{345.} I. FÜGGELÉK
EGYHÁZI NÉPÉNEK-DALLAMOK, MELYEK EREDETILEG VILÁGI SZÖVEGEKHEZ TARTOZTAK
(1650–1695)

74.

Balassi Bálint éneke a Kájoni-kódexben (7/b–8/a lev.> l. IK 1909. 288–89., basszus szólamával együtt). Szerepel Esterházy Pál herceg nótalistáján, „az Virginán kit tudok verni” l. Bubics–Merényi, Esterházy Pál nádor 1895. 196.). – A dallam ered. a Hofgreff-énekeskönyvben (1553?) egy névtelen szerző „Eleázár papról” és Sztárai „Holofernesről” szóló históriás éneke melódiájaként szerepel (l. Szabolcsi, A XVI. század magyar históriás zenéje 1931. mell. VII–VIII.) s a XVII. században főként „Imádlak tégedet” kezd. Cantus Cath.-beli szövegével terjedt el. Öt változatának egybevetését l. Papp Géza, A magyar kat. egyházi népének kezdetei 1942. 30. és 36., ill. MZK 17*. – Balassi szövegének eredeti nótajelzése: „Bánja az Uristen” (Pap Benedek szöv.; l. IK 1926. 284); ugyanerre a dallamra utalnak még a következő Balassi-szövegek: „Csókolván ez mindap az én szeretőmet”, „Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek”, „Vajha én tüzemnek nagy tűrhetetlen volta” (l. Dézsi kiad. I. 17. 92., 93, 95. l.); továbbá Rimay éneke „Balassa Bálintnak Esztergom alá való készületi”-ről (Radvánszky Rimay-kiad. 1904. 37.9 és Ladoni Sára éneke: „Láss hozzám Uristen” („Isteni Ditsiretek, Imadsagos és Vigasztaló Énekek” c. unit. é. k. Kolozsvár 1630. k., 443.l.).

{346.} 75.

Sztárai Mihály zsoltáréneke a Cantus Catholici-ban (1651: 175, 1675: 166–67, 1703: 221–22, 1738, 1792: 196–97. l.). E szöveg XVI. századi nótajelzéseinek tanúsága szerint (Debr. é. k. 1579. 69.) a dallam eredetileg Nagybánkai vagy Nagybáncsai Mátyás Hunyadi János-históriájához (1560) tartozott: „Néktök emléközöm, ha meghallgatjátok, jó Hunyadi Jánosról”. Mindkét szöveggel számos XVI–XVIII. századi ének idézi nótájául. A dallam megjelent a XVIII. századi ref. é. k.-ekben is (1744, 1751, 1761, 1774, 1778), Sztárai szövegével, dicséret gyanánt. A melódia alapformájáról (Nyéki Vörös Mátyás szöv.: „Ó dicsőűlt szép kincs” stb.) l. Szabolcsi, A XVI. század magyar históriás zenéje 1931. mell. XIII. 1., továbbá Papp Géza, A magyar kat. egyház népének kezdetei 1942. 31. és 27.; MZK 19*.

Ered. szöveg:

76.

1) Feloldójel értelmében.

„A’ Dús-gazdag Kinnyaiurl Pokolban” c. ének a Szelepcsényi-féle Cantus Cath.-kiadásokban (1675: 188, 1703: 243, 1738 és 1792: 216. l.), ahová az 1646-i anonym Comico-Tragoediából került át (l. Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek 1914. 191., továbbá Jénáki Ferenc: Kájoni János énekeskönyve és forrásai 1914. 29.); megjelent Illyés István Soltári Énekeiben (1693) és a XVIII. század folyamán {347.} aprónyomtatvány formájában is (1786). Nótajelzés a Comico-Trageodiában: „Ad notam Lyricam Odes: Reménységem nincs.” E szövegkezdetet illetően l. Dézsi Balassa-kiad. I. 73, Budapesti Szemle 1904. 389. és IK 1916. 65, 52. (A dallamot teljesen fedő, ilyen kezdetű szöveg még nem került elő.) – MZK 49*.

77.

„A Véghetetlen Örökké-valóságrúl” szóló ének a Szelepcsényi-féle Cantus Catholici-kiadásokban (1675: 197, 1703: 252, 1738 és 1792: 224–25.) Szerzője Nyéki Vörös Mátyás, akinek „Az földi részeg szerentsének állhatatlan lakodalmában tombolók jóra intő tsengetyűje” c. műve (1629. 1. kiad. 1636) függelékéből került az ének a Canth. Cath. és Kájoni Cantionale-jának anyagába. L. Alszeghy közl., IK 1916. 19. – MZK 49*.

78.

A Szelepcsényi-féle Cantus Catholici-kiadásokból (1675: 233, 1703: 288, 1738 és 1792: 256.); egyéb szövegei: „Az igaz hitben végig megmaradjunk” (Cant. Cath. 1651, 1675 stb., Bozóky é. k. 1797), „Idvöz légy, kis Jézus, lelkünk ébresztője” (Szegedi Ferenc Lénárt Cant. Cath. 1674), „Szükség megtudnunk idvességnek dolgát” (Kolozsv. é. k. 1744, 1751 stb.), „Itt jelen vagyon az Istennek Fia” (Szentes-Deák {348.} kézirat 1774). – Eredetileg P. Tritonius „Melopoeiae sive harmoniae… super 22 genera carminum Horatii” c. kiadványában (1507) Horatius „Jam satis terris nivis atque dirae” kezd. ódájának tenor-dallama; Magyarországon vsz. Honterus 1548-i ódakiadványa révén terjedt el, s a XVI. század második felének énekeskönyvei „a Sapphicum vers tenorának nótája”-ként ismerték. L. IK. 1928. 105., Papp Géza, A magyar kat. egyházi népének kezdetei 1942. 29. és 34., továbbá MZK 13*.

