HARMINCZNYOLCZADIK FEJEZET.
I. Országos adóösszeirások Hevesmegyében 1546, 1549, 1550, 1552, 1554, 1564, l565, 1569 évekből. A porta mint adóalap. Milyen volt a porta? és időmultával változása. II. Hevesmegye portái számának csökkenése és emelkedése. A megye Tiszántuli része. IlI. Egervárosa portáinak száma. IV. A megye legtöbb portával biró és igy nagyobb községei. V. A megye legnagyobb birtokosai. Hány porta esik a nagybirtokosokra, és hány a kurialis nemességre. A megyei porták számának táblás kimutatása. VI. A nemesi osztály három tagozata, birtok szerint. A kurialis nemesek száma. VII. A zsellér-állomány Hevesmegyében. VlII. Az adószedők (dicatorok) utasitása 1564-ben.
I. Országos adóösszeirás korszakunkban az 1546, 1549, I550, 1552, 1554, 1564, 1565 és 1569. évekből maradt fenn számunkra. 1)
De a kamarai számadások után ismerjük az 1555-56-57. évi. öszszeirások eredményeit is. Bő anyagot nyujtanak ezen regestumok a megye adó-birtok-gazdaság- és népesedési viszonyai megismerésére, - ugy ezen korszak különféle idejében, a megye közigazgatási beosztására is. Tekintve azonban azok hiányosságát, mely világosan tükröződik le lapjairól, nagyon elhibázott dolog volna az ezekből levonható következtetéseket biztos adatokon nyugvóknak állitani. Kezdetben külső okok akadályozták az összeirás helyes vezetését. Majd a változatos katastrófák alakitották át egyes vidékek külső képét; községek pusztultak, majd emelkedtek; egyszóval a hullámzás rohamos arányokban jelentkezik; ez visszahat a községek állományára, és az ugyis elnéző összeirás mérlegét még inkább összezavarja.
Megyénk, mint tudjuk 1540-ig kevés megszakitásokkal, János király alatt állott. Azután következett 1548-ig a Perényi Péterféle időszak. Ezen korszakból az 1546-ban felvett adóösszeirás már fenmaradt számunkra. De ez még mindig a Perényi uralom nyomát tárja elő, az akkori zavaros fejetlenség tüneteivel. Az 1549. évi összeirás már Dobó idejéből származik. Egészben ez is azt mutatja, hogy a megye még akkor is az előző évek zavaros viszonyának befolyása alatt állott. Az 1ö52-iki összeirás már pontosabbnak mondható. Az 1554-iki a nagy török ostrom pusztitásait tünteti fel. Az 1564. és 65-iki békésebb és nyugalmasabb idők bizonyitványai.
Az összeirások megbizhatlanságát a külső okok mellett, még más körülményben is kell keresnünk, és ez: különféle időben a porták vagyis a tulajdonképeni adótárgy mikénti felvétele és értelmezése. Adóalapul, mint tudjuk, régi törvény alapján egy oly jobbágyházat lakó család vétetett, hol oly kapu (porta) létezett, melyen egy szekér ki- és be járhatott. E ház, mely egy jobbágyteleknek felelt meg, 2) kapu vagyis porta czimen vétetett az adórovásba és az szolgált az adóösszeg kivetése alapjául. Hogy hány család lakott egy ily kapuval biró házban, tekintetbe sem jött. Valószinü az, hogy egy ily ház kezdetben egy család lakó helye volt. Régi magyar szokás szerint, minden uj családképzés, egyszersmind házasodás is volt. Lehetőleg egy-egy család lakott egy házat a régi időben, és egy jobbágynak egy telek adatván, ezen régi szokás szerint egy jobbágy telek utáni ház is, egy jobbágy családot foglalt magában kezdetben. De a mohácsi vész után beállott rémes polgárháboruk és török dulás-összébb szoritotta a lakosokat; más részt egyes jobbágy családok- szaporodásával a telkek osztály alá is kerültek, és igy egy-egy portaallya bizonyosan népesebbé is vált, mint volt valaha. Hogy mily népessé lett? egy-egy porta alatt hány lélek
tartózkodott? ehhez csak hozzávetőleg szólhatunk, adatainkból levont következtetéssel.
Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy Hevesmegye 1544. után, midőn a törökök Hatvant elfoglalták, nagy részben török hódoltsági területté lett, s az egyezkedések értelmében is, feles adófizetésre köteleztetett. Ily körülmények között az adótárgy pontos összeirása alig történhetett meg. Több országgyülésen szó is volt erről, hogy a porták országszerte hiányosan iratnak össze, 2-6 porta számitatik ott, hol 8-10 porta van. Majd a jobbágyok anyagi viszonyaihoz mérten, fél, negyed sőt hatod porták is jegyeztettek. Ezen összeirásokban most már a legnagyobb bizonytalanság mutatkozott, és több országgyülésen kerestetett oly összeirási mód, mely az igazságnak legmegfelelőbb legyen. Igy ajánltatott az, hogy portának egy oly jobbágy vétessék, ki földesurának cenzust fizet, és 6 frt értéke van. Az alább ismertetendő I564-ik évi dikatori utasitás szerint, ez évben egy-egy porta ez érték szerint vétetett volna fel.
Az 1574. évi országgyülésen, királyi előterjesztésben az javasoltatott, hogy az összeirás füst, azaz kémény szerint történjék; azaz porta számba egy családfő vétessék, és ha több család van egy háznál, de maga kenyerén van, külön porta alá irassék. 3) A rendek közvetve elismérték azt, hogy a viszonyoknál fogva a jobbágyok csakugyan számosabban huzódnak egy porta alá, házaik elpusztitatnak, és azok felépitésével sem sietnek; de a tulterhelés miatt is összébb huzódnak,hogy külön adótárgyul, portául ne vétessenek. A nyomoruság, a szegénység volt ennek az oka. "De ha az ajánlott módon fognak összeiratni, tartani lehet, hogy a szegény jobbágyok el fognak szökni", - ez volt a rendek válasza. Ez időben egy porta alatt élő háznép terjedelméről Istvánffy egykoru történetiró azt állitja, hogy egy porta rendesen 10 családfőt foglalt magában. 4) Ez azonban, különösen Hevesmegyét tekintve, nem fogadható el, mint ezt annak helyén, kimutatni fogjuk.
Kezdetben, mint láttuk, egy egész telkes jobbágyház vétetett egy kapu vagy porta számba. A század második felében beállott viszonyok kényszeritő hatalma, nagyon megapasztá a jobbágytelkeket, mint érintők, negyed sőt hatod részekre is; az összeirás tehát mindig nagyobb nehézségekkel volt összekötve. Végre az 1609. évi országgyülés, a 62-ik tvcsikkben ugy irta körül, hogy egy portánák 4 lakó ház, vagy 12 parasztház vétessék. Az 1647. évi 36. tvczik pedig tovább ment, egy portának 6 igás ökörrel vagy 4 ekével biró négy jobbágyot, vagy 2-2 ökörrel biró 8 jobbágyot, vagy igással nem biró 12 jobbágyot rendelt számitani.
II. Ezen ismertetés után reá térhetünk tulajdonképeni tárgyunkra, a rendelkezésünkre álló adóösszeirási adatokból a megye adózási birtok, gazdasági- s népesedési viszonyait ismertetni.
Az 1546. és 49. évi összeirás a már ismertetett hiányosságánál fogva, egészben kiindulási pontul sem fogadható el. A megye tiszántuli része itt számolva sincs. Igy 1546-ban 492, 1549-ben 919, 1550-ben 982 porta számoltatott. A rendezettebb viszonyok az 1552-ik évi összeirásban mutatkoznak. Itt már az egész megye a tiszántuli részszel is foglaltatik. Összesen van 1288 porta. Az egri ostrom utáni években már nagy a visszaesés. 1554-ben csak 1068 porta számoltatott. Azután javulnak a viszonyok, ugy hogy 1564-ben 1674, 1565-ben 1886 porta iratott össze. 1569-ben már ismét csökkenőben van. 1528 porta számoltatott.
Ezen összeirásoknál világos az is, mint azt más helyen már érintettük, hogy a megye négy szolgabirói járás szerint kezeltetett állandóan; de a tiszántuli rész, mindig a tiszáninneni egyik szolgabiró járáshoz volt kapcsolva. Igy tényleg három szolgabiró volt, kiknek nevei után jelöltetett meg maga a járás is.
A járások községeinek beosztása, mint az összeirásokból kitűnik, nem volt állandó, az a mint változott a szolgabiró személye, szintén változásnak volt alávetve, nem ugyan egészben, de egyes községkre, nézve, mint ez napjainkig gyakorlatban van.
A megye tiszántuli része 1552-ik évben, mely ideig Frater György alatt állott, végre visszacsatoltatott. Ez a terület akkor 506 portát képviselt, s állott a következő községekből: Nagy-Ivány 19 portával, Ecseg 19, Domaháza 2, Szőllős 14, Tiszabő 15, Bura 9, Taksony 8, Ders 8, Eörs 18, Örvény 4, Abád 24, Bánhalma 12, Szeg 8, Szalók 1l, Bala-Szent-Miklós 32, Bala 16, Szent-Tamás l0, Kersziget 8, Gyanda 26, Thurkevi 16, Turkeddi 6, Fegyernek 76, Roff 12, Szentgyörgy 24, Kunhegyes 12, Tomaj 10, Igar 16, Szakallos 12, Ványa 65 portával. Mint látjuk a porták számáról, ez időben e vidék még elég népes s virágzó volt. Mint Frater György alatt álló terület, közte s a törökök között fennálló viszonynál fogva, ment maradt a török beütések s pusztitásoktól. 1552-ben, midőn a megye többi része már-mint a törököknek hódolt terület vétetett fel, e rész, mint nem hódolt, tehát egész porta után fizető számoltatott. Azontul, azonban ez a terület is mint hódolt, s igy félporta után fizetö vétetett fel.
