják el. E végből Lehner Ferencz udvarbírónak a vár hajdúival s a helyben állomásozó kapitánynak összes legénységével közre kellett működniök. Másnap, június 23-án Kossovics Márton maga elé idézi az iskola előljáróit, de ezek visszaizennek, hogy mindaddig meg nem jelennek előtte, míg a katonaságot el nem küldi, mert úgy tudják, hogy sem királyi rendelet, sem a megye nem hatalmazta fel, hogy katonaságot használjon, mi ellen tiltakoznak is. Végre, miután biztosítást nyertek a felől, hogy sem a katonaság, sem a kíséret részéről nem lesz semmi bántódásuk, megjelennek előtte. Most Kossovics a rendeletet felolvassa és kijelenti, hogy annak értelmében az iskola minden javaival együtt a jezsuitáknak adatik át. Erre az iskolai társaság képviselői, a tanárok és néhány főbb diák kijelentik, hogy ők most is, mint a közelebbi foglalások alkalmával, a József-féle különös kegyelmes rendeletre támaszkodnak, melynek hatályát a mostani általános rendelet sem rontja le és kívánják tiltakozásuknak jegyzőkönyvbe vételét s annak alapján ügyöknek a megyére s onnan a király elé terjesztését. Kossovics ezt megígérte, de a foglalástól el nem állott.
Most a megyei küldöttség, jezsuiták, papok, Lehner a hajdúival, katonai fedezet alatt, trombitaharsogás és dobszó mellett, az iskola kelet felőli kapuja felé indul, melyet az ifjúság, hogy a veszélyessé válható összeütközést kikerülje, már jó előre elzárt és eltorlaszolt. Csak mintegy 16 diák állott künn a kapu előtt, hogy tiltakozzék az erőszak ellen, melyre sem Kossovicsnak a megyétől, sem Lehrernek herczeg Trautsontól, sem a katonaságnak a felsőbbségtől, nem volt felhatalmazása. Hiába volt a tiltakozás. Kossovics hajthatatlan maradt. A kapitány legénységét az iskola kapuja előtt sorba állítja, Lehner hajdúinak parancsot ad, hogy törjék-vágják a kaput. Ez azonban nem ment olyan könnyen s így, a papok és jezsuiták ösztönzésére odarendeli a kerülőket és molnárokat a Bodrog partjáról, a kik fejszékkel, bárdokkal mennek neki a kapunak. Erre nagy lárma kerekedik, az iskola sorsáért aggódó közönség szitkozódik, átkozódik. Végre a nagy számmal összecsődült asszonyok nem tűrhetvén a méltatlanságot, megrohanták a hajdúkat, de látván, hogy puszta kézzel nem boldogulhatnak, a szomszéd házakba szaladnak és hamarosan a mit felkaphattak, szénvonóval, lapáttal, piszkafával felfegyverkezve térnek vissza és kőzáport szórva maguk előtt oly erővel támadják meg a kaput döngető molnárokat és hajdúkat, hogy azok az ostromot kénytelenek voltak abbahagyni s maga a küldöttség is jobbnak látta odébb állani.
Az iskolai előljáróság megörült ugyan annak, hogy a nagy veszélyt elhárították magukról, de másrészéről bántotta őket az a gondolat, hogy a történteket felsőbb helyen talán nyilt ellenszegülésnek fogják tekinteni s a király iránti hűségtelenségre magyarázzák. Nem bíztak a Kossovics jelentésének tárgyilagosságában, féltek különösen a jezsuitáktól, hogy a bécsi 235udvart ellenük fogják ingerelni. Ezért Füleky, az iskola igazgatója nyilatkozatot terjeszt a megye elé, melyben a Kossovics eljárását híven előadván, tiltakozik az erőszakos eljárás ellen, melyre felhatalmazása nem volt. Ezenkívül gondoskodott arról is, hogy a bécsi udvart a történtekről és az iskola helyzetéről felvilágosítsa. Sikerült megnyernie Monaky István tekintélyes úri embert, hogy a herczeg Trautsonhoz és a királyhoz írt folyamodást személyesen vigye fel Bécsbe. Bécsben már tudták a sárospataki esetet és a kanczellár dorgálódzott is miatta, de a derék Monaky addig járt s kelt herczeg Trautsonhoz és a befolyásos udvari emberekhez, hogy utoljára is sikerült neki a döntő köröket kedvezőbben hangolni. Bizonyára nem történt volna ez, ha most is I. György angol király, Frigyes Vilmos porosz király és a szövetséges belga rendek a svájczi köztársaság megkeresésére, közben nem jártak volna. Így történhetett meg, hogy III. Károly személyesen fogadta Monakyt és átvette tőle azt az emlékiratot, melyben a tanárok és tanulók híven előadván a rajtok évek óta elkövetett erőszakosságokat, királyi oltalomért esedeznek. A király csakugyan kegyelmébe fogadta őket és 1714 augusztus 1-én adott rendeletében meghagyja és parancsolja Zemplénmegyének, hogy Sárospatak törvényes helynek tekintessék, hogy a sárospataki tanárokat és tanulókat templomuknak, iskolájuknak használatában s vallásuk szabad gyakorlatában ne háborgassák.
Belviszályok.
