Fazekas Cs.: Szerzetesrendek

TARTALOM

Szathmári J.: Önkényuralom

Bevezetés

1848 márciusában a katolikus egyház lemondott évszázados jussáról, a tizedről.^[2] Egyidejűleg az egyházi javadalmasokat az úrbéri kártalanításról szóló XII. tc.^[3] ekkori értelmezése szerint kirekesztették a kompenzációból. Ez a reformkoron végighúzódó egyházpolitikai viták egyik végpontja; fontos lépés a szekularizálódó állam irányában, az állam és az egyház addigi viszonyának új alapokra helyezésében. A dézsma eltörléséről szóló XIII. tc. 2. § kimondta az állam kötelezettség vállalását az alsópapság ellátására. Ugyanígy a XX. tc. 3. § az egyházi és az iskolai költségeket államilag vállalta. Az elvi szintű deklaráció megvalósítási módozatainak a kidolgozását későbbre halasztotta. Az összehívott első népképviseleti országgyűlés vitái során elhangzottak a teljes egyházi vagyon szekularizációjára és az egész katolikus klérus közvetlen állami fizetésére vonatkozó javaslatok is. Az egyházi vezetés viszont a megmaradt egyházi vagyon kézbentartására törekedett, illetve arra, hogy az alsópapságot a kormány ne ennek esetleges felhasználásával, hanem közvetlenül az állami költségvetésből támogassa. 1848 végére a központi kormányzat pénzügyi forrásai egyre szűkebbek lettek. Így felmerült az a lehetőség, hogy az egyház kapja meg az úrbéri kompenzációt, amennyiben beleegyezik az egyházi javak "arányosításába" és a kármentesítés összegét az alsópapság támogatására fordítja.

A püspöki kar tanácskozásán 1848 decemberében olyan terv került szóba, amely az 1848 áprilisi törvények IX. tc. 1. §-a^[4] értelmében a magán földesuraknak az elveszett úrbéri szolgáltatások fejében adott kárpótlást a birtokos papságra is kiterjesztette volna. Ez ugyanúgy, mint az előbbiek esetében állami kötelezvények formájában történt volna, ahogyan ezt a XII. tc. 5.§^[5] kimondja. Az így a kármentesítés fejében juttatandó összeg mindenek előtt a tized elvesztése miatt jelentősen károsodott alsópapság anyagi helyzetének javítását szolgálta volna. A fennmaradó további összegeket az ugyancsak szűkülő anyagi bázisú papnevelő intézetek támogatására kívánták fordítani, ezzel helyettesítve az 1848. évi XIII. tc. 2. §-ában vállalt állami kötelezettséget.

A végrehajtás, a törvény kibocsátásának időpontjában élő egyházi birtokosok halála után, a meglévő egyházi javak jövedelmeinek és az alapítványok kamatainak arányosítása útján ment volna végbe. Más szóval a katolikus egyház javait és jövedelmeit a kármentesítés fejében kiutalandó "status kötelezvényekkel" kiegészítve, közös alapba szándékoztak összevonni és ezt arányosan a fenti költségekre, és az egyes egyházi tisztségek ill. viselőik miniszteriálisan megállapított congruájára^[6] fordítani.

A püspöki testület számára egyfelől az tette elfogadhatóvá a javaslatot, hogy tudtukra adták: a kormányban vannak erők, amelyek az egyházi javak kezelésének teljes állami kézbevételét szorgalmazzák. Másfelől pedig tudták, hogy különben a kármentesítéstől biztosan elesnének. A fentiek további megtárgyalására 1849. január 9-re (vízkereszt utáni keddre) hívtak össze teljes körű püspöki tanácskozást. Az erről szóló levelet Horváth Mihály szignálja és december 15-ére datálja; ebben felkéri a megkeresett egyházfőket, hogy jelenjenek meg, akadályoztatásuk esetén pedig küldjék meg véleményüket.^[7]

Különböző okokból több püspök úgy látta, hogy nem tud elmenni erre a tanácskozásra, amit egyébként a hadiesemények miatt el is halasztottak. Ők írásban küldték el hozzászólásukat. E forrásokat közöljük az alábbiakban, így szándékunk szerint adalékokat tudunk nyújtani a szekularizációs törekvések 1848-as történetéhez. Fontos megemlíteni e bevezetőben is, hogy a katolikus autonómia elképzelések szempontjából ugyancsak figyelemre méltó a fent említett kérdéskör és így az itt következő forráscsoport is. Hiszen felmerült bennük, hogy az arányosítás során az összevont egyházi javakból létrehozandó alapot az állam, a felső klérus vagy valamely világiakból és egyháziakból álló vegyes bizottság kezelje-e. Ez már közvetlenül az autonómia-törekvések vizsgálatához vezet, amelyek közül a Horváth Mihály-féle javaslatot emeljük ki, mert ennek a kompromisszumot kínáló lehetőségnek a gyökerei az ezekben a kútfőkben is kimutatható vitában formálódhattak ki.

Az alábbiakban ismertetendő iratok^[8] azért találhatók a Prímási Levéltár "Hám akta" nevű iratcsomójában, mert azokat Hám János kinevezett esztergomi érsekhez kellett beküldeni. A szabadságharc után az új prímás - Scitovszky János^[9] - kérésére a Hám által beküldött iratokról készült "Extractus" nem utal ezekre a levelekre. A dokumentumokon többnyire nincs számszerű jelzet. Maguk az iratok egyértelműen utalnak arra, hogy a fentebb ismertetett, Horváth Mihály által szignált levélre érkeztek válaszként.^[10]

Az egyházi méltóságok - akár támogatták, akár ellenezték az úrbéri kártalanítás és az arányosítás tényét vagy a Horváth Mihály-féle levélben vázolt összekapcsolását - hasonló érveket hoztak fel. Ezért az argumentumok rövid bemutatása során kiemeljük a közös pontokat és igyekszünk rámutatni az esetleges különbségekre.

Az első elem az elveszett úrbéri javakért járó kármentesítésnek az egyházi birtokokra való kiterjesztése. Az egyházfők egy része eleve azt kifogásolta, hogy egyáltalában felmerült a birtokos klérus kirekesztése a kompenzációból, azaz, hogy ennek a megadása nem magától értetődő. Bémer László nagyváradi római katolikus püspök felfogása szerint a IX. artikulus nem tesz különbséget egyházi és világi javak közt, hanem a kármentesítést általánosan mondja ki. Ő maga is kitért a törvénynek azon kitételére, amely a kármentesítést a "magán földesurak"-ra vonatkoztatja, s ezzel "látszólagos alapot szolgáltat arra, mintha az egyházi birtokosokat, az úrbéri veszteségek kármentesítése nem illetné". Ezzel szemben annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az egyháziak is - különösen pedig a püspökök - javadalmaiknak ugyanolyan birtokosai, mint a világi birtokosok, hisz ugyanúgy adományozási vagy szerzeményi jogon jutottak hozzá. Rudnyánszky József besztercebányai püspök szerint annál is inkább jogosult az egyház az úrbéri kártalanításra, mivel az egyháziak "saját tized jövedelmeik ingyenes átengedése révén a haza és a nép hasznára emlékezetes áldozatot hoztak".^[11] A kárpótlás jogosságán felül annak a feltételrendszernek az értelmezése is fontos, amelyet a püspöki kar saját maga vállalt fel elsősorban a felhasználás módjára és céljaira vonatkozóan a kármentesítés kieszközléséért. Nádasdy Ferenc kalocsai érsek megközelítése szerint ugyanis azzal a feltétellel, hogy a felső klérus elvállalja, hogy a kármentesítés fejében juttatandó összeget a tizedet vesztett alsó papság kármentesítésére, illetve a pénzforrásaiban ugyancsak meggyengült papnevelő intézetekre fordítja, valamint az által, hogy az akkor még élő javadalmasok elhunyta után közös alapba összevont egyházi javakat arányosan felosztják az egész katolikus papság közt, az állam felmentené magát - illetve az egyház mentené fel az államot - törvényileg vállalt kötelességei alól. Ő azzal kapcsolatban is kétségeit fejezi ki, hogy a kármentesítéssel kiegészített egyházi javak és alapítványi kamatok összege a felvállalt költségekre elegendő lenne. Ennek egyik oka, - az érsek meglátása szerint - hogy az említett törvényi helyekre hivatkozva^[12] a hívek mindennemű egyházi jellegű járandóságot kezdenek megtagadni. Ebből kiindulva Nádasdy attól tart - s nem indokolatlanul -, hogy ha az állam és az egyház közti megegyezés a kártalanítás ügyében és hová fordításának céljaiban a Horváth Mihály-féle levélben vázoltak szerint létrejön, akkor a hívek örökre és véglegesen megtagadnak mindenfajta egyházi hozzájárulást, még állami késztetésre is. A kárpótlásra kiadott állampapírok elértéktelenedés étől is tart Nádasdy. E kötelezvények értéke ingadozhat, "sőt a Status nagyobb megrázkódtatása által meg is bukhatnak". S mivel a "kétes jövőbe" nem láthatunk, az egész magyar egyház jövője nem épülhet ilyen ingatag alapra.

Az arányosítás szükségessége, illetve elfogadhatósága a vélemények alapján eléggé megosztotta a felső klérust. Az egyik pólus Hiszár György muraszentkeresztúri apát véleménye, aki egyértelműen kiállt a javaslat mellett. E mögött - a szubjektíven feltételezhető azonosuláson túl - ott állhat az a tény is, hogy az 1788-ban plébániává alakított bencés apátság már az 1778-as urbárium szerint sem kapott tizedet.^[13] Tehát míg egyfelől a tizedvesztés nem érintette, addig másfelől az egyházi vagyon arányosításának révén előnyösen alakulhattak volna jövedelmei. A görög katolikus püspökök ugyancsak határozottan támogatták az arányosítás tervét, hisz ők nem kaptak tizedet, így joggal gondolhatták, hogy az azt követően megállapítandó rájuk eső arányos jövedelem felette lesz a korábbi bevételeik szintjének. Van, aki - az arányosítás szükségességével egyetértve - csak annak módjával kapcsolatban vetett fel aggályokat. A legjellemzőbb probléma, hogy csak utódaikra nézve kellene elfogadniuk az arányosítás után rájuk szabott congruát. A kalocsai érsek azt írta, hogy az alsópapság köreiben ez a prolongálás gyűlöletet váltana ki irányában, hiszen csak halála után kapnák meg az összevont és arányosan újra elosztott jövedelmekből rájuk eső részt. Ezzel elhúzódna az arányosítás, hosszantartó aránytalanság állna elő, feszültséget keltve az egész papság körében.

A másik, a végrehajtással kapcsolatos kérdés, hogy ki - az egyházi vagy a világi hatalom - vigye-e végbe az arányosítást. Erdélyi Vazul váradi görög katolikus püspök, aki az arányosítás azonnali végrehajtása mellett van, a püspöki kar többségének felfogását tömören tükröző soraiban ezt csak úgy tudja elképzelni, ha azt maga az egyház veszi kézbe, hisz ez a klérus kizárólagos joga. Amennyiben ezt a polgári kormányzat intézné, és ebbe a püspöki kar beleegyezne, "tulajdon szent Egyháza elvét és ön állását áldozná fel". Ennek ellenpontjaként a minisztérium megtartotta azt a szerepét, hogy az egyes egyházi személyek illetményét a hierarchiában betöltött helyük szerint maga szabja meg.

Az arányosítás módja, azaz hogy az egyház minden javait és alapítványainak kamatait a kármentesítési összeggel kiegészítve egy központi alap ba vonnák össze, felveti a kérdést, hogy ki kezelje azt. Rudnyánszky József besztercebányai püspök - aki ettől teszi függővé a maga részéről az arányosítás elvének elfogadását - a főpapság véleményét talán legtömörebben összefoglalva ezt írja: "a felállítandó szabályozó alap az egyházi adminisztrációnak legyen alávetve és ehhez folyjanak be az úgynevezett Vallási Alap,^[14] továbbá a katolikus iskolák figyelembe vételével a Tanulmányi Alap^[15] jövedelmei is."^[16] Ezt az alapot "a püspökök közvetlen felügyelete alatt kell vezetni".^[17] A véleményüket beküldők közül az esztergomi főkáptalan az egyedüli, amely kategorikusan visszautasítja az arányosítást, ezért is érdemes külön is szemügyre vennünk a válaszát. A visszautasítás első okául azt említi a dokumentum, hogy a klérus már a tizedről is azért mondott le, minden kárpótlás nélkül, hogy birtokait megtarthassa. Ezek után az arányosítás azért eleve lehetetlen mert nem maradt összevonható bevétel. Ez egyházjogilag azért is kizárható volna a levél írói szerint, mert "esküvel magunkat leköteleztük, hogy azon jogokból és javakból, melyeket nekünk a (egyházi) törvény adott, semmit elidegeníteni nem engedünk". Szembetűnő, hogy a megelőző konzervatív egyházi jogvédő érvelés után a "minden feltétel nélküli" kártalanítást az egyenlőség, testvériség és méltányosság polgári eszméinek felemlegetésével indokolják, és a tulajdon szentségére hivatkoznak. Itt tulajdonképpen csak a világi politikai erők saját eszméit használják fel fegyverként, amikor szinte előfeltételezik a kormány hazug voltát: "Hogy pedig az általános arányosítás elvének elfogadása által birtokainkat biztosíthatnánk, teljességgel nem hisszük, mert mindenekből azt következtetjük, hogy az ellenséges indulatú kormány, ha az időt alkalmasnak lenni gondolni fogja, akármit tegyünk, akármibe beleegyezzünk, birtokainkat bizonosan minden ígérete ellen minden tulajdoni szentség megsértése mellett elfoglalja."

