III. Környezetvédelmi elmélet

1. A környezetvédelmi problémákról bőséges anyagot találhatunk a nagyobb könyvtárakban, az interneten vagy a médiában. Azoknak a műveknek a javát professzionális, nagy tudású környezetvédők készítették, ezért általában sok tényt tudhatunk meg belőlük, általában referenciákkal. Fontos, hogy megoldást keressünk ezekre a problémákra. Először azt kell megértenünk, hogy a megoldást inkább a társadalomban kell keresnünk, mint a természettudományok vagy a technológia területén, hiszen az emberiségnek eddig sem a hatalma, hanem inkább a hajlandósága, akarata, egyetértése és együttműködése hiányzott a környezeti problémák megoldásához. A lényeget minden egészséges ember meg tudja érteni: az emberi tevékenységek annyira megváltoztatták a Föld bolygót, hogy az egyre kevésbé lett alkalmas az élet támogatására. Ha ez továbbra is így megy, akkor az sok növény- és állatfaj, sőt talán még az emberiség kipusztulását is okozhatja, az esetleges túlélő embereknek pedig sokáig kellemetlen környezetben kell élniük. A veszély mértékéről és a problémák nagyságáról már megoszlanak a vélemények, és ezek jobb megértésében jól jönnek a professzionális környezetvédők művei.
Ha tehát megértettük, hogy milyen problémákkal állunk szemben, érdemes közösen megoldanunk azokat. A tudomány és a technológia nem tudtak és nem tudnak az összes problémára megoldást adni. Ezek csak eszközöket adnak a kezünkbe, de az eszközök önmagukban nem elegendőek a környezetvédelmi problémák megoldásához, ha ahhoz nincs meg a kellő akarat. Vajon meg tudná menteni a Földet a tömegpusztító fegyverek alkalmazásától egy újabb technológia? Vajon megmentene egy őrült tudóstól pusztán a technológia? Vagy megmentheti a technológia a veszélyeztetett állatfajokat a kipusztulástól a nagy éhínségek idején? Érezhető, hogy ide több kell. Arra van szükség, hogy az emberek nagy része azt tegye, ami jó az élővilágnak és az egész emberiségnek is. Ebben segíthet a világnézeti és etikai oktatás is, de még inkább a gazdasági és politikai rendszer módosítása, hiszen az emberek többsége keveset törődik a környezetvédelemmel, amíg a többi út versenyképesebbnek tűnik. A környezetvédő mozgalom szorosan összekapcsolódik a politikával, és állandóan igyekszik befolyásolni a döntéshozókat szavazatokkal, ötletekkel, a tények megmutatásával és szakértői segítséggel.
Van, ahol a természetvédelem és az emberiség túlélésének ügye segítik, és van, ahol akadályozzák egymást. Ha nem lett volna emberiség, akkor a világ valószínűleg természetesebb és megjósolhatóbb lenne, mint most. Az emberiség viszont talán képes megvédeni a földi élővilágot egy űrből érkező fenyegetéstől, és talán képes átmenteni az élővilág egy részét egy másik bolygóra. Tehát nem tudjuk, hogy az emberiség jót vagy rosszat tesz-e hosszú távon az élővilágnak. Azt viszont tudjuk, hogy a természetes élővilág jót tesz az emberiségnek, hiszen táplálékot, tudást és energiát ad. Ezért a természet egy részét mindenképpen érdemes megmenteni. Sajnos az emberiség felelőtlenségének köszönhetően az i. sz. 21. század elején a természetes élővilág egyre inkább területeket vesztett, és az élettelen környezet állapota is egyre inkább különbözött attól, ami az évmilliók során fenntarthatónak bizonyult. Ezután talán már az emberiség túlélése a tét. Az embereknek néha együtt kell működniük, néha pedig versenyezniük kell egymással a túlélés érdekében. A környezetvédelmi megállapodások példát mutatnak az együttműködésre.

