Szigurd fellovagolt a Farkastetőre, és délnek, Frankhon felé vette útját. A hegytetőről nagy fényességet látott, mintha tűz égett volna: a fénysáv az égig világított. Amint a közelébe ért, ott állott előtte egy pajzsvár, zászló lobogott a tetején. Szigurd belépett a pajzsvárba, és látta, hogy ott valaki fekszik, teljes harci fegyverzetben. Szigurd elébb a sisakot vette le a fekvő alak fejéről, és nyomban láthatta azt is, hogy egy nő hever ott. A páncéling úgy feszült rajta, mintha odanőtt volna a bőréhez. Szigurd hozzálátott, hogy kardjával, Grammal, felnyissa a páncélinget, a nyakkivágástól kezdve végig és vissza, majd a fekvő nő két karját szabadította ki, és lehúzta a páncélinget. Amikor a hölgy felébredt, felült, és Szigurdot megpillantva szólott ekképpen:

Szigurd leült, és megkérdezte a leányt, mi a neve. A leány mézsörrel teli ivókürtöt nyújtott Szigurdnak: felejtés italát. Szólott a férfihoz ekképp:

A leányt Szigdrívának hívták, és valkűr volt. Elmondta azt is, hogy két nemzetségfő párharcot vívott egymással. Egyiküket Hjálm-Gunnarnak hívták, már idős harcos volt, hősiesen küzdött, és Ódin neki ígérte a diadalt, de

Szigdríva akkor Hjálm-Gunnart harc során levágta. Ódin azonban álomtövissel megszúrta Szigdrívát, bosszúlván ekképp a tettet, és kimondta, hogy Szigdríva eztán sosem győzhet csatában, és férjhez kell mennie.

"Szavamat adtam, hogy csak ahhoz a férfihoz megyek nőül, aki nem tudja, mi a félelem." Szigurd szót váltott Szigdrívával, és megkérte a lányt, tanítaná őt bölcsességre, s megkérdezte, tudja-e Szigdríva, mi történt valamennyi világban.

Brünhild halála után két máglyát emeltek, az egyiket Szigurdnak, az égett előbb, Brünhild a másikon, bíborszövettel bélelt kocsiban ült. Azt tartják, hogy a Hélbe vezető úton Brünhild elhajtott egy tanya mellett; ott lakott egy óriásasszony. Szólott ez ekképp:

Gunnar és Högni ekkor az összes aranyat magához vette, Fáfnir örökét, Attila és Giúki fiai közt viszály támadt: Attila a Giúkungokat hibáztatta Brünhild haláláért.

Kibékültek azzal, hogy Gudrúnt Attilának ígérték; elébb azonban Gudrún inni akart a feledés italából, csak azután egyezett bele a házasságba. Attila fiait Erpnek és Eitilnek hívták, Szvanhild pedig Szigurd és Gudrún leánya volt. Attila fejedelem vendégségbe hívta magához Gunnart és Högnit, érettük küldötte Vingit vagy Knéfrödöt. Gudrún látta, csapdáról van szó, küldött hát rúna-jeleket, ne jönnének, és Högninek figyelmeztetőül elküldte Andvaranaut gyűrűt, s kötött rá farkasszőrt. Gunnar nőül kérte Attila nővérét, Oddrúnt, de nem adták hozzá; ekkor nőül vette Glaumvort, Högni pedig Kosztberát. Fiaik voltak: Szolar, Sznévar és Giúki. Amidőn pedig a Gjukungok Attilához érkeztek, Gudrún kérte fiait, könyörögjenek az érkezők életéért, ám azok megtagadták kérését. Högni szívét kivágták, Gunnart kígyók vermébe vetették. Játszott hárfáján, és a kígyók elszenderedtek; egy vipera mégis a májába mart.

Tjódrek király Attilánál volt, és csaknem valamennyi emberét elveszítette. Gudrún és Tjódrek elpanaszolta egymásnak, melyikükkel mi történt. Szólott Tjódrekhez Gudrún ekképpen:

Capitulum

Attila szolgálóleányát Herkjának hívták. Herkja Attila ágyasa volt. Elmondta Attilának, hogy látta Tjódreket és Gudrúnt együtt. Attila e hírre roppantul elkomorult. Szólott akkor Gudrún ekképp:

Élt egy király, Heidreknek hívták, leányát Borgnínak. Borgní kedvese Vilmund volt. Borgní nem tudta gyermekét világra hozni, míg Attila nővére, Oddrún oda nem érkezett; Oddrún Giúki fiának, Gunnarnak volt a kedvese. Erről a történetről esik itt szó.

Gudrún, miután Attilát megölte, a tenger partjára ment. A hullámokba gázolt, hogy ott veszne, elmerülni azonban nem bírt, s az ár végezetül az öblön át Jónakr király földjére seperte őt. Jónakr nőül vette Gudrúnt, fiaik voltak Szörli, Erp és Hamdir. Ott nevelkedett Szvanhild is, Szigurd leánya; eljegyezték a nagyhatalmú Jörmunrekk-kel. Ennél élt Bikki, ő tanácsolta akkor, hogy Randvér, a király fia vegye el Szvanhildet... Maga Bikki számolt be erről a királynak, aki felköttette Randvért, Szvanhildet pedig paripákkal tipratta halálra. Amikor Gudrún erről tudomást szerzett, hivatta fiait, és bosszúra bujtotta őket.

E költeményt nevezik Hamdirról szóló éneknek.

Így áll régi sagákban: íme, egy áz isten, kit Heimdallnak hívnak, vándorútra elindult, tengernél vándorolván elért egy tanyához, ott magát rendes szóval Rígnek nevezte. Erről a sagáról szól ez a veretes vers.