HARMADIK RÉSZ.
Dobó Istvántól Mágóchy Gáspár egri főkapitányig 1548-1564.TIZENHARMADIK FEJEZET.
I. Dobó István származása, ősei, testvérei, s birtok igényök. II. Dobó idejében a helyzet Egerben. III. Dobó számadási naplói. Számadása 1548. jul. 20-tól 1549. febr. 5-ig. IV. A vár katonai berendezése. V. A lovagtisztek. VI. Dobó udvari tisztsége és szolgaszemélyzete. Az apródok. A vár élelmi s katonai felszerelése.
I.Dobó István, kinek czimeres pecsétjét s névaláirását itt közöljük, 1548. julius 20-án vette kezelése alá mint gondnok (provisor) az egri püspöki vár összes javait s
jövedelmeit, és mint várnagy, vagy várkapitány, a vár s őrsége feletti felügyeletet és vezényletet. E tisztségben Zay Ferencz neveztetett ki melléje várnagytársul.
Mielőtt itteni viselt dolgai részletezéséhez fognánk, kora e leghősiesebb s leghirnevesebb, de egyszersmind tragikai episodokban páratlan férfiának származása és eddigi története rövid vonásait kell bemutatnunk.
Dobó István ősei az Árpádok korában már tényleges szerepkört foglaltak el. A legrégibb tudomásunkra levő okmány szerint, 1276-ban V. István király idejében, az egri káptalan előtt történt örök bevállás szerint, Pánky Gergelynek Jakab nevű fia, Ungmegye Chepel faluját kapta, ki III. László királytól több birtokot is nyert. Ezen Pánky Jakabnak két fia volt: egyik Dobó mesternek, másik Jánosnak neveztetett, kik 1311-ben 170 márkáért megvették Ruszka falut, melytől előnevük származik, ugy hogy 1321-ben Károly király által kiadott adománylevélben, "Jakab comes fia ruszkai vagy pánki Dobó mesternek" neveztetik. A két testvér 1325-ben osztozkodott meg, a meglevő tetemes vagyonon, s ezzel ketté vált a törzs. Dobó mesternek két fia volt, Miklós és Jakab. Ezen Jakabnak fia volt Domokos, Dobó Istvánunk és testvérei Domokos, Ferencz, Annának szép apja. Dobó István hol s mént növekedett férfiúvá, katonai ismereteit hol szerzé, ismeretlen előttünk. Ugy látszik, hogy az ellenkirá-lyok idejében, Ferdinand király főkapitánya Seredy Gáspár seregében foglalt helyet, és csak 1546-ban nyert első izben önálló megbizatást Eger elfoglalására, - mint azt előbb láttuk.
A Dobó-testvérek Anna nevü nővére férjhez ment Zeleméry Jánoshoz; szintén János egyetlen fijoknak Zeleméry Miklós és László fi- s Kata nevü leánygyermeke maradt. Ezen Kata leány Bossányi Jánoshoz ment férjhez. Zeleméry László örököst nem hagyott hátra. Miklósnak csak Borbála nevü leánya maradt, ki Loránffy Mihályhoz ment nőül, s igy 3 leánygyermekök született: Erzsébet, Maria, Susanna. Susanna, a 17-ik század elején, Rákóczy György nejévé lett, a hires Loránffy Susanna, kinek ekkénti leszármazása folytán jutott a Rákóczy család, a később magvaszakadt Dobó család nagy terjedelmü javai birtokába, s a Rákóczyak Dobó rokonsága enynyiben állapitható meg. 1)
A Pánky közös törzsnek másik ága, Pánky Jánostól származott. Ennek fia Péter s ennek fiai Péter és Máté, Károly király alatt ungmegyei Pálóczvárát kapták adományul, honnan ez ág Pálóczy nevezetet nyert. A Pálóczyak fényes szerepet vittek, s roppant vagyonra tettek szert. Az utólsó Pálóczy Antal zempléni főispán, a mohácsi csatában esett el, s a Pálóczy családnak ezzel magva szakadt. Ezen leszármazási leirás mutatja a Dobók jogczimét, a velök közös törzsből 2) származó Pálóczyak javaira, melyet érvényesiteni törekedett a három Dobó testvér, s melyből keletkezett pörös viszály vált a Dobó-testvérek s főleg István tragikus episódja végzetteljes indokává.