2. Az emberi tevékenység már az ókorban is károsította a természetet, például sok fát kivágtak és eltűntek az elefántok Észak-Afrikából. De az Ipari Forradalom óta az emberiség fejlődése annyira felgyorsult, hogy az nem csak a természetet, hanem magát az emberiséget is veszélybe sodorta. A Hidegháborúban az ellenséges felek olyan sok tömegpusztító fegyvert halmoztak fel, ami egy újabb világháború esetén talán képes lett volna elpusztítani az emberiséget. Mivel azóta egyre több ország lett képes ilyen fegyvereket előállítani, a veszély az i. sz. 21. század elején sem múlt el teljesen. Ezután a technika fejlődésével újabb veszélyforrások jelentek meg, például az, ha valaki a mesterséges intelligencia és a géntechnológia segítségével az emberiségre halálos vírust állítana elő. De nem csak az emberiség kihalásától kell tartani, hanem attól is, hogy növekednek majd az emberek szenvedései. Az i. sz. 21. század elején abba a korba léptünk, amikor megjelennek a globális klímaváltozás rossz hatásai, elfogynak az emberiség olcsóbb energiaforrásai, egyre jobban kimerülnek a termőföldek és az édesvízkészletek, egyre inkább visszaszorulhat az óceánok és az őserdők élővilága, az emberi népesség további növekedésnek néz elébe és a gazdagok egyre nagyobb technológiai hatalmat kapnak. Az említett problémák az emberi társadalomban az eddiginél is nagyobb gazdasági válságot, éhínségeket és talán háborúkat is okozhatnak. Lehetségesnek tartjuk azt, hogy a válságos helyzetben nem tartják majd be a nemzetközi környezetvédő megállapodásokat, és hogy ez tovább növeli a problémákat. Valószínűnek tartjuk, hogy a természettől eltávolodott emberiség sokat fog szenvedni, és a kannibalizmust is lehetségesnek tartjuk, de a faj túlélésére nagy esélyt látunk. Mit tehetünk ebben a helyzetben?
Elkezdhetünk környezettudatosabban élni, csatlakozhatunk a környezetvédő mozgalomhoz, és akár aktivisták is lehetünk, hogy valamivel csökkentsük az eljövendő szenvedéseket. Ez sokszor csak olyan, mint a tüneti kezelés. Ha viszont nem csak ideiglenes megoldást akarunk, akkor meg kell találnunk a problémák okait, és meg kell szüntetnünk azokat. Eléggé nyilvánvaló, hogy a világ az emberiség tudományos és technikai fejlődése miatt változott meg ennyire, és a problémák a túlnépesedés és az emberiség pazarló életmódja miatt fokozódtak. Az emberiségnek előbb vagy utóbb úgyis rá kell jönnie, hogy a népesség méretét korlátozni kell, különben más fogja korlátozni azt, ami több szenvedéssel jár. Előbb vagy utóbb a felelőtlen pazarlást, például az egyszer használatos csomagolóanyagok pazarlását is minimálisra kell csökkenteni, mert az nem fenntartható. A környezetvédelem érdekében jobb lenne előbb megtenni ezeket, és ennek érdekében mi is tehetünk kisebb lépéseket. Egyébként a legfontosabb most a túlélés, és ennek érdekében különösen vigyázni kell arra, hogy az atomfegyverek előállítására képes országok ne használják azokat, és lehetőleg más végzetes technológia se kerüljön felhasználásra. Nem elég csak leszerelni az atomfegyvereket, hiszen egy háború esetén gyorsan újra tudnák azokat gyártani. Olyan oktatási és politikai helyzetet kell teremteni, amelyben az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek gyártása és felhasználása nehézzé és értelmetlenné válik. Az emberiségnek meg kell tanulnia elfelejteni, amit érdemes elfelejtenie, és egyre igazságosabban kell bánnia a Föld különböző népeibe tartozó emberekkel.