79.

Zeleméri László 2. psalmusa Illyés István Soltári Énekei-ben (1693 és 1721: 5–6, 1749 és 1781: 5. stb.). Maga a szöveg is XVI. századi (először 1582); a dallam pedig Tinódi „Egervár viadaláról való ének”-e melódiájának változata. L. Szabolcsi, Tinódi zenéje 1929. mell. 29.

80.

Szegedi Gergely 29. psalmusa Illyés István Soltári Énekei-ben (1693 és 1721: 46–47, 1749 és 1781: 45. stb.). E szöveg XVI. századi nótajelzése „Ad notam jasonis” utal, vsz. Tinódi Jázon-jára (1537–38 k.). A melódia XVIII. századi ref. é. k.-ekben István deák szövegével: „Irgalmazz Ur Isten immárom énnénekm” szerepel. Utóbbinak XVI. századi nótajelzése (1582) viszont Kákonyi Péter Cirusról szóló énekére {349.} (1549, megj. 1574) utal. Valószínű tehát, hogy az itt közölt dallam eredetileg egy vagy több XVI. századi históriás énekhez tartozott. L. e kötetben: Tinódi zenéje 1–3. sz. dallam. MZK 21*.

81.

XVI. századi metrikus zsoltár Illyés István Soltári Énekei-ben (1693 és 1721: 68–69, 1749 és 1781: 66–67.), majd a XVIII. század ref. é. k.-eiben (1744, 1751, 1761, 1778), itt némi eltéréssel. A dallam a Tritonius „Melopoeiae” c. ódagyűjteményében (1507) szereplő „Maecenas atavis edite regibus”-melódia változata; az eredetihez közelebb áll XVIII. századi magyar ref. alakjában. – Reá utaló énekek: Békési Balázs „Sodoma és Gomorá”-ja, 1559 (RMKT VI. 265.); „Az Isten anyaszentegyházának… sorsán… való siralom”, 1670 k. (Thaly, Adalékok I. 58.); Misztótfalusi Kis Miklós „Siralmas Panasz”-ának függeléke, 1697; a „Midőn Adrianus Syon városától” kezd. ének, 1698 (Thaly, Vit. Én. I. 249.); a „Jajszó, melyben édes hazánk romlását siratja egy poéta” Szencsey-kz.-beli változata, 1700 (Thaly, Adalékok I. 287.); Thordai János három zsoltáréneke (1627) stb. Vö. IK 1928. 107. – MZK 14*.

82.

{350.} Illyés István „Soltári Énekei”-nek 126. zsoltára (1693 és 1721: 133–34, 1749 és 1781: 131. stb.); megvan az 1744, ill. 1751-i kolozsvári és 1778-i debreceni é. k.-ben is, némi eltéréssel. Szövege 1566 óta szerepel a ref. énekeskönyvekben és XVI. századi nótajelzései kétségtelenné teszik, hogy a dallam ered. Bornemisza Péter „Siralmas énnéköm tetűled megválnom” kezdetű énekéhez, a „Cantio optima”-hoz tartozott (1565?). L. Régi Magyar Költők Tára VII. 207, ill. IK 1927. 144. – MZK 22*. – Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai 1958. 103. sz.

Ered. szöveg:

83.

Illyés István Halottas Énekei-nek „főember”-siratója (1693 és 1721: 175–76, 1749 és 1781: 331–32. stb.); megvan Bozóky Mihály Halottas Énekeskönyvében is (1860. 28.). XVIII. századi búcsúztatók többízen nótául idézik. Régi népi dallam, melynek ma is élnek még rokonai, részben épp a halotti siratók között (l. Kodály, A magyar népzene 1937. 42–43.) – Rokona a „Véletlen embernek utolsó órája” kezd. ének (ugyancsak Illyésnél, 1693 és 1721: 61–62, 1749 és 1781; 220. stb.); ennek egybevetését az ugyancsak XVII. századi, Udvarhely megyében máig élő „Vízözönről szóló ének” dallamával („Jaj szegény Noénak bujdosó bárkája”) l. Papp Géza, A magyar kat. egyházi népének kezdetei 1942. 31. és 37. A „Véletlen embernek” szövegéről: Jénáki F., Kájoni János énekeskönyve és forrásai 1914. 123. l. 143; dallama a „Cur undus militat” – „Mit bízik ez világ” szövegű, német forrásból átvett s a XVII. században Magyarországon is igen népszerű melódiának változata (vö. Kodály i. m. 49.). – MZK 49*.

84.

Náray György „Lyra Coelestis”-ének (1695. 97.) Magyar Credo-ja. A dallam Tinódi „Dávid király”-a melódiájának (1549) változata. Nemcsak ebben a formában élt tovább; Péczeli Károly Imre „Krisztus hét szavá”-nak szövegével jelenik meg a XVIII. század kolozsvári ref. énekeskönyveiben („Paradicsomnak te szép élőfája”). L. Szabolcsi, Tinódi zenéje 1929 mell. 16. l. (jelen kötetben 74. l.).