Szabadi I.: Ch. Schesaeus

TARTALOM

Balogh J.: Puritanizmus

A XVII. századi magyar történelem egyik fontos vonulata a reformáció és ellenreformáció küzdelme. Ennek egyik legizgalmasabb alapkérdése: miért és hogyan volt lehetséges, hogy a protestantizmus, amely a XVI. század folyamán lényegében száz százalékos katolikus környezetben indulva,^[1] a legdurvább üldöztetések közepette, intézményes keretek nélkül, szilárd anyagi bázisok hiányában is elsöprő győzelmet tudott aratni a római egyház fölött, tíz százalék alá szorítva és több mint négy évtizeden át e szint alatt is tartva a hazai katolicizmust.^[2] Az ezt követő újabb nagyarányú fordulat vizsgálata legalább ennyire érdekfeszítő kérdés. A XVI. században annyira dinamikusan terjedő protestantizmus, amely az egykor katolikus lakosság több mint 90%-át maga mellé tudta állítani, amely évtizedeken át abszolút többséget élvezett az országgyűlésben, sőt a XVII. század első évtizedeiben egymást követő négy alkalommal a legfőbb rendi méltóság betöltője, a nádor is közülük került ki, mégis ezt követően néhány évtized alatt a jelentős politikai hatalom, kiépült intézményi keretek, erős és szilárd anyagi bázisok birtokában is döntő vereséget szenvedtek az előretörő ellenreformációtól. A folyamatok miértjére adandó válasz jóval meghaladja e dolgozat kereteit. Ugyanakkor talán már itt is érdemes rögzíteni, hogy a magyarázat egyik fő összetevője minden bizonnyal abban keresendő, hogy a XVII. század első felének protestantizmusa már egy sok szempontból erőteljesen megváltozott hit volt az előző századihoz képest. Nemcsak alapvető tanítások változtak meg, hanem egyéb okok következtében is épp az a szellemi erő, tűz távozott el belőle, amely annyira dinamikussá tette az évtizedekkel korábbi protestantizmust.

A jelen forrásközlés egyelőre csupán a rekatolizációs folyamatok menetének teljesebb feltárását, az előretörő ellenreformáció jellegének, módszereinek jobb megismerését kívánja szolgálni. Az ellenreformáció térhódításának egyik legeredményesebb eszköze közismerten a birtokosok, főként az arisztokrata családok tagjainak megnyerése volt, hiszen egy-egy nagybirtokos áttérése a széles körben érvényesülő erőszakos földesúri térítés révén a jobbágyok hatalmas tömegeinek a katolikus egyházba történő terelését is jelentette.

Míg a XVI. század végén már csupán három katolikus nagybirtokos család volt a királyi országrészen,^[3] az 1620-as évektől rohamléptekkel meginduló katolikus térítés nyomán, Pázmány és munkatársai működésének eredményeként a fennálló helyzet gyökeresen megváltozott, s 1655-re mindössze négy főúri család maradt protestáns.^[4] Alig telt el újabb öt esztendő, amikor nem várt drámai fordulatok nyomán a magyarországi protestantizmus addig legerősebb támaszának számító Rákóczi család református ágának katolizálása is napirendre került. Báthori Zsófia számára ugyanis - aki II. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel kötött házassága kapcsán 1643 áprilisában lényegében kényszerből lett reformátussá, de régi vallásához való kötődését mindvégig megőrizte^[5] - férje tragikus halálát (1660. június 7.) követően megnyílt a lehetősége annak, hogy visszatérjen korábbi hitére fiával, az egyébként reformátusnak született és nevelt I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemmel együtt. Az özvegy fejedelemasszony és fia várható rekatolizálása olyan nagy horderejű egyházpolitikai, sőt politikai kérdésnek számított, hogy több európai udvarban - így mindenekelőtt Bécsben, a pápai udvarban és Velencében - 1660 nyarától többszöri tárgyalások és diplomáciai jelentések témája volt.^[6]

A pápa a bécsi nuncius útján már 1660 júliusában sürgette I. Lipótnál, hogy tegyen meg mindent Rákóczi özvegyének és fiának áttérése érdekében. A Habsburg udvarban azonban - miként ezt Lipót kifejtette válaszában - élesen megoszlottak a vélemények e kérdésben. Mint katolikusok természetesen nagyon kívánták a pápa nyájának gyarapodását. Ugyanakkor több miniszter és tanácsadó, politikai szempontból határozottan ellenezte az áttérés elősegítését, attól tartva, hogy katolikussá válása révén I. Rákóczi Ferenc esélyessé válhat arra, hogy magyar királlyá válasszák. Ezért, mint mondották: "jobb, ha kálvinista marad, mert az alkotmány szerint tilos, hogy egy eretneket bármikor királlyá válasszanak".^[7] A Szelepcsenyi György püspök vezette Kancellária sem maradt tétlen. 1660. augusztus 15-én arra szólította fel Wesselényi Ferenc nádort, hogy tegyen hathatós lépéseket az özvegy fejedelemasszony áttérítése érdekében, aki egyébként már késznek is nyilatkozott az áttérésre.^[8] Nádasdy Ferenc országbíró is akcióba lépett. A bécsi velencei követ az év őszén már arról tudósított, hogy Nádasdy térítő buzgalma sikerrel járt Báthori Zsófiánál és fiánál.^[9] Nádasdy esetében is felmerült a gyanú a bécsi udvarban, hogy az áttérítéssel az ifjú Rákóczi magyar király-jelöltként történő felléptetésének kívánja megteremteni az egyházi feltételét.

A Sárospatakon 1660 őszén (szeptember 30. - október 1.) lezajlott két napos katolikus-református hitvita e nagy jelentőségű vallás változtatás fontos előkészítő lépését jelentette. E hitvita mindeddig ismeretlen volt a szakirodalom előtt. Így például Zoványi Jenő is, aki külön tanulmányt szentelt a Sárospatakon lezajlott hitvitáknak, csak 1663-ra, a jezsuiták itteni megtelepítésének évére datálta az első sárospataki református-katolikus disputát.^[10] A három évvel korábbi összecsapás alább közlendő dokumentumai két szempontból is figyelemre méltóak. Egyrészt mert mind katolikus mind református részről országosan ismert, jelentős személyiségek vettek részt benne, s megnyilatkozásaikat a jegyzőkönyv részletesen, szó szerint rögzíti, melyből a hitvita egésze csaknem filmszerűen rekonstruálható. Hasonló forrás a XVII. század középső harmadából nem ismeretes. Másrészt e dokumentumok több szempontból is új megvilágításba helyezik Báthori Zsófia és fia áttérésének menetét. Az eddigi irodalom általában egyenes vonalúnak tételezte fel a fejedelmi özvegy és gyermeke visszatérését a katolikus vallásra. Tény, hogy Báthori Zsófia nem sokkal férje halála után - miként arról egy jezsuita rendi jelentés beszámol - elküldte megbízottait a jezsuita atyákhoz kinyilvánítva, hogy "nem öröm számára a kálvinisták szektájához tartozni" és egy jezsuita kiküldését kérte.^[11] A kérés nem maradt válasz nélkül.

Franz von Krones nyomán Kárpáthy-Kravjánszky Mór is közli tanulmányában, hogy Nádasdy Ferenc két jezsuitával együtt felkereste az özvegyet, ezt az eseményt azonban úgy állítja be, mintha csupán azt a célt szolgálta volna, hogy "a környezet tudta nélkül simán történjék meg az áttérés".^[12] Az érdekes azonban épp az, hogy, a fejedelemasszony nem titokban, hanem nagy nyilvánosságot biztosítva, mind katolikus mind református részről a legnevesebb vitapartnereket felvonultatva, egy hitvita keretében biztosított teret arra, hogy a jezsuita térítők kifejthessék nézeteiket. Ugyanakkor továbbra sem határolta el sem magát sem fiát a református vallástól. Épp ellenkezőleg. A disputát követően írt levelében az özvegy fejedelemasszony úgy igyekezett beállítani a reformátusok előtt a sárospataki professzorok és lelkészek meghívását a katolikus vendégekkel folytatott hitvitára, mintha arra fia álláspontjának mennél hatásosabb védelme érdekében került volna sor. ("Nem azért hívattam volt fel kegyelmeteket, hogy illy rút veszekedésre s motskolódásra mennyen a dolog, hanem mivel hallottam, hogy Nádasdy Uram asztalnál is disputálni szokott, s a fiam meg nem tud felelni, kegyelmetek felellyen."^[13]) Annak ellenére állította ezt, hogy már a vitán egyértelművé vált, hogy az ekkor 15 éves Rákóczi Ferenc teljes meggyőződéssel a katolikus oldalon áll. Valahányszor csak hozzászólt, mindannyiszor a jezsuitákkal egyetértőleg lépett fel, következetesen támadva a református oldal állításait. Ehhez járult, hogy a fehér asztal mellett tartott disputa során megittasodott és egy reformátushoz kissé méltatlan módon elkezdte hányni a keresztet "in nomine Patris etc."^[14] Sőt anyja még azt sem tagadta, hogy fia esetleg már "meggyónt vagy ministrált vagy misét hallgatott", csupán azzal próbálta őt menteni, hogy "szívében mi légyen, nem tudja".^[15] Mindezt csak tetézte, hogy a vitát követő napon Báthori Zsófia fogadni sem volt hajlandó a méltatlankodó református lelkészek és professzorok szószólóját, Szatmári Baka Pétert. Csak másnap adott nekik választ - írásban. Ezek után igencsak meglepő, hogy a fejedelemasszony mégsem vállalta nyíltan önmaga és fia katolikus meggyőződését. Sőt kész volt egyenesen tagadni rekatolizálási szándékukat.

