"All those moments are lost in time
like tears in the rain"
(Bladerunner)
Aha! Szóval levetted a könyvemet a polcról és megfordítottad. Ne haragudj, ezt a helyet képtelen voltam másnak adni, elvégre az első (és talán utolsó) pillanata ismeretségünknek. Ide az írótól független, "elfogulatlan" dicsérő vélemény szokott kerülni. Vedd úgy, hogy átrágtad magad a hangzatos szavakon, hiszen mi mást írna ide a kiadó, hogy segítsen neked az ő kasszájának megfelelő döntés meghozatalában. (Bocs a stílusért, a papír-exhibicionizmus teszi. Egyébként szerintem ez az a fajta, ami "segít, ha fáj a torkod, és az órodat is tisztíccsa...") Még az a szerencse, hogy nem tartom magam írónak, így aztán van némi szabads& aacute;gom velük szemben.
Hehe. Most, hogy eloroztam ezt a lehetőséget, hirtelen nem tudok vele mit kezdeni.
Szóval ezt a könyvet kénytelen voltam megírni, annyira erősen motoszkált bennem létrehozásának vágya, mint például azé, hogy egy szénakazal tetejéről egy éjszaka nagyot kiáltsak. A helyzet is hasonló.
Nem tökéletes, amit leírtam, még azt sem mondom, hogy igaz. Lehet, hogy egyszerűen meguntam az életkörülményeimet és fel akarom pezsdíteni egy rakás hazugsággal. Vagy csak szeretnék kevés munkával sok pénzt keresni. Lehet, hogy csak hibáim, lelki töréseim (vagy a gonosz Krampusz sugallatai) vezetnek, hogy mindezt leírjam. Ne felejtsd el ezeket a szavakat, amikor olvasod (ha mégsem teszed vissza... még meggondolhatod!)
Az, hogy mit tartasz erről a papírhalomról, egyedül rajtad áll. Kitalált történetek és néhány (szigorúan magánjellegű) vélemény van benne. Használhatod vagy eldobhatod tetszés szerint. Egyvalamit kérek csak: add meg te is ezt a szabadságot azoknak, akik olvashatják...
Ja, gondolom, megelőzök egy iggen fontos kérdést, a válaszom NEM. Egyetlen szavát sem fogom bizonyítani ennek a könyvnek, a benne levő elképzeléseknek. Ha ilyesmit szeretnél kapni, okosabban teszed, ha másik könyvet választasz...
Még valami (annak, aki tényleg el fogja olvasni). Nem olvastam át az egészet egyszer sem, nem töröltem vagy javítottam benne semmit, mialatt megírtam. Így aztán lehet, hogy néhol rendezetlen, valamit ismételek. Maga a könyv szerkezete is változott (illetve éppen most fogom beszúrni az újabb fejezetet), a háromból négyrészessé alakult, de nem volt kedvem átírni a bevezetést. Bocs.
Sajnos most mosolyognom kell. Itt a lap alján (vagy a bal felső sarokban) egy szám áll, szinte látom aggodalmas tekinteted, amint emészted a leírtakat és küzdesz sikoltozó józan belátásoddal. Ja, remélem, egy Internetes cím is fog ide kerülni, ahol ugyanezt elolvashatod (ha azok az emberek, akik kénytelenek lesznek elolvasni mindezt a befejezés után, érdemesnek tartják erre. Bár annyi szemét mellett akár ez is elfér a Neten). A másik dolog, hogy azért érdemes szép folyamatosan olvasni, mert attól tartok, hogy még így is elég kavargó lesz...
Na jó, itt a döntés pillanata, ilyenkor legjobb szokásom szerint magadra hagylak. Minden jót...
| Kedves Loránd: Az örökkévalóság pillanatai (1998. © az nincs). |
|