| VI. AZ ÖNÁLLÓ FEJEDELEMSÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEI (1660–1711) | TARTALOM | VIII. FELVILÁGOSODÁS ÉS FERENCI REAKCIÓ (1771–1830) |
FEJEZETEK
III. Károly a Habsburgok erdélyi fegyverjogáról: JAKAB E., A pragmatica sanctio története Erdélyben (Sz 1879). A Ministerialkonferenz 1742-i állásfoglalása a Diploma Leopoldinum megerősítéséről: OL, EK: AG 1742: 399. A Pragmatica Sanctio erdélyi elfogadtatására: EK: AG 1722: 10,72; OL, EOKL, Gubernium Transylvanicum, Cista Diplomatica: „Múzeum” (a Pragmatica Sanctio oklevele). JAKAB E., i. m. A Gubernium 1712–13-i helyreállítása: EK: AG 1712: 80; 1713: 10, JAKAB E., i. m. Haller János gubernátori kinevezésére lásd Apor P. naplóját. A Ministerialkonferenz erdélyi hatáskörére: EK: AG 1722: 7; 1725: 40; 1727: 47, 121; 1729: 23; 1730: 34; 1731: 60; 1732: 94; 1741: 98, 342, 399; 1744: 208. Mikes Kelemenék megnotáztatására: uo. 1717: 19. Rákóczi Józsefre: LUKINICH I., Az utolsó Rákócziak (Rákóczi. Emlékkönyv halálának kétszáz éves fordulójára. Szerk. LUKINICH I. II. Bp. [1937]). Az 1735-i háromszéki kísérletre: Quellen, Brassó VII. 157–158.
Erdély 1711 táji népességszámának becslései: JANCSÓ B., Statisztika; nála szerepel a 0,5 milliós szám. SZABÓ ISTVÁN a MMT IV. kötetében (A nemzetiségek térnyerése és a magyarság) kb. 132 570-re teszi az erdélyi jobbágycsaládfők számát, a vándorló hegyi pásztornépet nem számítva, THIRRING GUSZTÁV 865 000-re a teljes lélekszámot; legújabban BAKÁCS I., A török hódoltság korának népessége (MTD) 137 a kerek 800 000-es számot tartja valószínűnek.
A belső vándorlásra: az újegyházszéki vizsgálat jegyzőkönyve: EK: AG 1752: 124. A kincstári uradalmakra 1. BERLÁSZ J., Jobbágyság. A belső vándorlás okaira vonatkozó két román álláspont közül a „mare nestabilitate”-t C. C. GIURESCU vallja. Idézi JAKÓ ZS., Újkori. I. 522, a jobbágynak telkéből való kivettetését B. SURDU, Liniile dezvoltării social-economice a Transilvaniei în secolul al XVIII-lea pina la răscoala lui Horea (AIICluj 3, 1960). Az 1714. januári–februári törvények: EK: AG 1714: 5.
DÁVID ZOLTÁN becslésére hivatkozik PÁPAI B., Magyarország népessége a feudalizmus megerősödése és bomlása idején (MTD). 148 sk.
Az Erdélyből Magyarországra való kivándorlásról: EK: AG 1712: 80,137; 1718:77; 1722:10, 62; 1724:24; 1725:17, 42; 1726:88; 1727:60; 1731:97; 1734:21; 1751:146. A Kraszna megyei adat: EMBER GY., A m. kir. Helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában (Bp. 1933). Kővár vidékére l. JAKÓ ZS., i. m. Közép-Szolnokot illetően EMBER GY. (i. m.) 1724-ben 927, 1731-ben újabb 1278 szökött családfőről tud, JAKÓ ZS. (i. m.) az 1723 és 1731 közti elszökést 1419 családra és 789 nőtlen fiúgyermekre teszi: ez számításunk szerint kb. 8000 fő. Az Erdélyi Udvari Kancellária szerint Közép-Szolnokból az 1731 szeptemberét megelőző három évben 1500 családfő vándorolt ki elsősorban Magyarország szomszédos megyéibe (EK: AG 1732:16). A Bihar megyei portaszám: uo. 1736:71.
