Nemesek és urak

A nemesekről és urakról legalábbis néhány vonással azért kell megemlékeznünk, hiszen alapvetően határozták meg a parasztság gazdasági életét, mert a feudális kötöttségek, szálak egy része megmaradt a jobbágyfelszabadítás után is. A középkortól kezdve már a nemesség is erősen differenciálódott. A legalsóbb rétegei, az ún. köznemesek, akiket vagyontalanságuk miatt gúnyosan „hétszilvafás nemesek”-nek is mondtak, sok esetben csak házzal és kevéske földdel rendelkeztek, amit, akárcsak a jobbágyok, maguk műveltek. Kiváltságaikhoz, melyek szerint nem fizettek adót, részt vehettek a megyei politikai életben, körömszakadtáig ragaszkodtak. Műveltségük, szokásaik rendkívül közel állottak, vagy a legtöbb esetben megegyeztek a parasztságéval. Külsőleg posztóruhájuk, kardjuk különböztette meg őket. A jobbágyokat lenézték, és nem keveredtek velük. A nemesség középső rétegei, a birtokosok, önálló uradalommal rendelkeztek, amit jórészt a jobbágyok robotmunkával műveltek meg, akik ezenkívül terménybeli részesedéssel is tartoztak. Kastélyaik külsőben és belsőben a főurakéit utánozták, mint ahogy hagyományaikban is arrafelé igazodtak. A sokszor nem is magyar származású főurak, főnemesek rendszerint nem laktak birtokaikon, hanem Bécsben, Budán, Pozsonyban, esetleg messze nyugaton töltötték az év nagyobb részét, és csak ritkán látogattak haza, ahol az uradalmat jószágkormányzók, gazdatisztek vezették. Műveltségüknek, gyakran még nyelvüknek sem volt sok köze a magyarsághoz.

A jobbágyfelszabadítás után a kisnemesek jó része a parasztságba olvadt, illetve más részük tanulva éppen úgy tisztviselőként igyekezett elhelyezkedni, mint az olyan nemesek, akik nem tudtak már birtokuk jövedelméből megélni. A sok ezer, nemegyszer sok tízezer hektárra terjedő főúri birtokok szinte érintetlenül megmaradtak 1945-ig, ezeket a cselédek és falusi agrárproletárok milliós serege művelte meg.

A földesurak és a parasztok egymáshoz való viszonya elsősorban gazdasági, és a kizsákmányoláson alapult a korszak és a helyi körülmények {H-66.} színezésének megfelelően. E kapcsolat egy műveltségbeli oldalát is meg kell említenünk. A kastély stílusa feltétlenül hatott a népi építészetre (l. még 179. l.), sokszor már csak azért is, mert azonos mester emelte mind a kettőt. A nagybirtok jobb munkaeszközeit, ha időbeli késéssel is, a parasztság gazdagabb rétegei utánozni igyekeztek. Az öltözködés, a szövés és hímzés bizonyos elemei az úri megfelelők megismerése révén kerültek el a faluba, de még a költészeti anyag terjedésében is kimutatható a kapcsolat, hiszen a szolgák, szolgálók könnyen közvetíthették azt. Hasonlóképpen lemérhető az a hatás, amit az úri konyhamesterségnek tulajdoníthatunk. Kétségtelen ez volt az egyik csatorna, melyen át bizonyos európai műveltségi elemek eljutottak a magyar parasztsághoz.