A Dobó testvérek jogigénye érvényesitésére történt eddigi eljárásuk ismertetve van már, mely az illetékes káptalanok előtti tiltakozásban s egyéb keresetek megtételében állott. A Dobók által öszszeállitott jegyzék szerint 3) az általok keresett javak ezek voltak: Patak s Ujhely, Helmecz, Dédes várak, a hozzátartozó falvakkal. Duló, Szilvás, Visnyó, Tapolczán, Maly. Thordona, Szentpéter, Hajnácskő Borsodmegyében; Pétervására, Hort, Adács, Ecséd, Hevesmegyében; Szolnok, s azután az Uporféle örökség czimén keresett mint egy 26 falu Abauj, Zemplén, Sáros, Bereg megyékben. Ezeknek legnagyobb részét Perényi Péter ragadván kezéhez, tudjuk, hogy a Dobók jogigénye e hatalmas, s ügyesen fondorkodó főur ellen sikertelen maradt. A mint Perényi Péter 1548. elején meghalt, a Dobók siettek megujitani, illetőleg folyamatba tenni keresetöket, most már a kiskorú Perényi Gábor ellen, kinek Ferdinand király, az egri vár átadása fejében összes birtokait jóváhagyván, - 24 éves koráig, biztositást is igért, hogy azokban perrel meg nem támadható lesz. Ez igéret azonban, hazai törvényekbe ütközvén, midőn a kiskoru a megidézéseket 1549. évben megkapta, a királyhoz fordult ugyan az igért biztositás érvényesitésére; - de a kormányszék nevezett év máj. 31-én kelt véleményére azt az utasitást kapta, hogy csak védekezzék a törvények értelmében. 4) Dobó születési helyét s évét nem tudjuk; de valószinü, hogy életévszáma ugyanaz, mely az egri várba jövetelét jelzi, hol megkezdé hősi erényekben s küzdelmekben gazdag pályáját, melynek végén méltatlanul gyötrő sötét börtöne küszöbéről lépett a halál örök nyugalmat biztositó karjaiba. 5)
II. Végzete idején vezeté e férfiut Eger falai közé, hogy itt, a pártviszály s a, török dulás közepette, a sanyargatott s elzüllésnek indúlt nemzetnek maholnap ismeretlenné vállandott hősi önfeláldozó erényét, épen a legszükségesebb perczben, a Iegszigorubb körülmények közepette, midőn csak a nagy lélek képes egyensulyát fentartani, a világ szine előtt a legmagasabbra emelje, s a magyar név jóhirnevét a sülyedőből legalább egy időre megmentse. Dobó, a mint Egerbe érkezett, csakhamar tisztába jött önmagával, helyzetével s a teendőkkel. Eger fontossága évek óta szerte visszhangzott az országban, mint oly hely, melytől egy országrész biztonsága függ. Ez exponált helyen, a teendők egész özöne vette körül, a vár védelmi intézkedésétől, az ennek fentartására szolgáló püspöki jövedelmek legutolsójának kezeléséig. A mohácsi vész óta, mint tudjuk, az egri püspökség javai, a szó szoros értelmében a pártviszály Eris almája volt. Kinek ereje s s ügyessége mennyire terjedt, annyiban gazdálkodott benne. A Perényi korszak még inkább összedult itt minden jogrendet s állapotot. Majd 7 évig egész Hevesmegye res nullius volt. Sem Ferdinand király, sem Izabella királyné hatalmat s befolyást nem gyakorolt itt. Egyes urak kezében volt az egész megye, mint azt már ismertettük. Mily erőnek kellett forrnia Dobó izmaiban, hogy egy nagy czélt tartva szem előtt, rendet csináljon itt!
III. A legszigorubb, bámulatra méltó pontossággal, a lehető legapróbb, - a koldusnak adott napi czipó, a szénagyüjtőnek nyujtott liter bor feljegyzéseig terjedő részletességgel, ugy a bevételek mint a kiadásokról, külön kenyér, bor, hus, hal, abrak stb. naplókkal vezetett számadása mutatja, hogy nemcsak nagyszabásu védelem-intéző hőst, hanem jellemes kötelességtudó férfiut is nyert ez időszerint Eger Dobóban.