Vizsgáljuk meg és értékeljük az érveket, belehelyezve azokat a tágabb történeti és elvi közegbe. Mi az alapja az úrbéri kárpótlás jogosságával kapcsolatos nézetkülönbség a liberális reformelit és a klérus között?^[18] A probléma gyökere az egyházi vagyon tulajdonjogának megítélésében mutatkozó eltérés. A klérus szerint - nagyon röviden - az egyházi vagyon szerzés és bírás tekintetében a nemesi birtokkal teljesen megegyező jogi természetű magántulajdon. A liberális felfogás ezzel kapcsolatban abból indul ki, hogy a papság kulturális és vallási feladatokat ellátó államhivatalnoki kar volt és maradt. Az államhivatalnok pedig az állam által meghatározott funkció ellátásáért kapja fizetést, ami az adott korban nem pénz, hanem birtokadomány volt. A liberálisok célja az állam és az egyház szétválasztása. Így a deszakralizált államban az azonos nézetet vallók magánegyesületeként értelmezett egyházak tisztségviselői az általuk betöltött funkciók állami kézbe vétele után tovább már nem jogosultak a fizetségként kapott vagyon használatára. A tulajdonsértés vádját úgy cáfolja meg ez a gondolatsor, hogy a fentiek szerint az egyház vagyona soha nem is volt az egyházé, így az sohasem volt annak tulajdonosa, csak birtokosa. A tulajdonos végig az állam maradt. Így tehát nem igényelhető utána úrbéri kárpótlás sem. A fentiek jogosságát igyekeztek történetileg is alátámasztani. Visszatekintésük során a feudális jogtörténeti tényeket polgári jogelvek szerint reinterpretálták.

Miért vetődik fel a kiterjesztés lehetősége 1848 decemberében? Az Országos Honvédelmi Bizottmány ugyanis már december 1-i rendeletében arra hívta fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot - amit Eötvös távoztával ekkor már Szász Károly államtitkár irányított -, hogy készítsen kimutatást az elveszett egyházi jövedelmekről, mivel a kormány az utolsó rendi országgyűlésen vállalt kötelezettségének eleget akar tenni.^[19] Az az indoklás, hogy az adott politikai és katonai helyzetben az Országos Honvédelmi Bizottmánynak szüksége volt a felső klérus jóindulatára, nem látszik teljesen kielégítőnek. A kezdeményezés egyházi oldalról indult ki. A püspökök látták ugyanis, hogy az országgyűlés a kártalanítást továbbra sem kívánja az egyháziaknak megadni. Ennek érdekében döntöttek úgy, hogy fellépnek, meggátolva ezzel az esetleges további szekularizációs törekvéseket. Ilyenek valóban voltak, példaként említhetjük Szacsvay Imre^[20] 1848 augusztusi törvénytervezetét az egyházi javak és alapítványok teljes körű állami kezeléséről^[21] vagy a Kossuth által szeptember 15-én benyújtott úrbéri kárpótlási törvényjavaslat azon részét, amely esetleges fedezetként a vallás- és a tanulmányi alap birtokait is számba vette,^[22] ezeket pedig az egyház mindig is a magáénak tartotta.

Az egyházi birtokok állami kézbevétele a liberális politika elit számára - a korábban ismertetett egyházvagyoni felfogás alapján - elméleti alapon teljesen magától értetődő volt. Ez a háttere annak, hogy az egyház ilyen erősen törekedett az úrbéri kárpótlásra, hiszen itt nem is elsősorban az összeg nagysága a fontos, hanem az a tény, hogyha elérik az úrbéri kármentesítés kiterjesztését az egyházi birtokokra mint magánbirtokra, akkor ezzel közvetve elismertetik minden egyházi vagyon egyházi tulajdonjogát, ami alkalmat teremtene a későbbi világiasítási törekvésekkel való szembenállás indoklására is.

A megmaradt javak egyházi kézben tartása és a szekularizált államtól való függetlenség az, ami miatt az egyház vállalja, hogy a kármentesítési összeg felhasználásá val - amint azt Nádasdy írta - "felmenti" az államot a tized vesztett alsópapságnak nyújtandó kárpótlás illetve az egyházi és iskolai költségek vállalása alól. Így a felső klérus tervei szerint a katolikus intézményi és iskolai pénzügyek ismét egyházi irányítás alá kerülhetnének. Azt, hogy a kárpótlási összegeket a klérus a fent említett saját céljaira fordítsa, a liberális elit is elfogadja. E mögött nem csupán az áll, hogy a kormánynak nincs meg ezekre a költségekre a pénzügyi háttere, hanem az az elvi feltevés is, hogy amennyiben az egyház független kíván maradni az államtól, attól semmilyen támogatást ne várjon, fedezze saját költségeit.^[23] Ezzel a polgári állam hosszabb távra megelőlegezte, hogy az egyházi javakat és alapokat egyelőre egyházi kézen hagyja, így elhárítva a konfliktus további éleződését.

Miért kötik ki az arányosítást mint a kármentesítés feltételét világi oldalról? Ehhez visszautalunk arra, hogy az egyházi javakat és az alapítványi kamatokat előbb egy közös alapba kívánnák összevonni, később pedig meghatározott rend szerint szétosztani. Az egyházi tárgyú alapokat a korábbi években a reformellenzék éppúgy az országgyűlés által kezelendő állami vagyon részének tekintette, mint az egyházi vagyon más részeit.^[24] Az ellenzék radikális része az arányosítás által létrejövő pénzalapot természetesen tisztán világi befolyással kívánta elosztani. Ezt azon az alapon is tehette, mivel a korábban létrehozott vallásalapról már kezdettől fogva egyértelműen az uralkodó döntött. A főkegyúri jog gyakorlati érvényesítése a III. tc. 6-7§. alapján pedig a kormány kezébe ment át. Ennek a jogosságát vitatják, illetve jogtalanságát állítják azok az egyházfői érvek, melyek az arányosítást egyházi felügyelettel mint belügyet kívánnák végrehajtani, nyilvánvalóan egyházfői irányítás mellett.

A két szélső pólus közt látszólag teljes az ellentmondás. Ennek egyik lehetséges feloldását a Horváth Mihály által megfogalmazott autonómia-elképzelés^[25] megvalósulása jelenthette volna. A püspök az alapokat és a vagyonrészeket továbbra is katolikusnak, az egyház tulajdonához tartozónak mondta. Azt, hogy ez a megfogalmazás nem csupán politikai megfontolásból, hanem elvi alapon történt, jól mutatja "A kereszténység első százada Magyarországon" című munkájának idevonatkozó megfogalmazása is. Ebben azt hangsúlyozza ugyanis, hogy az istváni adomány ugyanolyan birtok jogot jelent az egyháznak mint a világi birtokosoknak.^[26] Ezzel az egyházi oldalt kívánta biztosítani a világiasítástól való félelem ellen. Mint liberális politikus úgy látta, hogy az arányosításra szükség van, de ismerte püspöktársai aggodalmát ennek világi végrehajtásával kapcsolatban. Ezért tűnik kiváló kompromisszumnak az az elgondolás, hogy ezt az általa 1849 júniusában összehívott egyházi közgyűlés^[27] által választandó központi hivatal vigye véghez és ugyanitt kezeljék az egyházi vagyont is. Ezen a tervezett gyűlésen - amely augusztus 20-án lett volna, de utóbb a szabadságharc bukása miatt elmaradt -a teljes katolikus közösség képviseltethette volna magát a világiak és egyháziak 2/3 - 1/3 arányban, évenkénti gyakorisággal. Az alsópapságot és a világiakat kerületenként választott képviselők, a főpapságot a püspökök, szerzetes főnökök személyesen, a káptalanokat pedig 1-1 tag reprezentálta volna. Ezt tovább gondolva illetve a korábban elmondottak alapján együttesen úgy látjuk, hogy az általuk választott vagyonkezelő testület a liberális világiak számára is elfogadható lehetett volna, hisz az egyház demokratizálódását és fokozatos magántestületté válását láthatták benne. Az egyházi vezetés a hangoztatott két célt: a függetlenséget és az egyházi tulajdont egyaránt megőrizhette volna.

1. Nádasdy Ferenc^[29] kalocsai érsek véleménye, 1848. december 12.^[30]

Az egyházi javak kármentesítéséről az 1848-iki 13.t.cz.2.§.^[31] és 20. t.cz.3.§^[32] feladásával.

A püspöki kar tanácskozmányában indítványozott azon tervére nézve, mely szerint a' magán birtokosoknak elveszett úrbériségeik fejébe az 1848. IX. t.cz.1.§-ában biztosított,^[33] `s immár status kötelezvényekben<sup>[34]</sup> meg is adandó kármentesítést, a' magyarhoni birtokos papság maga részére is törvény által biztosíttatni szorgalmazná, oly feltétellel mindazáltal, hogy a' kármentesítés fejébe szinte status kötelezvényekben jutandó összeg mindenekelőtt ugyan a' tized és tizenhatod<sup>[35]</sup> elvesztése által tetemesen megkárosult alpapság kármentesítésére; az ezen kármentesítés után is fennmaradandó összeg pedig részint a' pénzforrásaiban tetemesen megfogyatkozott Papneveldék segedelmezésére, részint az alpapság óhajtott méltányosabb ellátására olykép fordíttatnék, hogy a' jelenleg élő illető birtokosok elhunyta után mindennemű egyházi javak jövedelmei `s alapítványok kamatai összetömegesíttetvén,^[36] és közarányosítás utján az egész kath. papság között felosztatván; - a' Status^[37] az 1848-iki 20-ik t.cz. 3-ik és 13-ik t.cz.2ik§§-aiban elvállalt kötelességeitől, a' szorgalmazandó kármentesítés megadása által felmentetnék, és az idézett törvényekben foglalt minden teher magára az egyházra, vagy is annak főpapságára egyedül háromolnék: - véleményem a' következőkben összpontosul.

Bármint óhajtanám is a' kath. Egyháznak Statustóli függetlenségét és autonómiáját^[38] a' legbiztosb alapokra fektetni, `s egy pillanatig sem haboznék a' kath. egyháznak ezen életkincsének bármílly nagy áldozatokkali megváltásához járulni: mind az által, miután én az előadott tervben nem találok az egyház függetlensége `s autonómiájának maradandó biztosítására czélszerű `s elegendő garancziákat: kötelességemnek tartom rá vonatkozó észrevételeimet `s aggályaimat előadni.

1ször Miután a' magyarhoni birtokos papság a' maga idején és helyén midőn t.i. a' IX-ik törvény czikk alkottatott,^[39] ellenmondásával óvását közbevetni elmulasztotta: a' jelen körülményeket nem tartom olyanoknak, melyekben az imént érintett mulasztás helyreüthetését `s a' kedvezőbb körülményekben ki nem nyert kármentesítés reményleni lehetne: sőt én igen tartok tőle, hogy a' főpapságnak ebbeli fellépése félreismerésnél, újabb ingerültségnél, és amúgy is megrendült tekintélyének még tetemesb lecsökkentésénél egyebet szüljön -

2szor Habár reményen fölül ütne is ki a' tervezett kísérlet; a' kármentesítés jog és törvény szerint csak a' megkárosultakat illethetné, kiknek is valamint egyedül saját személyeikre, - /:semmi esetre pedig utódaikra, `s illetőleg magukra egyházaikra, megyéikre testületeikre: / - nézve is állana szabadságukban saját kármentesítésöket másokra átruházni /:holott a' tervben megfordítva, a' most élő birtokosok nem saját hanem utódaik kármentesítéséről mondanának le: / `s ez által őket oly törvényes kedvezésrőli lemondásra bírni, - melyben ők talán több biztosítékot látnak: úgy e' végre múlhatatlanul szükséges levén nemcsak a' főpapság, de minden káptalanok, birtokos apát és prépostok sőt a' világi és szerzetes; szóval az egyetemes papságnak beleegyezését fejenkint annyival is inkább, mert a' 20. t.cz. 3. és 13. t.cz. 2. §§-ban biztosított jogok nem egyedül a' felső papság, sőt részben egyedül az alsópapság kizárólagos, és azért egyedüli rendelkezésünk alá nem is eshető, tulajdonai - hitelesen kitudni: - minélfogva én előleg minden érdemleges lépéseket a' nemzeti zsinatig^[40] felfüggesztendőknek vélnék. - Sőt miután az egész magyar egyháznak a' status irányában viszonya is lényegesen megváltoznék, és az egyházi javaknak kisajátítása tömegesen, `s mintegy in solidum,^[41] elvből eszközöltetnék; igen hajlandó vagyok azt hinni, miképp ilyen, az egyházi canonoknak, a' tulajdonjogot gondosan szentesítő rendeletei ellen szándékolt, gyökeres fordítás, az egyház fejének^[42] hozzájárulását is megkívánná.