E kir. rendelet végét vetette ugyan az embertelen üldözéseknek, de ezután meg, mintegy 20 évig, belviszály dúlt az iskola kebelében, melynek rossz híre egész a trón zsámoláyig felhatott. Ennek okozója a különben nagytudományú, fáradhatatlan buzgóságú, országos hírű ifj. Csécsy János tanár volt, a ki hatalmaskodó természeténél fogva egyik tiszttársával sem tudott megférni. Alig foglalta el tanári állását (1713), azonnal összetűzött Füleky Andrással. Az egymással versengő tanárok példája után az ifjúság is pártokra szakadt s rakonczátlan magaviseletével annyira vitte a dolgot, hogy az előljáróság kénytelen volt Füleky Andrást 1717 február 15-én hivatalától megfosztani. De ez sem hozta meg az óhajtott békét, mert Csécsy az új tanárral, Nagymihályi Szomoló Gergelylyel sem tudott megférni s a pártszellem annyira bevette magát az ifjúság közé, hogy véres verekedések is fordultak elő és a Csécsy-pártiak a Nagymihályi-pártiakat 1722 deczember 11-én tanárjukkal együtt kiűzték az iskolából. E botrányos ügy megvizsgálása és elintézése végett báró Szentiványi János elnöklete alatt kir. bizottság jött Sárospatakra (1724 és 1725), mely látszólag helyreállította ugyan a rendet, de alig hogy eltávozott, a parázs alatt lappangó tűz azonnal ismét lángra lobbant. Végre is az évek óta dúló viszálynak, mely a főiskolára nézve könnyen végzetessé válhatott volna, akkor lett vége, a mikor egy, 1734 április 6-ikáról kelt királyi rendelettel mind a két tanárt megfosztották a hivatalától.
A helytartó tanács zaklatásai.
A belviszály elmúltával, a század folyamán, még sokáig külső háborgatások és zaklatások gátolták az iskola fejlődését. E háborgatások és zaklatások a helytartó tanácsból indultak ki, mely a kath. klérus érdekeit szolgálva, arra törekedett, hogy a sárospataki főiskolát, mely már 1560-ban akadémiává lett, pusztán csak a grammatikai osztályokra szorítsa vissza. Az iskola ellenségei feljelentéseket küldtek hozzá az iskola újabb építkezéseiről, a tanárok és tanulók folyvást való gyarapodásáról. Ezért a Carolina resolutiora támaszkodva, 1759-1775-ig hat ízben rendelt el nyomozást és vizsgálatot az iskola ellen, kérdezve: mióta áll fenn? miből tartja fenn magát? hány tanára és tanulója van? mennyi a fizetésök? stb. Bármily érdekes és tanulságos lenne is e kicsinyes, bosszantó s igazán nemzetölő nyomozások leírása, a helyszűke miatt mellőznünk kell. Annyi bizonyos, ezek a zaklatások, minden kíméletlenségök mellett is, nagyobb veszélylyel nem jártak és a sok zivatart látott főiskola szerencsésen átélte ezeket is, mint a többieket, míg végre az 1790/91 törvényhozás megnyitotta előtte a nemzeti irányú békés fejlődés útját.
A békés fejlődés kora.
Kemény megpróbáltatásai közt megedződve, szép multjának drága emlékeivel és híven megőrzött hagyományaival gazdagodva, oktatási és nevelési rendszerét a haladó kor igényei szerint folyvást alakítja, intézményeit fejleszti. Mindezt a fejedelmi korszak letűntével az összes ref. közönség 236évről-évre nyilvánuló pártfogása, sőt olykor-olykor a más vallásúak nemes érdeklődése is teszi lehetővé. Alig van ev. ref. vallású nemes család széles e hazában, melynek ősei ez intézet fentartásához kisebb, vagy nagyobb mértékben hozzá nem járultak volna. Egyik az iskola közszükségleteire áldozott, vagy újabb tanszékek felállításához járult; másik szegénysorsú jó tanulók számára tett kegyes alapítványokkal örökítette meg a nevét. E kegyes alapítványok, melyek között legnagyobb a Vay, Mocsáry-, a Horváth Simon-, Mária- és a Mudrány András-féle, főtényezői annak, hogy a sárospataki főiskola gimnáziumával, theologiai és jogi akadémiájával, ma is előkelő helyet foglal el a hazai testvérintézetek közt.
* * *
A főiskola szervezete.