A Havasalföldre, ill. Moldvába való kivándorlásról: EK: AG 1739: 161, ill. 1746: 208, 257, 288.
A visszavándorlásra, ill. a Magyarországról való bevándorlásra: uo. 1717: 117; 1721: 84.
A Brassó vidéki román népesség növekedésének adatait H. CHIRCA közli: Zur Zählung der rumänischen Bevölkerung in Siebenbürgen von 1733 (FVLK 13/1, 1970). Szebenszék szász, ill. román népességének növekedéséről ugyanő ír: Die nationale Struktur der Bevölkerung des Hermannstädter Stuhls in den Jahren 1721–1722 (uo. 10/2, 1967).
{1172.} A nemzetiségi megoszlásra JANCSÓ B., Statisztika, SZABÓ I., MMT IV, és BAKÁCS I. MTD-beli idézett tanulmányain kívül l. még SZABÓ I., A magyarság életrajza (Bp. 1941); I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus. Az 1712–13 táji kormányhatósági számítás: EK: AG 1713: 70. A széki református egyházmegye egyházközségeinek elnéptelenedése: JAKÓ ZS., Újkori. Az erdélyi szászok számának 1765-i adata: TEUTSCH, II. 236.
A járványokra l. Apor P. idézett naplóját, továbbá id. Cserei György naplóját (TL I, 1874), Wass László naplóját, Heydendorf naplóját, Georg Michael Gottlieb Hermann művét (Das alte und neue Kronstadt. Durchbearb., Hrsg. O. v. MELTZL. Hermannstadt 1883), a már id. brassói várostörténeti forráskiadvány IV–VII. kötetét (Quellen, Brassó) és R. Kiss I. összefoglalóját a székelység történetéről (A székely nemzet története az általa szerkesztett A nemes székely nemzet képe c. kiadványban, I. Debrecen 1939).
A transzmigránsokra l. TEUTSCH, II. 80 skk, 191 sk.; B. CAPESIUS, Mărturii despre starea transmigranţilor protestanţi din Austria in Transilvania în sec. al XVIII-lea (St 1956.4); UŐ, Die Zwangsverpflanzung österreichischer Untertanen nach Siebenbürgen im 18. Jahrhundert (FVLK 1, 1959), Quellen, Brassó, IV. 139, 438, VII. 177 sk.; EK: AG 1734: 114. A hétéves háború alatti telepítési kísérlet történetét JAKAB E. írta meg: Adalék a telepítés kérdéséhez (Sz 1882). Az Erdélybe telepedő német stb. kézművesekre: B. NAGY M., Reneszánsz és barokk.
A vetésterület nagysága 1767-ben: ECKHART F., A bécsi udvar. Az állattenyésztés súlyát hangoztató kormányhatósági feljegyzés: EK: AG 1721: 25. Az udvarhelyszéki 1748-i követutasítás: JAKAB–SZÁDECZKY.
A transzhumáns pásztorkodásra: IMREH I.–CSETRI E., Az árutermelés fokozódása az erdélyi mezőgazdaságban a feudalizmus bomlásának idején (SUBB-H 1962); L. ROMAN, Les Transilvains en Valachie (XVIIIe siècle – début du XIXe siècle) (RRH 1972); BENDA GY., Statisztikai adatok. Az állattartás bajaira: EK: AG 1748: 301.
Az állatjárványokra l. Apor P. naplóját, továbbá levelezését (Apor Péter verses művei és levelei. Szerk. SZÁDECZKY L. MHH-S 36–37. Bp. 1903), Wass László, id. Cserei György és Bartók Ferenc a Népállomány és változásai c. fejezetben citált naplóját. Az utóbbit kiadta ZSAKÓ GY., XVIII. századi torockói napló (EM 1944); továbbá a Quellen, Brassó IV. Chroniken und Tagebücher c. kötetében közölt krónikákat, valamint SZÁDECZKY L. forrásközlését: Az erdélyi főkormányszék rendeletei a pestis, marhavész és éhínség meggátolására (MGSz 1894).