A hitvita református résztvevői ugyanis október 2-án beadott kérelmükben felajánlották, hogy amennyiben akár neki, akár fiának "kételkedése volna valamellyik ágazattyában a mi vallásunknak, adja idején tudtunkra Nagyságotok" s egy újabb, alkalmas módon megrendezett dispután minden felmerülő vitás kérdésben készek meggyőzni a fejedelemasszonyt s az ifjú fejedelmet a református vallás állításainak igazságáról.^[16] Báthori Zsófia azonban a következő szavakkal hárította el ajánlkozásukat: "Nekünk nints olly kételkedésünk, mellyért kellene lenni ollyan disputationak". Ferenc fiáról pedig ezt írta: "Hogy a fiunk ittas lévén motskolódott, rosszul tselekedte, mellyről keményenis meg pirongattuk... Átkozta is magát, ha mégis gondolta vallásának változtatását".^[17] E válasz forma szerint a református vallás melletti változatlan és egyértelmű kitartásként értelmezhető. Báthori Zsófia ugyanis 1643 áprilisában történt áttérése óta elvben reformátusnak számított, csakúgy mint fia, akit már eleve reformátusnak kereszteltek. A levél azonban rögtön más értelmet nyer, ha leleményes megfogalmazásait a jezsuita "reservatio mentális" (elmebeli fenntartás) sokat alkalmazott gyakorlatának figyelembevételével olvassuk. Amennyiben ugyanis Báthori Zsófia válaszának tudatosan elhallgatott kiindulópontja az volt, hogy ő és fia már megingathatatlan hitű katolikusok, akkor az a kijelentése, miszerint neki vallása dolgában nincs semmi kételkedése s hogy fia is átkozta magát, ha meggondolta vallása változtatását, épp azt jelenti, hogy azért nem tartanak igényt a református lelkészek, professzorok hitbeli segítségére, mert saját katolikus meggyőződésüket véglegesnek és megváltoztathatatlannak tekintik.

Még további kutatásokat igényel annak pontos megválaszolása, hogy a fejedelemasszony és fia miért rejtőzött körmönfont mondatok mögé, s miért vártak a nyilvános áttéréssel még további tíz hónapot. A sárospataki hitvitán az ellenreformációs térítésnek két jelentős, évekkel korábbra visszanyúló vonulata találkozott és lépett fel együttesen. Az egyiket Nádasdy Ferenc országbíró buzgó rekatolizációs ténykedése jelentette. A másikat az 1650-es években Báthori Zsófia férjének II. Rákóczi Györgynek erdélyi udvarában főként jezsuita szerzetesek által kibontakozó katolikus térítő tevékenység alkotta.

Nádasdy Ferenc kiemelkedő szerepet játszott a hazai ellenreformáció sikeres előretörésében. Személye felhívja a figyelmet a mindeddig csak kevéssé kutatott földesúri ellenreformáció jelentőségére, melynek során az egyes birtokosok maguk is aktívan bekapcsolódtak a térítés folyamatába. Ez két fő formában történhetett. Egyrészt saját térítő buzgalmuk kamatoztatásával, másrészt kapcsolataik révén annak megszervezésével, hogy a még protestáns földesurak kellően előkészített körülmények közepette találkozhassanak a tényleges térítést végző szerzetesekkel, papokkal vagy éppen világi személyekkel.

Nádasdy Sárospatakon a két formát együttesen alkalmazta. Hiszen nemcsak leutazott feleségével együtt a disputára, hogy személyesen részt vehessen annak vitáiban, hanem két megfelelően kiválasztott jezsuita jelenlétéről is gondoskodott. Az is megállapítható, hogy Nádasdy hasonló módszereket alkalmazott az ifjú Rákóczi áttérítése során, mint amit csaknem két évtizeddel korábban az ő katolikussá tétele érdekében vetett be Esterházy Miklós nádor. Nádasdy ugyanis egy három generáción étívelő, figyelemre méltó rekatolizálási sorozat, az Esterházy Miklós, Nádasdy Ferenc, I. Rákóczi György által alkotott, láncszerűen egymásba kapcsolódó áttérési sor egyik meghatározó személyisége volt. Egymást követő három nemzedék tagjaiként mindhárman protestánsként nevelkedtek, majd fiatalon, az előző generációhoz tartozó, addigra már katolikussá lett főúri ismerős aktív személyes közreműködése révén katolizáltak, hogy ezt követően maguk is az ellenreformációs térítés buzgó képviselőivé váljanak. Az áttérések egyezéseit vizsgálva megállapítható, hogy amiként Esterházy számára az ifjú Nádasdy apjának halála teremtett lehetőséget arra, hogy előbb az özvegy áttérését érje el, majd az ifjú grófét is;^[18] a katolikussá lett Nádasdy a fiatal Rákóczi áttérítéséhez 1660-ban hasonló körülmények közt és hasonló stratégia szerint látott hozzá. Esterházy előszeretettel rendezett udvarában hitvitákat, melyek az ő tevékeny részvételével nemegyszer protestánsok és jezsuiták között folytak le.^[19] A nádor maga is említi az akkor még evangélikus Nádasdy áttérése céljából 1642-ben írott Értekező levél című művében, hogy a fiatal grófot több ilyen hitvita jellegű beszélgetésre is vendégül látta.^[20] Ezek aztán meg is hozták eredményüket, Nádasdy Ferenc katolizálását, melyre 1643 őszén került sor. Nádasdyról aztán épp Báthori Zsófia jegyezte meg az 1660-as hitvita kapcsán, hogy szintén gyakran tart asztali disputát.^[21] Sárospatakon is ez szolgált a térítési akció keretéül.

Miként Esterházy udvarában állandóan tartózkodtak jezsuita szerzetesek, hogy szükség esetén segítségére lehessenek a nádornak a hatékony érvelésben, hasonlóképpen Nádasdy is gondoskodott arról, hogy az ifjú Rákóczi áttéréséből aktívan kivegyék részüket. Ahogy Esterházy állított fel általa finanszírozott jezsuita térítő missziót, éppúgy Nádasdy is - követve az időközben apósává lett nádor példáját - 1645-ben felállította saját jezsuita misszióját,^[22] melyet több mint két évtizeden át, egészen haláláig működtetett. 1660 őszén e misszió egyik tagjával, az egyébként erdélyi származású Bátsi Miklóssal,^[23] valamint egy nagyhírű másik rendtaggal, Milley Istvánnal érkezett a sárospataki hitvitára.

Milley több szempontból is alkalmas volt a fejedelmi család, illetve I. Rákóczi Ferenc rekatolizálásában való hatékony közreműködésre. Egyrészt ő maga is kálvinista családból származott és I. Rákóczi Ferenchez hasonló életkorban tért át katolikusnak, hogy aztán 22 évesen belépjen a jezsuita rendbe.^[24] Az is megkönnyíthette az egyébként híres jezsuita szónokként ismert.^[25] Milley helyzetét, hogy régi ismerősként üdvözölhette Báthori Zsófia fejedelemasszonyt, hiszen 1649-től 1653-ig, a jezsuiták Erdélyből történt kitiltásáig Milley az erdélyi jezsuita misszió tagjaként, 1653-ban pedig a misszió vezetőjeként működött.^[26] 7A hitvita csatározásaiból Nádasdy mellett egy másik tekintélyes katolikus főúr is aktívan kivette részét: Mikes Mihály, korábban erdélyi kancellár és tanácsúr, aki ekkor a Rákóczi-javak főkormányzójának tisztét töltötte be.^[27] A hitvita jelentőségének megfelelően a reformátusok is igyekeztek a legjobb erőket felvonultatni.

