NEGYVENEGYEDIK FEJEZET.
I. A tizedrovások szerint kimutatott megyebeli bor- buza-termény s bárány mennyiségének összesitése. II. A megye jobbágynépességének száma, az urbarialis, tized s adó összeirások alapján. A termény összesége s esedéke fejenként. III. A kurialis és egy telkes nemesek, egyházi fériak, mesteremberek, molnárok száma. Az allodialis s kurialis földek általában, a müvelés alatti földterület mennyisége. A lakosság nyelve s nemzetisége.
I. Most már termény s bortized kerületenként összesitve a tizedfizető lakosokat és a tized után a termény (buza, árpa, stb.) s bor egy évi esedékes összes termését, az eredmény a következőkben fog előttünk állani.
Terménytizedet fizető: összes évi termény egri vékával Egerben Felnémeten Czegléden Nagytállyán Makláron Gyöngyösön Kishevesi kerületben Nagyhevesi kerületben Patai kerületben Pásztói kerületben Debrői kerületben Bortizedet fizető: Összes évi bortermés köbölben. Egerben Felnémet Czegléd Nagytálya Maklár Gyöngyös Gy. - Püspöki Solymos Halász Patai kerület Pásztói kerület Debrői kerület
Az 1548-ik évben-mint ezt Dobó kora ismertetésénél kimutattuk, - a szorosan vett egri hegyekben 6570 köböl bor termett.
Felnémet és Czegléden 12185, egy köbölben 15 pintet számolva. Gyöngyösön 16940 köböl, egy köbölben 8 pintet számolva. E különbözetek az időjárásnak vagy a terjedtebb kulturának tulajdonithatók? eldönteni nem tudjuk. Azt a körülményt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az egyes szőlőhegyek, a szomszédos falvak között, a tized szedési helyre gyakran átcseréltettek, s igy egyszer egyik helyen, más alkalommal másik helyen mutatkozik többlet.
Báránytizedet illető regestrumok a kis- s nagyhevesi, patai s debrői kerületekből állanak rendelkezésünkre.
Ezek szerint:
a kishevesi kerületben a nagyhevesi kerületben a pata- pásztó- s debrő kerületekben
Ennyi lett volna Hevesmegyében az összes bárányok egy évi állaga. Az összes évi buzamennyiség pedig (buza, rozs, árpa, zab stb.) 77303 egri véka;
az összes évi bortermés 60514 egri köböl.
A termény-tizedfizetők száma A bor-tizedfizetők száma Vagyis a termelők összes száma
Ebben nem foglaltatnak a mintegy 135-re menő megyei községnek birái, kik fizetés kötelesek, de szabály szerint a tizedfizetés alól felmentve voltak s igy a regestrumba nem iktattattak; kiknek száma, mert a nagyobb községékben kettő, sőt három is volt-180-ra tehető. Ezekkel a fentebbi szám 7492-re emelkedik.
Nem foglaltatnak a zsellérek, a nemes kuriák lakói s egytelkes nemesek. Az egri völgyben Tihamér, Szőllőske, Felső-Tárkány fizetőit s terménymennyiségét sem vettük számba, miután ezen községek Borsodmegye kiegészitő részei voltak. A fentebbi összegezésben Hevesmegye jobbágy lakos családainak száma, és a jobbágy telkek s földek évi terménymennyisége állapitható meg: azonban, tekintve a tized, adó összeirás valószinü hiányosságát, csak is hozzávetőleg.
II. Az ismertetett adó, urbér s tizedösszeirás adataiból a megye birtok, gazdasági s népesedési viszonyaira a következő eredményeket vonhatjuk le:
Az 1552-iki adóösszeirás szerint volt a megyének összesen 1288 portája.
Az 1569-iki összeirás szerint volt 1745.
E szerint emelkedés mutatkozik 457 portával. A tényleges gazdasági fejlődést tekintve, ez csak látszólagos.