III. A számolás alól 1550-ik évtől mindvégig, királyi engedélylyel kihagyatott Egervárosa kűlvárosaival. 5) Igy az 1552-ik évi összeirásban csak Harangozó-utczája szerepel 10 portával, mert ez az őr-kanonok földesuri hatósága alatt állott. Ez utcza vagy város. rész, az őr-kanonok birtoka volt, régi szokás alapján a földesuri kilenczed őt illette, őr-kanonoki teendőiért járó illeték gyanánt. Egervárosának az 1546. és 49-iki összeirás szerint, magát a várost véve, volt 31 portája, Olasz-útczája vagy külvárosának volt 8, Szentmiklós-utczájának 4, s mint fentebb irtnk. Harangozó-útczájának 10 portája. De miután a város mai területének egy része, az akkori Szőllőske, Almagyar, Tihamér, Barát-utcza és Kovács-utcza, mint vizentuli rész Borsodmegyéhez tartozott, adóösszeirása is a borsodi hatóság áÍtal történt, s az természetesen a mi összeirásunkban elő nem fordulhat. A borsodmegyei 1544-45, 1549. és 1552-ik évi adóösszeirásban fel is találjuk e helyeket, még pedig Almagyart 5, Szőllőskét 3, Tihamért 27 portával. Ezen részek is elpusztultak az 1552-iki ostrom alkalmával, s csak az 1564. évi összeirásban találjuk fel ismét Szőllőskét 4, Almagyart 2, Tihamért 26 egész s 28 fél portával. Azontul Borsodmegye összeirásában rendesen előjönnek egész az 1596-iki nagy kataszrófáig. A Barát-utcza adóösszeirásának nyoma, az 1544-iki lajstromban jön elő, mint "a karthausi szerzet birtoka " melynek adóját Varkóch vitte el. A Kovács-utczának adó lajstromáról nincs tudomásunk.
IV. A megye legtöbb portával biró községei, csak a tiszáninneni részt számolva most, igy következnek ez időszakban egymásután: Gyöngyös 1552-ben 100, 1554-ben 117, 1569-ben 140 portával; utánna Felnémet 1552-ben 40, 1564-ben 54 portával. Heves 1569-ben 54 portával, ugyanazon évben Maklár 52, Nagytállya 53 portával. Patha 29, Pásztó 25, 1549-ben 48 portája volt. Hatvan 23, Poroszló 25, Kömlő 28, Apocz 22, 1569-ben Vámos-Györk 28, ÁTány 25, Debrő 26, Ecséd, Adács, Köre, Verpeléth, Surdokpüspöki, Bodony, Karácsond, Szaila, Tar, Heves-Iván, Hort, Deménd, Tiszanána, Czegléd 10-15 portával számoltattak. Pétervásárának 1549-ben 24, később 15 portája maradt. Maklár, Tállya, Felnémet e szerint csak a későbbi időben népesedtek ennyire, a mi valószinűen azért is történt, hogy maga Egervárosa kőfallal szorosan körülvétetvén, a lakosok onnan kiszorultak, vagy legalább nem terjedhetett kellő arányban a város. Azután pedig, mint az urbarialis összeirásoknál látni fogjuk, a nemesség nagy számban huzódott ide, ugy hogy két külvárosa "Ujváros" és "Szabadhely" teljesen a nemesség által volt benépesitve. Eger belvárosának, mint fentebb kimutattuk, 1546-49. évben 31 portája volt.
Ezek voltak tehát ez időszakban a legnépésebb községek megyénk tiszáninnéni részében. Hatvan városa, bár teljesen török kézben volt 1544 óta, 1564-ben már felvétetett az adóösszeirásban az akkori egyezség alapján, és a község ez idötől ugy az adó, mint tizedfizetést teljesitette is, s a viszonyokhoz képest 23 portával eléggé népesnek mondható.
V. A megye birtokviszonyai tájékoztatására az 1552-iki öszszeirás alapján kiegészitve az 1549-ikivel a következő adatokat nyerjük.
