A tudás menedzseléséről szóló valamennyi írás és előadás kitér a kimondatlan és a már szavakba öntött tudás különbözőségére, angol terminológiával: a tacit és az explicit tudásfajtákra. E különbségtétel megint csak nem új, a filozófus Polányi Mihály írta le először az 1960-as években.

A kimondatlan tudás az egyének fejében, személyes tapasztalataikban rejtőzik. Döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában annak ellenére, hogy gyakran nemhogy másoknak, de tulajdonosának sincs tudomása a létezéséről - aztán egyszer csak történik valami és a titkos tudás megmutatkozik. Ezt a fajta tudást sejtik az ösztönös megérzés mögött. A mindennapi életben legtöbbször semmilyen esemény nem világít rá a néma tudásra. A kezembe került írások közül az egyik megkockáztatott egy becslést, miszerint egy-egy vállalaton belül az összes tudás 80 százaléka tacit tudás.

Az explicit tudás ezzel szemben az a fajta tudás, amit birtokosának sikerült megfogalmaznia (megfogalmaznia). Így ez a tudás már (elvileg) közzétehető, másnak átadható. A sok-sok cikk közül csak néhányban találkoztam azzal a - számomra megnyugtató - megállapítással, hogy a kifejezés révén megragadott, ily módon alakot öltött, azaz formába öntött tudás nem más, mint információ. (Talán maga az "információ" szó is ebből a meghatározásból származik!) E néhány szerző tacit tudásról és explicit információról beszél. Kiemelik, hogy míg a tudás az adott helyzethez kötődik, addig az információ hordozható. Nick Willard (1999) megemlíti még az explicit tudásnak a berendezésekbe, programokba beágyazott (embedded) formáját is. Ő az, aki egyenesen kimondja: az információ a tudás részhalmaza, a tudásnál szűkebb fogalom. Miközben ezt olvasom, lelki szemeim előtt összecsuklik a "tudáslétra", ledől a sokszor látott "tudáspiramis", értelmét veszti a lineáris "tudásspektrum", hiszen ezek mind-mind torz hasonlatok adat, információ és tudás viszonyának kifejezésére! Az adatokat most már kiterjedés (jelentés) nélküli pontok sokaságának látom: értelmezés útján a rengeteg pont vonalakká, síkokká, többdimenziós alakzatokká, egyszóval információvá áll össze. Amit pedig tudásnak nevezünk, ami több mindezeknél, az egy végtelenül sok dimenzióban létező gömb, és a mi létra-, piramis- és spektrum-ábráink ebben a tágas gömbben éktelenkednek, metszetnél is kevesebbet mutatva meg belőle...