18. DÉS

SZENT ISTVÁN-PLÉBÁNIATEMPLOM

A XV. század első harmadában épült. Mivel azonban a plébánia sokkal régebbi, elődje egy román kori templom lehetett.

1332-ben Péter a papja, aki a pápai tizedjegyzék szerint ebben az évben 40 dénárt fizet, 1333-ban 7 garast és 8 rossz keresztes banálist, 1334-ben 4 garast, majd 3 garast. (Beke: Az erd. egyházmegye. 189.; Documente. XIV. C., III. 148, 167, 189.)

Mivel a város már a tatárjárás előtt, a XII. században szerepel, és a sóbányászat virágzik, legkésőbb a XII. században az említett német telepesek megépítik a plébániatemplomot. Ennek utóda a gótikus templom.

Teljes felépülése közel egy évszázadig tartott (1453–1536), amíg ma is elismert szépsége kialakult, amelyet Szabó T. A. (i.m. 205.) így ír le: „Rendkívül nemes arányú, nagyméretű épület… A szentély-hajótorony térfűzése a maga világos szerkezetében érvényesül. A templom ezáltal a magyar falusi típus monumentális megfogalmazásává válik. A hosszú szentély… a hazánkban oly kedvelt ferences szerzetesi templom hatására vezethető vissza. A dési egyházat felépítése, tagozása és finom faragott részletei a magyar gótika egyik legnemesebb alkotásává avatják. Az ablakok halhólyagos, illetőleg karéjos kőrácsai, a nyugati és déli csúcsíves bejárók, a torony előcsarnokának és szentélyének még a barokk köntös alatt is felismerhető régi boltozata a XV. századra utalnak. A századfordulón készül a gyámos, egyenes záródású északi kapu, a sekrestye földszintje és emelete. Az utóbbinak hálóboltozata és széles, gondosan faragott keleti ablaka igen szép látványt nyújt. A hajó boltozása sajnos elpusztult. Maradványaiból megállapítható, hogy benne két boltozati rendszer váltotta fel egymást…”

Délkeleti feljárójánál állott a Szentlélek-kápolna. (Kádár: i.m. III. 164.; Az Oltár. 290.) A templomhoz a XV. században Mária fogantatása tiszteletére szentelt kápolna is tartozott.

1519-ben Mária-Magdolna-kápolnáról van feljegyzés, amelynek rektora Páli János. (Kádár: i.m. III. 113.; Az Oltár. III. 290.)

1526-ból Mária-oltárról, 1516-ból Szent kereszt-oltárról és Szentháromság-oltárról van adat. (Kádár: i.h.)

1477-ból származó harangján ez áll: „INRI Ave Maria, Gratia Plena 1477.” (Szeghalmi, in: Az EME évkönyve. 189.)

1642-ben villámcsapás folytán a templom leég, boltozata beszakad, harangjai beolvadnak. 1645-ben Rákóczi György segítségével újítják. (Kádár: i.m. III. 115.) 1697-ben és 1706-ban tűzvész pusztítja. Utóbbi alkalommal Tiege hadai kirabolják, a templomot övező kőfalát bástyástól lerombolják. A falakat 1757-ben építik újjá.

A reformációig csak katolikus hívekről és templomról van adat. 1540-ben az Ágoston-rendi szerzetesek elhagyják kolostorukat.

1554-ben a désiek már lutheránusok. 1556-ban Bálint protestáns concionátor szerepel. 1558-ban a reformátusoké a város, de 1568-ban már az unitáriusoké. (Kádár: i.m. III. 114–115.)

Izabella királyné 1557-ben az Ágoston-rendház javait, 1558-ban pedig a Mária-oltárét a kórházra hagyatékozza.

1586-ban unitáriusként indul, később azonban Szilvási János, volt dési protestáns lelkész katolikus hitszónok lesz.

Az unitáriusok fölénye 1638-tól teljesen megszűnik. A fejedelem (I. Rákóczi) a templomokat átadja a reformátusoknak. (Az Ágoston szerzeteseké ekkor már puszta templom.) Az unitárius egyház később sem támad fel Désen. (Kádár: Szolnok-Doboka vm. népokt. tört. 145.; Szabó T. A.: i.m. 137.)

A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.; Helységnévtár. 1913.)

A reformáció után az első katolikus (ferences) pap 1703-ban jelenik meg, de nem maradhat. 1712-ben (Verner) Komád ferences kezdi el a missziós munkát. A sókamra által használt szobában misézik (amely az egykori Ágoston-rendi kolostor maradványa). 1715-től kezdik építeni a kolostort kis oratóriummal, 1726-tól pedig barokk templomukat. Kádár szerint (i.m. III. 116.) megkísérlik visszaszerezni a középkori Szent István-templomot, de sikertelenül. A XVIII. században katolikus anyaegyház (Benkő J.: i.m. II. 165.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)

Az utcák és helynevek egykori lakóiról vallanak. Utcák: 1531-ból Kodor u.; 1569-ből Malom u.; 1575-ből Varga u., Rózsa-hegy alatt, Rózsa-hegy vége u.; 1578-ból Szekeres u.; 1580-ból Zalkaelve u.; 1588-ból Rév u.; 1591-ből Halász u.; 1599-ből Borsos u.; 1618-ból Varga piaca; 1632-ből Piac szer; 1637-ből Piac u., Nagyvarga u.; 1559-ből Kodor u.; 1661-ből Malatonu u.; 1722-ből Nagyhallású u., Halász u.; 1761-ből Kiskastély u., Gatyaszár u., Kodor u., Rózsa-hegy alja u., Rév u., Bagó u., Nagyszekeres u., Kereső u.; 1788-ból Szekeres u.; 1766-ból Kis Király u., Nagy Király u.; határhelynevek: 1261-ből Víz rév, Gyertyános, Káld, Gyékényes, Törpény, Kantus, Namegye halma, Mélyséd, Bálványkő, Bélahegy, Lyukahatár, Ilmod; 1351-ből Zalka; 1367-ből Vízrév, Egerkút, Komlos bérce, Kövesbérc, Almahatár; 1458-ból Szentbenedek rét, Szamos mentén; 1467-ből Szászok réte; 1481-ből Cichegy; 1487-ből Deberke, Tegertó; 1488-ból Tölgyes; 1508-ból Keskenyszeg; 1516-ból Bélahegy, Szénakert, Réti malom, Törpény-Szakadás, Somai rév, Libényszeg, Kerőtorok, Rózsa-hegy; 1520-ból Tölgyes erdő; 1531-ből Dudva, Zalka; 1541-ből Halovány, Nyű stb. (Kádár: i.m. III. 215–216.)