A sárospataki főiskola felügyelői, az I. Rákóczy Györgytől szentesített törvények szerint, a zempléni esperesek voltak, kik tanfegyelmi ügyekben legfőbb hatósági joggal bírtak. A fontosabb ügyeket azonban, ha jónak látták, az egyházmegyei gyűlés elé, később a négy egyházmegye (Abaúj, Borsod, Ung, Zemplén) közzsinata elé terjesztették. Jelenleg a tiszáninneni egyházkerületi kormányzó hatósága alatt áll, mely a felügyeletet közgyűlése s ennek elnökei (a püspök és világi főgondnok) és az igazgató-tanács s ennek elnökei (az egyházi és világi algondnok) gyakorolják. Az igazgató-tanács tagjait (hat egyházi és hat világi egyént) az egyházkerület választja hat évre; elnökeit pedig az egyházkerületben levő hitközségek presbiteriumai választják élethossziglan, titkos szavazattal, általános szótöbbséggel. A jelenlegi egyházi főgondnok Kun Bertalan püspök, világi főgondnok báró Vay Béla v. b. titkos tanácsos. Az igazgató tanács elnökei: Fejes István sátoraljaújhelyi lelkész és Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, zemmplénmegyei alispán. Tagjai egyházi részről: Nagy Pál tornallyai lelkész, gömöri esperes, Kérészy Barna tiszáninneni lelkész, Szabó Endre csicseri lelkész, ungi esperes, Bálint Dezső sárospataki lelkész, Vadászi Pál szentpéteri lelkész, f.-borsodi esperes, Révész Kálmán kassai lelkész, abaúji esperes; világi részről: Dókus Ernő cs. és kir. kamarás, országgy. képvsileő, Meczner Béla földbirtokos, egyházmegyei gondnok, Bernáth Zoltán földbirtokos, Ragályi Béla egyházmegyei gondnok, országgyűlési képviselő, Csoma József földbirtokos, a M. T. Akadémia tagja, Szentimrey Gyula földbirtokos, egyházkerületi tanácsbíró.
A beligazgatás szervei. 1. A gimnáziumi szék, mely tanfegyelmi ügyekben a "kormányzati rendszabályokban" megszabott hatáskörben működik. Tanárválasztás alkalmával az egyházkerületnek, az igazgató-tanács útján, alkalmas egyént vagy egyéneket ajánl. Tagjai az igazgató elnöklete alatt az összes gimnáziumi rendes, helyettes és segédtanárok. Az igazgatót, a gimn. tanárok hármas jelölése alapján, az igazgató tanács választja hat évre s mint ilyen az igazgató-tanácsnak és az egyházkerületi közgyűlésnek rendes tagja. Jelenlegi gimn. tanárok: dr. Rácz Lajos igazgató, Buza János, Zsoldos Benő, Kovácsy Sándor, Kiss Elek, Ellend József, Csontos József, Domby László, Zelles Lajos, Deák Géza, Novák Sándor, Szilágyi Benő, Harsányi István, Nagy Lajos, H. Bathó János, Elekes Imre, Maller János.
A sárospataki gimnáziumban, több mint két századon át, nem voltak állandó tanárok. Ezek helyett egy, vagy két évenként változó, theologiát és bölcsészetet végzett ifjakat alkalmaztak, szigorú pályázati vizsga letétele után, kik az akadémiai tanárok felügyelete és ellenőrzése alatt állottak. Legelőször 1797-ben választottak négy rendes tanárt a felső négy osztályba, de ezek fölött is az akad. tanárok gyakorolták a felügyeletet egész 1848-ig. Csak 1850-ben lett a gimnázium önállóvá, midőn kénytelen-kelletlen az Organisations-Entwurf szerint kellett szervezkednie. Nyilvánossági jogot azonban nem nyert, mert az Entwurt németesítő irányának ellenszegült.
2. Az akadémiai szék jog- és hatáskörét szintén a "kormányzati rendszabályok" írják körül. Akadémiai tanárválasztás alkalmával az illető karok előterjesztésére, az igazgató-tanács útján az egyházkerületi közgyűlésnek alkalmas egyént vagy egyéneket ajánl. Tagjai, az akad. igazgató elnöklete alatt, az összes akad. tanárok. Az akadémiai igazgatót az akad. tanárok közül maga az akad. szék választja egy évre s hivatalában az igazgató-tanács 237erősíti meg s mint ilyen, az igaztató-tanácsnak és az egyházkerületnek rendes tagja.
Jelenlegi tanárok: dr. Székyely György igazgató, Radácsi György, dr. Tüdős István, Novák Lajos, Rohoska József, Zoványi Jenő, dr. Horváth Czyrill, Sinka Gyula (s.-tanár) a vallás- és egyháztudományi szakban; dr. Szánthó Gyula, dr. Finkey József, dr. Zsindely István, dr. Finkey Ferencz, dr. Meczner Sándor, dr. Illyefalvi Vitéz Géza, dr. Szabó Sándor, dr. Ferenczy Zoltán, dr. Kun Zoltán (rendk. tanár) a jog- és államtudományi szakban.
A hit- és bölcsészeti tudományok 1560 óta adatnak elő s azoknak már a Rákóczy-korban egyszerre 3-4 tanáruk volt. A tulajdonképeni jogi tanítás csak 1793-ban kezdődik, midőn a politikai, társadalmi és irodalmi újjászületés korában, a hazai jog tanszékére az országos hirűvé vált Kövy Sándort hívta meg az előljáróság. Az önkényes uralom nyomása alatt, 1853-ban megszűnt a jogakadémia s helyette 1857-ben a tanítóképző nyílt meg, melyet 1869-ben az államnak adott át az előljáróság. E közben a jogakadémiát 1861-ben újra felállították, a mit az az országos részvét tett lehetővé, mely a sárospataki főiskola iránt 1860 június 8-án megtartott háromszázados ünnepélyének alkalmával nyilvánult, midőn báró Vay Miklós felhívására a magyar társadalom minden osztálya, vallás- és felekezeti különbség nélkül, tetemes összeggel járult a főiskola alapjának gyarapításához.
