Néhány szerző arra figyelmeztet, hogy a tudásmenedzsmentnek elkerülhetetlenül meg kell küzdenie az információözönből eredő fásultsággal. Kétféleképpen értendő ez. Először is számolni kell azzal, hogy a tudásmenedzsment-program megvalósítását akadályozni fogja az információdömping és az ebből fakadó időhiány. Janine Willis (2000) idéz egy KPMG-felmérést, miszerint az alkalmazottak kétharmada bevallottan szenved a túl sok információtól, s így ideje sincs arra, hogy tudásának megosztásával foglalkozzon. Ugyanebből a felmérésből az is kiderül, hogy az emberek egyötöde érzi túl bonyolultnak a számítógépes rendszerek használatát, ami újabb időveszteség. További probléma, hogy ez utóbbi jelenséget sokan - tévesen! - múló kezdeti nehézségnek tekintik. A tanácsadócég szerint helyesebben tennék, ha a rendszereket eleve egyszerűbbé formálnák.

Másrészt azért kívánkozik ide az információs túlterheltség jelensége, mert a tudásmenedzsment-programok lehetőséget nyújtanak arra, hogy az információkezelési készségek (information literacy) fejlesztésével csökkentsük az "információs nyomást" (Bawden 1999).

Az információs túlterheltségben vezető szerepe van a házon belüli elektronikus levelezésnek, legalábbis Stevens és McElhill (2000) tapasztalatai szerint. Márcsak ezért is érdemes vizsgálat alá vetni a szervezeti e-mail-használatot. A két szerző alapos kérdőívet állított össze ebből a célból.