Szatmári Baka Péter - 1657-től sárospataki lelkész - híres volt nagy vitakészségéről, hiszen már fiatalon, hollandiai diákként éles vitairatot jelentetett meg korábbi tanárának, az ortodox Sámuel Maresius groningeni professzor nézeteinek cáfolására, s az elhúzódó vitában 1653-ban két újabb polemikus írást is közzé tett, ezúttal is a hollandiai Franekerben.^[28] Szepsi Andrást, aki 1658-tól a város másodpapjaként működött Sárospatakon, addigi pályája szinte predesztinálta arra, hogy e hitvitán legjobb tudása szerint igyekezzen megakadályozni a fejedelmi család áttérését, amely gátszakadás szerű katolikus térnyeréssel fenyegetett. Három évvel korábban ugyanis már saját tapasztalatból ismerhette meg a földesúri ellenreformáció természetét, amikor 1657-ben Ungvárról erőszakkal hurcoltatta el őt a város katolikus kegyura Homonnai Drugeth György, megfosztva egzisztenciájától, az ungvári lelkészi állásától. A vármegyei nemesség tiltakozása is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a katolikus főurat döntése megváltoztatására késztesse.^[29] S most Sárospatakon is hasonló veszély fenyegetett, amennyiben Nádasdy és a jezsuiták fellépése nyomán megtörténik Báthori Zsófia és I. Rákóczi Ferenc katolizálása, s ezzel itt is bekövetkezik a kegyuraság katolikussá válása. A két további református résztvevő, Baczoni Baló Menyhért és Buzinkai Mihály a sárospataki kollégium két neves tanára volt.^[30]

Megjegyzendő, hogy a hitvita idősakában a sárospataki reformátusságot a legsúlyosabb megosztottság jellemezte. Lelkészek lelkészek ellen hadakoztak, a hívek papjaik ellen, a legsúlyosabb erkölcsi kihágásokat hányva szemükre. A híres főiskola diákjai tanáraik ellen fordultak, azok viszont teljes értetlenséget tanúsítottak a diákok javaslatai, kérései iránt. Tanárok és lelkészek közt áldatlan viták dúltak, s még a város és a kollégium között is ellenségessé vált a viszony. E belső zűrzavar igencsak elbizonytalanította a reformátusokat, s nem engedte, hogy teljes erejükkel fellépjenek a katolikus kihívással szemben.^[31] Ezzel is magyarázható, hogy bár a Sárospatakon frissen fellépő jezsuiták az egyik saját fő központjában támadták meg a protestantizmust, annak vezetői mégis védekező állásba szorultak a magabiztos jezsuita előretöréssel szemben Az egész hitvita folyamán végigkísérhető e kezdeményező katolikus aktivitás, mely egy bántóan lekezelő vitastílussal párosult. Miként a vita résztvevője és lejegyzetelője a református Körmendi Balázs megállapította: "Nem is akartak ők kérdettetvén semmitis felelni, vagy bizonyítani, hanem többire tsak mi bizonyítottuk, hogy mint, s hogyan kellene a rendes disputationak lenni, ez volt feleletek: Nem disputatio ez, tsak asztali beszélgetés, Tsak én tudakozom most, ne visgáld Uram mit hiszünk mi, tudom én a magam vallását etc."^[32] Katolikus részről tehát nem kívánták mélyebben kifejteni teológiai állításaikat, sokkal inkább azt kívánták demonstrálni az ifjú fejedelem előtt, hogy az érvelés és vitatkozás tudományában cseppet sem maradnak el református vitapartnereik mögött. A református oldal ugyan igyekezett szabályos teológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de bizonyítási próbálkozásaik semmiféle meggyőző erővel nem hatottak a másik félre. Alapállásukra nézve azonban figyelemre méltó az a megjegyzésük amely az ádáz felekezeti küzdelmek korában a felekezeti kötődések és korlátok fölé emelkedve a klasszikus protestáns álláspontot fogalmazta meg: "nekünk Calvinus nem Regulánk, sem infallibilis Prophetank, addig követtyük tudománnyát, a míg a Szent írással egyez."^[33]

A vita általános hangulatára azonban korántsem az emelkedettség volt jellemző. Miként a szemtanú megjegyezte: "ezek rút zaj, kiáltás, pohárok közt löttenek"^[34] - hitelesen adva van a korszak hitvitáinak valóságos légkörét.

Anno Millesimo Sexcentesimo Sexagesimo, die ultima Septembris et prima octobris Sáros Patakon a' palotán ebéd és vatsora felett a' vallás dolgai felőll lőtt némelly beszelgetéseknek rővid summája; Beszelgető felek lévén egy részről Groff Nádasdi Ferentz^[36] Ur' ő Na'ga Millyei^[37] és Bátsi^[38] nevű két Paterekkel eggyűtt; más részról Szepsi András^[39] és Batzoni Menyhárt.^[40]

Elsőben

Papista.	Igazé a' Kegyelmetek vallása?
Református.	Igaz.
Papista.	Miért ?
Refor'.	Mert a' tsalhatatlan igasságu Szent irason fundáltatott.
Pa.	Vagyoné inkáb Szent irás? Mellyik az? Es honnan tudhatni azt meg?
Ref.	Három itt a' kérdés az elsőt nem illik Keresztyen ember'k kétségbe' hozni, ha vagyoné Szent irás, mert a' nyilván vagyon minden keresztyének kőzőtt; A másikon meg eggyeznek a'keresztyének az Apocryphusokon kivül, mellyeket hogy mi bé nem vészünk, elégséges okait adgyuk. A' harmadik'k lehet helye honnan tudhatni meg a Szent irásnak Isteni méltoságát, mellyre külőmbőztetve felelünk, tudni illik: Vagy kérdetik magában az irás'k méltosága (certitudo objectiva) Vagy annak én 'bennem valo el hitele (certitudo subjectiva) az első, vagyon magátol az Istentől, ugymint első igasságtól, a' kinek tsalhatatlanul meg jelentetett beszéde, a' másik a' Sz. Lélek'k én bennem valo hathato munkájátol, ki, ezt a' hittel valo adást én bennem nemzi, ugymint ki egyedül világosithattya: meg belőll elmémet, és meg hajthattya akaratomat.
Papista.	S honnan bizonyithatod meg a' Lélek'k bizonságtételét?
Refor'	Nem szükség ezt probálni, mert ezt, kiki maga tudhattya s- érzi szivében, s- nem arra valo ez, hogy másnak el hitetésére, vagy mások elött valo bizonyitásra hozattassék elő.
Papista.	Ugy de kell lenni valami külső bizonyi to erősségek'k is, mellyek által objecti vé meg kell győződni az elmének hogy osztán tsalhatatlanul hihesse azt
Ugya' Papista.	Mitsoda azért a' bizonság vagy erősség?
Refor'.	Mi azt mongyuk hogy magában az irásban vagynak azok, mellyek elég bizonságot tésznek az irásnak Istenes voltárol, miként a' Vilagosság mag' meg mutattya magát, Vagy mint Valami irásbol magábol tetszik meg mitsodás tudosé tudatlané? minémü erősségekkel él Bellarminus[41] is, midőn a' hitetlenek ellen mutogattya a' Szent irás méltoságát; Vétetnek pedig azok az erősségek az iroknak szemellyektől, kik mindenkeppe' hitelre meltok voltak, 2. A Szent irásban foglaltatot tudomanyrol, melly az idvesség'k utát, titkait s- az igaz Isteni tiszteletnek módgyat tőkélletesen tanittya. 3. Annak Isteni munkáiról. 4. Némelly adjunctumirol, ugy mint régiségéről, tsudálatos megtartásáról, abban való Prophetiakrol, sok tsudatételekről, mellyek vagy jo bizonyitások, avagy roszszak, mondgyon ellenek, meg oltalmazzuk.
Papista.	Nem lehet az irók részéről erősseget venni, mert valamint azok'k tsalhatatlanul dictalta a' Sz. Lélek az irást, ugymint Szent Tamás'k,[42] Szent Berthalamnak[43] is dictalta az ő tőllők irattatot Evangeliomot, mellyet mindazáltol ti nem vesztek bé.
Refor'.	Nem lehet meg bizonyitani hogy azok irtak volna Evangeliomot, vagy a' mellyek azok nevek alatt vagynak a' Biblián kívül, azoktol irattattak volna 2. meg engedgyük mi hogy valamit a' Propheták Apostolok írtak avagy tanitottak, mint ollyan rendkivül valo szolgai Istennek, azok mind Szentek, igazak voltak ugyan, de tőb kévántatik ahoz hogy Canonica Sz. irásnak tartassék valamelly ollyan irás, tudni illik hogy az adatot légyen az Eccl'anak az Istentől illyen végre, hogy őrőkős Regulaja lenne a' hitnek es erkőltsőknek.
Papista.	Hát honnan tudod a' tőb könyvek adattak az Eccl'anak, nem ezek?
Refor'.	Tudhatni előszőr az Experientiabol, mert azok a' Bibliába' vagynak, és nem ezek, meg tartottak volna pedig ezekis, mint azok, ha adták volna az Eccl'anak. Másodszor, az Istennek Szorgalmatos gondgya viseléséből, a'ki akarván a' véget ugymint az Eccl'anak az irásbol valo őrőkős tanitását, akarja az eszköztis, ugymint az irásnak megmaradását, egyébaránt meg tsalatkoznék Iste' fel tőt czéllyában.
Papista.	Ha már némelly Szent irás kőnyvei el vesztek?
Refor'.	Nem voltak azok Szent irás kőnyvei.

Itt a' Groff uyobban elő hozta: honnan bizonyithatni meg a' Szent irás meltoságát?