Első befejezett számadása 1548. jul. 20-ától 1549. febr. 5-ig terjed, mikor is már a püspök kineveztetvén, a változó viszonyokkal módosult további működésének köre. E 6 I/2 hóra terjedő idő, a Perényi kor, a tabula rasa utáni első időszak alkotó és rendszerező stádiumát képezi.
Dobó mindenben a régi állapotot igyekezett visszaállitani, mint azt számadási naplói mutatják. E szerint, mint provisor (gondnok) egyedül saját felelőssége mellett kezelte az összes javakat; a vár katonai vezetésében azonban osztozott várnagy társával Zay Ferencczel, és mint várnagyok 50-50 frt havi dijban részesültek. E havi 50 frton kivül Dobó ez időszerinti számadásában, vagyon kezelői teendőiért más dijazás nem foglaltatik.
IV. A vár katonai berendezése, a számadás szerint ez volt:
Dobú és Zay alatt a várban egyenlő számban 100-100 lovas állott, fejenként havi 3 frt, és 170-75 gyalog, fejenként 2 frt havi dijjal. 68 lovas az allodialis tisztségekben volt még, kikről mint lovagtisztekről emlékezik meg egyik-másik történetiró, és némelyek mint Dobó által behozott intézményt tüntetik föl. Erről alább fogunk kimeritőbben szólani.
Dobó és Zay várnagyok alatt két gyalogos várkapitány havi 3 frt, s 18 tizedes (decurio) szintén havi 3 frt fizetéssel volt alkalmazva. Volt még 2 dobos s 1 tűzér (pattyantus); az 1549/50-ik évben, még két zászlótartó, az 1553-ik évben egy-egy sipos (fistula) rendes létszámát találjuk a számadásokban. Ez képezte Dobó Egerbe telepedésekor a vár hadi erejét.
Az őrség szervezése s felfogadása, a két várnagy hatásköréhez tartozott. Az akkori szokás az volt, melyet e század végéig látunk fennállani, hogy egy-egy tehetősebb s bizonyosan katonai teendőkben is jártasabb férfi, 2-10 lovas legényt toborozva maga mellé, beszegődött csapatával a vár szolgálatába, s egyezség szerint, a fentebbi havidij mellett végezte az őrségi teendőt. A havidij, az ily csapat vezetővel számoltatott el, s ez gondoskodott csapatbéli legénységének élelmi s ruházati szükségletéről. Igy az 1549-50-iki évben Dobó l00 főből álló lovas csapatát képezte: Dobó István 11 lovas legénye, Vajda János 6, Nagy Mihály, Vitéz Ferencz, Kaza Mátyás, Pribék János 6-6, Vitéz István, Gasparics Mihály, Horváth György, Nagy Tamás, Horváth Gergely 5-5, Nagy Mátyás, Liszkai György, Gyulay György, Horváth János 4-4, Ispán János, Fülöp András, Nagy János 3-3, Vajda Pál, Török Demeter, Beken András, Vitéz Mátyás,
Bodon Antal 2-2 lovaslegénynyel. Hasonlóképen ily csapatbeli legénységből került elő Gay Ferencz 100 lovasa is.
