Henszlmann Imre tanulmánya.

A nagyváradi kettős székesegyház.

Történelmi tény az, hogy Szent-László király (1077–1095), ki a nagyváradi püspökséget alapította, annak számára egyszersmind székesegyházat is emelt, melyben maga el lett temetve. Ezen templom, az akkori általános szokás értelmében, kicsiny volt; mert ezt 1342 óta Báthory András püspök ujabb egyházzal egészen körülvehette.

De az ujabb egyház is alig állott épen egy századnál tovább; mivel Zrednay már 1445-ben irja, hogy tornyai és szentélye, düledező félben, a bemenőt veszélylyel fenyegetik.

Nagyváradot a török 1598-ban ostromolta s ekkor a templom ujra nagy kárt szenvedett.

Miskolczy 1609-ben a romot látván, hosszát és szélességét léptekkel megmérte; de ezen romok is nyomtalan eltüntek, miután Bethlen Gábor azokból 1618-ban a várat felépíttette vagyis inkább ujra építtette.

A romok eltüntek annyira, hogy voltak, kik az egyházat nem is a várban, hanem a városban keresték. Csak Bunyitay a székesegyházat a várba, még pedig hol azt az ásatás feltakarta, a katonai laktanya udvarára helyezi. L. «A váradi ős székesegyház» czimü czikkét az «Archæolog. Közlem.» XIII. uj foly. X. kötetében.

1881-ben, midőn a várkaszárnyának nyugati szárnyát veszélyes állapota miatt ledöntötték és ujra kezdték építeni, az alapzat-gödör ásásában, a mai talaj 2.60 m/-nyi mélységében egy küszöbre akadtak, mely az ásás folytatásában egy régi templom kapuzata küszöbének ismertetett fel.

{148.} E felfedezés megvizsgálására Váradra küldetvén, ráismertem egy középkori egyház nyugati homlokzatára, melynek kapuzatát ikertorony szárnyalta. Az építést vezető kapitány Komark Alfréd szivesen megengedte a déli torony nyugati sarkának felkeresését s igy az egész nyugati homlok ismeretére juthattunk, mint ezt restaurationális rajzom (I. tábla) mutatja. Steinhausz László építész a felfedezett részeket, melyek némelyike még 0.71 m/ magasságban a régi talaj fölé emelkedett, pontosan felvette. De egyuttal a vizsgálatot tovább folytatni nem lehetett; mert ezt az építkezés siettettsége és a tág udvar megtöltése mindenféle építési anyaggal nem engedte meg; azonban annyi kétségtelen volt, hogy itt egy nagyobb középkori templommal volt dolgunk, mely Szent-Lászlóé nem lehetett, hanem valószinü, miszerint ez utóbbinak maradványai az előbbinek közepén még léteznek. Ennek folytán a későbben létesítendő ásatások körvonalát ugy határoztam, hogy az ikertorony 24 m/-nyi szélességét kétszer véve, az I. táblán z   betüvel jelelt kut közelébe érvén, a szentély-zárást a kuton tul elérhetni sejtettem, mit az 1883-ki ásatás igazolt is.

Ő Felsége, Királyunk, az ásatást megengedvén, miután a kaszárnyaszárny elkészült, a nagyváradi püspök és káptalan mintegy 5000 frtnyi költséggel az ásatást Rómer barátom vezetése alatt folytatta, de most sem végezhette be egészen. Az ásatás négy m/-nyi mélységig, sőt helyenként még tovább ereszkedett le és ennek eredményét, a mélység értelmében, Erlesbek Henrik mérnök három igen pontosan rajzolt táblán (1 m/ = 0.01) adta ugy, hogy a Zrednay, Miskolczy és főképen a nagyváradi cartularium*Igy nevezi Bunyitay azon régi iratok összegét, melyből az illető adatokat vettem, s melyeket, valamint a felvett tárgyamra vonatkozó egyéb történeti adatokat szintén Bunyitay bocsátotta rendelkezésemre. adatai és Steinhausz és Erlesbek rajzai segítségével képes vagyok valamint Báthory ugy Szent-László templomának alaprajzát elég biztosan szerkeszteni.

Az ujabb templom.

A reconstructiót természetesen Báthory templomáéval kell kezdeni; mert ennek maradványai számosabbak és biztosabbak s itt mindjárt {149.} megjegyzendő, hogy ez meglehetősen van keletelve; elhajlik ugyan 8°30’-val a szabályos vonaltól délfelé, de miután elődeink nem voltak a keletelés nagy mesterei, és sok régi templomunk még 20 és több fokkal is elhajlik a szabálytól, ezen sokkal csekélyebb hibában megnyugodhatunk.

Báthory temploma belső szentélylyel, köruttal és sugárkápolnákkal ellátott három hajós, négy tornyu nagy egyház volt, mely ürben, a nyugati ikertornyon kivül öt és fél egységet mért, hanem szélességében a szokásos két egységet nem érte el. E templom körülvette Szent-László szintén négytornyu székesegyházát és sírhelyét.

Táblánkon A A az 1881-ben még csak emelendő katonai laktanya szárnyának számára kiásott alapzati-gödör, melyben h, h, h betü alatt az ujabb templom maradványai találtattak, a negyedik h betü jelezi a gödröt, melyet a torony sarkának felfedezésére ásattam.

B, B, B a laktanya két szárnyának határvonala a tág udvar felé.