A porta, mint adózási alap, mint tudjuk, tulajdonképen számitási czimet képezett már ez időben, régi valódi tárgyától, hogy tudniillik egy porta egy telkes háznak felelt meg-eltért: Ez világosan kitűnik már az 1552-iki adóösszeirásból, melynél kimutattuk, hogy például az egri püspöki vár hevesmegyei falvaiban volt összeirva 213 porta; ugyanezen falvakban, az 1551-iki urbarialis összéirás szerint volt művelés alatt 253 egész jobbágytelek, melyem 488 jobbágy lakott.
Ezekben tehát egy portára 11/5 telek s 488 jobbágy családból 2 1/3-ad esik. Ebből egyszersmind meghatározhatjuk azt is, hogy a megyében az 1550-es időben, egy portára 11/5-öd telket számitva, mintegy 1545 jobbágytelek volt müvelés alatt, melyhez még hozzáadva a községi birák javára levont, mintegy 180 biróra eső 100 illetve, 1/5-öddel több, tehát 120 telket, az összeg 1665 telekre, az erre eső lakos családszám: 3205-re vagy még 180 birót hozzá számitva 3385-re megy. 180 biró után 100 telket számitunk, átlag azért, mert a birák nem egész telkesek voltak mindig.
Az 1569. évi adóösszeirás 1745 portát tüntet fel, ebből a megyei püspöki birtokra, mint az könnyen kiszámitható, 322 porta esik. Az 1569-iki urbarialis összeirás szerint, ezen püspöki falvakban 227 telken 1258 jobbágy találtatott. Mig a porták száma tetemesen emelkedett, a művelés alatti telkek száma-volt I552-ben 253-26-tal fogyott, akkor midőn a népességnél ismét majd háromszoros emelkedést észlelünk.
Ebből az tűnik ki, hogy az 1570-es években a megye népessége, az 50-es évekhez képest nagyban emelkedett. Ebből az is világos, hogy a megye népessége a mohácsi vész utáni polgár-háború, majd a Perényi korszak, majd Buda, Hatvan megszállásával a török dulás folytán fogyott meg. Még 1552-ben is majd 40 volt község, mint elpusztult jeleztetik, és 138 adózó község iratott össze, holott a 15-ik században 279 községe volt Hevesmegyének.
Ha már most az 1569. évi portalis, és 1570. évi urbarialis öszszeirás adatait, a püspöki falvakra összevetjük, kitűnik, hogy egy portára átlag most már nem egy egész, hanem csak 2/3-ad telek esik, mintegy 6 jobbágygyal. Ebből világos, hogy Istvánffy feljegyzése, hogy az ő idejében egy porta alatt 10 jobbágy család is lakott, Hevesmegyére nem volt alkalmazható. Az lehet, hogy a török pusztitásoknak annyira ki nem tett vidékeken, ama feltevés helyt állhatott; de Hevesmegyében, mint ebből látható, az a tényleges valóságnak nem felelt meg.
Ezt még részletek felsorolásával is igazolhatjuk. Igy az 1564. évi dicalis összeirás szerint Pétervásárának volt 15 portája; 1) ezen időben történt urbéri összeirásnál 23 telkes, s 26 zsellér lakosa soroltatik fel. 2) Ha egybe is vesszük a lakosság számát, mely 49-re megy, alig esik valamivel több egy portára 3 lakosnál, s egy portára majd 11/2 telek esik.
Nagy-Tállyán az 1564-iki adóösszeirás szerint volt 53 porta. Az 1566-iki urbéri összeirás szerint volt 24 telken, 336 jobbágy család. Tehát itt egy portára 1/2 telek, s mintegy 6 jobbágy család jut. Felnémeten volt 54 porta, az urbéri összeirás szerint 26 telken 385 lakosa, mely körülbelül a nagytállyai viszonynak felel meg.
Gyöngyösön volt 140 összeirt porta, s a tizedlajstromok szerint volt mintegy 519 tized fizető lakosa, s igy egy portára alig esik 5 lakos. Tiszanánán volt összeirva 17 porta, az urbéri összeirás szerint volt 22 telken 27 jobbágya. Itt ismét egy portára több mint egy telek esik, s két jobbágy lakos nem számitható egészen.