A földközösség fennmaradására korunkban l. TAGÁNYI K. alapvető művét: A földközösség története Magyarországon (MGSz 1894. és újabban: [Bp. 1950]). A szász székekre l. még: EK: AG 1752: 147. A határhasználat módjára l. TAGÁNYI K., A hármas nyomású rendszer; TRÓCSÁNYI ZS., Partium. A kukoricatermelés súlyára: EK: AG 1721: 75, ill. JAKÓ ZS., Újkori.
A majorsági gazdálkodásról: JAKÓ ZS., A gyalui vártartomány; BERLÁSZ J., Jobbágyság; CSETRI E.–IMREH I., Asupra relaţiilor de proprietate feudală în Transilvania (1750–1848) (AIICluj 1966); IMREH I., Majorsági gazdálkodás.
A jobbágyrobotra: BERLÁSZ J., Jobbágyság; JAKÓ ZS., A gyalui vártartomány. A kamatnapszám mértéke: EK: AG 1746: 288. A jobbágy egyéb szolgálatai: BERLÁSZ J., Jobbágyság. A jobbágygazdaság méretei: uo.
Az ínséges évekre 1. Apor P. és Wass László naplóját. A katonaság kivonása utáni bőségről: ZSAKÓ GY., i. m.
Az erdélyi nemesfémtermelés mennyiségi adatai: SZENTKIRÁLYI Zs., Az erdélyi bányászat. A Hunyad és Zaránd megyei bányák állapota és Steinville vállalkozásai: VERESS E., Hunyad. Az 1747-i bányatörvények szövege: az 1747-i országgyűlés jegyzőkönyve; kiadva a Corpus Juris erdélyi törvényeket tartalmazó kötetében. A nagyági és tresztiai bányára l. VERESS E., Hunyad. Hadik kisbányai vállalkozása: MARKÓ Á., Futaki gr. Hadik András tábornagy (Bp. 1944). A vajdahunyadi uradalom vasbányászatára: VERESS E., Hunyad és D. PRODAN, Producţia fierului.
A céhes iparra: TEUTSCH, II.230; JAKAB E., Kolozsvár III. 143 skk. A háromszéki háziiparra: EK: AG 1726: 122. A papírmalmokra alapvető JAKÓ ZS., Papírmalmok. Az üvegcsűrökre: H. HOFFMANN, Glashütten in südöstlichen Siebenbürgen (FVLK 1972); JAKÓ ZS., Papírmalmok, továbbá Halmágyi István naplói és írásai; EK: AG 1754: 239. A zsibói iparra: TRÓCSÁNYI ZS., Wesselényi, 14. A salétromfőzőkre, lőpormalmokra, higanyfeldolgozásra: B. SURDU, Contribuţii. Megjegyzendő: B. SURDU tanulmánya igen erősen leszállítja azt a határt, amin felül már manufaktúrának tekint minden ipari üzemet. Így történik, hogy Erdélyben, valamint Magyarországnak ma a román államterülethez tartozó részein nem kevesebb, mint 144 manufaktúra létét feltételezi. Szemléletét nem fogadtuk el. A szebeni fegyház posztómanufaktúrájáról: ECKHART F., A bécsi udvar, 105.
A nemesfém- és vaskohászatra: I. TÓTH Z., Parasztmozgalmak; A. NEAMŢU, Technica. Az alvinci anabaptista telepre: BUNTA M., Habán kerámia.
Erdély Magyarországgal szembeni külkereskedelmi mérlege: KŐSZEGHY S., Magyarország ki- és beviteli forgalma az 1733. évben (MGSz 1894). EMBER Gy., Magyarország külkereskedelmi áruforgalma a XVIII. század második harmadában (Sz 1975). Az 1747-i mérleg: EK: AG 1751: 290 (a kincstartó által közölt adat). Az 1767–69-i adatok: ECKHART F., A bécsi udvar. Az 1768-i magasabb adat: OL, GP 1771: 1651. Az erdélyi állatkereskedelem adatai: EK: AG 1725: 16; 1726: 88; 1729: 8; 1751: 290. Az 1768–69-i részletes mérleg: OL, GP 1771: 1651.
