A székesegyház helye.

Szent-István, majd Szent-László építkezése. – A vár vagy város-e a székesegyház helye? – Várad régi képei s a hagyományos emlékek. – Ezek s a történelmi adatok megvilágítják a székesegyház helyét.

A város, mely Szent-László bihari püspökségének székhelye lőn, e püspökség székesegyházából virágzott fel, azért először is a székesegyházról kell szólanunk. A magyar kereszténység megalapítójáról, Szent-István királyról seholsem olvassuk, hogy midőn hazánk püspökségeit alapítá, azoknak egyszersmind székesegyházakat is épített volna. A szentmártonhegyi, pécsváradi, szalavári, bakonybéli szerzetes monostorok, valamint a székesfejérvári s ó-budai káptalani egyházak nemcsak alapításukat, hanem építésöket is Szent-István királynak köszönik; de püspöki székesegyházaink közől amaz egy is, melynek keletkezéséről biztos tudósításunk van, tudniillik a csanádi,– püspökének, Szent-Gellértnek buzgalmából emelkedett fel.*Ipolyi A: Az egri megye székesegyháza. Emlékkönyv Bartakovics B. aranymiséjének ünnepére. 102. l. Ez adatokból jogosan következtethető, hogy első szent királyunk csak a szerzetesi vagy társaskáptalani monostorokat építé; a püspöki székesegyház építésének gondja pedig a püspökök vállaira nehezedett. Hasonlót tapasztalunk a váradi székesegyház keletkezésénél is.

Szent-László király Váradon eredetileg, mint láttuk,*E munka I. kötete 29. l. csak társaskáptalani prépostságot alapított, s annak egyházát, ragaszkodva a Szent-Istvántól öröklött hagyományhoz, ő építteté fel. Így értesít erről a krónikás, és szavainak hitelét még emeli ama körülmény, hogy a {18.} váradi monostor az alapító szent király halála után is «az ő monostorának»,*«beatus Ladislaus... sepultus Waradini in monasterio suo». Thuróczi J: Chronica Hung. II. 59. fejez. a székesegyház pedig, bár a Boldogságos-Szűz tiszteletére volt szentelve, századok multával is «Szent-László egyházának» neveztetett.

Hogy hol, a mai Váradnak mely pontján emelé fel a szent király az ő székesegyházát? ez oly kérdés, melyre már a dolog természeténél fogva csak az a felelet lehet, hogy – a várban. Középkori püspökségeink székesegyházait: az esztergomit, egrit, gyulafejérvárit stb. kivétel nélkül mindig a várban látjuk: így kellett ennek lennie Váradon is. És evvel az említett kérdés felett napirendre is térhetnénk, de ama jelentés, mely már 1692-ben azt mondá székesegyházunkról, hogy teljesen nyoma veszett s a legvénebb emberek sem emlékeznek már rá, hogy hol állt?*«Hoc unum dolendum, quod nec foris, nec intus in arce sit ullum templum. Sancti Ladislai sacram ædem curiosius investigavi, sed nec vestigium illius reperi, nec ullus vetulorum senum pagensium (mert Várad régi lakosai a török foglaláskor szétfutottak) recordatur, ubinam fuerit». Podhradczky J: Szent László király tetemeinek históriája. 62. l. e jelentés még mindig uralkodik a kedélyeken, s a kérdés sokak előtt véglegesen tisztázva nincs, azért azelől kitérnünk nem lehet.