Az emberiségben megvan ugyan a környezettudatosság, de sajnos az a tapasztalat, hogy mind a piacgazdaság, mind a demokratikus politika inkább a rövid távú érdekeket szolgálta, mert a vásárlók és a szavazók a jobb életszínvonalat választották a fenntarthatóság helyett. Ha ez továbbra is így megy, valószínűleg nem tudjuk megakadályozni az eljövendő válságot, és gondolnunk kell a saját túlélésünkre. Meg kell értenünk, hogy milyen veszélyek várnak ránk, és hogyan kerülhetjük el azokat a saját életünkben. Vannak, akik inkább egy hirtelen jövő, teljes összeomlásra készülnek, az ő mozgalmuk angolul a „survivalism”. Ők sokat tanulnak a szükséghelyzetekről, élelmiszert raktároznak el és megtanulnak a fegyverekkel bánni. Vannak, akik inkább csak egy nagy gazdasági válságot várnak, és olyan szakmát tanulnak, amire a válságban is szükség lesz. Vannak, akik szegényebbek, és jobban teszik, ha nem vállalnak gyereket. Vannak, akik gazdagabbak, és több lehetőségük van a válságra való felkészülésre. Egy gazdag embernek érdemes olyan szövetségesekkel körülvennie magát, akiket anyagilag támogatott, és akik hálásak neki. Ezekkel az emberekkel érdemes önellátásra és önvédelemre berendezkednie. Az önellátás helyett a létszükségleti cikkek gyártása is járható út lehet. Az egészben az az érdekes, hogy ha valaki a saját túlélésére készül, azzal valószínűleg az emberiség túlélését is segíti. Mert ha valaki az összeomlásra készül, akkor csökkenteni szeretné a függő helyzetét, és ha a világban csökken a kereskedelemtől való függés, akkor valószínűleg csökken a környezetet károsító fogyasztás is.

3. Több olyan dolgot is felfedezhetünk a Földön, amivel nem vagyunk megelégedve. Nem vagyunk elégedettek azzal, ha állatokat kell leölnünk az élelemért, és azzal sem, ha gondoskodnunk kell a székletünk eltüntetéséről. Nem vagyunk elégedettek azzal, ha túl sok dologra kötelez a társadalom, és azzal sem, ha a bűnözők megtámadnak bennünket. Nem vagyunk elégedettek az emberek erkölcsével, de nem vagyunk elégedettek az emberek erkölcsét javító vallásokkal sem, ha azok a vallások hamisak. De ha elégedettek lennénk is a földi világgal, akkor sem lennénk elégedettek azzal, hogy meg kell halnunk. Ha bántanak bennünket a földi életünk efféle tökéletlenségei, és eltávolodunk tőle, az azt jelenti, hogy közelebb kerülünk egy olyan élethez, amire vágyunk. Ha még közelebb szeretnénk kerülni a boldog élethez, aminek a helyét Mennynek is nevezhetünk, akkor érdemes elgondolkoznunk azon, hogy ennek a létezése mennyire valószínű, és hogy mit tehetnénk azért, hogy valószínűbb legyen az, hogy oda jussunk.
A történelem első világvallásai is megpróbáltak választ adni ezekre a kérdésekre, és talán ennek köszönhetik azt, hogy sikeresek lettek. Ezek a vallások általában egy olyan személy köré épültek, akit tévedhetetlennek és természetfölötti hatalommal rendelkezőnek tartottak, aki újszerűen tanított, és akinek a tekintélye a vallás terjedésével egyre nőtt - ezután pedig a neki tulajdonított állításokat tekintélyelven bizonyították. Ilyen tekintélyre alapuló vallás volt a kereszténység is. Az idő során azonban kiderült, hogy ennek egyes állításai ellentmondani látszanak az emberiség tudományos felismeréseinek. Ezek után az emberek egy része szakított a kereszténységgel, de nem szakított néhány olyan dologgal, amit a kereszténységben szeretett: a humanisták még szerették az etikát, a deistáknak pedig még volt hite. Hasonlóképpen, mi azt hihetjük hogy a csodák lehetségesek, és a Mennybe juthatunk. De Istent az értelem felől közelíthetjük meg, és nem a vak hit által. Azt a tudományágat, amely az Isten létezése melletti érveket, és Isten tulajdonságait, valamint az akaratát fürkészi, természetes teológiának nevezzük. Azért hívják így, mert a tudásának forrása a természet, ami már az emberiség előtt is létezett, és nem szent szövegek, amelyeket bölcs emberek is készíthettek.
