{36.} VÁRAD KELETKEZÉSE.

A monostorok mint a pogárosodásnak és honvédelemnek tényezői. – Várad fekvésének előnyei. – Várad ősrégisége. – Szent-László Váradja lakosainak kettős eleme. – A monostor helye és felszerelése. – Várad birtokfelosztása s ennek jelentősége. – A város neve s megkülönböztető jelzői.

A középkorban káptalani és szerzetesrendi monostoraink a polgárosodásnak s a honvédelemnek egyaránt hatalmas tényezői valának. Lakóik ugyanis mig egyrészt szellemi tulsulyuk s befolyásukkal a haza szeretetében s a fejedelem iránti ragaszkodásban egyesiték és összetarták a honfiakat; másrészt várakká erősitett monostoraik s zászlóaljaikkal mindannyi hadi őrszemek valának a haza különböző, sokszor leginkább fenyegetett pontjain.

Ily intézményre az egyházilag még rendezetlen s védelmi tekintetben is kivált a kunok ismételt betörései miatt nem eléggé biztositott tiszai részeknek szükségök volt, és Szent-László a kitünő honfi és keresztény férfiu e szükségen segitett a váradi monostor megalapitásával.

Czéljának elérése tekintetéből kétségkivül már eleve gondoskodott arról is, hogy a monostor oly helyen álljon, mely a népek közlekedő vonalának leginkább közelébe esik, leendő emelkedésének szintén feltételeit, a fát, vizet, követ ne nélkülözze s a természet által is lehetőleg megerősitett legyen.

A krónikás vadászat közben keresteti Szent-Lászlóval az ily alkalmas helyet, és megtalálta azt – ugymond – a Körösnek {37.} egy szigetében,*„inter fluvium Kewres, in venationa sua, invenit locum, ubi angelico admonitu proposuit construere monasterium.” THURÓCZI J: Chronica, II. 59. fejezet nevezetesen ott, hol a délről jövő Hévjó meleg vize szakadt a Sebes-Körösbe.*A Hévjó ma Pecze régen belefolyt a vár árkába is, s eredetileg ott egyesült a Körössel. „Dieser – a váradi Királyfia bástyája – entkegen kompt die kleine Bach aus den warmen Badern, Pecze genant; ist der Műhlen zu dienst dahin geleitet worden,” t. i. a vár árkába, hogy itt a víz be ne fagyjon. MILES M.: Siebenburgische Würg-Engel, 206. l.

A Névtelen jegyző bár ismételve megfordul a honkereső magyarokkal Várad vidékén, nem emliti Váradot és Szent-Lászlónak a krónikás emlitette vadászata is azt jelzi, hogy Várad akkor még nem létezett.

Kétségtelen azonban, hogy a Sebes-Körös völgye és abban az a pont, hol a mai Várad áll, a magyarok bejövetelekor vagy annak előtte nem volt lakatlan. Ezt igazolják az e völgyön, bár még csak szórványosan teljesitett régészeti kutatások, melyek az őskori s római életnek itt biztos nyomaira vezettek;*Chronik der archae. Funde Siebenbürgens. 73. l. – TORMA K: A limes Dacius felső része. de különben is Várad azon pontok egyikén fekszik, melyek arra látszanak teremtve lenni, hogy uralkodjanak egyes vidékeken. Az ilyen pontokat nem hagyák soká lakatlanul, s az egyszer rajtok épült várak vagy városok aztán ha elpusztultak, ha tán egy egyideig pusztán álltak is, ujra felépültek, mert már keletkezésök nem puszta véletlenből történt, hanem mintegy a gondviselés ujjmutatásából s kedvező, felhasználható fekvésöknél fogva.*IPOLYI A: A deákmonostori román basilika. 17. s köv. ll.

Vasúti vonalaink, mintha csak a hajdankor uthálózatának gondos tanulmányozása után készülnének, rendesen a közlekedés régi, mert legtermészetesebb irányát követik. Ez irányba esett a mai Várad helye is, hogy az alföld rónája az erdélyi bérczek végső szárnyvonalával találkozik, s a természet annyi áldása és szépsége közöl még az üditésre, gyógyulásra s védelemre, mert várerőditésre annyira alkalmas hévvizek sem hiányozának.

