testen kívül elrejtett erő, a (lélek)

mitikus mese, ill. mesemotívum. A hős (obsitos, mészároslegény) vándorútja során „igazságosan” (tetszésükre) oszt fel őztetemet egy hangya, egy sas és egy oroszlán között. Hálából egy-egy szőrszálat, pihét adnak neki, amelyre csak rá kell fújnia, nyomban hangyává, sasmadárrá vagy oroszlánná változik. Állatalakban folytatja útját, s egy királykisasszony kedvese, majd férje lesz. A királykisasszonyt egy sárkány elrabolja, a hős hangya alakban megjelenik, és felbiztatja, tudja meg, miben rejlik elrablójának ereje: egy vadkan fejében levő vadgalamb fejében levő darázsban. Oroszlán alakban leteríti a vadkant, sas alakban elfogja a galambot, ember alakban agyonüti a darazsat, vagy összetöri a darazsat tartó dobozt. A sárkány elpusztul, a hős és a királyleány újból megtartják lakodalmukat (AaTh 302). – A mitikus motívum: a hős megjelenik elrabolt feleségénél, és felszólítja, tudja meg, miben rejlik elrablójának ereje (aranyszarvas-nyúl-kácsa-darázs, darazsak vagy tojás egy dobozban). A vadat (vadakat) és a madarat lelövi, a darazsakat rejtő dobozt (tojást) összetöri (AaTh 302A*; Thompson Motif Index E 710–719; → mesezáró motívum). Gyakran kapcsolódik az → égig érő fa (AaTh 468), az → Égitestszabadító (AaTh 328A*, BN 319*) és a → Fehérlófia (AaTh 301B) meséjével is. – A típus legteljesebb változatait a Székelyföldön és a Dunántúlon jegyezték fel. Kriza János és Benedek Elek feljegyzéséből ismert változatok a vitéz kondás (MNK 321 A*) típussal, a dunántúliak (Kuntár Lajos és Bosnyák Sándor feljegyzései) ezenkívül még a varázsló és tanítványa (AaTh 325) egy sajátos redakciójával kontaminálódnak. A mese egész Európában ismert. Különösen nagyszámúak az orosz, skandináv és ír változatok. W. Liungman véleménye szerint a képzet kisázsiai vagy É-szíriai eredetű, a mese fő vonásaiban a mykenei korból (i. e. 700) származik. – Irod. Róheim Géza: A külső lélek és synonimái a népmesében (Ethn., 1915); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Kuntár Lajos: A furfangos Tilinkó (Szombathely, 1955); Kriza János: Székely népköltési gyűjtemény (II., Bp., 1956); Berze: Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957).