Az autóriasztó bosszúja

Kovács úr felesége két leánya társaságában vidékre utazott a hétvégére. Eredetileg autóval szerettek volna menni, de Kovács úr, mint a család bölcs férfi tagja nem adta legféltettebb kincsét – az autóját – meggondolatlan, hebrencs asszonyi kezekbe. Így hát a család nő tagjai kénytelenek voltak tömegközlekedést igénybe venni a hétvégi utazásukhoz. Kovács úr pedig úgy döntött, hogy hétvége lévén alaposan kipiheni magát. Ma korán fekszik, holnap pedig későn kel.

Meleg nyári éjszaka volt. Kovács úr kitárta a hálószoba ablakait, aztán annak rendje és módja szerint lefeküdt és gyorsan el is aludt. Éjfél után egy óra lehetett, amikor fülsiketítő vijjogásra ébredt. Felugrott, az ablakhoz sietett és miközben kidörzsölte az álmot a szeméből, látta, hogy a saját tulajdon autója vijjog. Bekapcsolt a riasztó. Hosszan bámult kifelé az ablakon, de az utcán és a környéken egy teremtett lelket sem látott. Biztosan elbújt a közelben – gondolta és az ágy mellől elővette népnevelő eszközét, amely nem volt más, mint egy bronz falióra ingája. Kinyitotta az ajtót és lerohant a kocsihoz, körbejárta az autót. Alaposan szemügyre vette a közeli bokrokat, de sehol egy teremtett lelket sem látott, viszont a közeli tömb-házak ablakaiban egyre több álmos fej jelent meg.

Néhányan veréssel fenyegették, ha nem kapcsolja ki azt a rohadt riasztót. Kovács úr tehát felment a lépcsőn a kocsi kulcsaiért, hogy kikapcsolhassa a riasztót, ám ekkor újabb meglepetés várta. A lakás ajtaja ugyanis bezáródott. Most hát ott állt a lépcsőházban pizsamában lakás- és kocsikulcsok nélkül. Maga sem tudta miért, de újból leballagott a kocsihoz. Alig kerülte meg az autót, a közeli sarkon feltűnt a rendőrségi autó villogó kék lámpája. Kovács úrnak momentán nem volt kedve találkozni a jarddal, ezért az egyik közeli bokor mögé kuporodott, de a rend éber őre azonnal észrevette őt és felszólította, hogy igazolja magát, de hát Kovács úrnál sem kocsikulcs, sem lakáskulcs, sem igazolvány nem volt. A rendőrök tehát Kovács urat az utójukba tuszkolták és elrobogtak vele. Az éjszaka hátralévő részét hősünk a rendőrségi fogdában töltötte.

Az ügyeletes tiszt másnap csak késő délelőtt került elő.

Kihallgatta Kovács urat és jót nevetett. Aztán elrendelte Kovács úr szabadon bocsátását Igen ám, de pizsamában mégsem mehet végig a városon fényes délben, ezért ugyanaz a rendőrautó, ami behozta, most haza is szállította őt.

Mivel vasárnap dél volt, így az egész ház tanúja lehetett annak, amint a rendőrség Kovács urat hazaszállítja egy szál pizsamában. Ezután Kovács úr a rendőrökkel együtt döbbenten nézte autója hűlt helyét.