Az egri püspöké volt: Eger 32, Felnémeth 40, Kápolna 5,, Gy, - Püspöki 6, Deménd 10, Solymos 6, Pázmád 5, Czegléd 10, Tisza-Nána 10, Sarud 8, Mezőhidvég 3, Kis-Buda 2, Fedémes 3, Halász 5, N. - Tálya 28, Maklár 12, Örs 18. Örvény 4, Turkevi 16, Turkeddi 6, Abony 4, összesen 213 portával.
Országh Kristófé: Szent-Jakab 8, Szajla 11, Tar 12, Sirokallya 4, Verpeléth 6, Domoszló 7, Visonta 5, Átány 3, Heves 19, Markaz 2, Karácsond 7, Detk 2, Saar 7, Pata 2l, Tarján 6, Örs 5, Süly 6, Köre 5, Abád 16, .Fegyvernek 53, Roff 12, Ványa 50,
összesen 267 portával. Itt meg kell jegyeznünk, hogy Losónczy István, mint Országh Kristóf gyámja foglaltatik az ismert Országhféle birtokok élén feljegyezve. E falukból Abád, Roff, Ványa, a valódi Losonczy-birtokok, s ezek 78 portát tesznek ki, s igy a valódi Országh-birtok összes portája 189.
Perényi Gáboré: Parád 5, Bodony 10, Derecske 5, Barla 3, Pétervására 12, Debrő 19, összesen 54 porta.
Bebek Ferenczé Horth 10, Adács 8, Ecséd 6 portával, öszszesen 24 porta.
Báthori Endreé, Százberek 7, Kürth 7, Poroszló 16, Farmos 3, összesen 33 porta.
Az egri káptalané Szalók 8, Heves-Iván 11, Poroszló 7, Nagy-Iván 19, Aranyos 6, összesen 51 porta. Poroszlón még Károlyi Péter is birtokos volt, de birtokának porta mennyisége külön feltüntetve nincs.
Jákcsy Mihályé Köre 6, Heves 11, Fegyvernek 23, Vanya 15 portával, összesen 55 porta.
Birtak még egyesek, mint Bornemissa Imre Szaránkon 3, Balassa Kömlőn 7, Andorka János Kunhegyesen 12 portával.
Gyöngyös 100 portája az 1552-iki összeirás szerint zászlós urak birtoka volt. "Possessio dom. magnatum." Ezek voltak Losonczy Antal, majd Verbőczy István, Országh Kristóf, Báthory Endre, Perényi Péter. Ezekből ki mennyi portát birt, csak hozzávetőlegesen tudjuk. Az ónodi vár 1553. évi urbariuma szerint, mely a hevesmegyei Perény fele birtokokat is felsorolja, Gyöngyösön Perényi jobbágyai 17-17 fxt censust, 120 köböl bort és két malom bérletében 6-6 frtot fizettek, a benei puszta utáni föld terménye kilenczedének pedig felét.
Gyöngyös ez időszerinti birtokosai, az Országh és a Losonczy család házasság utján jutottak a birtokhoz. Még a mult században Gyöngyösnek fele, Benevára, Pata, Tarján, Fokoró, Szent-Iván, Százberek részbirtokokkal a Szécsényieké volt. Az utolsó Szécsényi Lászlónak 1460 körül csak két leánya maradt: és ezek egyikét Országh János, másikát Losonczy Albert vette el, kinek hevesmegyei törzsbirtoka Abád volt. A leányok fiusitás folytán vitték át az örökösödés jogát az Országh, illetőleg Losonczy utódokra Gyöngyös és a többi Szécsényí birtokokat illetőleg. Gyöngyös másik fele a 15. században meg a Rozgonyiaké volt, és ezek után Báthory s Perényiék birtokába ment át, kik ez időszerinti urai részben. Határozott kimutatással nem rendelkezünk e felett, de minden valószinűséggel ez időszerinti 4 birtokosa Gyöngyösnek egyenlő arányban birtokolván, a 100 portából 25-25 esett egyre. Ezzel a már fentebb kimutatott Országh-féle 189 portához adva még 5-öt 214-re, Perényi Gábor 5 portája 79-re, Báthory Endre 33 portája 58-ra emelkedik. A Losonczy Istvánnak jegyzett 78 portához a gyöngyösi részt nem jegyezhetjük, mert a gyöngyösi rész Losonczy Antal, István testvérének volt birtokában 6)
Emlékezetbe kell idéznünk, hogy a Losonczy Antalféle gyöngyösi rész a mohácsi vész után, Szapolyai által Verbőczy Istvánnak adománytaztatott. Később, ugy látszik, e birtoklás megszünt. A Losonczyak fiörökös nélkül haltak el. Antalnak még női utódja sem maradt. István leánya Anna a később egri várkapitány Ungnád Kristóf nejévé lett. A Losonczy-birtokok ennek utján részben Ungnád, részben adományozás utján, nevezetesen az Antal rész Varday Mihály tulajdonába ment, ki Dobó Krisztinának első férje volt. Varday is örökös nélkül mult ki, s hevesmegyei ősi és Losonczyféle javainak leltára 1582-ik évben felvéve, ez volt: Tomaj 10 1/2 portával Ungnád és Vardayé. Abád 10 portával Ungnad és Vardayé. Bánhalma 6 1/2 portával hasonlóképen. Pataj 15 portával Homonnay Ungnád és Vardayé. Homonnay fele részét birja. Gyöngyös-Tarján ll portával, mint Pataj, három részre oszlik. Gyöngyös 178 portájából fele Báthory rész, negyed Homonnayé, másik negyed Ungnád és Vardayé. Tehát Perényi, Országh és Losonczy gyöngyösi illetménye 1582-ben Homonnay, Ungnád és Vardayra szállottak. 7) Ezek is csak nagyon időleges birtokosok voltak. Később a Perényi-féle gyöngyösi rész, Rákóczy Zsigmondé lett. A többi részek is urat cseréltek.