Ime már ebben felvilágositást talál az országgyüléseken több izben hangoztatott panasz, hogy a telkek aprózódnak, s a porták számitását ehhez képest, a jobbágyok száma értékéhez kell alkalmazni. De a művelés alatti telkek mennyisége stagnálásának, és helyenként az egyes telkeken a népesség nagy emelkedésének oka, a körülményekben is keresendő. Egyes nagyobb biztonságot élvező helyek népesedtek rendkivülileg, más a közbiztonságra veszélyes helyek telkei elhagyatottakká lettek. Igy az egri várnak 1577-ik évi urbariális összeirása szerint az egri vár tövében levő Czegléd 7 telkén 44 jobbágycsalád volt, még pedig egy telken volt 8, másikon 4, harmadikon 5, negyediken 9 stb. Felnémet 23 telkén 291 jobbágy volt, tehát egy telekre 12 jobbágynál is több esík. De Gyöngyös-Püspökiben, 21 telkén már csak 46 jobbágy és 27 zsellér volt, s mint részletesen elsorolva van, némely telkén 3, némely telkén 2 és 1 család lakott. Igy, egy-egy telken élő jobbágy-családok számát meghatározni egyáltalában nem lehet, az mindig a viszonyoktól függött. Volt község, hol egy jobbágy-telken 8-10, sőt több család is lakott, hol a körülmények a népesedésre, és a nyugodt életre kedvezők voltak; más exponált községekben, 8-10 egész telken alig található 8-10 egész jobbágy család. 3)
Mindezekből az tűnik ki, hogy az adóösszeirásnál egyes községekben a művelés alatti telek s a jobbágy értéke együttesen vétetett számba, s ez főleg a helyi körülményektől függött. Ezek összevetésével Hevesmegyében egy portára a 16-ik század második fele közepén 6 családnál több nem számitható.
Az 1570-es évek urbarialis összeirásai alapján, melyek szerint egy portára 2/3-ad telek számitható, tehát 1745 portára mintegy 1162 telek: az egész megyében ez időben már csak 1162 telek, ehhez adva a birákat illető részt, 1262 telek lett volna mivelés alatt, mintegy 7572 jobbágygyal, melyből átlag egy telekre mintegy 6 család esik. Ha most a tized összeirások eredményét megnézzük, mely szerint összesen 7492 tized fizető lett volna a megyében, látni fogjuk, hogy a két szám-csoport csekély külömbséggel egyezik. A különbözet azon körülménynek is tulajdonitható, hogy a 7492-re menő tizedfizetők között, ugyan egy személy, mint termény s bortized fizető, tehát kétszer is szerepelhet, mely külömbözet kiegyenlitésére még nagyobb összeg is bátran feltehető.
" Adatainkból most már megállapitható az, hogy Hevesmegyének az 1570-80-ik években minimalis számitással 7-8 ezer jobbágy s család lakosa volt. Vegyük fel a 8 ezer családot: ha egy családban átlag 5 lélek számot veszünk, 4) 40 ezer lélekre tehető a megye jobbágynépsége. A tized-lajstromok végösszegezésénél a megye évi buzatermése 77303 egri vékára, bortermése 60514 egri köbölre ment. A buzatermésből, 8 ezer családot vévén fel, egy családra 9 3 véka esik egy évre. Ha egy vékából 120 czipót számitunk, az akkori sütési mód szerint a 9 3/4 vékából 1120 czipó süttetvén, egy családra naponként 31/5 czipó, vagyis egy czipót félfontosra véve, egy csaIádra másfél font kenyérnél valamivel több esik. A 60514 köböl borból, ha tisztán a 4108 családra menő bortermelőt vesszük fel, kitűnik, hogy egy családra 15 köböl esik, mely 15 pinttel számitva 225 pintet tesz ki, s pintjét 8 denárra téve, mintegy 18 frt értéket képvisel egy-egy családra, mely mai értékben mintegy 108 frtot tesz, a mi elég szép jövedelemnek mondható.
