Szent-László király temploma.

Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy a XI. század templomai, kivált nálunk, csakis igen kicsinyek és kevésbé tartós anyagból épültek, Szent-István székesfejérvári basilikája kivételével, melynek példáját azonban III. Béla koráig nem követték, mint ezt a tihanyi altemplom és a hármas egymás fölött épített kalocsai székesegyháznak legalsaja bizonyítja.*L. «Magyarország ó-keresztyén, román és átmenetű stylü emlékei» czimü 1876-ban megjelent munkámat, melyben a hármas templom alaptervét adom. A legrégibb kalocsai templomnak nem volt ürben 2943/100 lábnál nagyobb szélessége, azaz egysége, hossza pedig, még a keleti zárfalat is hozzá véve, nem mért többet négy egységnél; mert, midőn a mai szentélyben, hova ama legrégibb egyház elterjedt, az 1851-ben elhalt Nádasdy érsek sírhelyét ásták, itt már ama templom semmi alapzatára nem akadtak, holott ilyenek még a templomon kivül, az utczán is, fenmaradtak. De volt ezen egyháznak, mint erődtemplomnak négy tornya, sőt a nyugati ikertorony mintegy kettős; mert a valódi torony előtt mindkét oldalon más toronyszerű alapzat találtatott.

{169.} Majd egy századdal későbben Szent-László, Szent-István igen tisztelt jobbjának számára még most is csak fatemplomot és zárdát épített; azért nem csodálkozhatunk, ha székes- és temető-templomát e király szintén csak csekély mérvekben emelte, ugy azonban, hogy az erőd jellemét most sem gondolta mellőzhetni. Analogia utján, hozzá járulván a régi irók értesítése, mely szerint az ujabb, XIV. századi templom Szent-Lászlóét egészen körülfogták, és az 1883-ki ásatás pontos felvételének segítségével reconstruáltam a legrégibb nagy-váradi templom alaptervét, melyet táblánk ekképen jelelt körvonalai adnak. Az első és második m/ mélységében csakis a későbbi templom kevés falmaradványait takarta fel az ásó; hanem gazdagabb volt a 3 és 4 m/ közti mélység, hol már Szent-László építkezésének is mutatkoztak romjai, azonban ezek szétszórva és folytonosság nélküliek levén, a reconstructio itt nagy nehézséggel járt, és ha nem jön segítségemre az általam feltalált középkori arányzási módszer, sehogy sem lettem volna képes a csekély nyomokat egészszé összefűzni.

Igen fontos az f) és g) faldúcz, melynek jelenléte hajdani toronyalapzatra vall, ezen délnyugati toronynak szükségképen megfelelt párja a templom északnyugati sarkán és valóban itt is találunk a) betű alatt hatalmas kőszerkezetet. Az előbbi f) betűs faldúcz még azon déltől észak felé futó fal-talapzatot is mutatja, melyben a templom belső ajtaja nyilt. Az n) faldarabot, daczára nagy tömegének, az alábbi kifejtendő ok miatt, torony-alapzatnak nem tarthatom.

A b) nagy és a c) betűs kisebb faldarabnak semmi jelentősége a későbbi templomban, azaz jobban mondva, egészen czél-ellenes, mert ez az északi mellékhajót elzárta volna, de ha ezen két faldúczot összekötjük a d) d) betűs duczczal, megkapjuk az északkeleti toronynak nemcsak alapzatát, hanem nagyságát is, még pedig annál pontosabban, mert a d) d) dúcz a k) k) dúcztól, mely a későbbi templom tornyának alapzata, Erlesbek rajzában is el van választva. E toronynak szükségképen más, a délkeleti oldalon fekvő felelt meg; azonban ennek biztos nyomát nem takarta fel az 1883-iki ásatás, mert az e) és m) betűs faldarab épen ugy a régi, mint a későbbi templomhoz is tartozhatik. E szerint van négy tornyunk, még pedig két keleti és két nyugati; az utóbbi az előbbinél sokkal erősebb, mint sokkal erősebb volt a nyugati kalocsai is; mert ez védte a templomnak egyetlen bejáratát.

{170.} A szemes és takarékos építész, hol csak lehet, a régibb épületnek alapzatát, melyre a magáét rakja, fel szokta használni, s ez történt itt, mint ezt az a) és f) betűs régi dúcz mutatja; azaz az ujabb templomban az oszlopsort felemelték a régibb templom hosszfalain. E szerint megtalálhatjuk ennek egységét, ha az ujabb egyház egységéből levonjuk a 1/2a = 1,247 oszlopok alárakását. Leend tehát egyelőre 9,193 m/-ünk; de ezen mérv csak kevésbé felel meg a fentebb adott szabályos római mértéknek, mig 9,25 csaknem tökéletesen ad 311/3 régi római lábat, és miután a kalocsai egység 2943/100 régi római láb = 9,31 m/, a nagyváradi csakis 6 c/m-rel kisebb ennél. Igy tehát a nagyváradi eredeti egyháznak egysége 9,25 méter.

És ennek táblánkon feljegyzett fele 4,62, mi másképen is jól felel meg az a) betűs faldúcz tengelyének.

