Jézus, Krisztus

a kereszténység tanítása szerint Isten fia, aki a bűnbe esett emberiség megváltására emberré lett, majd kereszthalált szenvedett. – A Biblia négy evangéliumának rövidre fogott előadását már az első időben kiegészítették a monda- és meseszerű apokrif evangéliumok, a szentek látomásai, a keresztes háborúk nyomán elterjedt ereklyékhez fűződő legendák, amelyeket az egyház nem ismert el hitelesnek, mégis tűrte őket, és így nagy hatással lehettek a templomi ikonográfiára és a szakrális jellegű népköltészetre a magyarság körében is. Természetmagyarázó mondáink (→ eredetmagyarázó monda) tekintélyes része az ismeretlenül földön járó Krisztus és Péter apostol alakjához fűződik. Egy részük még középkori prédikációk → legendáinak, példázatainak (exemplum) elnépiesedett, más európai népeknél sem ismeretlen maradványa, más részük azonban magyar fejlemény (így pl. a madarak hangjának értelmezése). Jézus életének legfőbb mozzanatai: születése (→ karácsony), kiszenvedése (→ nagyböjt, → nagypéntek), feltámadása (→ húsvét) ünnepi népszokásainkat, hiedelemvilágunkat is befolyásolták. A magyar népi imádság, liturgia, szimbolikus ábrázolás Jézus kultuszának számos olyan naiv sajátosságát őrzi, amelyet a templomi papi gyakorlatból már régen száműztek. (→ archaikus népi imádság)