A többi község, a kis nemesség között oszlott meg. A kurialis nemességé a következő községek voltak: Recsk, Derecske, Barla, Szuha, Báthor, Hasznos, Pásztó, Dorogháza, Mindszent, Ujfalu, Kövesd, Várasszó, Szent-Erzsébet, Lelesz, Szent-Domonkos, Szucs, Bekölcze, Mikófalva, Csehi, Füzes, Bocs részben, Bolya, Nagy-Szoláth, Pósvárallya, Alsó-Bátor, Szék, Iván, Maczonka, Istenmezeje, Karácsond, Bod, Süly, Fokoró, Szent-Iván, Thepély, Köre, Réde, Fancsal, Szücsi, Erk, Halász, Alattyán, Mizse, Zsadány, Méra. Ezek a tiszáninneni községek. Szöllős, Ecseg, Domaháza, Tiszabő, Bura, Taksony, Szalók, Ders, Abád, Bánhalma, Zeg, Szalók, Bala-szent-Miklós, Bala, Szent-Tamás, Kersziget, Gyanda, Szent-György, Thomaj, Igar, Szakállos, mind tiszántuli községek.
Itt megjegyzendő, hogy az összeirásban következő községek mint elhagyottak soroltatnak fel: Nagy-Berek, Dorogháza, Ujfalu, Szóláth, Mindszent, Erdőtelek, Szent-Miklós, Csász, Fogach, Alatka, Kerecsend, Cserőháza, Tófalu, Kaal, Nagy-Kompolt, Vécs, Kerekudvar, Nána, Balpüspöki, Nagyut, Nagyfüged, Bessenyő, Visznek, Dormánd, Halmaj, Puszta-Szikszó, Ludas, Encs.
Megjegyzendő az is, hogy Pásztónak csak fele része volt a nemeseké, fele része az apátságé volt, két malommal, két szőllőhegygyel, s három egész birtokrészszel. 8)
A fent elősorolt tiszáninneni községekben, melyek mint nemesi birtokok jegyeztettek fel, összesen 218 porta volt. Az 1549-iki öszszeirásban következő helyeken tüntettetnek fel nemesi kuriák: Recsken 4, Bátonyban 1, Kövesden 2, Várasszón 2, Szent-Erzsébeten 1, Leleszen 1, Szent-Domonkoson 6, Szucson 2, Bekölczén 2, Mikófalán l, Csehiben 1, Bocson 1, Bolyán 1, Pósvárallyán és Buján 6, Alsbó-Báthorban 3, Széken 2, Ivánon 1, Bodon 2, Tárkányon l, összesen 40 kuria. Mindez a tiszáninneni Hevesmegyében volt. A tiszántuli részen, mely az 1552-iki összeirásban már felvéve van, a kuriák számáról feljegyzést nem találunk. Nemes községek voltak ez összeirás szerint a Tiszántul: Ecsegh, Domaháza, Szőllős, Tisza-Beő, Bura, Taxon, Ders, Bánhalma, Zegh, Szalók, Bala-Szent-Miklós, Bala, Szent-Tamás, Kersziget, Gyanda, Szent-György, Thomaj, Igar, Szakállos, mintegy 242 portával. Az egész megyében tehát a közép birtokosságot illető községekben a porták száma mintegy 460-ra ment.
A megye összeirt portáinak és esedékes adömennyiségének tábIás, kimutatását itt közöljük.
Hevesmegye portái számának s esedékes évi adóösszegének táblás kimutatása.