Refor'.	Keresztyenek'k nem Szükség ezt bizonyitani, hanem ha ollyanokkal vagyon ígyünk, kik a Szent irásnak helyet nem adnak mivel a' principiumok'k ollyan tulajdonsagok vagyon, hogy fel vétessenek, nem probaltatnak, a' priori felsőb principiumbol, ez okáért a' Posteriori magábol az irásbol (nem authorita'tive' hanem ratio cinative) mutogatnak az irásnak Isteni méltoságot, hogy Istentől származot légyen a'mint Bellarminusis tselekedik
Papista.	Bellarminusis azokat mint motiva probabilit'tis, de járulni kell azokhoz a' Szent Lélek belső munkájának, a' melly motivum fidei.
Refor'.	Azt mondgyuk mÿs hogy minden afféle motivumok avagy argi[m]entumok, minémü az Ecclesiai bizonságtéte[l] nem ellenségesek a' hitnek nemzésére mi bennűk, hanem a' Szent Lélektől kell annak ingeneraltatni, s- eddig meg eggyezünk egymassal; De arrol vagyon itt a külőmbőzés, micsoda erősséggel kell itt activé meg győződni elménk'k az irás hiteles voltárol itt a' Papisták az Eccl'a bizonságtételéhez folyamod'k s azért adnak hitelt a' Szent irásnak, mert az Eccl'a tészen arrol tanubizonságot, a' mellyet mi tagadunk, mert bizonyittya . azért az Eccl'a a' hitetlenek'k, de nem hiszik, tégyen bizonságot minékünk az Apocryphusok felőll s ugyan nem hiszük el azokat Szent könyvek'k lenni, hanem az oda fellyeb meg nevezett Argumentumokkal, mellyek magábol az irásbol vétettek.
Papista.	Meg kell azt vallanotok hogy Bibliátok sem volna ha tőllünk nem vöttétek volna.
Refor'.	Nem vallyuk mert az ó Testamentom a' Sidoknál, az uÿs a' Gőrőgőknél lévén, nem vőtték a' Romai Ecclesiatol, nemis a' mi authentica Bibliánk melly a' Pápistaké,

Azon nap vatsora felett beszélgető személyek a' Reformatusok részéről a három Pataki mesterek, a' más részről az előbbiek:

Nádasdi Uram ő Na'ga,	Mester Uram? Honnan vagynak a' sok külőmbőző vallások a' keresztyének kőzőtt, holott többire a' Szent irásrol meg eggyeznek, excipialva egynéhany kőnyveket?
Refor'.	Vagyon az elsőbe az Isten engedelméből bizonyos jo végre I. Cor. 11. 29.
Papista.	Akarja hát Isten a' Szakadásokat?
Refor'.	Akarja meg engedni nem Ethicé parantsolván vagy javalván, hanem Phisice' nem impedialván. másodszor; az őrdög is curallya azt az ő mestersége által. Harmadszor. Az emberek részéről, oka ennek rész szerént a' tudatlanság, rész szerént a' vakmerő engedetlenség, hogy elégségesennis meg győzetvén a' Sz. irásbol, nem akarják magokat alája vetni a' Sz. irásnak, ki eggy, ki más eleve valo bal itelettől viseltetvén.
Papista.	Honnan kell az irás értelmét venni, de hiszen azt tartya kegtek, hogy nem szükség az irást magyarázni olly világossan.
Refor'.	Nem mondgyuk mi azt ugy eggy átallyában.
Papista.	Kitsoda és miképpen magyarazhattya hát az irást?
Reform'.	Minden igaz keresztyen emberek, kik az ő hívatallyok szerént külombőző mértékkel vötték a' Szent Lélek ajándékát, ugy hogy a' Tanitok mint elöl járok kőzőnségessen, a' kőz hivek pedig magánosan érthessék s idvességessé magyarazhassák az irásokat; a' mellyre meg kévantatot eszkőzők e' versekbe' foglaltattak be Biblia sic legito submisse accede precare, Lingva. Scopusq' loci, Sit circumstantia nota: Inde locos similes componito dissimiles ve Ad fidei normam referendo singula dicta. Consule Doctores, Scripturam Saepé revolve.
Papista.	Honnan vagyon hát a' sok egyenetlenség kőztetek ha mind onnét magyarázzátokis.
Reform'.	A fundamentomos dolgokban mi mind meg eggyezünk, egyébarantis tőb villongások vagyon a' Papisták'k egymás kőzőtt mint mi nekünk.
Papista.	Vagynak ugyan a Speculativa es Scholastica Theologiaban elmefuttatások, de azok nem tartonak a' hitre, non sunt de fide, azokbannis a' kik kűlőmbőznek alája vetik magokat az Ecclesianak iteletinek, ki a' mit determinál a' hitről, nem szabad senkinek az ellen disputálni érteni.
Reform'.	Helytelen distinctio ez; mert a' Speculativa quaestiois lehet de fide, mint de Trinitte, Attributis Dei, e' felett nem tsak aprolékos, hanem nagy dolgokrol valo Controversiakis vagynak egész Szerzetek kőzőtt, ugymint: De gratia, Libero arbitrio, Conceptione Mariae in peccato originali. et A' mi orvosság mondatik az ellen Semmys az, mert nem eggyeztek meg rajta a' Pápistákis ki légyen a' judex controversiar' a' Papaji vagy Concilium, vagy a' Catholica Ecc'la és továbbá az nem obstalván nintsen vége a' sok villongások'k kőzőttők.
Papista.	A Concilium a Papaval eggyütt az a' tsalhatatlan Biro
Reform'.	Nem lehet, mert a' Concilium'k minden tagjaiban vagyon tudatlanság, és tsalatkozhatoság és azonok lévén a Conciliumbannis, nem lehet tsalatkozhatatlan, mint ha valamelly testnek minden részei feketék vagy betegek, az egész test nem mondathatik fejérnek vagy egésségesnek.
Papista.	Nem következik, mert hogy Száz lo kűlőn kűlőn valami terhet el nem bir, nem következik hogy nem birhattyák mind eggyűtt.
Reform'.	Nem hasonlo a' példa, mert az első comparatio vagyon a' minémüségbe' ; itt a' munkában vagyon mindenik loban az erő, mellyet conjugálhatnak; Valamint azért hogy ha a lovak magokban mind sánták, ha öszve fogjákis tsak sánták, ugy'a' Concilium tagjaÿs magokban ha sánták, a' Consiliumbannis őszve gyüjtvén, ugyan ollyanok. Probáltatot továb a' Concilium tsalatkozhatosága abbol, hogy de facto sokszor e altak a' Conciliumok melly meg bizonyittatot példákkal, mert de Eucharistia donda infantibus, De Imaginibus in Templo collocandis, contraria decreta fearunt. Voltak eretnek Pápákis, ha a' fő ugy vétkezhetett, hogy nem a tőb tagok.
Papista.	Tagadgyuk hogy eretnek lőtt volna a' Papa, s abban holt volna meg.
Reform'.	Meg vallyák azt magatok historicusi, Platina[44] és többek.
Papista.	Szamár volt az.
Reform'.	Vester A Sinus Juit.
Papista.	El hisziteké tÿs mind a' kit Calvinus felőll irnak.
Reform'.	A mit a' mieink historice' irnak felőlle, el hiszszük fide humana, de nem a' mit ellenseghi. Platina pedig és tőbbek Papisták voltak, nem a' Pápák ellenséghi.
Papista.	Ha volt volnais eretnek a Papa, nem mint publicu' Doctor Ecc'lae hanem mint privatus emberek vétkeztek.
Reform'.	Ha mint privatus ember, el kárhozott az eretnekségért, mint publicus Doctor hová lőtt?
Papista.	A' Tiszti meg maradot; hát ha Calvinus el kárhozott.
Refor'.	Nem kárhozott ugy hiszszük szeretet szerént itélve, de ha el kárhozott is nem a' Vallásért kárhozott, melly Igaz, hane' egyéb bünbe' valo poenitentia tartatlanságaért kárhozott volna el.

Itt Rákoczi Ferentz ő Na'ga hozzá szolván azt kérdette, Nem kárhoziké el az ember ha jot tselekedik? mellyre felelet volt: Nem mondgyuk azt, mert fel tészük hogy igaz volt a' Calvinus Vallása, a' kővetkezik inkáb hogy a' kinek igaz vallása vagyon, el kárhozhatiké ha roszszul él nem az igaz vallás szerént.

Nádasdi Uram ő Na'ga:	Mester Ur' mikor kegd predikáll, tartoziké a' keg d halgatoja el hinni a' mit kegd mond?
Refor'.	Nem azért hogy én mondok valamit, hanem ha és meddig a' Sz, irásbol bizonyitani a' mit mondok.
Papista.	Hát ugy minden halgatoja birája lészen keg'dnek?
Reform'.	Nem lészen hatalommal itélő birám, hanem.lészen itélettel meg külőmbőztetője a' hallott beszéd'k, mint Szent Pál noha tsalatkozhatatlan Apostol hadgya a Corinthusiaknak, hogy még itéllyék a' mit mond nékiek l. Cor. 10. 15 et l. Cor, 2, 15. Ezért ditsértetnek a' Berreabéliekis Actor 17. 11.
Papista.	Nem volt azért Sz, Pálnak minden Varga birája.
Refor'.	Mi sem mondgyuk azt.
Papista.	Az Isten parantsollya az elől járokhoz valo engedelmességet.
Refor'.	Ugy de nem mindenekbe' sem eggyátallyában vakjában.
Papista.	Obedientia potior victimis.[45]
Refor'.	Sed non coeca.
Papista.	Itt uÿobban obÿcialták egyenetlenségünket a' Vallásban, a' mint Authorinkbol olvasták.
Refor'.	A mi Ecclesiank tudományárol nem ez vagyon, hogy privatus Doctor irásábol tegyenek iteletet, hane' a' kőzőnséges confessiokbol a' Cathechismusokbol.
Papista.	Hát miért nem vészitek bé az Augustana Confessiot?[46]
Reform'.	Bé vészszük a' mint előszőr iratot, excipialván de modo praesentice articuloso.

