Még aznap este Paez sietve jött Bolivárhoz.
Bolivár, vigyázz; ellened összeesküvést forralnak; most gyülekeztek össze a San Sol kastélyban valamennyien. Engedd meg, hogy egy csoport karabélyossal odasiessek és elfogjam őket.
Azt ne tedd. A San Sol kastélyban nem árthatnak nekem, ott van még Laurenzia.
De ellenségeid sokan vannak.
Jó barátaim még többen.
Én mégis azt mondom, Bolivár, hogy többet ér egy megholt ellenség, három élő jó barátnál.
Én nem félek. Nekem küldetésem van a sorstól. Nagyobb veszélyben is megtartott engem az, ki jónak látott annyiak fölé emelni. Emlékezel az új-granadai táborozásra, midőn éjjel nyolc gyilkost küldtek ellenem a spanyolok; a szabad ég alatt aludtunk függő hamakjainkban, én és négy alvezérem. A gyilkosok ötlépésnyiről lőttek ránk; mind a négy társam meghalt, engemet egy golyó sem ért. Hatalmasabb kéz a földieknél őriz engem, s ha megszűnt őrzeni, akkor hadd vesszek el.
A San Sol palotában bezárt ajtók mögött ültek együtt a sértett hazafiak, kiket a gyűlésteremből Bolivár elűzött.
Senki sem szólalt föl az ő védelmére, legföljebb azon tanácskoztak a gyöngébb szívűek az erősebbekkel: vajon megölni lesz-e jobb a bitorlót, vagy elfogatni és börtönre vetni.
A tanácskozás közepette felnyílt egy rejtekajtó, s mindenki megdöbbenésére, belépett a terembe dona Laurenzia.
Az összeesküvők fölriadtak; néhány tőréhez kapott, árulást emlegetve: hisz ez Bolivár menyasszonya, a szerető hölgy, ki férjét védeni s elleneit lefegyverezni jött.
Dona Laurenzia fájdalmas arccal állt meg közöttük.
Ne ijedjetek meg tőlem, hazafiak. A hölgy, ki előttetek áll, még dona Laurenzia di San Sol nevet visel. A hölgy, ki most idejött közétek, ugyanaz, ki egy év előtt mint Bolivár kezese esküvést tett a haza színe előtt, hogy Bolivár nemzete zsarnoka nem leend soha. Ez esküt beváltani, vagy mint jótálló kezes bűnhődni Bolivár helyett jöttem közétek ide; hallgassatok meg.
Don Gideon fájdalmas arccal fordult el tőle.
Oh, ne szólj, Laurenzia. Elég sebet ejtettél már rajtam, ne iparkodjál azt újakkal tetézni. Te védelmezni fogod Bolivárt, mert szereted őt; te ha szólsz is ellene, hangod meghazudtolja szavad nem érzett értelmét; te csak új fájdalmat jöttél nekünk szerezni, s elárulsz bennünket, mert a zsarnokot szereted.
Nem helyesen szóltál, don Gideon viszonza neki a hölgy büszkén. Én Bolivárt, a férfit, a hőst szeretem; de Bolivárt, a zsarnokot, a kényurat gyűlölöm. A szerető hölgy szíve megszakad férjéért; a honleány elítéli a bitorlót. Nem ellentmondás ez, amit beszélek. A hű nő összeszedi minden erejét, mit ész és szívmelegség kölcsönöz neki, hogy szerelemmel, rábeszélő szóval, édes könyörgéssel elvonja kedvesét az útról, melyen járnia gyalázat; de ha nem tehette azt, a honleány áll oldalánál, ki nem könyörög, hanem cselekszik, s a tett olyan lesz, amely bizonnyal megállítandja őt.
Mély figyelemmel hallgatott mindenki.
Az én leányom ő suttogá az öreg Esteban.
