54. SZÁSZRÉGEN

A szász telepítés 1150-ben kezdődik ezen a vidéken.

Neve először 1228-ban jelenik meg Regun néven, II. Endre birtokadomány levelében. (Documente. XIII. C., I. 232.) 1349-ben Régen (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1427-ben oppidum Regen (uo.), 1474-ben Zaazregen (uo.) és 1509-ben Nagh Regen (uo.) formában jelentkezik.

Templomáról az első adat 1330-ból ismeretes, abból a feliratból, amely az 1848. évi tűzvészkor került felszínre: „Anno Domini XCCCXXX. construitur Domus Marie tempore Nicolai plebani, cum rebus Magistri Thome patroni ecclesie.” Ebből a plébános neve is ismeretes: Miklós.

Ugyanez a Miklós szerepel a pápai tizedjegyzékben, amikor 1332-ben 3 lotó ezüstöt fizet, majd 18 régi banálist, 1333-ban fél fertó ezüstöt, 1334-ben 5 garast és ismét 8 garast, 1335-ben fél fertó ezüstöt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 160., Documente XIV. C., III. 127.)

A templom vagy őse egy évszázaddal előbbi lehet, mert a szász telepesek 1228-ban már itt vannak, és nem maradhattak templom nélkül, mint katolikusok.

1332-ben a plébánosok között Cristianus neve is feltűnik. (Theine. I. 559.; Schematismus. 1882. 149.) 1443-ban András (Urkundenbuch. V. 108, 109.), 1452-ben pedig Kisvárdai Péter Pál a régeni Mária-templom plébánosa. (Urkundenbuch. V. 339, 359.) 1443-ban a plébános kinevezéséről van vita. (id.)

A templomot a korai gótikus emlékek közé sorolják, átmeneti stíluselemekkel. Lényegében a Szeben környéki román stílus típusát követő bazilikális elrendezésű háromhajós megoldást képviseli. A torony alatti kapu emelt csúcsívű, gótikus, egykorú lehet a marosvásárhelyi vártemplom kapujával. A kapu csúcsíves ívmezejében egykor szobor állhatott. Egy felirat az 1330. évi építkezést örökíti meg Miklós plébános alatt. A XV. században átépítik.

A főhajó mennyezete sík formájú volt, és oldalhajóit keresztboltozat fedte.

Az 1930. évi restauráláskor felszínre került a régi szentségfülke is.

A kőbe vésett címereket, a sekrestyeajtó és az ablakkeretek egy részét 1525-ben készítették. Az északi ablakok újak, 1927–1930-ból valók.

A padlástérben egy csúcsíves ablakot találtak növénydíszes oszlopfőkkel díszítve. Ezt a templom északnyugati falában helyezték el, ahol a hősök emlékének keretét alkotja.

Feltételeznek egy előbbi, még 1330 előtti építési korszakot, amikor a szentélyt zárt templomként használták, amíg elkészült a hajó. A torony az építés első szakaszában csak bástya jellegű lehetett és külön állott. Mai formáját csupán később, a XVI. században kapta.

1708-ban tűzvész pusztítja; a torony, a főhajó és az északi mellékhajó fedetlen marad. Csak 1788-ban fedik újra és kap a hajó csehboltozatot.

A templomot várfal vette körül. Az 1708. évi tűzvész után rombadőlt. Egy kőpilléren 1555-ből való felirat volt olvasható: „Nulla salus bello, pacem poscimus omnes”. A várfalat 1815-ben részben, majd 1857-ben egészen lebontják.

1383-ban Ladislaus de Lodhunk (Losonczy) a pápához folyamodik szerzetesház alapítása érdekében a Szent Agoston-rendi szerzetesek részére. (Urkundenbuch. II. 564.)

1630-ban építik a templomhoz a Szent Lőrinc-kápolnát. A kápolna nyugati sarkán álló Szent Lőrinc reliefszerű torzójáról az a vélemény, hogy egy régebbi Szent Lőrinc-kápolnából való. Ez bizonyosra vehető, mert a lutheránusok már nem készítettek szobrokat Ez a régebbi Szent Lőrinc-kápolna a hagyomány szerint a Lőrinc-hegyen vagy a Bodogáj-tetőn állott, ahol búcsújáró hely volt. (Dr. Schmidt Imre: Szászrégen város története.) A Lőrinc-kápolna boltozata az 1848. évi tűzvész áldozata lett.

A középkorból még négy kápolnáról van adat, ezek: a Szent Pongrácz-kápolna, melynek maradványai még láthatók voltak 1840-ben az Alsókápolna utcában; a Szent Sever-kápolna a Réce utcában; a Szent Zsuzsánna-kápolna, ismeretlen helyen és a Szent György-kápolna, talán magában a templomban.

Katolikus szász lakói lutheránusok lesznek a templommal együtt. Már 1551-ben Kimpius József hajtja végre az újítást.

Katolikus templom

Lutheránus templom

A lutheránus templom bejárata