Die prima Octobris in praudio Collocutores ex parte Reformator' Szakmari Péter^[47] Batconi Menyhárt és Buzinkai Mihály.^[48]

Pater Millyei a' Groffnak:	N'gos Ur', Vegye Na'god a' Predikátor Ur' értelmetis a' tegnapi kérdések felőll. Holott, az elébbi kérdések elő hozatván, ezen értelemmel valo feleletekis voltak reá, azt hozzá tévén, hogy nem lehet az Ecc'la bizonság tételéből itélni, vagy hinni a Sz. irás Isteni méltosága vagy hiteles voltát, mint a' Papistak akarják, mert az a' bizonsag mint emberi meg tsalatkozhato, s-ezeken tsalhatatlan igassagot, minemü a' Szent iras, nem fundalhat.
Papista.	No Pater millyei, en most ebbe' Lutheranus haereticus vagyok, a' töb részét a' Sz. irásnak mind hiszem, de kétséges vagyok a' Szent Jakab s- Judás leveléről és az Apocalypsisről, mutasd meg hogy azis szintén ollyan Szent irás mint a' tőbbi.
Reform'.	Ma nem szükség azt a' Lutheranusok'k bizonyitani, mert el híszik, noha elém Luther Márton kételkedett felőlle, mindazonáltal mivel ugy kévanod, igy bizonyittyuk: mind azok a jelek fel találtatnak a' Levelekbe', mellyek a' tőbbibe', azért ezeket ugy kell hinned.
Papista.	Negatur Consequentia.
Reform'.	Ha azon fundamentom s azon okok, mellyekért hiszed a' tőb irásokat, fel találtatnak az irásokban, mellyekért a' többit hiszed Sz. irásnak lenni, tehát ezen fundamnetombol ezeketis el kell hinned; De igaz hogy fel talaltat'k. Azér
Papista.	Negatu' minor.
Reform'.	Azok a' jelek vetessenek a' Scriptoribus Sacris materia, Forma, effectis et adjunctis Scripturae, mint akkor bőven elő számlaltatot, Elsőben, mert Apostolok irtúk, hiteles Személyek mint a' tőbbit.
Papista.	Bizonyits meg azt, mert én nem hiszem, mondatik ugyan hogy Apocalypsis Joannis Theologi a' Titulusban, de ki volt az?
Reform'.	Nem tsak ott, hanen ben a' Textusbannis, mint cop. II. et 16. 9.
Papista.	Nem mondatik ott hogy Szent Apostol volt volna, a' Calvinusis János volt
Refor'.	A tőbbi felőll sem mondatik ugy a' kiket el hisz az Apostoloktol irattak'k lenni: azok felől sem mutathattya a karkÿs jobban meg min[t] ezek felőll. Nem Calvinus volt Patmusban. Azon kérdést bizonyos casusban pronalta Mikes Mihaly[49] Uramis, kinek hasonlo feleleti lőtt; ki a' Disputatio kőzben megvallotta, hogy egyedül tsak azért hiszen a' Szent Irásnak hogy a' Romai Ecc'la tészen arrol bizonsagot, aztis, hogy mind azon jelek fel találtatnak az Alcoraribannis, mellyek a' Szent irásban. E' kerengö utakrol el akarván vonni a' Reformatusok, a' más rész hozatot elő az nap reggel lőtt Prédikatio alkalmatosságával az ldvesség'k bizonsága felől valo kérdés, holott kévánták a' Papisták meg bizonyitani azt, hogy a' hibe' és idvezitő kegyelembe' mind végig megmarade' a' hiv és keresztyén ember? , mellyek biztonsagara hozatot elő Rom. 8. 38. 39. mellyre igy fogtak ki a' Papista felek: nem szoll ott az Apostol másokrol, hanem magárol.
Reform'.	Vaj igenis szoll, mert 39. nyilván mondgya in. numero plurali, minket.
Papista.	In forma proponate' Argumentum.
Reform'.	A' mitől semmi el nem szakaszthattya a' hiv embert, abban mindvégig meg marad; De az Iste' Szerelmétől melly a' Jesus Christusba' vagyon semmi el nem szakaszthattya. Ergo. et.
Papista.	(Pater Bdtsi) Negr' minor.
Reform'.	Ihon nyilván tanittatik az irásban s- el olvastatot a' Junius forditásábol.
Papista.	(idem) Nem Szent irás az.
Reform'.	Pater? ha meg veted a' Sz. irást, én ugy tartalak mint infidelist vagy gentilist. Azzal fel kelvén az asztaltol eggyikünk protestalt Mikes Ur' előt a' Paternek ez tselekedetiről, ki ugy excusalta, hogy szoll a'mi principiumunk szerént, mert nékünk nintsen Bibliank; de retorquealtuk, hogy nékiek nints Communi fide Papistica authentica Bibliajok, mert némellyek velünk együtt az Originált tartyák annak, némellyek a' Vulgátát et quo ad rem, et quo ad verba, némellyek tsak wuo ad rem, non quo ad verba. Az asztaltól fel kelvén, bé hivatván az Urak házában a' Collocutorokis, harom feléis volt gyakrabban a' beszélgetés. Holott egy előszőr egy ideig, Continualtatot az előtti kérdés, Ha ki eshetneké a' Valasztottak az lsten kegyelméből, azt állatvá' a' Papisták, hogy a' bűn el szakaszthattya az embert az Istentől valamenyiszer vétkezik. A Reformatus fél igy külőmbőztette, hogy a' bün természeti szerént meg érdemelné ugyan hogy azért az ember el vettetnek érette, de olly nagy az Isten kegyelme, hogy az eventusra nézve nem mégyen az Executioban, nem szakad el Istentől a' hü ember. meg világosíttatot az illyen példával: Gyakorta a' Reus az ő vétkének merituma szerént halál fia, de járulván a' birájok kegyelme; nem hal meg. Probaltatott ez értelem e' Locusokbol. Rom 8. l. 2. Sam. 7. 14. 15. PSal 89. 31.
Papista.	Hát ugy a Vétekbennis kedves az Isten előtt az ember?
Reform'.	A hiv ember személlye kedves ha vétkezikis gyarloságábol.

Itt Rákoczi Ferencz Ur' ő Na'ga (ittas lévén) ki kezdé mutatni mi volna szivébe' s- mint el tsábitották volna már, illyen Consequentiakat tsinálván, hogy, tsak lopok, részegeskedem paráználkodom, ez szerént idvezűlők affelől, mert én hiszem idvességemet s a' bűn nem szakaszthat el az I'ntől.

Kinek illy válaszsza lőtt, hogy roszszul lészen ugy, mert valakiket Isten el rendelt az idvességre mint végre, el rendelte a' jo tselekedetekre is mint eszkőzőkre.

Az után Calvinusbol hoztak két locust, mellybe' tanitaná az Istent a' bün okának lenni ugymint Inst l. l. c. 18 n. l. ^[50] de incastu Absolonis szolván. Másikat l. 3. c. 23 n. 3. sus fine. Ismét de Reproba' one ibide' n. l. quos ergo Deus p'terit. mellyre felelet volt: Kőzőnségesse' hogy nékünk Calvinus nem Regulanak, sem infallibilis Prophetank, tsak addig kővettyük tudománnyát a' mig a' Sz. irással eggyez. In specie az elsőre tagadtuk hogy Calvinu' azt tanitaná, mert nyilvá' Contrariumot tanit mind azon részben s- mind egyebütt és szoll az első helyen a' Sz. irással mint a' margon citállya a' locust 2. Sam. 2. 12. mellyet tsak ugy akarnak magyarázni, mint ha tsak a' kinyilatkoztatást tulajdonitaná Iste' magának, de megtsufollya 11. Mondottuk továbba hogy az iráson kivül Szollanak ugy s- keményebbenis az ő Doctorjok, kiket mindazonáltal benigné' interpretal'k, s ugy kell ezzelis tselekedni, es mikor kezdettük volna ugy interpretalni, distingvalvan a' bünbe' az actus. substractust, a.' moralis vitiositast és a' jo végre valo ordinalast, Pater Bátsi ezt a' Distinctiot vagy nem értvén, vagy nem akarván érteni s- explicalni kőztűnk, azonba' a Groff tsak azt mondotta: de ennek magyarázattyát nem kérjük kegtektől, elég hogy ugy ir. et. Igy bontotta el az erről valo beszélgetést. Midőn emlegetnők a' fellyeb meg jegyeztetet locust Rákóczi Ferentz ő Na'ga bé hozatá két száz esztendős Barát irás formáin betükkel nyomtattatot őreg Bibliaját s- a' Groff kévánta meg bizonyitani hogy Sola fide justificamur, kinek explicialván hogy nem arrol a' particulárol Sola, hanem a' dolog valoságárol lévén a' Controversia, meg bizonyitottuk ex Rom. 3. 28. holott nyilván ki rekesztetnek a justificatiotul a' tselekedetek. Fordult azon elő a' jo tselekedetek érdeme is, mellyek'k érdemletlenségét bizonyitottuk ex Rom. 6. 23. Luc. 17. 10.

Obycialván ők (magunk mondván meg a' locust) Matthaei 10, ult' Hogy jutalmat igér Isten azok'k, mellyre mi mondottuk hogy nem tagadgyuk mi a' kegyelemből valo jutalmat, hanem az érdemből valot. Mercedem debitam operis indebiti; mellyet probaltunk ex Rom 4. 4. Mikor a' tselekedetb' és jutalomban nintse' ortio. Rom 8. 18.

A más részről Pater Millyei himezte hámozta itt az érdemek felőll valo értelmeket, akarván őszve kőtni a kegyelmet az érdemmel contra Rom 11. 9.

