Alfredo Moreno Babiera (1999) tízoldalas írásban ismerteti az EBRD (European Bank for Reconstruction and Development) egyik legfontosabb részlegének (Office of the Chief Economist, OCE) tudásmenedzsment-programját. Ami őket e program elindítására kényszerítette, az az előzetes ún. tudásaudit eredménye volt. A megkérdezettek jelentős része nem tudott a rendelkezésére álló információforrásokról. A felmérés után több mint kétszeresére ugrott e szolgáltatások használata. Annak érdekében, hogy fenntartsák és tovább fokozzák a szolgáltatások kihasználtságát és hogy bátorítsák az intézményen belüli ismeretek cseréjét, létrehozták az OCE Central Knowledge Store nevű rendszert. Ez egyrészt a "fejek adatbázisából" állt (Map of Expertise), a következő szlogennel: "Ha az OCE tudná, amit tud...". Másrészt adatbázist építettek a rendelkezésükre álló külső-belső adatbázisokról OCE Online Databases címen. Ezenkívül felépítették az ún. Knowledge Tree-t, Lotus Notes alapon, amely véleménycserére és az alkalmazottak megnyilvánulásaiban tetten érhető információk nyilvántartására, kategorizálására, visszakeresésére használható.

Stephen E. Arnold a General Electric egyik csoportjánál (GE Capital Structured Finance Group) kiépített vállalati portált ismerteti. Ez a SageMaker szoftverével működik. Nem egyszerűen ugrópontok (linkek) listája, hanem kapu az internetre és a cég vásárolt adatbázisaihoz, egyéb "branded" információkhoz, például drága pénzen beszerzett tanulmányokhoz, valamint a vállalati nyilvántartásokhoz, többek között az SAP-hez. A program elvégzi a számára elérhető információk indexelését, saját automatikus osztályozási rendszerében eltárolja az adatokat. Sok egyéb portálprogrammal szemben csaknem valós idejű hozzáférést biztosít a dokumentumokhoz, vagyis azonnal indexeli az új anyagokat. Mindemellett a szoftver naplózza, hogy ki mit mikor használt, méri a használatot, a naplóállományokat további feldolgozásra alkalmas Excel-táblák formájában bocsájtja rendelkezésre.

Sir Peter Bonfield, a British Telecom vezérigazgatója 1999 nyarán osztotta meg a BT tudásmenedzsment-stratégiáját a Managing Information olvasóival (Bonfield 1999). Nick Langley a Scrip Magazine-ban ugyancsak foglalkozott nemrégen a BT intranetjével. A BT-intranet kiépítése 1994-ben azzal a céllal vette kezdetét, hogy visszaszorítsák a papír alapú dokumentációk előállítási, terjesztési, tárolási költségeit. A következő szakaszban interaktívvá tették a rendszert (levelezés, online tárgyalóterem-foglalás stb.), majd megoldották, hogy a vállalatnál futó ügyek adatai - köztük az ügyintéző neve - elérhető legyen a belső hálózaton. Így mód nyílt arra, hogy a hasonló gondokkal (ügyfelekkel) szembesülő dolgozók egymás tapasztalatát segítségül hívhassák. Az intranetet nap mint nap használják arra is, hogy legkülönbözőbb ötleteiket közzétegyék, megvitassák. A belső hálózat, amely immár több országon ível át, megnövelte, úgymond, az egyes emberek hatókörét. Nem hatáskörét, hanem annak az informális társaságnak a méretét, amelyen belül egy-egy munkatárs befolyással bír.

Tim Owen (1998) arról ír, hogy a vállalati étterem menüjén és a cég telefonkönyvén felül milyen adatokat szerepeltetnek az intézmények belső hálózatukon. Számos alkalmazást említ, egészen röviden: belső kutatási jelentések (British Gas), a munkatársak szakmai jártasságáról szóló adatok (EMI), tartályhajók elérhetőségi adatai (Shell), házi tanfolyamok (Lloyd's of London), pénzügyi elemzések (NatWest) és ipari kapcsolatokról szóló információk (Natural History Museum). Szó van a cikkben (végre!) egy könyvtárról is: a News International nevű hírügynökségnél az újságíróknak komoly gondot okozott az eligazodás az értékes és kevésbé értékes internethelyek között. A cég könyvtára hipertext adatbázist hozott létre, ennek segítségével mindezek a források - kattintható link formájában -, tájékoztató megjegyzésekkel ellátva könnyen kézben tarthatók... Még egy valamit emelek ki ebből az írásból: gyakori intranet-alkalmazás, hogy valamely külső szolgáltató hírcsatornáját rákapcsolják a belső hálózatra.

A vállalati példák sorát a könyvtárak szerepéről szóló részben még folytatom. Ezt a fejezetet Balog Attila és kollégái (a VAR Kft. munkatársai) Byte-ban megjelent cikkével zárom, melynek címe: Tanulószervezet. A cikk témája a vállalati helpdesk (informatikai ügyfélszolgálat) munkája során felvett adatok - hibák és megoldások - tudásbázissá emelése (Balog et al. 1999).