{38.} Ily pont kétségkivül nem volt mindig lakatlan, valamikor nevezetes vár vagy város állhatott rajta,*Régi iróink ama vélekedése, hogy a magyar Nagyvárad a rómaiak „Buredensium” városának felel meg, még megerősitésre vár. BÉL M: Comitatus Bíhariensis. 60. l. Esztergomi érseki könyvtár, Batthyány-féle kéziratok. de azoknak Szent-László korában már csak romjai lehettek legfeljebb nehány jelentéktelen kunyhóval. Nem lehetetlen, hogy épen valamely keresztény telepnek romjai, és Szent-László egyenesen az elpusztult keresztény egyház felismert alapjaira épité monostorát, ismeretes levén a kath. egyház ama kegyeletes ős szokása, hogy ha üldözések vagy más veszedelmek távozni kényszeriték, jobb idők beálltával rendszerént visszatért előbbeni helyére, ott épitve fel ujra székesegyházait s monostorait. Gejza és Szent-István is ugyanazon helyen, hol Szent-Márton született, épiték az első magyar monostort; Esztergom és Pécs basilikáinak aljában ma is feltalálhatók a római őskeresztény katakombák, s a keresztény elemekkel áthatott egykor virágzó gyarmatoknak, a szláv-morva téritő püspökségeknek még alig hült helyén emelkedtek első nevezetesebb püspökségeink és kolostoraink, mint Veszprém, Győr, Nyitra, Pécs-Várad, Szalavár, Zobor.*Fraknói V: A szekszárdi apátság története. 7. l.

Kikkel épité fel Szent-László a monostort, s miféle elemekből alkotá meg a város első lakosságát? arról hallgatnak irott történeti emlékeink; de a város egyes részeinek még fenlevő, vagy elenyészett ugyan, de feljegyzett nevei némileg pótolhatják ama hallgatást s eléggé biztosan tájékoztatnak az érintett kérdésekben.

Várad városrészei közöl kettő: Olaszi és Velencze még ma is ősi nevét viseli; a többi már elenyészett, de középkori városrészek nevei: a Körös jobb partján Olaszi mellett Szent-Péter és Szepes; a balparton Velenczén kivül Hét-közhely (maga a város), továbbá Pádua, Bolonya, Egerszeg, Ujfalu, Szombathely és Vadkert*IV. Béla királynak 1259-iki eredeti oklevele alapján, melyet Nagyvárad város a leggondosabban őriz, Keresztury J. munkájának megjelenése óta [Descript. Epp. Et Capit. Varad. I. 46. és 126–9. ll.] mint a középkori Várad külvárosai szerepelnek: Olaszfalva, Váralja, Uj-Pécs stb. Ezek azonban nem Nagy-, hanem Pécs-Váradnak valának kiegészitő részei, mert az idézett királyi oklevél ez utóbbiról és nem Nagyváradról szól. Ezt igazolja már csak az is, hogy az oklevél Várad földesurául ismételve is a váradi apátot említi, már pedig összes történeti emlékeink szerént Nagyváradon egy talpalatnyit sem birt soha semmiféle apát. E nehézséget érezte Keresztury is, azért munkájának idézett helyén az apát szót váltig igyekszik tollhibának tartani „prépost” helyett. „Verum, ut probabilius, Beatum Abbatem Praepositum Varadinensem fuisse dicamus.” A tévedést kétségkivül a mindkét városnál előforduló helynevek hasonlósága okozta, de „Olaszfalva” nem „Olaszi”, továbbá „Uj-Pécs” közel jár „Uj-Bécs”-hez, de ismét az utóbbi helynév, valamint „Váralja” is a XIII-ik században még egészen ismeretlen Nagyváradon, sőt a XIV-ik században is, és csak később tünnek fel. Különben, hogy amaz oklevél Pécsváradra vonatkozik, melynek birtokosa csakugyan apát, középkori elnevezéssel a „váradi apát” vala, észrevette már FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 2. 493. l. jegyz..

{39.} Ezek közöl a XII-ik században s a XIII-ik elején csak egynek, Olaszinak nevét emlitik történeti forrásaink;*„Episcopus Biarch. Cuius sedes dicitur Orosiensis.” Kétségkivül tollhiba „Olosiensis” – Olaszi helyett. 1184-iki követi jelentés Magyarországról. – FEJÉR GY.: Codex dipl. II. 218. l. – „Laurentius de villa Latinorum Varadiensium.” Váradi regestrum: 286. oklevél. a többiek nevei a XIV-ik század irataiból, nevezetesen a Chartularium közleményeiből ismeretesek.*Batthyány-Codex: 22–23. ll. – BATTHYÁNY I. Leges eccl. 232. l. De az idézett korban már mint teljesen bevégzett szervezetü, egyházas városrészek szerepelnek, minélfogva kétségtelen, hogy a XIV-ik századnál régibb, s Olaszival együtt legalább részben első telepei Váradnak. Ezt igazolja azon körülmény is, hogy Olaszi a székesegyháztól, melynek érdekében történtek a telepitések, távol, a Körösnek ellenkező pontján állt, s fel sem tehető, hogy akár Szent-László épen a székesegyház tájékát benépesiteni, vagy a gyarmatosok ahoz mennél közelebb jutni ne igyekeztek volna.