A gyalogos legénység tizedekre osztva, az 1551-iki számadás szerint igy állott:
Nagy Bálint kapitány 9 Nagy Imre kapítány 9 Kanna Péter tizedes 9 Zalay Péter tizedes 9 Varsány Imre 9 Csapy Mihály 9 Korcsolyás Mátyás 9 Zalkay Márton 9 Nyirő Simon 9 Silva Mátyás 9 Deák Mátyás 9 Vathay Mátyás 9 Nagy Péter 9 Győry Jaka 9 Nagy András 9 Verebély Péter 9 Basthy Gáspár 9 Nagy Lászlő 9 Almády Péter 9 1 dobos 9 1 dobos 9 1 zászlótartó 9 1 zászlótartó. 9 Hogy a három, illetve két frt havi zsold melletti élelmezésről némi tájékozást nyerjünk, melyről az "ár és értéket" tárgyazó fejezetben bővebben fogunk szólani, röviden a következő adatokat soroljuk elő. Két frt havi zsold egy évre 24 frtot tesz ki. Akkor a várban egy fertály (véka) buza 33 denárért adatott. Egy fertály buzából 120 fél fontos czipó süttetvén, ez egy hóra megfelelt egy legény kenyér szükségleté-nek, naponként 4 czipót számitva. 12 hóra ekként 3 frt 96 denárt vett igénybe. Dobó a vár szükségletére átlag 2 frtért vett egy vágó marhát. Egy font hus tehát 1 denárért kapható volt; igy a húskiadás 30 napra vagy is egy hóra 30 denárt, egy évre 3 frt 60 denárt vett igénybe. A bor pintje 6 denárért méretett, egy napra fél pintért esik 3 denár, egy hóra 30 itczeért 90 denár, egy évre 10 frt 80 dénár. Ez összesen 18 frt 36 denárra megy. Marad még egyéb szükségletre az évi dijból majd 6 ft. A lovasnak 36 frtja lévén, az elsoroltak mellett, még a ló élelme is tekintetbe veendő. Egy fertály árpa vagy zab akkor 15-20 denárért vala kapható. Igy egy évi zab szükségletre 15 fertályt vevén, az egész ár 3 frtot tesz ki. A szénaszükséglet egy évre aligha kitett 3 frtot. Egy közönséges ló ára akkor, 5-10 frt volt.
Igy a három, illetve két frt havi zsold az akkori viszonyok között,. az élelmezésre elegendőnek mutatkozik, söt ebből ruházatra is maradt fedezet
V. Az ugynevezett lovagtisztek vagy helyesebben gazdasági tisztekre nézve a következő tényállást jegyezzük fel. A legrégibbtől fogva gyakorlatban volt az, hogy a vár lovasságának egy része a váron kivül: részint az illető saját birtokán lakott, részint az allodiumokban s az egyes falvakban, melyek e czélból csoportositva, mint egy tisztségekre felosztva voltak, mint lovas gazdasági tisztek alkalmaztattak; kiknek feladatuk volt a közbiztonság s rend védelme mellett az urbéri s egyéb szolgálmányok s tartozások teljesitésére felügyelni, beszedni; a gazdasági ügyeket vezetni s gondozni. Ennek igazolására, hivatkozhatunk például a Hyppolytféle 1508-iki számadásra, 6) melynek a vár lovasságát feltüntető lapjain olvassuk: "Cybak András 6 lóval. Lakik Biharmegyében Várad szomszédságában." Az 1501-iki számadásban előjön: "Zelena György hidvégi és sziráki gazdatiszt-officialis-6 lóval;" 1503-ban "Bocskay István szentmariai gazdatiszt 6 lóval" stb. stb.7) Igy volt ez egyébiránt általában a várbirtokoknál. A várhoz tartozó falvakban, a vár ura, gazdasági tiszteket tartott, kik szükség esetében, felkelés vagy a vár védelem alkalmából, mint rendes felkelők s védők szerepeltek. Ezen gazdatisztek, tisztségök anyagi helyzetéhez képest, 3-6 lovat köteleztettek készenlétben tartani, s szükség beálltával lovasaikkal előállani. Fizetésök, illetőleg dijazásuk, az akkori gazdasági bevételekből folyó különféle illetékekből állott. Mindezt legjobban megvilágositja Oláh Miklós püspöknek 1553. február hóban ezen gazdasági tisztség rendezésére és kiosztására vonatkozó következő intézkedése, melynek pontjai ekként szólnak: 8)
"Hogy a tisztség csak olyanoknak adassék, kik helyben laknak, s a várban külön dijazásban nem részesülnek, kik katonai férfiak, s nem apródok vagy gyermekek, s kik minden pillanatban készek lovasaikkal, ugy a jobbágyok, mint a püspöki birtok javai, szükség esetében a vár védelmére helytállani. Őrizkedjék akár a szomszédos nemesség, vagy a jobbágyok elIen, valami jogtalanságot elkövetni; ha esetleg a birtok s jobbágyai ellen s intézett támadás visszaverésére gyengék lennének, a vár gondnokához s vármegyéhez forduljanak segélyért.
A püspöki jövedelmeket s illetékeket hűségesen kezeljék, a decimák beszállitásánál őrködjenek és segélyül legyenek.