Nem arról van kétség, hogy a székesegyház a várban állt-e? mert e mellett hiteles tudósítások szólanak Rogeriustól kezdve Miskolczy Istvánig; vagy Szalárdi Jánosig,*«castro per violentiam occupato ... quia Cathedralem ecclesiam subito intrare nequierunt» etc. Rogerius: Miserabile carmen.34. fej. – Miskolczy tudósítását közli Schedius L: Zeitschrift von und für Ungern. 1804. 89. l. – «turrium Ecclesiæ Waradiensis una cecidit in Dominica Judica ... 1443 ... Fit rumor primum in curia Episcopi, dehinc mox in civitate; rumori additur clamor, fit denique tristis concursus ad castrum.» Schwandtner J: Scriptores rerum hungaricarum. II. 23. l. 1. jegyz. – Szalárdi J: Siralmas krónika. Ujabb nemzeti könyvtár. II. 35. és 363. ll. s ugyanazt bizonyítják a Chartularium, továbbá Várad püspökeinek vagy székeskáptalanának számtalan adatai*Batthyány I: Leges eccl. III. 358. l. a 9-ik rubrika végén. – Várad püspökei épen ugy, mint a székeskáptalan leveleikben számtalanszor említik, hogy székesegyházok a várban áll. hanem inkább azt kell megállapítani, hogy Várad régi vára a mainak helyén állt-e? s nem bírt-e a mainál nagyobb terjedelemmel {19.} olyaténképen, hogy a belvárost is magába zárta, és így a székesegyház talán nem is a várban, hanem a belvárosban emelkedett?

E kérdések tisztázása már nehezebb, mert Várad középkori egyházai s épületei megsemmisültek, egyedül régi várának körfalai maradtak ránk, bár csonkán s újabbkori javításokkal vegyesen; mindemellett mégis csak e falak tájékozhatnak minket Szent László egyházának helye iránt, ha tudniillik ama falak vonalait s alakját összehasonlítjuk azon rajzokkal, melyek a régi Váradot s nevezetesen annak várát tüntetik elő.

A régi Váradról eddigelé tizenhárom rajz és egy térkép ismeretes. Ezek között egy sincs ugyan, mely Szent László városát fénykorából, tudniillik a XV-ik századból, vagy legalább a XVI-nak első feléből örökítette volna meg; de van egy mégis, mely nemcsak legrégibb valamennyi társai között, hanem keletkezésének körülményeinél fogva is legtöbb figyelmet érdemel.

Ez ugyanaz a rajz, melynek fénynyomata e munka II. kötetének 309-ik lapja mellett látható, s mely Váradot, vagy helyesebben a váradi várt 1598-ból, az ez évben ellene intézett török ostrom alkalmából tünteti fel. E rajz egyik melléklete Ortelius Jeromos azon munkájának, melyet hazánk hadi történeteiről 1395-től saját koráig, nevezetesen 1607-ig írt össze.*E munkát csak 1665-iki kiadásában ismerem, de kiadója az előszóban említi: «sind des Herrn Ortelii Seel. Historien in ihrer richtigen Ordnung ganz unverrucht und unverändert, wie er dieselbigen vom 1395 bis auf seine Zeit, nemlich in das 1607 Jahr ... selbst verfasst gehabt, allhier verblieben, auch mit eben denselbigen Kupferstüchen, so damahls dabey befindlich gewesen, versehen». Várad említett ostroma épen e kor végére esik, a kérdéses rajz tehát egykoru. Az a körülmény pedig, hogy Ortelius Várad ostrománál csaknem szóról-szóra átveszi Rödern Menyhért váradi várparancsnok tudósítását, melyet ez a lefolyt ostromról fővezérének, Miksa főherczegnek beterjesztett,*V. ö. Ortelius redivivus et continuatus. (Frankfurt. 1665.) 244–248. ll. és Rödern Menyhért császári tábornagy tudósítása a kremsieri herczeg-püspöki levéltárból. Történelmi tár. 1878. évfolyam 99. s köv. ll. – nagyon valószinűvé teszi a feltevést, hogy Ortelius ugyanegy kézből nyerte ugy a rajzot, mint a tudósítást, és így az nemcsak egykoru, hanem egyszersmind szemtanu férfiutól származik.

{20.} Annyi bizonyos, hogy e rajz, legalább a váradi várat illetőleg, nem képzeleti mű, mert ha a rajzbeli vár falai s árkainak elrendezését összehasonlítjuk a ma is fennálló várfalak s árkok alakjával: azokat egymással teljesen egyezőknek látjuk; valamint ugyanazon a ponton találjuk rajta Szent-László székesegyházát is, ahová azt történeti emlékeink helyezik, tudniillik a vár kellő közepén.

