Dikh

– 1. Az igazságosság és igazságszolgáltatás istenasszonya, Zeus és Themis leánya, a Horák egyike (Hesiod. theog. 901), a jog és igazságszolgáltatás védője. Az igazságtalan birót bepanaszolja Zeus előtt, kinek tanácsadója (paredroV, Hesiod. op. et d. 256. Soph. O. C. 1377). Mivel a törvényesség, béke és nyugalom az ő működésének eredménye, Hesiodus Eunomiát és Irenét testvéreinek, Pindarus Hesychiát leányának nevezi. A tragikusoknál rendesen az Erinysekkel együtt mint kérlelhetetlen, szigorú istenasszony szerepel, ki, ha néha elkésve is, szörnyü büntetéssel sujtja a vétkest. Aesch. Choëph. 639. 947. Mellékneve: Astraea (= csillagszűz); az aranykorban még a földön székelt, de a vaskorszakban valamennyi isten után végtére ő is elhagyta a földet s az égbe szállt vissza (Ov. met. 1, 150), hol az állatövben mint a Szűz csillagzata ragyog. – 2. Elvont értlemben: általánosságban az igazságosság és igazságszolgáltatás, továbbá ennek eszköze, a törvénykezés, itélkezés, törvényszék, továbbá az itélet napja, végül mind a megtorlás módja; büntetés, megtorlás, birság; különösebb értelemben: maga a törvényszéki eljárás, pör, vád (actio), még pedig akár magánjellegű, akár nyilvános jellegű volt a jogsérelem, melynek megtorlására czéloz. Létrejövéséhez következő tényezők szükségesek: 1) a vádló (o dicasamenoV vagy diwcwn), 2) a vádlott (o jeugwn), 3) valamely határozott vádforma, 4) az eljárást a törvényszék elé terjesztő tisztviselő (hgemwn), 5) a vád tárgya (egclhma), 6) az eljárás czélja. Attikai fogalmak szerint az összes törvényszéki eljárások felosztására három szempont kiválóan fontos: a vád tárgyának (egclhma), a vád formájának és az ügyvezető tisztviselőnek (az illetékes forumnak) szempontja. A vád tárgyának szempontjából az attikai felosztás a következő: Vonatkozik a vád 1) magánember jogának vagy érdekének megsértésére, 2) az összesség jogainak megsértésére, még pedig utóbbi esetben vagy közvetetlenül, pl. alkotmánysértés útján, vagy közvetve, ha a vádlott olyan bűnt (pl. gyilkosságot) követett el, mely egyes ember ellen irányult ugyan, de következményeiben az egész állam érdekeit veszélyezteti. Dem. Mid. 528 skk. Az első esetben a vád neve magán vád, agwn idioV, d. idia, vagy csak dich (szűkebb értelemben); a másodikban, melyben mindig személyes büntényről van szó, nyilvános vád, agwn dhmosioV, d. dnmosia vagy grajh (l. ott). A két vádfajta ismertető jelei a következők: a) Magánvádat (dich) csak a sérelmet szenvedett fél, vagy jogi gyámja (curioV) indíthat; nyilvánosakat (grajh) minden teljesjogu polgár, kivéve az ú. n. jonica (gyilkossági) ügyeket, melyeket szabad emberért csak rokona, rabszolgáért csak gazdája indíthat. b) Magánpörökben kevés kivétellel (pl. az exoulhV és exairesewV d. alkalmával, l. lenn) a nyertes fél kapja meg a birságot, vagy a vitás tárgyat, jóllehet némely esetekben a törvényszék még mellékbüntetést is szabhatott a vádlottra (prostimhsiV), pl. lopás esetén (d. clophV) öt napi és öt éji fogságot (az efféle d.-ok nagyon közel járnak a grajh-k ismertetett második fajtájához). Nyilvános pörökben vagy bűnügyi eljárásokban ellenben a birság legtöbb esetben az állampénztárba folyik. c) Magánpörökben mind a két fél ú. n. prutaneia-t fizet (l. Dicasticon és Per, A), nyilvánosakban egyik sem. Ellenben a nyilvános bűnpörökben (a gprajh cacwsewV-t kivéve, l. Grajh) a vádló 1000 drachma birságot fizetett és elvesztette a jogot hasonló vádak emelésére, ha nem kapta meg az összes szavazatok egyötöd részét sem, vagy ha a döntés előtt elejtette a vádat (a mi magánügyekben biróság nélkül megeshetett). A vád tárgyán alapul még az a megkülönböztetés is, mely szerint az attikai perrendtartás a vádakat vagy «valakivel szemben» (proV tina), vagy «valaki ellen» (cata tinoV) czímmel jelölte meg. Ez a megkülönböztetés, mint Demosthenes Leptinesszel szemben való (proV Leptinhn) beszéde mutatja, nemcsak a magánügyekben, hanem a nyilvánosakban is divatozott arra az esetre, ha a vádlott elévülés miatt már nem volt személyes felelősségre vonható. Főképen azonban mégis a magánvádakra vonatkozott. Dich cata tinoV e szerint minden olyan vád, mely a vádlott személyére is vonatkozik, tehát: bűnvád; d. tproV tina ellenben olyan magánvád, melyben csak valamely vitás tárgy (jogügy) eldöntéséről van szó. 1) Az első fajtához tartoznak pl.: d. apostasiou, melyet a gazda indíthatott szabadon bocsátott rabszolgája ellen, ha az nem teljesítette törvényszerű kötelezettségeit (foruma; a polemarchus); d. biaiwn, nemi erőszaktétel megtorlására, vagy abban az esetben, ha valaki erőszakkal megfosztotta a jogos tulajdonost valamely ingóságától (d. exoulhV, ha az erőszak csak symbolikus volt); dich aiciaV, a ki megvert valakit, a nélkül, hogy visszaverték volna; az ilyen ellen a meggyalázó szándék előleges megléte esetén grajh ubrewV is volt intézhető, de ez esetben a birság az állampénztárba folyt be (példák: Demosthenes beszédei Conon és Midias ellen); d. blabhV, mindenféle károsodás megtorlására (példák: Demosthenes beszéde Olympiodorus, Dionysodorus, Callicles, Nausimachus ellen stb.); d ajairesewV vagy exairesewV, az előbbinek egyik faja, az ellen, a ki ellenszegült a rabszolgáját letartóztatni akaró gazdának (az utóbbi négy pör első foruma: a «negyvenek,» oi clophV, tolvajlás megtorlására, l. fönnebb (az utóbbi két pör foruma: a thesmotheták); dich epitrophV, az árva vagyonát igazságtalanul kezelő gyám ellen, melyet csak a gyámolt adhatott be (példa: Demosthenes beszéde Aphobus ellen), míg ellenben a hasonló tárgyú nyilvános vádat (grajh misJwsewV) mindenki beadhatta a gyámolt kiskorúsága alatt (foruma: az archon); a mellékvádak közül, melyek valamely fővádat kisérhettek: a dich feudomarturiwn, hamis tanúság ellen (példák: Demosthenes beszédei Stephanus, Aphobus, Leochares, Euergus és Mnesibulus ellen), továbbá a d. cacotecniwn, pörös furfangok, fogások alkalmazása ellen (foruma mind a kettőnek az a hatóság, mely elé a fővád tartozott s úgy látszik, a d. lepomarturiou-é is, ha t. i. valaki kötelező igérete daczára sem jelent meg tanúképen a törvényszék előtt). 2) A második fajta magánvádakhoz (proV tina) tartoznak általában a tulajdon biztosítását és a szerződésjog védelmét czélzó vádak, tehát arra az esetre, ha két vagy több fél tart valami vitás tárgyra igényt, az ú. n. diadicasiák, továbbá pl.: a d. sumbolaiwn vagy sunJhcwn parabasewV, a szerződés megszegése esetén; d. crewV vagy arguriou, adósság vagy letét vissza nem fizetése esetén; d. egguhV, kezességi ügyekben; d. anagwghV, testi hibában szenvedő rabszolga elárusításáért; d. enoicou, carpou, ház- vagy földbér meg nem fizetése esetén stb. stb. Mindezen dicai proV tina rendesen atimhtoV-ok, azaz a birák csak a szóban levő tulajdonjogra vonatkozólag döntenek; ellenben a dicai cata tinoV a d. apostasiou és cachgoriaV (és bizonyos esetekben a d. exoulhV és timhtoV és atimhtoV). A vád formájára nézve a magánvádak terén nem ismerünk lényeges különbségeket. a mi a pör vezetésére illetékes tisztviselőket (hgemoneV) illeti, azokat az egyes vádak említésekor fennebb mindig megjelöltük. V. ö. a Per és Grajh czikkeket, továbbá a nyilvános vádak formáira nézve a következő czímszavakat: docimuasia; euJuna, apagwgh, eisaggelia, endeixiV, ejhghsiV, jasiV, probolh. – Irodalom: Meier u. Schömann, Der attische Process, neu bearbeitet von Lipsius, Berlin, Calvary, 1883–1887 (l. külön. a 191. skk. lapokat).