| Apáti. (Abbati. Apati.) | TARTALOM | Ábrány. (Abraam.) |
Egyike azon községeknek, melyeknek nevei a pápai tizedjegyzékek másolójának tollából ép oly megviselve kerültek ki, mint maga e község a századok viszontagságaiból. Hajdan jelentékeny hely lehetett, valószinüleg az ifjabb királynék birtoka, kiket nemzetünk egyszerüen «asszony»-nak nevezett, épen ugy, mint az ifjabb királyt «uram»-nak s amint a mai Nagybányát, mely hajdan királynéi birtok volt, birtokosáról {190.} Asszonypatakának nevezték:* szintén igy e községet Asszonyvásárának. Hogy pedig e község valaha koronabirtok volt, igazolja némileg az a körülmény is, hogy a királyi alapításu várad-előhegyi prépostság tulajdonához tartozott. E névszármaztatásnak nem áll utjában ama népmonda, mely e község nevét onnat származtatja, hogy itt az egyház védszentjének, Nagy-Boldogasszonynak bucsunapján évenként vásár tartatott, mely Boldogasszony, vagy egyszerüen csak Asszonyvásárának neveztetett. A királynéi birtoklás mellett lehetett a község egyháza Boldogasszony tiszteletére szentelve s bucsu napján vásár is állhatott. Sőt állott is, mert községünk nevének utóbbi részét kétségkivül vásáraitól vette, s aligha tévedünk, midőn azon négy, Várad vidéki vásáros hely egyikét, melynek vásárvámját I. Lajos király a váradi káptalannak tett, adományából kiveszi, s melyet a királyi oklevél «királyné vásárjának» nevez.* – ezen, ma is Asszonyvásárának nevezett községben keressük.
Különben is e község már helyzeténél fogva alkalmas volt nagyobb sokadalmak befogadására; eredetileg ugyanis nem mai helyén állt, hanem ettől lentebb, a várad-szatmári országut két oldalán, tehát ugy, hogy e nagy kereskedelmi ut épen a községen vitt keresztül s az üzlet embereinek megálló helyül kinálkozott. E helyen, mely ma «puszta falu»-nak neveztetik, kissé emelkedettebb ponton állt a község egyháza, félkörrel záródó szentélyével kelet felé, melynek alapfalait e század hetvenes éveiben szedték ki a téglatörmelék alól s hordták el.
Ez egyháznak volt lelkésze 1336–1337. években János pap, ki pápai tized fejében négy garast fizetett évenként. Eszerént Asszonyvására szebb napjai már ekkor aláhanyatlottak s talán épen az Árpádok kihalása közben folyt pártküzdelmekben, mert kevéssel azelőtt {191.} még virágzó hely volt, hol IV. László király is időzött s innét adta ki egyik levelét, melylyel a szomszéd Diószeg urát Dorogfi Miklóst széltében üzött hatalmaskodásai miatt hütlennek nyilvánítja.* És e királyi tartózkodás egyuttal arra is mutat, hogy Asszonyvására még ekkor nem volt egyházi birtok, de talán épen IV. László s ez alkalommal adta azt az őse, II. István által alapított előhegyi prépostságnak. Mert hogy e prépostság birtoka volt, arra közvetlen adatunk nincs ugyan, de bizton következtethetjük az 1552-iki adókönyvből, mely szerént Asszonyvására a váradi Szent-István-káptalan birtoka, e káptalan pedig az előhegyi prépostság alapjain emelkedett fel s keletkezésének kora uj adományok tételére már nem kedvezett.
A Szent-István-káptalan eltöröltetése után 1569-ben már Salgay Bálint birtokában volt.*
| Apáti. (Abbati. Apati.) | TARTALOM | Ábrány. (Abraam.) |