C C a fegyenczek sétáltatására szánt kerített udvar, mely miatt az ásatásról itt le kellett mondani.

s, t, u, v, w, x, y és 3 jelzi pedig az 1883. ásatási gödörnek határvonalát, mely körül közlekedni lehetett. Ezen körözvény az udvartól palánnkal volt elzárva.*Az ásatás négy osztályban történt, ugy, hogy minden osztály kiásott földjét a szomszéd ki nem ásott osztályra felhányták és miután a talált falak és részletek fel voltak mérve és lerajzolva, a 4 méternyi mélységben kiásott osztályt ismét behányták és tovább haladtak kelet felé. Eleinte csak három osztály kiásását vették czélba, de miután az éjszaki hosszfal további folytatását felfedezték, az u, v, w, x területet is, mint negyedik osztályt kiásták, ámbár ugy sem érték el a templom keleti végét, hanem csak is az éjszaki mellékhajó keleti határát, mint ezt az l) és l) kis kőducz mutatja. Táblánkon a kiásott gödör határa eképen van jelezve.

a, b, c, d, e, f, g, h, i, k, l, m és n jelentik a leginkább három és négy m/ mélysége közt fenmaradt faldarabokat vagy duczokat; a keresztezett vonaluak a régibb, az egyszerü vonaluak az ujabb templom maradványai.

Görög betükkel jelzem a feltalált sírhelyeket, kivéve z betüt, mely a mostani kut helyét jelenti.

A római számok I, II, III, IV, V adják az ujabb templom egységének mérvét az egyház hossztengelyén, az arabok 1, 3, 3, 4 Szent-László temploma egységeét.

{150.} Erlesbek rajzában a következő mérvek, számban kifejezve, találhatók: 24,80 – 1,70 – 1,55 – 2,55 – 2,60 – 2,40 és a pótásatás számára az éjszaki hajó keleti végéhez 10,00 m/ hossza. A többi szám részint Erlesbekéiből, részint saját combinatiómból következik.

A középkori templom arányainak meghatározásánál főszerepet játszik az egység, unitas, mert ebből képeztek egy szabályos sorozatot, melynek értékeit adták az épület nagyobb és kisebb osztályainak és részleteinek. Munkáimban az egységet, unitas, -val jelölöm. Ezt a mesterek vagy teljes régi római lábakra, vagy gyakrabban az egy és két harmad, vagy egy, két és három negyed láb hozzáadással az egész lábakhoz vették, még pedig hol középhajó volt, mint volt ujabb templomunkban, számítva a déli sor pillér, oszlop vagy tő középpontjától az északi tő középpontjáig, vagy, hol, mint Szent-László temploma, csak osztatlan hajóval birt, számítva a déli faltól az éjszaki falig, azaz véve az épület szélességét ürben (im Lichten).

Az ujabb templom egységét , következőleg határozhatom biztosan:

Erlesbek 3-ik tábláján a kiásott gödör szélességét adja 24,80 m/-re.

Ebből le kell vonni a templomfal külső felülete és a

     gödör széle közti tért                                   = 1,70

     a falnak vastagságát                                    = 1,55

     az Erlesbek tábláján jegyzett tért                 = 2,55

     és ugyanott jegyzett 2,60 m/-nyi felét          = 1,30

     Összesen                                                      7,10

Valamint ezt az éjszaki oldalon tettük, tennünk kell a délin is, tehát 24,80 m/ – 7,10X2 = 20,60. Azonban itt még többet nyerünk mint kell; mert az a) betüs ducznak tengelye nem metszi egyenlően szélességét, mit leginkább az e) és z sír elhelyezése bizonyít, hanem déli oldalán vagy 0,10 m/-rel több van felénél; a 10,60 m/-ből tehát még 0,20 le kell vonnunk, s igy lesz 10,40. Ezen 10,40 m/ átalakítva régi római lábra, a m/-t 40,639 régi római hüvelykre véve, lesz 35’ 2,64’’-ünk régi római, mi nem egészen szabályos, mig a szabályhoz közel jár 10,44 m/ = 35’ 4,27", hol a hüvelyknek 27/100-da a gyakorlati kivitelben eltűnik.

Leend tehát az ujabb templom egysége, kerek számmal szabályosan 20,44 méter.

{151.} Egyébiránt ezen egységet igazolja minden egyes mérv is, melyet az általam felfedezett középkori arányozási mód értelmében*L. ezen felfedezésem tárgyalását a «Székesfehérvári ásatások» czimü, 1864-ben megjelent munkám 46. s köv. l. és «Magyarország csúcsíves stylü müemlékei» czimü 1880-ban megjelent munkám 5. s köv. l. «építési arányozás» fejezetében. A következő gót betük a középkori sorozat egyes tagjait jelzik. ezen egységből származtattam.

Egy-egy mellékhajó szélességének megtalálására a következő eljárást kell követni:

A gödör 24,80 m/-nyi szélességétől le kell vonni az egységet, a két hosszfal vastagságát és kétszer a gödör és a fal közti tért és a mi megmarad, kettővel osztani;

lesz tehát	24,80
a gödörnek déli széle	1,70
a déli fal vastagsága	1,55
a déli mellékhajó szélessége	3,93
az egység	10,44
az északi mellékhajó szélessége	3,93
az északi falnak vastagsága	1,55
a gödörnek északi széle	1,70
Összesen	24,80

Ezen 3,93 m/-nyi mérvhez sorozatomban legközelebb áll 1/2II azaz 0.3804X10,44=3,971.

Egyébiránt még közelebb járunk a 3,93 m/-nyi mérvhez, ha felteszszük, hogy a mester egy-egy mellékhajónak az egységnek 3/8 át = 3,915 akarta adni, mi annál valószinűbb, mert az 1/2II tag alkalmazása igen ritkán fordul elő a középkori építkezésben, legfeljebb párszor Francziaországban látjuk alkalmazva.

A mellékhajók szélességének meghatározása alapjául a középkorban az egység felét vették; mert igy az osztályok hosszát is ehez alkalmazva, a mellékhajóban a négyeghez közel járó és a keresztbolttal való befedésre legjobb tért nyertek. Csak későbben távoztak el ezen módtól, midőn a középüröket nagyobbítani törekedvén, az osztályokat mindinkább hosszukban tágították, például Kassán, hol az osztályok hossza az egységnek 5/6-át teszi, melyet merészség azonban magát {152.} szerencsétlenül megbosszulta, mint ezt az onnan legujabban érkezett hirek sajnosan bizonyítják.