Az új arisztokrácia kialakulása: EK: AG 1693: 2, 10; 1696: 2, 5, 20, 99; 1697: 27, 90; 1700: 150; 1701: 8; 1702: 61, 65; 1709: 7; 1712: 97; 1718: 53, 109; 1719: 9; 1723: 40; 1724: 88; 1726: 72, 121; 1728: 67; 1729: 24, 68, 100, 127, 151/B; 1733: 120; 1736: 35; 1737: 239; 1742: 39, 57, 72; 1744: 178; 1749: 398; 1752: 100, 274; 1753: 204; 1755: 26, 185.
Az armalisták, egyházi nemesek, székely lófők és gyalogok adó alá vetése: EK: AG 1714: 5.
A székely agrártársadalom tagozódását BERLÁSZ J., Úrbérrendezés ismerteti. A székely faluközösségre l. IMREH I., A rendtartó.
A megnemesített erdélyi szász családok számát Mária Terézia korában BERLÁSZ J. imént idézett tanulmányában kb. 40-re teszi. Mi keveselljük ezt a számot. A szász evangélikus papság életmódjára: H. JEKELI, Lukas Graffius.
A királyföldi szász–román viszonyról itt elmondottaknak két tanúkihallgatási jegyzőkönyv szolgált alapjául (EK: AG 1752: 124, 147).
Az erdélyi városok népességszámához adatok: JAKAB E., Kolozsvár III. 157 sk., 263; DANYI–DÁVID, Népszámlálás, 368. A városi polgárság uzsorás tevékenységére: TEUTSCH, II, valamint Quellen, Brassó.
Az erdélyi idegen kereskedők jogállása a fejedelmi korban: TRÓCSÁNYI ZS., Gesetzgebung der fürstlichen Epoche Siebenbürgens und die Rechtstellung der Balkangriechen in Siebenbürgen (Etudes Balkaniques 1971). A görögök 1701-i kiváltságlevele kiadva: Dr. T. S. [TAKÁTS SÁNDOR], Erdélyi görög kereskedők 1701-iki szabadalomlevele (MGSz 1899). Az alvinci bolgárok száma: EK: AG 1735: 45. Az erdélyi örmények szerepére korunkban. l. TRÓCSÁNYI ZS. tanulmányát: Az erdélyi örmények jogállása a Diploma Leopoldinum korában („Az örmény–magyar történelmi és kulturális kapcsolatok történetéből” c. kötetben, Jereván 1983). A görög és aromán kereskedőházakról A. OŢETEA, Casa de comerţ Hagi Constantian Pop din Sibiu şi rolul ei în dezvoltarea comerţului din Ţara Românească (Comunicări şi articole de istorie. Bucureşti 1955); E. és D. LIMONA, Catastihele; D. LIMONA, Casa de comerţ Nicolae D. Paciura din Sibiu (RA 1965) tanulmányai tájékoztatnak. Az erdélyi zsidók adójának mértéke: EK: AG 1723: 40.
Az adó összege, a calculus-rendszer: KŐVÁRY L., Erdély történelme VI. 101.; Az 1717-i nagyszebeni országgyűlés naplója (H IV, 1885) SZÁDECZKY L. kiadásában. A katonaság túlkapásai Kolozsvárott: JAKAB E., Kolozsvár III. 114 skk. A székelyek lefegyverzése, az önálló erdélyi sorezredek felállítása: JAKAB–SZÁDECZKY 480; TEUTSCH, II. 98 skk.
A római katolikus püspökség helyreállítása, a püspök közjogi funkciói: SZILÁGYI F., Rajzok Erdély államéletéből a XVIII. században (Bp. 1876); BÍRÓ V., Az imperiumváltozás kora (Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene c. kötetben, Dicsőszentmárton 1925), továbbá: EK: AG 1718: 96; 1721: 30; 1737: 229; Diaet.: 1742-i országgyűlési jegyzőkönyv.