3. A köziskolai szék. Tanácskozási és szavazati joggal bíró tagjai az összes akadémiai és gimnáziumi tanárok. Az egészi tanári kart és az összes ifjúságot érdeklő ügyekben tanácskozik, határozatokat hoz, vagy tervezeteket készít. Az összes ifjúság felett közerkölcsiségi és közegészségi szempontból felügyeletet gyakorol. Az egyházkerületi tisztviselőkre szavazatot ad, mint akármelyik egyházközség. Az igazgató-tanácsba két képviselőt (egy akadémiai és egy gimnáziumi tanárt), a gazdasági választmányba pedig három tagot választ titkos szavazással, általános szótöbbséggel. Elnöke az akadémiai igazgató, a ki ebben a minőségében, mint közigazgató, az egész tanári kart képviseli a közönséggel, valamint a kormányzó és felügyelő hatóságokkal szemben.
4. A gazdasági választmány. A főiskola mindennemű gazdasági ügyeit intézi. A tőkepénzeket részint pénzintézeteknél, részint jelzálogi biztosíték mellett elhelyezi, ingatlanok vásárlását vagy eladását előkészíti, a meglevő ingatlan javakat jövedelmezteti s az egyházkerületi közgyülés jóváhagyásának feltétele mellett bérbe adja. Elnöke, kit az egyházkerületi közgyűlés választ, a főiskolát anyagi és jogi ügyekben képviseli, mind az egyházkerületen, mind az igazgató-tanácsban s a közönséggel szemben. Az igazgató-tanácsnak és az egyházkerületi közgyűlésnek tagja. Az elnökön kívül hat rendes tagja van, kik közül hármat az egyházkerületi közgyűlés a helybeli polgárok közül, hármat pedig a köziskolai szék választ a maga kebeléből hatévenként Tanácskozó tagjai: a jogigazgató, a pénztárnok, ellenőr, tápintézeti felügyelő és az irodalmi kör egy megbízott képviselője. Jelenlegi rendes tagjai a helybeli polgárok közül: Radácsi György elnök, dr. Láczay László, Katona György, Szeremley Gábor, és a tanárok közül: Buza János, Kiss Elek, dr. Szabó Sándor. Tanácskozási joggal bíró tagjai: Debreczeni Bertalan jogigazgató, Szinyei Gerzson pénztárnok, Szivós Mihály ellenőr, Csontos József tápintézeti felügyelő, Maklári P. Miklós könyvraktári felügyelő.
A jelenlegi gazdasági választmány 1850-ben alakult s többrendbeli változás után, melyek 1867-ben és 1876-ban mentek végbe, 1883-ban nyerte mostani szervezetét. Azelőtt a gazdasági ügyeket kezdettől fogva, a fejedelmi korszaktól a senior vitte, kit évenként maga az ifjúság választott a 12 tagból álló fődiák (primarii) közül. Ő ügyelt fel az iskola javaira, ő míveltette a szőlőket, ő hozzá folytak be a tőkék kamatai, ő fizette a tanárokat, a diákhivatalnokokat, cselédeket. Ellenőre volt egy másik fődiák (contrascriba). Segédei voltak az inasok gondnoka, az egyházfi, a boráruló (vini praebitor), czipóosztó (libi praebitor), pnczér (cellista), magtárnok (frumenti praebitor), mindannyian a diákok közül választva. A senior hatásköre 1708-ban nagy változáson ment át. Ekkor választottak tiszttartót, ki a külső gazdaságra ügyelt. 1828-ban a gondokságra bizták a gazdasági főfelügyeletet, mely hatáskörét egész 1852-ig fentartotta. 1815-ben a tiszttartó helyett 238parasztgazdát alkalmaztak és minthogy az algondnok nem helyben lakott, helyette a felügyeletet és ellenőrzést a közigazgató végezte.
A főiskola intézményei.
A főiskola intézményei. 1. A nyomda és az irodalmi kör. Legelőször Lorántffy Zsuzsánna és fia, III. Rákóczy Zsigmond állítottak itt nyomdát 1650-ben, az általok ide hívott Comenius János sürgetésére. Ez a nyomda 1671-ben az iskola elűzetése alkalmával, megszűnt. (Ezzel az irodalom és tudomány czímű czikkünkben foglalkozunk bővebben.) A mostani nyomda 1805 óta áll fenn. Eleinte magántulajdon volt, de nemsokára zálogjogon, később vétel útján, az iskola birtokába került.
A nyomda eleitől fogva ébresztője s támogatója volt a tanári kar írói munkásságának és egyúttal szellemi és anyagi erőforrása a főiskolának. Nyomáben eleven és mozgalmas irodalmi élet keletkezett, mely különösen arra irányult mindenha, hogy a főiskola kiadásában, a gimnázium és az egyházkerület népiskolái számára, alkalmas kézikönyvek jelenjenek meg. E tankönyvek, különösen az 50-es évek óta, széles körben kelendők voltak és a főiskola eleinte házilag, majd 1864 óta egy helybeli könyvkereskedő, mint főbizományos által árultatja azokat. Az alkotmányos korszak megnyiltáig, számbavehető versenytárs nélkül állott e téren a főiskola, de a népiskolai, majd a gimnáziumi törvény meghozatala után hatalmas versenytársra talált az összpontosításra törekvő államban. Hogy a főiskola az így támadt versenyben, szép multjához híven, habár szűkebb körben is, megállhasson, 1873-ban a tanári kar "Irodalmi Kört" alakított, mely az írói erőket a czél, eszközök és módok határozott megjelölésével, szabályszerű együttműködésben tartja. Jelenleg az Irodalmi Körnek 26 gimnáziumi és 19 népiskolai könyve van forgalomban. Elnöke Fejes István főisk. algondnok, alelnöke dr. Horváth Czyrill akadémiai tanár.