Hogy ellenben a nagyváradi mellékhajó 3/8-ad mérvével egész nyolczaddal a félegység alatt maradott, ennek oka két körülményben keresendő: a támok hiányában és a meglevő nyugati ikertorony csekély kiszökésében a középhajó fölébe. Az utóbbiról alább leend szó, itt megjegyzendő, hogy a hosszfalakon kiszökő támnak nyomát sehol sem találták; mert a déli hosszfalból kiszökő p) kőducz sem vehető annak, mivel a támnak tiszte nem a tömérdek 2,40 m/-nyi vastagságot, hanem nagyobb kiszökést, vagyis hosszat kiván, melylyel a boltozat oldalnyomását felfogja és semlegesíti. A tám hiányának kárpótlásául szolgált tehát egyrészt a mellékhajó keskenyítése és a hosszfal vastagságának szaporítása. Kassán a falvastagság, daczára a templom nagyobb arányainak, vagy 3 bécsi lábat tesz, mig templomunkban az 1,55 m/ falfastagság 4' 8"-et ad. Igaz, hogy erről le kell vonni a külső talappárkány, mintegy 0,131 és a belsőnek, mintegy 0,168 kiszökését;*Az előbbi 1/2 m-re, az utóbbi -ra van véve. de igy is megmarad a falnak tulajdonképi vastagságára 1,248 (1/2 =1,246), csaknem négy egész bécsi láb.

Áttérve a templom hosszára, ezt Miskolczy 1609-ben csak részben és csak lépéssel mérte meg, részben, mert keleti osztályai már romban léteztek és a kápolnák a köruttal (charolle, Umgang), melyen a proczesszió a belszentély körül járt, talán már épen nem léteztek. Valószinü tehát, hogy Miskolczy a nyugati ikertoronytól a belszentély végeig számított 82 lépést. A lépést 0,64-re véve (a nagyobb katonai lépést 0,70-re teszik), Miskolczy 82 lépése ad 52,48 m/-t, mit alább igazolva látni fogunk; s ezért hihető, hogy Miskolczy, midőn a templom szélességét 56 lépésre adja, ez nem, mint elébb az ürre vonatkozott, hanem az egyház legnagyobb szélességére, bele tudva a két keleti tornyot is, s ekkor Miskolczy 56 lépése adna szorozva 0,64-al 25,84 m/-t, s itt a tévedés 3 és 1/2 lépés, mennyivel, mint látadnjuk, kevesebbet kell venni. Alkalmasint a lábak alatti törmelék Miskolczy lépéseit itt megkurtította.

Ha Erlesbek hosszmérveit az 1881-ben nyert eredménynyel kiegészítjük és a hossz-szentélyt, körutat és a surgárkápolnákat szabályosan {153.} construáljuk, nyerendünk, mint alább látandjuk, az egész templom hosszára ürben 51/2 .

Miskolczy valószinüleg a belszentély kezdetéig lépdelve, – mert hiszen ez utóbbi korában már csak rom volt, – hat oszlopot a közép hajó minden oldalán olvasott: «Columnæ ex politis lapidibus duplici serie in longitudine, eæque erasæ sunt XII; quarum una hanc inscriptionem habet .» Oszlopoknak nevezi, hanem lehettek tövek (Schafte) is, egyébiránt a netaláni tövek alakját és tagozását nem ismervén, mert ilyennek nyomát sem találták az ásatás alkalmával, megtartom táblámon az oszlopot. A hetedik, legnyugatobb oszlop csak fél oszlop lévén, ezt Miskolczy azért nem olvasta. A hatodik oszloppal, nyugatról számítva, kezdődött a nagy hossz-szentély; ezt állítani javasolja az ezen oszlop közelében, tehát a szentély előtt kiásott nagy sír.

Az oszlop vagy tő átmérőjét biztos adat hiányában veszem 2 -re = 0,929-re, hiszen ez a kölni dom roppant magassága mellett is csak 2 -nyi s igy a negyedik oszlop (nyugatról ovasva) helyet nyer az e) és z) két sir közt.

Mi az osztályok hosszát illeti, tudva levő, hogy az osztályok a csúcsíves templomokban ritkán egyenlők; mert az összes osztályokkal az egységek által határozott összhosszat lehetőleg meg kellett közelíteni, hanem másrészt az osztályok hosszmérvét is nem önkényesen, hanem a sorozat értékeiből venni. Ismeretes az is, hogy a hossz-szentély osztályai, valamint közelebb állásuk miatt, ugy azért is, hogy a zárás szükségképen kurtább osztályait jobban előkészíthessék, kurtábbak szoktak lenni a hosszhajó osztályainál. Ezen értelemben a hossz-szentélynek három osztályt adva, a templom egész űrhosszát következőleg combinálom:

{154.} mi az öt és fél egységtől = 57,420 csak 12 milliméterrel különbözik. Külföldön, kivált Francziaországban a nagy székesegyházak ennél sokkal hosszabbak szoktak lenni, mig nálunk fölötte kevés nagy templom van, mely az öt és fél egységnyi hosszat tulhaladja.

Urát adom, miért választottam épen az itt használt osztályok hosszát, és nem mást. Mondtam, hogy a hosszhajó osztályai hosszának meghatározásában a kiinduló vagy középpontot a félegység képezte, innen, ha hosszabb osztályokat kivántak, szálltak fel a sorozatban, ha pedig kurtábbakra volt szükség, leszálltak abban.

Következőben adom anya-sorozatom kt ide való kis oktávját, melyben a félegységtől felfel és lefelé szállva nyolcz tag olvasandó ugy, hogy mindkét esetben a félegység ismételve olvastassék.

hézag, mely az antik sorozatban c-vel van betöltve.