Az egyes szerzetesrendek betelepedésére és működésére l. Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene c. kötet megfelelő tanulmányait (a jezsuitákra: BÍRÓ V., i. m.; a további rendekre: BOROS F., A franciskánusok működése Erdélyben; PATAY J., A piaristák Erdélyben; BILINSZKY L., A női szerzetesrendek működése Erdélyben), továbbá Apor P. naplóját és a Quellen, Stadt Brassó elszórt adatait.
{1175.} Katolikusok preferálása a kormányhatóságoknál és a törvényhatósági főtisztségeknél: EK: AG 1712: 80; 1725: 83; 1730: 34; 1734: 60; 1735: 107; 1736: 102; 1742: 145; 1747: 85. Ugyanez a szász városokban és Kolozsvárott: TEUTSCH, II.; JAKAB E., Kolozsvár III. Az unitáriusokra gyakorolt nyomás: Apor P. naplója és levelezése; JAKAB E., Kolozsvár III.; EK: AG 1741: 98; 1748: 133.
A katolikus egyház országgyűlési képviselete: EK: AG 1741: 211; Apor P. naplója.
A katolicizmusra sérelmesnek vélt törvények eltörlése: KŐVÁRY L., Erdély VI.; JAKAB E., A Pragmatica Sanctio; KONCZ J. (közl.), Bánffy László jegyzetei (TT 1882); IZSÉPY E., Az 1737–40. évi erdélyi országgyűlések története (Bp. 1943); Apor P. naplója, továbbá EK: AG 1712: 80; 1724: 51; 1735: 87; 1743: 85, 201; 1744: 125, 208; Diaet.: 1741., 1742. és 1790/1. évi országgyűlési jegyzőkönyv.
A kolozsvári jezsuita akadémiára l. BISZTRAY GY., Az erdélyi tudományos élet.
A barokk behatolásának kezdetei, a kolozsvári és marosvásárhelyi jezsuita templom: BÍRÓ J., Erdély művészete; B. NAGY M., Reneszánsz és barokk. Kettőjük felfogása eltér a két említett templom tervezése kérdésében. Bíró Scherzer Bálint jezsuitát tartja a kolozsvári, Scherzert és Hammert a marosvásárhelyi templom tervezőinek. B. Nagy Margit szerint a kolozsvári templom terve Bécsből került le, s Hammer ott csak egy építőmester volt mások között, Marosvásárhelynél viszont csak Hammerről tud. Mi az ő felfogását fogadjuk el. A többi marosvásárhelyi barokk építkezésre: BÍRÓ J., Gernyeszeg. Erdély barokk egyházi szobrászata tekintetében is jelentős különbségek vannak Bíró József és B. Nagy Margit közt. BÍRÓ J., Erdély művészete c. művében (123) a bajor Johann Könignek tulajdonítja a gyulafehérvári székesegyház oromzati fülkéjének és főbejáratának szentszobrait, a kolozsvári jezsuita templom szobrait és a Szent Mihály-templom (később eltávolított) barokk portikuszát. B. Nagy Margit szerint (249) viszont egyetlen hiteles műve sem ismeretes Erdélyben. Bíró (uo.) Nachtigall művei közé sorol a Szent Mihály-templom barokk oltárain és szószékmellvédjén kívül egyéb kolozsvári műveket is, az ő alkotásainak tartja a szamosújvári örmény nagytemplom két fülkeoltárát is. B. Nagy Margit csak a Szent Mihály-templombeli alkotásokat tartja hitelesnek. Ez esetben is az ő felfogását fogadjuk el. A barokk festészetre: BÍRÓ J., Erdély művészete.
A vallási unióra l. I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus; emellett a román iskolaügyre: N. ALBU, Istoria învăţământului, 132 skk.
A külföldi tanulmányutak korlátozása: EK: AG 1717: 68. A jelöltek vizsgáztatása Brassóban: Quellen, Brassó VII. 221. skk. A pietizmus az erdélyi szászoknál: H. JEKELI, Lukas Graffius; JAKÓ ZS., Román művelődés; Quellen, Brassó VII. 192 és 247 skk.
Huszty Andrásra: ZSIRAI M., Sajnovics és Gyarmathi: BENKŐ S., Sorsformáló. Huszty pietizmusára l.: EK: AG 1742: 132.
