16. család: Csöröge-félék (Icteridae)


FEJEZETEK

A csirögék, vagy trupiálok közeli rokonságban vannak a seregélyekkel s Amerikában úgyszólván ők képviselik azokat. Pintynagyságtól varjúnagyságig váltakoznak. Törzsük megnyúlt, de erőteljes. Csőrük karcsú kúpalakú, lábuk erős, szárnyuk és farkuk középhosszú; tollazatuk meglehetősen lágy, fénylő; uralkodó színűk fekete, sárga és vörös. A hosszúkás csőr keresztmetszete kerekded, töve vastag, soha sincs rajta fogszerű kivágás. A csőr egy csücske belenyúlik a homlok tollazatába. Némely faj feje tetején bóbitaszerűen meg van hosszabbodva a tollazat, míg más fajok pofája csupasz. Egyik-másik fajnak sajátságos erős szaga van, így pl. a varjúcsirögének és Lane szerint a sárgavállú seregélysármánynak (Agelaius thilus Bp.).

A csiröge-félék, melyekből 33 nemzetséghez tartozó körülbelül 190 fajt és alfajt ismerünk, Észak- és Dél-Amerika lakói. Több mint négyötödük Dél- és Közép-Amerikában fordul elő, míg a többi Észak-Amerikában is, de csak a sarkkörig. Az összes fajok társaságszeretők, élénkek, fürgék; a legtöbbük jó énekes, némelyike meg éppen kitünő.

Ezt a családot régebben általában öt alcsaládra osztották fel, és pedig az Icterinae, Agalaeinae, Sturnelliánae, Cassicinae és Quiscalinae alcsaládra. Ridgway azonban az összes fajok összehasonlítása után arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a beosztás helytelen és lehetetlen.

A csiröge (Icterus galbula L.)

Csiröge (

Csiröge (Icterus galbula L.).

Az északamerikai fajok közül ez a legismertebb s legnevezetesebb. Ez a Baltimore madár, vagy Baltimore trupial. Ez képviseli a csirögék nemzetségét, amelyhez körülbelül 50 faj és alfaj tartozik.

A legjellegzetesebb faj a csiröge. Feje, nyaka, álla és torka, dolmánya, válla, szárnya és két középső farktolla teljesen fekete; a felső szárnyfedők, a farcsík, a fark felső fedőtollai és az alsótest alsó többi része tüzes narancsszínűek. A másodrendű evezők végén széles fehér sáv van, az elsőrendű evezők vége felé a külső zászlón keskeny fehér szegély látható. Az elsőrendű szárnyfedők csúcsfele fehér s széles keresztsávot alkot. A kormánytollak a két középső kivételével narancssárgák, középtájukon széles keresztsávval. Szeme barna, a csőr feketés ólomszürke, a kávaéleken világosabb, a láb ólomszürke.

A csiröge Észak-Amerika keleti államaiban költ, Kanadától kezdve Texaszig, nyugaton a Rocky Mountain-ig. Innen télen leköltözik Nyugat-Indiába, Közép-Amerikába, Kolumbiába és Venezuelába. A fészeképítés idején a csiröge néha kellemetlenségeket is okozhat. A nőknek ilyenkor vigyázniok kell a fonálra, amit fehérítés céljából a napra teregetnek, mert a kihúzható szálakat hamarosan elhordja a fészkébe s a fonalak összekúszálásával is sok tennivalót és bosszúságot okozhat. Fészkében gyakran találtak beleszőtt cérnafonatokat és selyemgombolyagokat.

A csirögét, miként több más közeli rokonát is, szépsége miatt gyakran tartják kalitkában. Éneke ugyan nagyon egyszerű, de igen kellemes, mert három-négy, vagy legfeljebb nyolc-tíz változatból álló hangja meglehetősen tömör, erős és jól hangzó.