Ez az anyasorozat egy része, és ha az itt adott számokat a nagyváradi egységgel szorozzuk, nyerjük a megfelelő mérvet a nagyváradi {155.} templomban, p. 4 = 0,5206X10,44-el ad 5,435 m/-t. 4-től 4-ig van 15 tag, és miután a 15-ik alsó tag a 15-ik felsőnek mindig két harmadát teszi, lesz tehát az itt adott sorozat tagjai szerint az osztályok hosszai 1/3 közti különbséggel váltakoznak.

A hosszhajókna lehetőleg egyenlő osztályokat adni akarván, 5 osztály számára a félegységtől felmentem a harmadik tagig, 4-ig (a félegységet is olvasván) s igy a közbeszurt nagyobb 4-nyi osztálylyal elértem azon pontot, melyen, mint mondtam, igen valószinüleg a hossz-szentély kezdődött. E 4 hosszabb osztály választásának második okát adni fogom, hol a sírokról szólok, itt csak ismétlem, hogy keleti oszlopa elhelyezését az e) és z) sír kivánja, mert különben az oszlopnak e kettő közt nem volna helye.*Itt hiba van, mert a 4 (s) értéke nem 6,226, hanem 6,276 m/. 5 centiméterrel tehát a templomot is kell meghosszabbítani.

A hossz-szentély oszlopai fokonként kurtábbak lesznek azon arányban, melyben a zárást megközelítik, a fentebb adott előkészítési okból, az első 1/3 = 4,921 m/-nyi mintegy fél m/-rel kurtább a 4-nyinél, mig a következő 2-nyi egész m/-rel kurtább a megelőző 1/3-nyinél.

Csak is ezen combinatióval sikerült az osztályok hosszát e sorozatban ugy választani, hogy azok összege az a) b) g d) és o), ismét szorosan a sorozatból vett mérvekkel együtt az öt és fél egységet (12 milliméter különbséggel) elérte.

A nagyváradi cartularium mintegy 50*Ötven oltárt ad fent idézett czikkében Bunyitay is, de megjegyzi egyuttal, miszerint nem elkerülhetlen szükséges, hogy valamennyit a székes-egyházban egyidejüleg állóknak vegyük. oltárt emleget; ezek közt a «pendentia altaria» a szentélyt a hosszhajótól elválasztó falon, az ugynevezett «jubén» és a toronycsarnok felső emeletén keresendők, emleget tovább egy oltárt «sub arcu», mi nem egyéb a diadalív alatti és a «jubé» előtti u. n. laicus oltár lehet; emleget oltárokat, melyek az öt sugárkápolnákban állottak; a szentély tengelyén állott a főoltár, de állhattak kisebb oltárok a hossz-szentély oszlopai előtt is, vagy az oszlop közti falak mellett; mert a hossz-szentély a köruttól hihetőleg, itt is, mint másutt, fallal volt elzárva; e falak mellett állhattak {156.} a stallumok, az itt netalán alkalmazott oltároktól szabadon hagyott helyeken. A hosszhajóban van 12 oszlopunk, ezek mindegyikére támaszkodhatott egy-egy oltár, valamint a két mellékhajó oldalán, megfelelőleg az osztályok ürének is állhatott mindenütt egy-egy oltár, kivéve azon osztályt, melyben a déli kapu nyilt. Emleget a cartularium oltárokat a toronyban is, lehettek a mellékhajó végén is s igy könnyen felvihetni ötvenre az oltárok számát, a nélkül, hogy kénytelenek volnánk külön, a templom hosszhajójához csatolt kápolnákhoz folyamodni, melyeknek az ásatás semmi nyomát nem birta felfedezni. Az oltárok ily roppant tömege a középkorban mindennapi; mert csaknem minden tehetős család vetélkedett oltárok felállításában és dotatiójában. Egyébként nem elkerülhetlen szükséges feltenni, hogy a cartulariumban és másutt emlegetett oltárok valamennyie egyidejüleg állott a székesegyházban.

Tornyok.

A cartularium említ iker- és harang-tornyot: «turris és campanile» és e két toronynemet egymással egy helyen összetéveszti. A turris «toure» szót Francziaországban a szorosabban egyházi toronyra vonatkoztatták, mig a «clocher» vagyis harangtorony a nagy székesegyháznál inkább polgári tornyot jelentett, melynek harangjai a polgárokat közgyűlésre meghivták. Hogy pedig a «clocher» is a templommal volt összekötve, kitetszik onnan, miszerint a papság nem ritkán a harangozást megtiltotta, ámbár legtöbb esetben ezen harangtornyok, mint saját erejéből felépültek, a polgárság vagyonához tartoztak. Nálunk alig létezett a «turris és campanile» közti különbség, s ezért egyenesen, nem tekintve az ásatások eredményét sem, már a cartularium tanusága szerint is kimondhatjuk, hogy a nagyváradi későbbi székesegyháznak négy tornya volt.