2. Tápintézet. A szegény tanulók gyámolítása és ellátása régi szokás; egyidejű a főiskola alapításával. A Perényiek idejében, az egész fejedelmi korszakon át, különösen a Rákóczyak alatt, sőt még a XVIII. században is, fennállott itt 40-100 ifjú számára a közétkezés intézménye, mely utoljára csak czipóosztásból állott. A mai tápintézet 1859 szeptember 4-én nyílt meg és azóta, kegyes alapítványok segélyével, oly fejlődésre jutott, hogy jelenleg 400 ifjú élvezi évenként annak jótékonyságát, még pedig a szegény és jó tanulók ingyen, mások évi 40, 80, legfeljebb 140 koronáért. Jelenlegi felügyelője Csontos József gimnáziumi tanár.
3. Főiskolai kórház és betegsegélyező egylet. Az iskola már 1793 óta rendes orvost tart. A jelenleg fennálló állandó kórházat dr. Raisz Gedeon főiskolai orvos alapította 1863-ban (ez volt az első iskolai kórház hazánkban) és dr. Kun Zoltán főiskolai orvos fáradhatatlan buzgólkodása következtében, mintaszerű berendezésével, méltó dísze és különlegessége a főiskolának. Csinos vasbútorzatú szobái a legkényelmesebb igényeket is kielégíthetik. Van vízvezetéke, fürdője, telefonhálózata, mely a főiskolai orvossal és a gyógyszertárral összeköti. A betegek gondozását vöröskeresztes ápolónő teljesíti.
E mintaszerű berendezést a Betegsegélyező egylet tette lehetővé, melyet szintén dr. Raisz Gedeon főiskolai orvos alapított 1864-ben. Alapszabályai szerint minden tanuló hat koronát fizet az egylet czéljaira, melyért betegség esetén gyógyszert, a szegény tanulók pedig kórházi élelmezést is ingyen kapnak.
4. Tornacsarnok. A testi nevelés sohasem volt elhanyagolva a főiskolában. Már az I. Rákóczy Györgytől 1621-ben megerősített iskolai törvényekben külön intézkedést találunk a kiszabott időben való játszásra. Később, Comenius idejében, fontosnak tekintették a testedző játékokat. A rendszeres tornagyakorlat 1858-ban kezdődik, midőn erre a czélra szolgáló helyiséget szereltetett fel az előljáróság. A mai tornacsarnok, a főiskola 12 hodlas kertje közepén, 1878-ban épült. Előtte tágas játszótér van, hol az évi tornavizsgákat és versenyeket nagy közönség részvéte mellett szokták megtartatni. Tornatanár: Kiss Elek.
A főiskola gyüjteményei.
A főiskola gyüjteményei. 1. A főiskolai könyvtár. Keletkezése egész a XVI. századig felvihető. Ezt bizonyítja a XVI. századbeli eredetű "Leges Scholae" czímű törvénykönyv, melyet I. Rákóczy György 1621-ben újra átnézetett és megerősített. Ebben a könyvtárnok kötelességei vannak előírva 239és ugyanebből az időből felmutathatók a könyvtár használatára és kezelésére készült rendszabályok is. E régi könyvtárnak az 1671-iki elűzetés után csak kis része maradt meg. A jelenlegi könyvtár mintegy 54,000 kötetet foglal magába, nagybecsű régi magyar könyvekkel s egyetlen példányokkal. A könyvtár helyisége két olvasó szobával függ össze s ezek egyike bel- és külföldi folyóiratokkal gazdagon el van látva. Főkönyvtárnok: dr. Horváth Czyrill, akadémiai tanár.
2. Levéltár. Becses gyüjteménye a főiskola és az egyházkerület történetére vonatkozó okmányoknak. Őre: Zsoldos Benő, gimnáziumi tanár.
3. A szépészeti és régészeti múzeum. 1871-ben alapították. Műipari, régészeti és művészeti tárgyak őriztetnek benne. A tárgyak száma jelenleg már meghaladja a kilenczezret. Őre: dr. Székely György, akadémiai tanár.
4. Éremgyüjtemény. XVIII. századbeli eredetű. Egész 1888-ig a nagy könyvtárban volt elhelyezve. Ekkor a szépészeti és régészeti múzeum egyik része volt. Jelenleg külön helyiségben őriztetik. Őre: Csontos József, gimn. tanár.
5. Természetrajzi múzeum. 1873-ban alapították. Jelenleg mintegy 7000 darab tárgy van benne. Őre: Buza János, gimnáziumi tanár.
