| Tizenegyedik könyv. A bihari főesperesi kerület. | TARTALOM | Adorján. (Adryan, Adrian.) |
Adony eredetileg ős magyar személynév, mely már 1086-ban oklevelileg előfordul.* Utóbb ez is, mint személyneveink legtöbbje, helynévvé változott az által, hogy viselője egyik vagy másik birtokát önmagáról nevezte el, s igy mintegy saját nevére iratta.
Az Adony személynévvel birtokos nemzetségeink között a Gutkeledek családfáján találkozunk ismételve,* ami nyilván arra vall, hogy a hazánkba költözött idegen nemzetségek – a Gutkeledek ezekhez tartozának – annyira meghonosodtak nálunk, hogy ős személyneveinket, gyakran már a királyi adományban nyert birtokoktól visszakölcsönözve, szintén felvevék. Helyneveink nagy része tehát eredetileg személynév volt, és igy kétségtelen, hogy a helynevekben mintegy régi Királyi könyvet birunk, mely ős nemzetségeink emlékét s birtoklása nyomait őrzötte meg számunkra, s melynek segítségével irott emlékeink annyiszor eltorzított személyneveit biztosan és helyesen kiolvashatjuk.
Különben Adony egyike azon községeinknek, melyeknek történeti nyoma a legrégibb multba visszavezet. Először 1262-ben tünik fel, mint a hazánkbeli keresztes vitézek birtoka, kiknek kezébe valószinüleg {178.} a Gutkeled nemzetség adományából jutott, legalább a szomszéd szabolcsmegyei Adony csakugyan ama nemzetség birtoka volt, s nem egy jel mutat arra, hogy a hasonnevü helyek egykor ugyanazon birtokost uralták.
De Adony az idézett évben pusztán, lakók nélkül állt a kétségkivül még az 1241-iki tatárjárás óta, s hogy urai, a keresztes vitézek, kik a külföldön is összeköttetésekkel birtak, husz év alatt sem birták megnépesíteni: ez egyrészt a népség nagy megfogyatkozását, de másrészt azt is mutatja, hogy az idegenek, kik máskor seregestül jöttek hazánkba, most tartózkodók lettek a tatárok visszajövetelének megujuló hirére. Eközben a keresztes vitézeknek, mint tudjuk, hazánk határainak állandó védelmére ki kellett vonulniok.* a különben is sok gondot adó birtoktól tehát készek voltak megválni, s igy történt, hogy 1261-ben Adonyt a szatmármegyei Vezénddel együtt Kereki János comesnek, az Adonynyal szomszédos Kereki falu birtokosának előtt harmincöt márkáért zálogba adák, egy évvel később pedig még tizenöt márka ráfizetésért örökösen átengedék.*
Az uj birtokosban Adony gondos földesurat s egyházának is kegyurat talált. Puszta telkei megnépesültek, egyháza felépült, s még mielőtt a XIII-ik század végét érte volna, feltünik lelkésze is, ki püspökének hódolata jeléül egy uncia ezüstöt nyujtott be.*
A következő század elején, a pápai tizedszedés alkalmával, ismét látjuk lelkészeit: 1332-ben Pétert, 1333–1336-ban Jánost s 1337-ben Lőrinczet, kiknek mindenike öt-öt garas tizedet fizetett évenként.* {179.} Mind ez összeg csekélysége, mind pedig a lelkészek gyakori változása arra vall, hogy az adonyi lelkészi javadalom egyike volt a legszerényebbeknek, amint csakugyan a bihari főesperesi kerület több, mint száz lelkésze közől csupán tizenkilenczen fizettek kevesebbet, mint az adonyi.