Ha ezen régibb egységet a rendszeres 1/2-vel szorozzuk, leend a keleti torony oldala számára 9,25X0,866 = 8,010. A nyugati tornyok, a már adott ok miatt, magát az egységet is felülmulták; mert oldaluk 2 = 9,384 m/-t mér; s igy a régi templom nyugati tornya még a későbbi templom nyugati tornyán is kiszökik. Az utóbbiak emelésénél a régebbik alapfalat már nem használhatták fel, mert amazok távolabb nyugatra estek.

Érkezünk Szent-László egyháza keleti részéhez, melyet az itt levő x betűs kút miatt felásni már nem lehet. Azonban más hasonló egykoru templomok, – ugy a kalocsai, székesfehérvári basilika stb. – analogiájára itt félkörű zárást vagyis apsist biztosan feltehetni. E félkörnek fentőjét 2 = 4,16 vagy 1/3 = 4,36, hanem legfeljebb 2a-ra = 4,42*Itt már nem az előbbi 10.44-nyi egységgel, hanem a régibb temploméval = 9.25 kell szoroznunk. vehetjük; mert ezen fentő mindig valamivel kisebb a 1/2= 4,62. Az apsis falának vastagságát 2 = 1,60 m/ teszem; mert annak a félkúp súlyának és nyomásának kell megfelelnie.

Szent-László kis templomkájának hosszát, használva a kalocsai analogiát, kezdve a tornyok nyugati felületén az apsis faláig, négy egységre = 37,00 m/-re teszem, mint ezt táblánk 1., 2., 3., 4. számai mutatják.

E templomnak legnevezetesebb a) betűs sírja; mert ez más, mint {171.} Szent-László sírja nem lehetett s igy ez az eredeti székesegyháznak egyetlen ránk maradt sírja (16. sz.). Miért kell tartnunk e sírt Szent-László sírjának? Az általános középkori keresztény szabály, melyet számos concilium helyeselt, a templomok alapítójának sírját a szentélybe, a főoltár elébe helyezte.

16. sz. – Szent-László sírja.

Nálunk vannak ugyan e tekintetben kivételek, ugy Szent-István és családjának sírhelye nem is a főhajóban, hanem a déli mellékhajóban takartatott fel, a pannonhalmi főapátok is a déli mellékhajóban nyugosznak, de másrészt Róbert Károlyt és Mátyás királyt, kik a basilika uj alapítóiként tekinthetők, ideiglenesen, és II. Lajost véglegesen a főoltár előtt temették el. Már most a) betűs nagyváradi sírunk az eredeti székesegyház szentélyében a főoltár előtt fekszik, mert a főoltár akkoriban, nem mint ma, a zárás keleti falához támaszkodott, hanem nyugat felé volt mozdítva, hogy a papság a püspökkel mögötte, az apsis félkörében helyet nyerhessen, és a miséző pap nem is háttal, mint ma, hanem arczczal fordult a hívek községéhez. Eszerént az eredeti templom szentélyét egész a keleti tornyok nyugati felületéhez mozdíthatjuk. Második ok, melyért az a) betűst Szent-László sírjának kell tartanunk, a b) betűs sír; mert, mint fentebb láttuk, Mária királynő teste a szent királynak lábainál tétetett le; már pedig a laicusok, minő a király volt, lábbal az oltár felé, a papok pedig megfordítva fektettek a sírba. Harmadik ok sírunk kiváló nagysága; egész hossza 5,90, szélessége 3,70 m/, és ezzel még a d) betűs királyi síron is tultesz.

{172.} Van e sírnak déli boltozatában két ajtó, melyet alkalmasint csak 1192-ben törettek, mikor a testet, a canonisatio után ünnepélyesen felemelték és a Dénes mester által készített ezüst koporsóban magába a templomba felvitték, ilyen volt a canonisatiót általán követő szokás. Hogy azonban az eredeti síron tatarozás történt, bizonyítja egy a délnyugati sarkán talált márvány faldarab is. Sem eredetileg, sem későbben e sír nem bírt boltozattal, mert ez, mint fadúczunk mutatja, a templom padozatán tulemelkedett volna, hanem födte a sírt, hihetőleg egy vagy több márványkő, minő feküdt Szent-István sírján is és minőt a fadúczban is oda rajzoltam; de még e kő is a padolaton felül emelkedett, ámbár sokkal kevésbé, mint tette volna egy félkörü boltozat. Valószinüleg e kő körül korlát is futott. Mind ezt az általános szokás velünk joggal sejtetheti. A padolat fölött emelkedő sírok vagy sírkövek nem ritkán a szabad közlekedést gátolták, s igy Theodulphus püspök (l. Gretsernek V. köt. 119. l.) ily sírokat mélyebbre leereszteni és hol ez, nagy tömegök miatt nem gyakorolható, magát az oltárt kivinni és a templomot temetőnek tekinteni parancsolta.*Corpora vero, quæ antiquitus in ecclesia sepulta sunt, nequaquam projiciantur, sed tumuli, qui apparent, profondius in terram mittantur, et pavimento desuper facto, nullo tumulorum vestigio apparente, ecclesiæ reverentia conservetur. Ubi vero est tanta multitudo cadaverum, ut hoc facere dificile est, ablato inde altare, locus ille pro cæmeterio habeatur.

