{2-861.} A KOALÍCIÓ EGYENSÚLYA ÉS AZ ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK

1. 1947. szept. 15.

2. A Baloldali Blokk a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt, valamint a Szakszervezeti Tanács részvételével 1946. március 5-én alakult meg. Élén Végrehajtó Bizottság állt, amely 1946. május végétől állandó szervként működött. A nyár folyamán kísérlet történt a Baloldali Blokk megyei, járási és helyi szintű létrehozására is, de ez, néhány megyét leszámítva, az SZDP és az NPP ellenállása miatt kudarcot vallott. A baloldali pártszövetség 1947. május végén, június elején szűnt meg, anélkül hogy hivatalosan feloszlatták volna.

3. Mivel az igazolóbizottságok csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s csak a szélsőjobboldali, nyilas és németbarát elemeket távolították el az államapparátusból, a jobboldali, demokrácia- és kommunistaellenes figurákat helyükön hagyták (l. A magyar demokrácia válsága c. tanulmány 11. sz. jegyzetét), 1945 őszén–1946 tavaszán ismét előtérbe került a közigazgatás megtisztításának ügye. Az 1946. tavaszi népmozgalmaknak – a földreform védelme mellett – éppen ez volt a másik fő célkitűzése. Lehanyatlásuk után a közigazgatás személyi összetételeinek demokratizálása törvényes útra terelődött. 1946 májusában jelent meg a Nagy Ferenc-kormány rendelete, amely a közigazgatás megtisztítását a jobboldali elemektől összekötötte a közigazgatás leépítésével, létszámának csökkentésével. Az ún. bélistázás első hulláma július végére, két és fél–három hónap alatt lezajlott, éles politikai viták közepette. Országosan 600 tisztogatóbizottság alakult, amely a 312 ezer állami alkalmazott közül kb. 60 ezer embert bocsátott el. A kisgazdapárt nyomására azonban a bélistázásokat augusztus–szeptember folyamán felülvizsgálták, s az elbocsátottak mintegy 15–20%-át visszavették. A bélistázás – hasonlóan az igazoltatáshoz – lényegesen nem változtatta meg a közalkalmazottak társadalmi-politikai {2-862.} összetételét. (L. bővebben: Balogh Sándor: A baloldali erők küzdelme a közigazgatás demokratizálásáért. Az 1946. évi bélista végrehajtása és revíziója. Párttörténeti Közlemények, 1974. 2. sz. 55–88.)

4. Az 1945. nov. 4-i országos választásokat követően a kisgazdapárti sajtó követelni kezdte az önkormányzati választások mielőbbi kiírását. A kisgazdapárt azonban hivatalosan csak az 1946. máj. 20-i, a Baloldali Blokknak átnyújtott memorandumában hozta szóba a számára politikai-hatalmi szempontból oly fontos kérdést. Hosszas pártközi tárgyalások után, 1946. júl. 16-án kompromisszumos megállapodás született. A baloldali pártok hozzájárultak ahhoz, hogy a községi választásokat megtartsák, de a pontos időpontban nem állapodtak meg. A kisgazdapárt szeptemberben – egyoldalúan – hozzálátott ugyan a választások előkészítéséhez, de október végén felhagyott vele, és az önkormányzati választások ügyét önként levette a napirendről. Ennek elsősorban belpolitikai okai voltak: a kisgazdapárt megkezdte a felkészülést a békekötéssel előálló új helyzetre, s a feszült politikai légkörben kerülte az összeütközésre és erőpróbára alkalmat adó lehetőségeket.

5. A választójog szűkítésének gondolata 1946 szeptemberében, az MKP III. kongresszusán merült fel. A kongresszuson elfogadott határozat felszólította a párt valamennyi szervezetét, hogy készüljön a választásokra, és utasította a Központi Vezetőséget: „…küzdjön a Baloldali Blokkal, elsősorban a szociáldemokrata testvérpártunkkal karöltve azért, hogy az új választójogi törvény zárja ki a reakciósokat, a fasisztákat és hozzátartozóikat a választójogból, tekintetbe véve az 1945. őszi választások tanulságát és azt, hogy a demokrácia nem bízhatja sorsát saját ellenségeire.” (A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944–1948. Szerk. Rákosi Sándor és Szabó Bálint. Bp., 1967. 272.)