Bizonyitván azonban mi a' tselekedetek érdemetlenségét ex Rom. 6. 23. Luc. 17. Az elsőre nézve igy excipialván a' Groff hogy kegyelem Istenre nézve, érdem mimreánk nézve. A másikra hogy alázatosságra tanit Idvezitőnk, hogy ne ditsekedgyünk magunkban, mellyre mi, miért ditsekedhetnénk ugy magunkbannis ha érdemlenénk?

Ittis már minekelőtte disputatioban jőtt volna a' tselekedetek érdeme, Rákoczi Ferentz ő n'ga igy szollott: hogy ha nem érdemesek a' tselekedetek haszontalan a' kőnyőrgés, sőt azt mondotta, hogy akármellyikünkel kűlőn kűlőn meg disputallya hogy érdemesek a' jo tselekedetek, mÿs offeraltuk magunkat Contrariumunk megmutatására.

Azonban néha váltig hányta a' kereszteket in n'ne Patris et

Melly és hasonlo egyéb Szomoru jelenségekből elmejeb' valo meg tantorodását változását eszünkb' vévén más nap illyen testatiot küldőttünk be Aszszonyunkhoz

Mi a' Sáros Pataki Praedikátorok és Schola Mesterek alázatossan jelentyük Nagod'k hogy mi' eddig ez elmult napokban, a' kik és mikor a' Na'god parantsolattyábol hivattatunk, jelen lévén a Nag' tok asztalánál, a' mint az alkalmatosság szerént beszélgettünk, vettünk eszünkbe' ollyan alkalmatlanságokat, mellyek mind Nagod'k méltosága ellen, s mind magunk'k betstelenségünkre estenek; de mindenek'k felette nagyob itt az Iste' dítsősségének kissebsége, hogy ez illyen derekas, ugymint Lélek idvességbe' vagy veszteségben járo dolgok vendégségek, ital közbe' nevetéssel s tsufolással vitessenek végben; melly dolgot hogy mentől job rendben vétethetnénk Na'godhoz küldőttünk volt ma reggel bőtsülletes Atyánkfiát Szakmári Péter Ur't, kinek akkor audentiaja nem lévén, im mostannis el küldőttünk azon végre. Minek okáért mi mind Isten N'god, s-mind emberek előtt protestalunk arrol, jo lelki isméretűnk szerént, hogy mi készek vagyunk, Isten kegyelméből, a mi igaz keresztyén vallásunkat, minden részeibe' a' Szent irásbol meg mutogatni, s- minden ellenvetések ellen megoltalmazni, tsak engedgye na'god illendő helyen, alkalmatos időbe' szép tsendessen, az ő rendi szerént végbe' vinnünk, melly végre kérjük n'gdat alázatossan, hivasson na'god egyenlő szám szerént, mind két válláson lévő bőtsülletes, értelmes embereket, kik mind halloi, s mind bizonsághi lehessenek a' dolog'k irásbannis vévén mind a' két résznek beszédét. továbbá hogy el hagyván avagy tsak ideig félre tévén, minden kerengő beszédeket, ut vesztéseket, parantsollya kérdésbe' vetetni a' derekas dolgokat, ugymint a' hitnek ágazatit, a mellyekb' kűlőmbőzűnk a' Romai Ecclesiatol, akar rendel el menvén azokon, akar a' derekasbakat ki válogatván, s lássuk meg mellyik eggyez a' Szent irással s- mellyik nem; a vagy ha magának na'god'k, vagy Urunknak eő Na'ganak valami nehezsége vagy kételkedése volna valamellyik ágazattyaba' a' mi vállásunk'k, adgya idején tudtunkra Ng'tok, s-ottan bár azokat vegyük elő rendel, ugy hiszszük Iste' segétségéből, hogy a' Szent irasbol elégséges okát adgyuk igaz vallásunk'k.

Kérjük azért Ng'dat alázatossan igen Istenese' gondolkodgyék felőlle, hogy mentől rendesebbe' és helyesebben lehet, ugy vitesse N'god végbe' a' dolgot, melly nem valami világhi karba', vagy haszonban, hane' Lélek idvességbe' jár s-nemis az eddiglen tartatott uton kell affélék'k el igazodni.

Egyébaránt ha mi tőb s- nagyob alkalmatlanságok fognak kővetkezni, mi mind Isten s mind emberek előt meg mentyük lelkünket, ugymint kik semmi munkát, fáratságot nem restelvén, készek voltunk s- vagyunk minden Istenes utat s jo eszkőzőket Na'god parantsolattyábol el kővetnünk.

Erre valo Resolutionak Summaja ez volt: Szakmári Ur' által tegnap (ugymond) a' Groff és Groffné szüntelen jelen voltak, a miatt ne' lehettünk keg'ddel szembe'. Iste' tudgya mi Szivünk szerént bánkodunk e' rendeleten tselekedete' s nem azért hivatta' volt fel kg'teket hogy illy rút veszekedésre s- motskolodásra menynyen a' dolog, hanem mivel hallottam hogy Nádasdi Ur' asztalnális disputalni szokott s a' fiam meg nem tud felelni, keg'tek felellyen. Hogy a' fiunk ittas lévén, motskolodot, roszszul tselekedte; mellyről keményennis meg pirongattuk. Nékünk nints olly kételkedésünk, mellyért kellene lenni ollyan disputationak. Atkoztais magát, ha megis gondolta vallásának változtatását. Ittem, ha a fiam vagy meggyont vagy ministralt, vagy miset halgatot, noha szivében mi légyen, nem tudgya.

Ne tsudallya senki, ha ezek nem midenütt cohaerealnak, és- a feleletek vagy bizonyitások végbe' nem vitettenek, mert ezek rut zaj, kiáltás, pohárok kőzőtt lőttenek s- két három feléis lévén a beszéd nem tarthattunk mindenekre számot rendel, nemis tartattatot az egész dologban semmi rendes ut, nemis engedtetet hogy a' dolog'k kévánsága, s a' mi akaratunk szerént szolhattunk volna, mert ők a' derekas dolgokra, hit ágazatira nem akarván lépni, tsak a' kerengő utakon mulatoztak a' hitnek principiuma kőrűl, hol egy hol más kérdéseket, hol ugyan ismét azonokat vetettek elő, kiváltképpen ha mikor látták hogy markokban kezd valamellyik'k szakadni, a' másik tsak hamar altal ütőtte, avagy másra forditotta; Nemis akartak ők kerdettetven semmitis felelni, vagy bizonyitani, hanem többire tsak mi bizonyitottuk hogy mint s- hogy kellene a' rendes disputationak lenni, e' volt feleletek: Nem disputatio ez, tsak asztali beszélgetés, Tsak én tudakozom most, ne visgald Ur' mit hiszünk mi, tudom én a' magam vallását. et Ugyannyira hogy mikor mi ezt eszűnkbe' vőttűk, ha Calumniatol nem féltűnk volna feléjek sem mentünk volna ollyan motskolodásra, a' minéműek estenek.

Finis.

Küldőtte volt nekem ezt az asztali Disputatiotskát Sáros Patakrol Körmendi Balás fiam Ur' ujságban.

Liszkai Péter

Jegyzetek

^[1] A Kárpát-medencében ugyan nemcsak a nyugati, hanem a keleti egyház is jelentős tömegekkel volt jelen, a reformáció azonban köztudottan a katolicizmuson belül indult, eredetileg katolikusnak számító hívek és egyházi személyek mozgalmaként, s majd csak később, missziós jelleggel, kívülről igyekezett behatolni a görögkeletiek közé. Vö. Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár, 1940.

^[2] A XVI. századi katolikus összeomlás mértékét számos jellemző adat mutatja. Amire sem a XVI. század előtt, sem utána nem volt példa, három katolikus püspök is csatlakozott a hitújításhoz: Dudith András pécsi, Kecseti Márton veszprémi és Thurzó Ferenc nyitrai püspök. Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp., 1977. 273-274. p.; Zoványi Jenő: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1922. 242. p.; Gyenis András: A magyar püspökségek helyzete a mohácsi vésztől 1600-ig. In: Regnum, 1936. 88. p. A papság száma is radikálisan lecsökkent. A Szepességben a század utolsó negyedében csupán egyetlen plébános működött, Fejér megyében is csak három. Az ország hatalmas területein - főként a Tiszántúlon illetve Erdélyben - egyátalán nem működtek katolikus papok. Ld. Hradszky József: A 24 királyi plébános testvérülete és a reformáció a Szepességben. Miskolc, 1885. 186. p.; Szántó Konrád: A katolikus egyház története. II. köt. Bp., 1988. 96. p.; Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 213-214. p. A szerzetesrendek nagy többsége teljesen megszűnt. Így pl. a bencések, ciszterciták, domonkosok valamennyi kolostora, együttesen mintegy 120 rendház. A működésüket épphogy fenntartani képes ferenceseknek a XVI. század eleji 70 kolostorából a század végére csak 5 maradt fenn, összesen 30 szerzetessel. Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945. Bp. 1985. 82. p. A lakosság széleskörű elfordulását a katolicizmustól számos kortárs beszámoló is ecseteli. A jezsuita Antonio Possevino pápai megbízott 1583-ban a magyarországi protestantizmus elhatalmasodásáról számolt be a pápának. Azt jelentve az egri egyházmegyéről, hogy katolikus szempontból "Felső-Magyarországnak ezen nagy területe inkább holt tetemnek mint élő testnek nevezhető." Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a szentszékkel. III. köt. Bp., 1903. 182. p. Telegdi Miklós, az ellenreformáció egyik legbuzgóbb képviselője esztergomi érseki adminisztrátorként bejárva Felső-Magyarország nagy részét, annyira kilátástalannak ítélte a helyzetet, hogy 1582-ben a következőket jelentette a pápának: Magyarországon "a katolikus hitnek még a neve sem fog fennmaradni". Sugár István: Az egri püspökök története. Bp., 1984. 279. p. S még négy évtized elteltével is 1622-ben Pázmány Péter esztergomi érsek a magyar püspökök nevében a pápának küldött jelentésében azt volt kénytelen írni a királyi országrészre vonatkozóan, hogy "a nép alig egy tized része katolikus, a többiek lutheránusok és kálvinisták". Hanuy Ferenc: Pázmány Péter összegyűjtött levelei. I. köt. Bp., 1910. 292. p.