Érkezünk az n) betűs roppant talapzathoz, mely még töredékes állapotában is szélességében három, hosszában hat m/-t mér; ezen alapzat már az ujabb templomhoz tartozik, de szoros kapcsolatban levén Szent-László sírjával, erről itt kell szólanom. E darab jelentése nagy fejtörésembe került; torony alapzat nem lehetett, mert ezt ezen oldalon tovább nyugat felé találtuk és más megfelelőnek nyoma sincs az ellenkező, északi oldalon; de egyébiránt egy netalán ide helyezendő torony a templomot, tekintettel a keleti toronypárra, tetemesen megkurtítaná és gátolná azon elrendezést, mely szerint az ujabb templom oly szabályosan kiszökik egyaránt kelet és nyugat felé az eredeti egyházon. Itt tehát mást, mint tornyot kell keresnünk.

A cartulariumban olvassuk, hogy Szent-Lászlónak, canonisatiója után, oltárt emeltek «Post canonasitonem autem s. Regis Ladislai institutum fuit ad eius sepulcrum sub eius titulo altare». Az oltár az {173.} a) sírnak sem keleti oldalán, sem nyugatin nem lehetett, mert a keletin a főoltár, nyugatin a laicusok oltára állott. Ha pedig az oltárt szemközt a sír két ajtajával teszszük, a déli oszlopsor ötödik oszlopa elébe, akkor a kiálló sírkő, sőt a netaláni korlát a tért tetemesen megkisebbíti; nem marad tehát egyéb hátra, mint ezen oltárt az n) alapzatra, a negyedik osztályba, a későbbi harmadik és negyedik oszlop közé, az eredetileg itt létező hosszfal elébe helyezni, minek a talált alapzat is megfelel (17. sz.).

17. sz.

Ámde a kérdéses oltár ily roppant alapzatot nem kivánt, de kivánta ezt az isteni itélet előtt megjelent nép nagy és sűrű tömege; mert tudjuk, hogy a birák szokása volt, vádlott és vádlón kivül minél több tanut idézni, kiknek száma gyakran a százat meghaladta. Ezek korlátok közt foglaltak helyet és tolakodó tömegük erős alapot kivánt, másrészt ily alapzat a tribunal kiterjedésének és méltóságának is megfelelt; miért is e tribunal korlátait, melyeket alaptervünkön csak jeleztem, e fadúczon egész a templom tengelyéig kiterjesztettem, és igy hihetőleg elértem néhai szélességét, mig hossza nyugat felé talán még a rajzoltnál is hosszabb volt. A Szent-László oltára melletti isteni itélet, az «ordalia», már a király canonisatiója {174.} előtt is divott, de a tribunal eredeti elrendezését Báthory építkezése alkalmával meg kellett változtatni és a tribunal oszloposztályát, mintegy 0,841 c/m –rel a többi osztálynál tágabbá tenni. Miskolczy az oltár korabeli állapotát eképen irja le: «Supra fores sacelli sti Ladislai trium Evangelistarum effigies visuntur, quarti effigies furto dicitur ablata: capita demolitus dicitur Christophorus Hagymási, qui Joannis Regis tempore capitaneus arcis Varadiensis fuisse perhibetur. Idem dicitur Sanctuarium quoque Templi perfregisse.» Fores sacelli nem vonatkozhatik a templom ajtajára, hanem inkább Szent-László oltárának bemenetére, ezen oltárt ciboriumosnak tekinthetjük, vagyis hogy az oltár fölött négy oszlopon boltozat emelkedett, az oszlopokon állhatott a négy Evangelista, mely tömör érczből öntve, a boltozat oldalnyomása ellen is semlegesítő nehezéket képezett. Szokás volt az oltár hátlapja, a «predella» fölött díszes koporsóban, az ugynevezett «chasseban» elhelyezni az oltárnak szentjét vagy annak ereklyéjét s igy a koporsó tetején állhatott Szent-Lászlónak ma Győrben őrzött koponya-thekája, caputja is. Nem megvetendő körülmény végre, hogy ezen oltárral szemközt nyilt a templom főkapuja is s igy e kapu és az oltárnak általam adott helye egymást viszont igazolja.

Nem levén remény, hogy az ásatás ujra felvétessék és bevégeztessék; hanem másrészt lelkiismeretesen felhasználva minden előttem ismeretes irás és rajzbeli adatot, főképen pedig a középkor arányozási eljárását: ugy hiszem, biztosabbat tettem csupa hypothesisek felhozásánál; mert ha egyik másik tételem hypothesisnek is nevezhető, e tételek oly erős láncznak szemei, hogy egybe füződve egymást következetesen támogatják és szervi egészet állítanak a gondolkozó olvasó elébe, miért is bátran mondhatom:

Si quid novisti rectius istis,

candidus imperti, si non, his utere mecum.

Henszlmann Imre.