Ezen adatokból látjuk, hogy a 16-ik század, második felében Hevesmegyének legnagyobb bitokosa Sirokvára ura Országh Kristóf volt, 214 portával, utána az egri püspök 213 portával, s mint várbirtokos még Perényi Gábor 79 portával következett. Perényi hevesmegyei birtoka, mely Debrővára s tartozékából állott egykor, Debrővára elpusztulása után, melynek csak romjai voltak meg korunkban Perényi ónodi vára vagy uradalma tartozékává vált, s urbéri összeirása is e szerint tétetett meg 1552-ben. A többi birtokosok, mint Jakcsy Mihály 55 portával., az egri káptalán 51, Báthory Endre 33, Bebek 24 portával stb, nem mint vár s nagy birtokosok, hanem inkább közép birtokosoknak tekintendők Hevesmegyében. Ha még a nagybirtokosok sorába jegyezzük itt fel, ezt tesszük azért, mert ezek más megyékben terjedelmes várbirtokokkal rendelkezvén, heves megyei illetőségök, azoknak csak kiegészitő részei voltak. Ezén birtokosok, kivéve az egri püspököt s káptalant, a megyében állandóan nem laktak. Országh Kristóf siroki várában várnagya vezette ügyeit ő maga nógrádi főispány lévén, - több megyében elterülő óriási birtokai melyikén tölté el kéj s tivornyákban gazdag s épen e miatt rövid 30 évre terjedő életét a szép Zrinyi Ilonával? időzött-e sokszor Sirok regényes völgyében? adataink nincsenek. Hasonlóképen vagyunk Perényi Gáborral, Országh sógorával, ugy a többi felsorolt nagyobb birtokosokkal is. Feltevésünk az, hogy azok ritkán fordultak meg Hevesmegyében. Igy Hevesmegyében a közélet, teljesen a közép birtokosok, vagy is a kurialis nemesek kezében volt. Itt azonban előzményűl a következőket kell elmondanunk.
VI. Korunkban a birtokos vagyis nemesi osztálynak három tagozatát különböztethetjük meg. A nagy birtokosok osztálya állott a vár s tartozékát képező falvak tulajdonosaiból, a mi megfelel a mai uradalmi birtokállománynak. Hevesmegyében ez időszerint is három ily várbirtok létezett, az egri püspöki, a siroki s debrői. Korunkban még az egri és siroki állott fenn, a debrői birtokállomány, mint Perényi-birtok, szintén Perényi birtokát képező ónodi vár tartozékává vált, mint ezt már fentebb előadtuk. Pétervására pedig Dédes várbirtok tartozéka volt, s Dédes elestével, Putnok várához csatoltatott. Dédesvára szintén Perényi birtok volt. Ezekről az urbariumok ismertetésénél részletésen fogunk értekezni. Ezen várbirtokosok "urak", "domini" czimmel emlitetnek rendesen okmányainkban. A középbirtokosságot a "nemes" "nobilis" jelzőveI czimzett kurialis nemesség képezte, mely még jobbágygyal is birt, s ezzel is müveltette földjét. A kuriális nemesi birtok, Verbőczy szerint háromszor oly értékü volt, mint egy jobbágytelek. Egy jobbágytelek, akkori törvényes becslés szerint 40 frt értéket képviselt s igy egy kurialis nemesi birtok, mintegy 150 holddal 120 frt becsértéknek felelt meg. A tényleges
ár azonban ez időben 200-600 frt volt. Itt megjegyzendő, hogy egy jobbágytelek 50 holdból állott s egy akkori hold, a mai magyar holdnak felelt meg.
Hogy egy kuria milyenségéről azon időben fogalmat alkothassunk, ide iktatjuk e század végén felvett "Vasdinyei Sándor uramnak nagyeölbei Curiáján való épület, jobbágyok, földek, rétek, szőlők s más appertineutiák conscriptióját" - mely igy szólt:
l. Ezen kurián vagyon egy első szoba abban zöld kályha, 4 üveg ablak.
2. Ezen szobából nyilik egy kis konyha.
3. Ugyan ezen szobából nyilik egy kis kamra, s ebből egy kis kamara szék.
4. A kis kamarából nyílik egy kis kályhás szoba, mely a kis kamarából fűl, másik nyilása nyilik a tornáczra.
5. Ezen kis kályhás szobábóI nyilik egy kis kamara, melyben bor áll, ennek is van nyilása a tornáczra.
6, Ezen kis kamara mellett vagyon öt lóra való istálló. 7. Egy szekér szin.
8. Ugyanazon az udvaron egy füstös szoba, egy felől mellette négy lóra való istálló, más felől mellette két lóra való.
9. Pajtás kert cséplő pajtával, és egy jég veremmel együtt. 10. Egy gulyának való szin az udvaron, kut, kis kert s más alkalmatosság. 11. Ezen kuriában vagyon szántóföld jug. 140. 12. Vagyon két helyen 32 kapásra szőlő.