3or Ha nemcsak a' tized, és tizenhatod elvesztése által károsult, egyébiránt a' törvényben kármentesítésről biztosított alpapságot; hanem átalán a' papság és iskolák minden szükségeit tekintetbe veszem, nem merém magammal elhitetni, hogy mindezen költségek fedezése, habár a' reméllett kármentesítési összeggel tetemesen is pótolandó mindennemű egyházi javak, és az országban jelenleg beállott `s talán még súlyosabbá válható birtok és érték krízis által fenyegetett alapítványainkból a' papság méltányos kívánataihoz képest kikerülend; kivált ha még figyelembe veszem azon aggasztó körülményt is, hogy a' hívek papjaiknak mindennemű - ezentúl a' törvénytől elállott egyház által szinte újabb teherképen kárpótlandó - tartozásaikat a' 20. t.cz. 3. §ára hivatkozva nyíltan megtagadni kezdik.<sup>[43]</sup> Mely bajon segíteni noha az illető megyei hatóságok, főispánok sőt a' Minisztériumhoz is folyamodni el nem mulasztottam, és sikerült a' Minisztériumtól kedvező intézkedést eszközölnöm a' nép mindazáltal folyton idegenkedvén előbbi terheinek viselésétől, - csak részben engedett a' rossz néven vett felsőbb rendeletnek. Melly állapotot tekintve igen tartok tőle, nehogy a' nép, melly már a' miniszteri rendeletek ellen is szabódik, megértvén az egyháznak a' statussal kötött transactióját, rögtön és mindenkorra megtagadván, mit eddigelé még a' kormány törvényes tekintélye is tőle csak részben is megnyerni alig vala képes, - a' főpapságot, sőt az egész egyházat `s magát a' katholicismust a' legaggasztóbb állapotba ejtse. - Azért én tökéletesen helyeslem Kossuth Lajos tisztelt Elnök úrnak,^[44] mélt. Jekelfalusy Vincze^[45] kinevezett szepesi püspök úr által a' püspöki tanácskozmányban előadott azon aggályát, miszerint ő maga figyelmeztette az előadó urat, arra, hogy neki hivatalos statistikai tudomása levén a' papi jószágok jelenlegi haszonvetéséről, - kétli, ha képes leend-e a' főpapság ígéretét beváltani?!

4er Ha a' kormányférfiak magok, - mikép szerencsém volt a' tanácskozmányban érteni - bevallják, miszerint a' Status a 20ik t.cz. 3ik §ban vállalt kötelességének teljesítésére csak alig hiszi magát képesnek; - mennyivel kevesebbé hízelkedhetik evvel magának az egyház; holott a' Status magán könnyebben segíthet, ha a' pártfogói jogot^[46] az úrbéri tartozások megszüntetésével úgy is tetemesen gyarapult községekre terheivel együtt átruházza.

5er Miután a' kárpótlás status kötelezvényekben történnék, ezek pedig a' cursusban^[47] természetöknél fogva szüntelen ingadoznak, sőt a' Status nagyobb megrázkódtatása által, mit a' kül és belföldi történet tanusit, - meg is bukhatnak; noha én a' magyarországi status kötelezvényekben megbízok; mindazáltal a' kétes jövőbe be nem láthatván illy természeténél fogva forgatag, a' törvény biztosításánál pedig mindenesetre ingatagabb alapra az egész magyar egyház jövőjét fektetni nem merném; - annyival is kevesebbé minthogy az újabb pénzbeli fordulatok a' múltban is tapasztalt azon lehetőséget még valószínűbbé teszik, miszerint még a' pengő érczbeli tőkék értéke, bárminő óvások mellett sincs tökéletesen biztosítva.

6or Én ugyan az arányosítástól, mellynek nézetem szerint szükség képen bekövetkeznie kell, éppen nem idegenkedem; de azt oly modorban mint terveztetik, miszerint ti. az élő birtokosok csonkítatlan jövedelmeikben meghagyatnának, és csak elhunytuk után vétetnék foganatba az arányosítás több okoknál fogva nem helyeselhetem. Ugyanis én utódaimra nézve igazságtalannak, az alpapságra nézve pedig megelégedetlenséget sőt gyűlöletet előidézőnek tartom, az arányosításnak illyképen tervezett elhalasztását. Minő jogom is volna nekem utódaimra azon terhet felróni, mellyet én jónak láttam tőlem elhárítni? `S minő szemekkel fog rám az alpapság nézhetni, ki tudandja azt hogy csak holtom után várhatja sorsa javulását? - Idejárúl még az arányosításnak évekig - míg ti. a' mostan élő birtokos papság ki nem haland - elhúzandó aránytalansága, és a' kezelésnek éppen ezért ezer baj és nehézséggel járandó gyűlöletessége. Idejárul a' főpapságnak esküszerű kötelessége, egyháza javait csonkítatlanul megőrzeni, melly kötelességtől egyedül az egyház ereje oldhat fel bennünket. Végre lelkiismeretem sem engedné, hogy saját ügyemben, önérdekemben, önmagam intézkedjem. Én tehát az arányosztást minden esetre egy nem érdekelt harmadiknak közbejöttével kívánnám, és pedig csak gondos előszámolás után, mindenesetre pedig a' 20ik t.cz. 3.§-ának erejében meghagyása mellet eszközöltetni. - Végre

7er Nem tudom sem az igazsággal, sem a' törvények szentségével megegyeztetni, hogy mi midőn a' statusról a' 13. t.cz. 2."-ban magára vett kötelességét önként levesszük; egyszersmind a' 20. t.cz. 3.§-ban biztosított gyökeres, és az előbbi törvénnyel arányba sem jöhető jogunkról is lemondjunk.

Ezekben összpontosul a' föllebb előadott tervre nézve határozott véleményem, mellyet noha senkire rátolni nem lehet szándékom: mindazáltal kimondani lelkiismeretben járó kötelességemnek hittem azért is nehogy valaha akár az alpapság, akár az utókor előtt a' netán bekövetkezhető súlyos eredményekért a' felelet terhében osztoznom kelleljék.

Kelt Pesten Karácsonhó 12kén 1848.

Gróf Nádasdy Ferencz Kalocsai Érsek

2. Horváth Mihály^[48] kinevezett csanádi püspök levele Kunszt József^[49] esztergomi káptalani helyettesnek,^[50] 1848. december 15.

Méltóságos Püspök és Káptalani helyettes úr!

A püspöki karnak Pesten múlató^[51] tagjai értesülvén arról, hogy az eltörlött úrbériségekért törvény által biztosított Kármentesítés^[52] ügye a képviselők házában nemsokára tárgyaltatni fog^[53]: más részről pedig az e tárgyal kapcsolatban levő más kérdéseknél alkotott országgyűlési határozatokból meggyőződvén, hogy a Kártalanítást az egyházi jószágokban sem az úrbériségekért sem a szőlőkilenczedért^[54] nem szándékszik megadni: a jelenlevő püspökök mind a birtok szentségének mint az egyházi függetlenségének tekintetéből szoros kötelességöknek tartották minden lépést megkísérleniök, melly által a Kármentesítést az egyház javára valamikép megnyerhetnék.

Felkérettek ennél fogva az illetők, szíveskednének a kérdés tárgyalása alkalmánál hatályosan odamunkálni, hogy a kármentesítés az egyházi javakra is kiterjesztessék, részükről készeknek nyilatkozván, az ekként nyerendő tőkék harmadjait egészen az egyház javára fordítani, `s azokból mindenek előtt a papi tized megszűnte által jövedelmeiktől elesett `s Kártalaníttatni törvény által is biztosított lelkészeket, ezután pedig - mennyire a nyerendő Kárpótlási öszvegböl telnék - az egyházi intézeteket fölsegíteni.

Válaszul azonban azt nyerte a püspöki kar, hogy ebbeli óhajtásuk sikerülhetése minden esetre attól függ, valljon hajlandó e a birtokos főpapság és káptalanok arra, hogy ezúttal a papi jövedelmek általános arányosítása is initiáltassék?^[55] Mind e feleletből, mind a képviselők annyira mennyire kipuhatolhatott hangulatából az látszik kitűnni, hogy ha a birtokos Clerus az arányosítás elvét elfogadja, nem csak mostani birtokait birtokolja, hanem a kármentesítést is sikerülhet megnyernie az egyház javára: ellenkező esetben pedig magát a kártalanításra nézve legkisebb reménnyel sem kecsegtetheti. Értésünkre esett az is, hogy ezen arányosítás nem a személyekhez hanem a javadalmakhoz köttetnék a szerint, hogy az élő beneficiatusok^[56] mostani jövedelmeiket holtukiglan megtartanák, `s csak utódaik szoríttatnának a meghatározandó Congruára melynek fölöslege azután szintúgy mint a kártalanítás fejében nyerendő öszveg kamatjai a lelkészek `s egyházi intézetek ellátására fordíttatnék.

A Pesten lévő érsekek és püspökök annál hajlandóbbak ugyan elfogadni az arányosításnak ekként alkalmazandó elvét, minthogy az által egy, különben menthetetlenül elveszendő, szép öszveget nyerhetnek az egyház javára; más részről pedig, mivel a nyert nyilatkozatok arra is reményt nyújtanak, hogy a kármentesítési öszveg eredeti értékében mindígre biztosíttatnék a törvényhozás által, miszerint aztán, ha a kártalanítás fejében nyerendő status papirosok az idők viszontagságai között csökkennének is becsökben az innen eredhető kamathiány az állodalom^[57] által mindenkor kipótoltatnék.

Feljogosítva azonban nem érezték magokat a jelenlévő érsekek és püspökök elhatározólag válaszolni az arányosítást illető fentebb említett kérdésre, mielőtt e tárgyban a többi püspökök, káptalanok `s más nagyobb beneficiatusok is nyilatkoznának.

Szerencsém van ennek következtében a többi érsek és püspök urak nevében is felkérnem Méltóságodat, szíveskedjék az e fontos tárgyban tartandó tanácskozlatokra Vízkereszt utáni első keddre^[58] Pesten megjelenni egyszersmind pedig káptalanját, s ha vannak, más nagyobb beneficiatusait is felszólítani, hogy a nevezett napra vagy küldjenek ki kebelökből^[59] egy tagot, felhatalmazva mindenesetre szavazni valamennyi nevében, vagy írásban küldjék be az ország Prímásához ez iránti véleményöket és szavazatukat. A káptalanoknak különösen arra nézve is szükséges tudni határozatát, hajlandók e a kebelökben időnként megürülendő székek^[60] jövedelmeinek felosztásáról már most lemondani, vagy különben mi módot javasolnak az arányosításnak a megürült székeknél legelőbb megkezdhető életbe léptetésére. Egyébiránt jóvoltába `s atyafiságos indulataiba ajánlott, szíves tisztelettel vagyok Pesten 848^ki, december 15^én alázatos szolgája és rokona a Krisztusban. Horváth Mihály sk. vál. csanádi püspök.

3. B. Bémer László^[61] nagyváradi római katolikus püspök levele Horváth Mihály kinevezett csanádi püspökhöz, 1848. december 24.

Méltóságos, és Fő Tisztelendő Püspök Úr, Krisztusban különösen tisztelt Rokonom!

