| Bojt. (Boht. Boctu. Boct.) | TARTALOM | Bors. (Bursa. Burs. Bors.) |
Egyháza Szüz-Máriának, őseink Boldogasszonyának tiszteletére volt szentelve, és azért Boldogasszony falvának, utóbb egyszerüen Boldogfalvának hivatott, mely név idővel teljesen elfeledteté a helység eredeti, bizonyosan még a honfoglalás korabeli nevét is. Ama község ugyanis, melyet a Miskolcz nembeli Tornának özvegye fogadott fiának, a Pázmánok egyik ősének ad,* de ennek fia, Ders már 1289-ben Debreczen birtokosának, Rafain bánnak elárusít,* s melyet az oklevelek Torna néven említenek, – e község nem egyéb, mint a későbbi Boldogfalva. Ez utóbbinak ugyanis épen ugy, mint Tornának egyháza a Bold. Szűz tiszteletére állt, s amit Boldogfalváról egy 1470-iki debreczeni okirat mond, hogy «az mi városunknak ugy mint küszöbe {211.} előtt helyhezhetett»,* ugyanazt említi csaknem szóról-szóra Tornáról már az idézett 1289-iki oklevél. Ehez járul még, hogy Torna Debreczen határának helynevei közül teljesen eltűnt, ellenben Boldogfalvának nevezik ma is azon szőlős-kerteket, melyek a debreczeni indóház déli oldalán esnek, s nevökkel a rég elpusztult Boldogfalva, illetőleg Torna helyét jelölik.
Torna még azon időben, mikor nem tartozott Debreczen urainak birodalmához, külön egyházat nyert, s hogy kegyurai a különben kicsiny falu egyházi javadalmáról bőkezüleg gondoskodtak, igazolja az a körülmény, hogy 1332–1335. években Péter s a következő két évben Pál lelkésze tiz-tiz garas tizedet fizetett évenként. Torna neve 1405-ben fordul elő utoljára, midőn András, debreczeni plebános igazolja a törvény előtt, hogy Dósa nádor unokái: Debreczeni István, Gergely és János 1366-ban Torna határán egy darab erdőt adományoztak a debreczeni Szent-András-egyháznak.* Ezentul a Boldogfalva név lép mindinkább előtérbe.
| Bojt. (Boht. Boctu. Boct.) | TARTALOM | Bors. (Bursa. Burs. Bors.) |