Egyházának épülete s védszentjéről nem maradt ránk tudósítás; de földes-, illetőleg kegyurairól csaknem szakadatlan sorban értesülünk. Az említett Kereki János családja kihalt, vagy a XIII-ik század végén s a XIV-ik elején folyt pártharczok közben jószágait vesztette, mert I. Károly király 1337-ben Adonyt, mint az oklevél mondja, az Ér folyó mellett, Nagyveszelyi Ivánka fiának, Miklósnak és fimaradékainak adományozta.* Ezentul Adony birtoka a hozzája tartozott pusztával együtt több részre oszlott, s részbirtokosai közől nevezetesek: Korpádi Kelemen pozsegai prépost és Zsigmond király alkorlátnoka;* ennek halála után pedig Eberhárd zágrábi püspök, ki a kérdéses részbirtokokat 1410 táján Vetési Tamás prépostnak adományozta.* A Vetésiek ezután a szepesiekkel s másokkal egyetemben még a XVI-ik században is birták Adonyt.*
Érdekes a váradi káptalannak egy 1435-iki oklevele, mely a Szepesi, Pércsi s Vetési nemzetségek tagjainak Ér-Adonyon végbevitt osztályát adja elő, s mely egyebek közt néhai Vetési Tamás prépost kuriáját s házát is említi Tarcsa felé,. a falu végén; továbbá a plebános házát, melytől egy utcza Székelyhid felé vonult {180.} a Maklabi-tóig; Keserü felé pedig egy szigetet, melyen gyümölcsfák állottak.*
Ér-Adony multja tehát, mint látjuk, eléggé világos; a XIII-ik század közepétől kezdve számos oklevél foglalkozik vele, melyek terjedelmével s egyes nevezetesebb részeivel is megismertetnek; a váradi káptalannak egy 1408-iki kiadványa említi egyházának kegyuraságát is;* de hogy prépostsága lett volna? arról az egész középkoron át nem hallunk semmit. Pázmány Péter említi először, hogy a premontrei rendnek Adonyban prépostsága létezett, s ez Adonyt a váradi püspökség területére helyezi.* Pázmány a dolog lényegére nézve helyesen értesít, mert a nevezett rendnek csakugyan volt adonyi prépostsága, de csak egy, amint Pázmány Péter is csak egyet említ; a kérdés tehát még csak az lehet, hogy nem Pázmány, a kései iró, hanem az egykoru adatok hová helyezik ez adonyi prépostságot?
Adony község három ismeretes: Bereg, Bihar és Szabolcsmegyében, melyek közől a beregi: Tisza, a bihari: Ér, a szabolcsi pedig: ma Nyir, de a középkorban Monostoros előnevet viselt,* sőt Odon-Monostorának is neveztetett. Maga a puszta név is tehát arra mutat, hogy a kérdéses prépostságot a szabolcsmegyei Adonyban keressük, s ide utasítanak a történeti adatok is, melyek 1373-ban az Adonynak monostorát s amellett a prépost telkét említik.* Eszerint kétségtelen, hogy a premontrei rend adonyi prépostsága Szabolcsmegyében, a mai Nyir-Adonyban állt, és igy Szabolcsmegyével együtt az egri püspökséghez tartozott. De Pázmány nem is irja, hogy a prépostság Ér-Adonyban létezett, sőt midőn az egri megyei premontrei prépostságok közt Adonyt nem említ, nyilvánvalóvá teszi, hogy ő is a nyir-adonyit értette, de nem volt vele tisztában, hogy e község a váradi vagy az egri püspökséghez tartozott-e?* És e bizonytalansága érthető: Pázmány {181.} a váradi püspökség megszünése (1566) után több, mint egy félszázaddal irt; ekkor már a püspökségnek sok dolgai, köztök nagyon jelentékenyek is feledésbe mentek, mint a tatárjárás után Lodomér püspök idejében,* sőt most még inkább. Bizonytalanná lett kétségkivül Szent-László egyházmegyéjének hajdani kiterjedése is kivált a szélső, ugynevezett határközségekre nézve, melyek politikai tekintetben is hol egy, hol más vármegyéhez számíttattak, mint épen maga Ér-Adony is.* Nyir-Adony Szabolcs-, illetve az egri egyházmegyének szintén ily határközsége volt, szomszédos Sámsonnal, mely mindig Bihar, illetve a váradi egyházmegyéhez tartozott: megyei illetősége tehát könnyen eltéveszthető vala.*
És amint nem létezett egyházmegyénkben adonyi, még kevésbbé volt ott odoni prépostság.* «Odon,» mint láttuk, nem egyéb, mint a mai Adony névnek régi alakja, és igy az odoni prépostság sem más, mintaz adonyi, tudniillik nyir-adonyi.
| Tizenegyedik könyv. A bihari főesperesi kerület. | TARTALOM | Adorján. (Adryan, Adrian.) |