A nyugati, ikertorony, mérvei és alsó alakja már az 1881-iki felfedezés alkalmával világossá lett; itt nemcsak az alapzatot, hanem még az e fölötti részt is 0,71 m/-nyi magasságban megismertük. Maga a torony megmért oldala 7,68 m/-t tett, mi 4 = 7,68 m/-nek felel meg. A toronyfal vastagságát Steinhausz 2,20 vagysi 2e = 2,21 m/-re mérte, mig a talap párkányzata 0,165 = 1/2I = 0,164 m/-re szökik ki. {157.} E három mérvből kitetszik, hogy templomnak egysége már az ikertorony építkezésénél volt meghatározva. Mindamellett ezen építkezést korábbra kell tenni a többi templom, sőt a torony közti kapuzat építkezésénél is; mert a két torony egyszerü, mondhatni zord alakja, valamint talappárkányzatának meg nem felelése a kapuzatéval különböző korra mutat; és alig tehető fel, hogy Szent-László 1192-ben történt canonisatiója alkalmával nem gondoskodtak sírja fölött emelkedendő díszesebb és nagyobb mérvü egyházról. A nagyváradi püspöki széken 1189-től 1200-ig Elvin ült, ki mint lotharingi származásu, a namuri szent-albani egyház cartulariuma szerint, lotharingi családját meglátogatván, több szent ereklyét ajándékozott a szent-albani zárdának.*Ezen adatokat is Bunyitay Vincze volt szives velem közölni. Nem minden valószinüség nélkül Elvint, kit a namuri cartularium Leudvinus és bihari püspöknek nevez, az ikertorony alapítójának tarthatjuk, ki is hazájából Nagyváradra hozhatta mesterét. Hozzá járul, hogy a Miskolczy által egyik oszlopon talált 1204 évszám az ikertorony féloszlopára lehetett bevésve. De mindezeknél világosabban szól az itt adott, igen egyszerű gerincz-részlet (9. szám), mely ásatás közben találtatott és melyet csak is a torony és egyik mellékhajó által képezett sarokba tehetünk, ennek tompa orra régi eredetére mutat, s ezt teszi a torony talappárkányzatának kiváló franczia alakzása is. Mi pedig a két torony közti kapuzatot illeti (10. szám), ezt inkább német iskolabelinek kell tartanunk, mert a francziák gerinczhordókként (Dinste) csaknem kizárólag vízirányos alapon emelt valóságos, lábbal és kapitællel ellátott féloszlopkákat alkalmaztak, mig a németek, kivált a csúcsíves styl nálok virágzó korában, mint itt történt, {158.} láb- és alkalmasink kapitæl nélküli, tehát egyszerü, közvetlenül az ív tagozatába átmenő hengerkéket használtak, melyek nem vizszintes alapon, hanem lejtőn, vagyis kajácson emelkedtek.

Ezen okokból a nyugati kapuzatot, daczára talappárkánya különváló franczia idomának, német eredetünek és Báthory korában keletkezettnek kell tartanom. Ugy hiszem tehát, hogy ezen püspök építkezését itt kezdte «fecit eam (az eredeti templomot) ampliorem in longitudine» és későbben (1342 óta) egész egyházát ujra építette: «novissimis vero diebus idem anno domini millesimo tricentesimo XLII-me inhoavit aliam ecclesiam, quæ priorem sua magnitudine {159.} circumcinxit & pulchritudine superat, et consummavit omnines cellas cira chorum, præter testudines, quas perfecit Demetrius episcopus (1345–1372) ... qui ... sepultus est in una earundem capellarum novarum.» Ezt mondja a cartularium és ez tökéletesen megegyezik (kivéve a fel nem ásott hossz-szentélyt és a szintén fel nem ásott sugárkápolnákat) az eddigi kutatások erdményével. A Báthory András (1329–1345) által be nem végzett boltozást a cartularium szavai szerint egyedül a sugárkápolnákra vonatkoztatom. Miskolczy szól az ikertorony magasságáról, mondván, hogy arra 79 fokon, – valószinüleg a torony sisakáig, – és tovább 14 lábtó-fokon ment fel, hihetőleg a torony sisakában: «Ante templum duæ turres ex quadris lapidibus visuntur (helyes), ad quarum unam ab imo ad superius podiumgradu 79 passibus longo, et scala 14 passibus longa ascendi.» Ha a torony lépcsőfokát, a rendes 0,15-nyi kétszeresére veszszük is; – mert hiszen a torony lépcsőfokai a rendeseknél sokkal nagyobbak szoktak lenni, – a tornyok egyenes magasságára 79X0,30 méterünk vagyis 75 bécsi lábunk leend; tegyük fel, hogy a lábtó nem a sisakban, hanem még a torony falazott magasságában volt és vegyünk egy lábtófok magasságára 0,40-et, leend 5,60 több, vagyis 16 bécsi lábbal több, s igy a torony, sisakja alatt, nem is 100 lábra emelkedhetett, mely csekély magasság, hozzá véve a falak roppant vastagságát, nagyon is a mellett szól, hogy a torony a Báthory korában már nagyra menő bátorságát többel egy századnál megelőzte; mert feltünő alacsonysága régibb korra mutat.

Forduljunk a két keleti toronyhoz; ezek jelenlétét a cartularium is bizonyítja, ámbár azokat rendesen nem «turris», hanem «campanile»-nek nevezi. 1445-ben irja Zrednay, hogy e tornyok már összeomlottak.

«Cæterum, compatiendo etiam statui eiusdem Ecclesiæ, quæ, dirutis iam et collapsis turribus, stallis et choro, quotidianam intrantibus minatur ruinam» etc. Hogy az itt idézett tornyok a nyugatiak nem lehettek, világos: mert ezek egyikére, mint épre, több mint másfél századdal későbben felment Miskolczy. Zrednay tehát két keleti toronyról szól, mondván, hogy az egyik 1443-ban beomlott. Zsigmond király egy 1406-ban keletkezett okmánya nem ugyan toronyt, hanem sekrestyét emleget, mely hihetőleg torony alatt feküdt, és mely minden {160.} kincseivel együtt leégett. «Sacristia, seu conservatorium ecclesiæ Varadiensis, in qua venerabiles reliquiæ etc. reconditæ fuerunt, cum prædictis universis thesauris combusta et in cineres redacta fuere.» Legyen már hogy ezen sekrestye ugyanazon toronyban volt, mely 1443-ban beomlott; az egyik torony mindenesetre kivánja párját és azért is a bécsi képes krónika négy tornyot ad a nagyváradi székesegyháznak, melyre, bár rajza általános typusban van tartva, mégis arról ismerünk, hogy előtte, a legenda szerint, Szent-Lászlónak ökrök által, vezető nélkül, Nagyváradra átvitte teste kocsin fekszik és egy mellette álló férfi a csodát bámulja. Még világosabb és döntőbb, mert ez már nem typicus ábrát ad, egy falkép a turnicsai (Vasmegye) templomban, melyen Aquila festész Szent-László legendáját, a nagyváradi templommal együtt ábrázolta, ily aláirással: «Hic beatus Ladislaus edificavit ecclesiam in qua ibidem requiescit».

