Tizedik könyv. A püspöki székváros. | TARTALOM | A székesegyház épülete. |
Szent-István, majd Szent-László építkezése. – A vár vagy város-e a székesegyház helye? – Várad régi képei s a hagyományos emlékek. – Ezek s a történelmi adatok megvilágítják a székesegyház helyét.
A város, mely Szent-László bihari püspökségének székhelye lőn, e püspökség székesegyházából virágzott fel, azért először is a székesegyházról kell szólanunk. A magyar kereszténység megalapítójáról, Szent-István királyról seholsem olvassuk, hogy midőn hazánk püspökségeit alapítá, azoknak egyszersmind székesegyházakat is épített volna. A szentmártonhegyi, pécsváradi, szalavári, bakonybéli szerzetes monostorok, valamint a székesfejérvári s ó-budai káptalani egyházak nemcsak alapításukat, hanem építésöket is Szent-István királynak köszönik; de püspöki székesegyházaink közől amaz egy is, melynek keletkezéséről biztos tudósításunk van, tudniillik a csanádi,– püspökének, Szent-Gellértnek buzgalmából emelkedett fel.* Ez adatokból jogosan következtethető, hogy első szent királyunk csak a szerzetesi vagy társaskáptalani monostorokat építé; a püspöki székesegyház építésének gondja pedig a püspökök vállaira nehezedett. Hasonlót tapasztalunk a váradi székesegyház keletkezésénél is.
Szent-László király Váradon eredetileg, mint láttuk,* csak társaskáptalani prépostságot alapított, s annak egyházát, ragaszkodva a Szent-Istvántól öröklött hagyományhoz, ő építteté fel. Így értesít erről a krónikás, és szavainak hitelét még emeli ama körülmény, hogy a {18.} váradi monostor az alapító szent király halála után is «az ő monostorának»,* a székesegyház pedig, bár a Boldogságos-Szűz tiszteletére volt szentelve, századok multával is «Szent-László egyházának» neveztetett.
Hogy hol, a mai Váradnak mely pontján emelé fel a szent király az ő székesegyházát? ez oly kérdés, melyre már a dolog természeténél fogva csak az a felelet lehet, hogy – a várban. Középkori püspökségeink székesegyházait: az esztergomit, egrit, gyulafejérvárit stb. kivétel nélkül mindig a várban látjuk: így kellett ennek lennie Váradon is. És evvel az említett kérdés felett napirendre is térhetnénk, de ama jelentés, mely már 1692-ben azt mondá székesegyházunkról, hogy teljesen nyoma veszett s a legvénebb emberek sem emlékeznek már rá, hogy hol állt?* e jelentés még mindig uralkodik a kedélyeken, s a kérdés sokak előtt véglegesen tisztázva nincs, azért azelől kitérnünk nem lehet.
Nem arról van kétség, hogy a székesegyház a várban állt-e? mert e mellett hiteles tudósítások szólanak Rogeriustól kezdve Miskolczy Istvánig; vagy Szalárdi Jánosig,* s ugyanazt bizonyítják a Chartularium, továbbá Várad püspökeinek vagy székeskáptalanának számtalan adatai* hanem inkább azt kell megállapítani, hogy Várad régi vára a mainak helyén állt-e? s nem bírt-e a mainál nagyobb terjedelemmel {19.} olyaténképen, hogy a belvárost is magába zárta, és így a székesegyház talán nem is a várban, hanem a belvárosban emelkedett?
E kérdések tisztázása már nehezebb, mert Várad középkori egyházai s épületei megsemmisültek, egyedül régi várának körfalai maradtak ránk, bár csonkán s újabbkori javításokkal vegyesen; mindemellett mégis csak e falak tájékozhatnak minket Szent László egyházának helye iránt, ha tudniillik ama falak vonalait s alakját összehasonlítjuk azon rajzokkal, melyek a régi Váradot s nevezetesen annak várát tüntetik elő.