Itt észre lehet venni, hogy a természetes teológia és a környezetvédelem jót tesznek egymásnak, mert az Istenről alkotott tudás forrását meg kellene védeni. Sejthetjük, hogy Isten akarata is az, hogy védjük a környezetet, hogy a teremtését olyan szépnek őrizzük meg, mint előtte. Ha javítunk ezen a világon, akkor igazságosnak tűnik az, hogy jobb világba kerüljünk. Ezért a környezet védelme az Istenben és a Mennyben való hitnek az egyik területe lehet, és éppen ezért, az Istenben való igaz hitet megőrizni a környezetvédelem egyik területe lehet. A természetes teológia nem csak a környezetvédelemmel, hanem más vallásokkal és a tudománnyal is kompatibilis. A más vallások hitének a természetes teológia egy kiegészítő forrása lehet, vagy akár egy tanított tantárgy is lehet egy valláson belül, vagy vallások közötti protokoll, esetleg lelkiségi mozgalom is lehet. A tudomány sem lenne teljes Isten létezése lehetőségének tanulmányozása nélkül. A szent szövegekkel ellentétben, a természetes teológia növekedhet és egyre tökéletesebb lehet. Ezért a természetes teológia olyan, mint a tudomány, és igazi tudomány lehet, ha az igazi tudomány módszereit használja - amelyek nem kevésbé, hanem inkább szigorúak a 20. századi tudománynál.
Ha csak a természetes teológiában hiszünk, akkor felvetődhet bennünk egy kérdés: ha Isten létezik, akkor miért engedett meg és valószínűleg támogatott is olyan sok hamis vallást? Különféle válaszok adhatók erre a kérdésre, például az, hogy azok a vallások, amelyeket Isten támogatott, jobbak voltak, mint a körülöttük lévő vallások, vagy pedig Isten meg akarta tanítani nekünk, hogy milyen gyengék vagyunk. Az is lehet, hogy éppen azok a vallások éltek sokáig, amelyek belső értékei között szerepelt az adott vallás túlélésének támogatása is, és Isten nem kifejezetten az erkölcsi értékeik miatt támogatta azokat. Tehát az emberiség Istenről alkotott tudását egy konvergens sorozatként képzelhetjük el, és a sikeres vallásokat úgy, mint pontokat ezen a sorozaton, amelyek segítenek nekünk a saját konvergenciánkban az Istennel való helyes kapcsolat felé. Ha mégsem, és nem hiszünk Istenben, a természetes teológia még mindig jó arra, hogy megmutassa a fejlődést a hagyománytól és a tekintélytől az értelem és a jobb alapok felé.

4. A világ rosszasága valamekkora részt az emberek rosszaságából adódik. A világ jobbá tételéhez az kellene, hogy az emberek erkölcsösebbek és környezettudatosabbak legyenek. De az erkölcsös és környezettudatos embereknek hátrányaik származhatnak életmódjukból, ami nem teszi vonzóvá azt. Az erkölcsös életmód vonzóvá tételére több megoldást találtak az emberiség történelme során: ilyenek például a vallások, a szigorúan büntető törvények, vagy a társadalmi megbecsülés. Ahhoz, hogy a vallások erkölcsformáló ereje hasson, szükséges lehet a hit, de legalább az, hogy valószínűnek, illetve lehetségesnek tartsuk a vallás állításainak igazságát. Ezért valószínűleg mindenkinek jót tenne, ha azok is kapnának etikai oktatást, akik nem szeretik a vallásokat.
Van egy verseny az élőlények között a túlélésért, a hatalomért és a szaporodásért, amit az evolúció mozgatójának is nevezhetünk. Azt gondolnánk, hogy az evolúció versenye egy olyan verseny, aminek nincsenek szabályai, így az evolúcióelmélet az emberek körében rombolja az erkölcsöt. Azonban az evolúció is ellene van az ember néhány saját maga ellen elkövetett cselekedetének: például a dohányzásnak, a kábítószerezésnek és az öngyilkosságnak. Itt nem úgy kell felfogni a dohányzást, mintha az olyan bűn lenne, ami automatikusan ne lenne megbocsátva, hanem úgy, hogy az embert egyre mélyebbre süllyeszti, amitől az ember egyre jobban lemarad a versenytársaitól.