Ügyelni kötelességök, hogy a megye gyülésén vagy törvényszékén, akár a püspököt, akár a jobbágyot érdeklő ügy adná elö magát, a püspöki ügyészt értesitsék, s az érdekek megvédésére gondjok legyen.
Mindig készen kell lenniök, hogy illetékes rendeletre, hadba indulhassanak, mikor is minden lovas után 2 frt havi illeték jár. Ha csak ugy küldetnek valahová, ellátásuk fedeztetni fog.
Ezen instructio mellett mondott évi febr. havában az egri vár falvai a következő tisztségek szerint osztatik ki:
A tárkányi tisztség adatott a vice-várnagynak, de ugy, hogy három lovast fog itt tartani. Erre kapta a tárkányi, szentgyörgyi és szentmihályi censust, mely 8 frtot tett, husvétra a tárkányiak által adandó 40 tojást, 20 tyukot, 20 kenyeret, 20 fertály zabot, a birságpénzből egy részt, a termény kilenczedét. A többi illeték a vár részére volt beszolgáltatandó. A tiszt gondja volt, hogy az elhagyott telkek benépesitessenek.
A pusztaszikszói tisztség, melyhez Abony és Kis-Buda tartozott, szintén három lovastartás kötelezettséggel járt. Illetéke volt itt: minden birság pénz; a terménytized, a méz váltság, keresztény pénz, a sessiók után adandó tyuk és kenyér.
A hidvégi tisztség, melyhez Sarud, Halász és Magyarad tartozott, Szirmay Pálnak adatott 5 lovastartás kötelezettséggel. Illetéke volt: a birságpénz, a nyelvváltság kivételével, a census, a sarudi, magyarádi és halászi termény-, méz-, malacz-tized, a bárány-tized kivételével, mely a várba volt szállitandó; a szokásos tyuk, kacsa, tojás, kenyér részlet a jobbágyoktól; minden más szolgálmány s illeték a vár javára volt beadandó.
Az örs-örvényi tisztség Saary Györgynek adatott 6 lovastartással.
A Tiszanána-Keresztespüspöki tisztség 6 lovas tartásra volt szin-tén kötelezett, ugyanigy a Turkeddi-Turkevi, s a Solymos-szent -pataki tisztség. A gyöngyös-püspöki Baghi Tamásnak 3 lovastartással adatott. A Harsán-Papi-Kürthi tisztség 6 lovasra rendeztetett, a heiczei szintén. A Szentmariai Somogyi Györgynek adatott 4 lovastartással, a sajóhidvégi Porkoláb Kálmánnak 5, a sziráki Körmendy Mátyásnak 4; a zarándmegyei községek Nagy Györgynek 6 lovastartással. A tisztek illetékei körülbelől ezeknél is oly természetüek voltak, mint a részletesen ismertetett helyeken.
Ezen tisztségek ugy gazdasági, mint katonai s egyszersmind rendőri hivatása, ezekből nyilvánvaló. A vár katonai erejét 66 lovassal gyarapitották e beosztás szerint. A tisztségek ekkénti rendezése régi beosztáson alapul. 1542-ik évből fenmaradt tabella, a tisztségeknek ép ily beosztását tartalmazza. 9)
VI. A vár udvari (curialis) tisztségét és szolgaszemélyzetét képezte: 1 alprovisor, 1 ügyigazgató (procurator, ügyész), 1 számtiszt, 1 irnok, 1 kulcsár, 1 czipóosztó, 2 szakács, 2 sütő, 2 pinczemester, 2 szabó, 2 vizhordó, 2 pallér, 1 börtönőr, 1 edénymosó, 1 trombitás; 1 mészáros, 1 mosónő (lotrix), kocsisok, lovászok, ácsok, segédszolgák, házi koldus: összesen 40-45 személy, kik pénzbeli illetékök mellett, napi ellátást és élelmezést az udvari konyháról nyertek. Ezen udvari s konyhabeli személyzetnél, női alkalmazott csak egy, a mosónő fordul elő; főzök, 10) sütök stb. mind férfiak voltak.