13. Vagyon 50 kaszás rét.
Az fölül megirt kuriához való jobbágyok:
Pecsi István fél helyes. Vörös Pál fél helyes.
Horváth Pál egész helyes. Vörös Imre egész helyes. Szabó Gergely egész helyes. Kis Mihály fél helyes. 9)
Szécsi Tamás littai kuriája igy néz ki: "5 sessios. Az épület áll 4 szobából, istálló, konyhakert, pincze, csür fallal van körülvéve. Tölgyfa erdeje s szőlője van, hol 40 hordó bor terem. Rétje, szántó földje három kalkaturára osztott, egy-egy 20-28 köblös. 10)
Az 5 sessión levő jobbágyok minden termény után tizedet,s minden sessio 18 denárt fizet évenként háromszor."
Ezen kurialis nemes képére alkotta a török hatalom a 6000 akcse értékű török földes urat a "spahit." A kuria azonban korunkban is nőtt és fogyott a nemesi birtokos értéke, szorgalma szerzési ügyessége szerint.
A harmadik osztályt az egy telkes nemes képezte, ki már saját kezével művelte földjét, jobbágya nem volt, s ettöl csak abban különbözött, hogy portája s terménye adó s tized alá nem vetett. Ennek fejében a kurialis nemessel egyformán tartozott felkelés alkalmával a megye zászlója alatt személyesen katonáskodni. A várbirtokos legkevessebb 50 katonát tartozott felkelés esetére hadba szállitani, kivéve a püspököket s káptalanokat, kiknek e nembeni kötelezettségét alább fogjuk ismertetni.
Mennyi volt Hevesmegyében a kurialis s egy telkes nemes, pontosan meg nem állapitható. Mint fentebb láttuk, az 1552-iki adóösszeirás szerint mintegy 460 porta esett a közép nemességre. Erre sem lehet azonban azt mondani, hogy tisztán a közép nemességé volt, mert a felsorolt falvak némelyikében, várbirtokos "urak" is voltak birtokosok, mint Országh Kristóf Pásztón, Patán, Perényi Gábor Derecskén stb, melyről pontos kimutatást adni nem vagyunk képesek.
Az 1542-iki országgyülésen ugyan Ferdinand király javára rendek a nemesség értékének hatvanadrészét ajánlották fel; 1548-ban pedig minden nemes egész kuriája után 50 denár országos adó fizetésére köteleztetett, s ennek folytán a nemesség megyénkénti összeiratásának kétségkivül megtörténni kellett. A Ferdinand király uralma alatt álló megyékben ezen összeiratás foganatba is vétetett, mint ezt több megyéből fenmaradt okmányok igazolják. Igy Borsodmegyében ennek folytán 97 nemesi kuria iratott össze. 11) Hevesmegye 1542-től 1548-ig a Perényi Péter-féle uralom alatt állott vala. Valószínű, hogy az akkori körülmények között a nemesség összeiratása a lelzett czélból itt nem is eszközöltetett, legalább mi nyomát nem találjuk. Dobó István idejében 1549-ben felvett dikalis összeirásban, mint fentebb ismertettük, Hevesmegye tiszáninneni részében 40 nemesi kuriát találunk feljegyezve, s e részen nemesi birtoknak jegyzett falvak portái 218-ra mennek. Tehát egy nemesi kuriára mintegy 5 porta esnék.
Vasdinnyei uram fent irt kuriáján 5 1/2 telkes jobbágy van Egy portára ez idő szerint egy telket számitva, a hozzávetés helyesnek mutatkozik. A tiszántuli részen összesen 242 portával biró nemesi falvak foglaltatnak az 1552-iki dikalis összeirásban. Aligha tévedünk, ha az összehasonlitás folytán e tiszántuli részen 50 nemesi kuria létezésére vonunk következtetést, a mit annal inkább tehetünk, mert e vidék ez időben a török dulástól még ment volt.
A kis vagy sessiós nemesség mennyiségére adatokkal nem rendelkezünk.
VII. Valamint a megyebeli sessiós nemesség, ugy a papi személyek mennyiségéről sem rendelkezünk biztos adatokkal. Arról sem ismerünk adatot, hogy mesteremberek, szénégetők, zsellérek stb. fekvétettek-e adózás alá, mint ilyenek, vagy pedig a 6 frtos érték szerint csoportositattak a porták számba. Az 1549. évi adóösszeirásban három malmot találunk felvéve: Hasznoson, Tárkányon és Abonyban mindhármat egy-egy porta számba. Tehát a malmok értékükhöz képest vagy külön portába vétettek, vagy a többihez beszámoltattak.