6. Természettani múzeum. Alapítója: Simándy István tanár 1709-ben, a ki a kísérleti természettant legelőször tanította itt; ezért tartották róla, mint később Hatvani István debreczeni tanárról, hogy ördögökkel czimborál és Mágus könyve lánczra kötve áll szobájában. Jelenleg mintegy 1200 darab fizikai és vegytani eszköz és készülék van benne. Őre: Ellend József, gimnáziumi tanár.
* * *
Ifjúsági élet.
Bármily érdekes színben lehetne is feltüntetni a sárospataki tanuló ifjúság életét a multban: arról e helyen le kell mondanunk. Jelenleg az ifjúsági élet az általa alakított egyletekben nyilvánul; ezek a következők:
1. A főiskolai ifjúsági egyesület. Az összes ifjúságot képviseli. Az iskolai ünnepélyeket (p. o. márczius 15, október 6 és október 31) rendezi. "Sárospataki Ifjúsági Közlöny" czímen lapot ad ki. Ügyeit az egyes osztályok egy-egy képviselőiből alakult választmány intézi. Elnöke a senior.
2. A főiskolai énekkar. Legrégibb ifjúsági egyesület, mely 1782 óta áll fenn. Saját maga által választott bizottsága és elnöke van, kit a köziskolai szék erősít meg. Vezetője a zenetanár, a ki jelenleg H. Bathó János.
3. Magyar irodalmi önképző-társulat. E szép multú egyesület 1832-ben alakult. Munkálatai eddigelé I-V. kötetben jelent meg. 1888 óta "Sárospataki Ifjúsági Közlöny" czímen lapot ad ki, melyet néhány év óta a főiskolai ifjúsági egyesület ad ki. Tisztikarát saját kebeléből választja és tanárelnökét is, a ki jelenleg dr. Tüdős István.
4. Az akadémiai ifjúsági olvasó-egyesület. Olvasó-szobáiban lapok és folyóiratok mellett billiard- és sakkasztalok vannak, hogy az ifjúság üres óráiban nemes szórakozást találhasson. Könyvtára 7000 kötetből áll. Tisztikarát, bizottsági tagjait évenként maga választja. Tanárelnöke: Radácsi György, akadémiai tanár.
5. A főiskolai jogászegyesület. A joghallgatók önképzése és a szegény jogászok segélyezése végett áll fenn. Szakkönyvtára van. Felolvasásokat és vitatkozásokat tart, pályakérdéseket tűz ki. Tisztikarát és bizottsági tagjait saját kebeléből maga választja. Tanárelnöke a jogi kar dékánja.
6. Ifjúsági zeneegyesület. A zeneművészet pártfogása, különösen 1829 óta, talált hívekre a főiskolai ifjúság körében, midőn az előljáróság legelőször választott rendes ének- és zenetanárt. A jóra és szépre fogékony ifjúság között azóta folyvást akadt több vagy kevesebb műkedvelő, kik saját gyönyörűségökre s a szokásos iskolai ünnepélyek díszének emelésére úgynevezett "bandát" alkottak. Tisztikarát saját kebeléből maga választja. Elnöke rendesen a főiskolai ének- és zenetanár.
7. Akadémiai torna- és vívó-egyesület. 1874 óta áll fenn. Évenként egyszer versenyt rendez, rendesen nagy részvét mellett. Tisztikarát saját kebeléből maga választja. Tanárelnöke is van.
8. Erdélyi önképző-kör. Gimnáziumi ifjak alkották 1863-ban. Eleinte Petőfi-társulat nevet viselt. 1869-ben vette fel a jelenlegi nevét, Erdélyi János egykori tanár emlékére. Olvasó-egyesülete és könyvtára van. Tanári vezetés alatt áll.
240SÁTORALJAÚJHELYI RÓM. KATH. FŐGIMNÁZIUM.
A pálos-rend.
A sátoraljaújhelyi róm. kath. főgimnázium története visszanyúlik a XIII. század második felébe, a mikor még a pálos-szerzet birtokában volt az a kolostor, a hol ma a kegyesrendi tanárok laknak.
A pálos rend a XIII. század elején keletkezett. Első zárdája 1215-ben épült. 1258-ban építtette IV. Béla király a pálosok sátoraljaújhelyi kolostorát, a melyben a pálos atyák tanítással is foglalkoztak. IV. Béla adományait, István, III. Endre, I. Károly és Nagy Lajos királyaink még újabbakkal gyarapították.
A pálos-szerzetesek kezdetben csak az elemi oktatással foglakoztak. (Későbbi feljegyzések szerint theologiai intézetük is volt Újhelyben.) Az oktatás eleinte zavartalanúl folyt, de már 1530-ban megszűnik a békés együttlét és zavatalan munkásság. Perényi Péter kiűzi a szerzeteseket kolostorukból, Drágffy Gáspár pedig toronyai szőleikből. 1603-ban a Bocskay-párt hívei újból kiűzik őket és birtokukat a honvédelem javára foglalják le.
Az 1606-ban kötött bécsi béke véget vetett a belharczoknak, melyeknek lezajlása után, 1610-ben, visszanyerték a pálos atyák kolostorukat és javaikat. A csendes munkásság újból megindult, de a béke nem tartott sokáig. A tanítást 1679-ben a Thököly-párti felkelők akasztották meg. Most csaknem egy századon át újból nemes hivatásuknak élhettek a derék szerzetesek, míg II. József 1786. márcizus 26-án kelt rendeletével el nem törölte a rendüket.
