3. Farkasfogú kígyók (Lycodon Boie)

Ennek a nemzetségnek a tagjait jellemzi, hogy felső állkapcsuk elől befeléhajlott és mindenekelőtt 2–6 hosszú, meggörbült ragadozófoggal van fegyverezve, amelyeket a következő, sokkal kisebb, de hátrafelé valamelyest megnövekedő fogaktól tágabb köz választ el; ugyanez mondható az alsó állkapocsról is. Orrlyukaik nagyok, pikkelyeik 17–19 sorban állanak, símák vagy ormósak, egyik-másik faj farkpajzsai egysorosak. A farkasfogú kígyók délkeleti Ázsiában vannak elterjedve.

A közönséges farkasfogú kígyó (Lycodon aulicus L.)

A nemzetség mintegy 15 faja közül a leggyakoribb és legelterjedtebb. Honos Elő- és Hátsó-Indiában, Ceylonban, a Maláji-félszigeten, a Nagy- és Kis-Szunda-szigeteken, a Philippinákon, sőt a Maszkarénákra is elkerült. Ennek a félmétert alig meghaladó fajnak a felső oldala vagy egyszínű barna vagy sötétbarna, a hasoldal felé villásan szétágazó, fehéresszínű harántsávokkal; a felső ajakpajzsokat néha sötét foltok tarkítják. Ez a kis kígyó éppen olyan gyakori az emberi telepeken, az európaiak és bennszülöttek házaiban, mint a szabadban s nem ritkán találjuk a bazárokban és kereskedőnegyedekben, valamint a bennszülöttek telepein és a kórházakban is. Nappal a falak között tartózkodik, ahol egész a födélig felhatol s csak éjjel vadászik kisebb gyíkokra és egerekre. Nagyon élénk és harapós természetű s ezért gyakran tévesztik össze a mérges pámával (Bungarus coeruleus). A mérgesnek vélt kígyómarások tekintélyes részét tulajdonítják neki, pedig természetes, hogy a valóságban ártalmatlan harapását minden szer gyógyítja. Ezzel magyarázható meg az a számtalan, külsőleg és belsőleg alkalmazott, de alapjában véve haszontalan gyógyszer, amit Indiában használnak. Csupán dr. Willey közölt egy olyan esetet, amelyben egy bennszülött Ceylonban áldozatul esett a kígyó harapásának, azonban itt is kétségkívül a megharapott félelme okozta az eset szerencsétlen kimenetelét. Említésreméltó még e faj csodálatos kúszótehetsége, amelynek segítségével egészen hihetetlen helyekre tud mászni.