16. §.
Felvilágosítása azoknak az eltérések- és nehézségeknek, melyek a megyék és várispánságok elnevezésében eléjönnek.
Az előbb tárgyalt terminologia bővebb ismertetésére s a netalán ebből fölmerülhető ellenvetés megelőzésére meg kell itt jegyeznünk, hogy ugyanazonegy megye egyik oklevélben provincia vagy parochiá - nak, a másikban pedig comitatus- nak vagy castrum-nak van nevezve. Így p. o. Baranya a Váradi Regestrum 93-ik bejegyzésében provinciá - nak, a pécsi káptalan 1247-ben kelt bizonyitványában pedig castrum-nak van nevezve 1). Békest a Váradi Regestrum a 101-ik bejegyzésben provinciá - nak, a 42, 347, és 361-ik bejegyzésekben pedig castrum -nak nevezi. - Bihart a Váradi Regestrum 346. és 368-ik bejegyzésében parochia, a 323-ikban pedig, castrum nevezet alatt találjuk. - Zalát a Váradi Regestrum 277-ik bejegyzése provinciá - nak, II. Endre királynak 1214-ben kelt adománylevele pedig castrum-nak nevezi 2). - Sőt többször mind a két elnevezés eléjön ugyanazon oklevélben ugyanazonegy megyére vonatkozólag. Így p. o. Békest egy 1295-ben kelt oklevél provinciá - nak és egyuttal castrum-mondja 3). - Nógrádot a Váradi Regestrum 207-ik bejegyzésében provinciá - nak és ugyanott egyszersmind castrum-nak nevezi.
Már most hogyan kell e kétféle elnevezést érteni s az ebből netalán felmerülhető kérdést megfejteni?
E kérdést könnyen megfejthetjük, ha tudjuk, hogy majd minden megyében volt egyszersmind várispánság is vagy legalább voltak várbirtokok, melyek a nemesség vagy a megyei lakosok birtokaitól meg voltak különböztetve, s e körülmény fejti meg azt, hogy minden oly megye, melyben várispánság is volt, kétféle néven neveztethetett u. m. provincia és castrum néven: provincia jelentette a megyének azt a részét, hol a nemesség és más megyei lakosság birtoka volt, a castrum alatt pedig értetett a megyének az a része, hol a vár birtokai feküdtek. A Váradi Regestrum bejegyzései szerint a várjobbágyok vagy a többi várbéli népek többször inditottak pört a megyei birtokosok vagy lakosok ellen a vár birtokainak állítólagos elfoglalása miatt, s e pörlekedő felek polgári állásának vagy várhoz tartozó szolgálatának jelzésére neveztettek a megyéknek kérdéses részei provinciák-nak vagy castrumok-nak aszerint, amint a pörlekedők megyei birtokosok vagy lakosok voltak, vagy pedig a vár népségéhez tartoztak. Ezek szerint a megyék várispánságoknak is neveztettek, amennyiben a várispánságok is a megyék területein feküdtek s igy e kétféle elnevezésből származó nehézség is könnyen megfejthető.
Továbbá azt is meg kell jegyeznünk, hogy az itt tárgyalt terminologia későbben a XIII. század közepe és főleg vége felé nagyon megváltozott. Ugyanis miután IV. Béla király és az ő utódai alatt a várbirtokok nagyobb mérvben kezdettek eladományoztatni vagy a hatalmasok által elfoglaltatni, ennek folytán az eképpen meggyengitett várispánságok hanyatlásnak indultak, még a XIII. század vége felé, de leginkább az Anjou királyok alatt a megyékbe kebeleztettek, s azokkal egyesitettek. A vánispánságok ugyan nem egyszerre pusztultak s tüntek el, mert némelyek közülök továbbra is fennmaradtak és tartották magokat; de maga a várispáni rendszer megbukott, mit azután Zsigmond király alatt a banderialis rendszer váltott fel.
Ezen változások folytán az átalakult megyék régi elnevezései is megváltoztak s a provincia és parochia neveket comitatus elnevezés váltotta fel. Több ugyanazon korban vagy egymást megközelitő korszakban kelt okleveleink egyikében ugyanazonegy megye provinciának vagy parochiának, a másikban pedig comitatus -nak van nevezve. S igy a megszokott terminologia, mely régibb okleveleinkben és különösen a Váradi Regestrum bejegyzéseiben oly pontosan meg volt tartva a megyék és várispánságok közötti különbség jelzésére, elvesztette régi etymologiai értelmét és jelentőségét, s a provincia és parochia elnevezés későbben egészen megszünt s a helyett a comitatus jött használatba, ami nagyon megzavarta későbbi iróink történelmi felfogását, kik e két intézmény közötti különbséget nem ismérték s e kettőt egynek vették. S igen feltünő, hogy a megyei nemesség, mely ősi intézményeihez s azokkal járó elnevezésekhez oly szivósan ragaszkodott, a megye elnevezése elfogadta a várispánságtól kölcsönözött nevet: a comitatus-t, mely etymologiai szabatossággal nem is fejezi ki a megyét s annak későbben kifejlődött helyhatósági jellegét. De itt is a szokás határozott, mely nem keresi a szavak értelmét és jelentését, hanem elfogadja azokat a felkapott értelemben ama latin mondat szerint: verba valent usu.
1) Wenzel. Árpádkori Újokmánytár. VII. 248. l.
2) Fejér. Cod. Dipl. III. I. 151 l.
3) Haan Lajos. Békes Vármegye Hajdona. Pest. 1870. II. 11. l.