A' Budapesten lévő mélyen tisztelt Érsek, és Püspök urak nevében, Méltóságodnak folyó hó 15n költ, hozzám intézett, `s általam 21én tisztelettel vett becses sorai következtében, - mellyek által figyelmeztetni méltóztatik: mikép a' képviselők' Házában<sup>[62]</sup> rövid idő múlva, az eltörlött úrbériségekért Törvény által biztosított kármentesítés' ügye fog fölvétetni, minthogy pedig igen kívánatos lenne, ha ezen kártalanítás az Egyházi Javakra is kiterjesztetnék és a' czélszerű fölkérés', és eljárások', nyomán eddigelé az illetőktől oly válasz adatott, miszerént e' fontos óhajtás', sükerülhetése mindenkép attól föltételeztetnék, valjon hajlandó-e a' birtokos Fő Papság arra, hogy a' papi jövedelmek' átalányos arányosítása initiáltassék? Minek elvét, ha a' birtokos Clerus elfogadná úgy látszik a' képviselők' hangulatából azon esetre, a' mint jelenlegi birtokait biztosíthatná, úgy a' kármentesítést is sükeresíthetné, e' végből hogy e nevezetes ügy, minél jobban kifejlesztethessék és tárgyaltathassék Vízkereszt utáni első keddre, a' mélyen tisztelt Püspöki Kar által Tanácskozlat határoztatott, mellyrei megjelenésre Méltóságod oly fölkérés mellett meghívni szíveskedik, miszerént erről a Káptalan' `s ha lennének más nagyobb Beneficiátusaimat is értesíteném - van szerencsém jelenteni - bár mennyire óhajtásom Budapestre fölmenni, és ott a' Tanácskozmányokba részt venni személyesen, mivel azonban Várad, és környékét mind inkább fenyegető veszélyek, az Erdély szélén úgynevezett Király hágó körüli csatázás,^[63] a' beállott rendkívüli hideg, és az út távolsága, mind oly körülmények, mellyek a' távolabbi utazást szerfölött akadályozzák, s majdnem lehetlenítik e' tekinteteknél fogva, a' kitűzött határidőre Budapesten alig lehetek. Azonban jelentem Méltóságodnak, hogy e' tárgy iránti nézeteim' és meggyőződésemen alapult véleményemet írásba foglalva ez alkalommal Fő Méltóságú Prímás Ő Herczegségének elküldöttem, valamint azt is, mikép tisztelt sorait kézbesítés után azonnal Káptalanommal közölni el nem mulasztottam.

Többire legdrágább rokon indulatiba ajánlott, különös tisztelettel maradtam, Várad: olaszi, december 24n 1848.

Méltóságod' alázatos szolgája, `s Krisztusban Rokona,

B. Bémer László

4. Bémer László nagyváradi római katolikus püspök levele Hám János^[64] kinevezett esztergomi érseknek, 1848. december 24.

Fő Méltóságú, és Fő Tisztelendő Herczeg Prímás, Érsek, belső titkos Tanácsos, Kegyelmes Uram!

Minthogy azon rendkívüli, `s napról napra aggasztóbban közeledő súlyos körülmények, mellyek e' vidéket vésszel fenyegetik, kivált a' hozzánk alig napi távolságra eső, úgy nevezett Király hágói harcz, melly ha (:mitől Isten óvjon:) balul ütne ki, az' esetre az ellenség' megtámadásának elkerülhetlenül Várad lenne kitéve, - továbbá a' beállott rendkívüli nagy hideg, `s a' messze távolság, majd csak nem lehetlenítik azt, mikép Vízkereszt utáni keddre kitűzött Tanácskozlatrai megjelenés végett Budapestre fölmehessek. Ennélfogva bátor vagyok Fő Méltóságú Herczegségednek, abbéli nézetem, `s meggyőződésemen alapult véleményemet, valjon a' birtokos Fő Papság által, a' papi' jövedelmek' arányosítási elve, mellyel mint a' képviselők hangulatából látszik, nem csak mostani birtokait biztosíthatná, de sőt a' kármentesítést is eszközölhetné, elfogadható-e? - következőkben hivatalos mélly tisztelettel előterjeszteni.

A' múlt Pozsonyi Országgyűlés^[65] alkalmával hozott, és Legfelsőbb Királyi Szentesítéssel^[66] ellátott azon Törvény, melly a' volt Birtokosoknak, az eltörlött úrbériségekért kármentesítést biztosít, különösen IX-ik Törvényczikk 1-ő `s 2-ik §§. A' törvényhozás a' magán földes urak' kármentesítését, a' nemzeti közbecsület véd-paizsa alá helyezi. "Ő Felsége a' magán földes uraknak akénti kármentesítése iránt, hogy az eddigi úrbéri tartozásokkal fölérő töke érték részükre a' közállomány által hiány nélkül kifizettessék, a' legközelebbi országgyűlésnek részletesen kidolgozandó törvényjavaslatot fog magyar Ministériuma által előterjesztetni." nem tesz különbséget Egyházi, és Világi javakra nézve, hanem egy átaljában kimondja, mikép a' közállomány által az eddigi úrbéri tartozásokkal fölérő tőke érték kifizetése iránt intézkedés tétetni fog, a' hol pedig a' törvény nem különböztet, ott annak helye nincs, - van ugyan egy kitétel a' fennidézett Törvényben, melly némi látszólagos alapot szolgáltat arra, mintha az Egyházi birtokosokat, az úrbéri veszteségek' kármentesítése nem illetné - melly így szól - a' magán földes urak, - de az én meggyőződésem az, mikép méltán törvényszerűleg neveztethetnek az Egyháziak is, kivált a' Püspökök javadalmaik' magán birtokosainak - mivel ők éppen oly alapon bírják azokat személyökre nézve, mint a' világi birtokosok, úgymint adományzás, szerzeményi jogon, ha tehát a' kármentesítés törvényileg kimondatott, annak jótéteményébe minden birtokosnak, légyen az Egyházi, vagy világi részesülni kell, az egyháziaknak pedig kivált, mivel a' czél, mellyre a' kármentesítés által nyerendő tőkének kamatja nagy lelkűleg fordítatni ajánltatik, szent, és magasztos, t:i az egyház javára, mindenekelőtt a' papi tized' megszűnte által jövedelmeiktől elesett törvény által is biztosított lelkészeket, azután mennyire telnék az Egyházi Intézeteket fölsegíteni.

Azonban e' kitétel "jövedelmeiktől elesett törvény által is biztosított lelkészek" szolgál alapul arra, hogy második észrevételemet fölfejtsem, `s illetőleg előadjam: Minthogy az alrendű papság, melly a' papi tized' megszűnte által jövedelmeiben lényegesen kárt szenvedett a' XIII-ik Törvény 2-ik § által már biztosítva van, arról, hogy az álladalom őket kártalanítani fogja, e' végett inkább annak látom szükségét, mikép a' Főrendű Papság által a' kármentesítéssel nyerendő tőke' kamatja egészben az Egyházi Intézetekre fordítassék. Ez alkalommal nem titkolhatom el azon forró óhajtásomat, vajha ez ígéret, és illetőleg erkölcsi kötelesség, az alrendű papságra nézve az Álladalom által mielébb beváltatnék, mert vannak sok oly Lelkészek, kik a' papi tized' megszűntével, majd minden jövedelmeiket vesztették, élniök pedig kell, és nincs miből, jövedelmeik megcsökkentek, a' nélkül, hogy kötelességök' szülte terheik könnyebbültek volna,

Ha azonban harmadszor, csakugyan szótöbbséggel az arányosítás elve a' Birtokos Fő Clerus által elfogadtatnék, szerény véleményem abban központosulna, mikép azt mi Egyháziak önsaját belkörünkben, mellőzve minden világi akár alsó, vagy felső Ház^[67] részérőli külbeavatkozást intéznénk el.

Ezek azok, mikbe Horváth Mihály vál. Csanádi megyés Püspök Úr Ő Méltóságának folyó hó 15n küldött, az egyházi birtokok' arányosítása, és az ezzel kapcsolatban lévő kármentesítés' tárgyában költ, és tisztelettel vett becses levelére meggyőződésemből kifolyó nézetem, s' véleményemet előadni kívántam.

Ki egyébaránt Kegyelmébe ajánlott, mélly tisztelettel maradtam, Várad olaszi, december 24n 1848.

Fő Méltóságod' alázatos szolgája, B.Bémer László Váradi Püspök

5. Hiszár György muraszentkeresztúri apát^[68] levele Hám János kinevezett esztergomi érseknek, 1848. december 29.

Fő Méltóságú Herczeg!

Egyházi Javadalmakba behozandó Arányosításnak eszméjét a' hazai, és egyházi Törvényeknek lelkével tökéletessen megegyezőnek, és az Egyháznak czéljaira nézve felette üdvösnek, az Egyháznak önállását, és függetlenségét biztosítónak látván, szavazatommal örömest hozzájárulok, és ennek részemrüli kijelentését a' legmélyebb tisztelettel kérem, s' vagyok Mura Keresztúr dec. 29-én 1848. Krisztusban Attyafia Hiszár György Weszprém Megyei Mura Sz. Kereszti Apát

6. Popovics Bazil^[69] munkácsi görög katolikus püspök levele Hám János kinevezett esztergomi érseknek, 1848. december 30.

Főméltóságú Herczeg, és Prímás!

Ámbár az elveszített úrbériségekért, és a szőlőkilenczedért, az egyházi jószágokban eszközlendő kártalanítás, úgy nem különben a papi jövedelmeknek tervezett átalányos arányosítása tárgyában tartandó tanácskozlatokra, vízkereszt utáni első keddre Pesten megjelenni igen is óhajtottam volna; miután azonban a szükséges költségek hiányában azt nem tehetem, annálfogva e fontos tárgy körüli nézeteimet, és véleményemet, Főméltóságú Herczegségednek csak jelen írásom által egész tisztelettel felterjeszteni sietek.

Az úrbériség, főképen pedig a szőlőkilenczed eltörlése által, valamint a Munkácsi Püspökséghez tartozó Tapolczai Apátság,^[70] úgy szintén a Munkácsi Székesegyház, és e Megyében lévő szent Bazil rendű szerzetesek^[71] is, különben is csekély jövedelmeikben tetemes kárt szenvedvén; a kármentesítés kieszközlését, és a Főpapság, `s Káptalanok jövedelmeinek ahhoz kötött átalányos arányosítási elvét, mint igen igazságost, annál is inkább elfogadom, mennyivel bizonyosabb az, hogy ellenkező esetben a kármentesitési tetemes öszveg, melly a törvényhozás által is biztosíttatnék, az egyháztól elesni fog; mivel azonban a jelenlegi jövedelemből, az úrbér, és szőlőkilenczed elestével, minden takarékosság mellet is, sem a Munkácsi Püspök, és Székesegyház, sem pedig a sz. Bazil rendű szerzetesek szükségeiket illőleg nem fedezhetik, ugyanazért a kármentesítési öszvegből, vagy pedig valami más Közalapítványból, ezen nélkülözhetlen jövedelmi hiányt pótoltatni kívánnám. Továbbá pedig óhajtásom oda is terjed, hogy a kármentesítés fejében nyerendő tőkék kamatjai nemcsak a papi tized megszüntetése által jövedelmeiktől elesett lelkészek javára,<sup>[72]</sup> hanem átalányosan azon egyháziak részére is, tartozzanak azok bár a fő, vagy alsó rendű, és lelkészkedő papsághoz, vagy a szerzetesekhez is, kiknek jövedelmei az arányosítás elvének elfogadása után határozandó congruát nem ütik meg, vagy ezen congruával eddig nem is bírtak, fordítassanak, `s belőlök az egyházi intézetek is, millyenek a Papnöveldék, nyugdíjas papi alapítványok, `s több effélék, felsegíttessenek, `s azok az országban mindenütt egy forma lábra tétessenek; ha pedig a kármentesítésből nyerendő tőkék kamatjai ezen szükségek fedezésére elegendők nem lennének, az igazság szempontjából, melly az érdemet, és fáradságot egyaránt jutalmaztatni parantsolja, valamint az elégületlenség, és panaszok megszűntetése tekintetéből is, igen kívánatos, és óhajtható volna, miszerint a Főpapok, és Káptalanbéliek jövedelmeinek arányosítási elve, `s annak foganatosítása nem csupán a javadalmakhoz, hanem a személyekhez is köttetnék, úgy, hogy a felesleges jövedelemnek egy része, melly tudni illik a határozandó congruát meghaladná, a fent érintett szükségek fedezésére fordítassék. Az arányosításra nézve, Megyémet illetőleg, még azon észrevétel is fordul elő, hogy azon időben, midőn a Munkácsi Püspöki szék üres, annak jövedelme legfelsőbb Királyi Rendelvény szerint, a Megyei Papözvegyek, és árvák alapítványát illeti; reménylem tehát hogy az arányosítás elvének elfogadása esetében is, a kérdéses intézet ezen jótékonyságban részesülni fog. Mi végtére az itteni Káptalan nyilatkozatát illeti; ő azt Főméltóságú Herczegségednek a maga külön Feliratában megtenni fogja.

Egyébiránt nagybecsű Kegyeibe ajánlott, mély tisztelettel maradok Unghváron 30-ik December 848.

