Bors.
(Bursa. Burs. Bors.)

Története a XIII-ik század elején kezdődik, mikor neve két izben is felmerül; ugyanekkor a váradi püspöknek is lehetett benne birtoka, legalább erre mutat az a körülmény, hogy lakosa felett a váradi püspök udvarbirája látott törvényt.*Váradi regestrum: 244. 281. okl.

Egy század mulva a Sartyvanveze nemzetség egyik ágának birtoka,*Nagy I: Anjoukori okmánytár. I. 497. II. 428. ll. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt: D. L. 3494. – N. R. 1769. 14. mely épen e községről Borsi-nak irta magát, s melynek egyik utolsó ivadéka István, Mátyás, Zsigmond s Lajos fiainak és Katalin s Krisztina leányainak nevében is borsi részbirtokát 1505-ben eladta a váradi káptalannak.*Budai orsz. levéltár kincst. oszt: Kolosmonostori. Bihar. A. 18. E vétel azonban, bár ahoz Ulászló király is {212.} hozzájárult jóváhagyásával,[*-]Biharmegye levéltára: Protocoll. I. 495. l. nem soká maradhatott érvényben, mert Borsot 1552-ben egészen Szentiványi Ferencz kezében látjuk.*1552-iki adókönyv.

Lelkészei közől már a XiII-ik század végével előfordul Elek, ki mint a váradi káptalan bizonysága Borsi László király emberével Pált, Ördögnek fiát, Byr birtokba beiktatta.*Hazai okmánytár: VII. 314. l. Ugyanezen korból értesülünk arról is, hogy Bors püspöki tized fejében egyszer kilencz, másszor öt kepét fizetett; papja pedig egy fertó szeretetadományt hozott; eszerént egyházi javadalma a jobbak közé tartozék. Hasonlót jelez Mátyás lelkészének pápai tizede is, mely 1332–1333-ban évi tizenkét garas, de utódja, János a következő években már csak félannyit fizet.

Egyházi történetének keretébe tartozik Miklósnak, Bálint fiának alakja is, ki ugocsai főesperes volt, de midőn VI. Kelemen pápa 1347-ben erdélyi kanonoknak kinevezé, egyszersmind felhatalmazta, hogy több, várad-egyházmegyei plébániák közt a borsinak tizednegyedéből is husz forint érőt megtarthasson.*Theiner A: Monumenta Hung. I. 751. l. A tizedek negyede ősi törvény szerént a helyeli lelkészeket illette,*Fejér Gy: Codex dipl. IV. 1. 373. l. ezenfelül épen az idézett korban divatozott legjobban az egyházi javadalmak összehalmozása is; mindezekből nem épen alaptalanul következtethető tehát, hogy Miklós főesperes borsi lelkész is volt, azaz birta a borsi lelkészi javadalmat, de a lelkészi teendőket más végezte helyette.