De ha mindez hibáznék is, ott van az 1883-ki ásatás eredménye, mely egy északkeleti toronynak alapzatát feltakarta. Ezen alapzat táblánkon k) k) betű alatt látható, még pedig oly falvastagságban, minő a nyugati ikertoronyé, miből következtethető, hogy e torony az utóbbiakkal hasonló mérvvel birt és hogy a mellékhajó végéig terjedt, mely végét ismét az l) l) kis falrészlet kimutatja. Az egyik, belső falrész már a hossz-szentély utolsó oszlopának alapzatához tartozik, mig a külső, hihetőleg oly ajtó szélén állott, mely az északi mellékhajóból a körutra nyilt, itt csak nehány méterre tovább folytatott ásatás igen valószinüleg a sugárzó kápolnák jelenlétét constatálta volna; de ez sajnosan nem történt. E toronynak következetesen párja megfelelt a templom déli oldalán, melyben az említett vagy bedőlés, vagy talán inkább az égés történt, – mert a sekrestyét az ereklyékkel az északi toronyba helyezhetem; rendesen ezen oldalon volt a sekrestye.

Miután a keleti két torony a templomból egész testével kiszökött, lesz az utóbbinak teljes szélessége e helyen

{161.} Ez felosztva 0,64 c/m-rel, adná Miskolczynak a hosszmérésben alkalmazott 52 és fél lépését, az adott 56 helyett.

Az 1883-ki ásatás nem takarta fel a szentélyfőt, de annak kápolnáit említi a cartularium «(Báthory) consummavit omnes cellas circa chorum». A kápolnák előtt volt szükségképen a proczesszionalis körut, mely kezdetén a mellékhajó szélességének felelt meg; ha ezt közepén 4-re = 2,883 keskenyedettnek felteszszük, marad, a templom 5 és 1/2 egységnyi hossza állván, 4 = 3,624 a kápolnák mélysége számára. A cartularium nem adja ugyan a surgárzó kápolnák számát, hanem ezt, valamint a templom egységének nem kiváló nagysága, ugy az egykoru hasonló templomok nagy többségének példája ötre határozza. A sugárzó kápolnák elrendezése kiválólag franczia, mindazáltal német egyházaknál is előfordul. A kápolnák falvastagságát, mivel a kápolnák hihetőleg a templomnál sokkal alacsonyabbak voltak és boltozatuk oldalnyomása több pontokra eloszlik, végre mert a romokban akkora ablakrészlet találtatott (11. szám), csakis 0,68 m/-re = 1/2 = 0,679 teszem. Ha már most ezen összeget és a nyugati ikertorony oldalát a templom ürhosszához hozzáadjuk, leend az egyház egész hossza:

mely, a hat egységet felülmuló mérvével a nagyváradi székesegyházat hazánk régi leg is leghosszabb templomai közé sorozza.

Hogy a sugárzó kápolnákat sem láttam el támakkal, oka abban keresendő, miszerint itt a támok még könnyebben nélkülözhetők, mint a hosszhajóban. Ily támok hiánya inkább német, semmint franczia iskolára utal.

Mi rendesen hazánk régi templomainál az eset, a minéknél is ugyanaz, hogy valódi kereszthajója nem volt; azonban az alaprajzban a két keleti torony ilyennek alakját legalább színleli.

Egy 1600-ból származó lelet illető része, melyet Bunyitay velem közlött, igy szól:

{162.} «Inventarium universale rerum omnium in arce Varadiensi in anno sexcentesimo die vero prima aprilis repertarum. – In hac arce est templum maius, quod S. Ladislai regis vocatur. Januam habet primam duplicem, ad duas partes divisas, cum pessulo ferreo magno. Posterior janua est simplex. Altaria omnia destructa. Chorus, in qua regina (Isabella) olim audire solita fuit missam, exstat una cum corpore organi. Hoc templum lateribus quadratis per totum olim erat tectum, cuius media pars una cum testudine templi jam diu est collapsa, medietas tamen, ea quoque globis et vetustate satis lacera exstat. Habet hoc templum optimas duas, easque coniunctas turres (a nyugoti ikertorony, melyre 1609-ben Miskolczy még felmehetett), quarum una nonnullo in loco, præsertim circa fenestras per hostes globis, uti satis cernentibus patet, est pulsata, forma tamen manet.»

A «janua posterior simplex» világosan a nyugati; «primának» nevez az inventarium egy két szárnyut. Hol nyilt? ezt mutatja táblánkon a p) betűs 2,40 m/ széles faldarab, mely kiszökő bélletének alapját tette s igy nyeri magyarázatát. Fő «prima» neveztetik, az ajtózat nem csak nagyobb és díszesebb volta miatt, hanem azért is, mert a püspök, kinek laka a templom déli oldalán volt, ezen ajtón ment az egyházba. Ezen kapu előtt állott a kolozsvári szobrászmesterek Márton ésGyörgy aranyozott bronból készített Szent-László lovas szobra, és ugyanott állottak a még elébb szintén kolozsváriak által öntött Szent-István, Imre és László álló szobraik, melyeket talán még Márton és György atyja, Miklós készített. Mint ezt táblámon látjuk, a p) betűs alapzat kiterjedése igazolja a kapuzatnak megfelelő hosszhajó osztálya tágítását is.