Halljátok szavaimat. Őszintén szólok előttetek, mint testvéreim előtt. Én adom kezetekbe titkomat, nem kérem a tieteket. Bolivárhoz közel férni ellenségnek lehetetlen: Paez és hű barátai, mert szeretik őt mind nagyon, úgy őrködnek fölötte, hogy még ételét is megkóstolják tudtán kívül, s nem léphet sehova, hogy észrevétlenül hívei mindenütt ne követnék, majd pórnak, majd szolgának öltözve, s szemeikkel fürkésznek minden gyanús közelítőt; előbb, mint a Bolivárnak ártó kéz megmozdulhatna, tíz védelmező állna föl mellette. Sikertelen merényletek csak valódi zsarnokká tennék őt; olyan zsarnokká, aki gyanúra ölet. Paez bizonnyal jól tudja azt is, hogy most itt ültök tanácsot, s fejeitek meg vannak számlálva nála.
Többen nyugtalanul kezdték magukat érezni e szavakra.
Holnapra van menyegzőnk napja tűzve Bolivárral folytatá Laurenzia.
Ezt a napot nem éri ő meg szólt keserűen közbe don Gideon.
Csendesen, Gideon. Meg fogja érni, s ha Isten úgy akarja, boldog is lesz. Minden készen az esküvőre, az Annunziata szentegyházban fog az véghezmenni egész ünnepéllyel. Este kivilágítás és fáklyás zene leend a városban. Én mint Bolivár neje térek Bolivár házába, s ha igaz az, mit szemeimről mondtak, hogy azok beszélni tudnak; ha igaz, hogy ajkaimnak térítő hangja van; ha ér azon szív szerelme valamit, mit egy férfinak hévvel adtam által; ha szeret engemet Bolivár, úgy ráveendem őt, hogy vesse el a koronát magától, és hajtsa meg fejét nemzete előtt; ti pedig bocsássátok meg neki, ha mit szavaival, büszkeségével vétett ellenetek azon vitézi tettekért, miket hazájáért cselekvék.
Jól van, jól van. Megbocsátunk neki szóltak többen elérzékenyülten.
Dona Laurenzia folytatá elsötétült arccal:
De ha nem sikerülne az, amit szívemben reménylek, akkor Bolivár engem nem szeretett soha; én szeretem őt, elítélem és megsiratom Akkor meghal ő! Ha kérésem megtagadja a menyegzői estén, midőn a lakoma után barátai eltávoznak és mi egyedül maradunk, akkor én felnyitom a keskeny ajtót, mely a házi kápolna erkélyére vezet. Ha van közöttetek férfi, kinek keze legkevésbé reszket, jöjjön oda, hozza magával fegyverét. Bolivár egy éjjel sem fekszik nyugalomra, mielőtt házi kápolnájában a Szűzanya képe előtt ne imádkozott volna. Ez este is oda fog jönni. Engedjétek ott imáját elvégezni, engedjétek felállani a térdeplőről és keresztet vetni magára. Akkor, midőn felállt, egy lövés bevégzi a munkát.
Minden arc sápadt volt, mindenki azt érzé, hogy e szavaknál keze reszket.
Nos? Ki lesz közöttetek az a férfi, akinek keze e munkában nem fog remegni?
Én leszek az szólt tompán don Gideon, és valóban nem reszketett keze, midőn Laurenziának nyújtá.
A hölgy oly szomorúan mosolygott reá.
Te lész az Gideon? Így nagyon jól leend.
Ha el akarsz árulni, én legyek, akit elárulsz.
Nem árullak el senkinek.
Nem gondolok rá. Szívemet föláldoztad Bolivárnak, ez fájt nagyon; még fejemet is föláldozhatod neki, az már nem fog fájni.
Még én jobbat remélek szólt Laurenzia elfordítva tőle halovány orcáját.
Amit én remélek, az is nagyon jó dörmögé keserűen a megvetett szerető.
Tehát holnap este suttogá Laurenzia.
Ott leszek.
Addig semmi zaj, semmi merénylet, mert addig én védem Bolivárt!
A leány ismét elsietett a rejtekajtón, az összeesküvők borzongva távoztak el a San Sol palotából, eltakarva arcukat köpenyeikkel, s magukban mormogva, midőn szembetalálkoztak Bolivárnak egy-egy harcosával: ah, desdicado!