^[3] Az Erdődyek, Gersei Pethők és Draskovichok katolikusok maradtak. Makkai László: A Habsburgok és magyar rendiség a Bocskai felkelés előestéjén. In: Történelmi Szemle, 1974. 156. p.

^[4] Wesselényi Ferenc nádor 1655. április 21-én kelt levelében azt írja, hogy ekkor már csak 4 tisztán protestáns mágnás család van az országban. Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése. Bp. 1876. (továbbiakban: Pauler, 1876.)

^[5] Lőcsey Mária: Báthory Zsófia, 1628-1680. Bp., 1914.; Várkonyi Gábor: II. Rákóczy György esküvője. Bp., 1990.

^[6] Vö. Pribram, Alfred Francis: Venetianische Depeschen vom Kaiserhofe, 1657-1661. Wien, 1901. (továbbiakban: Pribram, 1901.); Levinson, Artur: Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe Leopolds I. 1657-1669. In: Archiv für Österreichische Geschichte Bd. 103. Wien, 1913. (továbbiakban: Levinson, 1913.)

^[7] A nuncius 1660. július 12-i jelentése. Levinson, 1913. 695. p.

^[8] Pauler, 1876. 65. p., 3. jegyz.

^[9] Pribram, 1901. 510. p.

^[10] Zoványi Jenő: Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán. In: Theológiai Szemle, 1933-34. 139. p.

^[11] Krones, Franz von: Zur Geschichte des Jesuitenordens in Ungarn, 1645-1671. In: Archiv für Österreichische Geschichte Bd. 79. Wien, 1893. 299. p.

^[12] Kárpáthy-Kravjánszky Mór: I. Rákóczi Ferenc katolizálásának politikai vonatkozásai. Bp., 1940. 19. p.

^[13] Ld. Függelék III.

^[14] Ld. Függelék I.

^[15] Ld. Függelék III.

^[16] Ld. Függelék II.

^[17] Ld. Függelék III.

^[18] Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Sopron, 1910. 214-219. p.; Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron, 1924. 165-166. p.

^[19] Ezek közül az egyik legnevezetesebb a Hodik János evangélikus superintendens és a jezsuita Hajnal Mátyás Esterházy udvari papja között Esterházy asztalánál 1627 december 27-én lefolyt hitvita, melyet később Hodik közzé is tett. Frankl [Fraknói] Vilmos: Pázmány Péter és kora. I. köt. Pest, 1868. 400. p.

^[20] Toldy Ferenc: Esterházy Miklós munkái. Pest, 1852. 5. p.

^[21] Ld. Függelék III.

^[22] Az első esztendőben, 1645-ben a jezsuita jelentések két külön Nádasdy-misszióról is említést tesznek: "Missió Nadasdiana in Cheita" azaz Nádasdy csejtei birtokközpontjában Thoposs és Thuroczi jezsuitákkal működtetett misszió, valamint "Missio Nadastiana" Tanyi és Pestvármegyei jezsuiták közreműködésével. Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et officiorum provinciae Austriae S.I. III. (1641-1665) Róma, 1990. (továbbiakban: Lukács, 1990.) 128., 141. p.

^[23] Bácsy elógiumának tudósítása szerint Kolozsvárott született. Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár Ms. ab. 140. fol. 105. Bácsy életpályájára ld. 38. sz. jegyz.

^[24] Lukács, Ladislaus: Catalogi personarum et officiorum provinciae Austriae S.I. II. (1601-1640) Róma, 1982. 678. p. Életpályájára ld. 37. sz. jegyz.

^[25] A felső-magyarországi katolikus főurak előszeretettel hívták prédikálni Milleyt, amit jól mutat Rákóczi László naplójának számos bejegyzése. Horn Ildikó: Rákóczi László naplója. Bp., 1990. 212. skk.

^[26] Lukács, 1990. az egyes évekre: 241., 271., 299., 340., 363. p.

^[27] Horn Ildikó: Az erdélyi fejedelmi tanács, 1648-1657. In: Horn Ildikó (szerk.): Perlekedő évszázadok. Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára. Bp., 1993. 265-266. p. (továbbiakban: Horn, 1993.), 276. p.

^[28] Szatmári említett vitairatai: Defensio simplicitatis ecclesiae adversus nonnullas questiones. Franeker, 1649.; Vindiciae defensoris simplicitatis ecclesiae. Franeker, 1653.; Defensio simplicitatis ecclesiae Christi. Franeker, 1653. Életpályáját ld. 47. sz. jegyz.

^[29] Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. III. köt. Bp., 1893. 152. p. Szepsi András pályájára ld. 39. sz. jegyz.

^[30] Ld. 40. ill. 48. sz. jegyz.

^[31] A reformátusok belső megosztottságának érzékletes rajzát adja, a jezsuiták sárospataki megjelenését közvetlenül megelőző évekre: Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon. In: Zombori István (szerk.): Az értelmiség Magyarországon a 16-17. században. Szeged, 1988. 113-115. p. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a reformátusok 1661-ben Báthori Zsófia és Rákóczi Ferenc katolizálásakor, s az azt követő években is főként belső problémáikkal voltak elfoglalva, és csaknem közönnyel szemlélték a kibontakozó ellenreformációt.

^[32] Ld. Függelék IV.

^[33] Ld. Függelék I.

^[34] Ld. Függelék IV.

^[35] A forrás lelőhelye: Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Kézirattára, Miss 689. Az alább következő, eredetileg egységes szöveget a hivatkozások megkönnyítésére római számokkal jelölve négy részre osztottam. A latin nyelvű szövegrészek fordításáért és ellenőrzéséért ezúton is köszönetet mondok Csalog Eszternek és Grüll Tibornak. (K.Á.)

^[36] Nádasdy Ferenc (Csejte, 1623. január 14. - Bécs, 1671. április 30.) 1643-ig a Dunántúl egyik utolsó protestáns mágnása volt, majd haláláig az ellenreformáció egyik legbuzgóbb képviselőjeként működött. Gyermekként elvesztette apját s még csak 13 éves volt, amikor anyja Révay Judit Forgách Ádámmal kötött házassága kapcsán 1636-ban katolizált. Zvonarics István udvari lelkész hatására a kis Ferenc még evangélikus maradt, és aktívan fellépett vallása és felekezete védelmében, de Esterházy Miklós nádor rekatolizációs buzgalma végül eredményre vezetett. Nádasdy 1643. november 25-én a csepregi evangélikus templomban lelkészek és hívek sokasága előtt nyilvánosan katolizált. Ezt követően nagy erővel látott birtokain a protestantizmus fölszámolásához, melynek az I. Rákóczi György által 1645-ben kivívott linzi béke, s annak országgyűlési becikkelyezése vetett véget. Az 1658-as nagyszombati katolikus zsinat után indult a második nagy rekatolizáló hullám a Nádasdy-birtokokon, többnyire a legerőszakosabb eszközökkel. Nádasdy vallási buzgósága egyebek közt nagy építkezésekben is megnyilvánult. Ezek közül egyik leghíresebb a szarvkői uradalmának Loreto nevű helyén emeltetett fogadalmi templom és kolostor, melynek felszentelésére 1659. július 2-án került sor, hatalmas ünnepség keretében, egyházi és világi főméltóságok és sokezres tömeg jelenlétében. Mohl Adolf: Adatok Nádasdy Ferenc országbíró életéhez. In: Századok, 1900. 616-627. p.; ill. ld. 18. sz. jegyzetben idézett munkákat.