Hasonlóképen ide helyezi a székesegyházat Váradnak 1692-ki térképe is, mely a vár közepén egy három tornyos, szentélyes, tehát egészen templomalakú alaprajzot tüntet fel, bár azon megjegyzéssel, hogy ott volt a török basa lakása.*«Wohnung des Bassa, worinnen, man saget, es seye ein Keller, in welchen 300 Personen logiren können.» Mondja a térkép tárgymutatója 66. szám alatt. Nemzeti Muzeumi könyvtár: fametszetek gyűjteménye. E tudósítás azonban korántsem hihetetlen, mert tudjuk, hogy Bethlen Gábor fejedelem a székesegyház lebontott köveiből királyi palotát épített ugyancsak a székesegyház helyén;*«Az régi királyoktól klastrom formájában, faragott kövekből rakatott, két igen magas, fris tornyu ... belső épületeket nagy munkával elrontatván, minémü pompás, királyi épületeket fundált és kezdett azok helyében, láttam lerajzolva.» Szalárdi J: Siralmas krónika. Ujabb nemzeti könyvtár. II. 35. l. sőt talán annak alsó falaira, mi által a palota a székesegyház körvonalait továbbra is megtartotta.

A többi rajzok, bár csinos, sőt jeles darabok is vannak köztök, mint a híres Houfnagel Györgyé, történeti szempontból mégis kevés vagy épen semmi értékkel sem bírnak, mert vagy csak Ortelius közleményének többé-kevésbbé sikerült utánzatai, vagy pedig csupán képzeleti művek, oly jelenségeket tüntetvén fel, melyek Váradra távolról sem illenek, például hogy vára hegyen vagy szorosan hegyek közt emelkedett, vagy hogy Szent-László egyháza s a város többi egyházai még oly korban is állanak, midőn azok már rég elpusztultak.*E rajzokból tizenegyet s az említett térképet elősorolja Bubics Zs: Magyarországi várak és városoknak a m. n. muzeum könyvtárában létező fa- és rézmetszetei. 45–46. ll., hol a térkép hasonmását kicsinyített alakban, s Várad egyik rajzát 1692-ből közli is. Ez utóbbi rajz nagyon előnyös színben tűnteti fel egyik rajzát 1692-ből közli is. Ez utóbbi rajz nagyon előnyös színben tűnteti fel Váradot, de sajnos, nem egyéb, mint egyike a már említett képzeleti műveknek: azok a tekintélyes épületek, egyházak s nevezetesen Szent-László ikertornyos egyháza a várban, melyek e rajzról felénk mosolyognak, 1692-ben már nem léteztek; Várad ekkor, a harmincz évi török birtoklás után, inkább hasonlított egy szegény faluhoz mint városhoz s csakis várának erődítményei miatt birt még fontossággal. – A tizenkettedik rajz Bizozeri S: Notizia de’ regni ď Ungheria. (Bologna 1687.) 66. lapja mellett látható; végre a tizenharmadik Sig. Conte Ercole Scala: L' Ungheria Compendiata. (Modena. 1685.) 35. l. mellett, de ezek szerzői sem látták soha Váradot.

{21.} De e különböző helyen és időben megjelent rajzok egydologban mégis feltünőleg egyetértenek, abban tudniillik, hogy székesegyházunk helyéül mindig a vár központját jelölik meg. Ez egyetértés nyilván a közérzület, a hagyományos emlékek kifolyása, és ez, összevetve a fentebb mondottakkal, azon biztos tájékozást nyujtja, hogy Szent-László váradi székesegyháza nem a városban, hanem a ma is meglevő vár közepén állt, a mint ez nem is lehet másképen, mert, mint tudjuk, nem a székesegyház épült a várban, hanem a székesegyház köré, annak védelmére építék a várt és várost.