Az elősorolt helynevek világosan tájékoztatnak bennünket, hogy miféle elemekből alakult az első Várad? Magyar és Olasz vonatkozásu helyneveket látunk; kétségkivül olyanok valának Várad első lakosai is. Az ifju Magyarország adhatott a keletkező uj városnak földmüvelőket, halászokat, némely nálunk is otthonosabb iparágból mesterembereket, és különösen az egyház védelmére fegyveres jobbágyokat; de az iparosok nagyrészét, különösen a monostor {40.} építéséhez szükséges kőfaragókat, festőket stb. az ipar és művészetnek különben is tulnépes hazájából, Olaszországból hitta be a szent király. És hogy ez csakugyan igy történt, a már emlitett helyneveken kivül igazolja Szent-István király példája is, ki a pápai követ tanácsára, mint tudva van, Olaszhonból hivta ki Székesfejérvár s Esztergom lakosainak nagy részét.*SZALAY I: Városaink a XIII. században. 6. s köv. ll.

A Körös balpartján, a mai vár helyén épült a „monostor,” mely elnevezés a középkorban nemcsak a szerzetesrendek, hanem a prépost vagy püspök és káptalan lakhelyét is jelenté a székesegyházzal együtt.*„Libertas Ecclesiae seu monasterii Sanctissimi Regis Ladislai Varadiensis per primogenitores nostros concessa” .... I. Károly király 1337-iki levele. KERESZTURY J: Descriptio Epp. et Capit. Varad. I. 144. 1. „Monasterium Varadiense ... corpus sanctissimum [S. Ladislai] in eodem Monasterio amene conquiescens.” Zsigmond király 1412-iki levele. Gr. TELEKY J: Hunyadiak kora. XII. 18. 1. – „Monasterium Zagrabiense a sancto Ladislao Rege constructum." II. Endre király 1217-iki levele. THEINER Á: Monumenta Hung. I. 83. 1. Ismeretes, hogy Szent-László a zágrábi – püspökséget alapitá. – Tinódi Sebestyén az egri – Szalárdi János a váradi székesegyházat századok multával is „calastrom”-nak nevezik; nevezetesen Szalárdi a váradiról irja: „Az régi királyoktól klastrom formájában, faragott kövekből rakatott, két igen magas, fris tornyu ... belső épületeket nagy munkával elrontván” [Bethlen Gábor]; és ismét: „szent László király .... épitette volt azon helyben [a váradi várban] a nagy, két, fris, magas tornyu monostort, melyek Bethlen fejedelem idejében ... elrontattak vala." Siralmas krónika. Ujabb nemzeti könyvtár. II. 35. és 363. 11. – Miskolczy István 1609-iki naplójában [kiadta SCHEIDUS L.: Zeitschrift von und für Ungern. 1804. 89. l.] midőn a váradi székesegyház és vár leirása után megjegyzi: „Narrant hic quinque olim sacella fuisse, sextum vero monasterium," ez utóbbi alatt kétségkivül szintén a székesegyházat értette. – Keresztury J. is (Descript. Epp. et Capit. Varad. II. 233. l.] ismerve a „monasterium” középkori jelentését, csakugyan egyházat és káptalant keres benne, de nem az önkényt kinálkozót, t. i. a székesegyházat és székeskáptalant, hanem mert e váradi monostorról az mondatik, hogy azt Szent-László alapitá, ő azonban már előre fejébe vette, hogy a váradi székesegyháznak csak Szent-István lehet az alapítója: kész tehát azt állítani, hogy e Szent-László alapította monostor valamely társaskáptalan volt, például az ugynevezett „Kis”-káptalan. Ezt azonban, mint látni fogjuk, más alapitotta.