Az udvari személyzet kiegészítő részéhez tartozott még, Dobó oldala mellett 10-18 növendék, kellő ló-állománynyal, s szolgálatukra megfelelő lovászokkal, kik teljes ellátásukat az udvartól vették. Régi szokás volt az egri püspöknél is, mint máshol, az ily nagyobb udvaroknál, hogy nemes ifjak az udvarokhoz vétettek; s ez úton mint "apródok" "adolescensek" az udvar fényének emelése mellett, az akkori társas-élet s müvelődés részeseivé lettek. Kétségen kivül, itt iskolai kiképeztetést is nyertek, a várszámadásokban megnevezett "iskola mesterek" "igazgatók" - tól. A megyei nemesség előkelőinek ifjai részesültek rendesen ezen udvari iskoláztatásban s nevelésben. Dobó István bizonyosan udvara fényét emelendő, régi szokásból folyólag Posgay, Raskay, Kékedy, Kádocsi, Nagy Pál, Lipthay, Varsány, Básthy János, Szacsvay Miklós, Saffarics, Zékel, Szentgyörgyi nevű nemes ifjakat vette fel udvara körébe, apródjaiként; a mi sok bajt okozott neki, mint felesleges kiadás, a kamaránál, mely Dobót, tulságos akadékoskodással vette üldözőbe, mint azt alább látni fogjuk.
Régi szokás szerint 4 vár-káplán szintén a püspöki jövedelemből nyerte fizetését. Varkoch e fizetéseket megszüntette, sőt mint a tized-számadásokból látszik, a káptalani negyedeket is megtagadta.
Dobó a régi szokást itt is helyre állitván, nemcsak a várkáplánok illetékét-40 napra egyenként 9 véka buzát, - hanem a felnémeti remete-barátokat illető 3 véka buzát is kiutalványozta. Kiutalványozta Dobó még a megyei alispánnak is pénz s borbeli deputatumait, mint az régi szokásból folyó volt.
Ez volt Dobó első évében a vár katonai s személyzeti berendezése.
A mi az élelmi felszerelést illeti: kezdetben csak a Varkochtól átvett 270 véka buza, 145 véka liszt, 1155 köböl bor, 80 köböl lőre (vina secundaria), 722 bárány, 10 ökör füstölt husa, 37 darab szalonna, 1232 db. kősó felett rendelkezett. Épen a tizedszedés idejében foglalván el a várat, e téren mihamar teljesen fedezve lett a szükséglet.
A hadi felszerelést illetőleg gyér lehetett a készlet: mert 6 havi számadásában ágyuk, puskák, golyók puskapor s egyebekre 1127 frt kiadást találunk, Bebek Ferencz, Perényi Gábor, Báthory András részére, kiktől vásárolta legnagyobb részben e nélkülözhetetlen szerelvényeket.
A vár akkori állapota aligha megfelelt a nagyobb szabásu igényeknek, daczára a Perényi által megkezdett munkálatoknak. Az épületek, templom, püspöki, kanonoki s egyéb lakások gondozatlanul állottak, s Varkoch által inkább katonai czélokra használtattak. A székesegyház szentélye lerombolva és erőditési czélra használva, szomorú állapotban lehetett.
Dobó e nembeli első nagyobb kiadásai zsindelyekre, deszkákra, szögekre azt mutatják: hogy az első szükségletnek, a tetők helyreállitására nézve sietett megfelelni.
1) NRA. Fasc. 23. n. 88.
2) Lásd országos ltár Dl. 24712. Zsigmond király okmánya. Ezen 1417-ben kelt okmányban e sorok olvashatók: "Hogy mivel egyfelöl az adományos Pálóczyak-másfelől a ruszkai Dobóknak nevezett lstván László és Balázs-egy és ugyanazon törzsből veszik, eredetöket: a birtokok és birtokjogok bár megosztattak, egyik vagy másik fél kihalása esetére, az életben maradottra szálljanak."
3) NRA. 700. cs. 50. sz.
4) Exped. r.g. hung. lI. k.
5) Meghalt 1572. év május havában. NRA. Fasc. 817. n. 10.
6) Hyppolyt codex az akademiai levéltárban.
7) U. o.
8 Muz. ltárban. Dobó szám.
9) Lásd Orsz. levéltárban.
10) Blasio et Franc. cocis soluti fl. 4. d. 25. Számad. irat.