Írott történelmünk óta az ember háziasított növényeket és szelídített állatokat használ fel a saját céljaira. Ezen növények és állatok védelméről és szaporításáról az ember gondoskodik, így nekik nem kell részt venniük az evolúciós versenyben, csak annyira, hogy az emberek kegyeit elnyerjék. Így a háziasított növények és a szelídített állatok a vetélytársaik elleni harc helyett az emberek számára való hasznosságba fektetik az energiájukat, és ezért képesek fennmaradni. Sok haszonnövény körül az ember irtja ki a gazt, mert a haszonnövény termést hoz. Sok háziállatot az ember véd meg a ragadozóktól, mert húst, tejet vagy tojást adnak. Az emberek feltehetőleg nem csak az állatokat, hanem egymást is szelídítik, így az emberek egymás közti evolúciós versengése nem csak az egymás elleni harcról, hanem az egymás számára való hasznosságról is szól. A közösség azt az embert segítheti, aki hasznosabb a közösség számára.
Az ember közösségekben él, ezért az ember evolúciója nemcsak az egyedek egymás elleni versengéséről szól, hanem a közösségek egymás elleni versengéséről is. Egy közösségen belül az emberek hasonlóak egymáshoz, ezért a közösség egy tagjának szaporodáshoz segítése majdnem olyan fontos az embernek, mint a saját szaporodása. Hiszen az evolúció a testünket felépítő program részleteinek, a géneknek a továbbadásáról szól. A közösségen belül pedig gyakrabban fordulnak elő ugyanazok a gének, mint a közösségen kívül. Egy ember talán többet tesz a saját génjeinek továbbadásáért, ha a közösségéért tesz valami nagyobb dolgot, mintha több gyermeket szülne. Így érthetővé válik az is, hogy evolúciós szempontból értelmes lehet az, ha egy ember feláldozza az életét vagy a szaporodását a közösség érdekében. A hangyák társadalmában ez olyan fejlett, hogy vannak olyan hangyák, amelyek sosem szaporodnak, hanem segítik a közösséget a túlélésben. Ha a hangyák társadalma evolúcióval jött létre, akkor lehetett olyan időszak, amikor még mindegyik hangya tudott szaporodni, és a közösségi élet során fokozatosan alakulhatott ki a mai helyzet, valószínűleg éppen azért, mert a csoporttársak segítése már akkor is megérte a hangyáknak evolúciós szempontból.
Az élőlények egy csoportjának érdekén kívül létezik az az érdek is, hogy fennmaradjon a Földön az élet. Ez ugyanis veszélybe került az emberiség tömegpusztító fegyvereinek jelenléte és az ember környezetet károsító életmódja miatt, de veszélyben van már régóta egy űrből érkező nagyobb aszteroida becsapódásának a kockázata miatt is. Az egész élővilág megmentésének készsége intelligenciát feltételez, és a motivációja hasonló egy emberi közösség túlélésének motivációjához, ezért az emberek részben alkalmasak arra, hogy megoldják a környezetvédelmi problémáikat. A túlélési vágy ösztönös, az intelligencia pedig azt valószínűsíti, hogy a saját génjeink túlélésének célja a földi élővilág más részeinek a túlélésétől függ. Ezért logikusnak tűnik, hogy az emberek olyan döntéseket hozzanak, amelyek meghozatala növeli annak a valószínűségét, hogy tovább fennmarad az emberi élet a Földön. Etikai környezetvédelemnek nevezhetjük azt, ha valaki a saját hatalmában lévő döntésekkel önként védi a környezetet. Politikai környezetvédelemnek nevezhetjük azt, ha egy csoport környezetvédelmi megállapodást köt, ami befolyásolja az evolúciós versengés szabályait. Oktatási környezetvédelemnek nevezhetjük azt, ha valaki a környezetvédelemre ösztönző tudást kínál.

5. Nem igazságos keményen dolgozni a környezetvédelmen szegény emberként, míg néhány nem etikus gazdag ember élvezi az életet a szegény környezetvédők helyett. Ezért a szegényeknek a környezetvédelmet anyagi előnyökhöz kell kötniük, de ha ezt nem tudják egyszerűen megvalósítani, akkor talán jobb ötlet számukra az, hogy csak passzív módon foglalkozzanak a környezetvédelemmel, időrááldozás nélkül. Ezt fehér környezetvédelemnek is lehetne nevezni. A fehér környezetvédelem viszont azt is jelentheti, hogy nagyon szigorú etikai elveket tartunk be azzal kapcsolatban, hogy mit NE tegyünk, például, ne vegyünk semmit, ami túlságosan káros a környezetre, illetve ne szavazzunk senkire és semmilyen pártra, amelyik túlságosan káros, ne károsítsuk a környezetet fölöslegesen, ne népesedjünk túl, ne terjesszük a káros technológiákat, illetve még sokkal több konkrét elv ötletét. Ezek az elvek mély életfilozófiában gyökerezhetnek.
