Minden szerző óva int attól, hogy a tudásmenedzsmentben a technikai oldalra helyezzük a hangsúlyt. Ugyanakkor elismerik, hogy ez a hiba igen gyakori. Amin Rajan professzor például elmondta a Financial Times tudósítójának, hogy a tudásmenedzsmenttel kapcsolatos kérdőíves felmérésük során 14 ezer vállalatot kerestek meg, 6 ezer kitöltött kérdőívet kaptak vissza, és ebből mindössze 140 (!) bizonyult tanulmányozásra érdemesnek. A többi csupán tudásmenedzsmentre átkeresztelt információtechnológiai projektről szólt! (Maitland 1999)

Allan Foster (2000) arról panaszkodik, hogy az informatikusok kisajátítják és lejáratják a tudásmenedzsmentet, termékeik átcímkézésével elhomályosítják a fogalmat. Végül is érthető: a műszaki oldal a legkönnyebben megfogható része a tudásmenedzsmentnek, nem csoda, ha sokan itt leragadnak.

Az információtechnológiának elsősorban az a szerepe a tudásmenedzsmentben, hogy minden érdekelt számára könnyen elérhetővé és egymással kombinálhatóvá tegye a rögzített ismereteket. Infrastruktúrát, keretet biztosít, amit elkötelezett embereknek kell értékes tartalommal megtölteniük. Ellenkező esetben amit kapunk, nem más, mint az "emptynet" (Paul Pedley kifejezése). Anekdotikus történet: a vezető, aki éppen megvenni készül cége számára a méregdrága csoportmunka-szoftvert, felháborodik, amikor megtudja, hogy mindennek tetejében még a munkatársai idejéből is áldoznia kell a tudásmenedzsment-projektre! Pedig hát, ahogy egy szkeptikus hangú könyvismertetésben olvastam, a problémákat soha nem a technika, mindig csak az emberek képesek orvosolni. Leandro Herrero (2000a) szerint a számítógépes rendszerek szerepe ugyanaz a tudásmenedzsmentben, mint ami a nyelvtané az irodalomban. Bőgel György (2000) így ír erről: "A tudásmenedzsment zászlaja alatt informatikai projektet indítani: kiváló lehetőség arra, hogy rengeteg pénzt elköltsünk, éjjel-nappal dolgozzunk, látványos bemutatókat tartsunk, impresszív beszámolókat írjunk, de a valóságban ne történjen semmi."

Amikor annyi érdemi dolog megtörténtét teszik lehetővé a mai rendszerek! Már írtam az e-mail és a levelezőcsoportok szerepéről a kimondatlan tudás kifejezésében. A jelenlegi eszközökkel könnyen rögzíthető az információ, a tanítás, az üzenet pontosan abban a formában, ahogyan megszületett: hang, mozgókép mind tárolható. A tárolt információk visszakereshetősége, a rendszerek bővíthetősége és továbbfejleszthetősége magától értetődő követelmény. És mi a helyzet a használói oldalon? Mindenki boldogul a világ legegyszerűbb programjával, a webböngészővel. A hálózati önkiszolgálás olyan természetes, hogy már eszünkbe se jut vívmányként említeni.