Illetve a templom magassági elrendezését, igen valószinü, hogy egyházunk csarnoktemplom volt és hogy magasságára nézve választásunk van = 18,082 és 2 = 20,880 m/ közt. Csarnoknak, azaz három egyenlő magasságu hajóval birónak tartom azért, mert a támok hiányozván, ezekből ívek sem szökhettek fel egy magasabb középhajó boltozatának támasztására. A magasságot illető választás pedig inkább a két egységnyi, mint az alacsonyabb -nyi mellett szól; mert ha a középhajót a két mellékestől elválasztó oszlopok magasságát 2/3 = 12,054 m/-re veszszük, a középhajó boltemelkedése, ezt egyenoldalu háromszög fölött szerkesztve, mintegy 8 m/-t veend igénybe, s így a két tétel igen {163.} közel álland a két egységnyi egész magassághoz; az utóbbinak többletét a főgerinczek vastagságára számíthatni.

Miskolczynál olvassuk:

«Templi pavimentum tegulis flavo, cærulo, viridi nitentibus (ez nem igen kellemes szinhangulat) fuit stratum. In fronte templi, statim sub fornice hic numerus legitur.

(Johannes episcopuis Waradiensis).

Ezen évszám valószinüleg az 1445 előtti toronyösszeomlás miattai tatarozásra vonatkozik; mert hiszen a cartularium szerint a templom építkezését már Meszesy Demeter, ki 1345-től 1372-ig volt váradi püspök, befejezte.

Találtattak építészeti részletek nagy számmal, azonban többes számmal a lebontott laktanya szárnyában anyagul felhasználtak, semmint magában az ásatásban. A talált kövek a néhai vár több különféle épületeiből származnak, mert van azok közt sok renaissance, sőt barokrészlet is. Legnevezetesebbek, melyek templomunkból valók, a már felhozottakon kivül a következők:

Zárkő (12. sz.), mely jelképes alakjai miatt templomunk egyik zárkövének vehető. Itt két egymásnak ellentett, hanem csőrükkel összenőtt üstökös madarat látunk. De a madaraknál még inkább bir jelképes értelemmel a köztök felmaradó kehely-alaku tér. A madarak phśnixek, ilyeneknek vallja az ezen képzelt madárt jellemző üstök, melyet a szobrász az itt nem elegendő felső tér miatt, nem a fej tetejére, hanem hátára tett. A phśnixet már az egyptomiak is jelképes – vallásos állatként tisztelték és időnkénti megjelenése után 1500-as korszakot számítottak; sőt a phśnix a Typhon által szétszakított és Isis által ismét életre ébresztett Osiris jelképének is tarttatott.*L. «Aus Aegyptens Vorzeit von Dr. F. S. Lauth Berlin 1881» S. 23. u. 48.

A physiologus irja:*L. «Fritz Hommels äthiopische Uebersetzung des Physiologus Leipzig 1877» S. 52 és Pitrának «Spiciologium Solesmense Parisiis 1855» III. köt. 345. 378. és 419. l. Urunk az evangeliumban (Ján. X. 18) {164.} mondja, van hatalmam életemet elhagyni és ismét felvenni. De a zsidók ez ellen felzúdultak.

Miután a phśnix 500 (az egyptomiak szerént 1500) éves lesz, a Libanon fáira száll és szárnyait illatos anyaggal megtölti, melyet abdunak neveznek. És erről a nap városának (Heliopolis, az egyptomiak San-ja) papját értesíti Magâbit vagy Mijâzjâ hónapjában, és a pap (az oltárhoz) megy, ezt venyigével megtöltendő; de a madár a nap városába érkezik, mi alatt a pap az oltárról illatot ereszt fel és a madár magamagát megégeti és hamuvá lesz. És ha a pap más nap az oltárt felkeresi, a hamuban férget és harmad napra kis madárfiat talál. Ez negyed napra nagy madárrá válik, bemutatja magát a szolgának, köszönti a papot és visszatér régi lakhelyére (Kelet-Indiába).»

«De ha ezen madárnak van hatalma magát megölni és ismét életre ébreszteni, hogyan van, hogy a zsidók Üdvözítőnk ellen zúgolódhattak, midőn ez igy szól: «van hatalmam életemet elhagyni és ismét felvenni». A phśnix Megváltónk képe; szárnyait megtöltötte a szépség és erő illatával. És eljött hozzánk, de mi kezeinket imádságban hozzá kiterjesztjük, hogy igy jó polgárságunkat kegyelme illatával megtöltsük.»

Eszerint a phśnix Krisztus hatalmát, feláldozását, feltámadását és halhatatlanságát jelképezi és esetünkben a két madár közti kehely még az urvacsorájára is emlékeztet.

A templom kőrészleteihez tartozónak mondhatjuk ezen koronás vagy koszorus főt is (13. szám), mely durva idoma okából jó régi időbe helyezhető.

{165.} E kőnek (14. szám) csinos irása a XIII. századra vall, alatta, ugy tetszik, fő és talán egész alak és egész sirkő volt. Az irást de Ravenna olvashatjuk. Ravennai Mihály Zsigmond király korából mint királyi ügyész s biharmegyei birtokos ismeretes. Zsigmond alatt több olasz jött hazánkba és hogy épen Nagyvárad és Olaszország közt nagy volt a forgalom, bizonyítják Nagyvárad kerületeinek nevei: Pádua, Velencze, Bologna. Bunyitay említett czikkében (33. l.) ezt olvassuk: «Arnold kőfaragó, kit egy 1341-iki váradi oklevél említ, minthogy kora a székesegyház épülésének korával összeesik, részt vehetett a székesegyház diszítményeinek készítésében.»