A zsellérek állományáról ez időben az 1572. évi országgyülési tárgyalásból 12) nyerünk kellő tájékozást. Ezen országgyülésen tárgyaltatott a régi portalis összeirás hiányossága, s hogy az adó-alap másképen szerveztessék. Felsoroltatott, hogy ennek folytán mennyi fizetésképes lakos marad ki az összeirásból. Itt a zsellér-állomány három osztályba soroltatott. Vannak földhöz tapadt szegények, kik jobbbágyházban bérben laknak; vannak, kik falu végén saját lakást birnak; s vannak, akik saját házuk mellett irtvány földet vagy szőlőt birnak. Ezek már porta számban adózás alá lennének összeirandók. Az urbariális s tized összeirásoknál látni fogjuk, hogy Hevesmegyében a püspöki birtokokon 1550-ben alig 50 zsellér volt; 1570-ben pedig már mintegy 200 volt található, a miből azt következtethetjük, hogy az egész megyében ezernél is többre tehető a zsellérek száma. Miután azt is látni fogjuk, hogy a földhöz tapadt zsellérektől fizetendő keresztény pénz, csekély összegre ment, azt kell feltennünk, hogy Hevesmegyében a zsellérek tulnyomóan házat s földet biró, vagy szőlőt művelő lakosok voltak, s mint ilyenek portaszámban vétettek adózás alá.
VIII. Az adó alapját képező porták összeirása, kiszámitására s az esédékes adók beszedésére, mint már láttuk, néha a megyei alispánok, de később állandóan a király által e czélból kinevezett "dicatorok" küldettek ki. E dikatorok eljárása a következő volt, 13) egy az 1564-ik évre szóló összeirási utasitás szerint.
A kiküldött dikator, az országgyülés után megjelent a megyei fő s alispán előtt, és feIhivta, hogy a megyei közgyülés nyomban hivassék össze, hol megbizó levele kihirdettetvén, melléje a szolgabiró és egy nemes férfiu, az adókivetés összeirásához és beszedéséhez kiküldessék. Ennek megtörténtével, ha az országgyülés a porták uj összeirását határozta el, ez összeirás végrehajtására, az egyes községekbe kimennek, a jobbágyokat, legyenek egész, fél, harmad vagy negyed telkeken, de a földesurnak censust fizetnek és 6 frt értékök van-összeirják, az 1557. évi törvény szerint. Az elégett vagy elpusztult házak, ugy az ujonnan épültek, az ő felsége által mentesitettekel, nem adókötelesek. A szabadosok (libertini) és mesteremberek, kik nem a földesur szolgálatában állanak, adókötelesek. Hasonlóképen a ruthének, oláhok és ráczok is. Oly községben, hol 10 porta van, a biró javára egy egész, hol 5 porta van, már csak fél porta engedtetett leiratni. A hol 5 portánál kevesebb volt, ott a biró mit sem kapott. Az összeirás után a dikator, a község birójának átadta a kivétési lajstromot, hogy 15 nap alatt szedje be a jobbágyoktól az esedékes összeget, és szállitsa be. Ha 15 nap mulva ez meg nem történt, a dikator az alispánhoz fordult, hogy már most végrehajtás és birság utján szedesse be a szolgabirák által. Ezen eljárásért az alispánt ugy az első, mint második részletből 12-12 frt, a szolgabirónak 4-4 frt, a megyei jegyzőnek 2-2 frt volt a befolyt adóból kiutalandó. A részletek bevétele után, a dikator tartozott a pénzt háladéktalanul az összeirással együtt a kamarához beküldeni. A dikator sallariuma az első részlet beszedése után 60, a második részlet után 50 frtban volt megállapitva.
Hevesmegyében a községbiró javára leszámolt porták mennyisége, az 1564. évi és azutáni adóösszeirások szerint, mintegy 110 portára megy. A hevesmegyei porták száma ennyivel, mindig többre teendő.
1) Okmánytárban 10, 11, 12, 13. sz. a. Eredetije az országos levéltárban.
2) 150'7. évi 2. tczikk 5. §.
3) Országgy. Eml. 6. k. 27- 37. l.
4) Szalay IV. k. 369. l.
5) Civitas Agria cum Plateis suis excepta. 1550-ik
6) Orsz. ltárban NRA: adataiból.
7) U. et C. fase. 104. sz. 6.
8) Adatok az egri egyhm. tört. 1868. 530. l.
9) Nzeti muzeum levéltárában.
10) U. 0.
11) Acsády Magy. Pénzügy 264. l.
12) Orsz. gy. eml. V. k. 369. l.
13) Lásd Engel Geschichte des Ung. Reichsc. III.k. 95-98 l.
