10. alcsalád: Egér-formák (Murinae)


FEJEZETEK

Az alcsalád legjellemzőbb képviselői, mintegy ősképei, a szorosabb értelemben vett egerek, mint az ember házatájának tolakodói élősdiei, nagyon jól ismertek mindenki előtt. Vannak köztük fajok, melyek az európai kultúremberrel együtt az egész föld kerekségén elterjedtek és ma már a legelhagyatottabb szigeteket is megszállták. Azonban ezek a ragaszkodó házibarátok egyszersmind gyalázatos házi tolvajok is, mindenüvé be tudják magukat fészkelni, s gazdájuknak csak kárt és veszteséget okoznak. Ez a magyarázata, hogy az egereket általában csúnya, galád állatoknak tartják, jóllehet a valóságban egyáltalában nem ilyenek, hanem ellenkezőleg, kedves, csinos, helyes fickóknak kell őket mondanunk.

Az alcsaládban egyesített egerek általános jellemvonásai a következők: Arcorruk hegyes, szőrös, felső ajkuk széles, hasított, öt sorban elrendezett, erős és hosszú bajuszsörtéik vannak, szemeik nagyok, kerekek, mély fekete színűek, füleik szabadon kiállanak a bundájukból, s különösen jellemző rájuk hosszú, csupasz, csak kevés merev szőrrel fedett, szőrözet helyett négyszögletes vagy rombusz-alakú pikkelyekkel borított farkuk. Elülső lábukon a hüvelykszemölcsön kívül négy ujjuk van, míg a hátulsó lábaik ötujjúak. Mindegyik állkapcsukban 3–3 zápfog van, melyek hátrafelé fokozatosan kisebbednek; rágófelületük gumós, azonban idők multán egyre jobban és jobban elkopik és akkor harántirányú zománcszalagok alakulnak ki azon, amelyek azonban vén korban szintén eltűnhetnek. Rövid gereznájukat rövid gyapjúszőrök és hosszabb, merev, lapított nemezszőrök alkotják.

Az egér-formáknak két csoportját, a patkányokat és az egereket már a mindennapi alakban is meg szokták különböztetni és ezt a megkülönböztetést a tudomány is magáévá teszi a maga teljességében, amennyiben az egerek nemét (= Mus L.) több alnemre osztja, melyek közül az Epimys Trt. (patkány) és a szűkebb értelemben vett Mus alnemek a legfontosabbak. Trouessart katalógusában nem kevesebb, mint 222 patkányfajt és az alfajokkal együtt 56 különféle egeret sorol fel. Az alnemeket röviden a következőkben jellemezhetjük:

Epimys: Farkán 210–260 pajzsgyűrű van; lábai vastagok és esetlenek, hátsó utolsó vagy hatodik talppárnája hosszúra nyúlt, íves, befelé üreges, szájpadredői középen osztatlanok.

Mus: Farkán legföljebb 180 pajzsgyűrű van; lábai karcsúak és kecsesek, hátulsó talpain csak kerek, zömök talppárnák vannak; hátulsó szájpadredői középen osztottak.

Általában véve a patkányok esetlenebb és csúnyább, az egerek könnyedebb és kecsesebb állatok; azonban az őket elválasztó bélyegek mindig csak meglehetősen beható vizsgálat után állapíthatók meg; ezek egyébként csak a szakbúvárt érdekelhetik különösebben. Életmódjuk tekintetében ellenben a tulajdonképpeni patkányok eléggé felötlő módon elütnek a valódi egerektől. Azonban a föntebbiekben jellemzett patkányokkal és egerekkel távolról sem ismertettük meg az egér nemzetség összes alnemeit. Mert ott vannak még a többek közt a törpeegerek (Micromys alnem), azután két nálunk elő nem forduló alnem (Heliomys és Leggada). Ezeken kívül az egér-félék alcsaládjába (Murinae) tartozik egy egész sor öregnem, melyek a Madagaszkár nélkül számított Afrikán, Dél-Ázsián és ennek szigetvilágán át Új-Guineáig és Ausztráliáig terjedtek el. Ellenben nincsenek ősi egér-féléi Amerikának, ahova csak ennek fölfedezése után hurcolták be őket.