A piaristák. Berencs Keresztély.
1789 július 2-án Török Lajos, a kassai tankerület királyi főigazgatója Tokajban járván, hol a piaristáknak 1721 óta házuk, 1737 óta pedig gimnáziumuk volt, tudatja a tokaji házfőnökkel, Berencs Keresztélylyel, hogy II. József parancsából Újhelybe, az eltörölt pálosok házába fognak költözni és átveszik azok iskoláját is. És ettől az időtől kezdve új korszak nyílik a sátoraljaújhelyi iskola történetében. Mindez ideig ugyanis csak elemi oktatásban részesülhetett az ifjúság ebben az intézetben, a piaristák pedig már az 1789/90-iki tanévben megnyitják ötosztályú gimnáziumukat.
A piarista atyáknak, különösen pedig Berencs igazgatónak, sok és nagy nehézséggel kellett itt megküzdenie, mert sem az iskola részére megfelelő helyiségeket, sem a tanárok részére tűrhető lakást nem talált. Ehhez járult, hogy a piaristák tokaji alapítványa csak három grammatikai osztályra szólott, holott II. József áthelyezési parancsa öt osztályú gimnázium megnyitását rendeli el, még pedig ugyanabból az alapból, a melyből előbb a háromosztályú iskolát Tokajban fentartották; ebből azonban az új iskolát és a tanárokat fentartani nem lehetett. A pálosok tanították ugyan a negyedik és ötödik osztály anyagát, de csak, mint őkt kifejezik; circumstantiis temporum ita exigentibus, vagyis, ha a körülmények úgy követelték; igy tehát a negyedik és ötödik osztály teljes szervezése és berendezése szintén a kegyesrendiekre várt. Igaz ugyan, hogy erre nézve jött még 1789-ben Budáról egy leirat, mely megengedi, hogy az említett osztályok teljes berendezése a tanulmányi alap terhére történhetik. A leirat megvolt, de a pénz csak nem érkezett. Növelte a zavart az a körülmény is, hogy a két felső osztály tanárainak ellátásáról és fizetéséről egy szó sem volt a leiratban. Ez okból Sivulszky József, kit Berencs maga helyett ide küldött, sürgős feliratot intézett a helytartó tanácshoz az épület rendbehozása végett. Első sorban sürgeté az iskolák számára kijelölt helyiségek elkészítését és a tanári lakások rendbehozását, hogy a tanévet annak idején meg lehessen kezdeni.
Az átalakítási munkálatokat a vallásalap számvevője csakhamar megkezdeti és a piaristák még ez év augusztus havában Tokajból Újhelybe érkeznek, hol szeptember elsején megtartották az első ünnepélyes Veni Sanctét és 4-én megkezdették az előadásokat.
De ezzel még nem volt megoldva a kérdés. A kormány elfelejtette a létfentartásra szüksége segély kiutalását. Végre is Berencs Keresztély igazgató Zemplén vármegye nagylelkűségéhez fordult; de jó szónál, ígéretnél itt sem kapott többet. Egyelőre tehát úgy kellett a kérdést megoldani, hogy a kegyesrend tartományi főnöke a két tanár ellátására évi kétszáz forintot utalványozott.
241Sivulszky József.
1790 április 20-án Berencs Keresztélyt a nagykárolyi piaristák házfőnökükké választották. Utódja az újhelyi ház vezetésében Sivulszky József lett. Sivulszky ez év augusztusában veszi át a ház vezetését, melynek úgy kül-, mint belállapota, Berencs dícséretes buzgólkodása mellett is, szánalmas volt, Sivulszky csakhamar megismerkedik a ház és gimnázium nyomorúságos helyzetével, s miután ismételt kérelmével a magas kormánytól az újonnan felállított két osztály tanárai számára semmit sem tudott kieszközölni, kénytelen volt néhány benntlakó növendéket felfogadni, hogy a ház megélhetési módját valahogy biztosítsa.
E nyomasztó helyzet mellett is a tanuló ifjúság számára évről-évre szaporodik, úgy hogy a tantermek szűkeknek bizonyultak a tanuló ifjúság befogadására. Az iskolai épületet tehát ki is kellett bővíteni; Sivulszky József buzgó utánjárásának köszönhető, hogy a gimnázium alkalmas épületbe költözhetett, s hogy a tanárok megfelelő fizetést kaptak. Áldozatkészségével is előmozdította a nemes ügyet. A gimnáziumi épület rendbehozására kapott összeg felhasználása után fölmerült kétezer forintnyi hiányt, gazdag kassai iparos gyermeke lévén, a sajátjából fedezte. Méltán nevezték őt az intézet második alapítójának.
Az 1806-ik év nevezetes változásokat idézett elő a tanügy terén. 1777-ben ugyanis Ürményi József és Trestyánszky Dániel jezsuita nyomon haladó Ratio educationisában öt osztályt állapít meg. E beosztás alapján halad a tanügy 1806-ig, midőn a második Ratio educationis az elemi iskola harmadik osztályát a gimnáziummal egyesítette és a gimnázium első osztályává tette, minek következtében a régi ötosztályú gimnázium hat osztályúvá lett.