{41.} Kétségkívül már a monostor keletkezésekor gondoskodtak annak védelmi képességéről is; a helyzet természetnyujtotta előnyeit nem hagyták felhasználatlanul, sőt igyekeztek azokat a lehető legjobban értékesiteni. Körülvevék a monostort árokkal, vizzel, s az árok partján egyelőre talán csak sövényt vagy palánkot, de később kőfalat emeltek s a falakra tornyokat. Már Rogerius kanonok a váradi monostort „vár”-nak nevezi, mely „nagy árkokkal, s a falakon fatornyokkal vala megerősitve,” és hogy e vár nem csupán a tatárok közeledésekor hamarjában hevenyészett mű vala, kitetszik azon szavaiból, melyekkel emliti, hogy „a várat széles kőfallal igazittatták ki, mivel egyik oldalán romlottnak látták.”*Siralmas éneke. Fordította Szabó K.: 34 fej. A „romlott” szó elvitázhatlanul bizonyítja annak régiségét, avultságát:

Benn a monostorban az egyháziakon kivül csak a legszükségesebb cselédség, az ugynevezett udvarnokok, s a várszerü monostor védelmére rendelt fegyveresek találtak lakást. A többi iparosok, jobbágyok a vár falain kivül, egymástól elválasztott tágas telkeken épiték fel jobbára csak faházaikat.*Igy még 1246-ban is István esztergomi érsek a barsmegyei Keresztur lakosainak egyebek közt azon kiváltságot adja, hogy haki máshová akar költözni, 12 dénár lefizetése után szabadon elmehet, házát eladhatja, de lerontania vagy elvinnie nem szabad, ami természetesen, csak fa-házról érthető. FEJÉR GY: Codex dipl. IV. 1. 441. l. – Különben Váradon még a XIV-ik század közepén is a nevezetesebb épületeket, mint például a várad-velenczei apáczák kolostorát, fából alkotják.

És itt a váradi monostor, illetőleg Várad keletkezésénél egy kiválólag figyelemre méltó jelenséggel találkozunk. Maga a Chartularium arról értesit, hogy a monostor káptalani területen épült,*„Optinemus ... primo scilicet medietatem munitionis seu Castri ... licet totum Castrum in nostro territurio sit fundatum.” Batthyány-codex 32. l. Gr. BATTHYÁNY I: Leges eccl. III. 239. l. s ez állitásának hitelét hatalmasan támogatja ama körülmény, hogy a monostor tövében maga a belváros a káptalan birtoka volt mindig, hogy továbbá mig a püspök Várad egész területéből csak egy részt birt, a káptalan kettőt, holott ez rendszerént megfordítva szokott lenni, tudniillik egy rész a káptalané kettő a püspöké, vagy épen {42.} a székhely kizárólagosan csak püspöki birtok; hogy végre Váradnak oly részeiben is, melyek püspöki birtokok valának, mint például Olaszi, a földesúri jogok egyik leglényegesebbike, a vásárvám nem a püspököt, hanem a káptalant illeté.*„Nos Bartholomeus .... episcopus Varadiensis significamus .... memoriae commendantes, quod Caritulum ecclesiae nostrae, fratres nostri contra villicos et populos nostros de Olazi, de villa nova et de S. Lanrentio .... egerint in figura iudicii coram nobis proponendo, quod cum universi homines cum mereibus suis ipsam Civitatem nostram de Olazi, novam villam et de S. Laurentio ingredientes tributa eis ... dare et solvere sicuti in die fori, sic et in aliis diebus debuissent”: s e jogát a káptalan a nevezett városrészek szabadkozása ellenére ujra megnyeré 1285-ben. FEJÉR GY: Codex dipl. V. 3. 307–8. ll.

E szokatlan állapot kétségkivül a váradi káptalan első, a püspökségnél régibb birtoklásából veszi eredetét, s e tény, ha egyéb történeti adataink nem volnának is, egymaga igazolhatná a Chartularium amaz állítását, hogy Váradon a prépostság megelőzte a püspökséget.

Mily számmal voltanak Várad első lakosai, s mily iparágakat vagy üzleti nemeket képviseltek? e kérdésre, minthogy az alapitólevél, ha létezett is, eltünt nyomtalanul, határozott feleletet adni nem lehet. Alig szenvedhet azonban kétséget, hogy itt is a monostor rangját megillető számmal s különféleséggel valának mindazok a szolgák, iparosok s jobbágyok, kikkel egyéb, XI. századi alapitásu monostoraink alapitó levelében találkozunk. Igy kétségkivül nem hiányoztak: fegyveres, lovas vagy szekeres jobbágyok, tudniillik kik fegyverrel, lóháton vagy szekérrel szolgálták a monostort; továbbá vinczellérek, szántó-vetők, méhészek, halászok, adószedők, kovácsok, pintérek, sütők, szakácsok, fazekasok, viaszgyertya-mártók, juhászok, aranyművesek, ácsok, molnárok, csikósok, kanászok, vendéglátók, betegápolók, harangozok, fürdőszolgák stb.*

