Gellért, Csanád első püspöke (†1046). Előkelő velencei család sarjadéka. Hét éves korában súlyosan megbetegedett. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották: oblátus, Istennek áldozott személy lett belőle. Szerzetesként Bolognában tanul, majd a velencei Szent György-monostor apátjául választják meg. Hamarosan lemond azonban a klastrom „fejedelemségéről”, hogy majd Jeruzsálemben remetéskedjék. Útközben Dalmáciában hajótörést szenved, és így hazánkba, sőt Szent István udvarába jut. Itt a király tanácsadója, Imre herceg nevelője lesz.
Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul.
Az Érdy-kódex szerint* történék egy napon, hogy Istenről való gondolatjában elszunnyada. Azonközben az pusztából jöve el egy nőstény szarvas kisded fiával, és fekőnek le Szent Gellérd előtt. Másfelől más szarvast űzni kezde egy farkas, és mikoron odafutottak volna, megijede ím ez nőstény szarvas es tőlük, és elfutamék onnan. Kisfiát elhagyá Szent Gellérd előtt, ki annak utána soha tőle el nem válék. Másod időben, mikoron Szent Gellérd nyalábot vinne, látá hát az ajtó előtt egy nőstény farkas fekszik, és hát sebes és bebocsátá. Azonnal leesék az Isten emberének lábai előtt, hogy megvigasztaná. És mikoron szent imádságában meggyógyította volna, megmarada nála és vele lakozék. Naponkéd kimegyen vala az mezőre az gímmel, és bejő vala. Egyik sem bántja vala másikat.
A remeteségre manapság is emlékeztet egy kút, amelyet a környékbeli faluk népe Nagyboldogasszony és Gellért ünnepén búcsújárással szokott megtisztelni. Az itteni nép úgy emlegeti, hogy a kutat három forrás táplálja, amelyet még Gellért nevezett el az Atya, Fiú és Szentlélek tiszteletére. Más hagyomány szerint az apátsági templomból éjjelente angyalok szoktak ide szállani.
Gellértnek néhány év múlva föl kell áldoznia béli magányát. A király Ajtony legyőzése után őt emeli a csanádi püspöki székbe. A bencés missziónak Gergely pápától és Bonifáctól szentesített humanista szellemére, egyeztető készségére vall, hogy a térítés Gellért tanácsára azonosítja az ősi pogány Boldogasszony alakját Máriával. És az ő tanácsának intéséből akkoron kelt fel, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.
Gellért bölcsességét, atyai szívét árulja el a symphonia Ungarorum ismert jelenete is: éjszakai szállásán egy őrölgető szolgáló magyar nótájának hangjára ébred föl. A dallamot szépnek, különösnek találja, a lányt pedig jókedvvel végzett munkájáért megjutalmazza. Így lett Gellért a magyar népköltészet első hírmondója.*
Szent István halála után a vallási és trónviszályok idején Gellért a lázadók kezére kerül. A Duna mellett nagy sok nép vevé körül, és hagyinálni kezdék kővel. Ő kedég szent keresztnek jegyét hányja vala eleikben és egyik sem találja vala. Annak utána ragadák mind szekerestül, és egy nagy hegyrül aláereszték, kinek Kelenfölde neve. De mikoron még es élne, gerelyekkel átalverék őtet, és egy nagy kövön az Duna szélén eltörék fejét, és azonképpen mártiromságnak koronáját vevé. Az mely kövön kedég kiontották vala agya velejét, hét esztendég semmi árvíz el nem moshatta vérét, míg felgyűjteték az jámbor egyházi népektül. A hagyomány szerint ezen a helyen a sebek begyógyultak, a törött csontok helyükre illeszkedtek, ha fölöttük a sebesült anyja, lánytestvére vagy jegyese egy Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet elmondott.