^[37] Milley István (egyéb névalakok a különböző forrásokban: Millei, Milei, Milay, Mülley, Millyei; Vasvár, 1610. december 11. - Sárospatak, 1677. május 11.) Nyugat-magyarországi kálvinista nemesi családban született. A latin osztályokat a gráci jezsuitáknál végezte. Itt tért át katolikusnak. 1632. november 23-án Bécsben belépett a jezsuita rendbe. 1634-ben a nagyszombati jezsuita kollégium legalsó osztályában tanított. 1635-36-ban a gráci kollégium akadémiai tagozatán fizikát (természetbölcseletet), majd metafizikát tanult, 1637-38-ban a Zágrábban poétikát, majd retorikát oktatott, 1639-42-ben a bécsi jezsuita kollégium teológia hallgatója. 1642. április 19-én, Bécsben szentelték pappá. 1643-ban végezte el ún. harmadik próbaévet. 1644-45-ben a bécsi kollégiumban retorikát tanított, 1647-48-ban a varasdi jezsuita rendház vezetője. 1649-1653 között a Kolozsmonostor központtal működő erdélyi jezsuita misszió tagjaként, 1653-ban annak vezetőjeként ténykedett. Itt Kolozsmonostoron 1650. november 12-én tette le az ünnepélyes négyes fogadalmat. Miután a jezsuitákat 1653-ban kiűzték Erdélyből, Milley a nagyszombati kollégiumba került. A városban mint székesegyházi szónok szerzett magának nevet. 1656-tól 1660-ig Kassán működött mint hitszónok és misszionárius. 1661-től haláláig Báthori Zsófia és I. Rákóczi Ferenc udvari papjaként szolgált. Milley tömör életrajza: Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. II. Bp. 1914. 97-99. p. Vö. 22., 24., 26. sz. jegyz. Elogiuma: Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár Ms.ab. 141. fol. 147-148.

^[38] Bácsy Miklós (egyéb névalakok: Bachi, Baczi, Bátsi; Kolozsvár, 1628. - Nagyszombat, 1665. április 5.) 1649. november 25-én Bécsben lépett be a jezsuita rendbe. Ugyanitt töltötte novíciusi időszakát 1650-51-ben. A következő évben a nagyszombati kollégiumban grammatikát tanított. 1653-54-ben a gyöngyösi rendházban syntaxist és grammatikát oktatott, 1655-ben pedig grammatikát és poétikát. 1656-tól 1659-ig a nagyszombati kollégiumban teológiát hallgatott, 1660-ban majd két év múlva újra a Nádasdy-misszió tagja lett, közben 1661-ben elvégezte az ún. harmadik próbaévet. 1663-64-ben a komáromi rendházban hitszónokként és hitoktatóként működött, különböző pasztorációs feladatokat látott el. 1664. február 2-án Győrben tette le az ünnepélyes négyes fogadalmat. 1665-ben a nagyszombati kollégiumban hitszónokként, hitoktatóként, és gyóntatóként működött. Életrajza: Lukács, Ladislaus: Catalogus generalis seu nomenclator biographicus personarum Provinciae Austriae Societatis Iesu (1551-1773.) I. Róma, 1987. 46. p. Elogiumára ld. 23. jegyz.

^[39] Szepsi András (? 1603. v. 1604. - 1680.) hazai iskolák után 1630. áprilisától a leideni egyetemen folytatta tanulmányait. Hazatérését követően református lelkészként működött. 1638-ban másodpap volt Tokajban, 1644-től egészen 1657-ig első papként szolgált Ungváron. Miután innen Homonnai Drugeth György erőszakkal elűzte, 1658-tól Sárospatakon vállalt lelkészi állást, ahonnan 1671-ben Báthori Zsófia üldözte el. Erdélybe, Apafi Mihály fejedelem védelme alá menekült. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. 597. p.

^[40] Baczoni Baló Menyhért (? - Sárospatak, 1662.) A Székelyföldről származott, 1646-47-ben az utrechti egyetemen tanult. 1652 őszétől a sárospataki református kollégiumban tanított. Előbb a bibliai nyelvek tanára volt, majd 1656-tól haláláig teológiát oktatott. Makkai László: A kollégium története 1654-től 1703-ig. In: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981. 81. p.

^[41] Robero Bellarmino (Montepulciano, 1542. - Róma 1621.) Az ellenreformáció kiemelkedő alakja, egyik legfőbb teoretikusa. 1560-ban lépett be a jezsuita rendbe. Előbb a rend római kollégiumának tanára, majd igazgatója lett. 1599-ben kapta meg a bíborosi kalapot, 1602-től capuai érsek. Számos műve közül kiemelkedik az 1586-1593 között megjelent Disputationes de controversiis christianae fidei adversus huius temporis haereticos (= Viták a keresztény hit kétségbevont kérdéseiről a kor eretnekeivel), melyet összefogott érvrendszere miatt katolikus részről előszeretettel használták a protestánsokkal zajló hitviták során. E mű és szerzője Pázmány Péteren keresztül közvetlenül is hatott a magyarországi ellenreformáció kibontakozására, hiszen a római kollégium élén Pázmány ottani tanulmányai idején Bellarmino állt rektorként. Említett műve egyrészt mintaként szolgált Pázmány hasonló jelentőségű Kalauza számára, s hogy milyen fontosnak tartotta Bellarmino munkáját, azt jól mutatja, hogy pl. 1632-ben 20 példányát szerezte be az akkor még csak tervezett nagyszombati egyetem számára. Őry Miklós - Szabó Ferenc: Pázmány Péter. (1570-1637) In: Válogatás Pázmány Péter műveiből. Bp., 1983. 17. p.

^[42] Tamás a 12 apostol egyike. Nevéhez fűződik egy több szövegvariánsban ismert gnosztikus evangélium a "Tamás evangéliuma", amely többek között Krisztus állítólagos, apokrif mondásait is tartalmazza.

^[43] Bertalan a 12 apostol egyike. Cezareai Euszebiosz püspök Egyháztörténetében említi, hogy amikor a II. századi tanító Alexandriai Szent Pantaeneus Indiába látogatott, megtalálta a héber nyelű "Máté szerinti evangéliumot", melyet Bertalan hagyott hátra.

^[44] Platina (családi nevén Bartolomeo Sacchi; Piadene, 1421. - Róma, 1481.) olasz történész, író, pápai könyvtáros. Nagy hatású munkája, az 1474-ben befejezett Liber de vita Christi ac omnium pontificum (= Krisztus és az összes pápa élete) E műve nagy sikert aratott, főleg a kortárs pápákról írott részek vitákat váltottak ki, számos nyelvre lefordították.

^[45] Ószövetségi utalás: Sámuel I. könyve 15. rész, 22. vers. ("Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál.")

^[46] Az Ágostai Hitvallás az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen az evangélikus rendek által benyújtott, 28 cikkelyből álló hitvallási irat, melyet Philipp Melanchton fogalmazott. Az iratot Melanchton később a helvét-református hitfelfogáshoz közeledve átfogalmazta, ez lett az 1540-ben kiadott Confessio Augustana Variata.

^[47] Szatmári Baka Péter (Vetés, 1625. február 17. - ?, 1673. után) Főként puritán irodalmi tevékenységéről ismert református lelkész. 1646-1650 között holland protestáns egyetemeken tanult, majd peregrinációjának útja Franciaországba és Svájcba vezetett. 1652-ben tért haza. Ezt követően a váradi református kollégium rektora lett, majd Ecseden és Királyhelmecen lelkészkedett. 1657-1660 között Sárospatakon Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony papjaként szolgált. 1661-től előbb Kemény Jánosné Lónyai Anna fejedelemasszony udvarában szolgált, majd I. Apafi Mihály feleségének, Bornemissza Annának lett udvari prédikátora.

^[48] Buzinkai Mihály (Kövesd, 1630. - Gyulafehérvár, 1683. november 23.) Sárospatakon Comenius tanítványa volt, majd 1652-től az utrechti egyetemen tanult. Hazatérve, 1655-től nyelveket, teológiát és filozófiát oktatott Nagybányán. 1656-tól a sárospataki kollégiumban tanított retorikát, filozófiát és logikát, 1662-től teológiát is. Az 1660-as hitvitát követően több ízben üldöztetésekben is része volt. 1664 májusában az ekkor már katolikus I. Rákóczi Ferenc katonai erővel dobatta ki a tanári házból. Zemplén vármegyének a királynál és országos főméltóságoknál kifejtett erőfeszítései nyomán öt év múlva kapta vissza lefoglalt lakását, de nem sokáig élvezhette, mivel 1671-ben Báthori Zsófia az egész kollégiumot elűzte Sárospatakról. Az ezt követő időszakban kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a kollégium meg tudta őrizni működőképességét. A diákok egy csoportját Gyulafehérvárra vezette, ahol Apafi Mihály támogatásával újraindítják az iskolát. Koncz József: A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története. Marosvásárhely, 1896. 114-120. p.

^[49] Mikes Mihály (1613 k. - 1662. november 15.) erdélyi katolikus főúr. 1628-29-ben a bécsi jezsuita kollégiumban tanult, majd további öt év nyugat-európai peregrináció következett. 1644-45-ben az erdélyi tüzérség parancsnoki tisztét töltötte be. 1648-től az erdélyi lovasság egyik vezetője, majd számos alkalommal követi megbízatásokat látott el. 1652-től a fejedelmi tábla ülnöke, 1656-tól 1660-ig mint tanácsúr és kancellár jelentős befolyást gyakorolt az erdélyi politikai viszonyok alakulására. Mindvégig II. Rákóczi György híve maradt. A fejedelem halálát követően Báthori Zsófiával Munkácsra költözött és a Rákóczi-javak főkormányzója lett. Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata, 1540-1690. Bp., 1980. 31. p. Adatait pontosítja: Horn, 1993. 276. p.

^[50] Institutio religionis christianae. Kálvin János (1509-1564) főműve, mely 1536-ban jelent meg először. Jelentősen kibővített változatát 1559-ben adta ki Kálvin. A mű már szerzője életében a helvét-református irányzat meghatározó jelentőségű teológiai iratává vált.

Szabadi I.: Ch. Schesaeus

TARTALOM

Balogh J.: Puritanizmus