Igy a pécsváradi monostor alapitó levelében olvassuk, hogy a monostor Szent-István adományából rendelkezett „populis tam liberis, quam servis. Liberis scilicet ducentis militibus ... ministris, qui serviant cum equis 156. item ministris qui serviant cum equis, curribus 469. vinitoribus 110. aratoribus 36 apiariis 12. tributariis fori 20. piscatoribus 50. fabris 10. praeparatoribus vasorum ad cellarium 6. tornatoribus 12. pistoribus 9. cocis 9. figulis 3. ceriariis 6. pistardis 5. aurificibus 5. carpentariis 8. molendinariis 4. opilionibus 13. agazonibus 3. subulcis 3. ministris hospitum 3. ministris infirmorum 4. pulsatoribus 5. balneorum servituti deputatis, quos a stuba stubarios vocare possumus, 6..........mansiones mille centum sedecim, quae simul adunatae faciunt villás 41.” FEJÉR GY: Codex dipl. I. 297. l. – A közlöttek világos képét nyujtják annak, hogy mily elemekből alapittatott meg hajdan egy-egy monostor s alakult azok körében egy-egy város.

A váradi monostor, illetőleg püspökség alapitását kiegészitő kiváltságok, jogok s birtokokról alább lesz szó. (lásd: Püspöki és Káptalani birtokok.)

{43.} Az pedig bizonyos, hogy Várad lakosságának olasz eleme műveltsége s kereskedelmi és ipari hajlamainál fogva a legjótékonyabb hatással volt a város fejlődésére s a magyar és olasz elem egymást kiegészitő vagy ellensulyozó képességeiből támadt azon hatalmas tényezők egyike, mely a legszebb jövő elé segité az ifju Váradot.

Mi végre a monostor, illetőleg a város nevét illeti a krónikás egyszerüen csak azt mondja, hogy Szent-László a helyet, melyen a monostort épité, „Várad”-nak nevezte.*„quem locum, ubi angelico admonitu proposuit construere monasterium, Warad nominavit.” THURÓCZY I. Chronica. 59. fej. És bár hazánk különböző részeiben számos ily nevü község létezett és létez,*Arad, Baranya, Bars, Somogy, Nyitramegyékben stb. sőt a szabolcsmegyei Kis-Várda is a középkorban latinul szintén „Varadinum” nevet viselt*NAGY I: Anjoukori okmánytár. II. 503. l. – Nagyvárad és Kis-Várda legrégibb multja, talán épen a kettőnek keletkezése is aligha nincs szoros összefüggésben egymással; erre mutat a legélénkebben egyebek közt nevök rokonsága s a mindkét helyhez füződő Szent-Lászlói legendák, hagyományok.: mindemellett városunk neve legalább hivatalosan az egész középkoron át következetesen csak – Várad. Igy olvassuk régi okleveleink s történeti emlékeinkben, püspökeink mindig csak „váradi”-nak irták magukat, káptalanunk ugy legrégibb valamint megújitott hiteles-helyi pecsétjeire még a XVII-ik század végén is ezt véseté: „Sigillum Capituli Varadiensis.”

Hanem a közéletben aligha nem birt városunk valamely megkülönböztető jelzővel, legalább ilyesminek felcsillanását látjuk, midőn történeti emlékeink e várost olykor-olykor „Bihar-Várad”-nak nevezik, épen ugy, mint püspökét „bihari”-nak.*„Te telepedél Bihar-Váradon” mondja a Szent-Lászlóról irt ó ének. PODHRADCZKY J: Szent-László király viselt dolgainak históriája. 70. l. – Továbbá a XIV-ik századi magyar legenda: „Még életében meghatta vala, hogy Bihar-Váraddá vinnék temetni ő testét halála után.” podhradczky J: Szent-László király viselt dolgainak históriája. 68. l. – wenzel G: Árpádkori uj okmánytár. XII. 251. 1. – Maga Szent-László is 1093-iki oklevelében Byhor-Váradot emlit. Zichy-okmánytár: I. 1. l. A „Nagy”-Várad-féle {44.} elnevezés első nyomaira a XVI-ik század végével akadunk s annak keletkezésére a város különböző részeinek egy várossá egyesitése szolgáltathatott alkalmat,*RÓMER F: Várad helye a magyar könyvészeti irodalomban. [Magyar könyv-szemle. 1879.] 7. l. ami az idézett században történhetett a városnak azon 1557-iki kérvénye következtében, hogy ezentul az egész Váradnak csak egy birája legyen.*SZILÁGYI S: Erdélyi országgyülési emlékek. II. 81. l.