Főméltóságú Herczegségednek alázatos szolgája: Popovics Bazil Munkácsi Püspök

Főméltóságú Hám János Magyarország Prímásának

7. Erdélyi Vazul^[73] nagyváradi görög katolikus püspök levele Hám János kinevezett esztergomi érseknek,1848. december 30.

Nagy Méltóságú és Fő Tisztelendő Herczeg Prímás!

Kegyes Uram! Krisztusban mélyen tisztelt Rokonom!

Méltóságos Horváth Mihály választott Csanádi Püspöknek folyó évi `s hó 15ről a' Pesten foglalkozó Magyar Püspöki kar tagjainak megbízásából hozzám is intézett és tisztelettel vett felszólítására, melly által, miután azt tapasztalták a' Püspöki kar fentebb tisztelt tagjai, hogy ha a' katholikus birtokos Clerus a' papi javak és javadalmak arányosítási elvét elfogadná, nem csak mostani birtokait biztosíthatja, hanem e' felett az 1847/48-iki törvények által okozott úrbéri vesztességek kárpótoltatásának minden Egyházi javakra is leendő kiterjesztéséhez biztos remény van; engemet is az ezen igen fontos tárgy felett Vízkereszt utáni kedden tartandó Főpapi tanácskozmányra fölhívni méltóztatott; minthogy pedig én részint lábaim dagadozása, részint, meg vallom, szegénységem miatt, kinek a' minden napi eledele is alig maradt meg; azon fontos tanácskozmányban a' legnagyobb fájdalmamra személyesen részt vennem nem lehet; káptalanommal tartott tanácskozmány után az érintett tárgyra nézve, nézeteimet Herczegségednek e' következőkben terjesztem:

Miután a' Magyar Katholika Egyház mint erkölcsi személy törvényesen szerezte minden javait és birtokait szint úgy mint akár melly magán személy és honpolgár, ki akár érdemeiért jószággal jutalmaztatott meg, akár pedig a' törvények engedelmével birtokot szerzett magának, az Egyház tehát ép oly törvényes birtokosa javainak, mint Herczeg Eszterházy, a' Nagy Enyedi Collegium, a társaság,^[74] mintegy kéntelenítve ámbár illetéktelenül az Egyház szégyenére annak ügyeiben bele avatkozván, annak birtokáról rendelkezve teljesítse, - ezekhez képest úgy vagyok meg győződve, hogy tekintve az idők körülményeit valamint a' Magyar Egyháznak késni nem szabad az Egyházi javak arányosítását rögtön munkába venni és erről az Egyházat meg előzni kívánó Nemzeti képviselőket^[75] meg nyugtatni és biztosítani mi által a' Nemzet képviselői is annál inkább felbuzdítva érezzék magokat, miszerint a' magyar Egyháznak az úrbéri vesztességekre nézve, az álladalom általi törvény által ígért és biztosított kártalanítását eszközöljék. Úgy más részről abba soha meg egyezni nem fogok, hogy az Egyházi javak arányosítását nem maga az Egyház, kinek ahhoz kizárólag joga van, hanem a' Polgári társaság illetéktelenül intézze el; miben a Püspöki kar meg egyeznék, tulajdon szent Egyháza elvét és ön állását áldozná fel, mit semmi látszatos nyereményért tenni nem szabad.

Az arányosítás elvét azonban csak úgy alkalmaztatni óhajtanám, hogy az alapítványok és Egyházi javak eredeti alapítványi czéljaiknak tovább is meg tartassanak, és az illető Egyházi személyek által tovább is egy katholikus bizottmány föl ügyelése alatt kezeltessenek, és a' felesleg jövedelem fordíttassék az Egyház más szükségeire, ha pedig hiányos jövedelműek lennének, a' hiány más javak feleslegéből pótoltassék.

Ezek az én nézeteim, mellyeket midőn Herczegségednek elő terjesztem egyszersmind, azon esetre, hogy ha az Egyházi javak arányosítása maga a' Magyar Egyház által munkába vétetnék, Egyházi Megyémnek szükségei kimutatását méltányos figyelem végett s alatt ide mellékelvén Herczegségednek kegyeibe ajánlott alázatos tisztelettel maradok nagy Váradon az 1848 évi decemberhó 30án.

Herczegségednek:

alázatos szolgája és Krisztusban Rokona: Erdélyi Vazul Váradi Püspök

8. Rudnyánszky József^[76] besztercebányai püspök levele Hám János kinevezett esztergomi érseknek, 1849. január 2.

Opinio et votum infrascripti Episcopi Neosoliensis, de postulanda ductu Art. IX Ai 1847.8 etiam relate ad ecclesiastica Bona sublatarum urbarialium, et vini nonae praestationum compensatione, ac de generali proventuum ecclesiasticorum proportionata regulatione.

1. Innegabile est, Bona, Possessoriaque ecclesiastica parem cum saecularibus proprietatis indolem habere, et in eodem prorsus in res fundari, ac per consequens pari quoque securitate gaudere debere. Unde legitime consequitur ius compensationis quoad sublatas urbariales, et vini nonae praestationes, saecularibus possessoribus Art IX. Ai 1847.8 assecuratae, etiam ad ecclesiasticas pertinere, tanto etiam magis, quod hi, per cessionem gratuitam decimalium suorum proventuum, notabile pro Patriae et populi commodissacrificium praestiterint. Occurrit quidem in praecitata lege expressio "magán földesurak kármentesítését", ex qua deduci contenditur, compensationem - hanc solis saecularibus terrestribus Dominis assecuratam esse. Sed praeterquam, quos nulla prorsus fundata ratio adduci possit, quae distinctionitali opitularetur, nam ecclesiastica bona perinde ad privatam Ecclesiarum proprietatem pertinent, sicut saecularia bona ad privatam suorum Possesorum proprietatem; in recente memoria est, occasione illa, dum legis huius Proiectum in Tabula Magnatum discuteretur, a parte Praelatorum intuitu supradictae expressionis, veluti ambiguae visae, quaestionem motam, eotumque a parte saecularium Magnatum repositum fuisse, sub expressione hac omnino etiam Ecclesiasticorum Bonorum Dominos comprehendi. Reflecti debet hic et id, quod in easum eum, si nimirum solis saecularibus Possesoribus compensatio haec tribueretur, bonorum ecclesiasticorum Possesores duplici detrimento adficerentur, quippe non tantum eo, quod ex non obtenta compensatione promanaret, sed etiam exinde, quod insuper et ad indemnitatem saecularium Dominorum conferre deberent. Nam seu indemnitas haec ex immobilibus Status bonis, seu vero ex publico aerario praestita fuerit, omnem in eventum id in proventibus aerarii publici defectum post (s)retraheret, alioquin non aliter, nisi ope communit omnium Regnicolarum, ac proin etiam ecclesiasticorum Possesorum, contributionis compensandum. Ut adeo ipsa etiam ratio distributivae iustitiae, ac aequitatis exigat, ut, si saeculares Domini terrestres assecuratam supracitata lege indemnitatem impetraverint, talis etiam ecclesiasticorum bnorum Possesoribus praestetur.

2. In easum eum, si compensatio haec etiam relate ad bona ecclesiastica obtenta fuerit, infrascriptur compensationalem id modi ratam, episcopalis sui Beneficii possessoris obventuram, ex toto cedit, et transfert in fumum, pro meliori Cleri Curati provisione erigendum, et sub directa Episcoporum inspectione administrandum.

3. Ad eam, quae scopo salvandi bonorum ecclesiasticorum possessorii, intenditur, generalem proventuum ecclesiasticorum proportionatam regulationem infrascriptur promte accedit, ea tamen conditione, ut bona ecclesiastica penes respectivas ecclesias, quibus legitime donata sunt, a per easdem optimo iure possidentur, relinquantur, erigendusque regulatorius fundus administrationi ecclesiasticae subsit, atque ad eum proventur quoque Bonorum die dicti Fundi Religionis, et, respectum catholicarum scholarum etiam Fundi Studiorum inferantur. Si rerum nostrarum situs normalis esset, accurreret ad hoc punctum ea canonica reflexio, an nimirum non debeat ad omnia haec Apostolicae Sedis assensus expeti? Sed hoc utique in modernis adiunctis vix fieri posset, et idmodi regulationum apud nos absque etiam praevio apostolico consensu susceptarum exempla iam praecesserunt.

4. Si capitula consuetae hactenus proventuum e vacantibus gremialibus stallis obvenientium communi inter superstites Canonicos divisioni, pro favore erigendi praedicti regulatorii Fundi renuntiarent, infrascriptus hac in re nil in obversum habet, attamen idmodi intercalarium proventuum ratam tertiam hactenus Cassae Dioecesanae inferri solitam, eidem Cassae porro quoque salvam relinqui cupit.

Signatum in S Cruce die 2-a Januarii 1849.

Josephus Rudnyanszky, Eppus Neosoliensis

A fenti levél fordítása:

Az alulírott besztercebányai püspök véleménye és kérése az 1847-48. évi IX. törvénycikk kiterjesztéséről az elvett úrbéri dolgok közül az egyházi javakról; a szőlőkilenced jövedelmének kompenzációjáról, és az egyházi jövedelmek általános és arányos rendezéséről.

1. Tagadhatatlan, hogy az egyházi javak és tulajdonok a világi javakhoz hasonló módon bíratnak, ugyanolyan módon a vagyonon alapulnak, és következésképpen hasonló biztonságnak is kell örvendeniük. Ebből törvényszerűen következik, hogy az elvett úrbéri javakra és a szőlőkilenced jövedelmére vonatkozó kompenzáció joga, mely a 1847-48. évi törvénycikk alapján a világi birtokosoknak biztosíttatik, az egyháziakra is kiterjedjen, annyival inkább, mivel ők saját tizedjövedelmeik ingyenes átengedése révén a Haza és a nép hasznára emlékezetes áldozatot nyújtottak. A fent említett törvényben szembetűnik a "magán földesurak kármentesítését" kifejezés, amelyből az is levezethető, hogy ezt a kompenzációt egyedül csak a világi földesurak nyerik el. De az még pallérozott gondolkodás nélkül is kikövetkeztethető, hogy azok [az érvek] amelyek a megkülönböztetést támasztják alá azon alapulnak, hogy vajon az egyházi javak az Egyházak magántulajdonához tartoznak, miként a világi javak az egyéni tulajdonosok magántulajdonához. Nemrég történt, azon alkalommal, mikor ezen törvény előterjesztését a felsőtáblán meghiúsították, a Prelátusok^[77] részéről a fent említett, kétségesnek tűnő kifejezés megfontolása miatt kérdést tettek fel, a világi mágnások részéről válaszoltak, miszerint ezen kifejezés alatt egyszóval az egyházi javadalmas urak is érthetőek. Itt azt is meg kell világítani, hogyha magától értetődően csak a világi birtokosokat illeti meg ez a kompenzáció, az egyházi javak birtokosait kétszeres kár éri, nem csak az által, hogy a kompenzációból kihagyatnak, hanem azzal is, hogy ráadásul a világi urak kártalanításához is hozzá kell járulniuk. Ugyanis ha ez a kártalanítás akár a[z egyházi] Rend elmozdíthatatlan javaiból, akár pedig a közkincstárból lesz teljesítve, ez az egész következmény tekintetében a közkincstár jövedelmeiben hiányt von maga után, hacsak nem tesznek közvagyonná minden lakos vagyonából, tehát az egyházi birtokosokéból is, az osztás kompenzálására. Hogy ezáltal maga az osztó igazságosság és méltányosság elve kikényszerítse, hogyha a világi földesurak a fent idézett törvényben lévő kártalanítást elnyerik, [akkor] olyan az egyházi javak birtokosainak is adassék.

2. Magától értetődő, ha ezen kompenzáció az egyházi javak vonatkozásában megtörténik akkor a kompenzációs rész nem a saját püspöki javadalmazott tulajdonosnak bevételét növeli, aki az egésztől elesik, és az [a kompenzációs összeg] abba az alapba átmegy, melyet a klérus előnyösebb kártérítéséért fel kell állítani, és a püspökök közvetlen felügyelete alatt kell vezetni.