Gellért holttestét csak hét év múlva (1053?) vitték Csanádra, ahol akarata szerint a tőle alapított és a Boldogasszony oltalmába ajánlott bencés apátság templomában temették el. A fakoporsót amelyben addig nyugodott, kőkoporsóba helyezték. Ennek födelére tették azt a csuklyás szerzetesruhát, melyben Gellért halált szenvedett, valamint a teveszőrből készül gallért, továbbá azt a követ, amelyen fejét összezúzták, azonkívül a vasövet és ostort, melyekkel sanyargatta magát, végül egy edényt, amelyben a vérét gyűjtötték össze. A templom oltárköve az a szikladarab volt, amelyen a fejét összezúzták. Mindezek a középkorban nagy tiszteletben részesültek.*
Az ereklyék később szétszóródtak. Egy részük Velencébe, illetőleg a szomszédos Murano városkába, S. Dona templomába került. Hazai ereklyéinket, így a szegedi Fogadalmi Templomét* már korunkban innen kaptuk vissza: ünnepén nyilvános tiszteletben részesítik.
Gellért püspököt, a Csanádi egyházmegye mennyei pártfogóját középkori misenaptáraink számontartják. Egykorú szép antifóniája:
|
Magyarul: Az Úr nemzedékről nemzedékre irgalmasságot cselekszik, kivezette Ábrahámot a kaldeusok városából és messze földről hívta Szent Gellértet, hogy országunkban legyen zarándok és jövevény, a mennyei hazában pedig a szentek társa és Isten családtagja. Isten adta nekünk, mindig járjon közbe népéért és minden hívő lélekért most és mindörökké.
*
Hamarosan, még a XI. században templomot is építettek a hegy alján, a mai tabáni templom közelében Gellért tiszteletére. Ennek kegyuraságát IV. Béla a bélakúti cisztercita apátságnak adományozta. Istvánffy Miklós előadása szerint a templom a mohácsi vész idején még állott. Úgy hallotta, hogy a püspököt megölő tömeg vezérének leszármazottjai Budán laktak, és ha a család valamelyik tagja a templomba lépett, mindig rosszullét környékezte. Utolsó férfisarjadéka Mohácsnál esett el.
A szent templomot a betegek és nyomorékok ezrei keresték föl, akik a Gellérthegy sziklái alól csörgedező gyógyforrások medrében kerestek gyógyulást. Erről Bonfini is megemlékezik. A búcsúsok fogadalmi rajzairól és hálaadományairól is tud a hagyomány.*
A hegy tövében máig álló török fürdők részben erre a középkori kultikus hagyományra épültek rá.
A Gellérthegy szakrális múltjához még hozzátartozik, hogy a XVIII. században Kálvária állott a tetején. Híres volt az emmausjárás is, amelyről húsvéthétfőnél már megemlékeztünk. A hegynek modern nevezetessége Gellértnek a magyar kereszténység kilenc százados fordulójára emelt szobra (1901).
Csak röviden utalunk még arra, hogy Szent Gellért hegye, németül Blocksberg, a magyar, illetőleg hazai mondavilágban a boszorkányok gyülekezőhelye. Boszorkányos hírét már a XVII. században emlegetik. Ismeretes a bakkecskének az efféle hiedelmekben való szerepe. Mindezekről azonban itt nem szólunk bővebben, utalunk Dömötör Sándor kutatásaira.*
A hagyomány kialakulását a szent püspök vértanúsága mellett maga a hőforrásokkal, barlangokkal jeleskedő hegy is elősegítette. Egy budai szőlőmunkás mondotta a múlt század végén, hogy még most is vannak boszorkányok a hegy belsejében.
*
Gellért nevére és középkori patrociniumaira emlékeztetnek Zalaszentgrót és Németszentgrót (Geresdorf) helységeink. A középkorban ő volt a pesti szabó céh patrónusa.* A barokk időkben megjelenik a jezsuita iskoladráma hősei között is: Nagyszombat (1626), Szepes (1630).* Titulusok:
Esztergom: Buda (Kelenföld 1930).
Veszprém: Zalaszentgrót (1247), Bakonybél (1251, kápolna).*
Csanád: Gellértegyháza (elenyészett), Versec (Vršac, 1864), Őscsanád (Cenadul Vechi, 1868), Temesság (Şag, 1884), Szeged (Tarján 1961), Magyarcsanád.
Nagyvárad: Nyésta (1326, elenyészett).*
Erdély: Apanagyfalu (Nusfalau, 1869).