Ugrás a művek tartalomjegyzékéhez

Ugrás az előző műhöz

Ugrás a következő műhöz

VARGA LEVENTE

Én és magam közös házban

Láttam, ahogy belépett a házba
Végig tudtam, ő is csak ezt várta
Levetette szétázott kabátját
S elmesélte legújabb rémálmát
Álmában bezárták őt a hangok
Amit az esőben mindig hallott
Egyre vadabbul kezdett remegni
kisgyermek volt, de mégis magányos
Jövője volt múltjával határos
Olyan, mintha meg lett volna írva
Ahogy beront hozzám vizesen és sírva
Lüktetett az agya minden része
Gondolatokat is félretéve
Reszketett a félelemtől, mintha
Minden egyes zörej csak őt szidná
Életében soha nem tett semmit
Ami rossz volt, nem bántott ő senkit
És rájöttem, ki is volt valóban
Én voltam, és magamba karoltam
Jól végződött ez a szörnyű álom
S azóta is mindig csak azt várom
Hogy belépjen másnak is a közös házba
Boldogan, de mégis térdig ázva

 

VARGA LEVENTE

Remény

Egyedül voltam egy teljesen kihalt utcán
S egy éjszakai merénylet közben elégett
Szerelmes levél esett rám
Ahogy érte nyúltam, a hangok ordítani kezdtek
Nem is ordítottak, hanem rajtam nevettek
Elégett szárnyakkal feküdtem a földön
Levélből pattant tűz vett körül, nem is tűz, hanem börtön
Fel akartam falni, de erősebb volt nálam
Ám az égen egy isteni jelet láttam
A boldogságét, s bár túl messzi volt
Ahogy megláttam, mégis felkarolt
Egy száj volt, egy mosoly
Mely ma is ott honol arcomon
És ott is lesz, amíg el nem dobom
A levél később megérkezett valódi címzettjéhez
Valószínű, hogy azóta ő is sokkal jobban érez
Jobban érzi a szerelmét, és én sem égtem meg
S azok is, akik láttak, már máshogy éreznek

 

 

VARGA LEVENTE

Beköltözés

Két világ között volt az élet
A születés sötét volt, de a halál már fénylett
Ő megtudott mindent, amit meg akart tudni
S ezért nem is akart már semmi újat kapni
Látta a háborút, látta békét
Látta e kettőnek együttes képét
S mikor a lélek a testbe költözött
Akkor lett tartomány a két világ között

 

VARGA LEVENTE

Lélektánc  Ugrás az illusztrációhoz

Csak kiszállni, s érezni, hogy szabad vagyok
Csak kiszállni, s nem látni az erőszakot
Csak boldogság, s test nélkül szárnyaló lélek
Miután már véget ért az élet
Kíváncsian nézni, hogy kíváncsi vagyok
S várni, hogy mit hoznak majd a holnapok
Repülve, majd megpihenve más lelkek között
Kiket nem zavar, hogy belénk költözött
Egy szabad és boldog szellem
Aki nincs senkivel és senki ellen
Majd elfáradva egyszer egy távoli csillagon
Nézni, hogy kitárult a csukott ablakon

(1998) (14 éves)

 

Ugrás a lap tetejére