3. Ahhoz [a ponthoz] amelynek célja az egyházi javak tulajdonosainak megőrzéséért az egyházi jövedelmek általános és arányos rendezése hozzájárulok, mégis azzal a feltétellel, hogy az egyházi javak megtartassanak azon egyházak birtokában, amelyeknek törvényesen adattak, és amelyek által a legkedvezőbb jogon birtokoltatnak. Valamint, hogy a felállítandó szabályozó alap az egyházi adminisztrációnak legyen alávetve, és ehhez folyjanak be az úgy nevezett Vallási Alap, továbbá a katolikus iskolák figyelembevételével a Tanulmányi Alap jövedelmei is.^[78] Vagyoni helyzetünk normalizálásakor, felvetődik azon kánoni reflexió, hogy vajon nem kellene-e mindezek miatt az Apostoli Szentszék beleegyezését kikérni? Mindenesetre az aligha lehetséges ezen újidők közepette ilyen formán, [hisz] a minálunk alkalmazott előzetes apostoli beleegyezés által elfogadott szabályzásoknak példáit már meghaladták.^[79] Végül,

4. ha a Káptalanok a megüresedett stallumokból bejövő jövedelmeket a kanonokok között együttesen felosztják, az előbb említett szabályzó Alap felállításának érdekében, [akkor] ennek sem lehet semmit sem ellene vetni, de csak olyformán, hogyha ezen közbevetőleges jövedelmeknek harmad része, amely ez idáig a Egyházmegyei Pénztárhoz folyt be, ugyanezen Pénztárnak ezentúl is sértetlenül megtartatik.

A Szent Kereszt jelében, 1849. január 2.

Rudnyánszky József, besztercebányai püspök

9. Az esztergomi főkáptalan^[80] levele Hám János kinevezett esztergomi érseknek, 1849. január 4.

Főméltóságú herczeg prímás, kegyelmes urunk!

Azon, a' főméltóságú püspöki kar nevében Kunszt Jósef püspök `s káptalani helyettes úrhoz intézett, általa pedig, értésünkre adott felszóllításra, hogy az iránt: "valljon a' kármentesítés az egyházi javakra is kiterjesztendő reményében, a' papi jövedelmek általános arányosítása elvét elfogadni hajlandók volnánk é?" véleményünket; és szavazatunkat vízkereszt utáni első keddre, vagy valamely káptalani tagtársunk által, vagy írásban Herczegségedhez Pestre küldjük be; - ezennel alázatosan, és őszintén válaszolni szerencsénk vagyon: "hogy mi alólirottak a' papi jövedelmek általános arányosítása elvét elfogadni hajlandók nem vagyunk" is pedig, e' következendő okoknál fogva:

1ször Tudjuk, és pedig hitelesen tudjuk, hogy ugyan hasonló felszóllitásra, és kecsegtető ígéretre a' birtokos Clerus, annak reményében, hogy a' legtörvényesebb úton nyert birtokait biztosíthatja, jövedelmei nagyobb részét, úgymint a' tizedet, minden kárpótlás nélkül a' haza oltárára áldozta! melly tette bár mennyire nemes, és nagylelkű volt, még is már akkoriban mindjárt az egyházi jószágokban a' tulajdoni szentség megsértésével kártalanítás az úrbériségekért megragadtatni czéloztatott, legújabban pedig ugyan azon kártalanítás a' szőlőkilenczedért,^[81] minden tekintet nélkül a' birtokos Clerus ama nemes, és nagylelkű áldozatjára, megragadtatott, és így ezen nemes, és nagylelkű áldozatja a' birtokos Clerusnak nem csakhogy nem használt, hanem inkább a' papság iránti bizalmatlanság, és gyűlölség ébresztésére használtatott, sőtt jelenleg is használtatik.

2szor El nem felejthetjük, hogy midőn a' főpapság tizedeirőli lemondása által, sok helyütt az alpapság, különösen a' szepesi alsó Clerus^[82] ellátásának egyedüli forrásától elesett; akkor nem csak ígértetett, hanem törvényileg is kimondatott, hogy az ez által jövedelmüket vesztett lelkészek illő ellátással a' status által kármentesítetni fognak.

Ime tehát ez a' törvény által biztosított illő ellátásnak ígérete! ez mintegy egyezkedésen alapszik, mellynek erejénél fogva a' haza' alsó papság' tizedeit átvevén, magát az által szenvedett veszteségnek megtérítésére kötelezte!!^[83] és mégis mind ez még csak komoly figyelemre sem méltatott, hanem éppen akkor midőn az új kormány által új hivatalnokai úgy fizettetnek, a' mint csak a' legnagyobb bővelkedés idején lehetne, akkor, még az Árpád törzsökéből származott királyaink bőkezűsége által illően, sőtt közben gazdagon ellátott plebánusok, a' nagy veszteség helyett különbség nélkül a' jövő két évre, 300. forintnyi, és pedig nem tiszta, jövedelemmel ellátni rendeltetnek.^[84]

3szor Szerény véleményünk szerint; arra, hogy az egyház függetlensége, a' világi kormány szeszélyes, önző, `s ellenséges befolyása alá vettessék, nem más, és nem több kívántatnék, minthogy a' világi kormány befolyásával a' papi jövedelmek általános arányosítása initiáltassék, minek nem más lenne a' következése, minthogy a' püspökök, és a' káptalanok javadalmaikat az álladalom nagylelkű? rendelkezésére oda engedvén, majd ugyan azon álladalom közbenjárására, `s védelme alatt húznák az aránylagosan kiszabott illetéket,^[85] és így éppen az egyház függetlenségének tekintetéből szavazatunkkal az említett indítványhoz nem járulhatunk.

4szer Meggyőződésünk, és tapasztalásunk szerint, az esztergomi káptalan' jószágaiban semmi arányosításnak helye nem lehet, mivel jövedelmeink a' tizednek minden kárpótlás nélkül oda engedése, és az úrbériségnek megszüntetése által annyira leszállottak, hogy nem húszan - a' mennyien ekkorig voltunk - hanem tizen is alig megélni, és reánk kivetendő terheket viselni, képesek alig leszünk, ha csak egy részt az időnkint megürülendő székek' jövedelmeiből nem pótoljuk.

5ször A' különösen az időnkint megürülendő székek jövedelmeit illeti, ezekre nézve semmi határozatot nem hozhatunk, mivel ezeknek legnagyobb része felsőbb rendeletnél fogva - a' káptalani házak felépítése alkalmával felsőbb engedelemnél fogva tett, és tetemes több száz ezerre menő adósságok' kifizetésére fordíttatik.

Az pedig, hogy a' mint a' levélben mondatik "az élő beneficiátusok mostani jövedelmeiket holtukiglan megtartanák, és csak utódaik szorítatnának a' meghatározandó congruára" az általános arányosítás elvének elfogadására minket éppen nem indíthat, mivel úgy vagyunk meggyőződve, hogy az élő beneficiátusok akár minémű terheket inkább maguk, mint az utódaik rovására vállalhatnak; nem is említvén azt, hogy mi, midőn törvényesen jogainkba beigtattattunk, ünnepélyes esküvel magunkat leköteleztük, hogy azon jogokból, és javakból, mellyeket nekünk a' törvény adott, semmit elidegenítetni nem engedünk, hanem azt, a' mit a' törvényes fejedelemtől nyertünk, utódainkra is sértetlenül át bocsájtani fogjuk.

Ha tehát a' világi kormány minden feltétel nélkül csupán, az egyenlőség, testvériség, méltányosság, igazság, s' birtok szentség tekintetéből kártalanítást az egyházi jószágokban az úrbériségekért, és a' szőllőkilenczedért megadni hajlandó, akkor mi, részünkről, reánk esendő öszveget a' lelkészek, és egyházi intézetek ellátására örömest, és egész készséggel oda engedjük, tökéletesen meg lévén győződve, hogy ha az egyházi jószágokban a' világi kormány a kártalanítás megadására, az egyenlőség, méltányosság, igazság, `s tulajdoni birtok' szentsége nem indítja, bizony nem hibázunk, ha azt mondjuk, hogy azon ellenséges indulatú kormányt, a' kath. egyház' java előmozdítása annál kevésbé fogja indítani.

Hogy pedig az általános arányosítás elvének elfogadása által birtokainkat biztosíthatnánk, teljességgel nem hisszük, mert mindenekből azt következtetjük, hogy ha az ellenséges indulatú kormány akarni, ha az időt alkalmasnak lenni gondolni fogja, akár mit tegyünk, akármibe beleegyezzünk, birtokainkat bizonosan minden ígérete ellen, minden tulajdoni szentség megsértése mellett elfoglalja.

Alázatos véleményünk szerént tehát, legalább úgy viseljük magunkat, hogy a' világ, és az utódaink ne mondhassák: hogy gyáva viseletünk, és engedésünk által, az egyházi birtokot, a' világi kormány' mintegy kezére játszottuk. Kik egyébiránt Herczegséged kegyeibe ajánlottak, kézcsókolással és egész tisztelettel maradunk

Herczegségednek alázatos káplányai

Esztergomban Január 4-kén 849. Esztergomi Főkáptalan

Jegyzetek

^[1] Az alábbiakban közölt forrásokra alapuló bővebb tanulmányunk megjelent: Úrbéri kárpótlás és/vagy arányosítás. A szekularizációs törekvések püspökkari értékelése 1848 végén. In: Századok, 1998. 2. sz. 397-416. p.

A bevezetéshez használt irodalom: Beér János-Csizmadia Andor (szerk.): Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Bp., 1954. (továbbiakban: Beér-Csizmadia, 1954.); Béli József: Murakeresztúr a feudalizmus válsága idején. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum Jubileumi Évkönyve. Nagykanizsa, 1972. (továbbiakban: Béli, 1972.); Csorba László: A szekularizáció kérdése a reformkori országgyűléseken. In: Világosság, 1979. 603-610. p. (továbbiakban: Csorba, 1979.); Hajdú János : Báró Eötvös József első minisztersége. (1848) Bp., 1936. (továbbiakban: Hajdú, 1933.); Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. III. köt. Genf, 1865. (továbbiakban: Horváth, 1865.) ill.: Pál Lajos (szerk.): Horváth Mihály: Polgárosodás, liberalizmus, függetlenségi harc. Válogatott tanulmányok. Bp., 1986. [továbbiakban: Horváth, (1986)]; Kossuth Ferenc (sajtó alá rend.): Kossuth Lajos iratai. Nyolczadik kötet. Bp., 1900. (továbbiakban: Kossuth, 1900.); Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom, 1848-1871. Bp., 1941. (továbbiakban: Török, 1941.)

A fogalom-meghatározásokhoz, további hivatkozások nélkül használtuk: Bán Péter: Magyar történelmi fogalomtár. I-II. köt. Bp., 1989. Az életrajzokhoz - további hivatkozások nélkül - felhasznált művek: Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon, 1790-1992. Adattár. Bp., 1996. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak, 4.); Meszlényi Antal : Magyar hercegprímások arcképcsarnoka. Bp., 1971.; Hermann Róbert (szerk.) : Az 1848/49 évi forradalom és szabadságharc története. Bp., 1996. (a felhasznált részeket Zakar Péter írta); Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. I-XIV. köt. Bp., 1891-1913. (reprint: 1980-81.)

^[2] Tized (decima) = a feudalizmusban a föld terméséből, állatokból és bizonyos ipari termékekből az egyháznak járó szolgáltatás.

^[3] Úrbér = a jobbágytelek használatáért fizetendő feudális földjáradék a földbirtokos, mint tulajdonos számára. Nem tartoztak bele az állami adók, az egyházi tized és a vármegyei háziadó sem. Az 1848/IX. tc. törölte el.

^[4] "A törvényhozás a magánföldesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület véd-pajzsa alá helyezi." 1847/8-ik évi országgyűlési törvényczikkek. Az eredeti törvénykönyv alapján készült utánnyomás. Bp., 1988.(továbbiakban: Törvényczikkek, 1848.) 40. p. ill. Magyar törvénytár, 1836-1868. évi törvényczikkek. Bp., 1896. (továbbiakban: MT 1836-1868) 232. p.

^[5] "Az ekép meghatározandó becsérték fejében a ministerium az illető birtokosoknak haladéktalanul status kötelezvényeket ad." Törvényczikkek, 1848. 45. p. ill. MT 1836-1868. 235. p.

^[6] Congrua = A plébánosok évi illetményének minimuma. A minisztérium által tervezett osztályozás a plébánosi jövedelmeket városokban 600, mezővárosokban 400, falvakban 300 forintra kívánta kiegészíteni. Hajdú, 1933. 64. p.

^[7] A fenti kérdéssel kapcsolatos véleményét Nádasdy Ferenc kalocsai érsek már a Horváth Mihály felszólítását három nappal megelőző (1848. december 12-i) levelében megküldte.

^[8] Az ismertetendő felkérés és vélemények az egyházi hierarchiában betöltött hely szerinti rendben zárójelben a levél keltezésével a következőktől származnak: Nádasdy Ferenc kalocsai érsek (1848. december 12.); Horváth Mihály kinevezett csanádi püspök (1848. december 15. Hám akta-jelzet: másolat 352.); Bémer László nagyváradi római katolikus püspök (1848.december 24.) Erdélyi Vazul nagyváradi görög katolikus püspök (1848. december 30.); Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök, (1848. december 30. Jelzet: 3011.); Rudnyánszky József besztercebányai püspök (1849. január 2. - az ő válasza latinul érkezett, ezt magyar fordításban adjuk) az esztergomi főkáptalan (1849. január 4.); illetve Hiszár György muraszentkeresztúri apát (1848. december 29.) A források közlésekor is ezt a rendet követjük, amely ugyanakkor az időrenddel is egybeesik.

