16. család: Álhangyák (Thynnidae)

A Mutillidákhoz hasonlóan az álhangyák (Thynnidae)-családnak hímjei és nőstényei is rendkívül különböznek, olyannyira, hogy régebben kétségbe is vonták azok összetartozását. A nőstények mindig szárnyatlanok, torukat, vagyis melltájukat két mély befűződés három jól elkülönült részre osztja. Ez többnyire vörös, ugyanolyan színű, mint rövid, vaskos lábaik. Rövid csápjaik felkunkorodnak, nincsenek térdalakúan behajtva és az igen apró szemek alatt foglalnak helyet. Pontszemeik hiányzanak. Hímjeik karcsú termetű darazsak; a jól fejlett szárnyak és nagy szemeik jellemzik őket, továbbá az a körülmény, hogy a nősténytől eltérően pontszemeket is viselnek.

Az álhangyák földrajzi elterjedése igen sajátságos. A Thynnus-nemnek kb. 300 faja Ausztráliából és Chiléből ismeretes. Dél-Amerikában állataink Patagóniáig nyomulnak délre s a legészakibb faj Kaliforniában él. De Thynnidákat ismerünk Új-Guineából, a Molluki-szigetekről és Celebesből is. Európában hiányzanak, ha csak a Methocát is nem számítjuk ide, melyet sokan még az előző családhoz sorolnak. Ennek a jellegzetes alakja a Methoca ichneumonoides Latr.; igen apró állatocska, melynek fekete, fényes, szárnyatlan nősténye rendkívül hasonlít a Pezomachushoz: melle és végtagjai barnák, míg a karcsú, megnyúlt testű hímje szárnyas.

Általában az ernyős virágok lakói. Itt töltik el a virágok között elrejtőzve az éjszakát, összekuporodott testtel. Különösen a hímekre vonatkozik ez, míg a nőstények homokos domboldalakon futkároznak s Trautmann szerint nem a verőfényes, hanem inkább a borult napokat kedvelik. Ha alakjuk még annyira is megtévesztő, mozgásuk határozottan megkülönbözteti őket a hangyákétól. A nőstény a Cicindela-lárvák tölcséréhez közeledik, melyben a lárva a Methocát szeretné zsákmányul ejteni. Ez alkalommal a nőstény elég hosszú és erőteljes szuronyával hatalmas szúrást ad a lárvának, amely azt éppen a torkán vagy mellén éri. Ha a lárva erejét ez a szúrás meggyöngítette, akkor a Methoca a lárva tölcsérébe merészkedik s további szúrásokkal egészen ártalmatlanná teszi. Most következik a peték lerakása, melyeket annak testére helyez. Amikor ezzel elkészült, a tölcsért befalazza. Már 10 nap mulva kikelnek a fiatal parazitalárvák, kiszúrják a lárva testét és begubóznak.

Adlerz Svédországban figyelte meg a Methocák élete folyását és hasonló eredményre jutott. Ő e két állatnak valóságos küzdelmét figyelte meg, amely alkalommal a Cicindela-lárva is támadásba ment át, amikor a darázs hátul, tarkóján csípte meg. A következő percben azonban mégis a darázs maradt a győztes, mert miközben ellenfele az ő potrohába harapott, tüstént torkába mélyesztette tojócsövét.

Hogy a hímeknek igen fejlett érzékük is van, arról szintén Trautmann megfigyelései tanuskodnak. Oly helyen, ahol egyébként igen ritkák a hímek, egy alkalommal száznál több hímre bukkant, amelyek valóságos gomolyba verődtek. A következő pillanatban egy nőstény mászott ki a laza homokból, s a hímek egyikével rögtön párosodott, mialatt a többi hím a páron keresztül-kasul mászkált.