Ha sokat szenvedtünk már az életben, elgondolkodhatunk rajta, hogy vajon jó-e az Isten? Talán jó az Isten, csak mi éltünk rosszul. Talán élhetnénk bölcsebben is, ami több örömet okoz. Ha mindig az öröm felé vezető úton haladnánk, talán el is érhetnénk azt. Úgy tűnik, hogy van két nagyon biztos örömforrás, amelyre koncentrálva legalább az időnk egy részében boldogok lehetünk:

- Arra gondolni amire szeretünk gondolni, és azt csinálni amit szeretünk csinálni
- Hatalmat gyűjteni és irányítani az életünket

Az örömforrásaink és a környezetvédelmi problémákra való gondolás azonban nem mindig esnek egybe. Az a kérdés, hogy hogyan tudnánk összeegyeztetni az aktuális örömforrásainkat a környezetvédelemmel és a hatalomszerzéssel? Az itt leírt fehér környezetvédelem egy választ jelenthet erre a kérdésre. Ha pedig igényesek vagyunk az erkölcsi értékeinkre, akkor a fehér környezetvédelmet radikális módon kell gyakorolnunk, és ez remélhetőleg megnyitja az utat arra, hogy javuljon a gazdasági helyzetünk és később aktívan is foglalkozhassunk a környezetvédelemmel. Tehát, sokféle luxusról le kell mondanunk ahhoz, hogy az élet más örömeinek bekövetkeztének valószínűségét megnövelhessük.
Hit: a harmadik út:
Néhány ember számára lehet egy harmadik út is, ami boldoggá teszi őket, hit Istenben és/vagy egy spirituális jutalomban, amelyet egy nemes célon való munkáért cserébe remélhetnek. De az ebből származó öröm nem közvetlen, hanem a hit és/vagy hiedelmek erősségétől függ, amelyek gyengülhetnek hosszú szenvedés esetén. Itt van néhány része a hitnek, ami erősítheti a környezetvédelmet:

- Isten, a Világmindenség Teremtője és Uralkodója valószínűleg létezik.
- Isten valószínűleg szereti az életet.
- Isten valószínűleg azt szeretné, hogy szeressük az életet.

Konkrétabb ötletek listája a passzív környezetvédelemért:

- Akik az átlagnál (vagy a mediánnál) szegényebbek, azok ne vállaljanak kettőnél több gyereket.
- Akik csökkenteni akarják a szén-dioxid kibocsátást, azoknak valószínűleg nem szabadna hétfőnként vagy szombatonként húst ennie, például (vagy egyenek kevesebb húst), VAGY TEJET!
- A környezetvédők ne pazarolják az elektromosságot és a gázt, tehát maradjanak távol a TV-től és a gáztűzhelytől, például (inkább süssenek/főzzenek tükrözött napenergiával).
- A környezetvédők ne publikáljanak olyan technológiai kutatást, ami túl káros a környezetre.
- A környezetvédők ne szavazzanak olyan pártokra, amelyek túl károsak a környezetre.
- A környezetvédők ne vegyenek olyan termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek túl károsak a környezetre.
- A környezetvédők ne vegyenek kölcsön pénzt, ha nincs rá nagy szükségük.
- Dezodort és hasonló szereket csak szükség esetén érdemes használni, dohányozni nem érdemes, stb.
- Van egy olyan ötlet is, hogy rakjuk a szemetünket annak a csomagolásába, amit megvettünk.

6. Az emberi társadalom a politika szabályai szerint működik. Ha ezek a szabályok rosszak, az sok szenvedést okozhat az embereknek. Ezért érdemes tökéletesebbé tenni a politikát, és itt az etika súlya megsokszorozódik. A szabadság, az igazságosság, a jólét és a fenntarthatóság a politika legfőbb céljai közé kell, hogy tartozzanak. Ennek érdekében minél jobban meg kellene egyeznie a demokratikusan megválasztott akaratnak és a bölcs akaratnak, ezért az alapvető világnézeti, etikai és politikai ismereteket a közoktatásban kellene tanítani röviden. A környezetvédelmi problémák a politikában is változásokat kell, hogy okozzanak. Nagyon kell tehát vigyázni az itt említett politikai értékekre, mert lehetséges, hogy amíg valamelyik érték súlya és szerepe erősödik, a másik súlya és szerepe gyengül.