6. A kisgazdapárt az 1945. nov. 4-i parlamenti választásokon a szavazatok 57,03%-át kapta meg.

7. Az Imrédy Béla vezette szélsőjobboldali, nácibarát Magyar Megújulás Párthoz tartozó.

{2-863.} 8. L. Magyar Távirati Iroda. Magyar Közvélemény-kutató Szolgálat. Jelentés a kenyérellátás, a svábok kitelepítése, az alkotmányrendszer és a békekötés tárgyában végrehajtott közvélemény-kutatás eredményéről. Bp., 1946. jan. 24.; Jelentés az életszínvonal, az újjáépítés és az oktatásreform tárgyában végrehajtott közvélemény-kutatásról. Bp., 1946. febr. 6.; Jelentés a földosztással és a gazdák szükségleteivel kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményéről. Bp., 1946. febr. 20.

9. Magyar Parasztszövetség (1941–1948) – a Független Kisgazdapárt kezdeményezésére Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter támogatásával 1941 őszén létrehozott paraszti társadalmi, kulturális és érdekvédelmi szervezet. A második világháború alatt alapjában véve pozitív szerepet játszott; részt vett a nemzeti függetlenségi és háborúellenes megmozdulásokban; hozzájárult a parasztság politikai öntudatosodásához; a Dobi István vezette Földmunkás Szakosztály révén sokat tett a földmunkásság és szegényparasztság megszervezése terén; tagjai közül sokan bekapcsolódtak a németellenes ellenállási mozgalomba. A felszabadulás után szerepe megváltozott. A kisgazdapárt saját tömegbefolyásának növelésére és a szakszervezetek ellensúlyozására szerette volna kiépíteni és felhasználni, nem nagy sikerrel. Később megerősödött a jobboldal befolyása, vezetőinek egy része kompromittálódott az ún. „Magyar Közösség”-összeesküvésben. 1948-ban feloszlatták.

10. A kormány összetételében a Bibó által említetteknél nagyobb változások történtek. Létszámát 13-ról 18-ra emelték fel; államminiszteri – miniszterelnök-helyettesi – rangban Rákosi Mátyás (MKP), Szakasits Árpád (SZDP) és Dobi István beléptek a kormányba; két új minisztériumot állítottak fel, a közlekedésügyit és a tájékoztatásügyit. Két tábornokot (Dálnoki Miklós Bélát és Vörös Jánost) valóban kisgazdapárti politikusok váltották fel, de Faragho Gábor közellátásügyi minisztert már 1945 júliusában menesztették, utóda a szociáldemokrata Rónai Sándor lett. A Tildy-kormányban az ő helyére került Bárányos Károly, aki viszont nem volt tagja a kisgazdapártnak, de a párt {2-864.} embereként került a kabinetbe. 18 miniszterből kilenc a kisgazdapárthoz, a másik kilenc a baloldali pártokhoz tartozott. Az államtitkárok között a baloldal némi fölényre tett szert; a főispáni kar viszont pártállás szerint egyenlő arányban oszlott meg.

11. Az Ideiglenes Kormány 1945. január 4-i, a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendeletében a népi önkormányzati testületek újjászervezését a nemzeti bizottságokra bízta.

12. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt, bár a kisgazdapárt segítségével két mandátumhoz jutott, az 1945. őszi választások után 1947 tavaszáig gyakorlatilag nem működött; politikai tevékenységet nem fejtett ki; pártszervezést nem folytatott. Csupán szűkebb vezetősége tartott viszonylag rendszeresen – nem hivatalos jelleggel – megbeszéléseket.

13. Az 1944 őszén, 1945 tavaszán létrejött nemzeti bizottságok és más népi szervek, valamint az önkormányzati testületek (a törvényhatósági bizottságok és képviselő-testületek) a pártok száma alapján, tehát a paritás elve szerint szerveződtek. Sok helyütt a baloldali pártok 3:1 arányban fölényben voltak a kisgazdapárttal szemben. A kisgazdapárt számos községben azért hozta létre maga a Polgári Demokrata Pártot, hogy a helyi politikai intézményekben javítson saját és a polgári oldal hatalmi helyzetén, s ne lehessen könnyen leszavazni azokban.

14. Kisgyűlés – a törvényhatósági bizottság szűkebb irányítótestülete.

15. Az 1886. XXI. tc. a megyei és a szabad királyi városokban felállítandó törvényhatósági bizottságokról, az 1886. XXII. tc. a megyei jogú városokról és községek helyzetéről, önkormányzatáról és berendezkedéséről intézkedik, míg az 1929-es XXX. tc. a törvényhatósági bizottságok és a képviselő-testületek újjászervezéséről rendelkezik.

16. L. A magyar közigazgatás reformja. (A Nemzeti Parasztpárt javaslata.) Szabad Szó, 1946. jún. 14. A tervezetet Erdei Ferenc és Bibó István készítették. L. részletesebben: Gyarmaty György: A pártok a közigazgatás reformjáról (1945–1947). Párttörténeti Közlemények, 1981. 2. sz. 154–191.