A régi Váradról eddigelé tizenhárom rajz és egy térkép ismeretes. Ezek között egy sincs ugyan, mely Szent László városát fénykorából, tudniillik a XV-ik századból, vagy legalább a XVI-nak első feléből örökítette volna meg; de van egy mégis, mely nemcsak legrégibb valamennyi társai között, hanem keletkezésének körülményeinél fogva is legtöbb figyelmet érdemel.
Ez ugyanaz a rajz, melynek fénynyomata e munka II. kötetének 309-ik lapja mellett látható, s mely Váradot, vagy helyesebben a váradi várt 1598-ból, az ez évben ellene intézett török ostrom alkalmából tünteti fel. E rajz egyik melléklete Ortelius Jeromos azon munkájának, melyet hazánk hadi történeteiről 1395-től saját koráig, nevezetesen 1607-ig írt össze.* Várad említett ostroma épen e kor végére esik, a kérdéses rajz tehát egykoru. Az a körülmény pedig, hogy Ortelius Várad ostrománál csaknem szóról-szóra átveszi Rödern Menyhért váradi várparancsnok tudósítását, melyet ez a lefolyt ostromról fővezérének, Miksa főherczegnek beterjesztett,* – nagyon valószinűvé teszi a feltevést, hogy Ortelius ugyanegy kézből nyerte ugy a rajzot, mint a tudósítást, és így az nemcsak egykoru, hanem egyszersmind szemtanu férfiutól származik.
{20.} Annyi bizonyos, hogy e rajz, legalább a váradi várat illetőleg, nem képzeleti mű, mert ha a rajzbeli vár falai s árkainak elrendezését összehasonlítjuk a ma is fennálló várfalak s árkok alakjával: azokat egymással teljesen egyezőknek látjuk; valamint ugyanazon a ponton találjuk rajta Szent-László székesegyházát is, ahová azt történeti emlékeink helyezik, tudniillik a vár kellő közepén.
Hasonlóképen ide helyezi a székesegyházat Váradnak 1692-ki térképe is, mely a vár közepén egy három tornyos, szentélyes, tehát egészen templomalakú alaprajzot tüntet fel, bár azon megjegyzéssel, hogy ott volt a török basa lakása.* E tudósítás azonban korántsem hihetetlen, mert tudjuk, hogy Bethlen Gábor fejedelem a székesegyház lebontott köveiből királyi palotát épített ugyancsak a székesegyház helyén;* sőt talán annak alsó falaira, mi által a palota a székesegyház körvonalait továbbra is megtartotta.
A többi rajzok, bár csinos, sőt jeles darabok is vannak köztök, mint a híres Houfnagel Györgyé, történeti szempontból mégis kevés vagy épen semmi értékkel sem bírnak, mert vagy csak Ortelius közleményének többé-kevésbbé sikerült utánzatai, vagy pedig csupán képzeleti művek, oly jelenségeket tüntetvén fel, melyek Váradra távolról sem illenek, például hogy vára hegyen vagy szorosan hegyek közt emelkedett, vagy hogy Szent-László egyháza s a város többi egyházai még oly korban is állanak, midőn azok már rég elpusztultak.*
{21.} De e különböző helyen és időben megjelent rajzok egydologban mégis feltünőleg egyetértenek, abban tudniillik, hogy székesegyházunk helyéül mindig a vár központját jelölik meg. Ez egyetértés nyilván a közérzület, a hagyományos emlékek kifolyása, és ez, összevetve a fentebb mondottakkal, azon biztos tájékozást nyujtja, hogy Szent-László váradi székesegyháza nem a városban, hanem a ma is meglevő vár közepén állt, a mint ez nem is lehet másképen, mert, mint tudjuk, nem a székesegyház épült a várban, hanem a székesegyház köré, annak védelmére építék a várt és várost.
Tizedik könyv. A püspöki székváros. | TARTALOM | A székesegyház épülete. |