De mindezek fölött nevezetes egy a ledöntött laktanya szárnyában talált falkép-töredék, melyet táblánk sikerült chromolithographiában ad (II. tábla). Ez valamely szent püspök mellképének maradványa; szentre a feje körüli nimbus mutat, püspökre öltözete, a mitrának kezdete és a jobb oldalán látható püspöki botnak mintegy árnya. Igaz, hogy a pedum fölötte vékony, technicus kitétel szerint sovány, hanem van annak nyoma, hogy eredetileg vastagabb volt és hogy a festék, valamint az egyenes botról, ugy a csigáról is lekopott. Azonban elég tisztán látható a két rész, kivált a csigának rendes kanyarulata, sőt mintha a csiga végén állat is lett volna festve, hihetőleg bárány. A püspök jobb oldalán a szokásos csúcsives stylü négyszirmu rózsának (Vierpass) egyik félköre is felismerhető és épen ezért hihető, hogy a kép csak mellkép volt, mert az alsó félkörben az alak alsó része nem fért volna el. A kép a XIV-ik század igen jó falképeinek egyike és {166.} akkori olasz mesterre val. Színhangulata, mint még most is megjelenik, elég élénk, kivált a vörös és sárga festéken, mig a négyszirmu rózsa kék alapszíne, ugy tetszik, az időtől szenvedett, elhalványult. Feltünő a fehér pettyes pontozás, melylyel a festész a hajazat szürkülését akarta jelezni, és még feltünőbb az, hogy a szembe az irist és a látát be nem festette, mert alig hihető, hogy ez eltűnt volna. Hihető, miszerint ezen mellkép hasonlók egész sorozatához tartozott; mert ilyenek, medaillonokba befoglalva, gyakran előfordulnak a középkori templomokban. Egészben véve elmondhatjuk, hogy ezen kép dicséretes kivételt képez a mindennapiak közt, melyek még ide s tova hazánkban fenmaradtak, például Szatmármegyének templomaiban, vagy a Székelyföldön, melyek, bár későbbiek, mégis sokkal tökéletlenebbek.

Sírok.

Ezek tüzetesebb tárgyalásába nem ereszkedhetem; mert az ásatásnál, hol a részletek előtüntek, jelen nem voltam, és másrészt Nagyvárad történelmében nem vagyok annyira jártas, hogy régi polgárairól vagy vidéke nemességéről, vagy a váradi püspökség személyeiről, kik itt eltemetve voltak, tudomásom lehetne. Mindazáltal említenem kell nehány sírt, mely az építkezéssel össze van kapcsolva, vagy melynek lakóját felirt neve vagy jelvénye elárulja.

Az a) betüs sírról, mely a Szent-László templomaiéból egyedül maradt fel, alább lesz szó; a többi felásott sír valamennyie, alkotás és elrendezés után itélve, csak is a későbbi templomhoz tartozik.

b) Mária királynénak, Zsigmond király első nejének és N.-Lajos leányának sírja, a kivel Zsigmond a magyar királyi koronát elnyerte. Mária sírja Szent-László lábainál ásatott és valóban e sír még az a) sír falaiba is be van törve. E sírban volt alkalmasint azon díszes karperecz, mely Jankovics Miklós gyűjteményéből átment a nemzeti muzeum régiségtárába, legalább Jankovics a karpereczet innen származónak mondja, «ex puteo varadiensi», mely kút táblánkon z betűvel van jelezve.*Szalaynál (Tört. II. 299. l.) olvassuk: «Zsigmond Kanisai János esztergomi érsekre bizta, hogy az elhunytat Sz.-László lábaihoz temesse».

{167.} d) feltünőleg nagy sír 3,50 hosszu, 3,00 széles és 1,75 magas, külön bejárattal (15. sz.), melyet csakis Zsigmond királynak tulajdoníthatunk, kit valószinüleg az akkori nézet szerint «retro sacntos» azaz Szent-László sírja mögé temettek el, hogy igy a szent közelségében ennek érdemeiben és kegyeletében részesüljön.*Szalaynál (id. m. 423. l.) olvassuk ugyan: «(Zsigmond) holttestét, s ezzel azonegy szekeren a fogoly Borbálát Pozsonyba vitték; innen a halottat az ország nagyjai Nagyváradra vitték, hol több izben nyilvánított kivánságához képest, Szent-László lábaihoz temettetett». Azonban ott Mária, Zsigmond első neje teste volt eltemetve, másrészt nem volt illő, hogy a király teste Szent-Lászlóénál közelebb feküdjék a főoltárhoz, valamint a templom tengelyén, Mária sírján tul kelet felé még sír nem találtatott. Mindezeknél fogva ugy hiszem, hogy Zsigmondot nem temették el Szent-László lábaihoz, hanem fejéhez az egyház tengelyén, még pedig illő távolságban, mint III. Béla Szent-István sírhelye illő távolságában találtatott Székesfehérvárott. Mi ezen véleményt még inkább istápolja, az, hogy körülötte egykori püspöknek sírja volt, t. i. R) alatt Fiorentini sirja, kit a király Olaszhonból Scolari Pipóval együtt hítt meg Magyarországba. A királyi sír észak-nyugati sarkába beékeltek más kis sírt, melyet püspökinek a fedkövén bevésett pedum vall. A királyi sír boltozata egész a templom padozatáig száll fel, sőt hogy a bolt kifejlésének helye legyen, ezt patkó-ívben szerkesztették. A boltozat külső vonala (extrados) a mai talap 2,60 m/-nyi mélységében találtatott.

{168.} Az j) betűs sírnál feltünő, hogy részben, mint az o) betűs is faldúczba fészkelődött be, oly befészkelődés, minőt b) és z) sírban is észreveszünk. Az o) dúcz oltáralap maradéka lehet, sőt elhelyezése sejteti velünk, hogy ezen a többinél magasabb osztályban, a hosszfal mellett, két oltár is állhatott.

) Thurzó püspök sírja, (?) melynek födlapját e hely szomszédságában lelték.

Az e) és z) betűs két sír azért nevezetes, mert ennek helye a negyedik oszlop állását határozta meg alaptervünkben. A két sír maga közé fogja az oszlopot ugy, hogy ezt másképen elhelyezettnek nem is gondolhatni.

Valamennyi sír, mely a d) sírból kelet felé fekszik, ennél ujabb eredetü; mert alig hihető, hogy a) keletkezte előtt a főoltárhoz ennél közelebb fekvő sírt ástak volna. A többi sír közt gyermeksír is fordul elő m)-ben és x)-ben.