III. Ezzel a megye népessége, művelés alatti birtokállománya és terménymennyisége kimeritve nincsen. Az allodiumokról, ugy a kurialis nemesség megművelt földje mennyiségéről csak hozzávetőlegesen szól hatunk. Fentebb Hevesmegyében 90-re mutattuk ki a kuriák számát. Ha egy kuriára két családot számitunk, és egy családra öt lélekszámot veszünk, 180 nemes család, mintegy 1000 lélekkel lakott volna Hevesvármegyében. E 180 nemes család 90 kurián, egy kuriát átlag, 3 telekre véve, 270 telek földet birt volna művelés alatt, mely a művelés alatti 1262 jobbágytelek száma negyedének alig felel meg. Magyar holdakban az 1262 jobbágytelek kitesz, - egy telekben 50 holdat véve, - összesen 63100 holdat. A 270 kurialis telek pedig 13550 magyar holdat. Ezzel a megművelt föld mennyisége kimeritve nincs, mert még allodialis birtokok is voltak, melyeknek művelés alatti mennyiségéről tájékozást nem birunk, s az egy telkes nemesség is müvelés alatt tartott valamelyes földterületet. A 63100 hold jobbágy föld, és 13,550 hold nemesi föld összesen 76,650 holdat tévén, 8000 jobbágy családot véve fel, egyre esik mintegy 9 hold megművelés végett. Ez azonban nem mind szántás alatt álló földmennyiség volt, mert ebből egy rész szőlő, más rész rét, legelő vala. Az urbéri összeirásokból azt látjuk még, hogy magában Egervárosában az 1570-es években több volt 150 nemes lakosnál, kik ide kétségkivül a törökök elől menekültek. Ezek egy része, talán nagyobb része, kurialis nemes volt, mert az egy telkes nemesek nem annyira voltak kitéve a török üldözésnek. Bár ezek között is nagy számmal voltak, kik a várban katonáskodtak és családjaikkal Egerben telepedtek meg. A megyei nemesség ugyan is kizavarva ősi kuriájából s telkeiből, tömegesen ment most már az egri vár állandó katonai tisztségére, s keresték ott nemcsak biztonságuk, hanem megélhetésök módját is. Bizonyosan a siroki vár is, mely előbb Országh Kristóf, majd halála után nővérének férje Török Ferencz birtokába jött, tért nyitott a vagyonában megfogyatkozott megyei nemesség elhelyezése s a katonai pályán kenyere biztositására. A siroki várban állandó 100 főből álló őrség volt tartandó. Ennek jő része is a megyei nemességből került ki.
Az egytelkes nemesek mennyiségének csak hozzávetőleges megállapitására sem birunk tájékoztató adatokkal. Ha. a megye jobbágynépességéből következtetnünk lehet az egytelkes nemesi állomány összeségére: a jobbágytelkek s a nemesi kurialis telkek állománya közötti arány folytán, az egytelkes nemesi állomány összegét kevesebbre tenni, mint a mennyi a kurialis nemes volt, alig lehet. E szerint, ha 200 egytelkes nemesi családot veszünk fel, szintén 1000 lélekkel, valószinüen a minimális feltevés szinvonalán állunk.
Vagyis, Hevesmegyében ezen korban a jobbágynépesség lélek száma 40 ezerre, a curialis nemességé s az egy telkesé, mely mintegy 10000 ezer holdon gazdálkodott, 2000-re tehető, összesen 42 ezerre.
Fentebb láttuk, hogy a 63 ezer hold jobbágyföldön, mintegy 77 ezer véka szem termett. Tehát 1 holdra 1 1/4 véka. buza szem esik; 100,000 holdra e szerint 125000 véka, és 42 ezer lélek számot véve fel, egy lélekre 3 véka számitható. Itt is meg kell jegyeznünk; hogy a felvett l00 ezer hold, nem tisztán szántó földnek veendő.
Fentebbi kimutatásunk szerint, egy öttagú családra naponként 1 1/2 font kenyér esett, vagyis egy évre 9 3/4 véka buza. E számitás szerint egy lélekre 3 véka, öt tagu családra 15 véka. Első kimutatásunk a tized öszszeirásokon, emez a telkek mennyiségén alapszik, a mi mutatja, hogy a tizedösszeirások a tényleges valóságnak nem feleltek meg.
Ezen lakosok neveik után itélve, kivétel nélkül magyarok és magyar nyelvüek voltak.