A természettudományi oktatás a református kollégiumokban: M. ZEMPLÉN J., A fizika; SPIELMANN J., A közjó. A kolozsvári unitárius kollégium történetét GÁL KELEMEN írta meg, korszakunkkal az I. kötet foglalkozik (Kolozsvár 1935). Szent-Ábrahámi szerepe az ottani természettudományos oktatásban: M. ZEMPLÉN J., A fizika.
Kölesérire: JAKÓ ZS., Román művelődés; SPIELMANN J., A közjó; BERLÁSZ J., Könyvtári kultúránk. A járványkórház létesítésének terve: EK: AG 1722: 10.
A fejedelmi kor országgyűléseiről TRÓCSÁNYI ZS., Országgyűlések. A regalisták számára az 1711 és 1750 közti országgyűléseken: EK: AG 1716: 112; 1728: 101; 1736: 207; 1737: 177; 1741: 211; 1742: 397. Az országgyűlés gazdaságpolitikai tervei, megnyilvánulásai: uo. 1724: 24; 1725: 16; 1735: 87. A jobbágykérdés az országgyűléseken: JAKAB E., Gr. O’Donel Károly, {1176.} Erdély katonai kormányelnöke (H 1884); BERLÁSZ J., Jobbágyság; EK: AG 1714: 5; 1746: 226; Diaet.: 1742-i országgyűlési jegyzőkönyv. A gravaminális ellenzék megnyilvánulásaira: EK: AG 1725: 42; 1732: 94; 1742: 145; 1746: 226, 374.
1. Micu-Klein szerepének messzemenően megértő, nagy tárgyismereten alapuló ismertetését a magyar szakirodalomban I. TÓTH Z. adja (Az erdélyi román nacionalizmus). Román részről a legújabb és legteljesebb összefoglalás: D. PRODAN, Supplex. A dákoromán kontinuitás elméletének behatolása a román történeti tudatba: I. TÓTH Z., A román nemzettudat. Petru Dobra fiscalis directori kinevezése: EK: AG 1736: 102. A szebeni unitus zsinat kérvénye: I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus.
Az adóreformot bevezető összeírásra l. TRÓCSÁNYI ZS., Erdélyi adóösszeírások (A történeti statisztika forrásai c. kötetben. Szerk. KOVACSICS J. Bp. 1957). A Systhema Bethlenianum, Buccowianum és Bruckenthalianum alaprendeletei: OL, EOKL, Cista Diplomatica: Királyi hitlevelek, királyi leiratok, politikai és törvényes ügyiratok 21, 25, 28. Az adó összegének és az egyes natiók adózási arányának megváltoztatása: Halmágyi István naplója; ECKHART F., A bécsi udvar; EK: AG 1755: 426.
A szász törvényhatóságok és helységek eladósodása: EK: AG 1750: 406, 411, 413; 1755: 153–154; 1756: 159. Seeberg biztossága, a Directorium Oeconomicum Saxonicum és ennek megszüntetése: Heydendorf naplója; JAKAB E., A királyföldi viszonyok; TRÓCSÁNYI ZS., Levéltárak, továbbá: EK: AG 1753: 65; 1756: 159; 1758: 250.
A fiscus pere a szász natio ellen a census Sancti Martiniért: TEUTSCH, II. Az 1757-i államkölcsön: Diaet.: 1757-i országgyűlési jegyzőkönyv. Az 1754-i vámrendelet hatása Erdélyre: ECKHART F., A bécsi udvar.
Az 1751 tavaszi gazdaságpolitikai terv: EK: AG 1751: 290; felülvizsgálata az 1751 őszi diaetán: uo. A Ministerialkonferenz állásfoglalása: uo. 1752: 180. Az 1754-i tervezet és sorsa: uo. 1755: 172. Az 1761-i tervezet: Diaet.: 1761-i országgyűlési jegyzőkönyv.
