Az ország fővárosának középületein gyászlobogó leng; az ország fájdalma az ország házában Deák Ferenc ajkain nyer hangot, mely visszhangozni fog egy-két nap alatt széles e hazában!

Nincs párt, nincs felekezet, nincs nyelv, mely az Eötvös halála által támadt űrt ne érezze; sőt a távol hazák tudományos világa is megdöbbent kebellel fog állani azon hír hallatára, hogy a XIX. század uralkodó eszméinek írója nincs többé!

A magyar irodalom és művészet vesztett legtöbbet. A Karthausi, a Falu jegyzője, Magyarország 1514-ben megjelenésükkel korszakot alkottak s a két utóbbi kiszámíthatatlan hatással volt a megyei visszaélések és a jobbágyság tovább fenntartása ellen. A magyar műképző művészet is benne bírta legerősebb és hívebb gyámolát.

A magyar szónoklat legkitűnőbb és kedvesebb tagját veszté el. Sokáig hasztalanul fogja keresni a szem Kölcsey tanítványát, a mindig nemesen érző s szívből szívhez szóló hangot, mely ha nem mindig győzött is meg, mindig vonzott és becsülésre, szeretetre indított a szónok iránt.

Az Akadémia és Kisfaludy Társaság gyászát képtelen kifejezni az a könnyen lengő foszlány lobogó… Évekig fog ott űr lenni a szívben; évekig fog hiányozni az európai hírű tudós, s a mindenekfölött kedves költő!…

A kormány is egyik legmunkásabb tagját vesztette el. A történelem össze fogja nevét kötni azon közművelődési reformok kezdetével, melyek az ország jövő nagyságának magvát képezik, s melyekre mint sokat ígérő vetésre a megboldogult oly szerény előérzettel tekintett.

Nagyobb férfiát veszthette el Magyarország; de szeretettebbet, minden szellemi ismerőst szívéhez közelebb állót soha!

Szelleme fényétől egész Európa látta hazánkat; halálának gyásza egész hazánkat betakarja.

Kit polgártársaink összesült áldása kísér az égbe, azt üdv várja az égben; örök élet ott fenn és itt alant!

[1871]