^[9] Scitovszky János: korszakunkban pécsi püspök, később bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. Bélán született 1785. november 1-én. 1809-ben pappá szentelik. 1811-től a teológia tanára a rozsnyói papnevelő intézetben, 1824-től ugyanitt igazgató és kanonok. 1825-től országgyűlési követ. A liberális reform kezdeményezésekkel kezdetben ugyan rokonszenvez, később azonban a konzervatív "elvszerűség" bázisán szembehelyezkedik velük. 1827-től rozsnyói püspökké nevezik ki. Egyházvezetői tevékenységét a hitélet elevenebbé tétele jellemzi. 1836-tól pécsi püspök. A szabadságharc kitörése után a konzervatív püspök a dinasztia híve maradt, ezért Kossuth javaslatára 1849 májusában hazaárulóvá nyilvánították. 1849. július 21-én, a letett Hám János helyett, hercegprímássá és esztergomi érsekké nevezték ki. Ebben a tisztében egyensúlyozni próbált a lojalitás és az emberség között. A kompromittált egyházi személyek ügyében egyfelől udvarhű konzervativizmus, másfelől a megértő humanitás jellemezte. 1853. március 7-én nyerte el a bíborosi címet. 1866.október 19-én halt meg Esztergomban.

^[10] Álljon itt példaként a Rudnyánszky József besztercebányai püspök által küldött levél első mondata: "Opinio et votum infrascripti Episcopi Neosoliensis, de postulanda ductu Art. IX Ai 1847.8 etiam relate ad ecclesiastica Bona sublatarum urbarialium, et vini nonae praestationum compensatione, ac de generali proventuum ecclesiasticorum proportionata regulatione." "Az alulírott besztercebányai püspök véleménye és kérése az 1847-48. évi IX. törvénycikk kiterjesztéséről az elvett úrbéri dolgok közül az egyházi javakra, a szőlőkilenced jövedelmének kompenzációjáról, és az egyházi jövedelmek általános és arányos rendezéséről."

^[11] "per cessionem gratuitam decimalium sitorum praventuum, notabile pro Patriae et populi commodissacrificium praestiterint"

^[12] XIII. tc. 2.§., illetve XX. tc. 3. §.

^[13] Béli, 1972. 329. p.

^[14] Vallásalap (Cassa Parochorum) = Eredetileg III. Károly hozta létre 1733-ban. Évi 16 ezer forintos támogatás volt a plébánosok segélyezésére. II. József 1786-ban a feloszlatott szerzetes rendek és kolostorok javai mellett a főpapok ún. várépítési hozzájárulását is beolvasztotta és az illetékes bécsi kormányszék kezelte.

^[15] Tanulmányi alap = II. József 1782-ben hozta létre a Mária Terézia által 1773-ban megszüntetett jezsuita rend vagyonából. Később más felszámolt szerzetes rendek vagyona is belekerült kezelése megegyezett a vallásalapéval.

^[16] "erigendusque regulatorius fundus administrationi ecclesiasticae subsit, atque ad eum pronentur quoque Bonorum die duti Fundi Religionis, et respectum catholicarum scholarum atiem fundi Studiorum unferantur."

^[17] "sub directo Episcoporum inspectione administrandum"

^[18] Az elemzés során főként használtuk: Csorba, 1979.

^[19] Vö.: Közlöny, 1848. december 22.

^[20] Szacsvay Imre ügyvéd, az 1848-49-es első népképviseleti országgyűlésben Nagyvárad-Olaszi képviselője, 1818. november 1-én született Sályiban. A jogakadémiát Nagyváradon végezte. 1840-ben az ügyvédi vizsga letétele után itt nyitott irodát. 1848. május 10-én Kossuth Lajos kinevezte a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé. A kormány és a parlament Debrecenbe való menekülése után a képviselőház jegyzője lett. Ebben a tisztségében írta alá az 1849. április 14-én kiadott Függetlenségi Nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után előbb bujdosott, majd elfogták. Végül haditörvényszék elé állították, halálra ítélték és Pesten 1849. október 24-én kivégezték.

^[21] Szacsvay Imre javaslata a képviselőház 1848. augusztus 5-ei ülésén hangzott el "az egyházi személyekről és azok kezei közt levő vagyonokról" címmel. Ennek első paragrafusa kimondta volna: "Magyarországban s a kapcsolt részekben az egyházi személyek kezei közt levő vagyonok, mint álladalmi javak, az álladalmi kincstár birtokába és kezelése alá adatni rendeltetnek". A képviselőház a javaslatokat augusztus 10-én mellőzte. Beér-Csizmadia, 1954. 662., 186. p.

^[22] Beér-Csizmadia, 1954. 206., ill. 646-648. p.

^[23] Erre mutat rá Kossuthnak egy 1871-es visszaemlékezése, amelyben egy 1848-ban lezajlott beszélgetésre visszautalva kifejti, hogy a katolikus egyháznak az államtól való teljes körű függetlenedése egyet jelentene azzal, hogy semminemű javadalmat vagy állami ellátást sem kap az egyház a státustól. Kossuth, 1900. 344-46. p.

^[24] Csorba, 1979. 605-606. p.

^[25] Erről részletesebben: Horváth, 1865. 122-130. p. Horváth elképzelését ismerteti és értékeli: pl.: Török, 1941. 44-48. p.; Csorba László: Katolikus önkormányzat és polgári forradalom. In: Világosság, 1989. 224-225. p. illetve Sarnyai Csaba Máté : Egy teoretikusan lehetséges megoldás? (Horváth Mihály autonómia-koncepciója, 1849) In: Csurgai-Horváth József -Mózessy Gergely (szerk.): A szabadságharc és az egyházak. Konferencia-kötet. Székesfehérvár, 1999. (megjelenés alatt)

^[26] "István a birtokot egyénire változtatta, minden családfőnek sajátjává tévén, mit eddig a nemzetség közös területén használt vala. Hasonló sajátsági jogot adott az egyháznak is mindazon javakban, mellyekkel a püspökségeket s apátságokat megadományozta." Horváth, (1986). 440-441. p.

^[27] Közlöny, 1849. 135. sz. (1849. június 19.)

^[28] Megjegyzések: 1. Jelen források közlője köszönetet mond e kötet lektorának, Zakar Péternek, segítő szándékú építő kritikai megjegyzéseiért. 2. A kútfőket azok eredeti helyesírása alapján közöljük, csak a vitatható ékezeteket javítva, meghagyva bennük az esetlegesen nyilvánvaló hibákat is.

^[29] Nádasdy (Paulai) Ferenc kalocsai érsek 1785. március 3-án született Bécsben 1807. március 7-én szentelték pappá. Előbb drégelypalánki plébános, majd kerületi alesperes lett. 1816. október 4-étől esztergomi kanonok, 1817-től szekszárdi címzetes apát. 1819-től a pesti központi szemináriumkormányzója. 1823. február 28-tól váci püspök, 1845 májusától pedig kalocsai érsek lett. 1848/49-ben az ország rangidős püspöke, mivel Kopácsy József prímás halála után a prímási szék előbb üresen állt, majd ugyan 1848. június 25-én V. Ferdinánd kinevezte Hám János szatmári püspököt esztergomi érsekké, de a Római Szentszék jóváhagyását nem kapta meg. 1851. július 22-én halt meg Kalocsán.

^[30] Ld. 7. sz. jegyz.

^[31] "Mennyiben a tized megszüntetése a kisebb rendű papság némelly tagjainak jövedelmeit is érdekli: e tekintetből azoknak ellátásáról gondoskodni minden esetben szükséges leend. Ő Felsége egyszersmind a kisebb rendű bármely vallásfelekezeten lévő papságnak illő ellátása iránt általánosan is, magyar minisztériuma által részletes törvényjavaslatot fog az ország rendeinek előterjeszteni." Törvényczikkek, 1848. 46-47. p. ill. MT 1836-1868. 236. p.

^[32] "Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei, közálladalmi költségek által fedeztessenek,s ez elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás előbe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni." Törvényczikkek, 1848. 62. p. ill. MT 1836-1868. 243. p.

^[33] Ld. 4. sz. jegyz.

^[34] Status kötelezvény = államkötvény.

^[35] Tizenhatod = sedecima. A tizedet elvben egészében a püspök kapta meg és egyházmegyéje intézményeinek fenntartására kellett azt fordítania. Ennek alapján annak negyedét (quarta) átengedte a plébánosoknak. A XIII. századtól a tizedet 3/4-1/4 vagy fele-fele arányban osztották el a püspökök és a kanonokok között. Az újonnan alakult egyházak plébánosai és a fíliák káplánjai csak az említett quarta negyedét azaz a tizenhatodot kapták meg.

^[36] Összetömegesíttetvén = összevonva.

^[37] Status = állam

^[38] A püspökök többsége, így Nádasdy Ferenc érsek is, egy olyan autonómia-elképzelést támogatott, amely elsősorban konzervatív jogvédelmi koncepció volt. Más szóval a katolikus egyháznak a polgári állammal szembeni önállósága kapott benne hangsúlyt. Ennek lényege, hogy a katolikus egyház is - a vallási egyenlőségről és viszonosságról szóló 1848/XX. törvényre hivatkozva - szabadon, azaz állami beleszólás nélkül intézhesse belső és külső ügyeit. Ezen külső ügyek közé tartozik a zsinatok szabad megtartása éppúgy, mint a felekezeti iskolák alapításának szabadsága. Ideértendő még az egyházi és iskolai alapítványok, illetve az egyházi vagyon szabad kezelésének joga is.

^[39] Az országgyűlés mindkét táblája 1848. március 18-án fogadta el az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlással történő azonnali megszüntetéséről szóló törvényt.

^[40] A püspöki kar nevében, mint rangidős püspök Nádasdy Ferenc hirdetett nemzeti zsinatot szeptember 24-re. Ld. Religió és Nevelés, 1848. szeptember 5. 233-234. p. A nemzeti zsinatot később elhalasztották, majd végül 1848-ban el is maradt. Előkészületeiről részletesebben ld. pl.: Pál Mátyás: Az 1848-as egyházi mozgalmak hazánkban. In: Religio, 1914. 59- 81. p.

^[41] In solidum = egyetemlegesen.

^[42] Értsd: a pápának. A pápa ekkor IX. Pius (1846-1878) volt, aki a forradalmi események hatására 1848. november 24-én Rómából Gaetába menekült, ahonnan csak 1850-ben tért vissza.

^[43] Ezzel kapcsolatban a püspöki kar 1848. július 19-i dátummal felterjesztést intézett Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszterhez. Ebben egyfelől arra kérte őt, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel szorítsa rá a híveket a megmaradt egyházi adók beszolgáltatására, másrészt pedig segélyek kiutalását indítványozta. Válaszában a miniszter felhívta a főpásztorok figyelmét az általa kibocsátott 1848. július 20-i rendeletre. Eszerint, amíg törvény nem készül az egyházi személyek ellátására vonatkozóan, arról minden egyházközségnek magának kell gondoskodnia, méghozzá a korábbi mértékben. Ha a község vonakodik ennek eleget tenni, a hatóságoknak kötelessége azt behajtani. A püspöki kar által kért papi segélyek kapcsán pedig sajnálattal közölte, hogy ennek egyetlen lehetséges forrása, a vallásalap, teljesen kimerült. Eötvös már ebben az iratban kérte a püspököket, hogy - egyházi jövedelmeiknek esetleges arányosítása által - ők maguk is törekedjenek a szükséges források biztosítására. A korábban idézett július 20-i miniszteri rendelet hatása meglehetősen korlátozott lehetett. Erre utalnak a hasonló tárgyú további panaszok is. Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), H 56. (= 1848-1849-es Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium iratai. Katolikus Egyházi Osztály.) 171. kf. 1-2. tét.; 112. kf. 17. tét.

^[44] Kossuth Lajos 1848 decemberében az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke.

^[45] Jekelfalusy Vince korszakunkban kinevezett szepesi, később székesfehérvári püspök 1802. május 2-án született Mucsonyban. 1827-ben szentelték pappá. Előbb káplán Vásárúton és Érsekújvárott, majd 1830 szeptemberétől Rudnay Sándor esztergomi érsek udvari káplánja. 1831-1841 között több helyen plébános, 1841-től alesperes. 1842 júniusától pozsonyi, 1844 áprilisától esztergomi kanonok. 1846 júliusától almisi címzetes püspök. 1848. június 25-én V. Ferdinánd szepesi püspökké nevezte ki. 1866. november 19-től székesfehérvári megyéspüspök. 1874. május 15-én halt meg Rómában.