A gimnáziumnak ily módon hatoszályúvá való kiegészítése Sátoralja-Újhelyben is megtörtént, a mi elodázhatatlanná tette egy új gimnáziumépület emelését. Sivulszky igazgató ügybuzgó fáradozásának és utánjárásának köszönhető, hogy az új épület építkezési munkálatai néhány év mulva megkezdődtek. De a munkálatok nem nyertek egyhamar befejezést. Az építkezés, a pénz hiánya miatt, több éven át szünetelt. Hiába kértek, könyörögtek Sivulszky utódai, míg végre Sümegh Márton igazgató megérhette, hogy 1817-ben a pénzt kiszolgáltatták s így az épület 1820-ben elkészült és ugyanebben az évben át is adatott a használatnak.
Az 1850-ik esztendőben fordulat állott be az intézet történetében; az eddigi hatosztályú gimnáziumot a Thun-rendszer értelmében ismét négyosztályúvá szállítják le, a mi az ifjúság számát 60 százalékkal csökkenti.
Ez időtől kezdve több éven át sem szigorú osztály-, sem szigorú szaktanítást nem végeztek az intézetben, hanem három tanár, lehetőség szerint a rokonszakokon megosztozva, vezette az első és második osztályt és ugyancsak három tanár tanított a harmadik és negyedik osztályban.
1867-ben mind a kegyesrend, mind maga a város értelmisége, lépéseket tett az iránt, hogy a kis gimnázium ismét hatosztályúvá alakíttassék át. A nemes fáradozás csakhamar sikerrel is járt. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök, ki valaha szintén növendéke volt az intézetnek, érvényesítette a befolyását és a gimnázium az 1868/69-iki iskolai évben ismét hat osztálylyal nyílt meg.
A gimnázium nyolcz osztályúvá fejlesztése.
A tanítás az 1820-ban felállított épületben 1893-ig folyt. Rövid idővel 1893 előtt mozgalom indult meg a városban az iránt, hogy a gimnázium nyolczosztályúvá fejlesztessék. A kívánság teljesedését elősegítette a polgárság áldozatkészsége, mely rövid idő alatt tekintélyes összeget juttatott a nemes czélnak. Az illetékes helyeken tett lépések is eredménynyel jártak. A régi gimnáziumi épület legnagyobb részének helyén, a mai kor követelményeinek megfelelő új épületet emeltek. A nyolczosztályúvá fejlesztett intézet 1893-ban ebben az épületben nyert elhelyezést - két osztálynak, a rajzteremnek, a természettani, természetrajzi szertárakank és előadó-teremnek, meg az ifjúsági könyvtárnak a kivételével, melyeket még a régi meghagyott épületszárnyban helyeztek el.
A régi épületszárny azonban 1903-ban már oly rossz karba jutott (gerendái elkorhadtak), hogy a városi tanács hatóságilag bezáratta. Az államépítészeti hivatal megvizsgálta a rozoga épületrészt és ideiglenesen alátámasztásokkal 242segített rajta. Ámde így sem felelt meg többé rendeltetésének. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, a vett jelentések alapján, végre elhatározta, hogy a régi épület helyén, az 1893-ban befejezett újabb épület folytatásaképpen, új szárnyat építtet. A tervek már elkészültek. A miniszter a költségek fedezésére 150,000 koronát vett a költségvetésbe. Mihelyt az országgyűlés a költségvetést megszavazza, rögtön belefognak az új épület fölállításába. Addig is a gimnázium két osztálya a Kossuth-utczában levő bérelt házban kapott helyet.
A sátoraljaújhelyi főgimnázium az ország népesebb intézetei közé tartozik. Tanulóinak száma jelenleg megközelíti az ötszázat. Gyüjteményei között a könyvtár és a természetrajz-tár hiresek; az utóbbiban Chyzer Kornél halgyüjteménye megfigyelésre méltó.
A főgimnázium nevesebb növendékei közül fölemlítjük a következőket: gróf Andrássy Gyula miniszterelnök, gróf Andrássy Manó, báró Barkóczy Alajos, Antal, Zsigmond, Mihály és Pál, tovább Borúth Elemér költő, Berzeviczy Károly és Ferencz, Bessenyei Gábor, Beőthy Imre, Dókus József főispán, Fábry Ignácz kassai püspök, báró Fidler Ferencz, báró Gaizler Emánuel, Görgey Szilárd, báró Haller Károly, gróf Hoyos József, Kállay György, Kállay Ignácz, Klobusiczky Andor, Kossuth András, Antal, Mihály, Pál, Vincze és Kossuth Lajos, gróf Kulmen László, Lévay Sándor czimz. püspök, báró Luzsénszky Károly, gróf Mailáth József és Antal, Matolay Etele, gróf Pálffy József, Paukovics István gör. kath. püspök, gróf Revitzky Ádám, báró 'Sennyey József, báró Splényi Henrik, Szinnyey László, Szinnyey Ferencz, Szinnyey József, gróf Török Samu, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Vay Imre és László, báró Vécsey Antal.

« VÍZSZABÁLYOZÁS. Irta gróf Mailáth József. KEZDŐLAP

Zemplén vármegye

Tartalomjegyzék

TÖRVÉNYKEZÉS. Irta Gál Lajos. »