A nehéz időkben a hatalom gyakran központosítottabbá válik és vezérek kezébe kerül, és kevésbé törődik a liberális törvényekkel, legalábbis a történelem ezt mutatja a háborúkban. Ilyen körülmények között, a rend fenntartását és a javak elosztását sokszor jobban végzik az intelligens emberek, mint az elavult törvények. Ezt a meglátást talán már az ókori rómaiak is ismerték, mert veszély esetén hivatalos diktátorokat engedtek meg. A környezetvédelmi problémák tehát az emberek szabadságára is fenyegetést jelentenek, mert egy uralkodó osztályt nehéz eltávolítani, miután nem kell. Sok esetben a liberális pártok szövetségben is állnak a környezetvédő pártokkal, talán az előbb említett fenyegetés miatt is, de nem csak azért, hanem azért is, mert a szabadság és a fenntarthatóság jó dolgok, és ezek az emberek támogatják a jó dolgokat. Talán éppen ezért szövetkeznek ezek a pártok még általában a szocialistákkal is, hiszen a szocializmus társadalmi igazságosságot jelent, ami jó dolog. Más kérdés, hogy ezek a pártok azt teszik-e, ami a nevükben van.
De hogyan kell védeni a szabadságot egy olyan világban, ami egyre kevésbé szabad, és olyan jövő felé halad, ahova erős irányítás kellhet? A válasz az, hogy nem olyan radikális vagy eszmei liberalizmussal, amely elveszti a többség támogatását a vitás kérdések miatt. Ha egy liberális párt az általa jónak vélt úthoz ragaszkodik, például támogatja a homoszexuálisok házasságát, azzal sok normális szavazót elveszthet, és könnyen lehet, hogy ezért nem fogja elérni a kormányzáshoz szükséges támogatottságot. Egy liberális pártnak a népesség liberális 20%-a helyett a népesség liberális 80%-ának az akaratát kell teljesítenie, de még jobb, ha a népesség 100%-ának az akaratát teljesíti. A bölcs politikusok pártjainak tehát hasonlóaknak kell lenniük egymáshoz, hiszen az, amit a nép akarataként ismerünk, hasonló saját magához, valamint a bölcsesség is hasonló a bölcsességhez. A liberalizmusnak inkább ott kellene megmutatkoznia, ahol segít az életben, például, általában a tiltást vagy a kötelességeket megfogalmazó törvények helyett megfelelő mértékű büntető adókat kivetni. Így például a munkanélküliek is többféle kisebb munkát találhatnának.
A politikai rendszer megváltozása nem biztos, hogy rosszat jelent, amennyiben az előbb említett négy értéknek, a szabadságnak, az igazságosságnak, a jólétnek és a fenntarthatóságnak jobban megfelel. Lehetséges, hogy az ideális politikai rendszerek nagyon különböznek attól, amit eddig tapasztalhattunk. Például, valószínűleg nagyobb esélyegyenlőséget is lehetne biztosítani az embereknek, ha az ingatlanok és a tartozások - sőt még a részvények és hasonlók - nem lennének örökölhetők, hanem minden ember körülbelül azonos értékű ingatlannal és tartozások nélkül kezdené a felnőtt életét egy olyan államban, ahol nincs államadósság. Ennek a megvalósítása viszont nem könnyű, és hosszabb tanulmányokat igényel a politikai filozófia területén, így túlmutat ennek a könyvnek a határain. Csak példaként lett megemlítve, hogy az ingatlanok öröklése helyett valószínűleg lenne igazságosabb megoldás is azok elosztására. A pénz és az ingóságok elosztására viszont valószínűleg nincs jobb megoldás, mint azok öröklése, mert a szülők ezeket ajándékba is adhatják a gyermekeiknek, és valószínűleg nem is lehet jó törvényt alkotni, ami ezeknek az öröklését korlátozza. Amennyiben az ingatlanok és a tartozások szintjén esélyegyenlőség van, nem rossz dolog az, ha vannak gazdagabb emberek, mert így az emberek motivációt éreznek a sikerre, és egy részük eléggé boldog lehet, és a gazdagok még jobbá is tehetik a Földet olyan módokon, amilyeneken egy közösség nem tenné azt.