^[46] Pártfogói jog (ius patronatus) = kegyúri jog.

^[47] Cursus = (itt:) árfolyam.

^[48] Horváth Mihály kinevezett csanádi püspök, politikus és történetíró. Szentesen született 1809. október 20-án szegény családban. Tanulmányait előbb Szegeden végezte, majd 1825-től a váci Papneveldébe került. 1830-ban bölcsészdoktorátust szerzett. A következő évben pappá szentelték. Dorozsmán, Kecskeméten és Nagykátán volt káplán. Történelmi munkáival három akadémiai díjat nyert, így 1839-től a legmagasabb tudományos testület levelező, 1841-től pedig rendes tagja lett. 1844-ben a bécsi Theresianumban a magyar nyelv és irodalom tanáraként dolgozott. 1847-től hatvani prépost. 1848. június 25-én nevezte ki V. Ferdinánd csanádi püspökké. Mint püspök a jelen volt az országgyűlés debreceni ülésein is és aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot 1849. április 14-én. Az 1849. május 2-án alakult Szemere Bertalan vezette kormány vallás és közoktatásügyi minisztere lett. Május 9-i rendeletében az egyházi elöljáróknak meghagyta, hogy tegyenek hitet a kimondott függetlenség mellett. A cári csapatok betörésekor, június 27-i rendeletében - keresztes hadjáratot hirdetett. A kormányt Szegedre majd Aradra is követte és itt maga is aláírta Kossuth Lajos lemondó nyilatkozatát (augusztus 11.) A szabadságharc bukása után külföldre menekült, ahol 18 évet töltött száműzetésben. A hadi törvényszék ugyanis 1851. szeptember 22.-én halálra ítélte és távollétében fel is akasztották. 1866-ban megkapta a hazatérési engedélyt. Itthon a Kiegyezés után elsősorban tudományos és közéleti szerepet vállalt. 1878. augusztus 19-én halt meg Karlsbadban.

^[49] Kunszt József korszakunkban esztergomi káptalani helynök később kalocsai érsek 1790. június 28-án született Zubrohlaván 1813-ban szentelték pappá. Előbb segédlelkész Drégelypalánkon, majd 1814-től esztergomi szentszéki jegyző. 1820. november 1-től a bécsi Pázmáneum alkormányzója 1832 májusától kormányzója. 1833-tól veszprémvölgyi apát, 1836. április 20-tól pedig esztergomi kanonok. 1840-ben sasvári főesperes, 1844. december 21-től prépost lett. 1845-től fővikárius Esztergomban. Kopácsy József esztergomi érsek halálát követően (1847. szeptember 17.) káptalani helynök lett. 1850. május 30-tól kassai püspök, majd 1852. május 15-től kalocsai érsek. 1866. január 5-én halt meg Pesten.

^[50] Káptalani helyettes: a káptalani testület a püspöki székek megüresedésekor (intercalaria) az egyházmegye ügyeinek vitelére káptalani helyettest (vicarius capitularis) választ saját soraiból.

^[51] Múlató = tartózkodó.

^[52] 1848/IX. 1-2. §.

^[53] Kossuth Lajos 1848. szeptember 15-én nyújtotta be az úrbéri kártalanítási javaslatot az alsó táblán. A javaslat tárgyalását már a következő nap megkezdték, és a szeptember 21-i ülésen lezajlott a végleges szavazás is. A felső tábla először szeptember 25-én foglalkozott a javaslattal, bizottságnak adva ki azt. A bizottság jelentése alapján hozott határozatot december 13-án terjesztette elő a képviselőház elnöke és a december 23-i ülésen kezdték tárgyalni az országos határozati javaslatot a kárpótlás végrehajtásáról. A részletes tárgyalás már a következő napon megindult, de a nagy számú módosító javaslat miatt nem jutottak dűlőre. December 30-án a hadi helyzet rosszabbodása - Windisch-Grätz közeledése - miatt Deák Ferenc azt tanácsolta, hogy vegyék le a kérdést a napi rendről. Másnap az országgyűlés úgy döntött, hogy székhelyét Debrecenbe helyezi át. Beér-Csizmadia, 1954. 235., 247., 331., 339-340., 492., 644-657. p.

^[54] Szőlőkilenced = jobbágyi adófajta a feudalizmus idején. Eredetileg a borból adandó egyházi tized és a földesúri kilenced is bele tartozott. Az egyházi dézsmáról a tized egészével együtt lemondott a klérus. A jelen szövegben annak a kilencednek az elvesztéséről, illetve az érte igényelt állami kártalanításról van szó, amelyet az egyházi méltóságok korábban, mint földbirtokosok kaptak. A szőlődézsmát a népképviseleti országgyűlés 1848. szeptember 15-én törli el.

^[55] Initiáltassék = javasolják.

^[56] Beneficatusok = javadalmasok.

^[57] Álladalom = állam.

^[58] 1849. január 9.

^[59] Kebelökből = tagjaik közül

^[60] Széküresedés (intercalaria) = az az időszak, amikor egy egyházi méltóság valamilyen oknál fogva, leggyakrabban a korábbi javadalmas halála miatt, nincs betöltve. A betöltetlen stallumoknak a jövedelmei a következő betöltésig az uralkodót illetik.

^[61] Bémer László nagyváradi római katolikus püspök 1784. április 8-án született Kisbakán. Felszentelése után előbb kunszentmártoni plébános, majd fényeslitkei esperes lett. Ezt követően bátmonostori apát, egri kanonok és kisprépost, végül 1843-tól nagyváradi megyéspüspök. A szabadságharc alatt végig a nemzeti oldalon állt. Az 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozatot papságával kihirdettette. A szabadságharc bukása után 1849. december 24-én elfogták, majd vizsgálati fogsága alatt 1850. február 8-án püspöki tisztségéről lemondatták. A hadi törvényszék felségsértés miatt halálra ítélte, amit 20 évi várfogságra enyhített. Ezt a büntetést azzal a feltétellel, hogy kolostorba vonul az uralkodó elengedte. 10 évig élt egy ausztriai bencés kolostorban Naustiftben. 1860-ban térhetett haza. Visszavonultan élt, főként Ungváron, itt is halt meg 1862. november 4-én.

^[62] Képviselőház = (az elnevezés csak az 1870-es évektől vált általánossá) a népképviseleti országgyűlés alsó kamarájának neve, ahol a választókerületenként megválasztott (nép)képviselők foglaltak helyet.

^[63] A levelet Bémer december 24-ére keltezte. Öt nappal korábban a felső erdélyi sereg Csucsánál legyőzte Urban seregét. Majd a Bem vezette erdélyi hadsereg december 20-án három irányból megkezdte előrenyomulását Kolozsvár felé. Ennek során előbb december 23-án elfoglalta Dést, 25-én pedig felszabadította Kolozsvárt.

^[64] Hám János korszakunkban előbb szatmári püspök, majd kinevezett esztergomi érsek, végül ismét szatmári püspök. 1781. január 5-én született Gyöngyösön. Egerben szentelték pappá, ahol később kanonok és szemináriumi rektor volt. 1828-tól szatmári püspök. 1848. június 25-én lesz kinevezett hercegprímás, esztergomi érsek, a pápai Szentszék hozzájárulását a többi ugyanekkor kinevezett egyházi méltósághoz hasonlóan ő sem kapta meg. Tagja az 1848. augusztus 8.-án az uralkodóhoz, V. Ferdinándhoz, Innsbruckba érkező országgyűlési küldöttségnek. Windisch-Grtz csapatainak sikerei láttán 1848 végén elfordul a magyar kormánytól. Az 1849. január 20-án keltezett általa aláírt püspökkari körlevélben elfogadta a trón változást, Ferenc József 1848. december 2-i trónra ültetetését, és az osztrák seregek támogatására szólított fel. A magyar seregek hadi sikerei láttán 1849. május 1-én Bécsbe távozott. Még ebben a hónapban az Országos Honvédelmi Bizottmány hazaárulóvá nyilvánította és birtokait zárolta. A szabadságharc bukása után a prímási rangról és az esztergomi érseki címről 1849. július 14-én Bécsben lemondatták. Ezt követően ismét elfoglalta a szatmári püspöki széket. Szatmáron halt meg 1857. december 30-án.

^[65] Az 1847/48-as utolsó rendi országgyűlés.

^[66] A törvényeket V. Ferdinánd 1848 április 11-én szentesítette.

^[67] Felsőház = (1867-től főrendiház) a magyar országgyűlés felső kamarája, ahol a születés, rang vagy kinevezés utján jogosult főurak és főpapok foglaltak helyet.

^[68] Muraszentkeresztúr bencés apátság, amelyet 1788-ban plébániává alakítottak.

^[69] Popovics Bazil (Vazul) munkácsi görög katolikus püspök 1796. szeptember 12-én született Nagykomjáton. Segédlelkész volt Máramarosszigeten majd 1835. december 3-tól eperjesi kanonok. 1837. március 16-tól munkácsi püspök. 1848/49-ben a nemzeti oldalt támogatja, ezért a bukás után néhány évig visszavonult. 1864-ben halt meg Munkácson.

^[70] Tapolczai Apátság = bencés apátság Miskolc mellett. Mária Terézia 1776-ban birtokaival együtt a munkácsi görög katolikus püspökségnek adományozta.

^[71] Sz. Bazil rendű = Nagy Szt. Vazul rendje ortodox illetve később görög katolikus remete szerzetes rend.

^[72] A görög katolikus egyház nem kapott korábban sem egyházi tizedet.

^[73] Erdélyi Vazul Makón született 1794. augusztus 1-én. 1843-tól erdélyi püspök. 1862. március 27-én halt meg Nagyváradon.

^[74] társaság: társadalom (itt értsd: világi hatalom)

^[75] Ld. 62. sz. jegyz.

^[76] Rudnyánszky József besztercebányai püspök. 1788. október 28-án született Nagyszombatban. 1812-ben szentelték pappá. Előbb káplán volt Léván, 1815-től plébános Óbudán. 1832-től esztergomi kanonok. 1843-tól címzetes apát. 1844. augusztus 16-tól besztercebányai püspök. A szabadságharc idején végig kiáll a nemzeti ügy mellett. A Függetlenségi Nyilatkozatot egyházmegyéjében kihirdettette. A bukás után elfogták és a katonai törvényszék hatévi várfogságra ítélte. Kufsteinben raboskodott, ahol 1850-ben lemondatták püspöki tisztéről. Ezt követően kegyelemet kapott, de egyben a neuburgi kolostorba internálták 1853-ig. 1857-ben tért vissza Pozsonyba, ahol 1859. november 24-én halt meg.

^[77] Prelatusok: egyházi főméltóságok.

^[78] 1848 áprilisi törvényekig mindkét alapot az illetékes bécsi kormányszék kezelte, majd az 1848/ 3.tc.értelmében ez a jog a felelős magyar minisztérium kezébe ment át.

^[79] Azaz a magyar katolikus egyházra vonatkozó intézkedések előtt nem kérték ki Róma hozzájárulását.

^[80] A főkáptalan feje Kunszt József helynök volt. Róla részletesebben ld. 49. sz. jegyz.

^[81] A népképviseleti országgyűlés a szőlőkilencedet 1848. szeptember 15-én törli el. Ld. 54. sz. jegyz.

^[82] A levél a szepesi klérus példájára hivatkozik, az egyetlen olyan állami segélyezési ügyre, ami még az Eötvös vezette minisztérium idején történt. A szepesi plébániák a tized elvesztésével bevételeiknek nagyobbik hányadától estek el. Például a lőcsei plébános 3498 forintos évi jövedelméből 270 forint maradt. A plébániák jövedelmét az adott esetben a minisztérium 300 forintra egészítette ki. A későbbiekben tervezett osztályozás a plébánosi jövedelmeket városokban 600, mezővárosokban 400, falvakban 300 forintra kívánta kiegészíteni. A minisztérium 1848. augusztus 29-én - elsejéig visszamenő hatállyal - az összeget kiutalta a Vallásalapból. Ezt az illetékes egyháziak meg is köszönték. Hajdú, 1933. 64-65. p.

^[83] Utalás a XIII. tc. 2. §., ld. 31. sz. jegyz.

^[84] Összehasonlításképpen álljon itt az Eötvös József vezette vallás és közoktatásügyi minisztérium néhány tagjának juttatása. Azért is, mert ugyanebben az időszakban utalták ki a fenn említett segélyt, ezért csak így megalapozott az összevetés: az irodai tisztviselők kerestek évi 400 forintot. MOL, H 54. (= 1848-1849-es Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium iratai. Elnöki iratok.) 635. sz.

^[85] Illeték = (itt:) az arányosítás után nekik jutó összeg.

Fazekas Cs.: Szerzetesrendek

TARTALOM

Szathmári J.: Önkényuralom