Az aposztázia- és vegyesházasság-rendelet és előzményei: EK: AG 1747: 263; 1751: 369. A külföldi iskoláztatás további korlátozása: Diaet.: 1752-i és 1753-i országgyűlési jegyzőkönyv. A felekezetközi egyetem terve és a tanulmányutak további korlátozása: TÖRÖK I., A kolozsvári ev. {1177.} ref. collegium története (Kolozsvár 1905). Katolikusok preferálása a tisztségek betöltésénél: Halmágyi I. és Heydendorf naplója; TRÓCSÁNYI ZS., Levéltárak; EK: AG 1751: 369. Az alvinci telep szétrobbantása: BUNTA M., Habán kerámia.
Az erdélyi román ortodox egyház elismerése: KŐVÁRY L., Erdély VI.; S. DRAGOMIR, Relaţiile bisericeşti ale românilor din Ardeal cu Rusia in veacul XVIII. (Sibiu 1914); I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus; UŐ, Parasztmozgalmak; TRÓCSÁNYI ZS., Levéltárak; G. M. G. HERMANN.
A Staatsrat és Erdély: EMBER Gy., Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung 1761–8. (Acta Hist. Hung. 1959). A kormányzati változások: TRÓCSÁNYI ZS., Levéltárak.
Halmágyi I. naplója; JAKAB E., Tanulmányok az erdélyi jog történetéből (Bp. 1878); JAKAB–SZÁDECZKY; SZÁDECZKY L., A székely határőrség szervezése 1762–1764-ben (Bp. 1908); I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus; N. ALBU, Istoria învăţământului; IMREH I., A rendtartó; BENKŐ S., Sorsformáló.
Az első úrbérrendezési kísérletre: Halmágyi I. naplója; BERLÁSZ J., Úrbérrendezés; UŐ, Jobbágyság. Hadik emlékiratának vonatkozó részét MAKKAI L. tette közzé: Hadik András az erdélyi mezőgazdaságról (AtSz 1957).
A cenzúrapolitika áttekintése: JAKAB E., Kolozsvár III. Az erdélyi, elsősorban a szebeni német színjátszás története: E. FILTSCH, Theater. A Haller-könyvtárra és a Teleki-tékára 1. HORVÁTH J., Báróczi Sándor (BpSz 107, 1901). A Szebenben kormányhivatalnokoskodó arisztokraták, ill. Szilágyi Sámuel életmódjáról Heydendorf ír naplójában. A Bruckenthal-gyűjteményre 1. BERLÁSZ J., Könyvtári kultúránk. A Fénelon- és Montesquieu-fordítások: HORVÁTH J., i. m.
A világi barokk térhódítása Erdélyben: BÍRÓ J., A bonchidai Bánffy-kastély (Kolozsvár 1935); UŐ, A Teleki-kastély; UŐ, Erdély művészete; B. NAGY M., Reneszánsz és barokk. A mikolai ikonfestő iskoláról BÍRÓ J. ír (Erdély művészete).
Hell kolozsvári működését BISZTRAY Gy., Az erdélyi tudományos élet c. tanulmánya elemzi. A balázsfalvi iskola megalapításáról: GÁLDI L.–MAKKAI L., A románok története (Bp. é. n.) és I. TÓTH Z., Az erdélyi román nacionalizmus c. munkái tájékoztatnak. Aron püspök népiskolaalapításait N. ALBU, Istoria învăţământului ismerteti. A kor protestáns iskolaügyére l. Fogarasi Sámuel, Marosvásárhely és Göttinga. Bev. és kiad. JUHÁSZ I. (Bukarest 1974); TRÓCSÁNYI ZS., 1790.
Bod Péter önéletírását közreadta JANCSÓ E. az Erdély öröksége VIII. kötetében. Kultúrpolitikai programjáról: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai. Bev. és kiad. JANCSÓ E. (Bukarest 1955). Alakjának kultúrtörténeti elhelyezése (RÉVÉSZ I. álláspontjának is felhasználásával): BENKŐ S., Sorsformáló.
| VI. AZ ÖNÁLLÓ FEJEDELEMSÉG UTOLSÓ ÉVTIZEDEI (1660–1711) | TARTALOM | VIII. FELVILÁGOSODÁS ÉS FERENCI REAKCIÓ (1771–1830) |