7. A politika nagyon meg tudná változtatni a világot, de ehhez illően, a politika nem veszélytelen. Sok érdek ütközik ott egymásnak, és az emberek minden tehetségüket beleadják a versengésbe, ami nem mindig etikus. A politikusok elhitethetik az emberekkel, hogy más politikusok rosszabbak, mint a valóságban, ezért az emberek megutálhatják a politikusokat, ami még rosszabbá teheti a helyzetet. A politikusok félrevezethetik vagy becsaphatják az embereket a támogatás elnyerése érdekében, ami egy igazságos politikus útját megnehezítheti. Általánosságban, a politikusok éppen olyan jók, mint az emberi természet, és ezért egy felvilágosodott embernek nem jó versenyezni velük. Ha egy felvilágosodott ember meg akarja változtatni a politikát, elég lehet neki, ha megosztja a gondolatait és az ötleteit, és ha azok a gondolatok és ötletek jók, akkor valószínűleg úgyis lesznek emberek akik felhasználják azokat. Jobb egy politikusnak megfontolni egy filozófus ötletét, mint egy elfogult döntést hoznia, és jobb a filozófusoknak is, ha az ötleteik duplán meg vannak szűrve a politikusok által.
Egy demokráciában, a politikai hatalom általában csak 4-5 évig tart, ami nem olyan biztosított, mint egy gazdag ember hatalma. Ezért nemesebbnek látszik gazdasági hatalmat keresni politikai hatalom helyett. Egy gazdag ember egyszerűbben el tud rejtőzni, mint akár egy politikus vagy egy híresség, ami fontos lehet a technológia korában. A gazdagok élete irigylésre méltó, mert nem kell dolgozniuk, ha nem akarnak, és a vágyaikat könnyen kielégíthetik. A politikusok élete viszont küzdelemből és veszélyből áll, legalábbis azokban a korokban, amikor az emberiség nem elég szelíd.
Ha egy politikus hibát ejt, akkor sok ember fogja érte utálni, de ha egy gazdag ember ejt hibát, akkor általában csak pénzt veszt. Sikertelennek lenni azonban nem mindig ugyanazt jelenti, mint hibákat ejteni, ezért lehetséges, hogy az emberek akkor is utálni fognak egy politikust, ha az a politikus jó, például ha szükségszerű, hogy az életszínvonal csökkenjen, és a politikusok nem tudnak tenni semmit sem a csökkenés megállítása érdekében.
Egy politikusnak általában egy párt filozófiáját kell követnie, de egy gazdag ember megválaszthatja a saját filozófiáját. Ennek egyébként nem kell így lennie egy ideális politikai rendszerben, ahol egy pártba való bejutás és bennmaradás bárkinek jogában állna, és a pártokon belüli választások demokratikusak lennének. De mivel nem ilyen ideális politikai rendszerben élünk, valószínűleg jobb egy szabad elmének, ha gazdag lesz, mintha politikus lenne.
A politikusoknak általában esküt kell tenniük, és az eskü szövege tökéletlen lehet, vagy túl sokat követelhet egy becsületes embertől. Ennek egyébként nem kellene így lennie egy ideális politikai rendszerben, ahol nem kellene esküt mondani, csak törvényes kötelességeket megfogalmazni. Mi azonban nem ilyen ideális politikai rendszerben élünk, tehát valószínűleg jobb egy becsületes embernek, ha gazdag lesz, mintha politikus lenne.
Egy kis országban a politikusok hatalmát ugyanúgy korlátozzák a nemzetközi egyezmények, mint a gazdagok hatalmát a törvények. Ha pedig úgyis kötött szabályok szerint kell cselekedni, akkor egy kis országban érdemesebb gazdagnak lenni, mint politikusnak, mert egy gazdag ember a saját országán kívül más országokra is hatással lehet.
A gazdagok teljesen szabadon dönthetik el, hogy a tőkéjüket a környezetvédelemre fordítják-e, vagy nem. Az országok viszont kötelezve vannak arra, hogy a nép akaratát cselekedjék, és ettől úgysem térhetnek el nagyon.