Ezen korban tehát, a régi idegen telepedéseknek, - ha voltak, - immár semmi nyoma. Eger és Gyöngyös vidékén, vagy a Mátra helységeiben Szent-Erzsébeten, Leleszen, mint a Tisza-vidékén magyar hangzásu nevekkel találkozunk egyformán. A nevek hangzásábóI, a Mátra vidékén különleges palócz tipusnak nyomát, sem észlelhetjük, mely az ujabb időben bizonyos feltevéseknek szolgált alapjául.
E tekintetben nézetünket majd az ujabb kor ismertetésénél fogjuk indokolni.
A lelkészek száma, 110-120 községben ez idő szerint 30-35-nél többre nem vehető, mely a káptalani tagok számával legtöbb 50 főre megy. Ez időben a vallás-erkölcsi élet igényei, a hódoltság területén állandó török-magyar harczi küzdelem, s marczona katonai élet durva elfajulása folytán is, teljesen háttérbe szorultak; hozzájárult ehhez a hitujitás s követői által az elmékben előidézett convulsio, mely a lelkészi illetmények kiszolgáltatásánál is, különösen a tizedeknek katonai kezelése folytan hátrányos befolyását érvéuyesitette s e körülmény is apasztotta a lelkészek számát. A tized összeirásoknál észlelhettük, hogy a kath. lelkészek helyét concionatorok, praedikatorok foglalták el, s a községek nagy számánál, lelkész ez idő szerint nem is található. A molnárok száma a majd pusztuló, majd épülő malmok számával állott arányban, ezt pedig a szükséglet szabályozta. A malmok száma időnkben 20-nál többre nem tehető. Az Eger s Gyöngyös vidékén települt iparosok s kereskedők számára sem birunk tájékoztató adatokkal. A mi feltevésünk szerint Eger s Gyöngyös kereskedői s iparosai, a porták összeirásánál mind felvétettek.
1) Lásd az okmánytár 13 és 24 sz.
2) A lakos alatt egy családfő értendő mindig.
3) Egy jobbágy család gazdasági felszerelése s értéke meghatározásához mi adattal nem birunk. De érdekesnek tartjuk, Marmarosmegye, Remete községének 1554. évi felvételét meg imertetni, melyből tájékozást merithetni, egy jobbágy család gazdasági értékéről.
Remetén volt 12 jobbágy telek. Az első telken lakott 1 jobbágy 1 lóval, 6 ökörrel; a másodikon: 1 özvegy 8 marhával, 1 jobbágy 2 lóval, 4 ökörrel;
a harmadikon: 2 jobbágy 4 lóval, 6 ökörrel;
a negyediken: 2 jobbágy 3 lóval 10 ökörrel, 1 zselér 2 tehénnel stb. stb. Lásd: Acsády Magy. Or. pénzügy.
4) Elfogadjuk statistikusaink véleményét, hogy egy családban öt lélek számoltatik. Statistikusaiuk ugyan ezen századból adatokkal nem igazolják ezen feltevést, mert ez idáből népszámlálási adataink nincsenek, s igy ez az ujabb korból levont következtetés szinével bir. Ha mi elfogadjak e feltevést, ezt tesszük azért, mert már némi adatokkal is támogathatjuk azt. Ez adatokat az 1579. évi török defterekből vesszük, hol, nevezetesen nógrádmegyei községekben az egyes házakban levő családok összeirva vannak, de csak a férfiak, apa, fiu, testvér, szolga; a női személyek kihagyvák. Hogy pár példát idézzünk: Egeg faluban van 35 ház, 90 férfi taggal. Kis-Tur faluban 8 ház 12 fitaggal; Bujakon 38 ház 67 fitaggal; Borsó-Berényben 28 ház 42 fitaggal; Kőkesziben 10 ház, 22 férfilélekkel stb. Átlag egy családra 2 1/2 férfilélekszám esik. Egy családra ennyi női lélek számot anyával, feleséggel, leány-gyermekkel, szintén feltehetünk, s igy kijő az 5 lélekszám egy családra. Magy. Or. Török kincstári Defterek I. k.